View allAll Photos Tagged CSAT
1848 április 4-i tápióbicskei csata 166. évfordulója alkalmából rendezett ütközet. A tápióbicskei ütközet - a legnagyobb magyarországi katonai hagyományőrző rendezvény.
Magyar Királyi Kardforgatók Rendje
Honvédfesztivál és a pákozdi csata emléknapja
Katonai Emlékpark, Pákozd
2012.09.29
Festival of the Hungarian Defense Forces and Memorial Day of the Battle of Pákozd
Military Memorial Park, Pákozd, Hungary
29.09.2012
Buffalo District team members were once again participated in the Celebration of Reading at the Charter School for Applied Technologies. The two main goals of the event are to: (1) highlight the importance of reading and education to young people, and (2) expose students to the broad spectrum of careers available to them. "Supporting STEM activities and motivating students to read is not only part of the Corps of Engineers mission, but a mission that I fully support here in the Buffalo District," said MAJ Michael A. Busby, Buffalo District Deputy Commander
Buffalo District team members were once again participated in the Celebration of Reading at the Charter School for Applied Technologies. The two main goals of the event are to: (1) highlight the importance of reading and education to young people, and (2) expose students to the broad spectrum of careers available to them. "Supporting STEM activities and motivating students to read is not only part of the Corps of Engineers mission, but a mission that I fully support here in the Buffalo District," said MAJ Michael A. Busby, Buffalo District Deputy Commander
BOUND JEANS Kertésznadrág kopásálló Cordura® térd és boka
BOUND JEANS Kertésznadrág kopásálló Cordura® térd és boka
– kopásálló Cordura® térd- és bokarész, háromszoros varrás az ülepen és lábszárakon
– magasított derék, zárt oldalrész, csatokkal állítható, széles vállpánt gumibetéttel...
www.munkaruhadiszkont.eu/bound-jeans-kertesznadrag-kopasa...
A Busójárás (horvátul: Poklade) Magyarország Szerbiával szomszédos déli határvidékén élő horvát katolikus népcsoportnak, a sokácoknak a XVIII. század vége óta élő hagyománya, amely eredetileg a XVII. századi török kiűzéshez kapcsolódik, és ezzel egyben később a télből a tavaszba fordulás, a téltemetés és tavaszköszöntés ünnepét is jelenti. A busójárást ezért is tartják minden évben farsangvasárnaptól hamvazószerdáig, mert ez az időszak a tél és a tavasz fordulójára esik. Az ünnepség első írásos megemlítése egy 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott, magyar vereséggel zárult I. mohácsi csata (mohácsi vész) közel 200 évre drasztikus időszakot jelentett Magyarország történelmében. Ekkortól kezdve Magyarország egyes területei 150, más részek pedig 200 évig török uralom alá kerültek, állandó hadszíntérré váltak, a békeidőkben is rendszeresek voltak a török seregek általi portyázások. Azonban az országnak volt egy olyan része, amelyet a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt az akkoriban egy igen mocsaras vidék, a Mohács-sziget, ahová a sokácok rejtőzködtek el az általuk jól ismert rejtekutakon a törökök zaklatásai elől. 1687-ben egy hajnalon a sokácok megelégelve a török rabigát fogták magukat, és csónakjaikon átvezetek a Dunán Mohácsra kiűzni a törököt. Előtte a Kecske Pánt (az ősi Árkádiában született erdei démon, a pásztorok istene, akinek kecske lába, szőrös emberi teste, görbe orra, szakálla és két szarva volt) utánzó különféle ijesztő álarcokat faragtak maguknak fűzfából, melyeket állatvérrel festettek meg. Kifordították birkabundáikat, fehér vászongatyájukat kitömték, hogy erősebbnek látszanak, emellett hatalmas buzogányokat, kardokat és vellákat vettek magukhoz. A leghatásosabbnak a marhakolompok és a kereplők zaja bizonyult. Ezeket az ijesztő figurákat látva a törökök ijedtükben fejvesztve kirohantak Mohácsról, azt hitték, hogy az ördögök jönnek ellenük. Végül 1687. augusztus 12-én a Harsányi hegyoldal melletti síkságon a II. Mohácsi csatának nevezett ütközetben sorsdöntő vereséget szenvedett a hazánkból fokozatosan kiszoruló török sereg. Ebben a csatában a szövetséges erők soraiban jelentős számban magyar huszárok és magyar gyalogosok vettek részt. Ezt követően, 10 évvel később kezdődött meg a sokácság nagyarányú betelepítése a déli határvidékre.
A busójárás legnagyobb napját a farsangvasárnap jelenti, amelynek keretében a jelmezeikbe öltözött busók, jankelék, boszorkánynak és sokác népviseletbe öltözött lányok-asszonyok, valamit egyéb maskarások a Koló téren gyülekeznek a juhászkürt hangjára. Majd ezt követően a város utcáin kolomp és kereplő zajok közepette végigvonulnak, a város főterén, a Széchenyi téren lyukadnak ki, ahol hatalmas farsangi mulatság veszi kezdetét: egész nap a koló zenére ropják a táncot, dévajkodnak az emberekkel. A délutáni órákban az „eltemetett telet” jelképező koporsót szekéren a Duna partra viszik, és csónakon a folyó másik oldalára úsztatják át, ezzel szimbolizálva azt, hogy véget ért a tél, el van temetve, már a tavasz jön. Ugyancsak a téltemetés és tavaszköszöntés szimbóluma, hogy vidám mulatságok közepette sötétedéskor meggyújtják a Széchenyi téren felállított máglyát, melynek tetejében a telet jelképező szalmabáb áll. A koporsó átúsztatást és máglyagyújtást húshagyókedden is megismétlik, és ezzel beköszönt a tavasz.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busó mellett a jankele, aminek általában a gyerekek öltöznek be. A jankelék jelmeze rongyokból áll, és van náluk egy ugyancsak rongyokkal kitömött zsák is, de többször előfordul, hogy ez a zsák rongyok helyett liszttel vagy korommal van teletöltve, és ezzel ütögetik-kergetik a lányokat. A régi időkben a zsák keményebb tárgyakkal, pl. téglával, kővel, stb. volt kitömve, és a haragosaikat ütlegelték vele. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy Jankele Grün nevű zsidó kereskedő zsákokból árult használt ruhákat. A gyerekek sokat csúfolták az árust, aki haragosan hozzájuk vágta a zsákját.
Mára már az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de a látványosság és télvégi mulatozás szempontjából még mindig kimagasló jelentőségű. A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig az ünnep hungarikumnak számít. A busójárás az 1930-as években került először a város utcáira turisztikai látványosságként, azelőtt csak a sokácok által lakott városrészen belül zajlott: A busók kisebb csapatokba verődve járták a falu utcáit, az ismerősök házához érve megszólaltatták a kürtöt, és buzogányaikat előkapva alaposan megdöngették a kaput, hogy bebocsátást nyerjenek. Amint a ház népe kinyitotta a kaput, éktelen kerepelésbe és kolompolásba fogtak, „poklade” kiáltásokkal jókívánságaikat fejezték ki, egyben jelezték, hogy itt a tavasz. A busók a lakóházat és épületeit is körbejárták, buzogányukkal megütögették a ház sarkát, ezzel biztosítva annak tartósságát. Cserében a háziak étellel és itallal vendégelték meg a busókat.
Bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
csodasmagyarorszag.hu/cikkek/busojaras
The „Buso-walking” (in Croatian: Poklade) is a long-standing tradition of the Sokaks, the Croatian Catholic group living in the southern border of Hungary, adjacent to Serbia, since the end of the 18th century. This carnival celebration was originally associated with the 17th-century Turkish expulsion, and at the same time later celebrated the turning of winter from spring to winter funeral and greeting. The buso-walking is therefore held every year from Carnival Sunday to Ash Wednesday, as this period falls at the turn of winter and spring. The first written mention of the carnival is preserved in a 1783 record of church visits. The first battle of Mohács (the Mohács disaster) which took place on August 29, 1526 and ended in Hungarian defeat, marked a drastic period in the history of Hungary for almost 200 years. From then on, some areas of Hungary came under Turkish rule for 150 years and other parts for 200 years, becoming a permanent battlefield, and raids by Turkish armies were regular even in peacetime. However, there was a part of the country that the Turks could never occupy. It was a very swampy country at that time, the island of Mohács, where the Sokaks hid in the well-known hideouts from the harassment of the Turks. At one dawn in 1867, the Sokaks satisfied the Turkish rabbi, so they captured themselves and sailed their boats to the Danube at Mohács to expel the Turks. In front of them, various scary masks imitating the Goat Pan were craved out of willow wood, painted with animal blood. (The Goat Pan is a forest demon, who born in ancient Arcadia, the god of shepherds, who has a goat’s leg, a hairy human body, a crooked nose, a beard and two horns.) They also turned their sheepskins upside down, stuffing their white linen fleece to make them look stronger. They also held in their hands huge maces, swords, and bells. The noise of cattle bumps and clapper proved to be the most effective. Seeing these scary figures, the Turks fled Mohács headlong believing that the devils were coming against them. Finally, on August 12, 1867, on the plain near the Harsány hillside, the Turkish army, which was gradually displaced from Hungary, suffered a fateful defeat in the battle called the Second Battle of Mohács. A significant number of Hungarian hussars and Hungarian infantry took part in the battle of the Allied forces in this battle. Subsequently, 10 years later, the large-scale resettlement of the Sokaks on the southern border began.
The biggest day of the Buso-walking is Carnival Sunday, during which busos dressed in costumes, jankeles, girls-women dressed witches and Sokac national costume, and other masquerades gather in Kolo Square for the sound of a shepherd’s horn. Then they march through the streets of the city amid cowbell and clapper noises. They arrive at the main square of the city, Szechenyi Square, where a huge carnival party takes place: they crunch the dance all the day to the music of the kolo, they dally with people. In the afternoon, a coffin symbolizing the „buried winter” is carried in a chariot to the banks of the Danube and floated across the river, symbolizing that winter is over, buried, spring is already coming. It is also a symbol of the winter funeral and spring greeting that, in the midst of merry amusements, the bonfire set up in Szechenyi Square is lit at dusk, with a straw puppet on top of it. The coffin sweep and bonfire will also be repeated on Meat Shrove Tuesday, bringing spring to a close.
Another costume of the buso-walking in Mohács, besides the buso is the jankele, which is usually dressed by children. The costume of the jankeles consists of rags, and they also have a bag stuffed with rags. But more than once, this bag is filled with flour or coffin instead of rags, kocking and chasing girls. In the old days, a bag with harder objects, e.g. it was filled with brick or stones, and their anger was beaten with it. The origins of jankele date back to the 1890s, when a Jewish merchant named Jankele Grün sold used clothes from bags. The kids teased the salesman a lot, so he cut his sack to them.
Today, the folk customs that have been diverted to the bed of tourism have lost much of their original traditions, but they are still of outstanding importance in terms of attractions and end-of-winter fun. The the buso-walking in Mohács was added by the UNESCO to the representative list of the intangible heritage in Abu-Dhabi the capital of the United Arab Emirates, in September 2009, and since 2012 the holiday has been a Hungaricum. The buso-walking first took to the streets of the city in the 1930s as a tourist attraction, before that it took place only within the part of the city inhabited by Sokaks: The busos walked through the streets of the village in small groups, sounded the horn when they reached the house of acquaintances, and grabbed their maches and knocked on the gate thoroughly to gain admission. As soon as the people of the house opened the gate, they began to cowling and clapper, expressing their good wishes with „poklade” cries, signaling that spring was here. The busos also went around the house and its buildings, tapping the corners of the house with their mace, thus ensuring its durability. In return, the hosts fed the busos with food and drink.
More:
en.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
www.europeana.eu/hu/blog/buso-walking-of-mohacs-the-hunga...
Buffalo District team members were once again participated in the Celebration of Reading at the Charter School for Applied Technologies. The two main goals of the event are to: (1) highlight the importance of reading and education to young people, and (2) expose students to the broad spectrum of careers available to them. "Supporting STEM activities and motivating students to read is not only part of the Corps of Engineers mission, but a mission that I fully support here in the Buffalo District," said MAJ Michael A. Busby, Buffalo District Deputy Commander
Titanium in our blood.Zuudee Titanium.Once Titanium,Forever Titanium.
For details,email us by titanium@zuudee.com.
Or visit us at www.dropbox.com/s/6fwihykzisb1jqq/Zuudee%20titanium%20cat... for price list.
|Titanflansche.com| Titanschraube.com| Hastelloyflange.com|Titaniumflange.com| Hastelloypipefittings.com| Baojititanium.cn| Baojititanium.com| HondaTitanium.com| FordTi.com |BMWTitanium.com|www.HondaTi.com
Historical reenactment of the battles of Komárom
Three battles were fought in the Hungarian Revolution of 1848 and 1849 between the Hungarian and Austrian armies at the Fortress of Komárom
Csapatszemle a komáromi csaták évfordulója alkalmából rendezett hadijátékon.
A szabadságharc alatt az osztrák és magyar hadseregek 3 csatát vívtak a komáromi eröd közelében.
Barely visible through the smoke and heat haze, Kelsey Wessman, a student in a wildlife management course, participates in a controlled burn at Selu Conservancy. Approximately once every three years the fields at Selu are set on fire to restore the health of the field and return nutrients to the soil.
Buffalo District team members were once again participated in the Celebration of Reading at the Charter School for Applied Technologies. The two main goals of the event are to: (1) highlight the importance of reading and education to young people, and (2) expose students to the broad spectrum of careers available to them. "Supporting STEM activities and motivating students to read is not only part of the Corps of Engineers mission, but a mission that I fully support here in the Buffalo District," said MAJ Michael A. Busby, Buffalo District Deputy Commander
A 4. "Sándor" Huszárezred hagyományőrző huszárai
Honvédfesztivál és a pákozdi csata emléknapja
Katonai Emlékpark, Pákozd
2012.09.29
Hussars of the Nr. 4 (Sándor) Hussarregiment
Festival of the Hungarian Defense Forces and Memorial Day of the Battle of Pákozd
Military Memorial Park, Pákozd, Hungary
29.09.2012
The battle of Pákozd (29.09.1848) was the first important battle of the Hungarian Revolution of 1848-49. The Hungarian Army under the command of General János Móga defeated the army of the Croatian Ban Josip Jelačić.
The day of the Pákozd victory is traditionally regarded as the birthday of the modern Hungarian Army.
A Busójárás (horvátul: Poklade) Magyarország Szerbiával szomszédos déli határvidékén élő horvát katolikus népcsoportnak, a sokácoknak a XVIII. század vége óta élő hagyománya, amely eredetileg a XVII. századi török kiűzéshez kapcsolódik, és ezzel egyben később a télből a tavaszba fordulás, a téltemetés és tavaszköszöntés ünnepét is jelenti. A busójárást ezért is tartják minden évben farsangvasárnaptól hamvazószerdáig, mert ez az időszak a tél és a tavasz fordulójára esik. Az ünnepség első írásos megemlítése egy 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott, magyar vereséggel zárult I. mohácsi csata (mohácsi vész) közel 200 évre drasztikus időszakot jelentett Magyarország történelmében. Ekkortól kezdve Magyarország egyes területei 150, más részek pedig 200 évig török uralom alá kerültek, állandó hadszíntérré váltak, a békeidőkben is rendszeresek voltak a török seregek általi portyázások. Azonban az országnak volt egy olyan része, amelyet a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt az akkoriban egy igen mocsaras vidék, a Mohács-sziget, ahová a sokácok rejtőzködtek el az általuk jól ismert rejtekutakon a törökök zaklatásai elől. 1687-ben egy hajnalon a sokácok megelégelve a török rabigát fogták magukat, és csónakjaikon átvezetek a Dunán Mohácsra kiűzni a törököt. Előtte a Kecske Pánt (az ősi Árkádiában született erdei démon, a pásztorok istene, akinek kecske lába, szőrös emberi teste, görbe orra, szakálla és két szarva volt) utánzó különféle ijesztő álarcokat faragtak maguknak fűzfából, melyeket állatvérrel festettek meg. Kifordították birkabundáikat, fehér vászongatyájukat kitömték, hogy erősebbnek látszanak, emellett hatalmas buzogányokat, kardokat és vellákat vettek magukhoz. A leghatásosabbnak a marhakolompok és a kereplők zaja bizonyult. Ezeket az ijesztő figurákat látva a törökök ijedtükben fejvesztve kirohantak Mohácsról, azt hitték, hogy az ördögök jönnek ellenük. Végül 1687. augusztus 12-én a Harsányi hegyoldal melletti síkságon a II. Mohácsi csatának nevezett ütközetben sorsdöntő vereséget szenvedett a hazánkból fokozatosan kiszoruló török sereg. Ebben a csatában a szövetséges erők soraiban jelentős számban magyar huszárok és magyar gyalogosok vettek részt. Ezt követően, 10 évvel később kezdődött meg a sokácság nagyarányú betelepítése a déli határvidékre.
A busójárás legnagyobb napját a farsangvasárnap jelenti, amelynek keretében a jelmezeikbe öltözött busók, jankelék, boszorkánynak és sokác népviseletbe öltözött lányok-asszonyok, valamit egyéb maskarások a Koló téren gyülekeznek a juhászkürt hangjára. Majd ezt követően a város utcáin kolomp és kereplő zajok közepette végigvonulnak, a város főterén, a Széchenyi téren lyukadnak ki, ahol hatalmas farsangi mulatság veszi kezdetét: egész nap a koló zenére ropják a táncot, dévajkodnak az emberekkel. A délutáni órákban az „eltemetett telet” jelképező koporsót szekéren a Duna partra viszik, és csónakon a folyó másik oldalára úsztatják át, ezzel szimbolizálva azt, hogy véget ért a tél, el van temetve, már a tavasz jön. Ugyancsak a téltemetés és tavaszköszöntés szimbóluma, hogy vidám mulatságok közepette sötétedéskor meggyújtják a Széchenyi téren felállított máglyát, melynek tetejében a telet jelképező szalmabáb áll. A koporsó átúsztatást és máglyagyújtást húshagyókedden is megismétlik, és ezzel beköszönt a tavasz.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busó mellett a jankele, aminek általában a gyerekek öltöznek be. A jankelék jelmeze rongyokból áll, és van náluk egy ugyancsak rongyokkal kitömött zsák is, de többször előfordul, hogy ez a zsák rongyok helyett liszttel vagy korommal van teletöltve, és ezzel ütögetik-kergetik a lányokat. A régi időkben a zsák keményebb tárgyakkal, pl. téglával, kővel, stb. volt kitömve, és a haragosaikat ütlegelték vele. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy Jankele Grün nevű zsidó kereskedő zsákokból árult használt ruhákat. A gyerekek sokat csúfolták az árust, aki haragosan hozzájuk vágta a zsákját.
Mára már az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de a látványosság és télvégi mulatozás szempontjából még mindig kimagasló jelentőségű. A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig az ünnep hungarikumnak számít. A busójárás az 1930-as években került először a város utcáira turisztikai látványosságként, azelőtt csak a sokácok által lakott városrészen belül zajlott: A busók kisebb csapatokba verődve járták a falu utcáit, az ismerősök házához érve megszólaltatták a kürtöt, és buzogányaikat előkapva alaposan megdöngették a kaput, hogy bebocsátást nyerjenek. Amint a ház népe kinyitotta a kaput, éktelen kerepelésbe és kolompolásba fogtak, „poklade” kiáltásokkal jókívánságaikat fejezték ki, egyben jelezték, hogy itt a tavasz. A busók a lakóházat és épületeit is körbejárták, buzogányukkal megütögették a ház sarkát, ezzel biztosítva annak tartósságát. Cserében a háziak étellel és itallal vendégelték meg a busókat.
Bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
csodasmagyarorszag.hu/cikkek/busojaras
The „Buso-walking” (in Croatian: Poklade) is a long-standing tradition of the Sokaks, the Croatian Catholic group living in the southern border of Hungary, adjacent to Serbia, since the end of the 18th century. This carnival celebration was originally associated with the 17th-century Turkish expulsion, and at the same time later celebrated the turning of winter from spring to winter funeral and greeting. The buso-walking is therefore held every year from Carnival Sunday to Ash Wednesday, as this period falls at the turn of winter and spring. The first written mention of the carnival is preserved in a 1783 record of church visits. The first battle of Mohács (the Mohács disaster) which took place on August 29, 1526 and ended in Hungarian defeat, marked a drastic period in the history of Hungary for almost 200 years. From then on, some areas of Hungary came under Turkish rule for 150 years and other parts for 200 years, becoming a permanent battlefield, and raids by Turkish armies were regular even in peacetime. However, there was a part of the country that the Turks could never occupy. It was a very swampy country at that time, the island of Mohács, where the Sokaks hid in the well-known hideouts from the harassment of the Turks. At one dawn in 1867, the Sokaks satisfied the Turkish rabbi, so they captured themselves and sailed their boats to the Danube at Mohács to expel the Turks. In front of them, various scary masks imitating the Goat Pan were craved out of willow wood, painted with animal blood. (The Goat Pan is a forest demon, who born in ancient Arcadia, the god of shepherds, who has a goat’s leg, a hairy human body, a crooked nose, a beard and two horns.) They also turned their sheepskins upside down, stuffing their white linen fleece to make them look stronger. They also held in their hands huge maces, swords, and bells. The noise of cattle bumps and clapper proved to be the most effective. Seeing these scary figures, the Turks fled Mohács headlong believing that the devils were coming against them. Finally, on August 12, 1867, on the plain near the Harsány hillside, the Turkish army, which was gradually displaced from Hungary, suffered a fateful defeat in the battle called the Second Battle of Mohács. A significant number of Hungarian hussars and Hungarian infantry took part in the battle of the Allied forces in this battle. Subsequently, 10 years later, the large-scale resettlement of the Sokaks on the southern border began.
The biggest day of the Buso-walking is Carnival Sunday, during which busos dressed in costumes, jankeles, girls-women dressed witches and Sokac national costume, and other masquerades gather in Kolo Square for the sound of a shepherd’s horn. Then they march through the streets of the city amid cowbell and clapper noises. They arrive at the main square of the city, Szechenyi Square, where a huge carnival party takes place: they crunch the dance all the day to the music of the kolo, they dally with people. In the afternoon, a coffin symbolizing the „buried winter” is carried in a chariot to the banks of the Danube and floated across the river, symbolizing that winter is over, buried, spring is already coming. It is also a symbol of the winter funeral and spring greeting that, in the midst of merry amusements, the bonfire set up in Szechenyi Square is lit at dusk, with a straw puppet on top of it. The coffin sweep and bonfire will also be repeated on Meat Shrove Tuesday, bringing spring to a close.
Another costume of the buso-walking in Mohács, besides the buso is the jankele, which is usually dressed by children. The costume of the jankeles consists of rags, and they also have a bag stuffed with rags. But more than once, this bag is filled with flour or coffin instead of rags, kocking and chasing girls. In the old days, a bag with harder objects, e.g. it was filled with brick or stones, and their anger was beaten with it. The origins of jankele date back to the 1890s, when a Jewish merchant named Jankele Grün sold used clothes from bags. The kids teased the salesman a lot, so he cut his sack to them.
Today, the folk customs that have been diverted to the bed of tourism have lost much of their original traditions, but they are still of outstanding importance in terms of attractions and end-of-winter fun. The the buso-walking in Mohács was added by the UNESCO to the representative list of the intangible heritage in Abu-Dhabi the capital of the United Arab Emirates, in September 2009, and since 2012 the holiday has been a Hungaricum. The buso-walking first took to the streets of the city in the 1930s as a tourist attraction, before that it took place only within the part of the city inhabited by Sokaks: The busos walked through the streets of the village in small groups, sounded the horn when they reached the house of acquaintances, and grabbed their maches and knocked on the gate thoroughly to gain admission. As soon as the people of the house opened the gate, they began to cowling and clapper, expressing their good wishes with „poklade” cries, signaling that spring was here. The busos also went around the house and its buildings, tapping the corners of the house with their mace, thus ensuring its durability. In return, the hosts fed the busos with food and drink.
More:
en.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
www.europeana.eu/hu/blog/buso-walking-of-mohacs-the-hunga...
A Busójárás (horvátul: Poklade) Magyarország Szerbiával szomszédos déli határvidékén élő horvát katolikus népcsoportnak, a sokácoknak a XVIII. század vége óta élő hagyománya, amely eredetileg a XVII. századi török kiűzéshez kapcsolódik, és ezzel egyben később a télből a tavaszba fordulás, a téltemetés és tavaszköszöntés ünnepét is jelenti. A busójárást ezért is tartják minden évben farsangvasárnaptól hamvazószerdáig, mert ez az időszak a tél és a tavasz fordulójára esik. Az ünnepség első írásos megemlítése egy 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott, magyar vereséggel zárult I. mohácsi csata (mohácsi vész) közel 200 évre drasztikus időszakot jelentett Magyarország történelmében. Ekkortól kezdve Magyarország egyes területei 150, más részek pedig 200 évig török uralom alá kerültek, állandó hadszíntérré váltak, a békeidőkben is rendszeresek voltak a török seregek általi portyázások. Azonban az országnak volt egy olyan része, amelyet a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt az akkoriban egy igen mocsaras vidék, a Mohács-sziget, ahová a sokácok rejtőzködtek el az általuk jól ismert rejtekutakon a törökök zaklatásai elől. 1687-ben egy hajnalon a sokácok megelégelve a török rabigát fogták magukat, és csónakjaikon átvezetek a Dunán Mohácsra kiűzni a törököt. Előtte a Kecske Pánt (az ősi Árkádiában született erdei démon, a pásztorok istene, akinek kecske lába, szőrös emberi teste, görbe orra, szakálla és két szarva volt) utánzó különféle ijesztő álarcokat faragtak maguknak fűzfából, melyeket állatvérrel festettek meg. Kifordították birkabundáikat, fehér vászongatyájukat kitömték, hogy erősebbnek látszanak, emellett hatalmas buzogányokat, kardokat és vellákat vettek magukhoz. A leghatásosabbnak a marhakolompok és a kereplők zaja bizonyult. Ezeket az ijesztő figurákat látva a törökök ijedtükben fejvesztve kirohantak Mohácsról, azt hitték, hogy az ördögök jönnek ellenük. Végül 1687. augusztus 12-én a Harsányi hegyoldal melletti síkságon a II. Mohácsi csatának nevezett ütközetben sorsdöntő vereséget szenvedett a hazánkból fokozatosan kiszoruló török sereg. Ebben a csatában a szövetséges erők soraiban jelentős számban magyar huszárok és magyar gyalogosok vettek részt. Ezt követően, 10 évvel később kezdődött meg a sokácság nagyarányú betelepítése a déli határvidékre.
A busójárás legnagyobb napját a farsangvasárnap jelenti, amelynek keretében a jelmezeikbe öltözött busók, jankelék, boszorkánynak és sokác népviseletbe öltözött lányok-asszonyok, valamit egyéb maskarások a Koló téren gyülekeznek a juhászkürt hangjára. Majd ezt követően a város utcáin kolomp és kereplő zajok közepette végigvonulnak, a város főterén, a Széchenyi téren lyukadnak ki, ahol hatalmas farsangi mulatság veszi kezdetét: egész nap a koló zenére ropják a táncot, dévajkodnak az emberekkel. A délutáni órákban az „eltemetett telet” jelképező koporsót szekéren a Duna partra viszik, és csónakon a folyó másik oldalára úsztatják át, ezzel szimbolizálva azt, hogy véget ért a tél, el van temetve, már a tavasz jön. Ugyancsak a téltemetés és tavaszköszöntés szimbóluma, hogy vidám mulatságok közepette sötétedéskor meggyújtják a Széchenyi téren felállított máglyát, melynek tetejében a telet jelképező szalmabáb áll. A koporsó átúsztatást és máglyagyújtást húshagyókedden is megismétlik, és ezzel beköszönt a tavasz.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busó mellett a jankele, aminek általában a gyerekek öltöznek be. A jankelék jelmeze rongyokból áll, és van náluk egy ugyancsak rongyokkal kitömött zsák is, de többször előfordul, hogy ez a zsák rongyok helyett liszttel vagy korommal van teletöltve, és ezzel ütögetik-kergetik a lányokat. A régi időkben a zsák keményebb tárgyakkal, pl. téglával, kővel, stb. volt kitömve, és a haragosaikat ütlegelték vele. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy Jankele Grün nevű zsidó kereskedő zsákokból árult használt ruhákat. A gyerekek sokat csúfolták az árust, aki haragosan hozzájuk vágta a zsákját.
Mára már az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de a látványosság és télvégi mulatozás szempontjából még mindig kimagasló jelentőségű. A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig az ünnep hungarikumnak számít. A busójárás az 1930-as években került először a város utcáira turisztikai látványosságként, azelőtt csak a sokácok által lakott városrészen belül zajlott: A busók kisebb csapatokba verődve járták a falu utcáit, az ismerősök házához érve megszólaltatták a kürtöt, és buzogányaikat előkapva alaposan megdöngették a kaput, hogy bebocsátást nyerjenek. Amint a ház népe kinyitotta a kaput, éktelen kerepelésbe és kolompolásba fogtak, „poklade” kiáltásokkal jókívánságaikat fejezték ki, egyben jelezték, hogy itt a tavasz. A busók a lakóházat és épületeit is körbejárták, buzogányukkal megütögették a ház sarkát, ezzel biztosítva annak tartósságát. Cserében a háziak étellel és itallal vendégelték meg a busókat.
Bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
csodasmagyarorszag.hu/cikkek/busojaras
The „Buso-walking” (in Croatian: Poklade) is a long-standing tradition of the Sokaks, the Croatian Catholic group living in the southern border of Hungary, adjacent to Serbia, since the end of the 18th century. This carnival celebration was originally associated with the 17th-century Turkish expulsion, and at the same time later celebrated the turning of winter from spring to winter funeral and greeting. The buso-walking is therefore held every year from Carnival Sunday to Ash Wednesday, as this period falls at the turn of winter and spring. The first written mention of the carnival is preserved in a 1783 record of church visits. The first battle of Mohács (the Mohács disaster) which took place on August 29, 1526 and ended in Hungarian defeat, marked a drastic period in the history of Hungary for almost 200 years. From then on, some areas of Hungary came under Turkish rule for 150 years and other parts for 200 years, becoming a permanent battlefield, and raids by Turkish armies were regular even in peacetime. However, there was a part of the country that the Turks could never occupy. It was a very swampy country at that time, the island of Mohács, where the Sokaks hid in the well-known hideouts from the harassment of the Turks. At one dawn in 1867, the Sokaks satisfied the Turkish rabbi, so they captured themselves and sailed their boats to the Danube at Mohács to expel the Turks. In front of them, various scary masks imitating the Goat Pan were craved out of willow wood, painted with animal blood. (The Goat Pan is a forest demon, who born in ancient Arcadia, the god of shepherds, who has a goat’s leg, a hairy human body, a crooked nose, a beard and two horns.) They also turned their sheepskins upside down, stuffing their white linen fleece to make them look stronger. They also held in their hands huge maces, swords, and bells. The noise of cattle bumps and clapper proved to be the most effective. Seeing these scary figures, the Turks fled Mohács headlong believing that the devils were coming against them. Finally, on August 12, 1867, on the plain near the Harsány hillside, the Turkish army, which was gradually displaced from Hungary, suffered a fateful defeat in the battle called the Second Battle of Mohács. A significant number of Hungarian hussars and Hungarian infantry took part in the battle of the Allied forces in this battle. Subsequently, 10 years later, the large-scale resettlement of the Sokaks on the southern border began.
The biggest day of the Buso-walking is Carnival Sunday, during which busos dressed in costumes, jankeles, girls-women dressed witches and Sokac national costume, and other masquerades gather in Kolo Square for the sound of a shepherd’s horn. Then they march through the streets of the city amid cowbell and clapper noises. They arrive at the main square of the city, Szechenyi Square, where a huge carnival party takes place: they crunch the dance all the day to the music of the kolo, they dally with people. In the afternoon, a coffin symbolizing the „buried winter” is carried in a chariot to the banks of the Danube and floated across the river, symbolizing that winter is over, buried, spring is already coming. It is also a symbol of the winter funeral and spring greeting that, in the midst of merry amusements, the bonfire set up in Szechenyi Square is lit at dusk, with a straw puppet on top of it. The coffin sweep and bonfire will also be repeated on Meat Shrove Tuesday, bringing spring to a close.
Another costume of the buso-walking in Mohács, besides the buso is the jankele, which is usually dressed by children. The costume of the jankeles consists of rags, and they also have a bag stuffed with rags. But more than once, this bag is filled with flour or coffin instead of rags, kocking and chasing girls. In the old days, a bag with harder objects, e.g. it was filled with brick or stones, and their anger was beaten with it. The origins of jankele date back to the 1890s, when a Jewish merchant named Jankele Grün sold used clothes from bags. The kids teased the salesman a lot, so he cut his sack to them.
Today, the folk customs that have been diverted to the bed of tourism have lost much of their original traditions, but they are still of outstanding importance in terms of attractions and end-of-winter fun. The the buso-walking in Mohács was added by the UNESCO to the representative list of the intangible heritage in Abu-Dhabi the capital of the United Arab Emirates, in September 2009, and since 2012 the holiday has been a Hungaricum. The buso-walking first took to the streets of the city in the 1930s as a tourist attraction, before that it took place only within the part of the city inhabited by Sokaks: The busos walked through the streets of the village in small groups, sounded the horn when they reached the house of acquaintances, and grabbed their maches and knocked on the gate thoroughly to gain admission. As soon as the people of the house opened the gate, they began to cowling and clapper, expressing their good wishes with „poklade” cries, signaling that spring was here. The busos also went around the house and its buildings, tapping the corners of the house with their mace, thus ensuring its durability. In return, the hosts fed the busos with food and drink.
More:
en.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
www.europeana.eu/hu/blog/buso-walking-of-mohacs-the-hunga...
LETZTER LÁZÁR SIMON
(1832? Sebeskellemes /Šarišské Lúky/ 1840. február 20.– Kassa, 1911. július 8.) fényképész, vésnök
1856-ban kezdett fényképezni Kassán. 1860-ban a Hauptgasse (Fő utca) 25 (vagy 462) alatti műtermét az akkor legkorszerűbbnek számító berendezéssel látta el. Csaknem fél évszázadon keresztül működött, az 1900-as évek elején adta át a Skalnik és Fia cégnek. Fiókműtermet nyitott Lőcsén 1865 körül, Szegeden 1869-től, Temesvárott. Sok Letzter fényképezett, gyakran nem adták meg keresztnevüket, ezért nagy a keveredés a különböző városok különböző vagy azonos Letzter fényképészei körül. Letzter és Keglovich, Letzter és Társa, Letzter és Lauscher néven is dolgozott. Vállalkozó szellemű üzletember volt, hamarosan Kassa tiszteletreméltó polgára lett, nagy adóbefizetéseivel. Portrék és városképek, tablók maradtak fenn tőle a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumban. Kiállított 1857-ben az Első Felső-magyarországi Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon. 1860-ban műtermét a legújabb fényképészeti technikával szerelte fel, melynek megtekintésére a sajtó útján hívta fel a közönséget. Pénztárnoka volt az Iparkamarának, üzleti tanácsos, ülnöke az üzleti bíróságnak, tagja a Múzeumi Egyletnek. Elkészítette Ferenc József kassai látogatásán a király chromotípia arcképét. Részt vett az 1878-as első párizsi világkiállításon.
Szegeden 1869-ben nyitotta műtermét a Dáni utca 2. özv. Kátayné házában, itt nem sokáig működött. Egy év múlva már állandó műtermet épített a Kárász utca 347. alatt, a Könyök utca sarkán, a Próféta vendéglő mellett, Auer órás házában. Városképeit Burger és Dörner Iskola utcai kirakatában tette közszemlére 1872-ben. Letzter időnként körutakra megy, hogy „a közönség ne csak a nagy városokban, hanem kisebbekben is jól sikerült fényképek birtokába jusson, mert így nem lesznek kénytelenek afféle utazó fényírdászok tökéletlen fényképeire szorítkozni.”
Forrás: Kincses Károly
www.maimano.hu/ritkanlatottkepek_utazas/lexikon/l.html
---
Letzte r L. f é ny к é p é s z (1869—...)
így szól róla az első híradás: „özv. Kátayné házában. Újonnan nyitott fényképé
szeti műtermében ... csoportok levételét ... egész százakig menő személyekkel"
vállalja.
Letzter Lázár 1832-ben született. 1869-ben ő a harmadik fényképész Szegeden.
A következő évben már állandó műtermet építtet a Próféta vendéglő mellett. A bécsi
világkiállításra 1872-ben elkészíti első fényképsorozatát a „város szebb részeiről".
1876-ban érdemérmet nyert a szegedi kiállításon, mellyel kapcsolatos második soro
zata Szeged épületeiről. 1877—78-ban külföldi tanulmányutat tesz, útlevelének sze
mélyleírása szerint „magas, arca hosszas, szeme szürke, orra-szája rendes, haja feke
tés". Az 1879-es árvízről Lauscherral sorozatot hoz forgalomba, megörökítve a víz
kori Szeged utcaképeit.
Fényképészete: Nem tudni hol tanulta mesterségét, és azt sem, honnan jött Sze
gedre. Minden előzetes nélkül 1869. nov. 21-i hirdetéséből megtudjuk, hogy egy új
fényképészet nyilt özv. Kátayné házában. A látogatójegyek mellett életnagyságú
fényképek készítését, százas létszámú csoportok lefényképezését is vállalja.
Már 1870 januárjában bejelenti, hogy állandó műtermet építtet a Próféta vendég
lő mellett. Ő talán már tudja, hogy pár hónap múlva Landau visszavonul a fényképé
szettől, mindenesetre érdemesnek tartja a műterem létesítését. Letzter fényképészeté
ben „nemcsak chromophotographiák ..., melyek az olajfestményekkel versenyeznek
..., de aquarell fényképek" is készülnek. A nálunk eddig ismeretlen „Rembrandt
modorú ... az egyoldalú világítás folytán különös árnyalású" fényképekkel ő ismerteti
meg a várost. Ebben az évben Pallavicini őrgróf számára a szabadban készít felvétele
ket a kistiszai zsilipnél álló óriási fűzfáról87
.
Szegeden úgy ítélik meg 1871-ben, hogy városuk fényképészete az elmúlt év
alatt nagy haladást tett. Magyarázatát Letzter letelepedésével megindult verseny
lendületében látják. Ebben az évben Makóra is átjár fényképezni (erről ott bővebben),
egyik ottani hirdetéséből tudjuk, hogy Szegeden kívül Debrecenben és Kassán is van
műterme88
.
Műtermébe 1872-ben tanoncot keres: egy jó házból való legalább 14 éves fiút,
aki rajzolni is tud. Közben készül a bécsi világkiállításra. Ehhez a város egyes részei
ről felvételeket készít. A fényképsorozat Burger és és Dörner könyv és írószerkereske
désének kirakatában látható, majd kapható (34. kép). így hagyta ránk azokat a fel
becsülhetetlen helytörténeti értékkel biró felvételeket, melyek „Szeged utcáinak szebb
helyeit, a vasúti hidat stb. ábrázolják az ott talált alakokkal s oly sikerülten, hogy
az utóbbiak közül többen felismerhetők". Pontosan nem tudjuk, hogy hány felvételt
készített ebben az időben. A Somogyi Könyvtár régi katalógusa 1895-ös beszerzés
ként „Szegedi fényképek 1870—72, 16 fénykép 1 tokban" tartotta nyilván őket
Bietler négy városképével együtt. Letzter képeiből hetet, negatívról egyet ismerünk,
a többi felbukkanását remélhetjük. Az 1872-es kecskeméti kiállításon Szegedről
Letzter Miklós vesz részt és nagyított fényképeiért arany oklevelet kap89
.
Az 1873-as bécsi világkiállításról, ahová I. sorozatát készítette nagyon rövid
a hírközlés : „Letzter Lázár, Szeged fényképek és életképek"90
.
Az 1874-ben induló Szegedi Közlöny Letzter-hírdetéséből munkájáról bővebb
felvilágosítást nyerhetünk. Fényirdájában mindenféle képek készülnek: „... gyerme
keket legzsengébb kortól kezdve, legújabb módszer szerint ízléssel kiállítva, ... vala
mint festéseket, olajban is" vállal. Jutányos áron készít csoport és családi képeket,
más fényképekről reprodukciókat színezve is91
.
Ebben az évben Letztert megbízzák a Dugonics hangverseny közreműködőinek
csoportképével. 1874 ápr. 3-án műtermében készül a felvétel. Úgy tervezik, hogy
az emléklap már a hangverseny napjára elkészül. A képet jótékony célra árusítják,
ára 1 frt 50 kr. Ebből 50 kr. a szobortőke gyarapítását, 1 frt pedig a fényképészt
illeti meg. Az árusítás ellenőrzése végett az emléklapot Szabó Imre pecsétjével látják
el (35. kép). A kép alatt a közreműködők nyomtatott névsora olvasható92
Az 1875-ös Szegedi Naptárból ismét információt nyerhetünk Letzterről. „Az
ország több városában állandó műteremmel birván" a közönség elismerését minde
nütt kivívja, mivel az általa készített képek más fényképészek műveit „mind kivitel és
tartósság, mint pedig ... művészi fölfogás tekintetében jóval felülmúlják". Itt mondja
el magáról, hogy eddig milyen kitüntetéseket kapott, „néhai Miksa mexikói császár
Ő-felségétől egy brilliáns melltűt, Vilmos császártól egy brilliáns gyűrűt, a würtember-
gi királytól a művészet és tudomány arany érmét, végre a párisi és brüsszeli műtárlatokon elismerő okmányokat."
Letzterre ismét csoportképet bíznak. Temesváron lefényképezi az ott állomásozó
Czezarevics ezred tisztikarát, 86 személyt, az ezred tulajdonosával Sándor orosz
nagyherceggel. A Szegedi Közlöny ezt írja róla: „... ritka szépségű és nagyságú fényképcsoportozat ... A kép az orosz korona herceg nevét viselő 61. számú cs. kir. sor
ezred tisztikarát tünteti elő mesteri összeállítású csoportozatban ... a maga nemében
valódi mestermü..."
Löw Lipót főrabbi halála után Letzter fényirdájában árusítja a róla készített
arcképeit93
. Valószínűleg ezt közli Reizner II. kötetének 262. oldalán.
1876-ban a szegedi kiállításon „haladást tanúsító fényképeiért érdemérmet"
nyeri. A méltatást Lauscher és Társánál közöljük. Letzter nyilván a kiállításra készí
tette és forgalmazta „1876. évi Szegedi Országos kiállítás emlékére" című sorozatát.
A látogatójegy formátumú sárga kartonra felragasztott fényképeket piros nyomású
keret és felirat veszi körül (36. kép). A sorozat nyolc darabját ismerjük, nem tudjuk
volt-e belőle több.94
1877-ben már két éve nagy fellendülés és verseny jellemzi a város fényképészetét,
amióta a Lauscher és társa céggel négyre emelkedett a műtermek száma. Az erős ver
senyből Letzter képei „mind nagyobb tökéllyel" kerülnek ki. Üzletének fejlesztése
céljából „Moldva, Oláh ország, Serbia és Törökország"-ba utazik. Magával viszi
Gusztáv nevű fiát is. Letzter Gusztáv ekkor 16 éves fényképész-segéd, aki az év októ
berében ismereteinek gyarapítása végett még egy külhoni útra indul Német- és Francia
országba95
.
A következő évben, 1878-ban Letzter Lázár az összes európai államokba kéri
útlevelét. Működéséről az év végén hallunk újra. Ekkor két fénykép-csoportozatát
csodálják, melyen a „temesvár-orsovai vasút építés-vállalkozóinak és építés-vezetői
nek híven talált, nagy műgonddal készült" fényképeit ízlésesen állította össze96
.
A szegedi árvízkatasztrófával kapcsolatban az újság a helyi fényképészek közül
Lauscher felvételeit dicséri. Az ismert árvíz sorozat azonban Letzter—Lauscher jel
zéssel került forgalomba. A katasztrófa segélyezettéi között találunk egy Letzter
Lörincz fényképészt is97
. A Letzter családnak több fényképész tagja volt, ezért szere
pelnek a Lázár, Miklós, Gusztáv, Lőrinc keresztnevek. Viszonyuk azonban nem
tisztázott, csak annyi bizonyos, hogy Gusztáv Lázár fia volt.
Műterme: Ideiglenes műterme özv. Kátayné házában98
1869 novemberében nyílt
és pár hónapig működött. Berendezéséről semmit sem tudunk.
Állandó műtermét 1870 februárjában a Kárász-Könyök utca 347 szám alatt,
Auer órás házában nyitja meg. Az Auer ház a Kárász és Könyök utca sarkán álló
Próféta vendéglő mellett" a Könyök utcában, a mai Kölcsey u. 8. sz ház helyén volt.
Mivel Letzter műtermi felvételeiből főleg mellképek maradtak meg, ezért csupán pár
darab alapján ismerjük műtermének berendezését. Eleinte egy hatszögletű motívu
mokkal díszített szőnyeget, kevés drapériát és egy paplanvarrással kárpitozott fotelt
használ. Műtermének nagyságát, festői hátterét az 1874-ben készült Dugonics emlék
lapon mérhetjük le igazán. Az itt látható gazdag rajzolatú szőnyeg és háttér részlete
más képein is felbukkan. A festői háttér egy másik, erdei változatát későbbi felvé
telén láthatjuk (45.).
Kirakat: 1871-ben már több kirakatot emlegetnek a városban, ezek között van
Letztere is. Városképei 1872-ben Burger és Dörner Iskola-utcai kirakatában láthatók.
A Czezarevics ezred csoportképét 1875-ben Traub B. Iskola-utcai kirakatában csodál
hatják az arrajárók. A Temesvár—orsovai tablót 78-ban Várnai L. Kárász-utcai ki
rakatában állítja ki.
Cégjelzés: Két különböző rajzú versóját ismerjük (37—38. kép), ezeket feltétele
zésünk szerint párhuzamosan is használta. Az első (a) versót mindössze három fény
kép őrzi. Abból is a korábbin neve alatt a „FOTOGRAFISCHE ANSTALT" szere-
pel (l.). Másik cégjelzését (b) 1870—74-ig találjuk meg, nyomataira „A minta utánrendelésekre eltétetmk" hibás figyelmeztetés került (38. kép). Majd ez a megoldás
más motívummal is szerepel (bY), sőt ennek apró változtatásai is vannak. Későbbi
évekből származó versonyomatain (42—45.) bécsi készítője jelöli is magát : „EISENSCHIML WAXHTL WIEN"
Fényképei: Fűzfáján, első sorozatán, emléklapján és „Cabinet" képein kívül
látogatójegy nagyságúak. Barna tónusú képeit szemügyre véve nála találjuk az elő
lapok leggazdagabb változatát. Eleinte, lekerekített sarkú kartonokat használ a ver
sóval balra lent „Letzter L.", jobbra lent „SZEGEDEN" (XI. 1—3.) jelzéssel. 1872-től
már ezeken a kartonokon is megjelenik a barna vonalkeretelés, jobbra lent a kere
telés alatt „LETZTER L. 1872" vagy „1873" szerepel (XIII—XIV. 13—20.). A bx
versós képei mind szögletesek és a balra lent „LETZTER L.", jobbra lent „SZEGE-
DIN" jelzés eleinte a vonalkeret alatt (XVI. 25—29.), majd benne található (XVII.
38—44).
Képei zömmel mellképek, sokszor ovális képkivágással (2.). Ezek között van
egyetlen domború „porcelánfényű-fénykép" 1872-ből (L). Portréit az oldalvilágí
tás plasztikussá, szinte élővé teszi. Beállításainál kedveli a félprofilt, ez jellemzi 22
alakos festői csoportképét (35. kép). Kettős képmásai bensőséges hangulatot árasz
tanak, érezni az egymáshoz tartozást (16, 17, 22. (39. kép), 45)
...
A CSONGRÁD MEGYEI FÉNYKÉPÉSZET KEZDETEI (1859—1879)
T. KNOTIK MÁRTA
epa.oszk.hu/01600/01609/00022/pdf/MFME_EPA01609_1978_1979...
---
Debrecen Nagy-Váradi Értesítő
fulltext.lib.unideb.hu/journals/bin/tibi.cgi?fi=dne
...
Az észak-tiszántúli folyóiratok digitalizált feltárása
/Előszó/
A Debreceni Egyetemi Könyvtárban az 1960-as évek második felében éledt újra a tájbibliográfiai tevékenység, amely a másfél évtizeddel korábbi nagy lendület után lefékeződött, évekig stagnált.
A munkálatok felélesztője, szorgalmazója, Dr. Csűry István 1975-ben úgy jellemezte a történteket, hogy a kezdet kezdetén többet vállaltunk, mint amennyit egy-egy helyismereti bibliográfiai vállalkozás maga elé tűzhet. A Tiszántúli Időszaki Kiadványok Repertóriumai c. sorozat első kötetének előszavában így írt erről: ”Nem közigazgatási, hanem történeti, kulturális és gazdasági értelemben vett tájegység lebegett a szemünk előtt. Tiszántúl. Nem keretnek tekintettük a helyismereti programot, amelyet később a rendszerre épülés igénye nélkül kisebb-nagyobb területi vonatkozású szakbibliográfiák, kalauz jellegű bibliográfiák, stb. fognak kitölteni, hanem egy nagy, egységes bibliográfiai monolit kibányászásához gyürkőztünk. A teljesség utópiáját kergettük: az utolsó napihírig mindent feltárni, amit területünkön kinyomtattak, vagy ami területünkre vonatkozik. Úgy hittük, hogy az így megvalósuló tájbibliográfiák összességéből fog egy grandiózus nemzeti bibliográfia felépülni.
A funkciók megosztása végül is másként alakult. A nemzeti irodalom elsődleges regisztrálására legsajátabb hivatásaként vállalkozik az országos Széchenyi Könyvtár. A helyi bibliográfiáknak a legnagyobb közigazgatási egységek szintjén 19 műhelye támadt: a megyei könyvtárak, s a kisebb egységek is hovatovább gazdára találnak a területileg illetékes kisebb könyvtárakban. A teljesség álma pedig saját kísérleteink során bizonyult valóban csak álomnak.
E kísérletek azonban sok gyümölcsöt érleltek. Létrejött és ma is fejlesztés tárgya egy debreceni és tiszántúli vonatkozású nagy bibliográfiai kartoték, amely feltárja a helyi és az országos folyóiratok vonatkozó anyagát. S a monolit erőszakolása helyett az erek nyomán bányászunk. Elkészült a Hajdú-Bihar megyei sajtóbibliográfia. Megindult a Régi Tiszántúli Könyvtárak és a Tiszántúli Személyi Bibliográfiák sorozat.
A jelen kötettel induló sorozat keretében pedig olyan jelentős folyóiratok repertóriumai állnak sorban megjelenésükre várva, mint a Debreceni Szemle, a Debreczeni Képes Kalendáriom, a Magyarok s a Csokonai Lapok, nem szólva a készülő, befejezéshez közeledő többiekről.
A Tiszántúli Bibliográfia végül is megvalósul. Most már látjuk: nemzedékek munkája nyomán, az irodalom kisebb egységeit regisztráló bibliográfiák mozaikjaiból.”
Az indulás óta tizennégy folyóirat repertóriumát adta ki az Egyetemi Könyvtár:
1. A debreceni Néplap repertóriuma, 1944. nov. 15 – 1945. ápr. 6.
/Összeállította: Király László - Tóth Ferencné/ - Debrecen, 1975. KLTE Könyvt. XI, 102 l.
2. Csokonai Lapok, 1850. /Szerk. Korompai Gáborné Szalacsi Rácz Mária/ -
Debrecen, 1975. KLTE Könyvtára. XVI, 20 l.
3. Magyarok, 1945-1949. /Szerk. Korompai Gáborné Szalacsi Rácz Mária/ - Debrecen
1976. KLTE Könyvtára. XVIII, 58 l.
4. Debreczeni Képes Kalendáriom, 1901-1948. /Szerk. Veress Gézáné – Lengyel
Imre/ - Debrecen, 1976. KLTE Könyvtára, 99 l.
5. Régi Okiratok és Levelek Tára, 1905-1906. /Szerk. Korompai Gáborné/ Debrecen, 1982. KLTE Könyvtára. VI. 26 l.
6. Debreceni Szemle, 1927-1944. /Szerk. Korompai Gáborné – Némedi Lajosné/ - Debrecen, 1979. KLTE Könyvtára. XII, 156 l.
7. Kelet Népe, 1935-1942. /Szerk. Szénássy Barnáné – Szöőr Árpádné/ - Debrecen, 1979. KLTE Könyvtára. III, 79 l.
8. Magyar Exlibris, 1935-1936. /Szerk. Lenkey István/ Debrecen, 1980. KLTE Könyvtára. 22 l. 2. t.
9. Debreceni Főiskolai Lapok, 1896-1914. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1981. KLTE Könyvtára. 138 l.
10. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1870-1878. /Szerk. Lenkey István/ - Debrecen, 1984. KLTE Könyvtára. 144 l.
11. Debreceni Szemle, 1912-1915. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1985. KLTE Könyvtára. 153 l. 28 t.
12. Egyetemi Élet, 1963-1972. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1992. KLTE Könyvtára 269 l.
13. Könyv és Könyvtár. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Évkönyve, 1953-1991. /Szerk. Czeglédy László/ - Debrecen, 1994. 53 l.
14. Hortobágy, 1861-1867. /Szerk. Jávorszky Ferenc/ - Debrecen, 1997. KLTE Könyvtára. 297 l.
A repertorizált folyóiratok debreceniek, vagy a régiónkban indultak, mint a Magyarok és a Kelet Népe. Többségük a második világháború előtt jelent meg, de feldolgozásra került néhány háború utáni is, ilyenek a Néplap, a Magyarok, az Egyetemi Élet valamint a Könyv és Könyvtár. Repertóriumaink rövid sajtótörténeti leírást is tartalmaznak, amelyek ismertetik a folyóiratok jellegét, tartalmi értékeit, jelentőségét, a szerkesztői tevékenységet a kiadás körülményeit. A közölt illusztrációk a periodikák megjelenési formájáról adnak képet.
A folyóiratrepertórium-ok házi sokszorosításban jelentek meg, kis példányszámban, nagy részük mára elfogyott, csak közgyűjteményekben találhatók. Tekintettel arra, hogy a helytörténeti kutatás számára hasznos forrásnak bizonyultak, új formában kívánjuk a hozzáférést biztosítani a repertóriumok bibliográfiai leírásainak géprevitelével.
Az automatizálás lehetőséget teremt arra, hogy a folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok szövege is adatbázisba kerüljön, s a bibliográfiai információ közvetlenül átvezessen a keresett szöveghez.
A Debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársai vállalkoztak arra, hogy folyamatosan beépítik hálózaton elérhető gépi adatbázisba az eddig megjelent folyóirat repertóriumaink címállományát, a címekhez kapcsolódó szövegekkel.
Korompai Gáborné
Az adatbázis készítői
Digitalizálás: Bacskai Ferenc, Berettyán Gábor, Kormány András, Kormány Lajosné, Pelyvás Norbert, Nagyné Simon Rita
Bibliográfiai rekordok készítése: Bátfai Mária Erika, dr. Berényi Ernőné, Czeglédi László, Fejér Anamária, dr. Juha Enikő, Kormány Lajosné, Polónyiné Kerekes Margit, Szász Izabella, Varga Lajosné
A számítástechnikai környezet tervezése, kialakítása: Balázs László, Bondár Tamás, Bor Attila, Csató Edit
.
the crvciallegal battle. Various organisations ranging from Sfi,AISF to DSU have shown no interest in cortecting funds, or in contributing ln any constructl\le \;1ay to this struggle. .
.
Enhancing the MCM amount: The MCM income cap has been Increased from Rs 1 lakh to Rs 2.5 lakh during the past year, baste sustenance scholarships such as MCM should be raised to Rs. 3000. wrth the provision of periodic upgrading rn tune wrth the rising cost or living. .
.
.
Enhancing Financial Assistance: After a sustained struggle in 201J, the Administration was forced to agree to creating a corpus fund for lump sum transfers to needy research scholars in the 4th and 5u. years of their research. More soholarships should be made available to research students and Students coming from deprived .
.
.
backgrounds, with their duration covering the entire research period, to ensure that the non-fee costs or education that include books, xeroxes, field visrts. transport costs for visiting libraries and archives ou tsrde the campus. etc. can be taken care of. .
.
Expanding the scope of fellowships for students from deprived backgrounds: Fellowships for OBC students, increase in the number or Maulana Az.ad national .
.
fellowships. .
.
.
Scrap the discriminatory CSAT pattern in the UPSC exam, and roll-back the exclusion of classical and foreign languages as optional subjects in the UPSC exam: These demands. pursued consistently by the JNUSU in the past year, have to be taken to their logical culmination. .
.
.
Addressing the language barrier through establishment of a Translation Cell to provide translations of basic texts and through rejuvenation of the English training .
.
.
programme. .
Ensurlng.r~ghts and facilities for PH students: Completing the process of implementing a barrier-free campus. expansion and maintenance or the Helen Keller unit in the Central Library, expanding the provision of facilities wch as 3 wheeler scooties. increment of Reader's/escort allowance, more availability of scanners and e-text and scan-able reading materials, good JAWs reader in Hindi. upgradation and proper maintenance of Helen Kener unit in the fibrary, issuing Disability certificates in new format. representation in an relevant committees, surtable toilets in hostels at1d school buildings, and ensuring safety from dog bltes through a properly organized animal spaying .
programme. .
.
Alleviating educational deprivation and under-representation of minorities, in line with the recommendations of the Sachar Committee and Ranganath Commission. Five deprivation pomts for minority students in admissions be implemented. The scope or madarsa recognition also be expanded. .
.
.
Reduction in Eligibility Criteria for OBC Students: The eligibility cr~eria for oec students have lo be reduced at various levels-BAJMA, M.Phil 1st year to M.Phil 2nd year, and also from M.Phil to Ph.D. .
.
.
More Effective Schemes for Fulfilling Reservations: JNU as at1 institution, must devise mechanisms to ensure better rmplementation of legally mandated reservations -such as ensuring reservations in Direct PH.D, clubbing small centres together to ensure more social inclusion or SCI ST/PH students. SC/ST/PH/OBC reservation should be property implemented in hostel allotment including in the married researctt scholar hostel. Reservations, including OBC reservatlGn, must be implemented at all levels of .
.
.
faculty appolntments. .
2 .
Strengthening GSCASH: Improving basic infrastructure. incorporating gender sensitisation as a mandatory lecture series/module to be conducted through each centre in the first semester itself. Moreover. in order to ensure that GSCASH's autonomy is safeguarded, it is necessary that GSCASH verdicts be made binding on the JNU administration. .
Be tter Infrastructure .
More hostels: To address the massive hostel crisis. more new hostels need to be constructed and other .
accommodation provisions need to be explored immediately. The JNU administration has to be forced to keep its promises on deadlines and fund arrangement After a protracted struggle. the construction of Shipra-2 has started, Damodar rs now a functional hostel and .
several dormitories have been opened. Multiple problems faced by the Damodar residents have to be addressed without delay and th e construction of Shipra-2 must proceed fast. Students in dormitories must be provided with a!I baste fumtlure andfacilities. At the Academic Council meeting of 29 August 2014. the JNU VC communicated to the AC that funds for another new hostel will arrive within a month. Vigilant struggle has to kept up to ensure that the unique residential character of JNU is not compromised. .
Defeating repeated arbitrary and anti-student moves by the Dean of Students' Office with regard to hostel rules and undermining of IHA and an end to dilly-dallying on hostel allotment and provision of basic hostel facilities. .
.
Optimal and efficient utilization of the online Web Portal for the central Placement Cell has to be ensured. so that students of various centres and Schools are kept informed of various research and career options available to them. .
.
.
Fuctionalfzing the autonomous Open Access JNU Press. .
.
.
Ensuring better lnfrastructural Facilities by extending wi-fi facilities in residential areas and hostels, expansion of health centre facilities. 24x7 health centre equipped with wards, beds and adequate diagnostic facilities. expansion of sports facilities. Immediate installation of Sanitary pad dispensing machines in the academic complex and near women's hostels -all necessary approvals, tender selection and choice of location have already been accomplished due to the sustained efforts of lhe outgoing .
.
.
JNUSU. .
.
Continuing upgradation ofthe Central library through better digilization facilities, subscription to more e-journals. more representation of students in book purchasing and library sub-committees. starting of video library th at has documentaries, lectures and films useful to an students especially those from languages and area studies. .
.
.
Overhauling and upgradation of existing departmental libraries, opening of new departmental libraries. .
.
.
Ensuring Paperless Administration: Removing bureaucratic red-tapism through a paperless administration, which will reduce the difficulties currently faced by students. .
.
.
Improving Transport facilities through opening of busos .
withtn the campus and to Munirka and Metro Slation. .
.
.
.
Expansion and Revltalisation of Sports Facilities: .
Upgrading and Maintenance of the Sports Stadium with .
.
.
.
creation of an indoor stadium. a new Badminton Court. Common multi gym with instructor and proper equ;pments, Proper ground maintenance, repairing the roof of yoga centre, separate toilets for boys end girls, lnstal/atlon of water cooler and flood light. Creating a volley bellcourt in front ofMahi Mandavi, repair KV ground basket ball court. funds to repair hostel badminton courts and .
increase in hostel sports fund. Organising annual and inter-school. inter-hostel sports events with proper Instructor. appointing a ·Cricket instructor. T11e functioning or JNUMC end the overall functioning of the Sports office need to be .
improved. .
.
A 1 000 seater Auditorium for conferences, meetings and culural activities of students .
.
.
Fighting arbitrary high prices In shops and canteens, maintaining CDC approved rates and quality; and defending JNU's socially inclusive shop-allotment policy. .
.
.
Computer/ Laptop repairing shop in the campus to aqdress the massive inconvenience faced by the students. .
.
.
Canara Bank branch Inside the campus for smoofh disbursal of RGNF/MANF fellowships .
.
.
Campus De m ocrac y .
.
The crucral struggle against the Lyngdoh Committee recommendations and restoration of JNUSU constitution has to be carried forward. .
.
.
Democratising t.eacher-student relationships: The positive recommendations of the 10-member committee set up in the wake of the horrific 31 July incident should be implemented, including formation of Grievance Redressal Cells and research Supervisory committees in each centre/ school whose recommendations wiU be binding on the JNU and School administration. .
.
.
Accountability of Teachers/Supervisors: Anonymous .
.
feedback by students and a mechanism to ensure supervisors provide timely feedback to res7arch scholars working with them. .
.
.
Scrapping of the 'Pink Form' currently required for availing of fellowships/scholarships, since it leaves the .doors open for harassment and viclimisation of research scholars by supervisors. .
.
.
Democratising Science School functioning: Transparency in lab allotment, evaluation particularly in 98 cases. timely procurement of chemicals, books and disbursal of fellowships has to be ensured. .
.
.
Expanding student representation in the ACfBoS, removal of undemocratic grade point criteria and representation of Equal Opportunity Office in the.Academic Council. .
.
.
Ensuring and defending mandatory wages and r1ghts of the workers on campus. .
.
.
Reforestation and Revitalizing the Environment Task Force .
.
.
School Leve l Agenda.
t'ft1 ' .
.
.
.
New MA /M.Phil programmes should be introduced in SSS. 1n centres such as the North East studies programme. Women's Studies Programme. in the Centre for Studies in Discrimination and Exclusion, Informal Sector and Labour Studies. .
.
.
New courses on gender sensltisalion should be mandatorily introduced which will include weekly lectures. along with regular film screening and plays related to gender. .
.
.
A School-level magazine(journal should be started .
.
.
Expansion of photocopYJng facilities in CHSIDSA library, and also in documentation centres of various centres such as CSRD, CSSS and CPS. These library timings be extended. .
.
.
.
Locker facilities for CSRD students for elabomte study materials {books. maps and other accessorills) .
.
.
Starting regular School and cenlfe-level Research Methodology workshops in SSS. .
.
.
Ensuring nexibility in deadlines for submitting tutonals and assignments, especially in CHS. .
.
.
3 .
.
An E-notice Board must be started in tn~ School, informing students of all academic schedules and ctlanges 11\ereof, administrative notices, upcoming seminars and events etc. .
.
.
Reinvigorating SFCs, Grievance Redressal mechanisms lo address tTurdles faced by students and research scholars .
.
.
A common room, with access to journals and TV etc. 24x7 Reading rooms in all centres in SSS. .
.
.
Hygiene and sanitation in the School buildings. .
.
.
Ensuring more and functional Water coolers ln. SSS. .
.
.
Renovation of wiring and plug poinrs arm of the bathrooms in both the old SSS buildings. .
.
.
.
t1t1 .
.
Arbitrary, anu-studenf regulations and changes in academiC policy must be scrapped. Discriminatory eligibility criteria for admission to courses in SIS (in particular the MA programme in CITD) should be be scrapped. .
.
.
Transparency in exchange programmes .
.
.
Immediate starting of the new course. 'History from the Global Sou!h1, which has been passed in the 51S BoS. .
.
.
A Scl)ool-level magazine/joumal should be. started .
.
.
Introduction of sociological perspective in the teaching and learning of !R in JNU. as discussed in the SIS BoS. .
.
.
An E-notice Board must be started in the School, informing students of all upcoming seminars and events etc. .
.
.
Renovation of the SIS Common Room: The common room of SIS was opened up aher the interventions of the JNUSU in 2012 and 2013. However. there is now a need to ensure proper r.enovation or this common room, so that it caters beller to file needs of the students of SIS. .
.
.
Hygiene and sanitation needs to be ensurect in the School. .
.
.
Re-Opening of Computer Lab: The computer lab in SIS was opened after the intervention of JNUSU. However. due to the retirement of the caretaker, the lab does not remain open. A caretaker must be immediately appointed so that the computer lab can be opened again. .
.
.
~1ij lf:ttti .
.
Monitorihg and redressat of high drop-out rates. .
.
.
Transparency in allotment of optional courses. Allotment of optional courses according to choices of student. .
.
.
A mechanism to re-evaluate the oral exams in BA. .
.
.
Defined Course structure of different centres for BA. .
.
.
The student-teacher relahonship has to be democratized. regular and timely feed-back of mid-term evaluations shouk:t be provided to students, only registration numbers of students and not names should be mentioned in the an!.wer scripts to avoid possible discrimination .
.
.
Optimum fun ctioning of the Career Counselling and Placement Bureau. .
.
.
School library i,n SLL&CS with the basic text books of langl!ages for BA students and other books on demands of research scholars. A 24'7 reading room in this flbrary. .
.
.
JRF-NET in Korean language. Expansion of Centre for Indian Languages (CIL) to inch.Jde other modern Indian Language&, Introduction of degree and diploma in other languages, Introduction of M.A. in Translation In all of SLL&CS, such as Arabic, Spanish, Rersian & RlH .
.
.
End the rising trend of large-scale ad-hoc faculty. .
.
.
School Level Auditorium. .
.
.
Ventijation problems in different Class rooms Proper Sanitation and Hygiene Jn the hOCl~' .
.
.
.
.
.
Buffalo District team members were once again participated in the Celebration of Reading at the Charter School for Applied Technologies. The two main goals of the event are to: (1) highlight the importance of reading and education to young people, and (2) expose students to the broad spectrum of careers available to them. "Supporting STEM activities and motivating students to read is not only part of the Corps of Engineers mission, but a mission that I fully support here in the Buffalo District," said MAJ Michael A. Busby, Buffalo District Deputy Commander
Buffalo District team members visited the Charter School for Applied Technologies to give a presentation on water safety, June 13, 2014.
The class of fifth grade students learned the importance of learning how to swim, swimming in designated areas, looking before you jump, swimming with a buddy, what to do when someone in trouble, all about rip currents, and wearing your lifejacket.