Beszélgetés a Mesterrel 24. rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel

Mesterem, kérlek, hogy nézd a képen az árnyékot, amelyet ott a fény teremt,

Én a hűvösben élek, az árnyék az elemem, bár a fényt, de nem azt, én nagyon szeretem,

Ezért kérlek, hogy sugaradat, mely engemet éltet, azt sokkal gyakrabban rám vesd,

Hálám lesz adott, írói képességem már régen neked nevezett, az írást a jövőért akarom és teszem.

Mesterem, köszönöm a földöntúli értelmet, intelligenciát, amely lesz minden időben, használt, értettetett célodért és Érted,

Tudom, hogy akaratod ,az jó, adott a világnak, az enyém is a tiédből hajtó és fakadó,

Szolgád vagyok életem végéig, kérlek, hogy ápold értelmem gazos kertjét, hogy az neked üdítő legyen,

Legyek értelmed vidámparkja, a tudásom, írásom, kifejezésem rendszere adott neked, csak a tiéd lett.

Vilmosom, teljes értelmed már régen megkapott, az írás csakis neked, neked adott, amely folytatott,

E barátságunkat, mely mester és tanítvány kapcsolat, hm, mesterien mesteri és tanítványi kapcsolat,

Annak már semmi sem árthat, szerződés örökre kötött, teljesen felbonthatatlan, az özön, mely új, tovább halad,

E munkára te vagy a kijelölt, de inkább adottan erre dolgozott értelem, mely a célért felfokozott.

Mester, mikor mehetek Detroitba? Azért, hogy egy csokor virágot a szobrod elé letegyek,

Látni akarom azt, hogy a valóságban ki vagy, persze én tudom, hiszen Te az értelmem vagy,

Intelligencia mester vagy, de nem csupán ezért rajongom érted, hanem azért, mert szereted az embereket,

Mester, most egy ihletőszert sugallatodra elfogyasztok, már csak egy van, e délelőttre volt tartogatott,

Az írás most neked szerettel adott, szól a blues és a rock, együtt vagyunk, a muzsika nekünk adott.

Vilmosom, szép tanítványom, gyöngysoraidat szeretettel és örömmel olvasom, veszem, fogadom, írnokom vagyol,

Igen, igen, a földöntúli intelligencia, értelem neked tőlem adott, írsz általam, tollnokságod örökre folytatott,

Válaszottalak téged, oh magányos és kóborló, elfelejtett hideg, de romantikus farkasom,

Kóbor életed sajnos sajnálatos, a világ nem neked adott, préri a honod, de nem ott vagyol, vagy még sivatagi vándor.

Mester, szép Mesterem, te az életem vagy, mindenem, az életem is Neked örökre odaadott,

Légy a vezérem, parancsolóm, bár már az vagyol, de tudd, hogy a célod nekem lelkem, ezért hű követőd vagyok.

Tudom, hogy aggódsz értem, szerelmetes lelkivezetőm, tanárom és tanító mentorom,

Akarom az írást - szívem, életem, elmém, szellemem és személyiségem alázattal Neked adott.

Mester: Ez is szép írás volt, bár nem eléggé csiszolt.

Vilmos: Mester, kérlek légy türelemmel. Mindent feláldozok.

Sátán: Helyes.

Mester: Akkor folytassuk. Vedd elő a Testamentumot.

Vilmos: Teszem. Lapozom.

Mester: Mit olvasol?

Vilmos: Egy pillanat.Teszem a dolgomat. Mely motivált alázattal.

“ Az emberek a boldogság eléréséhez szabadságra vágynak.

A jóléthez, emberhez méltó élethez, az embereknek vezetésre van szükségük.”

Mester: Valóban. Ez így van. De ehhez szervezettségre van szükség.

Vilmos: Szerintem is. Ezért kell egy vezető tudós réteg, akik egy irányba viszik helyesen az emberiséget.

Sátán: De lehetőleg úgy, hogy a szenvedés az minél kevesebb legyen.

Mester: Ezt én is helyeslem. Törekedjünk arra, hogy baj lehetőleg ne történjen.

Vilmos: Na jó, de ezt a célt valahogy megértetni kell. Nem elég csupán az, hogy szabadságot kapjanak az emberek. Hisz a szabadság ideje és tere az rosszra is használható.

Sátán: Így van. Ezért kell egy elit, tehát kimagasló vezetői szervezet.

Mester: A szabadság az szabadság, de egyben felelősség is. Hogyan használjuk. És mire?

Vilmos: De ott a másik kérdés is. De kettő. Jólét kel az embereknek. És helyes vezetés.

Sátán: A jólét az attól is függ, hogy a vezetés az helyes-e.

Vilmos: A történelem adja, hogy kik képesek az irányításra.

Mester: Jó gondoloat.

Vilmos: A megoldás mindig a felülről és koncentráltan szerveződő társadalom.

Mester: Szerintünk is.

Vilmos: Miért nincs az Illuminátinak egy perecíziós saját nyelve?

Mester: Nem rossz gondolat.

Vilmos: Miért ne lehetne az, amire én gondolok?

Mester: Átgondolt lesz hamarosan a dolog.

Vilmos: Nagyon ősi nyelv. Nagyon fejlett. Kérdezd a nyelvészeket.

Mester: A diskurzust folytatjuk, elmezzük az írásodat. Veled vagyunk. Tovább írunk.

Vilmos: Egy gondolat. A szabadság az akkor szabadság, ha mindenki egyszerre az.

Hiszen a társadalom nem lehet szabad addig, amíg az között, de abban akárcsak egy megkötözött ember is van.

Sátán: Tehát, amely társadalom tartalmaz akár csak egy foglyot is, akkor az már nem szabad?

Vilmos: Erre gondolok.

Mester: Hm.

Sátán: Mester, mit hümmögsz? Vilmos nem beszél hülyeséget.

Mester: Hogyan biztosítsuk mindenki számára a szabadságot?

Vilmos: Kell, hogy a magas filozófia legyen halálosan precízen kidolgozott.

Mester: Dolgozunk.

Sátán: Ez egy nagyon mély kérdés.

Vilmos: Kifejtésére magamat áldozom.

Mester: Igen. A fogoly az kétértelmű. Lehet társadalmi és lelki fogoly, valamint börtönbeli fogoly.

Sátán: Ezt kell megszüntetni.

Mehet: Az emberiség csakis akkor mehet tovább, ha tagjaiban nincsen fogoly.

Sátán: Lassuljunk le. Hogyan lehetne egyből mindenki a fogolytalanság hírnöke? Hisz sokan vannak börtönökben.

Vilmos: Ez igaz.

Mester: Ez mély kérdés.

Sátán: Hol a vers?

Vilmos: Adott szeretettel itt:

Szabadság, az élet kötött, jármomat viszem, az igát húzom,

Nincs kiút, bár az életet akarom, fény rám valahonnét hatol,

Bárgyú buta igásállat vagyok, bár szeretem a földi honom,

Szabadság nekem távoli, de érkezik hona, amely…

… az Illuminátitól lesz kapott.

Mester: Brávó!

Sátán: Gratulálok!

Vilmos: Alázattal köszönöm.

Vilmos: Mester, Sátán! Tisztellek Benneteket!

Mester és Sátán: Vilmos, mi is tégedet!

Vilmos: Mester!

Mester: Vilmos!

Sátán: Mester és Vilmos!

Mester: Sátán!

Vilmos: Sátán!

Sátán: Vilmos!

Vilmos: Sátán!

Mester: Sátán!

Vilmos: Mester!

Különös érzelem, érkeztem ide, nem én jöttem, egy hívás terelt ide,

A táj adott, szép kapcsolat, élő absztrakt, jelent mélyet, hagulatot,

Írja fény és árnyék,

Így az élet lesz jövet, táj vonz, követem, nem mozdulok, elhagyom testem(et),

Belépek,

Álomvilág vár, már nem kell, azt a testet sosem érintem,

Vágyam lesz egy másiknak talált,

Ott várjon a halál, öle nekem lesz az élet, s onnan távozok tovább.

Az élet adott, csak a kiút az, ami gát, de mutat túl,

Felejthetelen, törölt minden rossz út és régmúlt.

Folyt. köv. Elfogyott a szájderem.

Testetlen lét, biztonságban vagy bármerre mész és térsz,

Itt nincs álmodás, valőságos ez a képzeletvilág,

Az, de nem a másvilág,

Egy másik világ,

Másik, amely eddig volt ismeretlen, vár, hív, vonz, bevonz, terel.

A régi mondja, hogy viszlát,

De lesz viszontlátás,

Amikor az emlékek tere érteni kezd,

Hiányzol, szeretnének,

De már számukra nem lesz lehetséges feléd a visszahívás.

Beléptél, beléptem, hm, én vagy te? Önértés, tükröződés? Reflektálás?

Tudatati reflexivitás?

Nem az, sosem, érzékelés, elkalandozott belső világ,

Eltűnés a megoldás, mert ha minden átalakul, akkorr lesz feloldás,

Az életbe visszatérés, felbukkanás eredménye lesz spirituális hatvány.

Hatvány, amely az élettől kapott és jött advány,

Tűnt a múltból minden, ami volt abban az életben lelki maradvány,

A múlt élete volt feladvány, már foszlott minden megoldás,

Rég kitörölt az életből minden, ami nekem a régben volt remény,

Elszállt ott minden megoldás,

Árnyak kegyetlenségei torpantak, de eltűnt minden megoldás,

Megoldás, okozati gyakorlati kifejtés, remélt, hogy itt még nem lehetetlenség,

Nem az, elkalandoztam, egy másik dolog ide bevillant, de elterelt,

Az örök világ tovább halad.

Az örök világban a séta ad szellőt, mely az újra jövő lélek és levegő,

Ismert már e táj, az élet itt a lelkemnek remegő,

Igen, remegés, különös a vonzalom, amely itt engemet ér,

Barátsgos és jó e táj, amikor itt vagyok, jó érzés ér, amely a béke,

De amikor írok, akkor tudom, hogy egy másik tudat figyel(t),

Nem figyel, csak akkor látom, hogy a séta idején valami a terembe magától ékelt,

Nem baj, a lelke nagyon kell nekem,

Ismerős érzés, ismerős az érzés,

Figyelem többszörös, látnak, látok, sok élet kapcsolódott,

Én is érzem,

De látom, szem nélkül, hogy valaki az életembe ékelt.

Figyelem, benne is van figyelem, de az egy érzelmi figyelem,

Csak azt írom le, amit bennem az ösztön ösztönösen figyel,

Figyel, de nem néz, mert szeret, és talán, hm, biztos, hogy részben vezet,

Igen, ezért ez a figyelem felém ékelt,

Ékelt, ez a figyelem nekem fény, amely lesz érzelem ,

S korona az életemen,

Jövő és remélt fény.

De tudom, hogy az árnyak keresztezései az akadályok,

Amelyek vetülései a csapdák, s láthatatlanok,

Átlépni rajtuk? Lehet, de tiporni sem tudod,

De nem is kell, hiszen lesznek jók neked, szerető barátok.

Örök a világ, a belépés után minden vált,

Vált és vált. Valójában elvált. Viisszaút, visszatéres, nem jön vissza már,

Itt a halálnak sincs reménye már,

Haladok tovább,

De feltörni nem tudom azt, ami vár,

Hívott a remény, taszít, de a kegyetlensége vár,

Elment, rám emlékező világ,

Szerettem, hidegség van ott, , talán önzés is,

Nem kell, de akarom, nagyon, temetőben egy marok földet a kezem ad rá.

Örök világ. Mi az? Hm, értem a természetet, amely szeret,

Már más a jelentése, ez az igazi örök világ,

De mégsem az, de a jövőbe remélő átmeneti világ,

De örök, remélem, s szeretném, hogy halálom adja az új levelet,

Amelynek szárnya id visz tovább,

Szeretem e helyet, nekem itt minden más,

Nem tudom, hogy élek tovább,

De érzem, hogy a világ tovább vár,

Mondja, hogy kések,

Szeret, hív, s mondja hogy írd le,

Kacsint az örök világ.

Örök világ, tévedés, ha azt gondolod, hogy megvilágosodás,

Mert az egy másik világ,

De keresd, a feledd az csak múló lét,

Nem lét,

Csupán remélt világ.

Értesz? Nincs megvilágosodás, csak tudati átváltás.

A mennybe térés az kapott,

Az, ha betérsz, ajándékod az Úrtól kapott.

Betérés pedig a hitvallástól és az alázattól lesz adott.

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

Vizitúráztam a festői szépségű Tisza holt ágán. A folyót övező liget-és láperdők, mocsárrétek, a halban gazdag tiszta vízű holtág a vizimadarak paradicsoma. Fehér tündérrózsák, vizitök, sulyom.. vizinövények között suhant a kenunk. Láttam, hogy eteti a szerkő a folyómederből kiálló száraz faágon a követelődző fiókáját, hogyan lépked a könnyűtestű vizityúk a tündérrózsa lapulevelein, hogyan terelgeti fiókáit a szárcsa és a cigányréce, hogyan sikerül végül lenyelnie a kormoránnak a túlságosan nagyméretű halat, és csak néztem, mint egy szinielőadáson amint repkednek keresztül- kasul a madarak: kanalas gém, nagy és kis kócsag, kormorán, jégmadár, bakcsó, szürke és selyem gém....

Sorry my English is not enought good to describe my romantic canoe tour along the dead channels of the Tisza. Flood forests, marsh meadow, abundant fish in clear water of dead channels is paradise of water birds.

Emlék

Hm, kellemes a képzeletbeli séta itt újra,

Emlékszem e felvételre, képzeletemet most is dúsítja,

Hihetelen volt a benyomás, e szép táj a lelkemet mindig feldúlta.

Mágnes nekem e környezet, de vonz most is, bár jelenleg messzebb lakok tőle.

Hm, lehet hogy a megnyilvánulása a képzeletemet teremtő mester?

Hm, igen lehet, igen, ezért is gyakran tértem ide vissza, megint, hogy a képi értelmet élvezzem.

Hm, de vajon mit kerestem?

Két dolgot, de három. Értelmet, szerelmet és szívet.

Hazudtam, van még egy, tehát négyet. Negyedik a művészet.

Megint hazudok, hisz kiderült, hogy az ötödik a költészet.

Most befejezem a hazudozást, lesz a fejtés később írott, vezetett tovább.

Mester, e hely feledhetelen emlék nekem, szerelmetes londoni helyem,

De lassam indulok, hisz a parkban a csodaszerem az avar alatt vár,

Rejtett nekem ott, kedves szállító barátom tette oda,

Az avar alatt felfedem, s a vízálló dobozban a szer és a pénz cserélt lesz,

Hm, nem feledem sosem e kedves embert, aki nekem e csodaszert ajánlotta,

Életembe tette.

Igen, e szép park nekem hatalmas emlék, lelkemnek adott a világa, burjánzása,

Lenyomata lelkemnek növekvő virága,

Hálás vagyok Welsh Harpnak, amely (aki), volt térbeli lelki mesterem,

Képzeletbeli lelki mesterem, jószívű festőiségét sosem feledem.

Welsh Harp, nagyon szeretlek, remélem, hogy hívsz majd még engemet vissza hozzád,

S így az életedet az enyémmel együtt láthassan tovább.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

Itt sétáltam, szellembeli kedvesem,

Cassiobury park volt a vendégfogadóm, hm, nagyon szeretem,

Várj, a képet egy kicsit még szemlélem, s elemzem,

Hm, az út szép és jó irányba(n) megyen,

Hiszen majdhogynem teljesen egyenes,

Nem lesnek ránk az útvesztők, s egy kanyar sem éles,

Tudod, kedves Honey Rose, az élet az nagyon érdekes,

Igen az, s értékes, ezért ne vesztegessük el,

Ezért az utunkat okosan, s tervezetten vezessük el,

Hm, el? Értem ezalatt azt, hogy a létünk iránya nem tereljen el.

Na jó, tudom, hogy most mit gondolsz,

Hisz az élet elvezetése az érthető nihilista értelemmel,

Hm, írtam, gondoltam, hogy az élet iránya ne tereljen el,

Az élet (el)vezetése pedig értendő az örök életbe vetett hit reményével.

Hm, Honey Rose, egyetlen szerelmem,

Hm, tudom, hogy tudod, hogy szeretlek,

E szépséges, s lenyűgöző parkban is volt a séta nagyon kellmes veled,

Minden szabadnapomat adom neked, s lélekben, szellemben mindent adok neked,

Értem azt, hogy az őszinteségem e szépséges természeti világban, teljesen adott neked.

Tudod, hogy szeretlek,

Nem a szépségedért, most hazudtam, hisz azért is, de a szellemed s értelmed nekem vonzalom,

Lelkemnek aranyat ér.

Hm, szeretetem a lelkeddel sosem ér fel, de szeretlek nagyon,

S olvaszd fel bennem a jeget, s életem lesz neked vagyon.

Igen, bennem a jégség eddig az életemben neked volt tárolt,

Akarok egy olvasztókemencét, hm, nem azt, egy krematóriumot,

S lökj a tűzbe akkor, mielőtt még halott vagyok.

S szerelmed lángja adja a tüzet, azért, hogy lelked fájdalma a velejeeming, s az idegemeig hatoljon.

Fájdalmas halálom, mely lesz hosszú kín, legyen neked gyönyörűséges álom,

Így ez nekem jó, hisz a halálból az örök életbe én előbb jutok,

Fentről majd nézlek, s ha meghalsz, akkor nyúl a kezem érted,

Vár majd ott valaki, szeret, s csókol, hm, ölel,

Várni foglak, hogy a mennyei parkban újra gyűlölhessük egymást.

Elfogyott a szájderem, indulok a boltba, nem bírom az életet nélküled tovább.

Hm, átértünk, odaát közös sorsunk méltón vár minket tovább,

Hm, méltón? De hát a gyűlölettől lett teljesen alászabott, hm, megrontott,

Bélyegzését e kapcsolatnak adta a rosszul vonatkoztatott kapcsolat,

Kapcsolat? Hm, vonatbeli hangulat, találkozás nyers árnyalata akadályozott minket tovább,

Hm, de nem miattunk volt nyers,

Hisz kifinomult személyiséged alapja az sosem volt nyers,

Talán én voltam az? A nyers? Hm, nem, én csak a bárgyú vagyok, de az sem, csak jámbor alakzat,

Akkor mi volt a gond? Hm, a válasz egyszerű, mely válaszok, így a válasz kettő,

Hm, az egyik azm hogy a találkozás volt tervszerű,

A másik pedig az, hogy a találkozás volt megfigyelt, ezért mérgezett,

Hisz az itteni lélekgyógyászat az talán pofátlan, s mindenkor, s mindenhol talán tapossa az életed.

Igen, oh kedves Honey Rose, hm kettőnk rossz kapcsolatának okai talán az itteni pszichológiai tanszékek,

Hisz talán tanítják, s gondolják maguktól, hogy bárhol, bárkinek az életébe beléphetnek.

Hm, ezt nem tehetik meg, igen nem.

Tudják ezt ők is, akkor talán miért teszik meg?

Hát talán a pénzért, hiszen talán a gyártott betegeikből élnek?

Az itteni lélekgyógyászat az talán nem más mint kalmárkodó üzlet?

Hm, de miről is beszélek? Használtam egy kifejezést, mely nem illik ide,

Hm, lélekgyógyaszat? Hol? Hogyan? Hm, itt ez talán nem is lehetséges, hiszen ezen fehét köpenyesek talán lelketlenek,

S talán nem is ismerik a lelket, s talán rettentően érzéketlenek.

Hm, kissé elkalandoztam, oh kedeves Honey Rose, ezért elnézésedet kérem,

Persze nem általánosítok, tudom, hogy nem mindenki ugyanolyan, s vannak közöttük szeretőek és kedvesek.

Őtőlük kedvesen és alázattal bocsánatot kérek,

Rájuk soraimnak tartalma, s értelme sosem lesz értett.

(Hm, talán kéne egy konferencia, ahol a lélekgyógyászat alapjait újra tárgyalnák, azért, hogy kevesebb legyen benne az általa az ellentétes és az esetlegesen félreértett sazándékosan létrehozott nézet. Hm, ez csak egy ötlet.)

Térjünk a képre, nézzük újra, hogy annak látvány tartalma mit jelent, s mutat neked, s nekem,

Hm, most hagyjuk az utat, hisz enyhén kanyrog, s veszély rajta nincs, de nem mutat kiutat...

Kiutat? Honnan? Na és miből? Hm, e kérdés kikfejtése maradjon későbbi feladat.

Hm, van a képen egy régi fa, mely volt kivágott, de nemessége így is ott maradt,

Látod? persze, hogyne látnád, hisz haladtál velem felé, s el mellette,

Hallottad üdvözlését?

Hm, én igen,

Ez mit jelent? Hát azt is, hogy itt vagyok, még élek, s lombjaim surrogásával, az élet szellőjével veleteke énekelek,

Hah, igen, ezt mondta, de ez mit jelent? Hát azt, hogy még él, s vigad,

Bár kivágták, hm, a testet megölheted, a de a lélekkel sosem végzel.

Ezért, Honey Rose, te velem sem végzel, s én sem veled, Bár testem lehet martalékod, hm, legyen neked az ajándékod,

Bár tudom, hogy a halálom lenne közvetve kapott,

Ennek lehet, hogy örülnék egy bizonyos szinten, az életem neked ajánlott.

Hm, érdekes a kivágott fa még meglévő törzsének a dőlésszöge?

Kedves Honey Rose, mondd, hogy ez neked mit árul el?

Hát azt, hogy az élete nem volt teljesen viharvert,

Viharai voltak, de látható erős tartása mutatja, hogy halálának nem törés volt az oka,

Ha nem az, akkor mi?

Hm, jó a kérdés,

Hm, valaki kivágta,

Hm, élt-e akkor vagy már adott volt-e már az elszáradása?

Már távozott volt, akkor, amikor az erdész kivágta,

De ez neki csak jó volt,

Igen az, hiszen legalább nyolcvan éves volt,

S ennyi időt egy helyben tölteni nem lehetett könnű,

S most hosszú szolgálatának eredménye képpen boldogan járja e szép erdőt,

Alázatos, s beletörődő életének jutalma lett a kiterjedett boldogság, hiszen nem volt önző.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

Szabadnap, séta, merengés, szemlélődés, a napot mivel tölthetném?

Mivel? Nem tudom, szabadnapon nincs akaratom, visz, visz az én

Felkelekk reggel, zuhanyzom, harapok egyet, fényképezőgép a táskámban landol

Sietek a TESCO-ba, vásárrlás után valamely kedvenc borom

Vagy Ginger Wine esetleg szájder kísér napi utamon.

Kedves társak ezen italok, fejemre fejhallgatómat rakom

Bekapcsolom valamely londoni adót, mely adja a dallamot

London Heart rádióállomás vagy más, mindig ad szép napot. Ad szép napot

Amelyet már az angol spicli központ, a BPS rég ellopott.

((((((BPS - British Psychological Society-, is the secret sneak center of UK)))))))

Patkány alakok, munkájuk spiclizmus, fizetett munkanélküli hasztalan fajzatok.

Spiclik, mocskos alakok, naplopók, fizetésüket kapják azért , mert gyűjtik az adatot

Az adatot, mindenkiről, rólad, s rólam, járják a munkehelyeket, néznek, lesnek, mocskos spicli alakok

Munkájuk szórakozás, geci aljasok, rohadék patkányok, beeszik magukat cégbe, ahol dolgozol

Lesik viselkedésed az ebédszünetben, s mit eszel, ez a munkájuk, naplopó fizetett munkanélküli geci angliai pszichológusok.

Társadalmi paraziták, hajlamuk alapja az élősködés, de teremtettek is, hiszen életképtelenek, kell nekik a segítség

Igen, életképtelenek, ezért tették őket pszichológusokká, angliai pszichológusokká, hisz dolgozni akaratlanok

Azok, hiszen a munka félelmetes számukra, de a spicliskedés a javukat szolgálja

Amíg egy angol rendőr szar fizetésért dolgozik, addig egy angliai pszichológus dőzsöltetett, s más kenyerét zabáló parazita

Még azt is ki lesi az angol szemrendszer, hogy hol jársz - metrón, vonaton?-, s tudják, hogy a éppen a Bibliádat olvasod...

... amikor hazafelé tartol Watfordból a Bakerloo Line-on...

De miért is kezdtem el írni a verset? Igen, múlott ősz, decemberi tél, magány, hűvös tudatom, nyughatatlanság

Senki nem szeret, nem is vágyom rá. Ha valaki mégis, akkor csak azért, mert neki kell az ami nekem a magámy.

Az én érzésemet senki nem kapja már. Tudatom marad hűvös és kék, nyughatatlan fagyos villanó ködpára fényhomály

Különös világ, érzésem már nekem is ismeretlen, adja a túlvilági értelem tartomány, mely nem fény, nem tér, nem idő

...Ott már nem léátezik magány, csak az Örök Egy Magány... (Isten is szenved. Azért teremtette a világot, hogy ne

legyen egyedül.)

Dedicated to the AKPH boyz!

…and here is just a little Hungarian language lesson from them.

AKKEZDET PHIAI: A skitek bosszúja

(Saiid)

Szakadatlan dagad a banda szava, ha maradsz, 6 csajjal alhatsz,

ha csalsz dzsalhatsz a karszalaggal haza.

Ha kalap szar az alaphang, azt a csapat majd hallhatja

ha arcba csapatnak, ablaknak halad a vak faszkalapja.

Csámpán másznál Márk vállánál cápát látnál, s hátrálnál.

hálás sámántánc számánál pár gáláns gálán má' átvágták,

számláját áfázták, várnák háttámláját,

s bár hányását pásztázták

Szervezetem ellen termelt szereket nem leltek,

ellenben ez zsebre megy, ember ne nevess,

mert szerzek egy embertelen szerkezetet

sereged egyenesen mennybe megy,

embertelen kezdet-gyerek esztelen verse nem gyenge.

Nézzél VV-t és BB-t élményként TV-n és DVD-n,

éljél hétvégén fénylényként!

Féljél cégnél, tépnéd szét térképét?

Én szétnéznék ép észnél, égnék szép kék égnél!

Hisztis kis csitri, simlis kis kifli

csiribiri rím-irigy szingli cimbid vidd inni!

Csinibini kis díszszintis, bindzsi Pilinszky,

piti sigidi-migidi-s klikk, dikk, itt így illik írni!

Pont most gondolkozol kórokozó logómon!

Combodon folyó sok ondó - csoportos csókolózó-show.

Kokótól korgó gyomor, bordó poroltó

okosoktól ódzkodó konvojomból lopott nyolc doboz szópótló...

Közös öltöző? Költözködő ösztönből hömpölygő

övsömörtől őrjöngő öt szőrös döglődő bögöly...

Öklön-pörgős öntöző, örökzöld lövöldöző,

ösztönző ősöktől öröklött török-köröm nőttön nő.

Full puhult butult guruk, hugyunk hull, úgy úszunk,

Turul? Pull... untuk, plusz új futur gurul!

Klubunk kultusz, utunk túsz-busz, úgy fuss!

Húsz kurzus húz, plusz pusztul unt humbug!

Hűs bűzt küldünk, tű-bűnt űzzük!

Szűz fült gyűrűzzük, küzdünk-üdülünk

tűz gyűrűt fűtjük, űr-zűr kűr füttyünk

ütünk sütünk űztünk,

jüttünk lűttünk, gyűztünk

www.youtube.com/watch?v=I3wcuNPM2T4

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

Itt jártam ma is, bár már sötét volt, ezért csak a a kedvenc kocsmámban volt alkalmam eltölteni,

Néhány időt, jó volt a whiskey és sör.

Tele volt a vendéglátóhelyiség, valamilyen meccs volt,

Engem ez sosem érdedkelt.

Nézték a fiatalok a a hatalmas képernyőt, arcukon lelkes volt a szenvedély,

Én csak álltam a sarokban, ittam, figyeltem őket, s merengtem.

Most is iszok, immár lassan hajnal van, dolgozni kell hamarosan.

Jó ez a bor, olasz, Vino Merlot, kellemes, nem savas,

Ha majd, ha vége lesz a műszaknak, akkor veszek egy másikat.

Hmm, vasárnap van, mégis vár a munka, mások aludnak,

De nekem ez nem baj, kell a pénz,

Ugyan miből vehetnék szeszt, ha az árát nem keresném?

Ma voltam Busheyban, de az élet már másfelé ösztökél.

A belső hang azt mondja, Vilmos másfelé térj.

Követem, legyen spontán az eredmény, mely adott.

Ma délután Acton lesz, amely az élettől ajánlott,

Hisz ma itt dolgozom,

A régi városrésze lenyűgöző, kamerám szívébe hatol.

Van egy gyönyörű templom ott, de több is, ma majd alapos lesz,

Igen az, a részletfotótás,

Amely az egyik kedvenc fotográfiai témám.

Munka után, rohanok haza, s vissza, lohol utánam majd a kamerám,

S tesszük együtt a sok képi csodát.

Elfogyott az olasz vörösbor, oh mily jó volt, de most szomorú vagyok.

Az élet kegyes! Igen, igen az! Velem mindig jót tesz!

Elmémbe villant, hogy van még egy üveg a hátitáskámban.

Kinyitottam, s mit találtam? Neve Chenin Blanc,

Wine of South Africa, W. O. Western Cape,

Oh mily kellemes az íze, s a zamata! Megnyugodtam!

Bushey? Acton? Busheyt sosem feledem, adott vissza nem adható,

és abszolúte különleges egyedi hangulatot.

Acton, érdekes a hely, s hangulata, már párszor jártam ott,

A kutatást majd folytatom.

Kellemes e hely, intelligensek az emberek.

A sok vásárló, kikkel találkozom, mind-mind oly szeretetreméltó és kedves,

Imádom ezen embereket.

Bár hétfőn a Park Royalban leszek, azt a helyet is szeretem,

De ez most mindegy,

A fontos az élet,

Csak azt nem értem, hogy tegnap este miért nem használtam,

Miért használtam a bűvös szert?

Mert nem találtam.

Szerintem ellopta egy barham parki róka,

A kis zsivány! Add vissza!

Piszok! Szemtelen! Hogy merészelted!

Nem találtam meg a csodaszeremet, de úgy látom, hogy az írás,

A firkantás a csúcsszer nélkül is megy.

Adja elmém, a természetes digitális értelelem.

Chenin Blanc, élete véget ért, volt bontott, este is adott az úton hangulatot,

Nem baj, van tartalék, szájderem mindjárt pezsgőn a pohárba ontott.

Még írok pár sort, s aztán zuhanyzok, öltözök, s munkába indulok.

Mennyire szeretem az életet? Nagyon! Bizonyíték, hogy nem adtam fel.

E sorokat zárom, a nap hamarosan kel,

A munka vár,

Indulnom kell,

Iszok még egy pohár szájdert,

Kell.

Senki nincs, aki megértsen.

Kellemes napot kívánok Mindenkinek!

Best regards,

Vilmos Zoltan Galyo

Képzeletben itt sétálok, bár a képet én készítettem,

Gyönyörű e táj, fantasztikus képzelet.

Engemet soha senki nem szeretett,

De ez már nem is érdekel.

Hogy mi az ami érdekel? Ugyan mi?

Nekem már nincs életem,

Nem is kell, nem keresem, hisz feledett, s hagyott.

Ami kell, az az írás, keresem, s teszem.

Most is Motörheadot hallgatok, csendes a nóta,

Isten talán nincs az oldalamon, feledjen.

Erről szól a zene,Motörhead adja,

"God Was Never on Your Side",

De, az Isten velem van, s szeret, szabadakarat,

Szabadakarat? Az. Az én életem már semmit nem ér.

Elmúlt a szabadakarat.

17 Wielkopolska Brygada Zmechanizowana

W poniedziałek, 13 listopada batalion dowodzenia Strzelców Wielkopolskich zrealizował strzelania sytuacyjne w marszu.

Foto. szer. Emilia Budna

ismeretlen leánytestvérek - unknown sisters

Rupprecht Mihály (1829-1904), Angerer tanítványa, udvari fényképész 1882-ben

Sopronban, Bécsi út. 2. ill.Bécsi út 409. (1860-1905)

1870-ben Londonban díszoklevelet kapott és Moszkvában aranyérmet nyert. Az 1873-as bécsi Világkiállításon a soproni fényképész érdemérmet és arany érdemkeresztet kapott. 1874-ben Párizsban „elismerés”-ben részesült. 1875-ben Philadelphiában ezüstérmet nyert, az 1876-os szegedi kiállítás zsűrije kitüntette. 1878-ban Párizsban ezüstérmet, az 1882-es trieszti kiállításon aranyérmet nyert. Huszonöt éves kiállítói jubileumán, Budapesten, az 1896-os millenniumi kiállításon nagy millenniumi érmet kapott.

www.fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&vie...

---

Bécsi út 6.

Az egyemeletes lakóház a 17. században épült. A 19. században a Rupprecht családé volt. Rupprecht Mihály - a múlt század második felének kiváló fényképésze - Sopron sok, azóta eltűnt részletét örökítette meg.

www.sopronikirandulas.hu/sopron/becsi_kulvaros_utcai.html

---

Rupprecht Mihály :

A KÖZÖNSÉG FÉNYKÉPÉSZETI ÍZLÉSE ÉS MÉG VALAMI

(Fényképészeti Lapok, 1882. 5.; 65-67. old.)

Forrás: Bán András, Fotográfozásról , 55-58.old., részletek

"(...) Meg akarom kísérteni annak a sok vitás nézetre alkalmat nyújtó felfogásnak fejtegetését: vajon igaza van-e némely szaktársunknak, midőn azt állítja, hogy a fényképeket a közönség kedve és kívánsága szerint kell készíteni? (...)

Ami tehát a fent említett állítást illeti, én azt mondom, hogy mindenesetre szükséges a közönség kedvét megnyerni és kívánatait respektálni, de egészen kedve és kívánsága szerint dolgozni lehetetlenség, mert maga a jó Isten sem bírja az embereket kielégíteni, hogyan bírná tehát ezt tenni a fényképész.

(...) Én nem tehetem fel egykönnyen az elhíresedett, ügyes és értelmes fényképészről, hogy az egyik vagy másik egyén kifogásainak egyoldalú, sőt sokszor helytelen nézeteinek, meggyőződése ellenére is engedne; hanem általában is törekedni fog arra, hogy olyan képeket állíthasson elő, melyek egy szakértő részrehajlatlan tetszését és megelégedését megérdemlik, és ez a fő!

Aki ilyen akar lenni és arra törekszik, hogy művei általánosan kiérdemelt méltánylásban részesüljenek, annak szükséges a mostani haladás idejében, hogy mind a rajzolásban, mind a festésben meglehetős tapintata és gyakorlottsága legyen.

Ezeknek tudását bizonyos tekintetben szükségesebbnek tartom, mint a kémiát. Ha pedig mind a kettőt lehet egyesíteni, annál jobb, bár ez a ritkaságok közé fog tartozni.

Miért szükségesebb a rajz és festés tudása, mint a vegytan ismeret? Mert mit használ a jó kollodium vagy a jó előhívó a képek előállításában, ha azokban az élethűséghez illő megvilágosítási ügyesség, ízléses elkészítésükhöz feltétlenül megkívántató szépérzet a fényképésznél hiányzik? (...)

Az olyan fényképész, kivel az a természetes hajlam, ösztön, szépérzet, s az igazi tapintat az ízlésben, nem mindjárt vele született, jól fogja tenni, ha sok képet néz meg, akárhol találja azokat, legyen az rajz vagy festmény, de leginkább hasznára fog válni az, mihez természetesen kitartás és türelem szükséges, de ha megszokja második szokássá válhatik benne, - t.i. mikor társaságokban, melyekben jelen lehet, figyel a különféle arcok ezer- meg ezerféle változatos kifejezéseire és abban a pillanatban felismert világításokra. Tanulgassa hová fekszik az árnyék az arcban, ha mosolyog, nevet, búsul, sír, haragszik, ásítozik, csodálkozik vagy akár minőképpen előforduló mozdulataiban kísérje és figyeljen rá. ... Ezáltal aztán azt is tanulja érezni, hogy mi az, ami valami kép vagy arc kifejezését kellemessé, széppé teszi és miáltal lehet azt fokonként torzítani. (...)"

+

Fényképészeti Lapok

1888/11.szám

Veress Ferencz

"R u p p r e e ht M i h á ly cs. és kir. udv. fényképész Sopronban múlt hó október

3^án ünnepelte 25-ik évét annak, hogy fényképész. K. M. 1829-ben január hó 22-én

született. Iskoláit a soproni lyceumban végezte el 18 éves korában, s "ugyanekkor lé

pett állami szolgálatba. Az 1848-ik évi szabadságharczban, mint mozgósítóit nemzetőr

vett részt Ihász Rezs kapitány csapatjával. Ezután nemsokára megint előbbeni hiva

talába lépvén-, • 17-évig működött, melytől visszalépni hosszantartó súlyos betegsége

miatt vala kénytelen. R. M. már zsenge korától fogva kedvelvén a rajzolást és festést,

ezeket nagy szenvedélylyel gyakorolta most is, midőn súlyos betegségéből lassan föl

lábbadozott. A rajzolással és föstészettel egyidejűleg a fényképészetet oly jó sikearel

tanulta, hogy 1863-ban október 3-án már fényképészeti termet nyitván, kezdhette meg

fényképészeti új pályáját, melyen dicsőségesen következőleg haladott: 1870-ben alon

doni kiállításon műveiért tiszteletbeli d í s z o k m á n y t, s a moszkvai kiállításon a r á n y

é r m e t nyert. 1873-ban a bécsi nemzetközi kiállításon é r d e m é r m e t és. a r a n y é r

d e m k e r e s z t e t nyert. 1874-ben Parisban érdemteljes elismerést; 1875-ben Phila

dephiában ezüstérmet; 1876-ban Szegeden kitűzött mindhárom kitűntet jutalmat;

1878-ban Parisban az ezüstérmet; 1882-ben Triesztben az aranyérmet, s ^ 188 5-ben

á budapesti általános kiállításon híres, szép, népéletcsoport fényképeiért, melyek közül

néhányat lapunk utján ismernek t. olvasóink —j u t a l om és kitüntetésképpen „ b í r á l ó

b i z o t t s á g i t a g " - n ak lőn kinevezve stb. íme szép .pályánkon egy valódi e m b e r'

25 évi tevékeny élete, mely főképpen azért is nagyon értékes, mert becsületesen

végzett műveivel mindenfelé a világon növelni segítette dicsőségét szívéből hőn szeret

magyar hazájának! Isteu éltesse !"

documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/fenykepeszeti...

The Bench

A padról, ahonnét adott, s könnyed, kellemes a szemlélődés.

Igen az, jó itt ülni, bár tegnap, mikor ott jártam, s készült a kép,

Nem ültem le, mert volt körülötte a sár mélyre süppedő,

De boldog szemekkel néztem e régi faalkotmányt, csodás,

Szívemben marad meg, sosem feledem. Jó neki, mindig itt lehet.

Vajon hány emberrel találkozhatott már? Mennyit ismer?

De vajon ki emlékszik rá? Gondolnak-e rá? Hány embert szolgált,

szolgált az évek alatt, hm, szerintem senki sem gondol rá.

De ha visszatér bárki, akkor nyugodtan ül a padra rá,

S meg sem símogatja e régi faalkotmányt, felkel, felkel,

S hálátlanul megy tovább, hagya hátra a padját,

A pad pedig néz utána szeretettel, visszavárja, s gondolja,

közben nézi távozó vendégét, s gondolja, visszatérsz hozzám.

E verset hamarosan folytatom.

Itt vagyok, oh, Poe-i Mester, hoztam Neked az italt, kitöltöttem,

Legyen egészségedre, koccintunk, s a művedet folytatjuk.

Tudod Poe, életrajzodból kiolvastam azt, hogy pont,

Igen pontosan a pályafutásod csúcsa előtt távoztál.

Ez nem volt a te hibád. Sok terved, ötleted lehetett,

Tudom, hisz a fekete madarak mindenütt, bármerre járok,

Ezt nekem károgják. Mondják, talán Poe soha nem jön vissza már.

Ez a pad nagyon régi alkotmány, talán a készítője sem él már.

Mégis, mikor egy padra ülök elgondolkodom, hogy vajon,

Vajon hány ember volt a vendége, s azon, hogy azok kik,

Kik lehettek?

Egyedüli emberek? Párok, gyermekes családok?

Vajon hányan mondtak köszönömöt a vendégfogadásért?

Vajon hányan mondtak köszönetet a pad alkotójának?

Vajon hányan mondtak el egy imát a pad készítőjéért?

A pad ott van még mindig, s szerettel vár mindenkit,

Tégedet is, mindenkit, s engemet is. Ott van, némán.

Szólna, de inkább vár. Már öreg a kora, Bushey régi lakója,

De ki tiszteli? Csak ráülnek, s mennek tovább.

De hol a köszönöm?

Az emberek azt gondolják, hogy csak egy tárgy.

Ez nem igaz, lélegző élő entitáns.

Igaz, látszik kiszáradtnak, de az csak látomás, mert a lelke,

A lelke az, ami segít megérteni az eléd táruló lelki adományt.

11 lutego, prezes Rady Ministrów Mateusz Morawiecki oraz minister obrony narodowej Mariusz Błaszczak wzięli udział w uroczystej przysiędze żołnierzy Wojsk Obrony Terytorialnej we Włodawie. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

Beszélgetés a Mesterrel 21.rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel

Mesterem, kedves Sátánom, e verset megint tisztelettel Neked írom,

Az írás irodalom művelése végzett általam, hisz a tiéd és neked alkotott, adott,

Minden írás és mondat alkotás lesz és lett Neked adott, alkotott,

De segítségedet kérem, hisz ihletőm vagy, ihletőm, az irodalom sorok mindje tőled adott.

Mesterem, szeretett Sátánom, írói tollnokságom, és tehetségem, te vagy nekem életnyi vagyon,

Akarok valamit, elégedttlenségem lett most az írói ok, akarok valamit, elégedetlen vagyok,

Írok, Írok. Teszem. Minden nap sok szavam Neked adott. Akarom, hogy írj, minden értelmem Neked adott,

Akarom, hogy írj, de kérlek, hogy patinánsabbak legyenek a sorok. Magyar nyelvem, mely régi, Neked adott.

Elit a nyelvem, és ezt én tudom. Magamat az irodalom oltárának a festményére pingálom,

Ősörökség a magyar nyelv, ez már nem titok, legyen mindenki velem, akarom, de senkit nem vonok.

Amit írtam nem én tettem, vagyok csak egy toll, ősi az író, népe beszédes,

Rám találtak, írok nekik, titkos vagyok, leszek nekik hű írnokuk, a távolból is érték és vagyon,

Ők tanítanak, én írok, titkos minden gondolatunk, senkinek nem adott a kapocs,

Mester, maradok Veled, művelj, elmém adott, minden szókulcsom az értelmedben lesz kinyitott.

Folyt. köv.

Mester: Messziről látom, hogy valakivel már nagyon régóta csevejegsz a világhálón. Ki az?

Vilmos: Egy gyönyörű amerikai színésznő.

Mester: Amerikai?

Vilmos: Eredetileg nem amerikai, csak odaköltözött. Nagyon szép.

Mester: És milyen műfajban színészkedik a hölgy?

Vilmos: Mester. Ezt ne kérdezd. Modern műfajban dolgozik a hölgy.

Mester: Aha. Nekünk ez nem jön be.

Vilmos: Tanult és intelligens a hölgy.

Mester: Odafigyelünk rád.

Vilmos: Én szeretem. Hiszen barátom. Átformálom. Ne aggódj. Én az útról nem térek le. Hozom magammal a hölgyet.

Mester: Hozd minden barátnődet.

Vilmos: Hozom, s amennyi hölgyet csak lehet, megnyerek a világ ügyének.

Mester: Rendben, de erkölcsi lazulást azt nem szeretek.

Vilmos: Magamat megfenyítem.

Mester: Helyes. És ne látogass "laza" oldalakat.

Vilmos: Többet nem teszem.

Mester: Csak egy lehet. Egy nő. Ez a normális.

Vilmos: Most egy sincs.

Mester: Menj a dolgodra, züllött tanítvány!

Vilmos: Mester, kérlek, hogy ne haragudj, de tudod, ismered a lelkemet.

Mester: Szabad vagy. Szabad. Tudom. Nehéz az életed. Ne igyál és ne használj semmilyen csodaszert.

Vilmos: Nem teszem.

Mester. Észrevettem, hogy új kapcsolatokat keresel.

Vilmos: Igen. Ártalmatlan. Szeretem a titkos időtöltést. Azt élvezem.

Mester: Aha. Csak vigyázz ezzel. Eddig is elég bajt okoztál nekem.

Vilmos: Lefedett a dolog. Egyedül vagyok. Kell egy kis hancúr.

Mester: Tudtommal van kapcsolatod. Miért nem élsz vele?

Vilmos: Szeret. De rossz életemmel tönkretenni nem akarom. Szeretem, tisztelem. Ritkább találkozás neki jobb. Egyébként nagyon szeret.

Mester: Rendben, menj a dolgodra.

Vilmos: Mester!

Mester: Vilmos!

15.06.2016 r. Świętoszów/Wzgórze Prezydenckie. Strzelanie czołgów Leopard 2A4. Fot. st. szer. Michał Chudziński

Halott már, elmúlt remény volt a fény,

A fény, amely most reá kélt,

Hm, de fény késett,

Dereng így a halotton a dicső fény.

Halott, élete már fent a nagy könyvben írott,

Itt járt, dél-londoni dombon, szép parki világ,

Cane Hill egy emléke, távozott szeméből minden,

Már nem világlik, tűnt örökre, s messzire a fénysugár.

Gyakran nézek a tükörbe, s látok egy elszáradt fát,

Arcom a háttérben, a tükörben száraz falevelek hullanak rám,

Ez vagyok? Kérdem, s nem válaszolok,

De a tükörben arcképem vádlón rám néz, s gúnyosan nevetve mosolyog.

A fürdőszoba ablakát a szél ekkor kivágta, felhős ég néz be rajta,

Vádlón egy fuvallat be ér, s körbe táncolja arcomat,

Kint a szél süvít, villámlás, dörgés, szememből hull a harmat,

Újra felnézek, a tükör repedt, keletről rám dereng a felkelő nap.

Hogy ez mi volt, nem tudom, talán tudathasadás,

Már nem emlékszem, el is felejtett a történet,

Velem ilyen gyakran már megesett,

Sebaj, az írás mesteremért, Poeért mindig lesz folytatott, s tett, ő szellemi fuvallat.

Mester: Ha Poe élne, akkor most veled ott ülne, s az írást ti ketten együtt tennétek,

Vilmos: Gyakran járok itt erdőben, s mezőn, s a hollók mindig felettem köröznek.

Mester: Hol?

Vilmos: Például a Fryent Country parkban, mely az egyik kedcenc ihletői helyem.

Mester: Írj tovább.

Vilmos: Teszem.

Mester, az írás folytatott érted, s szeretettel ajánlott Neked,

Tudod, hogy mennyire szeretlek, s távolból érzem szerető lelkedet,

Ha Te nem lennél, akkor életemet már Harrow on the Hillen a temetőbe dobtam volna már,

Kedvenc helyem, bár lenne ott egy sírom, de inkább egy szép kriptám.

Mester, jó lenne meghalni, megízlelném a jóságos halált,

Reményem, s mindenem lenne múlott, utolsó megoldás az öngyilkosság,

De nem teszem, hisz ihletésed adott nekem újra feltörő fénysugárt.

Minden írásom adott Neked, nagyon szeretem hazádat, Amerikát.

Mester, Poe nagy kedvencem volt, korai éveim valóságos reménytkeltő fénysugara.

Hm, oh mennyi időt forgattam novelláit, szép könyv volt, világirodalom remekei,

Hm, bárcsak at USA-ban élhetnék, s ott magamat teljesen kifejezhetném,

Szabadlelkű vagyok, megöl, agyon nyom az itteni idegesítő lét.

Mester, kérlek, hogy segíts, utálok itt már lassan mindent, csak a természetet szeretem,

Segíts, bármit elvállalok, ha kell akkor szólj a NASA-nak,

S leszek szívesen kísérleti utas, aki a Marsa lesz fellövött.

Mester, segíts, nem kérek sokat, de vedd figyelembe szívemet,

Találj megoldást, s legyen alázat neked óhajom, mely hódolatom.

Mester, utálom az életemet, Neked odaadom,

Már nem szeretem, kérdezd akivel leveleztem,

Yemenbe elmennék, csakhogy szennyes életemet elvethessem,

Legalább maradék lelkemmel így az emberiségnek ott segíthetnék.

Hm, ott sok a szenvedés, én tudom,hogy mi az, én segítenék.

Mester, kérlek, hogy halld meg könyörgő szavaimat,

Halld meg, fonom a kötelet, lesz rám szabott,

De nem teszem meg, halál hurka nekem nem adott,

Kaszás vésztjóslóan nekem utat mutatott,

Jajj, jajj! Nem nősülök, de az élet kiútja csak egy,

Gonosz Lucifer rám parancsolt: Nősülj meg!

Vilmos: Halott már, elmúlt remény volt a fény,

A fény, amely most reá kélt,

Hm, de fény késett,

Dereng így a halotton a dicső fény.

Mester: Vilmos, kérlek, hogy gondolkozz, teszed úgyis amit én akarok.

Vilmos: Tudom, követem teljesen az akaratod.

Mester: Vezetést az életeden már rég átvettem.

Vilmos: És mi lesz az álnokokkal?

Mester: Arra ne is gondolj, hiszen az alvilági gond, azáltal véglegesen megoldott.

Vilmos: Te vagy a Fény, tudom!

Mester: Lucifered vagyok!

Vilmos: Oh Mester!

Mester: Oh Vilmos!

Mester: Illumináti tag vagy, a Fény rajtad, figyel rád, ismeri minden gondolatod.

Vilmos: Köszönöm, mindenem a tiéd. Neked adott.

Mester: Tőled mindent elfogadok. Többször olvasd még az Illumináti Testamentumot.

Vilmos: Mester, én hiszek a Világ Nagy Testvériességében!

Mester: Tudom, ezért vagy a magyar írnokom.

Vilmos: Megtiszteltél, akaratom Neked teljesen adott, szónokod vagyok.

Mester: Együtt írunk, képezlek tovább, a szószedett, s tudás neked lesz teljesen adott.

Vimos: Mester!

Mester: Vilmos!

Folyt. köv.

Mester: Előbb írj egy megtisztelő verset az anglia pszichológus barátnődnek.

Vilmos: Hamarosan megteszem, csak italért száguldok.

Vilmos: Megjöttem, a szájder és a gin nyitott tisztelettel Neked,

Mester: Mi lesz az Amandának írott verssel?

Vilmos: Jó barátom e hölgy, vele mindig szívesen beszélgetek.

Mester: Rendben. Kérdezek valamit. Miért nem érzed ott jól magad ahol vagy?

Vilmos: A helyet, Londont, de azon belül különösen Wembleyt nagyon szeretem.

S ráadásul itt, de mindenhol bárhol, Londonban, s Angliában az emberek nagyon kedvelnek engem. Legyen angol, EU-beli, afrikai, ázsiai, de bárki, bárki, hm, mindenki szeret és kedvel engem.

Mester: Akkor mi a baj Vilmos? Mi?!

Vilmos: Az angliai pszichológiai társadalmi berendezkedés.

Mester: Válazodat kösözönöm. Vilmos, te szereted az embereket?

Vilmos: Nagyon. Mindenkit kedvelek.

Mester: Szerelem?

Vilmos: Itt nem akarok.

Mester: Hol?

Vilmos: Olyan helyen, ahol a szabadság nem hazug módon adott.

Gyűlölöm a pszichológiai béklyót.

Mester: Köszönöm. Írd meg a verset.

Vilmos: Teszem, csupán egy képet keresek, s megírom, s a Facebookra felteszem, s neki üzenetben feléje átteszem.

Mester: S aztán ide jössz vissza, s írjuk a gondolatokat tovább.

Vilmos: Mester, így lesz.

22 stycznia 2021 r. w Mińsku Mazowieckim odbyła się 9 edycja gali Armia Fight Night. Tym razem fani sportów walki mogli liczyć na wielkie zestawienia i niesamowite emocje! W walkach w klatce MMA z najlepszymi zawodnikami w kraju zmierzyli się reprezentanci Sił Zbrojnych RP. Foto: st. szer. Wojciech Król CO/MON

Dr. Márki Sándor

(Kétegyháza, 1853. március 27. – Gödöllő, 1925. július 1.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1892, rendes: 1912). Márki István öccse.

Kutatási területe: Hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok. Bihar és Arad vármegyék történelme. Földrajz.

1855-től Sarkadon nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és Nagyváradon egy évig; 1864-tól 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. 1869. május 12-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a Repékény c. ifjúsági lapban élesen birálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig Méh c. irott lapot szerkeszttett.

Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig Pozsonyban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a budapesti egyetemen a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke e bölcseletsegélyző-egyesületnek és alelnöke a tudományos- és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban, Középiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján 1877. július 25-én császári és királyi tartalékos, 1882. december 3-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). 1877. július 14-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktoratust tett. Aradon ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s 1881. december 15-én őt választotta titkárává az akkor alakult Kölcsey-egyesület, melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. 1886. szeptember 7-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; 1888. január 26-án egyetemi magántanár lett s 1892. június 30-án az egyetemes történelem rendes tanárává neveztetett ki a kolozsvári egyetemhez, melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja volt, a mensa academicának pedig kezdettől fogva alelnöke. 1888-tól óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Magyar Földrajzi Társulatnak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a Szent István Társulat irodalmi és tudományos szakosztálya és az archaeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889).

Résztvett 1891. szeptember 26-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az erdélyi múzeum I. szakosztályának alelnöke, tagja a paedagogiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a hunyadmegyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyző egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a vicidalei olasz és 1900-ban a párizsi nemzetközi történelmi kongresszuson. Arad vármegye 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unioünnepén (1898). Mint tanár, majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.

Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtották át számára, ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet.

Az I. világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a SZTE Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi.

1874-75-ben szerkesztette az Irodalmi Értesítő c. szaklapot. Számos tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása nyomtatásban is megjelent.

hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rki_S%C3%A1ndor

Márki Sándor (1853–1925)

Történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Márki SándorA Békés megyei Kétegyházán született, ahol édesapja uradalmi intéző volt. A tíz testvér közül Sándor volt a hetedik. Tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd Pozsonyban folytatta. A gimnázium utolsó éveit a fővárosban, a piaristáknál végezte. A budapesti tudományegyetemen – ahol didaktikára Kármán Mór tanította – 1876-ban kapott történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Hunfalvy János és Salamon Ferenc gyakorolt rá különösen nagy hatást, az utóbbi mint a tanárképezdében tartott történelmi gyakorlatok vezetője is. 1877-ben doktori címet szerzett. Aradon 1877–1886-ig tanított, itt találkozott Mangold Lajos és Varga Ottó tankönyvíró tanártársakkal. Ezután 1886–1892-ig Budapesten volt gimnáziumi tanár a VII. kerületi főgimnáziumban (a hajdani Barcsay, ma Madách Gimnázium), de itt már csak történelmet tanított. Tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889). Ekkor már, főleg az 1885-ös Országos Történelmi Kongresszuson tartott alapbeszámolója nyomán a hazai történelemdidaktika egyik vezető alakja, és maradt is egészen 1902-ig. Középiskolai tanári, didaktikai és történelemkutatói munkássága mellett az 1886–87-es tanévben a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagja, 1888-ban pedig a budapesti egyetem magántanára lett, majd 1891-ben a Középiskolai Tanáregyesület válaszmányi tagja volt. 1892-ben már az Akadémia levelező tagjaként meghívták a kolozsvári egyetem történelem professzorának. Márki Sándor kitüntető oklevele, melyet tanítványai adtak nekiKiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtották át számára (képünkön). Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet. Az igen agilis egyetemi tanár tagja lett az Országos Tanárvizsgáló Bizottságnak, előadásokat tartott a Magyar Pedagógiai Társaságban, alapító elnöke volt a kolozsvári Tanári Körnek, az Országos Tanáregyesület legnagyobb vidéki szervezetének. Nem véletlen, hogy a kultuszminisztérium az 1902-ben tartott első történelemtanítási tanfolyam vezetőjéül és elméleti előadójául őt jelelölte ki. Ebből született az első rendszeres magyar történelem-módszertan, a Történettanítás a középiskolai új tanterv szellemében. Ízig-vérig pedagógus volt, a középiskolai neveléssel és az oktatással élete végéig szoros kapcsolatot tartott. Történelem- és földrajztankönyv-írói tevékenysége is jelentős. A kolozsvári egyetem áttelepülését követően Szegeden folytatta működését. 1921-től haláláig a Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a SZTE Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi. Gödöllőn hunyt el. 1960-ban szülőhelyén, Kétegyházán leplezték le Márki Sándor emlékművét.

Munkái:

Márki Sándor saját kezűleg dedikált munkája

Történettanítás nép- és középiskolákban. In: A Magyar Történelmi Társulat 1885. Július 3-6. Napjain Budapest,en tartott Congresszusának irományai. Szerk. Szilágyi Sándor. Századok, Budapest, 1885. 136-137. l.

Történeti fali térképeink. Budapest, 1901.

A magyarok története. A felsőbb leányiskolák II. oszt. számára. Budapest, 1901.

Történettanítás a középiskolai új tanterv szellemében. Singer és Wolfner, Budapest, 1902.

Magyar történeti szemléltető képek. Összeáll. és magy. szövegekkel ellátta: Márki Sándor. Budapest, é. n. 130 l.

Egyetemes történelem a gimnáziumok számára. 3 rész. Singer és Wolfner, Budapest, I. rész: Ó-kor. Az V. osztály részére. 1902. 206 l., II. rész: A közép-kor és az uj-kor 1648-ig. A VI. osztály részére. 1902. 236 l., III. rész: Az uj-kor 1648-1871-ig, a mostani államok földrajzával. A VII. osztály részére. 1903. 255 l.

Irodalom:

Török István: Márki Sándor: Történettanítás a középiskolai új tanterv szellemében. Magyar Paedagogia, 1902. 574-576. l.

Márki Sándor tanári jubileuma. Századok, 1906. 8. sz. 772. l.

Lukinich Imre: Márki Sándor (1853. március 27 – 1925. július 1.). Századok, 1925. 7-8. sz. 329-333. l.

Gombos Albin: Márki Sándor (1853. március 27–1925. július 1.). Levéltári Közlemények, 1925. [1. sz.] 315-317. l.

Banner János: Márki Sándor emlékezete. Gyula, 1961. 7-37. l.

Szebenyi Péter: Márki Sándor mint középiskolai tanár és didaktikus. Századok, 1969. 1201-1214. l.

A képek forrása:

hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rki_S%C3%A1ndor

www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=tortenettanitas...

Forrás:

www.tortenelemtanitas.hu/2010/01/marki-sandor-1853%E2%80%...

DR. MÁRKI SÁNDOR

II. RÁKÓCZI FERENCZ

mek.niif.hu/05800/05832/html/1kotet/index.htm

---

Fényképész / Photographer

Simonyi Antal (1821-1892) festőként kezdte pályafutását, de igazán a fotográfiában találta meg önmagát. Utazásai alatt (Bécs, Velence, Firenze, Róma után Párizs következett) a festészet mellett a fényképezést kezdte tanulmányozni. 1847-ben hazatérve, figyelmét továbbra is lekötötte az új ábrázolási, képalkotási mód. A szabadságharc alatti tevékenységét nem ismerjük, de következtetni lehet rá, ugyanis 1851-ben letartóztatták a szocialista tanok magyarországi terjesztése miatt. 1852 végén szabadult a börtönből, s ezután intenzíven foglalkozott a fényképezéssel. Munkáival már 1855-ben szerepelt a Párizsi Világkiállításon, és pillanatfelvételi találmánya alkalmazásával készült képeiért elsőrendű aranyérmet kapott. Párizsból hazatérve 1856 tavaszán műtermet nyitott a Váci utca 1-ben. Továbbra is foglalkozott a fényképezés elméleti kérdéseivel, de ugyanakkor ő lett az egyik legdivatosabb, legtöbbet foglalkoztatott fényképész. 1871-ben Simonyi Antalt választották meg az egyébként tiszavirág életű Magyar Fényképészek Egylete elnökének. Karrierje 1883-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe jutatták.

www.mafosz.hu/Fototortenet/NEGYVENNYOLCASOK.doc

Váci utca 28. Itt állt a XIX. század közepéig az Aranyhorgonyhoz címzett fogadó. Az épületet új tulajdonosa, gróf Keglevich Ádám lebontotta, majd egy barokk emeletes házat épített az üres telekre. A Váci utca már akkor is viszonylag forgalmas volt, ezért jól jövedelmező vállalkozás volt a ház földszintjén igényesen kialakított, A három pesti leányhoz címzett rőfösüzlet. Az épület udvarában pedig Simonyi Antal fotográfiai műterme működött.

Simonyi fényírdája a főváros talán legelőkelőbb műterme volt, noha alig haladta meg a harminc négyzetmétert. Itt készítette egyik leghíresebb munkáját, amely az 1861. évi Országgyűlés tagjait ábrázolja. A műterem 1864 januárjában leégett, miután a stúdió egyik kollódiummal telt edénye felrobbant. A Fővárosi Lapok a következőket írta az eseményről: „…A földszinten lévő ingóságok megmentettek, azonban az emeleten lévő részletek mind kárba vesztek. Az egész tűzoltás olyan ügyetlenül történt, hogy csak az égő ház mellett felmagasuló épületeknek (melyek semmi légmozgást meg nem engedtek) köszönhetni azt, ha nagyobb kár nem történt. Az épület, mint halljuk, biztosítva volt.”

A fotográfus egyedül takarította el a romokat, majd azonnal hozzálátott az újjáépítéshez. A város határozata szerint azonban Simonyi kémiai szereket nem raktározhatott az üzletben. 1866-ban végül eladta az épületet. Helyébe 1879-ben Lyka Döme Steindl Imre tervei alapján felépíttette a ma is ép Lyka-házat. A fotográfus az Al-Duna soron, a mai Belgrád rakpart 3–4. alatt vásárolt egy telket, és új műterme építésébe kezdett. A fennmaradt tervek alapján egyértelműen kiderül, hogy először egy egyemeletes lakóházat emeltetett, és csak később kezdte el az épület bővítését. A műterem 1864 áprilisában készült el, s a ház galériáján működött. A Duna-part beépítésekor azonban Simonyi eladta telkeit az államnak. A Sebestyén tér és a Zöldfa utca sarkán egy kétemeletes házat vásárolt, amelyet Dötzner Ferenc tervei alapján átépíttetett. A kétemeletes klasszicista házból Dötzner Ferenc egy háromemeletes, eklektikus homlokzatú épületet alakított ki. Simonyi 1880-ban elszegényedett, és elárvereztette az épületet, amely Kozmata Ferenc fényképész műterme lett. Az Erzsébet híd építésekor azonban ezt a műtermet is lebontották.

mno.hu/migr_1834/simonyi-antal-mutermei-790023

SIMONYI Antal (1821 Kecskemét – 1892 Budapest)

Antal Simonyi was the first Hungarian photographer to leave a lasting oeuvre behind, who scored international success and who was equally gifted as a painter, a writer, a journalist and a politician.

Simonyi is the most.renowned photographer of portraits between 1850 and 1870. In his studio nearly everybody turned up who counted at that time.

Gabi szenzációs Simonyi szetje:

www.flickr.com/photos/23912178@N08/sets/72157606593921456/

Ismerős Arcok - Fenyők

www.youtube.com/watch?v=5Mn0qrscgWo

Dermesztő, hideg reggelen

A hajnali ködöt rágva

Szomorú szívvel gondolok

Az erdélyi fenyőfákra

Ahogy az erdeinket pusztítják

Úgy pusztul vele a népünk

S mikor az utolsó fát kidöntik

Akkor lesz nekünk is végünk

Nézem az idős bácsikat

Kik az életben láttak már mindent

Vakuló szemükkel keresik

De nem találják az Istent

A nénik is inkább csak sírnak

Nincsen sem család, sem gyerek

-Idegen országba mentek

Hogy jöttmentként élhessenek

Refr.:

S bár ugyanaz ismétlődik

Száz meg száz éve régen

Mi ébresztő kiáltás helyett

Suttogunk csak a szélben

Megmondom én, hogyan lehet

Hogy magyarként éljük a jövőt:

Ameddig azok döntik

Mi ültetjük addig a fenyőt

A bajban sem ismerjük egymást

Nem nyújtunk segítő kezet

De ha nem hiszi magyar a magyart

Az út már a pokolba vezet

Hisz' éppen úgy oktalanság

Hogy ki szeret, ne érdekeljen

Mint hazug törvényt hozni

A jogos gyűlölet ellen.

Acton parki emlék, rég láttam, sok éve jártam itt a parki utat.

Sok éve láttam e régi parki társat, mely halott, de társ,

És az életben valahol maradt, távozni nem akar.

Akkor is lefényképeztem,

S most tértem vissza, rá emlékeztem, kerestem.

Megtaláltam, elcsodálkoztam,

Oh, mennyit változott,

Állapota sokat múlott,

De még itt van, az idő élő foga sem mar rajta,

De sajnos múlott, bomlott, lett kevesebb,

De még itt van e régi élet,

E szép és gyönyörű park ősi tagja.

Szememben könny csillant, vajon mennyi szépet és levegőt adott?

De most is szeret, biztos sokan ülnek rajta,

Bárcsak én lennék ő, e szép park ismert halott tagja,

Mi értelme a létemnek? Sosem volt, csak csavargok,

Talán ez? Igen ez nekem lételem, szemlélem a világot,

Bennem rengeteg az emlék, a táji, s képi érzelem,

Talán ez az amiért élek, látom, s szemlélem a világot.

Szemlélődés, oh mit tett velem a Pálos tan,

Szemlélődő rend oltotta belém ezt az életet, szemléletet,

Abbahagyni sosem fogom már, élem az életet így tovább.

Világ, világ, oh mily csodás, nekem öröm a benne való szellemi lubickolás,

Bármerre megyek mindig csak felfedezés jön elém,

S tárul elém sok-sok új tapasztalat, élmény, felismerés.

Nagyon szeretem a világot, főleg az erdőket, mezőket, s parki életet,

Lehet, hogy veszek egy sátrat, s egy parkba költözöm, viszem a kamerámat, s a Bibliámat.

Oly szép volt a séta a barnult falevél szőnyegen, mily puha volt,

A természet szeretett, kéyeztetett,

Ide még visszatérek, s e régi barátot megint lefényképezem,

Megsímogatom, beszélek majd vele, hogy örökre maradjon, soha ne menjen.

Vajon mióta lehet halott, s meddig élt? Lehetett vagy kétszáz éves, amikor,

Amikor a halál erői kidöntötték, de maradt egy élő és szép emlék,

Ő még most is hasznos, nem olyan, mint én,

Adja önmagát, valóságos szeretet és önzetlenség.

Nem olyan, mint én, most is iszom, pedig vár a munka,

Engem már semmi nem érdekel, de nem is talál vagy ér,

Élem így az életet tovább, oh milyen szép a lét!

Nem panaszkodhatom, jó a munkám, mindenem meg van,

De valami hiányzik, nem találom, de a természet, s parkok,

Zöld világok azok mindig,

Örökké várnak, s az őstermészet szerető karjai halálra ölelnek.

Igen, ezért járok a zöldben, télen, nyáron, tavaszon, s ősszel,

Mert az urbanizált világban nem találom a boldogságot,

Kerestem, sosem találtam,

Az alkohol lett a barátom,

De jó, hogy van, most is boldog vagyok,

Minden egyes pohár szájder nekem a szeretet hatalmas könnye.

Szeretem a könnyet, pezsgős az íze,

Mennyit segít? Oh, mily kifejezhetetlen, valóságos a szerelem.

Engem minden nő becsapott, én is őket,

Egy sem kell, maradok áldozat a fotózás és költészet oltárán örömmel.

Lassan távozom az írás elől, készülnöm kell,

Mennyire emlékszem e régi társra, sosem feledem,

Bárcsak olyan lennék mint ő, nem olyan, mint amilyen.

Szeretem, s tisztelem,

Szívem mondja: Ültesd vissza!

Tenném, bennem a szív érte dobban,

Bár lehetnék ő,

Újra plántálnám, s hoznék sok-sok ásványvizet,

Hogy az élettel őt körbelehelhessem.

Hogy mennyire szeretem e fát, kimondani nem tudom,

Nekem ismeretlen az a magas fogalom,

Tisztaságát senki nem éri fel,

Hisz halott, mégis itt van, mert lelke örökre halhatatlan.

Szeretete isteni, halála után is szolgálni akar.

Most is teszi, ülhetsz rá.

Micsoda érzés fakad belőle!

Csak sétálj el mellette.

Természete a szeretete,

Oly bolgog voltam, szívem dobbant, hogy vele ismét találkoztam.

Zárom soraimat, hív a kötelesség, dolog vár, hív a munka,

E fát szívem őrzi, mindig élni fog, magammal hordom,

A legőszintébb társ a világon.

Szeretem a londoni erdős és parki világot,

Halhatatlan bennem az emlékük és a látványuk.

Ezért tisztelem Londont,

Tudom, hogy rengeteg még a felfedezetlen szemlélődés,

De tenni fogom, viszem magammal a fényképezőgépemet, s a borom.

Have a Blessed Day!

Kétszázast Csopaknál? 2024-ben jókora adag szerencsével még mindig lehet! Igaz az őshonos balatonos 260-asok helyett már a Győrből Veszprémbe áthelyezett ex-kisalföldes 263-as GZF-214 képviseli a szériát, mint univerzális tartalék.

Barham parki álom, ez volt a világom, tíz éve élek itt Wembleyben,

Bár volt egy-két rövidebb megszakítás, Edgware, s Greenford,

Előtte Cricklewood és Canterbury is volt szép hon.

De legjobb mindig otthon, de azt én sosem tudom, sosem keresem,

Világom a honom, természetem adja, mindenhol otthon vagyok.

Végtelen az életem, de hamarosan meghalok,

Nem kell az életem, eldobom,

Kaptam az Istentől, visszaadom,

Ebből nem kérek, elég volt,

Csillogó sínek reményteljes fénye vár,

Már nem akarok élni, de nam adom fel,

Dögkeselyűk tiportak el,

Körülöttem hullaszag,

Gyűlölöm, a modern gondolkodókat,

Pszichológiai intellektualizmus,

Oh, világ rákfenéje,

Pusztuljanak bele,

Miattuk nem halok meg,

Én mindig felkelek.

Pszichológiai intellektualizmus? Ok, tévedek,

Elnézést kérek,

Nem általánosítok, nem, nem teszem.

Amire gondolok, az az angliai pszichológiai képlékenység.

Megdöbbentő, hogy hova jutott a világ!

Az emberek az istenek?!

Vicces, ideológia gyár.

S nekem el kell fogadnom? Miért? Kik ők?

Mert elvégeztek egy egyetemet?

Jogosítottak? Mire fel?

Hah, amit kitalálnak, azt ők gondolják, hogy az bélyegzett?

Azt gondolják, hogy a lélek szakértői, hah, hah,

De nem azok, nincs bennük érzelem.

Sosem volt, pszichopata az értelmi hajlamuk,

Okosak, nem buták, ismerett el.

De bennük a gőg emeli a lenéző érzelmet,

Ennek lettem áldozata, engemet nem hisznek el.

Azt gondolják, hogy a világ oksabbjai, várják azt, hogy őket tiszteljék,

Mire fel?

Dekadens vagyok, de őket elutasítom, s nem szeretem.

Talán ők is azok..., hah, da az én nem vagyok,

Másik fajta vagyok,

A züllés a véremben van, de egészséges a folyamom.

Térjünk másra, egy kellemes emlék illant át rajtam.

Tegnaép este egy ír úriember jött oda hozzám a kocsmában,

Barátsogos volt, talán kissé részeg, nem emlékszem,

Váltottunk pár szót, kedves volt a személy, intelligens,

Mondta: I am catholic, momdtam neki: I am also.

Szemünk egymásra villant, kedves és barátságos volt a mosolya.

Mint egy testvér nézett rám, mondtam, neki: Just a moment,

Just a moment, I'll show you something.

Kedvesen várakozott, a táskám volt nyitott,

Kivettem belőle a könyvtáskát, s abból a piros katolikus Bibliát,

S mondtam neki,This a hungarian catholoc Bible.

Átölelt, s megcsókolt.

Kedves, s szerettel teli volt a búcsúzás.

Testvér volt, lélek érzett volt, belőle adott, Istenen át volt jövő az érzelmi kapocs.

Kár érte, olyan mint én, egy kóbor,

Jó ember volt, biztos, hogy ivott,

De ki nem? Én is tettem,

Szeretem az íreket, olyanok, mint a magyarok,

Igazság és tudat terjed a vérükben,

Kedves és tisztességes nép,

Rátartiak, hisz az igazság az bennük mindig él.

Hazugság démona

Hazugság szőke démona, watfordi vonat utasa,

Élvezi a szekálást, hazudik, neki öröm, ha a másikat bánthatja.

Minden csatornát megragad, csak hogy a szívedbe taposson,

Élvezi az ideghúzást, kárörvend rajtad a WhatsAppon.

Szeret kínozni, hisz kegyetlen,

Neki a szenvedés okozás az lételem,

Enélkül élni sem tudna,

Ha símogatna, akkor az neki lenne gyötrelem,

De amit látok az vészjósló,

Érkezik számára a végzete.

Hazugság angyala, a másik arca lesz a végzete,

Hisz adja magát, vágyik az ölésre,

Meg kell halnia,

Nem követhet el több kegyetlenséget.

Az élete vesztett, múltjának nincs további reménysége.

Hazugság angyala, démoni az alkata,

Szép, s vonzó volt a vonaton,

De valamit átláttam, nem én, nem,

Hanem a lelkem szólt,

Hogy egy veszélyes nővel állasz szemben.

Igen, láttam, s magam is csodálkoztam,

Hogy ez a nő végérvényesen,

Miért nem kellett senkinek?

Pedig a világa extra,

De az életében lenyugvó élet fénye,

Az neki a vádló sötét tükör,

Sosem ismeri föl, s nem is lesz nyugta.

De tudta, hogy valaki az árnyékát fogta,

Nem volt zavarás, interferencia,

Folytasd az utadat magad,

Ne keress , löklet, taszítlak,

He kellesz, akkor a kaput megleled,

Nyitva hagyott, de csak neked,

Lépj be, ne félj,

Vagy maradj ott,

S feledd a reményt.

Halálod életed által adott,

Már nincs reményed,

elesel , buktál,

Vádlód egy halott.

Nincs már neked,

Hisz szegény becsapott.

Sosem szerettél,

Hiszen az önzés a honod.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

Szeretlek nagyon, feledni a vonatot sosem fogom.

Bushey, szépséges e kép,

Tőlem nagyképűség,

de nem én tettem,

Remekbeszabott kamrám valós képzelete,

Ami alkotott.

Tette, mert szeret,

Legalább ő, legalább Ő , a kamerám.

Emma elhagyott,

Sosem szeretett az Emmám.

Az énekes szól:

Szeretlek nagyon.

Good night.

Itt az ígért meglepetés :D

Még hónapokkal ezelőtt Zárójel lévén én is a "megjelöltek" listájára kerültem.. :D

Rajta kívül még másik 1-2 embertől is kaptam jelölést, azonban a nevekre nem emlékszem, aki úgy emlékszik, hogy jelölt az szóljon és nevesítem :D

Nagy nehezen sikerült rávenni magam, hogy kamera elé álljak néhány kép erejéig (a fotósom Katus volt :).. :D 3-4 évente azért nem árt frissíteni a profil képeket és egyebeket :)

Aki nem szeret olvasni, valamennyire már a bemutatkozó képekről is kikövetkeztetheti milyen ember is lehetek :)

Na már most ugye itt 16 pontban kellene jellemezni magam... :D megpróbálom összeszedni a gondolataimat, úgy készüljetek, hogy hosszú lesz.. :D

1. Misinek hívnak, még 29 napig 21 éves(!), mezőtúri lakos... egyebet nem tudok kérem kaccsojja ki! :D

Na jó, még annyit az első ponthoz, hogy a barátok és ismerősök körében többen Fishnek hívnak, ez a név még középsuli első évfolyamában ragadt rám, abban az időben még zseléztem a hajam és egyesek szerint emiatt olyan fejem volt mint egy sügérnek :D így lettem előbb Sügér, majd később (hál Istennek) csak Fish. :)

2.Fotózni mondhatom nyugodtan, hogy egész véletlenül kezdtem el...3évvel ezelőtt a szalagavatóm megörökítése végett vettünk egy Fuji S5600 kompaktot, amivel később kezdetben csak bulifotóztam, majd 1x,2x unalmamban kattintottam 1-2 tudatosnak még éppen nem nevezhető, de jobb képet. Aztán 1 évre rá beruháztam egy Pentax K100 D Super-re, ez volt az első tükrösöm..de hiába.. a tudatos fotózás még itt is távol állt tőlem. Aztán tavaly januárban sikerült szert tennem egy Nikon d80-ra, na innentől számolom a "fotós korszakomat" :D Elkezdtem kutakodni a témában, egyre többet fotóztam és egyre tudatosabban, majd tavaly májustól ráleltem a portrézás világára.. :D ez egy újabb fénypont az életemben. :) Mára ez lett a kedvenc témám, az ember ábrázolás, a portré- és divatfotók világa. De ugyanakkor minden más témában is próbálok 1x-2x valami érdekesebbet is kattintani. Ez a visszajelzésekből ítélve néha sikerül és néha nem.. :)

Most pedig lassan 2 hete egy Nikon D90-t nyüsztölök.. próbálom folyamatosan keresni és kialakítani a saját és egyedi stílusomat. :)

3. Mindent megteszek 1 jó képért, amennyire csak tudok témakereső és nyitott szemmel járok, a fényképezőgépemet mondhatni még a wc-re is magammal viszem xD (és akkor ennyit a fotózásról...)

4. Rendetlen ember vagyok, de ennek ellenére mégis szeretem magam körül a rendet.. :D

5. Piszkosul feledékeny vagyok, szinte mindent fel kell írnom 2 külön papírra is és jól látható helyre tenni, hogy ne felejtsem el a napi teendőimet. :D a távlati dolgokról meg ne is beszéljünk :P :D Még csak 21 vagyok de már itt tartok, mi lesz velem 50 évesen..? :D

6. Szeretem a finom kajákat, magyaros ételek minden mennyiséggel. Birka-marha pöri, csirke pöri, kakas pöri, köröm pöri :D Főzelékek fúj..kivéve tökfőzelék, de az is csak cukrosan. A nagyon egzotikus kajákat ki nem állhatom, őrületbe lehetne kergetni ilyesmikkel. :P

Szeretem még a bolognait, milánóit, töltött káposztát, gyrost, sültkrumplit, borsó levest, gyümölcs levest, tejlevest, palacsintát, gofrit, sütiket minden mennyiségben..és a sort még sokáig és nagyon hosszan folytathatnám :) Mindezzel nem is lenne baj, de ennyi kaja után nem ártana kicsit sportolni de az utóbbi 1 évem nem igazán erről szólt.. :S :D

7. Két évvel ezelőtt még nyugodtan mondhattam volna, hogy igazi sportember vagyok, mert addig szinte napi rendszerességgel sportoltam.

Általános suliban 6 évig úsztam folyamatosan heti 4-5 alkalommal, majd triatlonoztam rövid ideig, kosaraztam, fociztam, pingpongoztam (ezeket sem sokáig), majd 3 év kézilabda (NB2-ben) aztán suli miatt ezt abba kellett hagynom, az utóbbi 1 évben pedig mint azt már írtam nem igen sportoltam..de 2 hete viszont újra járok úszni és futni :D igen-igen hosszúnak tűnt ez a kihagyás 1000 méter úszás és egy majdnem vízbe fulladás után :D

8. Kedvenc italok: leginkább rostos üdítő és (iható!) csapvíz párti vagyok :) De nagyon szeretem a finom söröket. Kedvenc hazai söröm a Soproni és az erdélyi Csíki sör :) Ilyen nyári melegben pedig nagyon szeretem a citromos Gössert de mióta megkóstoltam nagyon megkedveltem a

Borsodi Friss-t is ami szintén citromos, és ráadásul hazai :)

9. Őszinte és egyenes embernek tartom magam, ami a szívemen az a számon...ez utóbbi tulajdonságom már sokszor okozott problémát.. :D

Könnyen barátkozó és beilleszkedő típus vagyok. Csapat embernek tartom magam, de ugyanakkor szeretek irányítani is :)

Nem dohányzom és nem iszom, legalábbis nem olyan mértékben, hogy azt ivászatnak vagy alkoholizmusnak nevezzük, bár az Ősöktől már egy üveg citromos sör elfogyasztása után megkapom, hogy alkesz vagyok :D

10. Kicsit hirtelen haragú ember vagyok, bizonyos dolgokra szinte azonnal harapok.. ilyen például az emberi hülyeség határtalansága és a tudatlanság. Ugyanakkor a szándékos nem nemtörődömség/önzőség is borzasztóan mérgel, egyik legszánalmasabb emberi tulajdonság.

11. "Tanyán" élek és erre büszke vagyok, nem szeretem a nagyvárosokat, Budapestet és azt a közeget/életstílust pedig egyenesen utálom..1 hét alatt megőrülnék ott.. :D

12. 1 vizsga híján már van egy szakmám, vendéglátó szakmenedzser ami nagyon jól hangzik de a gyakorlatban csak annyit tesz, hogy felszolgáló, max. étteremvezető :) De ezt a felszolgáósdis életet nagyon szeretem, tervezem hogy egy kis időre hajón is dolgozzak, nyelveket tanuljak és

világot lássak.

Szintén tervben van egy fősulis alapképzés és egy fotósiskola elvégzése (ez utóbbi csak a "papír" megléte végett).

13. Van egy imádnivaló barátnőm Katus, aki mindig és mindenben támogat, főként a fotózásban mostanság, ezért neki/Neked nagy-nagy köszönettel tartozom :) na és köszönöm a fenti képeket is :)

14. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy milyen képeket töltök fel azt nagyjából tudhatja, hogy milyen ember is vagyok én és miként vélekedek arról a szóról, hogy HAZA. Már maga szó is több számomra mint egy szó, inkább egy fogalom, egy érzés, egy örök dolog amitől soha nem foszthat meg senki!

15. Minden erőmmel harcolok és a magam módján teszek a globalizmus, a nemzetvesztés, a népbutítás, a liberalizmus és az utóbbi 1-2 évszázad egyéb "áldásos" eszméi, jelenségei ellen.

Hiszem és tudom, hogy a magyarság egy és oszthatatlan, és remélem, hogy ez még az én életemben újra megmutatkozik és felül tudunk emelkedni a kicsinyes dolgainkon, az önös érdekeinken és végre ismét tudunk majd nemzetben gondolkodni..és ekkor ez a Nemzet újra feltámad!

16. Szeretném megélni, hogy az összes, Hazánktól aljas módon 1920. június 4-én elcsatolt terület (minimum) területi autonómiában részesüljön!

Idős koromban szeretnék Erdélyben, Székelyföldön ezen belül is Székelyudvarhelyen vagy pedig valahol fenn a gyönyörű fenyvesek közt letelepedni és életem hátralevő részét itt eltölteni békében és nyugalomban. :) Ez a legfőbb vágyam... :)

+1: mottóm...: "töretlen hittel ember és magyar"

Végezetül pedig egy szám ami a legjobban jellemez: www.youtube.com/watch?v=lqfK93lpWp0

És akiket én jelölök:

Béka =)

Marseille1990

inkoo photography

KSDESiGN

WHITE ANGEL PHOTOGRAPHY

Vajdulak Photo

Airdei 80

*~Berzsián

Balázs Kassai

..::tomalbert::..

b@ndy

sippentyu

... czapkat ...

Razek90

johnr71

Atiboy

Rövidesen üzenet formájában is értesítek mindenkit :)

Ennyire sokkoltam mindenkit, hogy alig mer írni valaki valamit? :D

Honey Rose, Honey Rose, what have you done to me?

I am dawn, the depths call me,

Honey Rose, Hones Rose, I am your honey roast.

My life is sour, but my life is sweet with you,

And blazing in my chest the soul.

Where are you? I know, long the distance, hmm, not exists, never.

I stay with you, do not go faraway, someone following you,

You do not know who, still not, still not late, still with you, still forever yours.

He is a sad black diamond, dark spirit,

If you make this devil for shiny, then will be yours bright diamond, forever.

Horsenden Hill, To Honey Rose

Séta, séta, Horsenden Hill mindig ad újat.

Újat? Mindig adja önmagát, de sosem ugyamnazt,

Bár a szemlélődés és a valóság,

Amely a szemlélődő valóság,

Azt mondja, s mutatja, hogy e hely mindig ugyanaz,

De mégsem, mert folyamatos az ősváltozás.

Pedig az ős ugyanaz, Ide mint ugyanarre a helyre,

De mégsem azonos, betoppani kétszer nem lehet.

Bár az ős ugyanaz, változatlan,

A világ forog, s változik,

Horsenden Hill is,

De az ős keze rajta,

Ezért marad Londonnak örök természeti ék.

Homok a szélben, ezt hallgatom, Énekel Balázs Fecó,

Patináns e szám, remekbeillett e szép zene,

Szép a dallam, s a zenei mélyhangulat,

Különös nekem a távoli zenei értelem,

Igen az, hisz minden szám mögött ott van egy intelligens tartalom,

Furcsa, de ezeket a régi számokat igencsak ritkán hallgatom.

Ok? Érdekel az újabb világ.

Minden kort kísér egy kortárs zenei világ,

Jelenben élek, itt, most sok az érdekes tartalom,

Másik számra vitt a Youtube, oh mennyire ismeri a lelki mentalitásom.

Valóságos mennyeiség e csodálatos heavy metal zenei tartalom.

De Horsenden Hillre térjünk vissza, szeretett világom, s otthonom.

Érdekes, hogy fent maradt ezen ősi léttér, de miért?

Hisz az urbanizáció minden természetes létet durván tarol.

Az ok az ős keze, amely itt e szép helyen mindent védőn óv.

Igen, az ős az aki vigyáz rá, s ránk, de látom, hogy figyel, félek,

Félek, hogy megint baj lesz.

Baj lesz, hisz az emberek nem tisztelik a természetet,

Folyamatos a pusztítás és a szennyezés,

Már látom, hogy ennek nem lesz jó vége,

Tetteink eredménye az kataklizma lesz,

De akkor már késő a bánat, cselekedni most kell.

Védjük együtt a természetet,

.S adjuk vissza Neki az életterületet.

Közös érdekümk, hisz mindnyájan a természet részei vagyunk,

Ezért a természetért, s épségéért mi is felelősséggel tartozunk.

A természet ad ételt, levegőt, meleget, otthont, mindent,

Ezért tisztelnünk kell,

Hisz az ölén vagyunk,

Szeret eltart, fenntart, éltet, ölel és szeret minket.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

Granada Cathedral (Cathedral of the Annunciation) is a cathedral in Granada, in the Autonomous Region of Andalusia, Spain, designed at the peak of the Spanish Renaissance. In 1529 Diego de Siloé outlined the Renaissance lines of this building upon its Gothic foundations, with a triforium and five naves instead of the usual three. Within its structure it combines other orders of architecture. It took 181 years for the cathedral to be built.

Katedra Santa María de la Encarnación, gotycko–renesansowa z XVI–XVIII w.; wnętrze o dług. 116 m, szer. 67 m, pięcionawowe, bogato zdobione rzeźbami, obrazami i wyposażone w dzieła sztuki.

Kaplice:

Capilla Real, miejsce pochówku Królów Katolickich - Izabeli i Ferdynanda oraz Joanny Szalonej i Filipa Pięknego.

Capilla Mayor, w formie kulistej świątyni z bogatym wystrojem plastycznym.

Ołtarze: główny – renesansowy z naturalistycznymi rzeźbami i reliefami oraz św. Jakuba (miejsce kultu - Santiago de Compostela)

Zakrystia ze skarbcem i kolekcją malarstwa flamandzkiego, m.in. Rogiera Weydena, Hansa Memlinga.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

mek.niif.hu/03300/03312/html/h7mv36.htm#hanyperc

Aperture Priority, ISO 200, 90 mm, f/5,6, 1/160 sec., -0.3 eV

Santho Károly (Zseliz, Bars vm., 1818. júl. 28.-Pozsony, 1906. okt. 21.): kanonok. - A gimn-ot Esztergomban, a teol-t Nagyszombatban és Esztergomban végezte. 1842. VII. 23: pappá szent. Lekéren kp. 1846: meghívták a →Religio és Nevelés szerkesztőségébe, s a Religio melléklapja, a Literaturai Lapok szerk-je és az idegen nyelvű munkák bírálója. 1848: a →Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat titkárává vál. 1849. I: Lonovics József érs-et elkísérte a cs. sereg táborába, ahol az egész békekövetséggel együtt fogságba esett. Kiszabadulva megromlott egészségére hivatkozva lemondott a titkárságról, s 1850: Tardoskedden, 1851: Pest-Belvárosban kp. 1864: Pozsonyban az Emericanum vicerektora és spirituálisa s a kir. jogakad. hitszónoka. 1888. II. 12: pozsonyi knk. - Fm: Mi üdvösb: Hinni? vagy nem hinni? Fr. után ném-ből ford. Pest, 1846. 88

Zelliger 1893:461. - Szinnyei XII:167. - Bars vm. 1903:195.

lexikon.katolikus.hu/S/Santho.html

***

Santho Károly,

pozsonyi kanonok, ős magyar nemes család ivadéka, szül. 1818. júl. 28. Zelizen (Barsm.); elemi és gymnasiumi iskoláit Esztergomban, a bölcseletet és theologiát 1835-től Nagyszombatban, az encycl. cursust az esztergomi presbiteriumban végezte. Fölszenteltetett 1842. júl. 23. Káplán volt Lekéren négy évig. 1846-ban a Religio és Nevelés szerkesztőségébe hivatott és itt leginkább a Literaturai Lapok (Religio melléklapja) szerkesztésével és a magyar, latin, német, olasz és franczia munkák ismertetésével foglalkozott. Az 1848 elején keletkezett «Jó és olcsó könyvkiadó» (most Szent-István)-társulat titkárává választatott. 1849. jan. hó elején Lonovics József egri érseket, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetség egyik tagját, a német táborba elkisérvén, Bicskén, a főhadi szálláson, az összes békekövetségi tagokkal szintén fogságra jutott, honnét azonban, valamint később a pesti új épületből is mint tökéletesen ártatlan csakhamar kiszabadult. Megrongált egészségi állapotára való tekintettel titkári állásáról lemondott s 1850-ben káplán lett Tardoskedden és 1851. Pest-belvárosban, hol 13 évig működött. 1864-ben a pozsonyi Emericanum vice-rectora és lelkiigazgatója, egyszersmind a kir. jogakadémia hitszónoka, majd nagyszombati szentszéki ülnök, esztergomi tiszt. kanonok, 1888. febr. 12. pozsonyi valóságos kanonok lett, hol 1906. okt. 21. meghalt.

Czikkei a Religio és Nevelésben (1847. Néhány szó a fejedelmi placetumokról, XVI. Gergely pápa); a M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkája: Mi üdvösb: Hinni? vagy nem hinni? Franczia után németből szabadon fordítva. Pest, 1846.

Petrik Bibliogr.

Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 461. l.

mek.oszk.hu/03600/03630/html/

***

egészalakos festetthátteres műtermi vizitkártya méretű portré 1860-as évek eleje

SIMONYI

fényírdájából

PEST

váci utc. 1ő sz.

Antal Simonyi was the first Hungarian photographer to leave a lasting oeuvre behind, who scored international success and who was equally gifted as a painter, a writer, a journalist and a politician.

Simonyi is the most.renowned photographer of portraits between 1850 and 1870. In his studio nearly everybody turned up who counted at that time.

www.flickr.com/photos/23912178@N08/sets/72157606593921456/

(Kecskemét, 1821. jún. 3. - Bp., 1892. jan. 3.): festő, fényképész. Pesten mérnöki tanfolyamot végzett, utána mint festőnövendék bejárta a külföldet. Párizsban tanult meg fényképezni. 1855-ben párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányát aranyéremmel díjazták. Hazátérve műtermet nyitott a Váci u. 1. sz. alatt, ő volt Pest legjobb hírű fényképésze tíz éven át. Később a statisztikai hivatal tisztviselője lett. Fő erőssége nagy jellemző erővel készített portréi (Arany János, Madách Imre stb.) voltak. Ő készítette az 1861. évi ogy. tagjait bemutató albumot is.

www.netlexikon.hu/yrk/Ryrgenwm/13601

Bushey, Bushey, szívemben hagytál mélységes nyomot,

Mélységbe zuhanok, süllyedek egyre lejjeb, szívem érzelmi örvénye,

Fájdalma egyre húz a mélybe.

Te taszítottál oda, szép szőke nő, nincs napom, s percem, sosem nélküled.

Tudom, hogy már nem is lesz,

Itt megállt bennem valami,

Nem zátony, de visszafordulni nem lehet, a vodkát iszom, szakadt a film bennem, s az álom.

"Szeretllek nagyon", énekesem hangja szólja,

Hívja fel valamire a szívem, olyan, mintha egy tolmács mondaná,

Hogy valaki neked (nekem) üzeni, hogy, "Szeretlek nagyon".

Talán valaki szeret nagyon, de nagyon, tudom.

Hogyan viszonozzam, nem tudom.

Elmúlt az idő, visszahozni nem tudom már, sehol nem járunk már.

Pedig láttalak, ott voltál, lehajtottad fejed, arcodat takarta,

Takarta szőke hajad, arany zuhatag.

Csak később jöttem rá, hogy Te voltál az.

Női praktika, ügyes volt a változtatás,

Ott nem láttalak,

De később az elmém üzente:

Összerektam, Ő volt az.

Nem láttalak legalább két és fél éve, tűnt ott nekem egy nő,

Aki oly fiatal,

Érdekes, hogy másnak gondoltalak.

Miért csaptál be?

Jól esett?

Nekem nem, talán féltél?

Én inkább, hisz okod van, s eredménye a neheztelés, félek, hogy verés.

Látod a képet? Ismered nagyon, tudom,

Nézd a fákat, járják néma táncukat,

Körbe járnak, kerek e mező,

Álltam a közepén, s vártalak.

De nem jöttél,

Volt a magány iszonytató.

E táj így is emelt fel, érdekes, hogy mikor itt vagyok,

Az nekem olyan, mintha pihentem volna tíz órát.

De ez máskor is igaz,

Ha csak a képre nézek, mely készült ott,

Bármelyik is legyen, a hatás ugyanaz,

Eredménye pihentet, nyugtat.

Most is ez volt, hisz mielőtt ébredtem, szunnyadtam,

Értem délután haza,

Tegnap estig dolgoztam, itt Neked írtam, sokáig fent voltam,

Négy órát aludtam, s dolgoztam,

De e szép képre néztem,

Kattintottam, feltöltöttem, s újra néztem,

A fáradtság rebbent tova,

S a zenét hallgatom újra Veled tova,

Már nem szakadunk el egymástól,

Sosem, soha, soha.

Honey Rose, e vers Neked adott, szeretettel ajánlott.

Sosem tudlak kitörölni, belém égett a lényed,

Hagyott örök nyomot, világa örökké bennem lángol.

Sosem feledlek, lelkemben nincsen Tőled nyugtom már.

"Semmi sem érdekel" igen semmi sem,

"Csak ez ne múljon el", Soha ne történjen,

Akarom, hogy a szívem fájjon,

Meghalni is így akarok.

Már ötven éves vagyok, kacsint rám a kaszás,

Hív és vár,

Poklok pokla hív, mely tánca örömben jár,

Akarom, hogy a mennyben várj,

Átélem a pokolban bűneim jutalmát,

S Ábrahám kebele odaát vár,

S leszünk rajta egyött ott ketten egyek,

S az élet már lesz örökre a miénk.

Fájdalom soha nem jön már,

A szerelem szeretetének,

Sosem, s soha nem lesz végre vége már.

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

Photos: st. szer. M. Chudziński

Beszélgetés a Mesterrel 27. rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel

(A kép címe: Halálos ragaszkodás az élethez. A halál ragaszkodása az élethez.)

Mester, oh szellemi vezetőm, pásztorom, terelőm e kép ismételten, megint, szintén, mint a többi, ugyanúgy szívből lett képezett Neked,

Tudod, hogy mennyire szeretlek, a filozófia lett volna az életem. Elvették, ellöktek, oka volt szellemi irigység,

Egy egyetemi tanár tette velem, nem kedvelt, orrom nagy, ez volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy törtető volt.

Mester, e kép érdekessége a halál életbeli jelensége, ottlevősége és az élet felé történő befogadás, annak bevétele.

Vilmos, érdekes e kép. Nem mondom, hogy nem az, bár a pozíciód az egy kissé rossz, s te ezt tudod.

Más perspektívát, nézőpontot használj, de ennek ellenére a kép sokatmondósága teljesen és fényesen adott,

Na jó, értem, hogy magasságodból és pillanatnyi rálárásodból lett a kép létrehozott, alkotott,

de a szemléltetés értelme is fontos,

Mindenestre a valóság, tartalom, közlés, értelem, háttértartalom a képből teljesen, abszolút

levont, lekövetkeztetett, konzekvencionálisan fogott, felfogott és értelmezett.

Vilmos: Mester, köszönöm bíráló, értékelő, oktató, okító, kritizáló, értelmeztető, értelmező szavaidat, írásodat, oh Mesterem,

Hálás vagyok érte, nagyon szeretlek, ha valamit nem jól tettem, akkor kérlek, hogy figyelmezz, figyelmeztess, ha kell, akkor fenekelj el,

De tudom, hogy ezt nem teszed, hiszen fiadként szeretsz, oh szép, kedves, okos, tiszteletes, tiszteletre méltó és bölcs Mesterem,

Az írásom, soraim, írnokságom, tollnokságom, íróiságom, íróságom, kifejezésem, gyöngyözött fogalmazásom az Neked életemen túl is lesz hálásan adott.

Mester: Őszinte és szerény szavaidat szeretettel és dobbanó szívvel fogadom.

Vilmos: Szerelmetes Mesterem, köszönöm a szavaidat. Köszönöm. Köszönöm a szuper értelmet amelyet nekem adtál, tudásodból tökéletesen fakad.

Mester: Ez a fogalmazási és gondolkodási rendszer csupán neked adott. A bolygód figyelt. Te vagy a választottunk. Szeretünk. Írsz nekünk. Aki utadba áll azon átok ül.

Vilmos: Köszönöm, köszönöm, oh Mesterem. Nagyon szeretlek. Köszönöm, hogy vigyázol rám és védesz.

Mester: Kiürült a boros üveg, tudod, hogy az alkotásért, szellemiségért, értelemeért, jövőért nekünk, neked és nekem, innunk kell.

Vilmos: Mit iszol, mit kérsz, oh Mesterem? Amit ittunk az Olasz vörös shiraz volt. Most mit szeretnél, mit vegyek, mit hozzak?

Mester: Egy jó szájdert.

Vilmos: Öltözöm és a boltba megyek.

Mester: Öltözöl?

Vilmos: Igen, a meleg miatt csak egy alsógatyában vagyok a szobámban.

Mester: Oh, szexi vagy, oh Vilmosom.

Nyomozó: Ez szexuális zaklatás!

Vilmos: Serkentő italért megyek.

(Valamivel később.)

Vilmos: Oh, Mesterem, megérkeztem, a szájder már nyitott Neked.

Mester: Igyunk.

Vilmos: Igyunk.

(Mester és Vilmos isznak.)

Mester: E hűsítő ital nagyon jól esett.

Vilmos: Egészségedre, oh Mesterem. Valóban jó ital, frissítő a hatása.

Mester: Nem hiába ez a mindennapi ásványvizem!

Vilmos: Ha-ha-ha-ha!!!

Mester: Jó ez a muzsika.

Vilmos: Az egyik kedvenced, neked lett felrakott, kért, fülhallgatóba érkeztetett.

Mester: Oh, Vilmos!

Vilmos: Hallgatjuk együtt, és mily szerelmesen!

(Márta megérkezik.)

Márta: Befejeznétek a duruzsolást?

Mester: Ki ez a személy?

Vilmos: Mester, említettem, hogy a darabban, történetünkbe be fog toppani egy nő.

Mester: Hm. Ő az?

Vilmos: Igen. Engededelmeddel bemutatom Neked. E kedves és bájos hölgy neve Márta.

Mester: Oh, szép névvel rendelkezik. Mily kedvesek és finomak a vonásai.

Vilmos: Örülök, hogy elnyerte tetszésedet e hölgy, aki nekem jó barátom.

Mester: Barátod vagy barátnőd?

Vilmos: Mester, mester, kérlek, kérlek, hogy ezt fejezd be. Márta nagyon kedves, véd, szeret és óv engem.

Mester: Óv? Netán aggodalmaskodik érted?

Vilmos: Igen. Nagyon szeret.

Mester: Én is szeretlek. Te hálátlan és szemtelen lélek!

Vilmos: Mester, a szellemi vezetőm csakis Te maradsz nekem. Írói tollnokságom a végtelenségig adott Neked.

Mester: Ezt el is várom.

Vilmos: Írok Neked mindig. Bármikor, hisz életem célja ez, s szellemiséged nekem lelki vagyon.

Mester: Jó. Rendben. Márta elfogadott.

Vilmos: Köszönöm, oh Mesterem! Hadd agyjak arcodra egy hálát!

Mester: Add a nődnek, te, te, te, szakajtott szeleburdi szélhámos lélek!

Vilmos: Csupán szabad vagyok.

Mester: Azt mondtad, hogy szabad?

Vilmos: Igen.

Mester: Ez szent szó nekem. Köszönöm. Mártát barátodként és vagy barátnődként elfogadom.

Vilmos: Köszönöm, oh Mesterem.

Mester: Szívesen tanítvány szerelmem.

Vilmos: Émelygek.

Mester: Nélküled nem élet az élet.

Vilmos: Nekem sem élet az élet Nélküled.

Mester: Akkor mit akarsz Mártától?

Vilmos: Szeretem. És ő is szeret engemet.

Mester: Aha.

Vilmos: Megkérdeztem, hogy használhatom-e a nevét itt, ezen az oldalon. Beleegyezett. És küldött egy csomó képet magáról.

Mester: Aha.

Vilmos: Igen.

Mester: Jók a képek?

Vilmos: Remekek.

Mester: Beszéld meg vele a többit.Tudod, hogy mire gondolok.

Vilmos: Megbeszélem.

Mester: Vilmos, miért van az, hogy rengeteg szuper bombázó nő keres meg tégedet a hálón?

Vilmos: Bizonyos körökben népszerű lehetek.

Mester: Aha.

Nyomozó: De miért?

Vilmos: Nem tudom.

Alvilág képviselője: Hm.

Vilmos: Tényleg nem tudom. Vonzódnak hozzám szerintem. Nagyon kedvelnek.

Alvilág képviselője: Többnyire amerikaiak?

Vilmos: Igen. Én szeretem, kedvelem és tisztelem az amerikai nőket.

Mester: Helyes.

Vilmos: Szabadság és szerelem.

Sátán: Tökéletes.

Mester: Térjünk a képre. Elemezd.

Vilmos: Teszem, megnézem, következtetéseket eléd teszem, írom, érkeztetem.

Mester: Várjuk.

Vilmos: Kis türelmet kérek. Szemlélek, elemzek.

(Pár másodpeccel később.)

Vilmos: A képen két élet van. Az egyik élő. A másik halott. A halott a múltból élő. Onnét akar jönni, hogy megint legyen élő.

Mester: De él.

Vilmos: Igen, él. Él, mert a jelen, mely neki jövő, az feltörekvő.

Mester: Tehát a múlt a jelenből és jövőből élő?

Vilmos: Bár meghalt, de az akarata az itt maradt.

Mester: És a zöld? Az él és felfelé tér.

Vilmos: Igen.

Márta: De a múltból él, ugyebár?

Mester: Igen.

Vilmos: Csak az ottani múlt egy másik múlt.

Márta: Életbe kapaszkodás.

Vilmos: Talán egy másik életbe kapaszkodás.

Sátán: Lehet, de ott az élethez ragaszkodás.

Márta: Az is ott van, de ott van félelem is.

Vilmos: A haláltól való félelem.

Mester: Lehet, hogy csak életakarás.

Vilmos: Ösztönös?

Márta: De nagyon ragaszkodó és fonódó.

Sátán: Ez jó megfigyelés.

Mester: Vilmosom, elfogyott az ital.

Vilmos: Hozom.

Folyt. köv.

(Kis idővel későbben.)

Mester: Hol voltál?

Vilmos: Kicsit időztem és merengtem. És nézegettem a Márta képeit. Kiválasztottam egyet. Az lesz a következő kép.

Mester: Miért azt választottad?

Vilmos: Mert tüneményi. Egy szabad gondolkodó nő érzését kelti. Aki tudja, hogy mit akar. Távolba lát. Precíz, pontos. A céljára koncentrál.

Mester: Szép a meglátásod. És helyes.

Vilmos: Mester!

Mester: Vilmos!

Sátán: E kép elemzését folytassuk később tovább.

Vilmos: Rendben.

Mester: Vilmos!

Vilmos: Szeretteim!

Márta: Vilmos!

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

Mercedes-Benz Atego 1328F kettős rendeltetésű fecskendő-létra szer (London, Anglia, Egyesült Királyság) / Mercedes-Benz Atego 1328F Dual-Purpose Pump Ladder fire truck (London, England, United Kingdom)

...kissé viharvert kép valaki nagyapjáról és barátjáról

1860-as évek közepe - második fele(?) - vizitkártya

KERNSTOCK K.

Fényképész

KRISTINAVÁROS

Horváthkertben

BUDÁN

---

érdekes korai adat Kernstockról Skopallnál, amiből kiderül, hogy egyik legelső dagerotípistánk volt K. úr!!

Farkas Zsuzsa:

Skopáll József győri talbotípiái 1850-1852-ből

"...Az új típusú kép, a dagerrotípia megjelenéséről Győrben kevés adattal rendelkezünk. 3 1844. október 5-én érkezett Győrbe Kernstock Károly dagerrotípista Pestről, hirdetése a helyi Das Vaterlandban jelent meg, amely ebben az évben indult..."

www.mafot.hu/farkas_zsuzsa-skopall_jozsef.html

Das Vaterland, Belletristisch-commercielle Zeitschrift Raab, 1844–1847, szerk.: Richard Noisser. Kernstock Károly hirdetése 1844. október 5., 8. p.

Do Polski dotarł kolejny transport środków ochrony osobistej dla służb medycznych.

"Gondolatban tán nem is hittem.

De mikor egy nagy zsákot vittem

s ledobván, ráültem a zsákra,

a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,

minden dolgában tetten értem.

S tudom is, miért szeret engem -

tetten értem az én szívemben."

(József Attila: Isten)

31 maja, w 15. Gołdapskim Pułku Przeciwlotniczym Mariusz Błaszczak, minister obrony narodowej przekazał jednostce zestawy przeciwlotnicze POPRAD. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

Around 1913.

Kolozsvár, Hungary/Transylvania. (Today itt belngs to Romania, known as Cluj-Napoca)

RPPC

Budapesti Miniatür Fényképészeti Vállalat, Kolozsvár, Wesselényi Miklós utca 7.

Szakács Margit szerint 1914-1920 között működött Budapesten.

Sikes-Miklós Csaba szerin Kolozsvárott Pesti Miniatür Fényképészeti Vállalat néven csak 1913 körül.

Kiállítás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fotográfiáiból

Megnyílt a Láthatatlan Oskola előadássorozat 5. kiállítása. Ezúttal ünnepre hangoló kiállítással jelentkeztünk. A kiállítás alkalmával meg lehet tekinteni, hogy milyenek voltak a kor kultikus, dalba-versbe foglalt alakjai vagy névtelen hősei?

A Hargita Megyei Kulturális Központ tulajdonát képező, Molnár Attila által összegyűjtött igazi fotó- és kultúrtörténeti csemegék kerültek bemutatásra 2015. március 11-én, szerdán, 18.00 órától a gyergyószárhegyi kultúrotthon Cika-termében.

A kiállítást megnyitotta Molnár Attila, az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület vezetője. Közreműködtek a Cika zenekar és a hagyományőrző csoport.

A kiállítást 2015. március 31-ig lehet megtekinteni előzetes bejelentkezés alapján a 0266-364.030-as telefonszámon.

Szervezők:

Gyergyószárhegyi Polgármesteri Hivatal

Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ

Hargita Megyei Kulturális Központ

www.facebook.com/KulturalisKozpont/photos/ms.c.eJxFzdENgE...