Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

V: Nem ismerem, nem tudom, hogy pontosan ki volt, csak annyit tudok róla, hogy filozófus volt.

NM: Akkor nézz utána.

V: Szófia, s Mestereim, megjöttem, napi ügyemet elintéztem.

M: Ki az úr, akivel tegnap találkoztál?

V: Üzletember. Majd beszélni fogok vele, valamit ajánlani szeretne nekem.

Sz: Akkor miért gondoltad azt, hogy esetleg, ha van lánya, akkor be akar neki fogni téged?

V: Azért, mert volt ilyen dologra itt példa. Egy indidai ismerősöm lány túlságosan kedvelt engemet.

Sz: Miért nem mentél bele az indiai hölggyel egy közelebbi kapcasolatba?

V: Mert szüziesssen élek.

Sz, M, N egyszerre nevetnek, s mondják: Hát ez nem egészen így van!

V: Jó, helyesbítek. Erkölcsösen élek.

Sz, M, NM még jobban, s hangosabban nevetnek.

M: Akkor majd kielemezzük az erkölcs fogalmát.

Sz: Miért gondoltad, mondtad a tegnapi beszélgetésünkben, hogy egyes déli, dél-keleti nők, azok fehér férfit keresnek?

V: Szerintem ez biztos, hogy így van. De Szófia, ismered a megfigyelési képességemet. De mondok két példát.

NM: Vilmos, előtte kérdeznék valamit.

V: Tedd fel a kérdésedet, kedves Nagy Mester.

NM: Vilmos, a történeted mikor kezdődött?

V: A dátum az 2008. 09.06. Több, mint tizenhárom éve.

NM: Vilmos, egy pszichoanalitika elemzésben feldolgozhatjuk ezen időszakot?

V: Természetesen. Kérem, s akarom.

Sz: Miért akarsz másik oldalt csinálni?

V: Ott olyan más típusú kérdésekkel akarok foglalkotni, amelyek nem illenek az oldalam stílusába, képébe. A Flickr oldalamon csakis fotogréfiai, pszichológiai, filozófia, teológiai és metafizikai dolgokkal foglalkozom. mert ez így eredetire szabott.

Nem vagyok tanult, csupán szabadgondolkodó vagyok.

Kérem, hogy ez a beszélgetés itt folytatódjon. A másik oldalon is lesz majd innen oda átemelt. De ott majd más témákkal foglalkozom.

Elfogyott a szájderem.

Sz: Siess!

V: Már megérkeztem.

Jön valaki, egy szép hölgy, akit ismerek.

Mttchi: Jó napot! Mindenki legyen üdvözölve!

Mindenki egyszerre: Légy üdvözölve, oh kedves Mttchi!

NM: Köszönjük érkezésed!

V: Megtisztelés e gesztus felénk, tőled, mindenki számára!

Mittchi: Akkor folytassátok a beszélgetést.

(Mittchi továbbiakban Mit.)

V: Az új oldalamon a kezdeti beállításokat megtettem, de még nem írtam, témát kell keresnem.

Sz: Nincs?

V: Van, csak mindent megfelelő képbe, és perspektívába kell helyeznem.

Sz: Helyes.

V: Ehhez idő kell.

Sz. De ne késs. De el sem siesd.

V: Tanácsodat köszönm. Megszívlelem.

Sz: Térjünk vissza egy korábbi, den túl régi kérdésre.

V: Melyikre gondolsz?

Sz: Arra, hogy például fekete nők miért vonzódhatnak fehér férfihez?

V: Ez jó kérdés, de röviden kifejtem.

Sz: Miért röviden?

V: Mert most nincs több időm.

Sz: Értem.

V: Nem tudom a pontos okát, de mondok három példát.

Mit: Például?

V: Egyszer ültem az angliai metrószerelvénye, s mellettem ült szép fiatal kínai lány. Balra volt tőlem. Szipogására lettem figyelmes. Tágranyílt könnyező szemekkel nézett engemet.

Sz: Mi volt a reakciód?

V: Sajnáltam, de nem szóltam hozzá, hiszen az angol pszichológia által teremtett ügy bérgyilkos bárdja lebegett felettem.

Mit: Mi volt a másik eset?

V: Egyszer láttam Waterlooban egy gyönyörű atlétikus fekete nőt, aki nem tudta levenni rólam a szemét. Láttam, hogy szenvedett.

Sz: Hány éves lehetett?

V: Húsz.

Sz: Mondd el a harmadik esetet?

V: Egyszer Greenfordban, egy élelmiszergyári munkás indiai kolléganőm odajött hozzám, és megkérdezte, hogy van e gyermekem?

Mondtam, hogy nincs.

Erre megkérdezte, hogy mikor csinálhatjuk együtt?

Hm. Szerintem Southallban él. Onnan sokan dolgoztak ott, abban a gyárban, ahol én is tettem a dolgomat.

Sz: Tehát a nem fehér nőknek, kedves Vilmos kellhet-e fehér férfi?

V: Igen. Szerintem kell nekik.

Sz: Köszönjük a válaszodat, de még írj a témáról.

V: Fogok. De most elfogyott a szájderem.

Sz: Vilmos, rengeteget iszol.

V: Majd abbahagyom. Egészségem tökéletes.

De szeretnék egy másik dolgot.

Sz: Mi az?

V: Pszichológiai analízisben szét szedni az angol pszichológiát és az angol jogot.

Sz: Meglesz Vilmos.

V: Köszönöm.

Sz: Menj a szájderedért!

V: Megjttem.

Sz: Jó soká.

V: Ügyeimet intéztem. Még van három fontos, de azokat két nap alatt elintézem.

M: Helyes.

Mit: Hol is tartottál?

V: Arról beszéltünk, hogy a nem fehér nőknek kellene-e fehér férfi?

Sz: Dehát már írtad, hogy nekik kéne fehér férfi.

V: Szerintem néhánynak igen. De a gond a társadalmi különbség.

Mttci: Miért gondolod ezt?

V: Ez egy kissé bonyolult kérdés. Mert annak oka több alapon nyugszik. Hm. Nyugszik? Lehet, hogy inog.

Itt a kérdés lehet több szempontból vizsgált és vitatott.

Például vallási szempontból nézve is vizsgálhatjuk a dolgot. De ehhez részben hozzá kell venni az adott kulturális alapokat, melyek a vallással részben lehet rokonítottak.

Mttchi: Mire gondolsz?

V: Nehéz a kérdés, de azért megfogalmazom. Ezért kitalálok egy példát.

Sz: Tedd.

V: A probláma sokszor abból is adódhat, hogy nem biztonságos megközelíteni például egy fekete nőt.

Sz: Miért?

V: Mert férfi rokonai és ismerősei féltik, de nem inkább féltik, hanem irigységből nem engedik a nőt.

Nem mondom azt, hogy ez mindig így van, de amit írtam az lehet tipikus eset.

Sz: És mi lehet még a baj?

V: Lehet a baj az is, hogy mondjuk egy fehér férfi azért nem akar felete nőt, bár szeretné, mert fél a nő családájának temperumától, vérméksétletétől.

Sz: Ez érdékes információ.

NM: Vilmos, te benősülnél egy fekete családba?

V: Nagyon tetszenek a fekete nők. De ez egy nagyon nehéz kérdés.

Erre a kérdésre visszatérhetünk később?

NM. Igen.

Mttchi: Vilmos, talán nem tudsz válaszolni?

V: De tudok. Csak azt akarom, hogy a kifejtés legyen lassított.

Sz: Rendben.

Mi a helyzet más nem fehér nőkkel kapcsolatban?

V: Kifejtem. Csak most iszok egy kicsit.

Sz: Válaszolj.

V: Ez megint nehéz kérdés. ugyanis, melyik nőről beszélsz, kérdezel?

Sz. Például az indiai és a kínai nőkre gondolok.

V: Mindkettő nagyon kedves nekem.

Mttchi: Miért kedveled az indiai nőket?

V: Mert asszonyiasak.

Mttchi: És méirt kedveled a kínai nőket?

V: Mert dolgoztam kínai élelmiszergyárban és egy kínai negykereskedésben, ahol volt étterem, és ott a kínai nők agyon etettek.

Sz: tetshettél nekik?

V: Nagyon jól főztek. Azokat a kínai tájjelegű ételeket sosem felejtem el. Olyanokat egy étteremben se rendelhetsz. Fantasztikusak voltak azok az ételek.

Akik azt nekem adták, a finom ételeket, igazi asszonyok voltak. Igazi kínál asszonyok. nagyon finom ételeket adtak nekem.

Sz: Fizettél érte?

V: A cég adta.

Sz: Kínai volt a cég?

V: Igen, hong kongi. de a másik cég is kínai volt. Élelmiszergyár. Csúcs mesterszakácsokkal.

Sz: Mit csináltól ott?

V: Ételeket. Ott is nagyon jókat ettem. Sosem felejtem el a kínaiak kedvességét és vendégszeretetét.

Sz: Mit csináltál ott?

V: Mindent. Előkészítés, mixer munka. Zöldségekkel és húsokkal dolgoztam. Adott volt a folyamat, követtem a leírtakat. de volt olyan, hogy a kész terméket csomagoltam.

Sz: Miért nem tudsz dönteni? Ingadozol.

V: Értem, hogy mire gondolsz. Food production or warehousing?

Hm. Mindkettőt szeretem.

Sz: Értem.

M: Miért nem tudsz választani?

V: Mert mindkettőt egyformán szeretem.

NM: Miért szerettél a kínaiakkal dolgozni?

V: Mert őket nagyon szeretem.

M: Miért?

V: Mert nagyon befogadóak és nagyon kedvesek voltak velem.

Sz: Elfogyott a szájdered. Vedd, igyál, s pihenj.

V: Jó reggelt!

Többiek egyszerre: Neked is.

V: Megvizsgálni azt, hogy egy fehér miért jön össze nehezen egy nem fehérrel, ahhoz alaposan meg kell vizsgálni néhány szempontot.

Mttci: Mint például?

V: Társadalmi, szociológiai, szokásbeli, vallási és nem utolsó sorban politikai vonatkozású dolgokra gondolok.

M: Remek. Akkor este innen folytatjuk.

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot!

V: Oh, Mester! Alig vàrom, hogy este legyen!

V: Jó reggelt!

Sz: Este hol voltál? Netán berúgtál?

V: Elaludtam, kissé fáradt voltam.

Mttchi: Hiszünk neked...

M: Jó reggelt!

NM: Jó reggelt!

V: Tudjátok, hogy mit jelent nekem a kép? A kép, amely a párbeszédünk szövegezése felett van?

NM: Mit jelent neked?

V: Egy csodálatos helyet. Harrow on the Hillt.

Sz: És a pad mit jelent neked?

V: Amit elvesztettem a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista egyetemen. (Farkas Lőrinc Imre tudtával.)

Mttchi: A filozófiát?

V: Igen.

M: Elfogyott a szájdered.

V: Megyek, veszem.

V: Visszaérkeztem már rég. Csak ültem, s gondolkodtam.

Egy szőke nőn merengtem, hogy vajon ki lehet?

Sudbryben láttam, egy szépségszalonban ténykedett.

A kirakaton át láttam, nagyon kellemes.

M: Hazudsz: Akkor láttad először, amikor a haverjaid boltjáb a szájdereddel a cammogásod volt haza indult.

V: Az ajtóban állt és figyelte, hogy a boltból mikor megyek hazafelé.

Mttci: Tetszik a nő?

V: Igen. Szerintem angol lehet. Ez baj, hiszen lehet angol pszichológusa. Angliában nekem nő nem kell angliai pszichológussal.

M: Megértelek, gondolkodásod helyes. Fontos a jogvédelem.

Mármint az emberi jogok.

V: Nagyon utálom azt, hogy pszichológusokon keresztül megfigyelnek.

Sz: Megértelek.

M: Angliában ez dívik?

V: Kiterjedett háló.

NM: Megjegyzés?

V: Esetem alapján arra gondolok, hogy a pszichológiai megfigyelést globálisan kiterjeszteni akarják.

M: Köszönjük.

V: Arra is gondolok, hogy az angliai pszichológia terjesztése, egyfajta globális tudati uralom kezdete.

Angol diplomával rendelkező pszichológust Magyarországon, Európában, de sehol a világban, szerintem alkalmazni ne lehessen.

Sz: Ezt még kifejtjük.

M: Vilmos, netán arra gondolsz, hogy egyesek azt gondolják, hogy ők a világ urai?

V: Igen. Igen erre gondolok. Céltörekvésük.

Idegen békés vihar, itt lépdelt volt egy szép nap, töredéke életem,

Nézett e táj, békéje felém ébredett, de a félelem ott mélyen rám derengett.

Halálos volt bennem a félelem, vihar múlt, ő már rég nem szeret,

Vihara valakitől felém vezérelt, nekem az már nem kell, de élő emlékem.

Békés e vihar, álló a kép, hőség, tikkadt nyugalom, bágyadt élet,

Veszélyt jelző, előre mutató vonalak rejtett sávjai mutatják,

Jelzik, hogy a nyugalom hamarosan a múltba vesz.

Legyen, válaszolom a tájnak, érzem, hogy ez nem képzelet.

Kiolvasom e világból azt, hogy akit szerettem, az már rég nem képzelet,

Vicsorog, foga tépi énemet, akaratom haldoklik, ömlik a vér a nyaki eremen,

Akarom, hogy halott legyek, hiszen únom a jelent,

Jön a jövő, mely mindjárt megjelen,

A jelen nekem kell, hogy a múltat búsan szemlélje (veled).

Itt a hajnal, lassan kelek, most lepihenek,

Majd e verset a jövőbe tépő szerelemnek írom tovább majd,

S remélem, hogy emlékemben valóban élni fog, örökké, mindig, bár nem akar,

De hinni akarom, hogy legalább bennem életté fakad,

Legyen, zárom a világom, ringatom, örökre velem marad.

Jövőbe tép, már elmúlt a kikelet, régen az éjen, s alkonyon át tova lépdeltem,

Sivár lelki utamon leng néhány fűszál, szépek, kedvesek,

Leguggolok melléjük, s könnyeimmel öntözöm őket.

Emlékként kitépnék egyet, de nem teszem, legalább ők éljenek.

Haladok tovább a sivár, s már sivatagi lelki utamon,

Ott jön egy karaván, az egyik tevén merev arccal utazok.

Tevém kísér egy másikat, rajta egy nő vándorol,

Hátranéz, s tekintetétől az arcom jeges világa gőzzé olvadott.

Hullám nem lett, pára lettem, sivatagi szél vitt, s oázissá lettem,

A nő beért tevéjén szép zöld kertembe, s ül patakom mellett,

Csendesen csobogok neki, mossa ruháját, énekel,

Emlékszik egy magyar férfira Londonból, könnyétől duzzad a patak, s szélesedik a medre.

GXD-417, 3824, hétfőn és szerdán, egész nyáron stabilan, óh, van időnk elkapni Borsod sztárját...aztán mire rákerült a sor, kezdődött a szokásos: pótlások, romló időjárás, elázás Abaújszántónál, felhőlottó. De legalább a kötelező háttér Boldogkő összejött.

Beszélgetés a Mesterrel 53. rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával

Mester: Vilmos, folytasd a poklobéli történetet.

Vilmos: Teszem.

Tehát megérkeztem a poklobeli szállásomra, amely nagyon színvonalasan volt berendezve. Hiányt semmiben sem szenvedtem. Gyakorlatilag olyan magas színvonaló a szállás, amelyet a Földön nem lehet megtalálni. A földi szállodák legjobbjai sem adják meg az itteni luxust.

Az időt itt phenéssel töltöttem. Olvastam, Jókat meditáltam. De oly fáradt és nyúzott voltam még a a földi múltam miatt, hogy a barlang lakásból kilépni nem tudtam.

(Vannak akik a test más részeit parapszichológiailag kínozzák.Ezek teljes lemérése és hatástalanítása az szükségeltetett.)

Az időt így pihenéssel és felfrissüléssel töltöttem. Néha az öltönyös ördög barátom és segítőm rám nézett.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a földi létről, életről? Azt válaszolta, hogy hallott róla, s nem örülne annak ha ott kéne neki élnie és léteznie.

Ebből arra következtetek, hogy az ördögök szerint a pokolbeli élet az jobb.

Sátán:

Igen, jobb, hiszen itt az ördöghivatalnokok nagy figyelmet szentelnek a pokolbéli rendre,

A pokolbéli rend fenntartása pedig a pokolbéli rendőrség és csendőrség nemes feladata,

De a pokol minden állampolgára tudja, hogfy a rend fentartáa és magasabbra emelése az mindenkinek személyi feladata.

De egyébként itt nincsen gond, hiszen mindenki szeret mindenkit, s rossz tevés, bűncselekmény itt sosem üti fel a fejét.

Vilmos:

Kedves Sátán, köszönöm, hogy e világba, amely a te teljes birtokod, beléphettem, s itt élhetek,

Remélem, hogy életemmel e világ értékeit magasabbra emelhetem,

Itt is akarom folytatni földbéli kefteléseimet,

Mely az írás, és a fényképezés öröme. (Hallottam, hogy mások diktálták e legutoldó verset. Nem törlöm le. Tetszik. Üdvözöllek benneteket az oldalmon, oh parafenomén testvéreim. Bemértelek bnenneteket. De nem írom itt ki, hogy tudatilag honnan érkeztetek. De egy szép és régi templom egy híd mellett legyen a névjegyetek.)

Hívást és szeretet érzek felőletek. De a szeretet engemet sosem téveszt meg.

Mindenen felül állok és nézek, de a ti birtokotokban van az én lelkem,

A lelkem, amelyet én nem ismerek, de az írásommal okozhatok másoknak kellemes perceket,

Ezért én kérem a segítséget, hiszen jót akarok tenni, s szeretem az embereket,

De most látjátok, hogy az írási stílusom az megváltozott, hm, azért, hogy nektek abban legyen kedvetek.

Mivel észleltem, hogy a szórendi kaocsolatok az írásomban ellenérzést keltett bennetek.

De most visszatérek a pokoli létre, ahol is elmenekült tőlem a végtelen messzeségbe a félelem.

Mester: Elfogyott az itóka.

Vilmos: Megyek és veszem.

2022.09.02. 11:45

Vilmos: Szép jó napot!

Mester: Hol voltál, hoztál itókát?

Vilmos: Igen, trópusi gyümölcslevet.

Emma: Nekem nem hoztál semmit?

Vilmos: De hoztam, ajándékkártyát.

Emma: Köszönöm.

Vilmos: Oh, hol is hagytuk abba? Tegnap elaludtam. Bocsánat. Mindennap négy vagy öt órát alszom és ugye dolgozom. Nos, megvan. Valahol a poklban kalandoztam.

Oh, kedeves Emma, köszönöm, hogy az oldalamon vagy, tudod, hogy engemet a személyiséged az teljesen elragad, ezért minden egyes alkalommal, mikor az elmédből vett válaszokat írom, az nekem hatalmas szívdobbanat. Nem túl régen láttalak, frissült bennem az emlék, amely és örökké bennem marad. Keresem a lelki hasonmásodat (itt: sztereotípiádat), amely nekem örökre boldogságot ad. Ismerek egy angol hölgyet, itt nem messze, Harrow on the Hillen, egy templomba jártunk, szép nő és nagyon kellemes, intelligens, ha lesz időm, akkor a templomba valamelyik este megint elmegyek.

De most térjünk a pokolbéli életemre, oly jó nekem, hogy két világban élhetek.

Tehát a pokolbeli szállásomon alaposan kipihentem magamat, s az öltönyös ördög hivatalnok barátom elvitt és magmutatta azt a hatalmas mély kanyont, ahol az összes világvallás, de minden vallás képviseltetve volt. Kértem, hogy vigyen, s mutassa meg nekem a katolikus templomot. Odaértünk és pont olyan volt a katolikus templom, amelybe Magyarországon is jártam, azaz a Kispesti Nagybolgogasszony katolikus templom. Csodálkozva néztem ekkor, majd kérdő tekintettel az ördög barátomra néztem. Ő látta arcomat, s olvasott róla, s azt mondta, hogy nézzek mégegyszer oda. Oda néztem és ekkor a bosnyák téri katolikus templomot láttam. Azaz a zuglói Páduai Szentantal - plébániatemplomot. Ördög barátom mondta, hogy gyakran ismételjem meg az odanézést, s csodálkozva láttam, hogy most egy Londoni katolikus templomot látok, a A Szent Ágnes katolikus templomot, amely ugye Cricklewoodban van. S így sorra-sorra az összes templomot láttam, amelyben életemben megfordultam. Például a salgótarjáni katolikus templomokat, de a Wembleyben általam gyakran látogatott Szent József templomot is. De mindet itt most nem tudom felsorolni.

Ekkor ördög barátom mondta, hogy lépjünk be. Beléptünk, s most a Ferenciek terén lévő katolikus templom belsejét láttam. Behunytam a szememet, majd kinyitottam, s most a Lehel téren látható katolikus templomban voltam. S így történt az, hogy továbbra is más és más templomban találtam magamat. Ekkor ördög barátom megkért, hogy üljek le és vegyek részt a szentmisén. Körbenéztem, s régen látott embereket láttam, akik éppen a közösgyónás szövegét együtt, közösen mondják. Magam is csatlakoztam. A mise után ördög barátommal az utat folytattam, s körbekalauzolt még néhány épületben, templomban, templomcsarnokban. Majd megint felvitt egy hatalmas hegy tetjére, s körbemutatott, s mondta: Hogy nézd ez a világ teljesen is neked adott. Érted? Nem csupán adott, hanem adott. (Itt most megdöbbentem, s eszembe jutott egy bibliai részlet, ahol is a Sátán megkísértette szeretett Megváltómat.)

Körbenéztem, a világ összes városát, falvát települését, országát, földrészét (kontinensét), láttam úgy, hogy egyszerre jelen volt a múlt a jelen és a jövő. Így láthattam például Londont a középkorban, a mostban és 3025-ben is egyaránt. Hihetetlen és gyakorlatilag felfoghatatlan, megfejthetetlen, felfejthetetlen volt a látvány. Csodálatos volt minden. Minden, igen, igen.

Ekkor ördög barátom arra kért, hogy induljunk, s térjünk be valamelyik városba vagy településre, de előtte megkérdezte, hogy hová szeretnék betérni, s mely korban és időben?

Azonnal azt kértem tőle, hogy az ezernyolcszázas évekbe szeretnék betérni Canterburybe. Ott pedig egy misén részt venni a St. Martyrs templomban. Csak gondolj rá, válaszolta. S ekkor azonnal ott voltam. A korabli, de jelenlevő népek szép lassan érkeztek a misére. Az oltár körül valaki, egy idős néni serénykedett. Lassan megteltek a sorok. Meglepett a korabeli öltözékek érdekessége, mintha minden emberen egy színházi jelmez lett volna, lenne. Hihetetlen volt mindez nekem. A korabeli és old english stílusú prédikáció az teljesen a szívemig ért, hatott. Pont olyan volt, mint amilyet 2018 vagy 2019 táján egyszer Londonban, a St. Ozmund katolikus templomban volt szerencsém hallani. E templom ugye Barnes kerületében található. (Catholic Church of St. Osmund, Barnes, London.) Hogy mennyire lenyűgözött a pap prédikácója, stílusa, szövegezése, hanghordozása, intonációja, remekelt szónoklatának üteme, ritmusa, azt kifejezni én valójában képtelen vagyok. Életem egyik legmeghatározóbb és leg elfelejthetetlenebb értelmi és intellektuális behatása volt. Felejthetetlen, egyszerűen nem lehetséges ezt az élményt elfelejteni. Nagyon karakteres személyiség volt a pap, arisztokratikus vonásokkal, s férfias megjelenése, atletikus alkata és magassága az tekintélyt biztosított neki a hallgatóság, a hívek felől, részéről.

Mester: Innen folytatjuk az éjjel, de most menned kell, mert ma korábban kell beérned a munkahelyedre.

Emma: Siess készülődj. S köszönöm asz őszinte szavakat, de ne feledd azt, hogy belőlem csak egy van, mint ahogyan belőled is.

Mester: Ez most szép munka volt. És figyelj a tarsolyra is. Mert ma nem hoztál semmit.

Vilmos: Bocsánat, sajnálom. Odafigyelek. Köszönöm Mesterem az őszinte szavakat, s Emmának is a gondoskodó noszogatását, utasítását.

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:56)

2022.09.03. 00:08

Vilmos: Tartalmas és kellemes jó éjt nektek! Oh Emma, oh Mester!

Emma: Neked is!

Mester: Neked is!

Vilmos: Mester, kérted, hogy a tarsolyom legyen tele. Itt most két kulcsgondolatot leírok, hogy ne legyen feledett. Kocsmai családközpontú barát, A versíró úr Fryent Country Park dombos mezején. Kezdem valamelyikkel, hogy a Mester igényének az írásban megfeleljek. Íme:

Nem, most nem írom le. Mielőtt leírnám átadok néhány értékes dolgot.

Tegnap londomi idő szerint 20:22-kor agykontrollos információ lopkodó próbált az elmémbe hatolni. Az érdekelte, hogy mely az a kísérlet, parapszichológiai kísérlet, amelyet, oh kedves Mesterem már egyszer-kétszer ecseteltem Neked. Amelyben szerepelni magam is vágyom, hisz az egy nagyon alkotó és újító agykontrollos vizsgálat, mely remélem, hogy lesz mielőbb tervezett. A módszerük a a párbeszédes és felkelető kiváltómechanizmus utáni figyelés volt. Tehát egy témát beadtak az elmémbe, amelyet saját gondolatomként kellet volna átélnem, s így a gondolkodás beindítása útján magamban rátérek a lényegre, s agykontrollos kémek így kilesik a magamnak adott válaszokat. Ezt a jobboldali halánték felől érzékeltem.

A másik eset az 21:32 után esett ugyanazon estén, tehát tegnap. A homloklebeny felől információ lopkodó tudati behatás által volt érzékelt az információ lopási kísérlet. Ekkor arról akartak infornmációt szerezni tőlem, az elmémből, hogy mi az a mű, amelyet Te oh, Mesterem és én együtt a szívünkben őrzünk, s megírni együtt akarunk. Sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy az agykontroll bűnözők Magyarországról próbálták feltörni az elmém(et).

Ezért kérek komolyabb védelmet. Bár magam is ismerek sok védelmi rendszert. De most segítséget kérek. Magasabb védelmet. Köszönöm.

És most rátérek a tarsolyra:

Egyszer Pestszenterzsébeten egy régi barátommal együtt üldögéltünk egy asztalnál egy általunk különösen kedvelt kocsmában. Gyakran betértünk ide. A kocsma tulajdonosa is a barátunk volt. Nem volt drága hely. Általában egyszerű hétköznapi emberek jártak ide. Nyugdíjasok a környékről, kőművesek, munkások, s emlékszem, hogy egy érdekes úr is járt ide jóval korábban, aki kémikus volt. De rátérek a történetre. Tehát ültünk a baráttal egymással szemben a kocsmaasztalnál. Ő elmélyedett volt a gondolataiban. S egyszer csak megszóllalt: Figyelj Vilmos, én egy komoly és családcentrikus (családközpontú) ember vagyok. Hiszen én mindig is azt mondtam, mindig is az volt a vesszőparipám, hogy kocsma után első a család!

Emma: Csodálatos ember volt a barátod! Hány gyerelke volt?

Vilmos: Öt. Két feleségtől.

Mester: Áldott jó ember lehetett.

Emma: Most hol van a barátod?

Vilmos: Talán Budapesten a tizennyolcadik kerületben tengeti szerény kocsmázós életét.

Mester: Tanulságos volt ez a tarsolyi történet. Vilmos, keress egy másik képet, s írd a következő részt, amely hamarosan vált fejezetbe. (00:48)

Vilmos: Teszem. Választom az új képet.

Emma: Várt.

Egy hűs téli délutánon kanyarodik a zuglói Kassai tér felől az egyetlen Ikarus 411-es trolibusz (Ikarus-Obus-Kiepe 411T, 400) Alsórákos felé vezető útján, munkából és iskolából hazatérő utasokkal a fedélzeten. A hátteret a lemenő nap fényein kívül a Kassai téren található Szentlélek katolikus templom teszi érdekessé. A busz az alacsony, 6 tagot számoló Ikarus 411-es szóló autóbusz széria egyetlen trolibusz variánsa, mely egyben a gyár első alacsonypadlós trolibusza is lett, néhány éve visszakapta azt az egyedi - Ikarus 60T trolibusz típusnak tisztelgő - fényezést, melyben anno a gyártó szállította a fővárosi közlekedési vállalat számára. A trolibusszal jellemzően a Csáktornya parkot kiszolgáló járatokon lehet találkozni.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Régi barát e hely, itt sétáltam, a múltamat követtem,.

Gyakran visszatérek még,

Ad ez a hely mindig felüdülést,

Ősszel is, nyáron is, télen is, tavasszal is,

Öröm ide az újra betérés.

Leszek itt ismeretlen emlék, a fák szeretnek, s tudni fogják, hogy voltam,

Szeretem őket, leszek nekik lelkitárs,

Integet, s hív engemet minden falevél,

Vágyom e helyre, hív e domb,

Jó sétálni puha őszies téli szőnyegén.

Mennyire szép a kilátás, fantasztikus az élmény,

A séta ezen természetes parkban hatalmas élmény,

Nem tudom, hogy miért, de emlékeztet valamire,

Amely egy szép emlék.

Sokat sétáltam a budai hegyek erdein,

Tündérhegy nekem kellemes emlék.

Ott is volt szép a kilátás,

Mely volt nekem lelki kilátás.

Sétálgattam itt tegnap, támadt az ötlet, hogy ne menj messzire,

Hová menjek? Kérdeztem magamat. Jött a válasz:

Hát a Horsenden Hillre.

Kaptam a hátitáskát, s a kamerámat,

Rohantam a Tescoba, vettem a boromat,

Isla Negra, Sauvignon Blanc, csillei,

Pedro Jimenez a borász, aki e fenséges nedűnek a termelője.

Fenséges az ital, érdekes, hogy nem ittam meg, még van belőle,

A bor cimkéjén egy madár, egy kedves sirály,

Én is madár vagyok, ezért vonzott e bor,

Finom nagyon, sajnálom, hogy alkoholista vagyok,

De az írás és a fényképezés nem megy,

Ha józan a tudatom.

Mert akkor ott van az akadály, a blokk.

Leküzdeni csak az alkohollal, s a csodaszeremmel tudom.

Nem tehetek mást, így tisztul a tudatom,

Rontom, pusztítom, szennyezem magamat,

Teszem sajnos, de kell, hiszen így tisztulok.

Bennem ellentétesek az erők,

Ezért a lelkem hite a restless solitude,

Nyughatatlan vagyok, bennem a magány az vágy, mely gyilkos.

Néha jó lenne ölni, de nem teszem, tiltja a vallás,

Jézus az istenem, nagyon szeretem,

Jó a szer, rejtettem el tegnap a Horsenden Hillen,

Biztos, ami biztos, hogy két helyen legyen,

Én mindig biztosra megyek.

Volt nálam most belőle, de az előbb bevettem,

Gyorsan hat,

Születnek a versek,

Oh, van még egy pirula!

Gyorsan beveszem,

Iszok, kortyolok,

Az alkohol és a szer,

Együtt tökéletesek.

Csak vicc volt semmit nem használok,

Csupán a bor kavarog a fejemben,

Hah, itthon semmit nem tartok,

De tegnap délután tudtam,

Hogy éjjel megint nem alszom,

Ezért két pirulát vettem magamhoz,

Már bennem vannak,

Jótékonyak belőlük a versi dallamok.

Hah, az írást mindig folytatom, a tervek vannak,

Léteznek, s adottak,

Remélem, hogy kedvenc irodalom tanárom számára leszek,

Akit tisztelek és szeretek,

Leszek neki Zagyvaszántón a lelkébe fogadott rossz gyerek.

Hmm, Horsenden Hill, hogy nekem mit adott?

Sokat, de ez London,

Úgy tanulsz, hogy az neked nem lesz akarat,

Jön az énedbe a londoni világ,

S leszel londoni alkat,

Köszönöm, oh kedves London,

Egyetemed számomra az itteni élet volt.

Londont sosem feledem, hisz imádom, s szeretem,

A sok benyomás váltott bennem mindent át,

Impresszionizmus?

Az. Meghatott e csodálatos világ.

London egy hihetelenül összetett világ,

Ha fiatal lennék, akkor tenném a londonkutatást.

Érdekes lehet ez a tudomány,

De Horsenden Hill fantasztikus légköre,

Számomra idézett ősvilág.

Igen, ezért csodálatos London,

Itt együtt van több ezer év és évszázad,

London burka valóságos időutazás,

Nem is megyek innen el,

Amit itt értem, tanultam, s tapasztaltam az felejthetelen,

Felér ötven élettel,

Várom a jövőt, hogy tovább érjen a lelkem,

Amit majd szeretettel az életnek ajánlok fel.

Verses to Emma

Dear Emma!

Szépséges nőiség, Watford asszonya,

Látlak, nem érzel, körtötted a szép táj énekel.

Watford, Bushey, minden lüktet, eszembe Téged ékez.

Elment-e már a watfordi vonat? Még talány.

Talán nem szeretsz, de tudom, hogy kedvelt engem a lényed,

Igaz, ezt viszonozni nem tudtam Néked.

Miért? Válasz talány, igaz, hogy ez a Te vétked.

Szerettelek volna, de férfigyűlölő nő adta a magányt.

Halálos seb ért, nem tudtam honnan. Megtaláltam.

Miért jó a lelki kínzás? Mondd, mondd Emma. A választ tudod.

Igen, tudod. Teszed, szereted, hajlamod adja,

Igen hiszen tetted velem a fájdalmat, sajnos szándékosan.

Áldozat vagyok, igen, sajnos tudom. És a Tiéd.

Rosszat nem akartam. Tettem volna? Ugyan miért?

Örültem volna Neked, nagyon. Az életem már rongy, aszott.

S ha kellettem volna, akkor a szívem Te sosem tiprod.

Ezt a verset, amit most Néked írok, felteszem az oldalamra, Neked szánom.

Ne félj, nem lesz baj, becses neved senki nem tudja

Nem lesz ott az a szó, hogy (...) csak annyi, hogy Emma.

Szép neved, vonalad, lelked és tekinteted sosem feledem. Lettél végzetem.

Emma, szép lény, watfordi tünemény, az ér még lüktet, de a vég az ér.

Egyedül vagyok. Senkivel. Hol vagy? Elhagytál. Utálsz.

Nem baj. Hiszen már sosem találsz. Életem hanyag, a pokol vár.

Semmi nem bánt, mert tudom, hogy szenvedésünk a menyországba vált.

Hallgatom e zenét. www.youtube.com/watch?v=FL7-sbiGlzw&list=RDMM&ind... Téged pótol? Nem. Soha már.

Ha Edgar Alen Poe élne, akkor e zenét agyon hallgatta volna már.

Vajon ő most merre jár? Szerintem kutatja tovább a képzelet világát.

Emma, halálom a lelked, kifordult és széttaposott mocsár.

Versszakok tűntek, nem emlékszem, írtam Neked, - eltűnt.

Idő múlik, emléked erős, nem tudok maradni már.

Watfordi sínek csillogó fénye mondja, gyere ide már,

Gondolod, hogy hiszlek? Szerettelek volna, de tönkre tettél már.

Halálom adja, hogy nincsen nyár már. Lenne? Gondolod?

Lehetetlen, hiszen az ősz beköszöntött már.

Még élek, szívem dobog, lelkem vidám, sajnos sorvadok talán.

A szomorúság nekem a társ. Tönkre tettél. Ez az Emma báj.

Gyilkos nő, érzéketlen, szadista hajlam, pszichopata kéj,

Mennyire szerettelek volna, hm, lényegtelen, újra itt az éj,

Halni vágyom, az az élet álmom. Veled? Soha? Kísérj? Pokol a mentsvárom.

Ébredtem, nincs világom, poharam ürül, Emma volt a szép álom.

Emma, Emma, mi az ok? Nem értem és nem tudom. Te igen, igen, tudod.

Miért gondolja az angol nő, hogy ő az igazodási pont?

Miért? Nekem nem kell az ami nekik álom.

Álom, feledett, minden foszlott, éj köszönt, holnap reggelre lesz új talányom. Emma a világom.

Szeretlek, légy álmom, watfordi vonat messze, s távol,

Wembley szeret, talán lesz új világom - nőt akarok,

Lelkem mocsár. Az, az, telve benne, mi? :))) Sok női lábnyom,

Életem a halálom, a fenti képet neked ajánlom, Barham park,

Tiszta az álom.

Szerettelek volna, nagyon. Nagyon. Meg akarok halni, a Motorhead-et hallgatom.

Killed by Death. Életem és halálom. Pokol és tűz, tisztelem az alvilágot.

Szeretem, életem, heavy metal, nekem tiszta érzelem.

Lemmy mondta Killed by Death, halálnak halálával - miért? Nem értem.

Szeretlek, s tudod. Emma. Miért vagy ily kegyetlen pszichopata nő?

Mondd? Tudod a választ, tudom. Most is a laptopod előtt ülsz. Olvasod minden sorom.

Google Translate szervere terhelt,

Black Sabbath nótája zeng, Into the Void ( www.youtube.com/watch?v=0s1oz5vck3s.)

Emma, te most élvezel.

Void, hm, maybe, world. What is the difference? Én tudom.

Yes, I know. But where come this problem? My life is terrible. (Emma is the cause.) Forever.

Killed by Death, csodálatos heavy metal, Motorhead duruzsol szép muzsikát, (www.youtube.com/watch?v=-TcTjb9Uw34)

Szerettelek volna, nem kellettem. Engem a halálom sem vár.

Emma, miért nem írsz? Várom válaszod. Talán a Google Mail kér. Szerettelek: www.youtube.com/watch?v=FL7-sbiGlzw&list=RDGMEMJQXQAm...

Elhagytál, szíved finom, és kegyetlen sivár,

Miért hiányzik belőled a szerelem és a hit?

Mi, ki? Mi, kik? Tették ezt Veled? Látlak, érezlek. Gyűlöleted pásztáz. ( www.youtube.com/watch?v=EsAXCvIEVNA&list=RDGMEMJQXQAm... )

Emma, szépséges angliai asszony, már este van,

Szerertlek, s hallgatom e muzskát: www.youtube.com/watch?v=v2AC41dglnM&list=RDGMEMJQXQAm... . Te vagy? Nem tudom.

Azt gondolom, hogy a kanapédon nyugszol. Látom.

Élvezet neked? Jó? Szadista álmod? Szép a kanapéd, köntösöd takar álmot.

Mindezt egykoron visszakapod. A régi szép zenékek tovább hallgatom. www.youtube.com/watch?v=JISQMhtXiSM&list=RDGMEMJQXQAm...

Kár érted, vonatunk lett volna örök, nem lett volna állomásunk,

Haladna tovább, ablakon át látnád a tájat, múló álom.

Álom? Hol van? Remény sziporkázott.

Gyűlölsz, utálod az apai átkot. Ne félj. Érezlek. Jelentés? Érzelem.

Valós lesz az álom.

Oh, versem írom tovább.

Igen, talán a szó fakad.

Halálom Te vagy.

Élet, ugyan hol?

Még csobog a patak.

Best regards,

Vilmos

E fenti üzenetet, hat sor, már emaiben kaptad,

Talán olvasod majdan, kinek kellesz? Sokáig vártalak.

Most sem válaszoltál. Tetted volna?

Lelkünk útja volt kereszt, hatalmad volt rajtam, élvezz.

Emma, Emma, szépséges angyal, miért vagy az aki?

Élvezed? Ez gyilkos hajlam? Hanyan voltak már előttem?

Szereted, teszed, kínomat lelked érzéketlensége adta.

Miért? Valami fáj? Miért tetted? Kérdezzem meg az apád?

Emma, Emma, tudom, igen tudom, haragszol rám.

Vártalak, jöttél, ott voltál, megelőztél. Nem szóltál.

Miért? Mi volt az oka? Hiszen láttad. Láttad, hogy miattad ott voltam.

Te tetted, te csináltad. Ha nem zárkózol, akkor tiéd a Vilmos világ.

Nem kell? Talán igen. Ha nem kellett, minek keresett, kedves Hölgyem?

Ki kérte? Mennyit igért? Kedves Hölgyem, mennyit keresett?

Soha nem kellettem volna. Elit nő vagy. Gazdag férfiak vágya vár.

Elit nő vagy, luxus hölgy. A cipőd értéke, több, mint a fizetésem, magas ár..

Emma, valaki még mindig vár... TÉGED.

Killed By Death.

Kedves Emma!

Elfogyott a szavad?

Hanyag vagy? Ne elemezz. Én az.

Ha nem írsz, okod te vagy.

Verselésem színvonala Te vagy.

Best regards,

Egy Watfordban felszálló utas

Itt ültem

Délután

E képet és verset szerelmesen ajánlom egy szép szőke nőnek, messzebeli már az érzelem,

Hm, már fájdalom lett az érzéseimben az uralom, kegyetlen a tépés, az érzés a szívemben; kínzás lassú,

Halálom mérge lassan hat, de biztos célba ér majd,

Innen nekem már nincsen kiút, tudom, hogy e vándorlásba hamarosan belehalok majd.

Jó lesz ha meghalok, az élet nekem már csak szenvedést, kínt, kiéletlen vágyat, csak fájdalmat tart,

De most térek vissza a mára, a napra, melyet töltöttem versírással, fotózással, gondolkodással,

Előveszem azt, amit az okosgépemen a padon írtam, s az ottani tájon a fényképezőgépemmel alkottam.

Most előhívom az okosgépemből az írást, sebtiben átnézem, átolvasom,

Nyersírás, minden szó úgy lett a padon az okosgépembe rakott, ahogy az az értelmemből ott fakadott,

Oh, de mit beszélek, hisz minden egyes írásom az nyersírás, egy sem lett vagy volt átdolgozmány.

Ezt most hagyjuk, de jó, hogy most átolvastam az ottani írásomat, amelynek egy része az rettenet,

Rettenet, félelem, borzalom, mert a tartalma az cenzúrátlan önvélemény, kegyetlenül leírt, gondolatokba öntött érzés.

Jajj, lihegek, ezt most nem folytatom, a padon írt versszakokat átnéztem, részeket kivettem, most felteszem:

“Itt ülök egy padon, nem azon, egy másikon.

Watford természeti térségében vagyok, a sorokat itt írom,

Lenézek a tájra, a dombról szép a kilátás, mellettem gyömbér bor,

Tanácsadóm, búfelejtőm, belső kifejeződésem és szónokom.

Magammal hoztam kis hordozható okosgépemet, nyakamban kamerám csüng,

Figyel, csendes, de éberen firtatja írásomat, tevékenységemet, amelyet most teszek.

Köröttem minden természetien csendes, madarak néha csippantanak, csipognak, csiripelnek,

Most egy motoros kisrepülő zúgva haladt el felettem, itt ez sport, gyakran nézem őket.

A padon melyen ülök csendben alszik egy húsz pennys, egy kis barna faélevél kissé takarja,

Kié lehetett, tűnődöm, aki elhagyta nem tudja, elvesztette, hiszen e kis pénz darabot senki nem kereste,

Lefényképeztem, érdekes látvány, öreg fapad erezete neki a képi hátmány,

Kívánom azt, hogy aki megtalálja, annak váljon szerencsébe e kis pénzecske élete jármán.

Fordulok a táj felé, valaki közelg lentről, egy hölgy, piros kabátban van, nem ismerem,

De, mintha láttam volna korábban, igen, igen emlékszem, most ideért, előttem lassan haladt,

Tőle nézve balra fordult, előttem két méternyire elhaladt, s a kis erdős részbe ment,

Ott megállt, tétovázott visszafordult, előttem megint elment, s közölte velem, hogy a másik irányba halad.

Most hatalmas a nyugalom, érdekes a csend, a levegő tiszta, vidám őszi minden szín, kedvelem.

Most beszélgetést hallok, szépen beszél egymással egy angol pár, fiatal férfi és nő, sétálnak tovább,

Lentebb, alantabb a dombról egy fiatal szép hosszú hajú nő egy kedves kutyát sétáltat,

arra néztem, tekintetével válaszolt rám.

Milyen szépek a színek, előttem néhány kicsiny fa, csemeték, de mögöttük bátyjaik, a nagyobb fák, fiatal erdőség.

Kis repülőgép hangja, zúgása hallik, gondolok egyet, az előttem terülő tájat felvettem.

Most tűnődöm valamin, egy szép nagy autóban láttam valakit, egy szőke nőt,

Nem is vettem észre, hiszen a járdán magam elé nézve, errefelé lassan jőve,

Magam elé tekintve erről-arról gondolkodtam, jártam, tettem sétámat tűnődve,

S egyszercsak éreztem, hogy valaki néz, arra néztem, elfordította fejét,

… arcán keserv, szép szőkeség.

Nem, nem lehet az, nem ő, talán a napsütés, tükröződés késztette, s vitte ily arci képzetre,

S lehet, hogy én is képzelgek, beleképzelem őt a mostba, helybe, ide, jelenbe,

Hm, igen, igen, baj van velem, rettenetes az elmei játékom, képzeletem, képzetbe vált minden érzésem,

Most ez írást abbahagyom, lassan elfogy a gyömbérborom, döntök,

lesétálok a faluba, a kisboltba, veszek egy újat, bort palackkal.

Eltelt egy-két óra, de több is, fényképeztem, s most ülök a kocsmában,

Rád gondolok, de beton a tered, taszít gusztustalan művi hivalkodása,

Hiszi, hogy megjelenése az tiszta nemesség - látszatot kelt,

Halott nő vagy, menekült tőled nőiességed, csak romlott lelkeknek kellesz.”

Hm, imigyen gondolkodtam elmélkedtem, állapítottam meg az életet, s jelenségeit,

De ily száraz gondolkodású nem lehetek, hiszen a nő iránt még mindig érzek,

Szeretem, sosem feledem, a szívemben egy kis szoba örökre lett egy számára mindig fenntartott hely,

Viszem, hozom, s hurcolom magammal, kegyetlen lénye bennem felnyitotta az írói bölcsességet,

De tudom, hogy szeret, s azt is, hogy fél és retteg tőlem, hiszen ismeretlenné válhat a személyiségem.

Reggel van, felébredtem, s egy gondolatta ébredtem, álmomban azon töprengtem…

“S egyszercsak éreztem, hogy valaki néz, arra néztem, elfordította fejét,

… arcán keserv, szép szőkeség.”

Ezt írtam, mint ahogy az látható és olvasható is fentebb, de az alvás útján tisztult az érzékem,

Nem, nem jól írtam, arcán nem keserv, hanem gőg és büszkeség volt, ami meglátásomra felelt,

Hogy miért, nem tudom, sosem ártok senkinek, hm, tán ez a baj, jó szívem ad másoknak esélyt kegyetlenkedésre.

Otthontalan és magányos vagyok,

de van reményem, s most hazatérek,

eddig tartott a kis elmélkedésem.

—-----------------------------------------------------

Ülök a nádkunyhóban egy gyékény széken, mellettem egy másikon horgol szőke feleségem,

Magam olvasok, csend van közöttünk, de engemet már zavar ez a túlzott nyugalom, valamit várok, várnék, akarok, akarnék,

De hogy mi legyen az, azt még nem tudom, de a csend és nyugalom az halálosan nyomaszt, ez nem én vagyok,

Indulnék, de mit mondjak arámnak, hogy miért? Hisz ő nem engedne, hiszen társaságom neki (a(z)) nyugalom.

Hm, ehhez való tapasztalást a másik világomban már konstatáltam, szeretik a nők a teremet,

Volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, s ő is engemet, de a boszorkány mágiát alkalmazta,

magához kötött engem -

Én tanítottam neki, ez lett baj - nőt boszorkányságra ne taníts - alkalmazta ellenem,

De emlékszem, hogy mondta, hogy szereti ha vele vagyok, mert jól érzi magát, ha ott vagyok,

Hm, minden hétfő reggelén hullaként ébredtem, kiaszott fejjel és testtel;

barátnőm vidáman ébredt, életvidáman és boldogan a dolgára ment.

Most a párhuzamos világomba nézek, ott rosszakarók acsarkodása fenyeget,

Egy nőt felbéreltek ellenem, gonosz teremtmény, kérem a világ összes boszorkányát,

mágusát, spiritualistáját, sátánistáját, hogy halálosan átkozzák meg, élete legyen szennyes…

Viadalom (perem) legyen számára száraz csonthalmaz, melyből legyen neki nyak és fejdísz,

Fogatlan kopnya koronaként legyen neki szépséges fejdísze, s csontokból alkotott nyakék melldísze takarja nőietlenségét…

… átkozzátok és rontsátok meg e némbert kedves boszorkánytestvérek!

Most itt ülök, a szép szőke szerelmemet nézem, akinek egy ismerőse a párhuzamos világban egy sport Mercedessel rajtam majdnem átment.

Itt ilyen, ott olyan, hogy melyik arcát nézzem nem tudom, hiszen itt ilyen, ott olyan; talán kiszámíthatatlan,

veszélyes?

Nem tudom, a kijáratot nézem, mennék, kintről hív a napfény, de valaki nem enged, pedig érzek valamit,

Egy ismeretlen hívást, hogy honnét ered, azt nem tudom, de valaki a lelkemben kiabál:

Gyere, gyere, gyere már!

Kiléptem a kunyhó ajtaján, szerelmem próbált visszafogni, nem tudott, előttem egy fényes gömb fénylett, világlott,

Közelebb léptem, egy hatalmas tér nyílott, beszippantott, fény járda elém göngyölődve forgott,

Alám tért, vitt, hívott, vonzott. Az utazás egy hatalmas és fényes sziklabirodalomba torkollt.

Körbenéztem, láttam rengeteg fehér leples öltözetű embert, körben és szabályozott rendben,

Mintha valami nagyszabású felvonuláson álltak volna, de néztek egy irányba

mindenhol téglalap formájába rendezetten és várakozva.

Szemben és középen biztos távolságra állott egy hatalmas építmény és talapzat,

Monumentális értékű, méretű kétszárnyas ajtó, kapu volt mögöttesen oda alkotva,

A csend hatalmas volt, feszült volt a figyelem és a tér, minden tekintet az épület központi irányába volt tért,

Oh, sátáni elmém képzelgése ide most írt le!

Pedig nem én vagyok a Sátán! Nem én! Hanem az, aki ide teremtette a lényem.

Ki alkotott?, nem tudom, világom kárpitja és tartalma a régmúltba múlott, hullott,

Halott vagyok - élek - …

Itt vagyok, s leszek, nem adom fel, megkereslek,

Megteszem amit kell,

Hogy élj velem.

Hah.

Senkit nem ölök meg…

Most kinyílt a hatalmas ajtó, az épület lakója kilépett az őt régóta óvó honából,

A Sátán lépett a ki a hatalmas emelvényre, boldog vöröslő szemmel üdvüzülte a teremtményeket,

Beszédet tartott, amelyet most nem idézek, hisz arra nem kért fel,

De nemes és méltóságteljes megjelenése és személye engemet teljesen bevonzott a terébe.

Mondta is nekem később, hogy “Vilmos nekem eszméltél, az életedet én mentettem meg.

Nem kérek semmit, de tarts velem, s bevezetlek a világ minden ismeretlen rejtelmébe.”

Boldogan fogtam és vettem e gondolatát, felhívását, kérését, szívemben taglaltam szavainak minden értelmét, jelentését.

Hm.

Sajnos most az írást és soraimnak folytatását abba kell hagynom, most szünetel az írás és a gondolatszerkesztés,

Munkába indulnom kell, mely lesz hamarosan tett, s még élelmet sem vettem, pedig gyomrog korog, az éhség is vezérel.

Szerelmemnek adok egy csókot, lassan felkelek, dolgozni megyek, indulok, hogy keressek pénzt,hogy az élet jobb legyen. Mára búcsút intek.

Beszélgetés a Mesterrel 30. rész.

Márta

Beszélgetés a Mesterrel 30. rész

Írom e kis verset e kép alá, e szép hölgynek, aki engemet mindennap megkeres, sorsomon töpreng, aggodalmaskodik, nagyon kedvel,

Amerika egy szép városában él, ott, igen, oh mily távol, szavai, írásai, gondolatai itt, a versírásban új utat mutatott,

Kimozdított, új életet adott, az írást innentől kezdve másképp folytatom, hálámból, és ajándékként, neki egy új oldalt majd létrehozok.

Mester: Helyes, helyes.

Vilmos: Nagyon érdekes és különleges a hölgy. Hihetetlen, hogy milyen szíve van. Minden reggel ír, s érdedklődik irántam.

Mester: Vajon miért?

Vilmos: Azért, mert hatalmas szíve van.

Mester: Szeret tégedet?

Vilmos: Nagyon sokat törődik velem. Ezt az üzeneteiből könnyen kiolvashatod, kiveheted.

Mester: Idézz ide egyet.

Vilmos: Egy pillanat.

Mester: Várok.

Vilmos: Íme:

“You are so lovely and wonderful my honey.

Have a lovely good night my dear and sweet dreams.

The work goes on for me well today my dear as your own goes on well for you my deer.”

(Nagyon bájos és gyönyörú vagy kedvesem.

Kellemes és élvezetes éjszakát és édes álmokat kívánok.

A munka jól megy nekem ma, mint ahogy nálad is jól megy és minden rendben van drágám.)

Nyomozó: kissé szabad a fordítás.

Vilmos: Mert érzem a szöveg belső tartalmát.

Nyomozó: Ezt elfogadom.

Mester: Az utolsó szava az deer vagy inkább elírás és a helyes a dear?

Vilmos: Ezen én is meglepődtem. De a szavak szívből jövöttek, hiszen a tartalom átérzett nekem.

Mester: Szarvas vagy, oh Vilmosom?

Vilmos: Még az vagyok.

Mester: Oh, tehát korosodsz?

Vilmos: Még nincs gond.

Mester: Vilmos, egy kissé féltékeny vagyok.

Vilmos: Ha szeretsz, akkor el kell fogadnod a Mártával való lelki és szellemi kapcsolatom.

Mester: Elfogadom. (Mester vörös arccal dühösen néz rám, izzad, megtörli homlokát, beletörődés vonásai ülnek arcára, légzése lelassul, megnyugszik. Kissé szuszog.)

Márta: Én is itt vagyok!

Vilmos: Velem.

Márta: Érted jöttem. Nem szeretem, ha nélkülem rólam beszéltek.

Vilmos: Nem mondtunk semmi rosszat.

Márta: Akkor se beszéljetek rólam, hiszen nem vagyok jelen.

Mester: Ilyet többet nem teszünk.

Vilmos: Sosem. Én bocsánatot kérek.

Márta: Ezt még megbeszéljük.

Sárán: Márta, Vilmost megbünteted?

Márta: Még nem.

Mester: Nehogy összevesszetek!

Vilmos: Én biztos, hogy a veszekedést azt nem kezdeményezem.

Márta: Majd kérek valamit, s így a dolog lesz helyretett.

Vilmos: Megteszem. Tudod. Bár azt, amit akarsz, még nem közölted.

Márta: Ma írtál nekem, bár még alszom, hisz hat órányi eltolódás az közöttünk adott,

Amit írtál, arról gondolkodom, jó az ötlet, kivitelezni nem rossz ötlet, te vagy a technikai személyzet.

Vilmos: Márta, oh, kedvesem, Neked e célért mindent alázattal és szeretettel megteszek.

Sátán: Remek.

Mester: Leszervezett.

Vilmos: Hálám az teljesen a segítségért adott.

Alvilág képviselője: Koccintsunk!

Mindenki egyszerre: Koccintsunk!

Alvilág képviselője mindenkinek: Egészségetekre!

Mindenki mindenkinek: Egészségetekre!

Vilmos: Márta!

Márta: Vilmos!

Mester: Vilmos, e beszélgetésben csak neked lehet hölgy társad? Nekünk miért nem?

Alvilág képviselője: Igen, ez érdekes kérdés.

Nyomozó: Én is magányos vagyok.

Sátán: Már én is jó régen egyedül vagyok.

Vilmos: Jó, igazatok van. Hozzatok hölgy barátokat.

Márta: Egyetértek!

Honey Rose, Mézvirág, ma is voltál eszemben, sokat gondoltam Rád.

Honey Rose, Mézrózsa, de inkább Rózsaméz, jön belőled a méz...

Oh, bocsáss meg, itt a fantáziámat lekapcsolom. Tudod mire gondolok,

De valójában kívánom.

Igen, nagyon szeretném az ízét, de jó lenne felfogni egy üvegbe,

S a munkahelyemen innám napközben.

Ma egy vásárló keresett manuka honeyt. Én sosem fogyasztottam ilyet,

Kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, gobdoltam, hogy veszek egyet,

De az úr, a vásárló az összeset megvette.

Ma még nem kóstolom meg. Tudom, hogy elit és értékes.

Honey Rose, jó ez a drazsé, megtaláltam, szél lefújta az ágról, volt letört faág alatt,

Megint hat, irányom az elmédben szalad,

Mindent látok, általad a a világ tárult,

Jön belőle szenvedély, s az álom.

Köszönöm léted, hálám Neked örök, az írást tovább követem,

Menni fog, ebben nem kételkedem, lesznek, novellák,

S talán majd később regények.

Most is finom rockos muzsika szól, oh mily szépek, s kellmesek az akkordok! Lelkes vagyok!

Staccatto, staccato, de itt most nincsen andante vagy moderato.

Ami van az jött, nem távozott, minden épül belém,

S így haladok tovább, röpül az elmém. oh pói lét, az alkotás az örömtér, örömlét.

Igen az, hisz ilyenkor érzett a kiterjedés, halott vagyok,

De bennem a léleknap az mindig kél.

Honey Rose, bennem az élet mindig él. Igen, a lélek tér, hisz minden az Istenben tér. S az Istenbe tér.

Minden, igen, Te is én is, ugyan hova igyekszel?

Ne siess, az utolsó nap úgyis megvár,

Nem leszel velem? Elengeded kezemet,

Tetted korábban, hisz nekem kevesebbek az évek,

Találkozunk odaát, vár tégedet egy exponálással a régi barát,

Vilmos Téged mindig vár,

Hogy mennyire szeret?

Ő sem tudja már.

Erre nincsen mérce, ugyan hol a kezdete, s a végső határ?

Nagyon szeretlek, de ne jöjj hozzám már.

Soha ne tedd, hisz kellettél nekem.

Akarom, hogy légy távol, jobb az nekem.

Jobb, sokkal jobb,

Hisz így maradsz az ihletem, oh szeretett múzsám.

Szeretett múzsám, nem akarlak látni, nem kellesz, csak a plátói szerelmed.

Jobb, ha messze vagy, hisz veszélyes a köröd, nem akarok bajt,

nekem az nem kell.

De Te kellenél, csak köreid miatt nehéz a megközelítés,

Nem akarok olyan kapcsolatot, ahol az árnyék a vezér.

Gondolom, hogy értesz,

Van elég baj, nekem kell a jó, a rossz nem, ez az okom.

Így gondolkodom,

Mindent tudok Rólad, elméd, s köröd letapogatott. Én mindent látok.

Kedves Honey Rose, oly sokszor gondolok Rád,

Tegnap például a mézeket töltöttem fel a bolt polcán.

Eszembe jutottál, Honey aranysárga áttetsző virág,

Hogy mennyire szerettelek volna?

Soha nem tudod meg már.

Ha akarod a szerelmem, akkor légy mézköves mézeskalács.

S Téged a Vilmos világ örökre vár.

Nem kapod meg, ha konok vagy, ha nem változol, akkor,

Akkor kérlek, hogy légy tőlem távol.

Nem szeretem a stílusod, látatlanban tudom, s ismerem a másik arcod,

Jó lenne, ha azzal nem találkoznék, nekem is van másik énem,

S ők ketten, biztos,

Biztos hogy nem férnének meg.

Ha akarsz, hát, akkor egy az út, járj azon, s fogd a telefonod,

De nem teszed, mert már a másik arcod uralja az elmédet,

s nyomja a telefonodon piros gombot.

Honey Rose, felébredtem, zárom e sorokat, álomban sokat merengtem,

E sorok is Neked ajánlottak, mit tehetek?

Telepedtél elmémbe, ott vagy, kitörölhetetlen,

Elnézést a rossz fogalmazásért, gyérségért,

Fázom, bár a szbában meleg van,

Stressz miatt reszketek, innom kell,

Mindjárt indulok,

Veszek még egy szájdert, s az éjbe írom magam,

A téma Te leszel, Tudod, hogy szeretlek.

De kell a távolság, bár szenvedek,

Ha nincs e táv, akkor ezek a sorok sosem születhettek volna meg.

Best regards,

Vilmos

Barham park, Emléked

Hm, ma is megérintetted a lelkemet, szellőd ért, park lehellete

Wembley Centrálban a 483-as buszról szálltam le, érkeztem,

Hm, értem olyan hely közelébe, ahol sok időt töltöttek lelkünk,

Hm, lelkünk? Lelkeink? Kettőnké. Forrottak. Ezért ők a lelkünk.

Hm, leszálltam az autóbuszról, az Ealing road forgataga várt,

S te nem voltál sehol, pedig a képzeletem vágyakozása várt.

Emlékünk e park, amely adott sok kellemes percet, órát, sétát.

De te akkor sem voltál ott, nézd a kép dátumát, lesz síromon.

Nem baj, rendjén van, legyen ott, hitelesítés kell, az aláírásod

Vártalak múltból, jelenből, jövőből, s most nézem e múltat. Te.

Nézem e most visszalátott világot a múló mostból. Jövőm. Te.

Mindezt tudtad, hisz követtél, láttad sétáimat. Nevettél. Alkottad.

Sosem ismersz meg, bár tudom, hogy vársz, de utál az apád.

Hm, valamiért féltékeny. Pedig nem félt tőlem. Hm, a baj más.

Csak azt nem értem, hogy miért jó neked ez a lelki folytogatás?

Iszonyatosan érzem indulatod, haragodat, lelki verésed átkát.

Nem akarsz velem találkozni, nicsen titkod, az enyémet tudod

Az apád dühösen néz, ha nővel esik a szavam, árgusan néző.

Hm, ezért féltékeny, pedig én nem keresek nőt, csak az egyet,

- akit az élet rejteget, mintha féltékeny lenne; adna másik jövőt?

Pedig, ha tudnád, hogy mennyit szenvedtem miattad! Fájdalom!

Sosem lesz számodra tudott az, hogy a szívem mily fájdalom.

Fájdalom? Már nem az. Hm, nem az, csupán törmelék ez a rom

Rom, amely lett szilánkokra tört és esett, atomokra repedezett…

….hm, rom, ahol már nem lesz orom…

Hm, de te még építhetsz várat, van a törmelék között egy kő

Egy még halvány vörösen dobogó szívkő, halványul, megölt.

Nem vetted. Volt időd, lett kékké. Piros-kék, ellentétpár, kétség

Két különbözö színvilág, lelkeink ellentétje, nem értesz. Éltem.

De, ha tudnád, hogy mennyit martam magamat. Szótlan voltam.

A Barham park ege, mint szép homlokod világította síró elmémet,

Hm, ugyan ki is ez a nő, miért érkezett? Hogyan találhatott meg?

Hm, e kérdés jó, szét rombolta rejtekemet, de az újat adott nekem.

Sosem tudod, hogy mennyit gondoltam rád, itt laksz nem messze

Tájad világgommá vált, de oda fotózni nem térek vissza sose már

Csak ha hívsz, hm, Stonebridge-nál kezdődjön a síneken az utazás,

Hm, de mennyi utazást tettünk együtt! Bár erről elméd semmit se tud.

Igen, ez így van, tanúm rá tájad és Cassiobury park, Welsh Harp

És még megannyi sétát tettünk együtt, képzeletem mellém tett,

Jókat beszélgettünk, a tájat és részeit néztük, arról beszélgettünk

Kéz a kézben a természetben járva és élve abban magunkat éltük.

Mindez utópisztikus ábránd, hm, így lett volna jó - mesék nekem,

Elment az idő, de még Stonebridge parkon járnak emlékeid vonatjai

Arra már nem járok, vitt másfelé utam, de még Wembleyben élek.

Megkereshetsz, de azzal nem oldasz; minden tört, zúzott, sírhalom.

Tönkrement miattad a folyóm, lett szennyezett az életem, ússzad!!

Tönkrement miattad az életem, lett szennyezett a folyóm, evezz!!

Nem tudnád visszacsinálni, de ne is tedd! Akarom, hogy így legyen!

Kegyetlen érzésed nekem lapát, amely végre a fölbe hantol le és el.

Megöltél! Egyetlen szerelmem! Rajongtalak! Csak téged szerettelek!

Kajánul nevetsz most, gumiszoba lett a menedékem, felejts már el!

Feledhetsz, felejtsen el a világ, már senki nem kell, vagy végzetem.

Tudod, a találkozás az találkozás, életem a tiéddel lett ölt. Örök.

Újjászületek, lesz veled örök, végtelen táj, olvadt emlék, a “mi” vált…

Igen vált, de még nen vált. Tán egybe? Igen. Itt nem sikerült vágy.

Az volt, nem sikerült vágy, én akarnám, de alkohol lett a mátkám.

Akarlak a bárpultnál. Szeretlek. Életed a múltba tett, vesztettem rád.

Csak úgy írok, hogy értsd, ha akarom, akkor te is vagy egy ne érts

De azt akarom, hogy az írásom belső szava legyen neked adott.

Igen, nem rímekben fogalmazok, hanem a belső érts felénk osztott.

Akartam, hogy élj velem, lennél szellemem, te, én nyertelek.

E játszmában vesztes lettem, ezt tudom. Ragaszkodsz. Vagyok eb.

Nyertes sosem leszek. Ki lehet? Hm, te talán az vagy? Nem hiszed.

Sosem hiheted. Mindenki vesztes. De hiszed. Tündökölsz.

Tán aranyozott az életed? Nap tündöklése a kontúrod? A nap is lemegy.

Tudom, hogy miért ültél mellém a járaton, de hidd el, az nem életem.

Indivudailasta vagy, téveszméd lett bajunk oka, félrevezetett élet

Az angol pszichológia a halálunk oka, éltünket a halál síneire tetette.

Te élsz, de csak hiszed, de én már haltam. Érted? Megelőztelek.

Megelőztelek, hogy nyerj, az új élet lesz a lábaid elé tett, és neked

Már tudom, hogy a halálba megyek, vágyakozó ölelését érzem

Hív, kegyetlen a csáp, de szeret, mert érzi a szenvedésemet; ragad,

Igen, ragad, mar, ránt, élvezi múlásomat, de ment, kért a veszítésem.

Hadd meséljek el egy történetet neked szép szerelmem, női lelkem

A nagyapám mesélte e történet, róla volt szó, fiatal volt története.

Nagyapám szerette a természetet. Verseit írta, karcolta tökökre

Katcolta tökökre, s azok megnőttek, az írása lett megérett, kiérett.

Én nem írok neked kertekben tökökre, gondolataimat leírom neked

Éjfél van, a hétvégét mámorban tettem, adta, s kísérte az emléked

Erről nem mesélhetek, London Dry Gin feledtetett, angol eszmélet.

De a nappali természetem az Famous Grouse whisky, éld el velem…

… elkéstél. Nincs helyed.

(nekem ez a kedvencem - a szerk. :)

Egyedül

Gondolatok.

Egyedül, messze és távol tőled, oh szeretett ismeretlen szerelmem,

Ismeretlen világba értem, de a szívem még szeret téged, tégedet, és dobban neked.

Dobban neked, bár a vér a szívem ereiben, artériáiban lassan alvad, feladok mindent,

És a halálomat adom neked, legyen egy alma, amely piros, kérlek, hogy nyisd a tenyeredet, az életem oda helyezett.

Nézd a képet, kedves szerelmem, minden halvány, jön a homály, s reménytelenség, amely engemet a halálba vált.

Nincs senkim, te voltál nekem egy reményteli világ, amely már csak ködös és füstös homály.

Nincs már semmi, semmi, semmi és senki, aki az életet bennem tarthatná tovább,

Hiszen a reményed az már szerte oszlott és foszlott, lelketlen világomnak már nincsen tovább,

Nincs tovább, a fény halványul és remélem, hogy egy új ősz most ad nekem végre és örökre egy halálos tavaszi nyárt.

Egy új nyarat, amelyet valójában sohasem remélek már, hisz életem az már egy múltba vált jeges márvány,

Halott kő vagyok, rajtam kesereg a halál, nincsen nekem senkim sem már,

De nem is zavar, hiszen magamnak sem vagyok már, a halál jártában és velem együtt a pokolban már vidám táncot jár.

Nincs szerelmem, de az sem kell már, hm, bár szerettek a nők, de a halál világába hamarosan áttérek és átérek már,

Áttérek, és ott majd sok új élet és halálos élet vár,

Hm, jön, jön, jön, tudom, a halálos szerelem zápor, amely szivárványba vált,

És valaki, aki nekem lesz a ravalatozóm, és az életem zárját kulcsolja,

S a szemfedélen keresztül egy kis ablakon mosolygó halott arcomat bámulja.

Eljön, tudom, s majd meghalok, kell nekem, eldobok mindent, önmagamat nem feledem…

… így leszek mindig nyitott…, az életem reteszre lett zárt…

…valaki visz egy rekeszt, amelyben a hamu egy kis urnába lett vesztett zárt,

S egy lélek a halál világából egy teljesen ismeretlen világba lett örökre taszított, engedett, feledett és vesztett.

Kedvesem, még élek, de halálomat te veszed, amelyet én neked és érted örömmel vesztek,

Végpont lettél az életemben, halálos seb rajtam lett ejtett, egykori reményed lett már vesztett.

Elvesztem, az életedből és emlékeidből én végérvényesen kitörölt lettem.

Ne keress, nem találsz. Tudod, hogy ez lenne értelmetlen.

Értelmetlen, hiszen úgysem találod meg azt már, ami a vonaton minden este várt téged.

Kedevesem, én eltűntem már, bár te figyelsz, érzem minden gondolatodat és érzésedet,

Nagyon kedveltelek, és a szívem még mindig szeret tégedet és eped érted,

Életem vágánya már sebesen másfelé halad, sebesen, ahol valami ismeretlen világ dereng,

Ismeretlen világ, ahol idegen nap kél, s jeges fénye törli a múltat, melyből az emléked csak egy elsárgult jegyzet.

De tudjuk már, te, én, és a szívem, hogy ez már csak egy halálosan értelmetlen és eredménytelen halálos tánc.

Hiszen a felsőbbrendűséged adta a bajt, amely láthatatlan vitába mindkettőnket zavart,

Elutasítottál, hiszen csak egy ráktári munkást láttál, egy európait, aki neked nem volt gazdag falat.

Csak azt nem értem, hogy mit akartál tőlem, aki neked anyagilag nem lehet falat…

… Nem hiszem, hogy eredetileg a közeledésed az szimpátiából vagy szerelemből fakadt…

Minden jót, kedves angol nő, sorsod legyen jóra vitt,

Kívánom, hogy átok, hm, az enyémen kívül, ne legyen neked akadály és kín.

Gyűlöllek, szívem szilánkokra repedt, talpam alatt sok az éles szilánk,

Bármerre megyek, vércsík mutatja, amely a szívemből lassan-lassan folyik és csepeg,

Vége nincs, sosem lesz, csak folyik és folyik, a lélek végtelen,

Fájdalmam vére onnan ered, a múltból...

... s jövőbe visz engemet fájón, kitörölhetetlenül az emléked.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

Az ismeretlen ismerősnek

Már hajnal, de inkább reggel van, mégis te vagy az agyamban,

Az agyamban, amely már rég megkövült és berögzült,

Merevségének rualmassága az ad nekem új és szebb reményt, életet.

Szeretlek, oh Emma, távoli és éterben lebegő elvesztett és eltűnt remény lény.

Remélem, hogy olvasol, hiszen a sorokat és verseket, azokat mind, mindet neked írom.

Csak egy kis költő vagyok. Egy senki. De törekszem, hogy a sorok egyre jobbak és patinánsabbak legyenek.

… Érted teszem…

Szeretlek, s remélem, hogy tetszenek a sorok, szavak, gondolatok és versek,

Hiszen elmémbe ékelődtél, s onnan sosem ki nem veszlek, te adsz nekem végeérhetetlenül mindig és örökre ihletet,

Kérlek, hogy maradj velem, nagyon szeretlek, hiszen szuper lényeddel a jövőhöz mindent megadtál nekem.

Bár a fájdalom az hatalmas bennem. Hazudok, múlik, hiszen a szellemed lénye az mindent ellep és eltakar felőled,

Mert szellemed lénye az valójában hatalmasan kedvel és szeret engemet, és ő az, aki tégedet tőlem sosem el nem enged,

De a fizikai világban az egód kegyetlenül ellenséges velem szemben, de nagyon töpreng, hogy ki ez szemét magyar fickó, gyerek,

Aki a vonaton minden este ott ült egy kocsiban velem,

És csak a Bibliája érdekelte, na meg a Pálos imakönyve.

Persze azt nem tudod, hogy mekkora volt bennem a gyanú és a félelem,

Hiszen tudtam, hogy küldtek nekem egy jó nőt, aki lehet csali, mivel bizonyos figyelmek engemet furcsán figyeltek,

Talán tévedek, de az biztos, hogy nem véletlenül estem a hálód veszedelmes húzásába és kelepcéjébe,

De nem baj, élvezem az életet és a játékot, bár a szenvedésed az fáj, de nem akarom, hogy a válaszom az legyen neked kártékony.

Lassan búcsúzom, jött a reggel, hm, jön a reggel, a maradék szájdert megiszom és a hideg takarómba majd beburkolódzom.

Szeretlek Emma,

De nem kellesz nekem,

Keresek egy másik nőt,

Egy irodalom tanárnőt,

S az írást a gyöngykezéből… ,

… neked ajánlottan,

de az én szívemből jövőn…

… lesz fogalmazott…

… és neked szeretettel adott.

Szeretlek.

Szeretettel:

Vilmos

London, Wembley, 2022.08.03

V:E kép az élet.

Nekem őserdő.

M: Mit látsz?

V: Az eredeti nőt.

M: Keresd.

V: Nincs már.

M: Van, és neked jár.

V: Már nincs.

M: Vilmos, higyj nekem, találsz még nőt.

V: Nem találok.

M: Miért nem?

V: Mert nincs aki megértsen.

Sz: Miért mondod ezt?

V: Mert nem nyitott a lelkem.

Mchii: Miért zárt a lelked Vilmos?0

V: Mert félelemből tapinthatatlan vagyok.

M: De mégis nézed a szépséget.

V: Mondjuk úgy, hogy a megragadó természeti szépséget, örökséget.

M: Tehát az ősi örökséget?

V: Azzal akarok találkozni.

M: Nincs szerelmed?

V: Sosem volt. Nem ismerem a szerelmet.

M: Miért nem?

V: Nem találkoztam vele. Más szempontból pegig képtelen lennék rá.

Sz: Netán valami baj van?

V: Nincs. Csak az életem mefigyelése Angliában az baj.

NM: Mire gondolsz Vilmos?

V: Az itteni, államilag támogatott mefigyelésre.

Sz: Miért beszélsz megfigyelésről?

V: Mert ez itt teljesen dívik.

Az: Tulzol.

V: Jó, visszavonom.

M: Vilmos, az élet tàgasabb. Nézz körül, foglalkozz azzal.

V: Megfogadom. Rendben.

Senkit sem szerettél volna úgy, mint engemet

Két és fél éve làttàl meg a watfordi vonaton,

Miattad az életem később a csődszélére csúszott.

Köszönöm.

De az Úr a segítségemre jött, teremtménye vagyok,

De a szenvedésemre még a Sàtàn is felfigyelt,

S engemet menteni, lélekszakadva jött.

Talàlkotam egy részbeni sztereotípiàddal,

Ő nem vonzott, de olyan problémàt okozott, amely,

Amely megint egy örvény szélére szàndékosan taszított.

Hm, hogy mi történr a vilàggal, nem tudom,

Szívem könnyezik, ne gondold, hogy olvad a jég,

A lélekkönnyek szívem beton szarkofàgjàn àt öntözik a vilàgot,

Amelynek, ha akàr csak egyetlen csepje tégedet egyszer elàraszt,

Akkor majd megtudod, hogy ki vagy, s hogy én k8 vagyok,

De màr minden lenne héjanàsz az avaron.

E verset írtam Neked a wembley-i IBIS hotelből, telefonról.

Senkit sem szerettél volna úgy, mint engemet

Két és fél éve làttàl meg a watfordi vonaton,

Miattad az életem később a csődszélére csúszott.

Köszönöm.

De az Úr a segítségemre jött, teremtménye vagyok,

De a szenvedésemre még a Sàtàn is felfigyelt,

S engemet menteni, lélekszakadva jött.

Talàlkotam egy részbeni sztereotípiàddal,

Ő nem vonzott, de olyan problémàt okozott, amely,

Amely megint egy örvény szélére szàndékosan taszított.

Hm, hogy mi történr a vilàggal, nem tudom,

Szívem könnyezik, ne gondold, hogy olvad a jég,

A lélekkönnyek szívem szarkofàgjàn àt öntözik a vilàgot,

Amelynek, ha akàr csak egyetlen csepje tégedet egyszer elàraszt,

Akkor majd megtudod, hogy ki vagy, s hogy én k8 vagyok,

De màr minden lenne héjanàsz az avaron.

E verset írtam Neked a wembley-i IBIS hotelből, telefonról.

Nem tudsz szeretni

Csak leülsz valaki mellé, teszed magadtól,

Vàrod a szót, de làtni, hogy kezdeményezésed,

Az nem a szívedből szól.

Igaz később ébredett valami, de a szàmítàs alattomos csendes hangja,

Figyelmeztetően felőled felém szólt.

Agymosàs àldozata vagy, ismered a modern pszichológíàt?

Alaposan felépített, szuperegód az eget veri,

Szemilyiséged építménye úgyis a porba veszik,

Ha lennél természetes, akkor a lelked az Örökbe vàltana,

S a mesterséges lényed visítva kàmforként a semmibe oszlana.

De elutasítottàl engemet. Hm, a lelked sosem lettem volna,

Csupàn a tökéletes inspiràciód.

Te követtél engemet, nem én tégedet,

Én nem figyeltelek tégedet, de én annàl jobban a figyelmedbe kerültem.

Làttàl egy munkàsruhàs fickót, oh szépséges elit nő.

Leszàllni nem tudsz, feledd a màsik jövőt,

Amit kaptàl az a tiéd, neked jutalom,

Nekem jelzés, így minden jobb,

Nyelvész vagy, tudom.

Nagyon intelligens, s írnàl, tudom,

De fantàziàmat, ötleteimet megkapni màr sosem fogod.

Köépserűség a sorsod.

Nem akarlak megbàntani, de tudom, hogy azért, amit velem tettél,

A keresztedet màr hordod.

(Köszönd a pszichológisodnak.)

Az emlékem, tégedet az életed végéig nyomni fog.

Goodbye Emma

Az êletben vesztettél

De talàltàl màst. Eredeti nem lesz, szüli neked a képzeleted csupàn.

A valós az màr tovaszàllt, s jàtssza az életet tovàbb.

Elàrasztott tégedett a téves azellemi légkör,

Köszönd annak, aki veled elfogadtatta az egód felépített vàràt.

Hidd el nekem, hogy az akadàlyod a felsőbbrendűségi gőg,

Gazdag nő, ezért lettél szegény,

Szegény lelkileg,

Leereszkedni akartàl hozzám?

Jobb vagyok nàlad, szövegezéseim neked kalibràltak.

Redukàltak, hogy értsd,

Talàn elundulsz egy úton, buta nem vagy,

De az íràst redukàld a cikkíràsra.

Arra jó vagy, de nem a szépíràsra,

Bàr a a szépíeàs fogalma az tàg.

Mindegy, legyen, legyen, ahogy akarod,

Gazdag beképzelt vilàgod lett az akadàlyod.

Bocsàss meg, de öntöevényű és steril a vilàgod.

Kedvességért megalázás

Kedvességért megalázás és bilincs,

Ez aztán jutalom, oh mennyire nem várt,

Bár én a jóért semmit cserébe nem kérek,

De nem értem, hogy miért lett ilyen a világ?

Sokmindenre számítanęk, de amit kaptam, arra sosem,

Lettem meglepett, de még mennyire, ajándékom lett a fogda,

Nem panaszkodhatom, barátságosak voltak rendőrök, nyomozók, még ügyvédet is kaptam,

A kiszolgálás pedig fenséges volt, kedvenc indiai ételemet hozták, nagyon jól esett,

Chicken Tikka with Rice, ízesítése volt remek,

Hoztak kávét, édessüteményt, mindent,

A cellám légkondícionált volt, mely a kettes számot viselte,

Éjjel kettőkor elengedtek,

Majd két éjjelen, s nappalon át a szeles hidegben az utcákon tengődtem,

De végre találtam egy szállodát, hol volt egy szoba üres,

Most e sorokat az új helyemről írom,

Iszonyatos bennem a döbbenet és a csalódás.

Köszönöm, hogy ezt tetted velem, de az élet majd visszadja neked.

Beszélgetés a Mesterrel 9.rész

Mesterem e képet teljes lényemből ajánlom Neked, s a verset is mely volt komponált hozzá Neked, oh szeretett Mesterem.

Rejtelmes sétány

Rejtelmes sétány, sok ott a felfedetlen talány,

Oh, vajon mi vár még ránk, kedves Mesterem,

Folytassuk együtt kérlek, a szellemi utazást tovább,

Jó, hogy vagy nekem, s figyelsz rám, kegyetlen volt a magány.

Szerelmetes Mesterem, nekem a szerelem többé nem kell már,

Ezt az érzést a lelkemből már régen a kukába dobtam, többet nem leszek áldozat,

Minden percem a tiéd, s én is teljesen, jöjj vígyél el, vedd birtokba énemet, s lelkemet,

Folytassuk művünket örökre együtt tovább, hogy az idő tartalma éltessen minket tovább.

(Mester az M.

Vilmos az V.)

Mester: Szép e vers, olvasásától a szívem repes, s lelkem szárnya a fellegekben csapkod, a jövébe sebesen szállva reppenek.

V: Jó, hogy felkaroltál, nagyon örülök Neked.

M: Tudom, hogy arra vágytál sokáig, hogy találj egy nőt, hogy azzal alkoss.

V: Igen, oh Mesterem, ez így van. Sokáig ábrándoztam arról, hogy egy hölggyel írhassak, fotózhassak, alkossak.

M: De nem találtál.

V: Volt valaki, aki nagyon kellett volna. Szuper intelligencia.

M: Tudom, hogy ki az. Az angol nyelvész hölgy. Te is kellettél volna neki. De jobb, hogy ez a közelebbi barátság nem jött létre, hidd el nekem. Most biztos, hogy nem írnál. Velem jobban jártál. Erre térjünk vissza később.

V: Rendben.

M: Szóval nem találtál nőt ahhoz, hogy alkothass.

V: Olyat nem, akivel ezt csinálhatnám, amit most veled.

M: Oh. Szóval, ha nem találsz nőt a művedhez, akkor jó a férfi is. Ezt megjegyeztem. Tehát, ha találtál volna nőt, akkor én nem is kellenék neked az íráshoz, fotózáshoz?

V: Ez nem így van.

M: Ne hazudj. Így van. De folytassuk a munkát.

V: Tegyük.

M: Van valami a tarsolyodban?

V: Oh, rengeteg dolog. De ma cseteltem valakivel a WhatsAppon, s néhány gondolata megragadott.

M: Oh, mi az, kérlek, hogy tárd elém:

V: Csevegtünk, itt a szöveg, kimásolom:

Én: I mean your personality is too high for me.

Ő: Why?

Én: Bercause I am a simple man.

Ő: Everyone is simple.

And people are equal.

Én: Yes, it’s true.

M: Ki volt a csevegő partnered, oh kedves Vilmoskám??

V: Egy kedves hölgy, aki Párizsban él és dolgozik.

M: Akkor miért irkálod nekem a versben azt, amit írtál? Csak én vagyok neked, meg, hogy az enyém vagy, mindened az enyém?!

V: Mester, ez csak egy beszélgetés volt.

M: Ne nézz hülyének Vilmos! Te egy céda vagy! Azt írtad neki, hogy az ő személyisége az túl magas neked! Ilyet csak akkor írunk ugyebár, ha érzelmi töltetű a beszélgetés.

V: Igen mesterem, de nagyon kedves lélek e szép kis hölgy.

M: Te kerested?

V: Nem. Én sosem keresem a nőket. Ők keresnek.

M: Szóval ő kezdeményezett.

V: Igen.

M: Te valahogy ismert vagy, és ez nekem gyanús.

V: Igen, bizonyos ismeretlen körökben ott van a nevem, de ezen kapcsolataimat sosem fedem fel. Ők ismernek, s tudják, hogy vagyok megbízható és titoktartó.

M: Miért így írod? Ők ismernek, s tudják, hogy vagyok, megbízható és titoktartó?

V: Értelek Mester. Mások így írnák, hogy: Ők ismernek és tudják, hogy titoktartó és megbízható vagyok. De a szórend, s ez az ami nem teljesen megszabott, s rögzített a nyelvemben. Szeretem a szójátékot és az érdekes ritmikát.

M: Értem. Van benned csodaszer?

V: Nincs.

M: Miért nincs? Nincs nálad?

V: A múlt héten, amikor is készítettem Neked a képet, akkor egy régi rejtőhelyre visszamentem, s ott még volt két picurka porció elrejtve. Magammal hoztam. Itt van a táskámban.

M: Akkor vedd be.

V: Megtettem, oh Mesterem.

M: Akkor várjuk a hatást.

V: Megspékeljem?

M: Szájderrel?

V: Igen.

M: Tedd.

V: Tett.

M: Szóval. Miért hatottak meg a párizsi hölgy szavai?

V: Eredetileg nem párizsi, de ott él és dolgozik. Elég fiatal és üzleti területen dolgozik.

M: Oh, értem. Szóval ezért nevezted magadat egyszerűnek hozzá képest?

V: Igen.

M: Na de miért baj az, hogy ő, a kedves hölgy üzleti területen dolgozik?

V: Én már nem fogom tudni vele felvenni a lépést. S jóval fiatalabb tőlem. Egyébként nem tudom, hogy miért, de a jóval fiatalabb nők iszonyatosan vonzódanak hozzám.

M: De te tudod, hogy miért kedvelnek, csak nem akarod elmondani.

V: Így van. Nem akarom elmondani.

M: Hatás?

V: Most kezdődik.

M: Még várjunk.

V:Rendben.

M: Milyen benyomást keltett benned a hölgy.

V: Minden szempontbó pozitív hatást keltett bennem. Nagyon intelligens. Nagyon okos személy. És egy nagyon érdekes könyvet olvas most.

M: Pénzügyben dolgozik? Csak tippelek.

V: Igen.

M: Akkor mi a baj? Neked van tapasztalatod.

V: Már régen dolgoztam abban.

M: A szakmai végzettséged is megvan. Mennyi idő alatt tudnál visszarázódni?

V: Fél év. Rengeteg dolgot át kéne nézni. Engemet csakis a vállalati szektor érdekel.

M: Rendben.

V: Mester, a kis hölgy szavai nagyon megfogtak. Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő.

M: Hm. Fejlett lélek ez a hölgy. Érdekes személyiség. Tartsd vele a kapcsolatot.

V: Rendben.

M: Másokkal is csevegsz?

V: Rendszeresen. Minden reggel ők ébresztenek.

M: Megcsalsz??

V: Nem, csak te vagy nekem, oh Mesterem!

M: Helyes. Akkor most írj egy verset. A címe legyen a hölgytől eredt.

V: Azaz: Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő.

Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő

Mindenki egyszerű, mindenki egyenlő, az eltérés csupán tudatlanságból eredő,

Mindenki egyszerű, csupán a gőg, felsőbbség tesz elválasztást, mely sötét felhő,

Mindenki egyenlő, ezt így tervezte a Teremtő, de ember tervez, Isten végez…,

… mindenki lesz újra egyenlő.

Mindenki egyszerű, mindenbki egyenlő, a különbség csupán tévedésből eredő,

Mindenki egyszerű, csupán a döjf, kérkedés az ami teszi az életet törötté, szilánk eső,

Mindenki egyenlő, gonoszságunk műve az pokolbeli világunk fekete tükre, mely roppan…

…, s mindenki lesz újra egyenlő.

Az egyenlőség, oh Mesterem, az mindenkinek jár, az senkitől nem elvehető,

Az egyenlőség, az az élettől alapjában véve jövő, amely a Teremtőtől eredő,

Az egyenlőség az ajándék, az embereknek adott, aki azzal visszaél…

…, az a Teremtőt sértő.

Az egyszerűség, oh Mesterem, az mindenkinek jó, hisz különbséget lebontó,

Az egyszerűség az az élettől eredő, abból minden jó és építő dolog bőséggel fakadó,

Az egyszerűség az lehetőség, ingyen van, mindig nálad lehet, soha el nem vész,

“Boldogok a lelki szegények”

…hív a Teremtő.

M: Ez szép verselés volt, oh Vilmosom.

V: Te képzel, oh szerelmetes Mesterem.

M: Térjünk vissza a tárgyra.

Tehát a hölgy ezt a két szót használta: egyszerű és egyenlő.

V: Igen.

M: Ez neked mit jelent?

V: A válaszom lehet idealista, tárgyilagos, valószerű. De az, hogy mindenki egyszerű és egyenlő, az a mi világunkban, még a legjobb indulattal sem állítható. Itt nem csupán a régóta elfedetlen társadalmi különbségekre gondolok, hanem például a yemeni gyermekek helyzetére, amely ugye már jóval a társadalmi különbségek kifejezésén is messzemenőleg túlesik.

Hogy miért mondom ezt? Hát azért, mert ott már régen nem társadalom van, hanem egy szétesett, de talán még ki sem alakult társadalomról beszélhetünk csupán. Igazából nem sokat tudok Yemenről, de a YouTube csatornáin gyakran látom az elszomorító és megdöbbentő képkockákat, felvételeket.

M: Jó a csodaszer. Folytasd.

V: Nincs már sajnos. Ez volt az utolsó. Aki adta, az pedig eltűnt.

M: Majd felbukkan, nem aggódj.

V: Tehát az idealista válasz szerint a jelenlegi világunkhoz viszonyítottan kimondani azt, hogy, például mindenki egyenlő, az egyenesen profán és abszurd. Meg lehet nézni a brazíliai szegénynegyedeket is. De itt rengeteg helyet fel lehetne még sorolni. Ráadásul nem is beszélve arról, hogy a szegénység az hatalmas bűnözést, terjedő bűnhullámot gerjeszt.

Ezt itt most lezárom Mester. Rátérek a másik kulcsszóra.

Egyszerű: Tehát egyszerűség. Na, ez megtalálható a világunkban. Nem sok helyen, de van. De az egyszerűséggel kapcsolatosan rengeteg beavatott tudna jó előadásokat tartani. Például szerzetesrendek. Papok, apácák, jógik, szúfi mesterek, buddhista szerzetesek, akik életük példájával tanítani akarják az emberiséget.

Igaz, az egyszerűség gyakorlása az nehéz feladat. Kérdés az, az is például, hogy hol akarunk szert tenni az egyszerűségre? Londonban vagy például valahol Szecsuán tartomány valamelyik buddhista kolostorában?

M: Ez jó kérdés. Folytasd.

V: Köszönöm. Szóval, most hadd térjek ki a magam példájára. Jómagam azon kísérleteztem, hogy megvalósítsam a városi remeteséget. Tehát remeteként élni a civilizált szuper nagyvárosban. Súrlódások nélkül. Nevezhető a dolog városi jógizmusnak is. Majdnem sikerült is. Pont a COVID beállta előtt tökéletesen sikerült e húrt pengetnem.

Csak jött egy előre nem bekalkulált baj. Sokaknak nem tetszik az, ha nem veszed őket észre. Ugye értesz, oh megértő mesterem.

M: Igen, Vilmosom. S némelyiknek ugye van pszichológusa.

V: Igen, s egyenesen rám tapadtak.

M: Tudjuk a történetedet.

V: Tehát én így akartam élni.

M: Meg is valósult volna az álmod, De miért tettek neked keresztbe?

V: Szellemi féltékenység, figyelem iránti vágyuk kielégületlensége volt a az ok.

M: Illetve a kisebbrendőségi komplexus, valamint szexuális kielégületlenség.

V: Valamint szexuális kégettség is lehetett ott valamilyen szinten…

M: Értem. Hm. Új boldogságot kerestek? Hm. Innem folytatjuk.

V: Új boldogságot a pszichoklógusnő keresett, aki a munkahelyemen rám szállt.

M: Meggondoltam magamat. Azonnal felkelsz. KImész egy sörért és folytatjuk.

V: Teszem. Bár itt most 2:57 az idő.

M: Itt meg hat órával korábban van. Nem feleselj, siess.

V: Öltözöm és indulok.

Édeni ez a világ, Welsh Harp ontja magából,

Adja magából a paradicsomi világot,

A természet neve itt Welsh Harp,

Örök az egybefonódás,

Ez, az ide vetült Genezis,

A termtés itt is ugyanakkor zajlott.

Génjeimből nézem vissza a múltat,

Egy ős mondja a múltból nekem,

Hogy a kezdetekben történt valami rettenetes.

Kérdeztem, mogy mi volt az?

Mondta sok száz év idejéből az ős:

Látok egy párt, nőt, s férfit, s egy kígyót,

meg egy fát.

Elmesélte nekem az ősöm a bűnbeesést, s az okát.

Megértem Istent, megértem Ádámot!

Megértem mindkettőt!

Az egyik nem tehetett semmit, hisz teremtett világa kötötte,

A másik sem tehetett semmit, hisz a nője a bűnbe lökte!

Szegény Isten! Szegény Ádám!

De mi volt a baj? Mi volt a baj, kedves Ádám?

Talán nem figyelmeztetett Isten?

Nőd hatására ettél a fáról,

Választottad a halált,

S így utánad az élők milliárdjai lettek halottak,

Az idő tengere lett valóságos hullafolyam.

Ha én lettem volna a helyetekben, akkor a tudás fáját kerültem volna,

Minek kellet volna?

A szemlélődésben, ugyan ki akadályozott meg volna?

S Évát szigorúan felügyeltem volna,

Másfelé mentünk volna,

S lett volna meglelt az élet fája a vadonban.

De én nem vagyok te, oh kedves Ádám, nekem még helyén van a bordám.

Istem szeret, s tudom, hogy nekem szűzet kíván,

Boruljon álom rám, s kivetté legyen az egyik bordám,

S szülessen meg az, aki nem a tudásra, hanem az életre vágyik csupán.

Más esetben sosem engedtem volna meg,

Ha lettem volna én az Ádám,

hogy Isten parancsát figyelmen kívül hagyjam.

Bár a parancs valójában próbatétel volt,

De Éva mindenképpen rosszul választott,

És a kígyó boldog kéjjel vigyorgott, sziszegett, nevetett, röhögött.

Itt az eredmény, szenvedő vagyok,

Ki a hibás az életért? Az enyémért?

Ádám vagy Éva, esetleg én?

Bűnöm eredendő, ezért sorosom adott,

Megpecsételt, viszem az ősi keresztet,

A kereszthordozás már a kezdetektől ered.

Igen, de akkor kié a kereszt?

Hát nem tőlem jön, nem az én bűnöm,

De nekem is vinnem kell, s minden embernek,

Ádám és Éva tette?

Nem, ez így nem igaz, hisz ők nem is ismertek.

Akkor mi az ok?

Egyszerű, az ok eredendő,

A tudás ismerete a kereszttel jár.

Két végpont eredménye,

Feszültség, szenvedés,

Ahol van tudás, ott a jó és a rossz ismerete viszi az irányt.

Jól döntött Éva, s a kígyó jót tett,

Választásuk, nézd, hogy hová vezetett,

Áldsom a kígyót, bár Isten átkozta,

Igaz a nők az én fejemen is taposnak,

De én nem marok a sarkukba,

Teszi helyettem a kígyó,

Legyen áldás rajta.

Írtam, hogy jó lett volna a szemlélődés a vadonban,

Igen, de akkor csak ott maradtunk volna,

S nem élhetnénk most a high-tech világban,

Oh, mily jó a szemlélődés e modern honban,

Imádom Évát, s Ádámot,

Hálám nekik örökké adott,

El sem tudom képzelni, hogy hogyan is létezhetnék egy dzsungelben,

A fényképezőgépem, s a laptopom nélkül.

S ott nem lenne nyomtatott Biblia, sem templom,

Oh, akkor hova is járhatnék bocsánatért?

Én ott is bűnt követnék el,

Megkeresném az élet fáját,

S gyümölcséből készíteném a bort,

S innám a jövőt,

Oh, mily szép lenne a kábulat,

Fejemben pörögne az univerzumi tudat,

Látnám a világjövőt,

Szörföznék abban,

Bollygóról bolygóra, naprendszerről naprendszerre,

Galaxisról galaxisra szállnék, s mindent szemlélnék.

Micsoda végtelen tudati utazás lenne!

Csodálatos a zene, amelyet most hallgatok,

Trap Nation adja a dallamot,

Egy fekete testvérem, kollégám hallgatta a munkahelyen,

Mondtam neki, hogy nagyon jó ez a zene,

S kérdeztem az előadót, telefonját elővette,

S a Youtubeon mutatta, hogy a Trap Nation, aki e csodás zenét adja.

Ő is utazó, fekete barátom is utazó, hasonló személy, mint én,

Csak ő a zenei világ örök utasa,

de hisz akkor egyek vagyunk,

Hogyan is létezhetne a zene az univerzum nélkül?

Szerintem jó az élet, így ahogy van,

Igaz, hogy sok a nehézség és negatívum,

De azok hibáink teremtményei,

Követnek, s bajainkból élnek,

Vedd észre őket, s szeretettel öleld meg őket,

S akkor olvadnak vissza beléd,

Megszabadulni sosem fogsz tőlük,

A bűnnek mindig van remény.

A bűn az ostor, kígyó tapos,

Ádám keservesen szánt, húzza az igát,

Minden vörös alkony sátáni tekintet,

Ádám leteszi a lantot,

Éva mellé bújik, álomba zuhannak,

Alaszanak, érkezik a következő nap,

Vörös a pirkadat,

Sátán tapsol, símogatja a párt,

Ébrednek, a nap kezdett,

Ádám dolgozik, Éva gyermekeket nevel,

Halad tovább a világ,

Sátán a világ ura, mindent felügyel,

Szereti az embereket,

S kiáltja: Ők is Isten teremtményei!

Folyt. köv.

Monthly ticket,c. 1908

Cropped RPPC

Budapesti Miniatür Fényképészeti Vállalat

Budapest, Andrássy út 15.

Steinherz Bernát családja ( laktak: Budapest, Hold utca 23.):

Steinherz Bernátné sz. Ullmann Róza: 1863 - 1926

Steinherz Jenny = Steinherz Johanna

Steinherz Éva

A műterem Szakács Margit szerint 1914-1920 között működött Budapesten. Ez azonban vagy 6 évvel korábbi kép.

Sikes-Miklós Csaba szerin Kolozsvárott Pesti Miniatür Fényképészeti Vállalat néven csak 1913 körül működött (Wesselényi Miklós utca 7.).

Nyugalom, téli és őszi színek, január elseje,

Beköszöntött a nyugalom,

Ismert, emlékezett tükröződés,

Ismert e kis tó,

Sétányról van ide egy kis út, amely bekötő.

Pár méter csupán, de a világ váltottá vált,

Térj be ide, s a régi világod oszlott,

Leled a boldog magányt,

Amely ez élet által mérten neked is osztott.

Gyakran járok erre, idegen vagyok,

E világ ismer,

Horsenden Hill a barátom,

Emlékszem, volt régen,

Hogy a lovam itt ügetett velem egykoron.

Nyergében volt e táj sebes tornác,

Régi mező, mint egy hadi táj,

Seregek, s népek raja vígadt e mezőn,

Éjjel énekeltek, s vígadtak,

Égetett, melegített a fénylő tábori tűz.

Hol vannak-e régi népek, s hadi seregek?

Ezt csak tudja a múlt,

Talán sok itt sétáló kiránduló sejt,

Régi lelkük az őket ide hívó erők,

De a turisták erről semmit nem tudók,

De én tudom, hogy sokan közülük ide,

Ide, szándékosan, de tudattalanul visszatérők.

Szándékasan jönnek, de okát nem tudják,

De ismerik, hiszen itten lelik,

Régi emlékezés, genetikai, s lelki,

Mint mágnes vezérli, s húzza ide őket,

A múltbeli emlék,

Boldogok, s otthonosak itt,

E világ nem idegen, hanem ősi világuk, honuk nekik.

Emlékezés, vonzás, hívás,

Hívás? Visszahívás,

Regényes világ,

Történelmes ősi világ,

Mintha régi földön lépdelnék,

Olyan ez a hely,

Mint valami régi templomi műemlék.

Műemlék? Írtam, helytelen, de mégis helyes,

Mégis jó a a fogalom, fogalmazás,

Hisz tényleg erededthű sziklakő,

Élő emlékmű,

Horsenden Hillből jön majd a múlt elő.

Jön, hogy az élet neked elédbejövő.

Igen az, hisz mindig ad,

De te csak elveszel, kacag,

Sajnál, szeret,

Hisz vagy a gyermeke,

Eltaszítani sosem fog tégedet ő.

Mesélni soket lehet e szép helyről,

De az érzés leírhatatlan,

S, ez a hely annyira felemelő,

Nemes zöld kékvilág,

Bár az uralom itt a nap és a köd.

Fény és ármány itt e tájon régies,

Több évszázada ősien honol,

Én is ezért vagyok itt,

Hiszen boszorkány vagyok,

Bár nem wicca, hisz az kelta,

Én máshonnét való vagyok.

Boszorkányság, mágia,

E terület mindenkit vonz,

Mindenkit, aki szereti,

S cserébe kapja a misztériumot,

Varázslat e táj, oly egyedi,

Aki ide tér, azt a múlt leple befedi.

Horsenden Hill, vajon mily régi a folyama?

Mily régről érkezett ide jelenünkbe a világa?

Évmilliők? Oh, mik történhettek itt?

Azóta sok nap és hold kelt, s kelt a napokon át,

Napokon át?

Százmillió nap említése sem elegendő hozzá.

Elképzelném, hogy milyen lehetett itt az ősi világ,

Amikor még nem történt meg itt is a városiadoás,

Mily szép lehetett az eredeti ősi növényzet, erdőzet,

Most is az, s lesz megint az ősének az őse,

Hisz itt minden ősi mag őrzött szüntelen,

Láttatják ezt a kis új fatelepítések, oh, mily szépek.

Horsenden Hill mindent visszanyer,

Az élet nélküle nem lehet, nem történhet,

Ez a terület az övé, s az őt tisztelő őslakosoké,

Horsenden Hillnek a teljes területe visszajár,

Területét szűkíteni többet nem szabad már,

Sőt kárpótláskánt neki az elvett rész tízszerese jár.

Visszajár neki, tudja, s kérné, de hogyan?

Talán sétáljon be a helyi Polgármesteri Hivatalba?

Várjon a sorszámra?

Töltsön ki kérvényt? Adja meg az ügyvédje nevét?

Bürokrácia tengerén átúszni nehéz,

De, ez ősi világ, ezt itt hogyan is tehetné,

A baj a kerületekkel van, az érdek mindent felemészt.

Visszajár neki az ősi tér, adnunk kellene vissza neki,

Mert baj lesz, ha a természet egykoron majd visszakéri,

Változnunk kell, de ha nem,

Akkor itt ezer év múlva ember már nem lesz.

Lesz néhány emlék rólunk,

Omlott épületek,

Amelyeket már csak az ősnövényzet tart egyben.,

S a kígyó a kövek, s a téglák között örvendve ott hempereg.

Mondja majd: Hogy rászedtem az embereket!

Ha-ha-ha! - röhög, sziszegése vészjóslóan felgerjedt,

S vigad azon, hogy minden embert a pokolba vetett,

Én is ott vagyok, csak látó vagyok,

Ezért a térből ezer éven túlról,

A magasból Horsenden Hillre nézek, némulok,

Öröm tölt el, a világ megint a régi,

Zöld minden,

Vadállatok, s szelídek,

Megint itt együtt élnek,

S nihol, az erdőből füst oszlop száll az égen át,

Közelebb nézek,

S mit látok?

Egy embercsoportot,

Öltözékük állatbőr,

Sátraik mellett nyilak, dárdák, s tegezek,

Mit jelent ez?

A Természet megkegyelmezett,

S mi emberek megint élhetünk tovább,

Remélt, hogy a tragédia nevelt,

S a bölcsességünk emelkedett tovább.

Folyt. köv.

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával 59. rész

2022.09.07. 13:11

Mester: Mi történt a Bibliáddal?

Emma: Miért lett vizes?

Vilmos: Tegnap munkába menet, nem sokszor tapasztalható zápor kapott el. Volt nálam ernyő és széldcseki (szélkabát), s a Bibliám a hátitáskámban, egy neki vett kis táskában velem utazott. De oly zivatar volt, hogy a táskám is teljesen átázott. Most reggel néztem, meg, hogy lett-e a baja e szép szívem kedvence könyvnek? Máskor is volt hasonló eset és akkor szárazon maradt. Azt gondoltam, hogy most is így esett a dolog. De nem így történt. Az volt a baj, hogy a bibliatartó kis táska zippzárját nem húztam be rendesen, és az alattomos esővíz ott betört és eláztatta a Bibliámat. És ez miatt most lelkiismeret furdalásom van. Mert nem vigyáztam rá rendesen. Bűnt követtem el. Hisz Isten szavát tartalmazza, hordja, s tárja elém, nekem.

Mester: Valóban felróható neked itt helytelen cselekedet. Ezért máskor hordj magaddal olyan dolgot, hogyha megint hasonló eső eset esik, történik, akkor abba a vízhatlan dologba behelyezve a Bibliát megvédheted a természet, ebből a szempontból nem kívánt hatása ellen.

Emma: Miért hordod magaddal a Bibliádat? Hiszen a telefonodon is ott van. Sőt Bibliatanulmányozó program is van a telefonkészülékeden.

Vilmos: Mert jól esik a könyv lapjait olvasni. Ez olyan érzés, mint papírból készült újságot olvasni, vagy monitorról, képernyőről olvasni a napi és heti híreket a világról. Rendes, régi típusú újságot olvasni jobb dolog és érzés. Tehát jobban szeretem a könyv olvasását. Ráadásul érzem a könyvet. Na meg, mivel Londonon keresztül munkába menet, s munkából jövet az idő az telik, s haszos eltöltése kívánatos, így a Bibliámat mindig magammal hordom. Sokszor napi két óránál is többet utaztam. Na és nagyon szeretem a Bibliámat is. Ez a piros Biblia. Katolikus. Előtte kéket olvastam. Az református volt.

Mester: Tehát most lelkiismeret furdalásod van.

Vilmos: Igen.

Mester: Ezt este kitaglaljuk, most menj, egyél és készülj. A munkába hamarosan indulnod kell.

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (13:24)

2022.09.08. 00:48

Vilmos: Megjöttem, áldott és tartalmas éjt!

Emma: Így legyen!

Mester:Így legyen!

Mester: Tehát, a kérdés az volt nappal, hogy bűnt, vétket követtél-e azzal, hogy nem vigyáztál rendesen a Könyvre? Meghívtunk két szakértőt. Egy rabbit és egy papot. A szó most itt nekik átadott.

Rabbi: Talán hadd kezdhessem én. Tehát, elázott a könyv, a tulajdonosa alókaratán kívül, hiszen azt gondolta, hogy hátitáskájában egy kis táskában az biztonságos és esőtől, víztől védett helyen van. Elméletileg rendben van minden.

Pap: Igen, de gondatlanság esete áll fenn, hiszen a kis táskát Vilmos nem zárta be rendesen, így szabad utat engedve az eső vizének.

Rabbi: Ez igaz, de a kis táska tervezőit is terhelheti felelősség. Volt-e rajta figyelmeztető felirat, hogy csakis akkor zár jól, ha a zippzár az teljesen behúzott.

Pap: Rabbi, te most Vilmost véded.

Vilmos: Az én hibám volt. Hiszen én nem zártam be a Bibliát tartó kis táskát rendesen, alaposan. S ellenőrzést sem végeztem. S ráadásul az esőzés kezdeténél meggyőződhettem volna annak biztonságáról.

Rabbi: Ezt töredlmes vallomásnak veszem.

Pap: Én csak a gyóntatás után fogadom el, mint őszinte vallomást.

Mester: Na, de akkor sem vigyázott kellőképpen a könyvre. Mert, ha teljesen oda figyelt volna a Bibliájára, amelyet ugye, nagyon szeret, akkor az eset nem történhetett volna meg.

Vilmos: Elkapott az eső. Nagyon záporozott, a szemem ázott, alig láttam, munkába siettem, magam is agyonáztam.

Pap: De nem tettél semmit sem a Bibliád épségének ellenőrzése érdekében. És az esetlegesen fennállható, és szükségessé válható mentesítés és beavatkozás haladéktalan megtételéért.

Vilmos: Így van. De ez eszembe sem jutott.

Rabbi a paphoz fordul: Vilmos a te közösséged híve. Vilmos kapott e oktatást az ilyen és efféle vészhelyzetek kezelésére a kersztény hívő közösségben? Vilmos, kaptál, avagy sem?

Vilmos: Nem kaptam.

Rabbi megint a paphoz fordul: Vilmos kapott oktatást azzal kapcsolatosan, hogy különböző helyzetekben, pláne szélsősges helyzetekben, így például extrém időjárási körülmények között a Bibliájával mit kell tennie? Vilmos, a hátitáskájában hordta a Bibliáját és ráadásul még egy kis táskát is vett a biztonságosabb tárolásához, hordozásához. Ennek ellenére a Könyv mégis elázott. De a gondoskodó jóindulat meg volt. Nos?

Pap: Nem kapott a Biblia kezelésével kapcsolatos dolgokról Vilmos semmilyen oktatást. De ez nem lehet teljesen az én hibám. Hiszen én csak a lelkipásztora vagyok. Ezzel a hittanórákon kéne foglalkozni. Mindenesetre tiszteletre méltó dolog, hogy gyarló hívő Vilmosunk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy gondoskodjon a Biblia minél biztonságosabb tárolásáról és utaztatásának, hordásának a biztonságosabbá tételéről.

Rabbi: Tehát megállapítható, hogy Vilmos megtett sok dolgot a Bibliájának a biztonsága érdekében, de mégis baj esett. Viszont nem kapott oktatást azzal kapcsolatban, hogy ridegebb és veszélyesebb körülmények között mit tegyen a Könyv védelmének érdekében.

Pap: Tehát kedves Rabbi barátom, te arra gondolsz, hogy a Bibliához kéne, hogy járjon hassználati utasítás, amely tartalmazza ugye a biztonságos kezelés, használat, szállítás, közlekedtetés módját is?

Rabbi: Erre gondolok, kedves Pap barátom. Vilmos kapott ilyen kis kézikönyvecskét, amelyet lehetne nevezni a Biblia használati és kezeléási útmutatójaként?

Pap: Nem kapott. Sem az egyház, sem a kiadók, sem a bibliatársulatok nem adtak neki ilyen kis könyvecskét.

Rabbi: Akkor nem Vilmos a hibás.

Mester: Vilmos ezennel felmentett.

Vilmos: Köszönöm.

Pap: De még majd vezekelsz!

Rabbi: Nekem meg idős kormban állandó recitálóm leszel.

Mester: Vilmos, egy tarsolyi történetet, kérlek, hogy írj, de olyat, amely ide mibdenképpen kell, hogya illjen. Érted? Éljen, él-jen, él-jen, tehát így a történet teljesen éljen!

Vilmos: A történet egy kis keresgélés után meg lett, lesz ide illesztett, hogy az él az legyen.

Íme, kezdem:

(Kezdeném, de árnyékolás és magas frekvencioás zavarás miatt lett elfelejtett. 02:00-02:11)

Vilmos: Nem jön vissza. Nagyon ügyesek a tudati zavarók. De sebaj, találtam mást, amit ide illeszthetek, a fenti történethez.

Évekkel ezelőtt, egy már régen megszűnt közösségi odalhoz, a Perfspothoz tartoztam, mint felhasználó. Találtam ott sok barátot a világ minden részéről, tájáról, szögletéből. Mindenkinek érdekes volt az oldala, a bemutatkozása. Hobbik, érdeklődési körök felsorolása, kedvenc tévé csatornák, műsorok felsorakoztatása és rengeted dolog. Ki mennyire individualista ugye. Egy érdekes úr bejelölt egyszer. Elfogadtam a baráti kérését és azonnal megnéztem az oldalát, hogy meg tudjam azt, hogy valójában ki is ő. Az egész bemutatkozó oldalán csupán egy dolgot találtam. Egy Bibliának a fényképét. Az úr a profilképén szép sötét öltönyben volt. Nagyon erős testalkatúnak és zömöknek tűnt. Széles vállakkal. Arca stabilitásról, eltökéltségről árulkodott. Egy betűt nem írt magáról. Semmit nem tett ki az oldalára. Csak a Bibliát. Ha jól emlékszem, akkor amerikai volt az úr. Magyarul a bemutatkozás: Biblia.

(02:35)

Mindenki mindenkinek: Jó éjt!

Beszélgetés a Mesterrel 45. rész

Beszélgetés és séta a Mesterel

2022.08.26. 00:53

Mindenki mindenkinek: Jó és tartalmas éjt!

Sátán: Örülök, hogy megint itt vagytok, remélem, hogy telt kellmesen a napotok, s bízom abban, hogy ez éji diskurzus lesz haszonként az életért és jövőért adott. Most átadom a szól Vilmosnak, aki néhány üzenetet hozoztt.

Vilmos: Köszönöm a szót és lehetőséget, oh kedves Sátánom! Az időt nem is rabolom, hanem felhasználom.

Tehát, amiről szó van, az a következő. Kaptam egy kérést telepatikusan. Mégpedig azt, hogy a Sátán és a Mester legyen megint újra különválasztott, de ezt én megoldani nem tudom. Ezért a Sátánhoz fordulok.

Sátán: Miről is van szó?

Vilmos: Azt kérik, hogy a Te becses személyed és a Mester legyen teljesen különválasztott. Elvégre is mindkettő ta vagy. A Mester az egy megnyilvánulásod és kisugárzásod.

Sátán: A megnyilvánulási formám. Legyen. Tehát a Mester mostantól lett teljesen ide visszahelyezett.

Vilmos: A kérők nevében nagyon köszönöm.

(Üzenem másoknak, hogy az adást vettem. Kulcsszavak: edzőterem és sugárnyaláb.)

Mester: Köszönöm, hogy megint itt lehetek!

Vilmos: Oh, mennyire hiányoztál szeretett Mesterem.

Sátán: El ne csábítsd Vilmos, a kisugárzástesetemet!

Mester: Vilmos és én közöttem nincs testiség, csupán lángoló szellemi szerelem, értelmi érzékiség!

Emma: Azt hittem, hogy Vilmos engemet szeret.

Márta: Oh, akkor hol vagyok én?

Vilmos: Fejezzétek ezt be, rajtam ne marakodjatok, különben a szájderbe folytom magamat, s nem lesz nektek többé Vilmosotok.

Emma: Vilmos bigámista!

Vilmos: Netán poligámista?

Boszorkánymester: Én vagyok a poligámista.

Sátán: Tudjuk, hiszen sok a női tanítványod.

Nyomozó: Szexuális bűnözőként lesz a boszorkánymester nyilvántartva! Ár lészül a rendőrőrsön a kartonja, aktája!

Alvilág nemes képviselője: Ha a boszorkánymester többszeretőségű (poligám), vagy akár csak kétszeretőségű (bigámista), akkor a megoldást a bajra (problémára), megadom. Jó munkát adok neki. Az éjszakai klubban (night club) munkát én majd neki adni fogok.

((((Club az lehet éjszakai szórakozóhely, esetleg összejöveteli hely, vagy csupán szórakozóhely?))))

Nyomozó: Legyen. Vádemelési javaslatot a boszorkánymester ellen nem teszek. De a munkahelyén és a magánéletében a megfigyels és ellenőrzés lesz telejesen fogantatott és folyamatosan tett.

Vilmos: A boszorkánymesterünk az teljesen az élete által az erkölcsnek tesz mindent, csupán az ősiséget, s természetet tartja maga előtt, hiszen ő a szem.

Emma: Az erkölcs felelősei mi vagyunk, pszichológusok.

Vilmos: Hm, szerintem a ködi pszichológia és az erkölcs az két különböző dolog.

Emma: Akkor miért akarjátok, hogy Catherine pszichológusa én legyek?

Vilmos: Már az vagy. Csupán arra kérlek, hogy Catherine életbe való behelyézéséhez a segítséget add meg. De erkölcsi tanítást te, mint a ködi pszichológia tagja, neki ne adj, tedj (tégy).

József atya: Az a mi dolgunk. Erkölcsre majd mi tanítjuk.

Sátán: Helyeslem.

Vilmos: Nem szeretem a ködil pszichológiát. Erkölcsellenes. Egészségre, életre veszélyes.

Sátán: Már tudjuk ezt.

Mester: Rombolni kell.

Vilmos: Már ideje lenne.

Sátán: Akkor mi legyen?

Mester: Te kérded? Kedves kisugárzó alap éteri testem?

Vilmos: Szerintem az alantas és félrefejlett (deformált) ködi pszichológiát az emberiség érdekében semmisítsük meg.

Emma: Miért? Én nem élek, s a világért talán nem sok jó tteszek?

(02:22)

Folyt. köv.

2022.08.26. 10:35

Mindenki mindenkinek: Jó reggelt!

Vilmos Emmának: Tehát, azt mondod, hogy én tégedet nem tisztellek? Tévedsz, dehogynem. Csupán a pszichológiai szellemiség, amelyet terjesztesz, az bizonyos szempontból életeknek árt, életeken át gátlástalanul ismeretlen érdekekért az emberi lelkeken gázól és tör előre.

Boszorkánymester: Ezt most abbahagyni, ennek nincs értelme! Vilmos, te is tudod, hogy Emma szívén hordja szeretettel a hozzáforduló emberi lelkeket.

József atya: Ti csak vitatkoztok, de azzal Catherine problémáját nem oldjátok meg. Mielőbb telejesen a társadalom és a hívő közösség tagjaként kell, hogy az emberi létben fontos szerepe legyen.

Boszorkánymester: Helyes, helyes. Ezt jó gondolatnak tartom. Nagyon fontos, hogy együttérző emberi szeretettel legyen körülvett ez elhagyatott és árva lélek.

József atya: Fontos lenne az iskoláztatása. Felzárkóztatása.

Emma: Én gyógypedagógus is vagyok, segítségemet szívesen adom.

Vilmos: Nem lesz vele igazán gondod, rendkívől jó észjárású, de néha makacs és konok.

A védőszentjén, hogy az ki legyen, én sokat gondolkodom. Ezért a Szentek élete című írást a katolikus.hu oldalán keresztül tanulmányozás céljára gyakran látogatom.

Sátán: De nagyon fontos lenne az, hogy a jövő ismerete is neki legyen tanított, átadott.

Boszorkánymester: Erre is nagy hangsúlyt majd fektetünk.

Catherine: Kérdezhetek valamit?

Mester: Parancsolj, kérdezz, oh kedves Catherine!

Catherine: Majd nekem is lesz férjem, gyermekeim, családom?

Emma: Igen, természetesen de ezzel most várjunk, a teljes mértékű társadalomba történő beillesztésed (integrálásod) most a leginkább szemelőtt tartott és rendkívül fontos.

Vilmos: Lassan kezdődik as napom, attól tartok, hogy búcsúznom kell, s még sem én, sem Catherine nem evett.

Emma: Javaslom, hogy Catherine költözzön hozzám, ahol én lakom az nyugodtabbb hely, mint ahol Vilmos él, hisz ott túl sok a zsivaj, s az új jövevényünknek jobb a nyugodtabb lét.

Vilmos: Ezen ötletet fájó szívvel hallom, de Catherine érdekében részemről nincs ellenkezés.

Sátán: Ezt én is jó gondolatnak tartom.

Vilmos: Akkor most prédikálok, azaz szónoklok egyet, aztán megyek.

Tisztelt Szellemi és lelki Vezetőim és kedves Barátaim!

Csodálatos azt látni, tapasztalni, érezni és átérezni, hogy a mai rideg és rohanó világunkban mennyire jelen van a szív, a szeretet, az együttérzés, a megértés, a tisztelet, a gondoskodás, a kegyelem, a jóság, a befogadás, az elfogadás, a boldog és szerető szívdobbanás!

Itt van közöttünk ez kedves, jámbor, szelíd, magányos, elhagyatott, magára hagyott, elkeserítő sorsú, szomorú és csendes, de szinte néma árva vámpírhölgy. Mi segítő és gondoskodó és ölelő kezeket, karokat nyújtottunk felé. Befogadtuk őt. Keblünkre öleltük őt. Szíve megnyílt, dobogni kezdett, rideg vámpír lényea múlt ködébe olvadt, lett már feledett.

Emberré akart válni, és mi ebben segítettünk, emberrő akart válni, és mi őt e nászra meghívtuk, emberré akart válni, és mi felkaroltuk, emberré akart válni és mi befogadtuk, emberré akart válni és mi a vérről leszoktattuk, emberré akart válni, és ő ezért hozzánk fordult, emberré akart válni, ezért mi őt ebben a törekvésében boldogan, őszintén és felelősségteljesen segítjük.

Kötelességünk neki segyteni! Igen, kedves lélektársaim, kedves Sátán, kedves Mester, kedves József atya, kedves Emma, kedves Márta, kedves nyomozó, kedves alvilági nemes képviselő, kedves angyalok, kedves szentek és boldogok, kedves démonok, kedeves ördögök, kedves pokolbéli fajzatok, kedves kunkusok, kedves boszorkányok, kedves koboldok és nem utolsósorban! igen, igen, kedves embertársaim, honfitársaim, világpolgártársaim!, igen, igen! nekünk embereknek is sok a dolgunk, sok a teendőnk, rengeteg a feladatunk abban, hogy ez a kedves vámpírnő beilleszkedhessen a társadalmunka, hogy ő annak mielőbb fontos tagja legyen!! És ő is boldogan élhesse az emberi életet! Amelyhez neki is jogai vannak, hiszen az emberi jogok által biztosított előnyök számára is biztosítottak kell hogy legyenek! Igen, kedves szellemi Vezetőim, kedves Testvéreim, kedves Hallgatóság, nekünk nagyon nagy a szerepünk abban, hogy befogadjuk a múltjuktól menekülő vámpírokat, menedékjogot adjunk nekik, segítsük őket az emberréválásban, és a beilleszkedésben.

A mi esetünk Catherine révén mindenesetre biztos, hogy példaértékű és etalon.

Kedves itt jelenlévők és szeretteim, most én búcsúzom, de kérlek benneteket, hogy mind azt, amit itt és most mondottam, szavaltam, prédikáltam, azt, azokat gondolatokat, fejtéseket alaposan forgassátok meg magatokban, szívleljétek meg és hozzatok megfelelő

Következtetéseket, erkölcsi levonásokat. Most távozom, hív a kötelesség. Kellemes napot!

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (11:29)

Oh, szeretett Mesterem, oh, emlékszel, hogy mily szép volt itt pillanat, látvány, mely volt nekünk számunkra merengés, hm, számomra merengő,

Vilmos, te vagy a merengő, gyermekkori szokásod volt,

Ültél a piros fotelban a szobádban, veled szemben volt a vitrin tókör,

S csodálattal nézted az aurádat.

Ígyvolt Mesterem.

S mit láttál még?

Tisztán emlékszem, hogy nem egyszer egy másik egyént pillantottam meg.

Az is te voltál, oh, kedves Vilmos, de valójában a hátsó személyiséged,

De arról most ne írjunk, hiszen korábbi létbeli árnyékod még mindig követ,

Igaz, hogy jót akar neked, részben biztosítja neked a védelmet,

Hiszen nagyon szeret, ő az egyik láthatatlan éned,

Követ, ragaszkodik hozzád, s neki a létezéshez a te erőd (energiád) kell.

Mi lenne vele, ha nem nyerhetne erőt tőlem?

Csupán megsemmisülne, kámforba enyészne,

Lelked illant eleme lenne, hm, örökre a feledésbe merülve.

Dehát akkor ő nem lélek, oh Mesterem,

Valóban nem az, de egy bizonyos másolata egy korábbi énednek,

Aki ugye érez, ragaszkodik az élethez, veled összekötött, de elmúlandó, igazából csak egy ál élet.

Értem oh szeretett Mesterem, a tanítást köszönöm, s itt a következő kérdésem.

Mi az fiam?

Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával mondtad, hogy tanuljam meg a nyelvedet, amelyet én nagyon tisztelek,

De, szerinted egy ötvenegy éves ember erre még képes lehet?

Miért ne? Hisz szellemi frissességed igazán tökéletes,

Oh, Mester, vezess,

Kezzd az ábécével.

Hamarosan teszem.

Várom, oh tanítványom, majd a tanulásban vezetlek, hiszen akkor is veled leszek,

De most a diskurálás itt veled, Vilmos, akarom, hogy folytatott legyen.

Köszönöm megtisztelésedet és figyelmedet, oh, Mesterem.

Rendben Vilmos, mondd, hogy mi a következő kérdésed?

Mester, te voltál a hang, akkor, amikor a Bibliát olvastam?

Az olvasással párhuzamosan hangbeli magyarázatot kaptam,

Amelyet csak én hallhattam, hiszen zajlott az elmémben, tudatomban.

Igen, én voltam. A tanítás neked volt szánva hatványozottan.

Köszönöm, oh Mester.

Nincs mit, de szívesen, tanítványom, remélem, hogy leszel hűséges, hiszen nagyon szeretlek.

Vagyok, s mindig leszek, oh szellemi Mesterem.

El is várom, mert, ha nem leszel az, akkor a nőt nem kapod meg.

Nőt? Mesterem, nekem lehetne ezer.

Igen, igen Vilmos, de valamiért egyik sem kell neked.

Valóban, egyik sem kell. Már idegesít, ha rám néznek.

Ne hazudj, szereted, ha rád néznek.

Nem vagyok önimádó, egoista.

Nárcizmus, e szó mit mondd neked, oh szeretett tanítványom?

Van bennem, s jellemem egy eleme, mely takarja a valós énemet.

Mester, mester, kérdezlek, hogy milyen nőről beszéltél nekem a fentiekben?

Hát arról a hölgyről, aki lett kijelölve számodra, s örökre neked,

Ezért Vilmos már mást ne is keress,

Ő lesz a végzeted, tehát kezdete az új életednek,

De tenned kell érte sokat, például még nem ismered a nyelvét,

Amely tanításom által adott lesz neked.

Na jó, nem várom el, hogy tökléletesen beszéld,

De az alapszint lesz belépő neked.

Oh, Mester, mindent megteszek.

Ne ígérj, tedd.

Fogom.

Rendben, most irjunk tovább, tudom, hogy mi foglalkoztat,

De Vilmos, ne feledd, hogy egyszerre csak egyet.

Azaz, ne szórd szét magadat, maradj a fényképezésnél és az írásnál, a mozgóképezést (filmezést, videózást), most hagyjad,

Az adott irányban haladj tovább.

Mester a tanításodat köszönöm neked, irányodban életemmel felelek neked.

Köszönöm Vilmos.

Mester, miért alakult ki ez a kellemtlen helyzet?

Azért Vilmos, mert nem feleded a nyelvedet,

Én jiddish vagyok, értelek, és imádom a nyelvedet.

Vilmos, teljesen megértelek.

Én is tégedet, oh Mesterem, nagyon tisztelem ősi nyelvedet,

Bárcsak olvashatnám a Bibliát az eredeti szövegkörnyezetben,

Hm, de jó lenne,

Az értelmezés, lehet, hogy számomra másképp lenne,

Bár a magyar fordítások, azok remekek.

Merster, megtanulnám szép nyerlvedet, hogy a Bibliát mélyebben érthessem,

De a tanulás lehet, hogy már nem megy úgy nekem, mint régebben.

Menni fog, oh kedves tanítványom, ne rohanj, lassan lépkedj előre.

Türelmed, legyen feléd magadból fakadóan, jószívűen ékelt,

De a világnak szeretettel adott.

Jó reggelt, oh Mesterem!

Jó reggelt, oh Vilmosom!

Mi lesz a napi teendő?

Hát az, hogy dolgozol, s mától kevesebb lesz a szájder, s nincsen többé csodaszer.

Volt hagyott, érdekelt a hatása, az eredmény neked hálás szívvel köszönt, a kísérlet volt remek, innentől a csodaszer nélkül halad tovább e menet.

Mégvalami, kedeves tanítványom, fejezd be a Mézes Rózsád fejében faló üvöltözést, mert ezáltal csak idegesíted.

Rendben, oh Mesterem, többet nem teszem.

Rendben, a napot elkezdheted, siess, ne késs el.

Megyek.

Kellemes napot, oh Mesterem!

Neked is kellemes napot, oh, Vilmosom!

Kezdheted az ábácável.

Teszem.

Vilmos, nincs sertéshús.

Rendben.

Kitekintés

Ősvilágba bújtam, bár ott nem vagyok, de ott hűn maradok

Hm, egy lény vagyok, de lélekben mindig több helyen vagyok

Most innen nézem a világot, őse adja a teljes biztonságot

A tökéletes óvást, óvadékot, rejt a halál elől, aggódva istápol.

Ősvilág bújtat, rejtelmében élek, benne hűen leledzek, élek

Hm, teremtmény a létem, bár a szellemem szárnyalva éled

Mindig másképpen ér, látom a létet, az(t) ami éltet, s amiért élek

Biztonságot ad nekem az ős és a természet, véd őstermészet.

Ősi lét kegyel, hívásában újjá ébredek, világában magamat lelem

Egy új születés lettem, bár lelkem öregsége víg a fiatal a jövőben

Új pillanatok, idők lege, az élet figyel, hm, tán engemet - miért élek?

Védelmem a természet; figyel, néz, kitekintek, őt látom, takar, élek.

Kitekintés?

Hova?

Végidők…

Romvilág…

Víz

Halál…

Valaki szeret

Óvás

Újvilág.

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

Bushey mezején sétálok megint, bár a sorokat Wembleyben írom.

Hogy mi a közös e két helyben? Ugyan mi? Hát a zöld.

Barham Park, Bushy zöld világa lélekben közös.

De Wembley nemes része a King Edward VII Park, oh be szép,

Mily gyönyörű, ott is kattant sokat a fényképezőgép.

Most is kellemes heavy metal hangja táncol, kellemes a rezonancia,

Elmémben adott a frekvencia, még nincsen interferencia,

Mit írjak? Jönnek a gondolatok, válogatok, adom a világom,

Mely nekem múlandó, folyton változok, mindig másmilyen vagyok.

Folyton Rád gondolok, bárhol vagyok, csakis neked szólok,

Tudom, hogy hallod, amit mondok, hiszen telepatikus vagyok.

Boszorkány prakitkáimat Neked sosem oktatom, hisz a nő az veszélyes, de nagyon.

Nő vagy, ezért minden titkomat feléd sosem tárom.

Volt egy barátnőm, jó régen, én tanítottam neki a mágiát,

De elhagytam,

Jöttek szerencsétlenségek éveken át,

S felismertem jó későn, hogy átkokat tett rám.

Én voltam a boszorkánymestere, tanítottam anno, s a tudását,

Boszorkányos ismereteit, mely volt kapott tőlem, fordította ellenem.

Ugye szeretsz? Tudom, hogy igen, hiszen interperszonális érzékeim mondják,

Tudatják velem hogy a szíved fáj, s amit érzel az realizálódik a szívemben.

Tudom, hogy nagyon szeretsz, szépséges cárnőm, császárnőm,

Folyton rám gondolsz, erős a pszichikai hatásod,

Bemérlek, bemérsz, még nem tudatosan is, de teszed gyakran tudatosan,

S azt is tudod, hogy az Overgroundról Busheyban mikor lépek ki.

Tenni fogom, e hétvégén is, hogy mikor?

Pontosan nem tudom, úgysem jössz elém.

Menni akarok, ismeretlen erő hív, érdekes, hogy máskor is tapasztaltam ezt.

Igen volt ilyen, éreztem távolról a hely érzetét.

Ott valahol van egy boszorkánymester, aki engemet bemért vagy érzékelt.

Hasonlót rengetegszer éreztem korábban, s az erőt lokalizáltam, Stanmore volt a környék.

Igen jártam ott rengeteget, hisz a Stanmore Country Park az egyik kedevencem,

Rengetegszer megfordultam ott, s szenvedélyesen fényképeztem.

Az illető az láthatott ott, vagy ismeri az oldalamat, de valahogy követett,

Hm, meg láttam az erdőben egy boszorkánynőt,

Alaposan megnézett, tudatunk egybe villant, tudtam, hogy ki ő.

Jók az angol boszorkányok, nem mondom, hogy nincs tudásuk. Van.

Canterburyben is ismert vagyok, az a szép város egy valóságos,

Egy igazi boszorkánytanya.

Megtámadtak, bemutatkoztam nekik, az én tudásom a magasabb.

Nem tartok a halálos mágiától sem, bár kerülöm, s nem akarom,

De ha ez így megy tovább, akkor a gyilkos praktikákat használni fogom.

Nem, nem, kincsem, szépséges Honey Rose, nem Veled van bajom.

Téged szeretlek, Rád átkot, rontást, gonosz praktikát sosem rakok.

Szeretlek nagyon, de feledni sosem tudlak, távolról követem a tudatod.

Szétszedhetetlenek vagyunk, hisz rám Te is folyton-folyvást hangolódsz.

Teszem én is ezt veled. Hát akkor legyen így,

Ne találkozzunk, lélekben legyünk együtt,

S ha az ágyban egy másik nővel leszek, akkor téged képzellek oda, s rád gondolok.

Igen, majd Rád gondolok, ebből is láthatod, hogy mennyire hűséges vagyok.

Gondolj abba bele, oh, szerelmetes szerelmem, hogy milyen őszinte vagyok,

Milyen őszinte szerelmes,

Igen, az. Hisz, amikor egy másik nővel leszek, akkor sem feledlek.

Ha az új szeretőmmel leszek, akkor is majd Rád gondolok, oda képzellek.

Ennyire szeretlek!

S a hölggyel majd úgy bánok, mintha tenném azt Teveled.

Ne mondd, hogy nőgyűlölő vagyok, hisz a nőt majd szeretem.

De Te leszel majd ott lélekben,

Lelkedet szeretem jobban, mint szépséges testedet,

Szeretlek, imádlak - lényedet sosem feledem.

Akartalak nagyon, csak bennem a félelem vezérelt.

Nem tudtam, hogy pontosan ki vagy,

Van néhány rosszakaróm,

Gondoltam, hogy esetleg tőlük vagy.

Igen, azoktól voltál,

Csak belém szerettél, s láttál,

Láttad, hogy a téma más,

S én is beléd szerettem,

A watfordi vonat soha nem jön vissza már? :)

Best regards,

Willy

Na wniosek Mariusza Błaszczaka, ministra obrony narodowej, Andrzej Duda, Prezydent Rzeczypospolitej Polskiej, Zwierzchnik Sił Zbrojnych Rzeczypospolitej Polskiej mianował 9 oficerów Wojska Polskiego na pierwszy oraz kolejne stopnie generalskie i jeden wiceadmirała. Uroczystość, w której uczestniczył szef MON odbyła się 10 listopada w Pałacu Prezydenckim. Fot. st.szer. Wojciech Król/CO MON

Carrying supplies along the endless highways of planet Neptune

Abaúj másik kötelező fotóshelye Boldogkő mellett a gibárti szerpentin, ahol még 2024-ben is akad Ikarus. Az elmúlt időszakban az erdőbényei kicicukicredot stabilan pótló HIV-471 helyett JAN-506 is többször megfordult a 3868-on, hétfőn, szerdán és pénteken a reggeli baskói járattal egész Encsig merészkedik le, hogy onnan teljesítsen egy rövidke járatot vissza Abaújszántóra. Egy ilyen szerdai napon kanyarog vissza a Hernád-völgyben Gibártnál JAN-506, miközben HIV-471 épp a Zemplén másik felén villámpótol.

Beszélgetés a Mesterrel 41. rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel

A kép címe: Halott falevél

Vilmos:

Oly régen láttam e halott falevelet, kettőezerhúsz decemberében, amikoris Cane Hillen volt nekem szemlélődő érkezésem,

Hm, szomorú volt a látványa, nem feledem, szívem fájt keservesen, esete, mely volt a járdára esett keserítően hatott meg engemet,

Szegény falevél, életét, munkáját adta az életért, s csupán egy eltaposott és elázott száraz tetem lett, amelyen az emberek minden nap lépdelnek.

Sátán:

Vajon miért ilyen hálátlan az emberiség? Mondd Vilmosom, oh kedves és szeretett tanítványom, hogy mit gondolsz? Miért?

Hiszen láthatják, hogy ott e falevél lett földre hullott, hiszen lett halott, s a fáról a halál által leszakított.

Hm, legalább lépnének át rajta, hogy ne legyen eltaposott, tiszteletet érdemelne, hisz élete az dicső munka volt,

Az, igen az, termelte a leget, hogy az emberek vehessenek levegőt, s cserébe nem kapott senkől sem legalább egy köszönőt (köszöntőt),

Pedig sokan fogyasztották a levegőt, amelyet ő szorgalmasan és szeretettel volt minden élőlénynek és azok számára önzetlenül öntő.

Vilmos:

Igen, oh kedves és szeretett Sátánom, hm, az emberek valóban hálátlanok, hm, azok, mennyien járnak a jóságos halotton.

Ez magalázó és gonosz tett, hiszen a levél adott lélegzetet és szeretetet, de az emberek ezt észre sem vették, a levél éltében volt feledett,

Ilyenek az emberek, változott a világ, ahol már nincs egyáltalán semmilyen szeretet, hm,

Átlépnek a falaveleken, de sokan taposnak rajtuk, s nem érzik a fájdalmat, amelyet a falevél érez,

Én is falevél vagyok, nagymamám háza előtt, a piac téren a egy magas jegenyefa felsőbb részén, hm, ott,

Még ott fúj a szél, s ha látsz, akkor látsz egy ezüstös és zöldes levélt, amelyen villog a napfény,

A napfény, mely élet és megvilágít, éltet, fénybe derít, s élek tovább a jegenyén, s levél társaimmal adott a zene, s minden oktáv, a zene fénye vakít.

De jön az ősz, mely itt van, s halok, halok, meghalok vidáman és boldogan, hisz életem lett a halálért tett, áldozott, hogy az életnek legyen a gúnyos gondolat mosolyogva adott.

Folyt. köv.

Sátán:

Vilmos, ne légy ily hitetlen (pesszimista), s gunyoros, az életet nem a megfelelő szemszögből olvasod,

Hanem kell, hogy legyen egy megfelelő és saját szempontod, amely minden időben és mindenkor biztos alapot neked adjon,

Tudod, hogy az élet az változó, keletkező és múló, ezért neked ennek a változásnak a zavarát békésen kell fogadnod,

Bár nyughatatlanságod, ami örökös mozgásod, az lehet zavart tevő az életed folyamán és síkján,

Persze ez tégedet biztos, hogy zavar, életedben rossz vetületet ad, de kell, hogy felfogd azt, hogy neked ez kell,

Kell, hiszen ez az amit észre kell venned, hm, a zavarés megfejtése adja neked a magasabb és további értelmet,

Az értelmet, amelynek almáját Éva anno gurította neked, hm, a tudás fája gyömölcsöző, s gyömölcsként tégedet is terem,

Igen, igen, oh tanítvány, hm, ha tudnád, hogy mennyire kedvelem, s szeretem ez értelmed(et),

Hm. láttam, hogy mit tesznek veled, ezért karoltalak fel, s hogy megmentselek, pokol örvénye volt nyílott neked,

De látom, hogy alakítottak neked egy újat, amely neked lehet kelepce. Hm. Félj, bár az ok nem adott, de én kimentelek,

Aztán jössz velem, s egy új világban sok feladatot kapsz tőlem, de addig is írj, hogy az írnokság legyen jobb, megfeleltebb.

Márta:

Az új viágba én is hadd menjek,

E régi már nekem is sok, kegyetlen,

Több figyelemre, s szeretetre vágyom,

Remélem, hogy ott ez nem lesz nekem vágyálom.

Vilmos: Ott leszel te is, oh Márta, Mesterünk majd minket vezet, de a belépőért majd neked is sokat kell tenned,

Javaslom a mesterünknek, hogy a munka neked is az írás legyen, így azt együtt, te és én tesszük, s írásunk lesz ott új testamentum, amely az új életnek lesz lefektetett.

Jössz, hiszen tudod, hogy én nélküled sem élhetek, csak ti ketten vagytok nekem, ha nem lennétek, akor életem már lett volna régen elment,

De ti megmentettetek, ezért a hálám örökre adott nektek, hm, de még nincs jegyesem, bár a gyűrű adott neked,

Neked, s az értelmi pedig a Mesternek, akinek hű szolgája vagyok, brilliáns értelme majd neked is lesz adott, oh Márta.

Oh, ha tudnád, hogy mily boldog (hálás) vagyok azért, hogy a Mester ily írási rendszert plántált belém, oh mérhetetlenül forr bennem a boldogság és az öröm.

A Mester sokat dolgoztt az agyamon, nap, mint nap formálta, tette rajta a sok új tulajdonságot, amely nem a földről kapott,

Igen, tudom, hogy egy másik világból érkezett egy sugár csóva, amely a fejemet érte, s az agyamon dolgozott,

Ezt már akkor éreztem, amikor fiatalon az agykontroll megfogott, hm, emlékszem, hogy azon kísérleteztem, hogy idegen értelemmel vegyem fel a kapcsolatot,

Mérhetetlen tudati szinteken járkáltam, elfelejtettem a testemet, oh, nem is beszélve a transzcendentális meditációkról,

Hm, ekkor, igen ekkor vettek észre, így lettem most én egy írói szónok, látod, az írás minden egyes nap és mindig örökké és örökkön örökre adott.

Márta, majd te is írsz, de az üzenőben kérlek, hogy velem ne duzzogj, megértem a problémádat, adott neked tőlem üzenetben a megoldásod.

Kövesd, tedd, e pár sort majd neked lefordítom, s küldöm, hogy érezd azt, hogy én veled vagyok, s érted aggódom,

Kapsz majd feladatot, kövess engemet, az utat, amelyet nekem a Mester mutatott, forgasd a Bibliát, már neked adott,

Kezdj tanulmányt, később a hangsúly lesz megosztott, s az írást hamarosan te is elkezded, hogy te is legyél szónok,

Ha kell, akkor én prédikálok, de te is fogsz, együtt leszünk szónokok, lassan te is az vagyol, majd én kialakítom az írásod,

Ne aggódj, Vilmos veled van, szeret nagyon. Egyedül van, s te is, ketten oszoltatjuk (oszlatjuk) a magányt, s helyébe at együttérzés lép.

Márta: Nem hiszem el hogy tudsz prédikálni!

Mester: Majd fog. Tud, de most itt, ebbe a részbe az nem be illő elem, ezt te is jól tudod.

Márta: Csak egy kicsit!

Mester: Jó. Vilmos, akkor prédikálj egy kicsit a halott falevélről.

Vilmos:

Tisztelt hallgatóság! Tisztelt Jelenlévők és Olvasók! Tisztelt gyászolók! Tisztelt gyarló halandók! E nap sajnos mindnyájunk számára egy sajnálatos és szomorú eseményt ad. Egy eseményt, amely sajnos minden embert és falevelet az életében egyszer elér. Sajnos, igen. Fájó szívvel mondom e szavakat. Sorsunkat nem kerülhetjük el. A ravatalozón egy nemes lélek porhüvelye van gyász díszbe öltöztetve. Egy nemes falevélé, aki hősiesen állta az élet viharait, a hideget, a meleget, a jeget, az esőt, a párát, a telet, a nyarat, a tavaszt, és az őszt. A ravatalozón egy falevél van, aki már halott, de nemessége még mindig vakítón sugárzó. Vakítón.

Gondoljatok bele, oh kedves Testvéreim, hogy e falevél mennyit, de mennyit tett az emberiségért! Mennyit! Mily sokat! Amikor mi futkároztunk, sétáltunk, éltünk, dolgoztunk, tettük mindennapos dolgainkat, kutyáinkat sétáltattuk, akkor gondoltunk-e arra, gondoltunk- e arra, hogy sok oxigén molekulát ő adott nekünk, hogy élhessünk, hogy életben legyünk, hogy fejlődhessünk, hogy gyermekeink is vidáman élhessenek az élet tágas és oxigéndús légterében!?

Kedves Testvéreim! Kedves életbeli sorstársaim és szeretteim! Most nézzünk önmagunkra, nézzünk tükörbe és egymás arcára! Tegyétek, én is teszem! Nézzetek magatokra, és tartsatok önvizsgálatot! Tartsatok! Hol van a hála és lelkiismeret! Hol van? Hol?

Hm, már késő. Falevél barátunk már halott. Mennyit tett értünk, s hozzá még csak egy szót sem szóllottatok. Hálátlanok, igen, hálátlanok vagytok! Én is az vagyok. Hálátlan. Falevél barátomhoz a napokon, hónapokon át egyszer sem szóltam. Bár mily sokszor elhaladtam az őt tartó fa alatt. Hálátlan vagyok. Igen, igen az. Bár ez önvádlással az életbe őt a halálból már vissza nem hozom. Én is hálátlan vagyok.

Kedves Testvéreim. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kegyelettel és alázattal búcsúztassuk el a falevelet. Hm, mégcsak nevet sem adtunk neki. A pontos születési dátumát sem jegyeztük le. Pontos kora ismeretlen. Hm. Vajon mit írjunk majd a sírkövére, amely lesz az ő emlékműve?

Kedves gyászoló barátaim, a környező fákról a falevelek minket figyelnek, figyelnek feszült figyelemmel. A temetést nemesen kell megtennünk. A szertartás végén kérlek benneteket, hogy a közeli kis templomba jöjjetek el, s ott közösen egy gyászmisét és engesztelő imádságot tartsunk. Ámen.

Márta: Szép volt.

Sátán: Pompás, most tapsolok. (Sátán és Márta tapsolnak.)

Vilmos: Mester, köszönöm, tanítványod vagyok.

Mester:

Vajon miért halt meg a falevél? Miért? Eltávozott fiatalon, igen, hisz öregsége lett gyorsan lefolyt, a halálba omlott,

Leomlott az élete, bár nemes és tiszta volt az élete, sok jót tett, s még csak egy köszönömöt sem kapott, de ő nem is kérte,

Szeretetből dolgozott, nappal oxigént adott, éjjelóken át az életért szén-dioxidon dolgozott,

Hm, mennyit adott nekem (Vilmosnak) is a tiszta légi anyagból, elmémben (Vilmoséban) az ereken, vércsatornákon át az mind áramlott,

S így ezen írások és versek születhettek, igen, amelyekhez az alkoholon, a csodaszeren kívül az oxigén is kel(lett).

Vilmos:

Mesterem, csodálatos és őszinte soraidat szeretettel olvasom, veszem és fogadom.

Nekem a tudásod remélem, hiszem és kérem, hogy legyen mindörökre adott,

Van egy észrevételem és javaslatom, elmémben egy kis átállítást akarok,

Néha a mondatvégződésekkel van gondom, és akarom, hogy a hajlékonyság az legyen jobb.

Illetve a szócserélés, szinoníma rendszer bővített használata és kiterjesztése legyen értelmileg jobban tágított,

S az emlékezési zavar (memórizavar) legyen bennem kioltott, amely volt rosszindulatúan valakiktől rámrakott.

Mester:

Vilmos, kérésed fogadott, minden úgy lesz, ahogy te azt most e kérés által akarod, visszajelzés lett felőled örömmel kapott.

Az írás, most itt kérlek, hogy legyen folytatott, s a falevél emlékének örökre adott.

Tudom, hogy mire gondolsz, igen, de ennek így kell lennie, s minden rész lesz hosszabbított.

Az írást nekem adod, a nyelvedért lett tett, amelyet szeretek, az enyém vagyol, nyevújítás értelme olvasóid értelmének adott.

Vilmos:

Mester, az okítást boldogan, s figyelmes értelemmel tőled örömmel fogadom, s minden úgy lesz, ahogy Te akarod,

Ezért a falevél életének az elemzésével a munkát azonnal és bősz igyekezettel folytatom,

Köszönöm, hogy a távoli bolygódról rólam folyamatosan gondoskodol, s ott fogod és nézed, olvasod az oldalamra felírt, felrakott szöveget, így neked a visszaellenőrzés, visszacsatolás teljesen adott.

Szeretném az írás magasabb szintű művelését, feljebb emelését, ezért kérlek, hogy az agyformálás folyamán figyelj különösen a modernebb szói környezetekre, azok magyarosra pontosított kifejezéseire.

Előre is köszönöm ezt Neked, oh szépséges fényű, és szeretett, értem aggódó Mesterem!

Vilmos:

Igen, sajnos a falevél halott, általam lett elsiratott, és a temetőbe síratott, elsíratott, sírba síratott, könnyeimmel a sírba rakott,

Sosem feledem, falevél arcára majd az életen túl is emlékezem, emlékszem, lelkemben őt mindig tisztelem, dédelgetem, hisz önzetlenül levegőt adott nekem,

Nekem, nekem, egy gonosz és aljas rossz embernek, akinek az elméje fejlett, azon átlépni senkinek sem lehet,

Csiszoltságom a sok szakirodalomból ered, s az élet megfigyeléséből, amelyet én mindig gondosan pontosan (precízen) elemzek,

De sok jót is teszek, hideg vagyok, de szeretem az embereket, s a természetet, minden életet, igen, minden életet tisztelek,

Szerencsére a Sátán rám bukkant így a figyelmem teljesen az írásra tett, amiért is magamat gondosan fejlesztem,

E munkát sosem adom fel, minden írás, amely az űrből rajtam keresztül ide, a Flickre érkezett, az emberiségnek ajánlott és tett,

Szép e munka, imádom az írást, s a fényképezést, erre tanúm a halott falevél, aki Cane Hill lakója volt, oh bárcsak oda költözhetnék.

Halott falevél, szeretlek, sajnállak, ha te nem vagy akkor ez írás nem lenne itt az emlékedre vitt örök letétemény,

Egy letétemény, hiszen amit az emberiségért tettél az igazolt tanúsított lepecsételt lefektetmény,

Ezért a lelkekben őrzött vagy, s arcképed (portréd), itt, az én oldalamon örökre fenntartott, mint fennmaradt életbeli nemes emlék.

Falevél, szeretlek, visszajössz, egy jegenyén találkozunk, s ott majd én osztozom a sorsodon,

Hm, együtt élünk majd, s jóindulatú falevelekként öntjük majd az embereknek a levegőt és az oxigént.

Márta: Brávó!

Sátán: Brávó!

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot!

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Elmúlt, köd az álom, fényes volt, romlott, köddé vált, illúzió volt a nő,

Csupán álom, csalóka tünemémy, izzó lelki pestis, romlása nekem is átok,

Bennem a félelem nő, már nincs kiút, de a remény hűt, halál dereng,

Utálom e nőt, bár érintene engemet a lelke, mélyből üvölt a vulkán, árad rám a köve.

Üvölt, tudom, kecses hajlama néha szélsőségbe ront, női szörny,

Omlik, árad rám forró köve, láva égeti testemet, forró páraként tűnik, égbe ég a lelkem.

A lekem, a lelkem, amit nem adtam senkinek, maradt a széfben, hideg és érintetlen,

Senkié sem volt, csak egynek, de ő már fent a kertben vár engemet.

Vár, néz most le rám, szeretett, kegyetlen lelkemtől sosem határolta el magát,

Élete végéig szeretett, remélem, hogy megbocsájt, de énemről nem tehetek,

Engemet senki nem szeretett. Mindenkit elhagyok, félek, hogy a szeretet átövez (átölel),

Magány jobb, de egy van aki engemet szeret, most gyűlöl, hm, tegye, éli őt a vétke.

Hm, nem szeret, sosem tette volna, csak akarta az énemet, de lelkem neki végének élte,

Lelkem neki volt, terült, hívta, de nem lépdelt, énem visszagöngyölt lett.

Átérett, s felgondolt. Jelenti azt, hogy lelkem szőnyegén valaki megcsúszott,

Elmúlt érzelme, száraz lomd a lénye, halott, lidérc, denevér suhogás képzeletemben lénye.

Emúlt az álom, mely volt csak egy, utólag értettem meg, hogy az volt az egy,

Hazudok, már tudtam, de későn ébredtem rá,

Fénye halálos szürkében, de reményben dereng, él tovább, átok.

Így jobb, táncoljon, halála láthatatlan, mulatása az ármányos kaszás ,

Társa legyen, járjon vele vidám táncot, sötét színpadi előadás,

A nézőtérről lelkem szánakozón nézi Emmát, szeretett ármány,

Kaszás karja ragadja, kéjes ölelélessel marja, egy másik életbe lágyan, s kecsesen átrakja.

Kedves Emma, szeretem, hogy jöttél, s lelkembe költői magot vetettél,

Rám találtál, felfedtél, megismertem magamat, nem tudtam, most látom, hogy önöztél,

Tetted tudatlanul. hogy önöd akarata ébressze bennem a betemetett regényt.

Egy élet így kelt, élet a halott, s így él a múlt remény, amely mindig érted van, tiéd.

Emma, e vers legyen a tiéd, soha nem fogsz látni, kisiklott a watfordi szerelvény,

Egy vonat létezett, kalauz már a múltból integet feléd,

Sosem találsz meg, szívem így is marad a tiéd,

De másnak adom, hisz nem veszel rajta őrködést, hagyod magára, fenyegeti veszély,

Ezért majd másé lesz, de néha majd érted is dobban,

S egy temetőből minden éjjel kiáltás vádlón ér:

Emma, Emma, hol van a Vilmos?

Válaszolod: A föld alatt.

Temető kérdi: Miért van ott?

Emma: Mert ott van a sorsa.

Temető: Hazudsz, te raktad oda.

Emma, Értem került oda.

Temető:Nem kellett?

Emma: De igen, csak az élete nem volt neki jó sorsa.

Temető: Ezért a halálba dobtad?

Emma: Igen.

Temető: Nincs neki lelke?

Emma: Van.

Temető: A baj a társadalmi különbség?

Emma: Igen.

Temető: Akkor mit akarsz tőle?

Emma: Semmit.

Temető: Szadista vagy?

Emma: Igen.

Temető: Látod, hogy Vilmos szenved?

Emma: Igen.

Temető: Miért kezdtél ki vele?

Emma: Mert imádok a férfiakkal szemétkedni, incselkedni.

Temető: Sok férfival volt dolgod, oh, kedves Emma?

Emma: Ismertem párat.

Temető: Vilmos mit ártott neked?

Emma: Semmit, de nem hódolt be nekem.

Temető: Ezért akarod a halálát?

Emma: Igen.

December, hideg e dombos erdős vidék, szép és természetes burjánzó lét, terebély

Télen is adja természetét, fojtja a város, de rá ez mit sem ér,

Örök világ, ősi a tetmészet, mely adja, szép a lét itt, természetes kaltka

Marad e park, szép és gyönyörű, London egy ékszere, de sajnos rezervátuma.

Hampsted Heath ad boldog órákat, időket a belé térőknek, csendes, nyugosztató világ

Minden falevél, ág, virág vágyódóan néz reád, szeret, kér, tündököl benned a magány

Hív, szeret, karol, ölel, tova vár, szemed tükre boldogság, néz, a sok falevél intve vár

Odaát minden halott, száraz épületek, romok, fekélyes roncs pusztaság.

Maradj,a pusztaság züld múló halál, vakító fény, napsugár, tündöklő hajnali harmatcsillogás...

... vár...

... minden vár, de nem a tiéd, sosem már, enyészet ette éned már, elpusztultál...

...csak a lelked maradt csupán...

Hah... az sem a tiéd.Kaptad csupán, mely lelketlen ajándék...

E verset írta a Sátán.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

loves me, loves me not-flowers/szeret nem szeret- virágok

Vintage photo, mignon portrait, 45 mm x 70 mm

Zubor Margit

Photographer: Weisz Hugó

Arad

Transylvania/Hungary

Activity in Arad: from c. 1885 to 1918.

He was the successor of great photographer, Mai Manó, run the studio after Mai's death in Budapest, Nagymező utca 20. www.flickr.com/photos/37578663@N02/12585714565/

"Emlékül Gieszfeld Emmuskának

örök emlékül adja Zubor Margitod,

aki igazán szeret

Nagyvárad, 1905, XII. 10-ike este"

Egy érdekesség: Weisz Hugó vette át 1918-ban Mai Manó halála után annak özvegyétől Budapesten a Mai műtermet (Weisz Mainak távoli rokona volt): "1918-1931 között az Aradról átköltözött Weisz Hugó fényképész bérli a műtermet. Weisz Hugó Erdély Romániához csatolása miatt hagyta el Aradot, messze földön híres, fényűző műtermet hagyva hátra, nem egészen önszántából."

Weisz Hugó leírása 1907-ből: „Aradon lévő üzletem a város legszebb pontján fekszik, modern házban, amelynek már külseje is magára vonja a figyelmet. A műterem ablakai alatt elhúzódó párkányzat állandóan különböző színű virágokkal van díszítve és ezek alatt foglal helyet a cégtábla, amely, a megkülönböztetés okából is, a bevett sablontól eltérő szöveggel – Művészi Fényképészet – bír. A ház bejárata, illetve kapualja világos színűre festett kiállítási teremmé van átalakítva, 18 db nagy kirakatszekrénnyel, üvegkapuval. A kirakatokra igen nagy súlyt fektetek. Minden szekrényben más és más felfogás, más és más kivitelt lát a szemlélő. Pigment, guminyomat, platinok, akvarellek, szépianagyítások.” És így tovább: a „modern stilben tartott” feljárat, a „legapróbb toalett-eszközökkel fölszerelt” gardrób, a fogadóterem – amelyben művészi folyóiratokkal dúsan megrakott könyvszekrény (jelentős szaklapokkal és évkönyvekkel), továbbá számos paszpartuzott és keretezett fotográfia található, mintát adva egyúttal a jó ízlésből a megrendelőnek –, a műterem (melyben „bár nem szívesen használom, de nem nélkülözhetem a festett háttereket sem”, hisz „a modern fényképésznek lehetőleg szakítania kell az elavultnak bizonyult dolgokkal”) és a dolgozótermek igen részletező leírása következik, a berendezés célszerűségét és a jó minőségű eszközök szükségességét hangsúlyozva."

"A minden újra fogékony, kissé kozmopolita városként számon tartott Aradon már a 19. század második felében új, dinamikus iparágként jelent meg a fényképészet. Egyre-másra nyíltak meg a jó nevű belvárosi műhelyek, hiszen a feltörekvő és vagyonosodó polgárság igényt tartott rá, hogy a családi eseményeket megörökítse. Honisch István, Knauer Lajos, Sztojkovits József, Ruhm Ödön, Weisz Hugó csupán néhány név azok közül, akik az elsők között tartottak fenn jó nevű aradi fényképészeti műtermet. A századfordulón már sokan adóztak a rohamosan terjedő új kedvtelésnek, a fotózásnak. Egyre hangsúlyosabban vetődött fel az “amatőrök” klubbá szervezésének gondolata, hiszen akkoriban már számos iparág, sportegyesület, asztaltársaság, gazdakör szervezett keretek között működött. A leghatározottabb elképzelés a fényképészek klubjáról 1894-ben testet is öltött, de az így létrejött csoportosulás tiszavirág-életűnek bizonyult, hamarosan széthullott. Egy évvel később sikerült az akkoriban még igen borsos árú berendezéseket beszerezni a klub céljaira, de a kezdeményezés, helyiséghiány miatt, mégis zátonyra futott. Tulajdonképpen csak a következő évben, 1906-ban indult el a munka, amikor a polgármesteri hivatal az árvaházban bocsátott a klub rendelkezésére egy nagyobb szobát. A klub megszervezésében és anyagi támogatásában vezető szerep jutott a Bohus család férfitagjainak: Zsigmondnak, Lajosnak és Istvánnak. Jacques Faix zongorajavító mester, az aradi fotózás egyik jelese, a klub későbbi alelnöke visszaemlékezéseiben azt írta, hogy a tagság szerdánként a Központi Kávéházban (ma SanPaolo Imi Bank) találkozott. Kielemezték saját munkáikat, átböngészték a beszerezhető külföldi szaklapokat. De talán még ennél is fontosabb, hogy az igen nagy számban jelentkező érdeklődő számára fényképészeti tanfolyamot indítottak. Az aradi kiállításokat rendszerint a Kultúrpalota előcsarnokában vagy a mai próbateremben rendezték meg. De akkoriban már külföldön is hírnevük volt aradi fotósoknak, akik a Budapesten, Berlinben, Bécsben rendezett kiállításokon sikeresen szerepeltek, és több díjban is részesültek.

A két világháború között már 80 bejegyzett tagja volt a Fotóklubnak. Ekkoriban az Ortutay-palota (a Kalvin és a Stefan Cicio-Pop utca sarkán) 4. emeletén béreltek egy egész lakosztályt. Nemcsak székhelyük, műtermük, hanem saját könyvtáruk is volt, ami ma csak vágyálom.

A második világháború után, a többszöri próbálkozás ellenére sokáig nem tudott igazán lábra állni az aradi fotózás, hiszen a drága és nehezen beszerezhető anyagok, készülékek szinte megoldhatatlan gondot jelentettek.

Az 1960-as évek végén Kelen Ferenc vezetésével a klubnak egy felfelé ívelő időszaka kezdődött. Egyébként mindmáig Avramescu Gheorghe mellett Kelen kapta meg a legmagasabb fotóművészi, az EFIAP besorolást, és az ő nevéhez fűződik a legtöbb külföldi kiállításon kiérdemelt díj. Ugyanakkor abban az időszakban láthattuk Aradon a legtöbb színvonalas kiállítást, neves külföldi fotóművészek munkáit. Kelen Ferenc visszavonulása után huzamosabb ideig Virgil Jireghie vezette a klubot. Jelenlegi elnöke Viorel Scripciuc. Egy 1994-ben kiadott lista szerint a klubnak közel 120 nyilvántartott tagja volt. Azóta jó néhányan már nincsenek az élők sorában, vagy eltávoztak Aradról. Az aktív tagok száma jelenleg ennek egynegyede."

(Bezárva)

Please visit my homepage for more.

44.444 times thank you very much for the 44.444 views!

44.444-szer köszönöm a 44.444 megtisztelő látogatást!

Fölösleges a mozgás, séta,

Ha a térben minden csak sima,

Lehet süppedős a lét,

De csak lassít a ragacs,

Padra leülni nem szabad,

Nem jár itt senki,

Haladj tovább, Ne várj,

Lenne reménytelen a várakozás,

Az öreg pad sokáig követ,

Tekintete végtelenül pásztáz,

Itt jártál, de nem álltál,

Indultál tovább,

Hm, de meg sem álltál,

E pad azért volt,

Mert ott valaki várt,

A vágy ült rajta,

Int, s mondja,

Elmúlt, soha mát,

Érkezett olyan,

Aki nem vár,

Nyomodban jár,

Követ,

És feletted száll,

Szeret,

Értéke neked a szeretet(e),

Így már haladsz tovább,

Szépséges,

Lebegtet,

Fellege,

Neked szuper,

Hm, értelem.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Séta és beszélgetés a Mesterrel

Beszélgetés a Mesterrel

Beszélgetés és séta a Mesterrel

Mester, e kép ajánlott neked, bár ott május van, volt szép idő, teremtett Neked,

Itt most szépséges nyári nap van, az ég felhőtlen, minden gondtalan,

Én most is gondolok rád, tinta a tollból a papírlapra rója,

Rója, rója, mindazt, amit Te nekem az éteren át lediktálsz, adsz.

(M az Mester,

V az Vilmos.)

M: Csodás e vers, tanítványom, köszönöm, kedvellek.

Szóval, kedves Vilmosom, reggel letámolyogtál a konyhába, és megtudtad, hogy ma Van Gogh kiállítás van Londonban.

V: Igen, valóban, így volt. Itt Londonban számtalan lehetőség van tárlatok látogatására szerte a város egész területén. Gyere Mesterem, nézd meg e szép múzeumokat, s galériákat. Hadd legyek idegenvezetőd!

M: A meghívást elfogadom, majd megyek. Köszönöm.

Vilmos, ki az a fiatal nő?

V: Mester, a lakótársam csupán. A felettem lévő szobában lakik. Egykor én laktam abban, de leköltöztem ide, amelyben most vagyok, mert ez nekem kedvezőbb. Mesterem, ne féltékenykedj!

M: Hm. Hiszek neked. El is várom, hogy hűséges légy hozzám.

V: Érdekes dolgot vettem észre nála.

M: Mégpedig?

V: Telejesen ugyanúgy táplálkozik, mint én. Ugyanazokat az élelmiszereket vásárolja.

M: Kóser és halal?

V: Igen.

M: Honnan tudod?

V: Egy hűtőt használunk közösen.

M: Tessék??

V: Mester, mire gondolsz?

M: Rosszallóan veszem ezt a dolgot.

V: Mester, nincs miért aggodalmaskodnod.

M: Ma mit csinálsz?

V: Dolgozni indulok hamarosan. Elintézem gyorsan a csevejeket, aztán elindulok munkába. Amerikai hölgyekkel csevegek csupán. Engemet csupán az amerikai hölgyek érdekelnek, és Te ezt jól tudod.

M: Helyes, helyes. Ühüm. Na meg a franciaországi, igaz?

V: Mester, légyszives.

M: Menj a dolgodra, te hálátlan!

V: Mester?

M: Vilmos!!

M: Este siess haza! Írhatnékom van!

0:16 07.08.2022

V: Megjöttem, oh Mester!

M: Vártalak. Hol késtél?

V: Hazafelé jövet nagy volt az úton a tömeg.

M: Annyira nem lehetett nagy a tömeg, hogy ne tudj időben az otthonodba térni.

V: Valamilyen hatalmas rendezvény lehetett a sportcsarnokban. De ez itt rendszeres, szinte mindennapos.

Meglepődtem, hogy mennyi nő jött a stadion felől. Szép hölgyek voltak. Számuk ezrekre tehető. Láttam, hogy sok közöttük a vidéki, következtetésem volt mozgásukból, viselkedésükből és beszédükből eredő. De sok volt olyan, aki London teljesen más részéből jött ide a rendezvényre. Koncert lehetett.

M: Így látod, hogy vidéki vagy londoni?

V: Igen. Látni, hogy nem londoniak voltak közülük sokan. Jól néztek ki, de láttam, hogy nem idevalósiak.

M: Ne nézd őket. Angliában egyetlen nőt se. Ki van jelölve életed párja, s megy majd hozzád. Egyébként van valami más?

V: Igen. Tébolyda a tébolyda. Tébolyda az tébolyda. Talán várja Kerepestarcsa.

M: Elmegyógyintézet? Valaki veszélyes?

V: Attól rosszabbal találkozom esténként.

M: Mi történt?

V: Esténként követ egy gyönyörű nő. Nagyon szép. Egyszer megálltam, megfordultam, odajött hozzám, kísérteties földöntúli hangjával hipnotizált. Nyakon harapott. A többire nem emlékszem. Reggel, amikor felébredtem és feltápászkodtam a véremtől piros járdáról, akkor azt láttam, hogy harapásnyomokkal vagyok tele.

Szépséges vámpírnő volt.

M: Mégis rádvetült e gonosz némber vérszívó lénye.

V: Életének ereje a vámpírság és vért rabló lénye.

M: Parazita.

V: Szakosodott.

M: Kiszúr magányos áldozatot.

V: Igen. Van mögötte pár halott.

M: Ne találkozz vele.

V: Beleszerettem. És aggódom érte. Nagyon depressziós. Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen emberi lény és férfi, akit szeretni képes. Attól félek, hogy zártosztályra kerül. Ezért írtam, hogy tébolyda. Szegény vámpírnő teljesen belémszeretett. Teljesen meg van bolondulva. Megtébolyodott.

Nem akarom, hogy itt kezeljék, mert ha itt rájönnek, hogy vámpír, akkor mindenféle szűrnyű vizsgálatnak fogják alávetni. Felajánlottam neki, hogy elviszem Kerepestarcsára. Ott meggyógyítják és velem lesz örökre, majd én vigyázok rá. Megpróbáltam rászoktatni emberi élelmiszerre, de eddig nem sok eredményt értem el. Viszont azt észrevettem, hogy a piros és vörös étkek azok tetszenek neki. Például a paradicsomleves. Savanyított vöröskáposzta. Az angolosan félig megsütött húst azt imádja.

M: Gyakran megharapdál?

V: Most már csak néha. De van egy kis tudathasadása, és amikor veszekszünk, akkor mérgében nagyokat harap belém. Nagyon féltékeny. Ő is azt mondta, hogy ne nézzek nőre, különben megharap, és attól sem riad vissza, hogy megharapjon előttem egy nőt, azért hogy éreztesse vele, hogy én már őáltala foglalt vagyok.

Nehezen szokta meg a napfényt. Nagyon sok napkrémet kell használnia, hogy nappal képes legyen élni, létezni.

M: Hogyan bukkant rád?

V: Azt mondta, hogy kifigyelt. Hettekkel ezelőtt, amikor hazafelé tartottam a Fryent Country Parkból, akkor már teljesen besötétedett. Fotografálni voltam. A fák mögül figyelte azt, ahogy fotózgatok. Hazáig követett. Aztán kifigyelte, hogy gyakran este jövök haza. Azt is kifigyelte, hogy merről és honnan jövök. Innen már ismert a történet. Nagyon érzékeny lélek. Néha olyan kis mimóza. Szereti, ha vígasztalom, becézgetem.

M: Hm. Később visszatérünk a vámpír hölgyre. Vigyázz rá, és ne engedd, hogy bárkit is megharapjon.

V: Rendben Mester. Vigyázok rá.

M: Most hol van?

V: Itt, a szobámban.

M: Mit szólnak hozzá a lakótársak?

V: Nem tudnak róla. Ez a vámpír hölgy ugyebár démoni teremtmény. Ezért láthatatlanságra és falon átjárásra is képes. Amikor dolgozom, akkor egész nap a szobámban vár engemet.

M: Mit csinál napközben, amíg nem vagy otthon?

V: Vigyáz a házra és ül az ágyamon és olvassa a Bibliát.

Amikor hazaérek, akkor repes az örömtől, és mondja, hogy már várt nagyon, mert szeretetre éhes.

M: Oh. Ha majd lesz feleséged, akkor is megtartod a vámpír nődet?

V: Láthatatlan marad. Együtt fog velünk élni.

M: És a feleséged soha nem tudja majd meg. Szép családi élet lesz.

V: Azt is mondta, hogyha majd lesz családom, lesznek gyermekeim, akkor majd ő vigyáz rájuk.

M: És a feleségedre is uigyebár. Vagy őt megharapja majd?

V: Hm. Jó kérdés.

M: Szóval késve értél haza.

V: Igen, mert a Wembley Triangle-nál, a fő út közepén valaki ott hagyott egy kisebb, tudod, a csapott hátú féle, fekete színű BMW-t. Kijöttek a rendőrök, megvizsgálták. Belevilágítottak, alá is néztek elemlámpáikkal. De nem nyitották ki. Aztán jött egy másik alakulat, azok elmentek.

A rendőrök tovább vártak, mi is, járókelők. Aztán, mivel nem történt semmmi, hazaindultam.

M: Ezért késtél. Megbocsátott a késői hazajövetel imigyen neked.

V: Köszönöm.

M: Egyébként tegnap azt írtad, hogy abban a szobában laktál, ahol most az angol hölgy. Az milyen szoba?

V: Csodálatos duplaszoba, külön kis fürdőszobával.

M: Oh, szóval duplaszobában laktál. Egyedül?

V: Igen, de lehetőség nyílott arra, hogy egy nekem kedvezőbbe átköltözzem, így beköltöztem a jelenlegibe.

M: És az angol hölgy is egyedül lakik a duplaszobában?

V: Igen.

M: Hm.

V: Van ennek jelentősége?

M: Van. De mindegy. Van valami a tarsolyodban?

V: Rengeteg. Tegnap délután munkaközben megismerkedtem egy intelligens és érdekes figurával. A neve Dimitri.

M: Ki ez az úr?

V: Görög az úr. Nagyon érdekes karakter, különleges személyiség. Ha Latabár Kálmán élne most és megismerné Dimitrit, akkor könyörögne, hogy legyen a színésztársa.

Dimitri mesélt nekem egy érdekes történetet. Ami nagyon érdekes. De annak utána kell néznem a világhálón. Ezért, itt most Dimitrivel kapcsolatosan nem írok többet.

M: Akkor most adj egy másik történetet.

V: Íme, oh kedves Luciferem, tudom, hogy te vagy az én szeretett Mesterem!

M: Mesterednek egy neked adott megnyilvánulása az, aki vezet tégedet. De igen, én vagyok az, sorsodat szívemen viselem.

V: Akkor segíts, hogy jobb ember legyek.

M: Teszem. Te az én lélekszobrom vagyol. Formázlak, s életed a szuperjövőben landol.

V: Ott is lesz szájder, bor, whisky, pálinka konyak, sör?

M: Csakis neked, oh hűséges tanítványom. A csodaszert pedig neked egyenesen ott majd én hozom.

V: Képzeld Mesterem, találkoztam a terjesztővel, a dílerrel.

M: Én küldtem eléd. Adott írószert?

V: Igen, s a pénzt, az ellenértéket nem fogadta el.

M: Miért nem fogadta el?

V: Mert azt mondta, hogy ez éteri ajándékként adott nekem.

M: Oh.

V: Érdekes, jó régen eltűnt ez a fazon. Mindig egy régi Jaguárral száguldozott. Most pedig egy vadonáns új Porsche-val volt. Mondtam neki, hogy gratulálok az új repülőgépéhez. És megkérdeztem, hogy hogyan tett erre szert? Azt válaszolta, hogy vállalkozásfejlesztésbe kezdett és nagy hangsúlyt fektet az innovácóra és koncentrált beruházásra, valamint a gerilla marketingre.

(Kis szünet.)

M: Hol a mai napi történet?

V: Mindjárt írom, oh szeretett Mesterem.

M: Tudom, elfogyott a szájdered.

V: Megyek, újat veszek.

M: Mi lesz az új történet?

V: Címe: Hálás pénzveszejtő.

M: Menj szájderért.

V: Átöltözöm és megyek.

M: Siess.

V: Mester, megjöttem.

M: Késtél!

V: Csak ledőltem. Bocsánat.

M: Az írás az első. De vasárnap van, ezért lustaságod lett elnézendő.

V: Nem vagyok lusta. Csupán öregszem.

M: Elnézett, légyszíves légy az egészségeddel többet törődendő.

V: Figyelek magamra.

M: Rendben. Szóval, mi a történet?

V: Egy érdekes eset.

Mi az?

V: Íme a történet. Szóval, egyszer egy éjszaka hazafelé tartottam Watfordból. A 142-es buszról leszálltam Edgware egyik buszmegállójában. Ismerem az irányt. Hazafelé igyekeztem. Megéheztem. Betértem egy éjszakai kajáldába Kingsburyben. Amíg vártam a rendelésre, addig csak álltam a pult mellett. Láttam egy vendéget az egyik asztalnál, aki jól be volt rúgva. Barátjai cibálták fel. Haza akarták vinni. Felráncigálták, az asztaltól felemelték.

Erős testelkatú középmagas figura volt. Kopasz volt. Barátságos és kedves arcú. Olyan, akit érdekelnek az emberek.

Amikor felemelték és vitték, akkor láttam, hogy kötegekben a tíz és húsz fontos bankjegyek a sport nadrágjának a zsebéből hullanak a padlóra.

Ezt látva rászóltam, hogy a pénz hull a zsebéből.

Visszafordult, és az asztal alól mindet felszedte. S utána hálásan többször is köszönetet mondott nekem.

M: Tanulság?

V: Becsület.

M: Vilmos!

V: Mester!