Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

 

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Mester, itt sétáltam, e szép erdei képet szívemből tettem ide fel, s ajánlom neked,

Tudod, hogy tisztellek, s szeretlek, szellemiséged végtelenül megihletett,

Tanításodat mindig hálával és szívesen vettem, adtál nekem írói képzeletet,

Mesterem, nagyon kedvellek, szellemi tanárom vagy, kérlek, hogy az írásban tovább vezess.

 

Mester:

Vilmos, e szép képet tőled hálával és szeretettel fogadom, s veszem,

Minden szó drága, s az idő az méregdrága,

Ezért figyelmeztetésem neked az életed ára,

Ne add fel, követ tégedet valaki, kit irigysége rád uszítja,

Halálaí így élete rajta, a jel vésett rája, nincs már neki más útja,

Sorsa várja, romolnia kell, a tenger partja mellet már úszik életének múlandó átka.

 

Vilmos:

Mester, köszönöm, köszönöm, hogy elmondtad, minden boszorkány barátom már tudja,

Mind, oh, mind tudja, halálos átkuk e szennyes lelketlenségen már átokként van, van, igen van, örökre rajta,

Múljon el, emneriségnek lelke nem dísze, taszít személyisége.,

Az igazság bennem él, ha kell, akkor jöjjön az igazság vádja.

 

Mester:

Vilmos, tisztuljon, bocsáss meg neki, ne legyen préda,

Vilmos átkod inkább tedd a halálra., múlása kell, béke csakis utána teremtődhet, temetője, nem, teremtője várja.

Igen, igen, kedves globalista tanítványom, ő szennyfolt az emberiségen, közösségen, s rajta,

Minden boszorkány barátod tette átkát, azok már nyüzsögnek rajta,

Ne fogadd el soha, hisz közeledne, - védekezz, felejtsd őt, s leszel emberiségnek javára.

 

Vilmos:

Mester, utasításodat teszem, követem, ajánlom magamat, az igazság a célom és érdekem,

Igazságért kiállok, s ha kell, akkor a fényért, s jóért bármit megteszek,

Az erőszak nekem nem fegyverem, biztos, hogy nem teszem, de imáimmal az emberiségnek jót teszek.

Veszélyes, s társadalomellenes ezen entitáns, távoltartása volna érdek, de ő is teremtmény így Isten sorsától magától végez.

 

Mester:

Jól gondokozol fiam, de most nyugodj le, s az irodalommal időzz,

Imádok veled írni, csodálatos a magyar nyelv, szuper fejlett,

Ezért megtartalak, s nem engedem, hogy bármilyen hülyeséget csinálj, tégy,

Ezért a fenti versben írottak tartalma teljesen a ködbe vész,

Felejtsd el, parancsolom, legyen benned megint tavasz, napsütés és remény.

 

Vilmos:

Mester, oh szeretett tanítóm és intőm, felhívásodat, s figyelmeztetésedet komolyan veszem,

Bár bennem él indulat, s igazság érzet, de utasításodat követem, s ezért semmit sem teszek,

Maradok neked az irodalom oltárán egy áldozat,

Minden sugallatodat oda felteszem, oh szeretett Mesterem.

 

Mester:

Áldozatodat köszönöm, kedvellek, hisz hűséges vagy, s szíveden viseled e csodálatos "értekezletet".

Tudom, hogy sok energiádba tellik, s most sem alszol, és mindjárt kelsz,

De erőfeszítéseid ára megtérül, meglásd, hogy minden lesz beérkezett,

Hatalmam van, ismerem az új reményedet, hamarosan lesz hozzád érkezett,

Hívd, jön, szeret, minden egyes nap ébred csakis neked.

 

Vilmos:

Mesterem, nyelvi vezetőm, mentorom, tanítóm, oktatóm, értekeztetőm, hm, szeretlek,

Igen, szerelek, s roppantul felmagasztalsz azzal, hogy lettem írói kezed,

Író kezed, azaz írnokod, aki tégedet szeretettel és hűségesen követ,

Nagyon köszönöm az írást és verselést, feleszméltettél,

Köszönöm, életem minden porcikája örökre és életem végéig a tiéd.

 

Mester:

Oh, kedves Vilmosom, szerelmetes tanítványom, hűségedet boldogan fogadom,

Említetted, hogy az írást szeretnéd tenni egy másik nyelven - de abba most beleegyezésemet nem adom.

Feltétlen írási szófogadalmat tőled teljesen mindig elvárok,

Hiszen tudod, hogy nyelved ősisége a régmúltból vagyon.

Sumér, s rengeteg arab, és zsidó nyelvi vonatkozás nyoma adott.

Találtalak téged, oh Vilmos, akinek a génjeiben a sok ősi gyök adott.

Gondolkozási rendszered átlagon felül adott, intelligenciád szuper, azt nyelveden gyakorold.

Kövess, oh szépséges tanírványom, szeretlek nagyon.

  

Vilmos:

Oh, Mesterem, szavaidat szívemben örökre őrzöm,

Szeretlek, s tisztellek, s hálás vagyok, hogy a nyelvemet szereted.

Követlek, bármerre is menj, szellemi vezérem,

Minden soromat boldogan szívből ajánlom Neked.

  

Mester:

Vilmos, tudud, hogy én nem vagyok magyar, s magyarul rajtad kívül sosem és senkivel sem beszéltem,

De megállapítottam, hogy fejlettségben, s fejlődésben a te nyelved viheti előbbre az emberiséget.

Minnél bonyolultabb egy nyelv, annál több lehetőséget ad, s a valóságban képez,

Ez az én megállapításom - nyelved szuper intelligánciát képez.

  

Vilmos:

Mester, köszönöm dicsérő szavaidat, kérlek, hogy maradj velem,

Hálám mélysége a valóságban feléd kifejezhetetlen,

Szeretlek, hiszen érted a magyart és a magyar nyelvet,

Értelmed nagyon régről ered,

Követelem, hogy az írnokod mindig én lehessek!

  

Mester:

Szeretett Vilmosom, hálás vagyok, köszönöm, hogy vagy nekem,

Bízom abban, hogy az amerikai barátnőddel magadat hamarosan megleled,

De vigyázz, szabj határt, hiszen esti óráid minden perce nekem kell, hogy legyen szentelt,

Hiszen az írás az közös ügyünk, ezért együtt vagyunk, ragaszkodom hozzád,

Tudom, hogy az írás neked is hatalmas mágnes, s együtt visszük, cipeljük tovább.

 

Vilmos:

Mester,

Miénk,

Adtad,

Vettem,

Kaptam,

Tiéd,

Enyém,

Kaptuk,

Jött,

Tetted,

Követlek.

 

Rabod vagyok,

Boldogan,

Az írás elemem.

   

żółty TLRJ obrączka kolorowa numerowana obrączkę kontrolowano (odczytano)

Dane zaobrączkowania

Gatunek:

Płeć, wiek:

Status:

Data, czas, dokł.:

Miejsce:

Współrzędne:

śmieszka (Chroicocephalus ridibundus) []

nieznana, pisklę

nie dotyczy (ptak jest pisklęciem)

08.06.2019, 0:0, data dokładna

[PL MZ] WYSPA NA STAWIE HODOWLANYM,RYBAKÓWKA,BRAŃSZCZYK, MAZOWIECKIE, POLSKA

52°40'22.1''; 21°35'12.3'' (52,67281200; 21,58675500)

Kondycja: [8] żywy i prawdopodobnie zdrowy - widziany lub wypuszczony przez obrączkarza

PLG|A0|FS...39049|0|1|BB|05820|05820|N|0|H|N|U|U|1|1|-|00|99|U|08062019|0|----|PLMZ|+524022+0213512|0|8|20|0|4

Dokładność współ.: współrzędne dokładne

Dane ponownego stwierdzenia

Gatunek:

Płeć, wiek:

Uwagi:

Weryf. obrączki:

Miejsce:

Współrzędne:

śmieszka (Chroicocephalus ridibundus) []

,

www.faune-rhone.org/index.php?m_id=54&mid=44498

15.01.2020, 11:4, data dokładna

[FR 58] Décines-Charpieu, RHONE, FRANCJA

45°46'42.3''; 4°58'34.0'' (45,77842600; 4,97609800)

Okoliczności: [81] odczytano numer kolorowej obrączki

Odległość: 1423 km, Kierunek: 244°, Odstęp czasu: 221 dni

Status: na zbiorowym noclegowisku

Kondycja: [8] żywy i prawdopodobnie zdrowy - widziany lub wypuszczony przez obrączkarza

PLG|A0|FS...39049|1|0|BC|05820|05820|N|0|Z|U|U|U|0|0|R|--|--|-|15012020|0|1104|FR58|+454642+0045834|0|8|81|0|4

Data, czas, dokł.:

[1] obrączka zweryfikowana

Dokładność współ.: współrzędne dokładne

Dziękujemy za informację o obrączkowanym ptaku. Poniżej podajemy dane jego zaobrączkowania i ponownego

stwierdzenia. Prosimy o dokładne ich sprawdzenie i powiadomienie nas o ewentualnych pomyłkach.

tel. +48 58 30 80 759, fax +48 58 30 80 982

Stacja Ornitologiczna Muzeum i Instytutu Zoologii PAN, Nadwiślańska 108, 80-680 Gdańsk

email: ring@miiz.waw.pl, www.stornit.gda.pl

Data

Czas

Miejsce

Status

Dystans

Kondycja

Szer. geogr.

Okoliczności

Obrączki

Dług. geogr. Kierunek

11.08.2019 [PL WI] Wymysłowo: żwirownia, WIELKOPOLSKIE, POLSKA 52°33'30.6''

[7] ŻYWWYP

64 dni [81] odczytano numer kolorowej obrączki 268°

?

258 km

NOG YEL TLRJ

17°45'32.7''

Strona 1/1

Inne stwierdzenia ptaka

Stacja Ornitologiczna Muzeum i Instytutu Zoologii PAN, Nadwiślańska 108, 80-680 Gdańsk

tel. +48 58 30 80 759, fax +48 58 30 80 982 email: ring@miiz.waw.pl, www.stornit.gda.pl

Régi épület,

Sok benne a lelki épület,

Sokan tértek itt,

Misék múltak,

Feledett benne minden,

De megmaradt az üzenet,

Adta Isten,

A mindent tudó tudat.

 

Oh, hányszor látom e templomot,

Szépsége sugározva rám néz,

Amikor a lelkem ott vándorol,

Valójában honol,

Wembley is egy honom,

Szeretem, ad otthont,

Szép világ,

Itt nemes minden lélek,

Új és rendezett lesz a világ,

Ez egy tábor,

Spirituális,

Sok nemzet él itt,

Együtt vagyunk,

Boldog a szem,

Wembley lelke,

Néz,

Sétálok,

Lát,

Tudom,

Érzem,

Itt a lét az elem,

Miért?

Mert elfogad,

De itt az üresség is itt van,

Hiányzó a szerelem,

Női arcok,

Ők ismernek,

Találkozást akarok,

Félek,

Félek,

Félek,

Hogy eltűnnek.

És másé lesz a szerelem.

 

Szerelmem sosem volt,

De volt,

Sajnos már halott,

Érzelmem akkor is volt fagyott,

Eltűnt, tova illant,

Ő már egy másik létben honol.

 

Intek neki visszahívó búcsút,

Már nem jöhet,

Lelke volt felém a legkedvesb,

Sajnálom, amit tettem,

Sokszor sétáltam másfelé,

De ő mindig várt,

S letette este elém a vascsorát.

 

Bocsánatot kérek.

  

Sajnálom, ami történt,

Ösztönöm vezetett,

És a rengeteg szép nő engemet ért,

Bár ne tettem volna,

Élt egy nő, aki engemet ért.

Talán talákozok még veled,

Mindkettő gyermeked engemet szeret.

 

Én is őket, tudom, hogy sokáig élnek,

A világot egyszer elhagyom,

S ők nagy sokára (nagyon soká), éljenek tovább,

Akarom, de engemet követnek,

Jönnek utánam,

Amikor érnek engemet,

Ott már nem lesz szerelem történelem,

Beértek,

Édesanyjukkal kézenfogva várom őket.

 

Bocsánat az elmesélésért, vallomásért, esedezésért,

Valójában mindez a lelkemből kitért,

Ne olvass, siránkozás nekem nem kenyér,

Csupán kijött,

De tudom, hogy a jövő az ölelő tér és kéz.

 

Hm, térjünk vissza,

Wembley lelke nekem az élet,

Sugároz e templomból,

Lelke hívott a múltból,

Értem ide,

Életemet ide fektettem le.

 

Szép templom,

művész kezek által alkotott,

Nekem itt,

Wembleyben,

A létem adott,

Szeretem ezt a honom,

De Magyarországot fogom,

Mindkettő a honom.

 

London, honom,

Szeretem,

Élt itt Mesterem,

Tanúm,

Poe,

Irodalom holló,

Arcképe néz,

Vádol,

Kérdi:

Hol jártál?

Merre tobzódtál?

Felelni nem tudok,

Folyt az alkohol,

Fogy,

Remény cseppen,

Torkomon lecsurog.

 

Mindjárt indulok,

Senki nem szeret,

Befogad az éj,

Vár az alvilág.

(Befogad az alvilág,

Vár az éj.)

  

Goodbye.

 

(Elzüllöttem, nem baj, kellett, ez lett egy élet érdek,

Wembley ért, ismer itt engemet sok lélek,

Kedvesek, megértenek, szeretnek,

Hm, öszetett e világ,

Ébredés, ébredek,

Kint csillogó az élet,

Lassan megyek.)

 

Wembley lelke, szépséges templom, nagyon szeretlek,

Életed az életembe éledett, beleékelt,

Sosem lesz feledett,

Te vagy Wembley lelke,

A régmúlt emléke,

Nekem tanúság,

Olvaslak, kedves tanúság,

Adtad a tant, ezért lettél,

Oh, szeretett Wembleym,

Nekem a tanúság,

S fakadt így rám, tőled,

A tanultság.

 

Lélekismeret itt magasabban ömlött rám,

Bár sok tudás Mgyarországon is áradt rám,

Wembley lelke, kérlek, hogy továbbra is sugározz rám,

Wembley, barátom értelmed csillogóan adott,

S valamiért valami,

Mely változtató,

Hm, értelmed szándékosan terelt rtám.

Adtad, adott, fogadott, elvett, felfogott, kimért, lelkem többé nem gyiprott.

 

Átfestett lettem, nem én, hanem a lelkem,

Amyely minden templomon át felém tért,

Mert tudja a Lét, hogy az életem semmi,

Nem csupán az, nemn is lehet,

Hiszen semmi,

De e világ mindig őriz,

Létem kapcsolt bele,

Vagyok fogadott, anyám,

Gengszter vagyok, itt élek tovább.

   

292/365

"Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz. "George Orwell

canon ae-1, film: fujicolor200

fb: www.facebook.com/andreapiovanniphoto

Typ: Renault Kerax 420.26 (6x4), rocznik 2002

 

DANE TECHNICZNE

dopuszczalna masa całkowita: 26000 kg

wymiary (dł. x szer. x wys.): 8800 x 2500 x 3300 mm

 

KABINA

typ: jedno modułowa, dwudrzwiowa

liczba miejsc: 3

 

NADWOZIE

materiały: stal nierdzewna, aluminium

liczba skrytek: 5

 

ZBIORNIKI

materiał: kompozyt poliestrowy

na wodę o pojemności 8000 litrów

na środek pianotw. o pojemności 800 litrów

 

AUTOPOMPA

typ: Ruberg R-2-280-20

wydajność - przy ciśnieniu 8 bar 6000 l/min

  

Wóz wcześniej znajdował się na wyposażeniu JRG 4 Warszawa jako 304W26

 

Pojazd wycofany, w dniu 22.12.2020r. Renault trafił do OSP Koniecpol II (pow. częstochowski).

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

 

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

 

Barátságos rejtelem

 

Barátságos rejtelem, rejtély a rengetegben - régen

Régóta él, magában, s feledetten - ismeretlen élet

Elfelejtett valóság, az eredeti, valóságos, derítetlen

Felderítetlen, pedig mindig új, legrégibb e képzelet.

 

Képzelet, az egyetlen valós, mely ugyanaz és más

Mindig változik, mozog, lásd az évszakok múlását

Mégis állandó, ideje őt korrá nem avat, időtlen agg

Mindig fiatal, uralma alatt élet, halál, idő, tér, magad.

 

Magad, te, ti, ők, én, mi, állatok, növények, madarak

Mind az ő díszei vagyunk, játszik az unatkozó agg

Teremtette a lények sokaságát - magányában agg,

De a játszma komoly, jön a nap, s ítél majd az agg.

 

Csak neki volt játék az életünk, de szeret az agg

Az élet talán egy szűrő, hm, de mi van utána, s át?

Hiszen lassan itt az aratás - vár a tűz, vagy a csűr

Hm, e kérdés is rejtelem, olvasd a Bibliát, fejtsd fel.

 

“Szedjétek össze először a konkolyt,

kössétek kévébe, és égessétek el,

a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!”

  

“Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem,

a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.

Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt,

sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

Kivágnak és tűzre vetnek minden fát,

amely nem terem jó gyümölcsöt.

Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.”

Beszélgetés a Mesterrel 51. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával

  

Vilmos:

Tudom, hogy a kép helyett egy más ajándék volna jobb, de az éteren, s a téren át elküldeni mást nem tudok,

A séta ott volt tett, s kövtett minket a Mester pár méter távolságból, hm, jó volt az idő, de bennem továbbra is minden rideg volt,

Hm, e nyári és fényes napon, a napfény a faleveleken adott hideg és jeges táncot, én mást is láttam, hatalmas hóvihar volt,

Megint Chris Reát hallgatom, mily szépen énekel, gyermekkorom egyik kedvenc énekese volt, örökzöldjei mindig adnak kellemes hangulatot.

 

Emma:

Nézd, ott a távolban véget ér az út, s lesz ott majd csakis napfény, s nem lesz többet sötét és árnyék,

Bár tudom, hogy e világ neked a valód, itt érzi jól magát az aki egy titkos rejtély, egy rejtély, aki lehet, hogy nem is személy,

Csupán önállóvá vált gondolati és érzelmi felhő, mely borúja vonz e világba, e térbe, egy másik valóságba,

S ha majd valaki nem húz ki innen, akkor mész jobban bele, s lesz egyre sötétebb, de az nem a lelked lesz, hanem, a rajtad uralkodó félelem.

 

Vilmos:

Hm, nem biztos, hogy mindig ott van a félelem, a fél elem, de az biztos, hogy a sötétség az ébreszt egy másik világot,

Ahol az árnyak körülöttem járnak és élnek boldagan víg táncot, s a fák is megmozdulnak, ágaikkal beljebb és beljebb hívnak,

Gyakran megszóllítanak, érdekes mély fahangjukkal, ne gondold, hogy ők egy helyben állnak, ez lenne tévedés, az élet csalóka,

Hiszen a fák gyakran elhagyják a helyüket, s gyakran helyet cserélnek, de ez igaz a bokrokra, s cserjékre is,

Oh, nézd, vad táncot járnak, mily szép, lejtenek, a ritmust adja a szél, a falevelek csörögnek, mint a cintányér.

 

Mester: Én mást látok, csupán mesét.

 

Emma: Mesét és képzeletet, amely a valóságból él.

 

Vilmos: Így van. De mégsem valós, mint ahogy én is csek egy tünemény (itt: illúzió) vagyok.

 

Emma: Nem mindenkinek.

 

Vilmos: Inkább az maradok.

 

Mester: Mert ijeszt a felelősség.

 

Vilmos: Talált.

 

Emma: Akkor kell neked egy felelősségtanárnő. Játszasz, mint egy gyermek.

 

Vilmos: Bevallom, hogy így van. Ezt az oldalt a játék kedvéért üzemeltetem.

 

Emma: Jó egyedül játszani?

 

Vilmos: Nem egyedül játszom. Nagyon jó médium vagyok. Távolról információkat leveszek, fogok, üzeneteket adok és veszek, telepatikus vagyok. Minden éjjel távoli barátaimmal játszom. Így írom, de inkább írjuk a szövegeimet, sokszor együtt szerkesztettük a képeket. Hasznos tanácsokat kapok. Telepatikus a szuper irodalomtanárom. A világ más részeiről így játszanak velem.

Gyakran napközben is beszélgetnek velem. Volt egy parafenomén haverom, aki egész nap unatkozott és idétlen vicceket az én fejembe állandóan pofázott. Gyakran a nevetés jött rám. A kollégáim meg úgy néztek rám, mint egy hibbantra.

Egy szuper és globális boszorkányháló tagja vagyok. Mi nem írunk sms-t, üzeneteket, elektronikus leveleket. Mi nem használunk telefont. Tilos. Minket lehallgatni nem lehet. Én is boszorkány vagyok. Boszorkányismerteim is telepatikusan lettek nekem adottak. Mi csakis a telepátia útján érinkezünk. De képesek vagyunk képi üzenetek adására és fogadására is. A mozgókép átjátszása sem gond. Működhetek két lábon járó kameraként és mikrofonként is egyaránt. Sőt, az érzés kommunikáció útján is tudunk érintkezni. Rengeteg dolgot tudunk még, de azokat leírni nekem tilos. Ez a boszorkánymesterem utasítása, parancsa.

Blöfföltem.

 

Emma: Ez nem volt blöff. Tudom. Nekem is állandóan valaki mindenféle idétlen dolgokat beszél a fejembe! Nem tudod, hogy ki az??

 

Vilmos: Nem…, de nem ám…. . Várj, majd bemérjük.

 

Mester: Ezek érdekes dolgok. Lesznek fejlesztettek tovább és tovább.

 

Vilmos: Én most megyek.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:24)

  

2022.08.31. 00:28.

  

Mindenki mindenkinek: Jó éjt!

 

Mester: Legyen minekünk itt megint kellemes az éj, éjfél múlt, elkongta már magát az éjszakai harangjáték.

  

Emma: Szépen szóltak a harangok, lehetnek több, mint ötszáz éve nemes fémekből, s mester kovácsok által öntöttek, készítettek.

 

Vilmos: Jajj, most értem haza a munkából, éppen, hogy ledobtam magamat. Napközben telepatikus barátaim azt kérték tőlem, hogy más zeneszerzők műveire is legyen tett az írás. Volt aki Schubertet, Chopint, Lisztet, Bartókot, vagy éppen Kodályt javasolta.

 

Mester: Legyem Liszt Ferenc.

 

Vilmos: Jó, keressük a zenét együtt. Azt, amelyikre majd írunk.

 

Mester: De írás előtt jól nézd meg a képet.

 

Emma: Akkor nézzünk a zene után.

 

Mester: La Campanella.

 

Vilmos:

Szép volt a nap, s értem haza a szép virtuóz zongoraszóra, kedves barátaim kérték nekem,

Oh, mily pattogó a zongora fényes játéka, mintha egy belső világ vitatkozna önmagábal,

De most hajlanak a dallamok egy mély érzelembe, a fák most hajlanak, s a fény az árnyékos világba szüremlik,

Oh, hogy játszik, sebes e szellemi világ, elkéstem, az írással követni nem tudom,

Most megint a kellemesebben hangzó nély és érző dallamok áradnak, s az előbbi magas hangolk azokban táncolnak,

Hm? Most mindketten együtt vannak, talán vitatkoznak? Nem tudom, de megint kezdik elölről a vitatkozó hang táncot, s a végkifejlet itt megérkezett, s a hangok egyszerűen eltűntek, a csodás játék az ürességbe távozott.

 

Mester: Ne írd át, maradjon az eredeti, s ezt tedd fel az oldaladra.

 

Emma: Talán az oldalunkra.

Mester: Az oldal az Vilmosé.

 

Vilmos: Érdekes komolyzenére is írni, s valóban más szavak és gondolatok jönnek elő és ki az emberből az írás mentén és folyamán. Liszt Ferenc La Campanellája az valóban elragadó mű.

 

Mester: Akkor lassan csak komolyzenére írsz majd.

 

Vilmos: És ott van még a sok jó blúz (blues) és dzsessz (jazz), amire szintén lehetne írni. Na ilyen kísérletekben is örömmel benne vagyok. De azt, amit korábban én ecseteltem, hogy kéne tenni, az életemből kihagyni nem akarom.

 

Mester: Már mondtam, hogy ahhoz laboratóriumi koörülmények kellenek.

 

Vilmos: Nem, nem kellenek. Erre is van ötletem, de a módszer valójában már ismert.

 

Mester: Nem teljesen. De ez az elképzelés (ötlet), gondolat, még értekezés tárgya lesz.

 

Emma: Miről van szó?

 

Vilmos: Csupán távolbaérzékelés kísérlet és módozat egy lehetséges új válfajáról.

 

Mester: Hallom, hogy jó zenét hallgatsz.

 

Vilmos:Igen, remek és nagyon jó a rock, de inkább heavy metal zenekar.

 

Mester: Akkor az írás e zenére, zenekar akkordjaira és ritmusára legyen tett.

 

Vilmos:

Környező világ most egy új és magas életbe vált, remek dallamok özöne árad rám, körülöttem az erdő vad táncot jár,

Árnyak, szellemek, lidércek hangos köszöntése most engemet egy teljesen új vilgba visz és tár,

Megyek, megyek lefelé a sötétedő mélybe, alattam az avar változik sárgállik, s piroslik, kellmes parázs éget,

Már járni nem tudok, hisz a tűz már éget, szaladok, rohanok; eszelősként egy nagy, régi, időtlen, s kovácsolt vaskapuhoz érek,

Rettegve, s félve rángatom, zörgetek, üvöltöm, hogy engedjenek be! Engedjenek be! A kaput nyissák ki nekem!

Hátranézek, s a mögöttem hagyott útról lávatenger, s égő sziklák, s kövek fergetege zuhatagként sebesen, feltartóztathatatlanul ,s s tüzet okádva, s lihegve áradnak felém, oh, nagyon félek, remegek, rettegek,

Megérkezik egy ördög, s kaput tár, s kezet nyújt, s mosolyogva mondja: Már vártunk, végre megérkeztél!

A tűztenger odaért, az ördög a kaput bevágta, amin a tűztrenger nagyot csattant, hirtelen a hőség sarki hideggé zuhant, engedett, s a láva, s a kövek lettek hideg és félelmetes, halott, évmillós jégtömbök.

 

Mester: Ne írd át. Így tedd fel. Ezt mely zenekarra írtad?

 

Vilmos: Az Iron Maiden csodálatos muzsikájára.. Az album második számára.

 

Emma: Neked nem is kell csodaszer. Csupán zene.

 

Vilmos: De a csodaszer ébresztett fel. Néha még kúrálom magamat vele. Észrevettem, hogy a hatása még mindig terjeszti az értelmemet. Egyébként írószernek nevezném. Na meg festői képzelet szerének, szerzőjének.

 

Mester: Csak óvatosan tedd.

 

Emma: Értelmed eddig is volt, csupán volt alaposan és nem a te hibádból lefedett.

 

Vilmos: Tudom, hogy mire gondolsz, társadalmi determinizmus, pszichológiai detetminizmus, és most nincs kedvem a többi tényezőt felsorolni.

 

Mester: Így van. Az egyik kedvenc amerikai szerződ, Stephen R. Covey ezt az egyik könyvében, írásában alaposan elmagyarázta neked.

 

Vilmos: Mester, Te teljesen látod az elmémet és az életemet.

 

Mester: Így van. De most kerssünk egy másik zenét, az legyen választott a te akaratod szerint, oh Vilmosom.

  

Vilmos: A számot valakivel közös akarattal választottam, befolyásoltál a választásban, de éreztem, hogy a hatás (itt: inspiráció), tetőled ért, fakadt. A közös akarat volt az enyémnek gondolt, de a háttérben volt érzett a te akaratod, s sugallatod. Tehát a szám kiválasztott.

 

Vilmos:

Az erdőben az lét engemet vár, de a világ zaját hordozom, és mégis vesz engemet körbe a nyugalom.

Vesz körbe, érzem, óvón, s szeretettel karol, de a világ zaját félrerakni nem tudom, követnek a múltbeli és nem londonii démonok,

Gonosz szellemek táncot járnak az erdő körül. Követtek Londonba is a messzi múltból ide is acsarkodó irigy és parazita gonosz lelkek. Vadak, s éhesek és félelmetesek, emberi lelkekre éhesek, széttépnek engemet, ha az erdőből kilépek, félek, rettegek.

Egy hatalmas tölgy ekkor felém hajlik, s kellemes, mély, barátságos, bölcs, együttérző hangon hozzám szól:

Ne félj, neked a fejlett (magas kultúrájú vagy civilizált) világba a visszatérés már nem lehet megengedett,

Tégedet elrabolt nekünk a jó és szerető szíved, hiszen a világot és a zöldet szereted, ezért a természet már hálás neked, oh tanítványa a Mesternek!

Válaszolom a tölgynek, az idős öreg fának, hogy mindaz, amit mond nekem, azt nem igazán értem.

A tölgy válaszát így mondta: Sok szép képet készítettél, fe vagy nekünk egy erdei tesvér, akit mi befogadunk s mindörökre az edőben élsz.

Nézd a nappalt itt, a zöld levelek fényesen neked zenélnek, s a varjak és az ide néha betérő sirályok neked éneleknek!

S a papagájok az estében és éjjel a deneverék karzata ad neked csodálatos és kísérteties, de barátságos szólamot, amelyben a bagoly énekel fő dallamot!

Oh, Vilmos, térj be hozzánk örökre, e kert, e régi és természetes világ, amelyet az emberek itt Fryent Country Parkkén tisztelnek, az életedben lett egy új nyitány,

Hisz a jövő az ilyen embereket, s lelkeket vár, s hívj magaddal mindenkit,

Mindenkit, akit lehet, hiszen az élet valahol máshol lesz majd megint kezdett, s te és természetimádó barátaid kellenek, a Sátán odavisz majd benneteket.

Ekkor a tölgy teljesen mozdulatlanná vált, s nem szólott többet nekem.

Néztem, néztem, szóllítottam, de láttam, hogy néma, ezért később lassan tovább sétáltam, eredtem.

Gondolkodtam szavairól, hogy vajon hol lehet az új világ? Hol?

S ekkor Fryent Country Park egy kis tavához értem, ahol a víz kavargott, s tükörré vált. Néztem dermedten, Iszonyatos volt az onnan érkező idegen érzelem.

Az örvény egyszer csak megállt, s érdekes virágarcot adó tükörként rám meredt, s lassan egy arc halványodásból élesebbé válva kékesen a tükör alatt élesen rámtekintett.

Döbbentem láttam a saját földöntúli képemet. Igen, én voltam az. S jegesen hangzó mély hangon felém a jég alól megszólaltam:

Jöjj, már vártunk. E tó egy térkapu. Lépj be.

Ekkor a megmerevedett kis tó felszínéről az arcom teljesen eltűnt.

Csend lett. Vártam. Teljesen sötétség volt már rég a vidéken. Csak néhány csillag villogott gyengén az égen.

Halálos csend és feszes nyugalom volt, s egyszer csak éles repedezés hangja hatolt a fülembe. A tó jeges színe cikázóan mindenfelé folyamatosan és feltartózhatatlanul repedezett. A jég e folyamat végén pici szilánlokra, majd molekulákra esett szét.

S ekkor a mélyből egy arany lifthintó lasasan és egyre láthatóbban a felszín felé emelkedett, s lassan kiemelkedett, a vízfelszínen megállt,

Ajtaja kinyílt. Síri hang hallatszott. Mondta: Vilmos jöjj. Várnak. Ha nem jössz, akkor viszünk. ( Hintó ezöstesen aranyló volt, régi faragott motívumokkal, díszítésekkel. Afféle tizemhatodik századbeli. De a kora renenszánszbeli értékek is erősen láthatóak voltak rajta.)

Ekkor a hintó ajtaja kinyílt. Vonzást éreztem. Beléptem. Az ajtó zárult, s lemerültem.

Végtelen világba értem. Majd elmesélem.

Leértem, az ajtó magától kinyílt. A hintót elhagytam. Kiléptem, Tündüklő és fényes világ fogadott, ahol egy öltönyös hivatalnok ördög jött elémbe. Üdvözölt, s elkísért, hogy mielőbb pihenjek le.

 

Mester: Az írás innen lesz fojtatott. Hiszen új állampolgár vagyol.

  

2022.08.31. 12:08

 

Vilmos: Szép jó napot, oh Mester, oh Emma!

Mester és Emma: Neked is, oh Vilmos!

Emma: Hol voltál ily sokáig? Már vártunk.

Vilmos: Fontos teendőim voltak. Mosás, bevásárlás, levélírás, barátaim üzeneteinek megválaszolása. De folytatnám a tegnap esti történetet.

  

Igen, az öltönyös ördög hivatalnoik a szállásomra kísért. Közben erről-arról beszélgettünk, s adott egy mágneskártyát, amellyel a pokol titkosabb részeire is bejuthatok. Igaz nem mindenhova, hisz jogosultságom természetesen korlátozott. Egyrészt, mert még félig-meddig ember vagyok. De kiemelten kezelnek, hiszen már régóta a Sátán ügynöke vagyok. Itt most magyarázattal tartozom, a kedves Olvasóknak, és nektek is oh Mester és Emma. Arról van szó, hogy még földi létem folyamán többször bajba kerültem, gáncsoskodtak velem. Valójában politikai célok miatt akartak egy ügyet csinálni Európa elllen. Ezt most nem részletezem, mert már sokan tudják, de majd visszatérek erre a dologra is, itt ezen írásban, de lehet, hogy arról máshol fogok írni mesébe öntött írásmódban. Szóval, kellemetlen helyzetbe kerültem. Egyszer csak észrevettem, hogy egy titokzatos erő van körülöttem, s egy bölcs hang sorra mondta, hogy mi tegyek, s hogy ne féljek, ne aggódjak, ő mindig velem lesz. Később elárulta, hogy őmaga Lucifer, s már nem bírta nézni, hogy mit tesznek velem, s részvéttel és sajnálattal telt szívvel a segítségemre sietett. Cserébe én az egész életemet és szolgálatomat ajánlottam neki, amely t Ő, a Sátán tőlem szívesen elfogadott és vett. Most folytatom tovább a történetet.

Nos, addig amíg a szállásomra értünk egy különös pokolbeli járgánnyal, a kedves ördög hivatalnok sok mindenről tájékoztatott. Különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy milyenek a táplálkozási szokásaim. Ha eszek húst, akkor milyet, vagy esetlegesen melyek lehetnek esetlegesen vallás miatt nekem tiltott és kerülendő, s ha netán vegetáriánus vagyok, akkor az sem okoz nekik gondot. Mondta, hogy a vallásgyakorlás biztosítására is nagy hangsúlyt fektetnek. Kérdezte, hogy mely valláshoz tartozom. Válaszoltam, hogy a katolikushoz, de egyébként, az összes többi kersztény vallást is kedvelem. S én minden vallás tagját elfogadom, tisztelem, hiszen multikulturális gondolkodású vagyok. Utunkat folytattuk beszélgettünk, majd egy gyönyörűen és modernen berendezett barlanghoz értünk.

Amikor kiszálltunk, akkor nem láttam bejáratot. A barlang dolomitszerű kőzetből volt anno a természet által alkotott. Érdekes, látni lehetett, hogy a megdermedt láva, itt-ott otthagyta a hajlékony és íves lenyomatát. Ekkor az öltönyös ördöghivatalnok arra kért, hogy vegyem elő a mágneskártyámat, s érintsem egy kis szürke kőre, amelyből a barlang külső kőzetfalán csak egy volt. Megtettem, s csodálattal tapasztaltam, hogy előttem a kőzetfal egy láthatatlan és cikcakkos vonal mentén hangtalanul kettévált.

 

Mester: Az írást este innen folytatjuk. Most a szellemi gyakorlataiddal foglalkozz. Az irányításod az teljesen az én kezemben van.

Emma: És az enyémben!

Vilmos: Lett volna rá lehetőséged! De a lehetőséget kihagytad, ezért azt el is vesztetted, oh kedves Emma!

Mester: Befejeztétek a veszekedést?

Vilmos és Emma: Mester. Igen a veszekedést kérésedre befejeztük.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:41)

  

2022.09.01. 01:11

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes és tartalmas jó éjt!

 

Mester: Most a megszokottnál korábban érkeztél, oh Vilmos.

Vilmos: Azért, mert a világhálói (virtuális) térben valaki feltartott. Attól tartok, hogy szándékos volt.

Emma: Nő volt?

Vilmos: A lelki hasonmásod (itt: sztereotípiád).

Mester: Szerintem a történetet a közetkező kép alatt fesd szavakba, ecseteld szép mondatokba.

Vilmos: Teszem. Találkozzunk ott. A kép már kiválasztott, s az oldalon már megnyilatkozott.

Mester: Helyes.

  

CDV, around 1873

Photographer: Lovich & Comp (Lovich Antal és társa)

Ofen (Buda)

Elips (Buda Castle) (Budai vár, Ellyps-sétány)

Hungary

Ellyps: www.vargondnoksag.hu/rendezvenyhelyszin_ellyps.html

Gift from a dear Flickr-friend

Lovich Antal, fényképész: 1853 - 1900

Édesanyja gyászjelentése: www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag...

L18:276

Csak az édesanyja gyászjelentését találtam meg. Abból kiderül, hogy a család is Budán, a Vízivárosban lakott (Fő utca 209.), nemcsak a Lovich-féle műtermek voltak a környéken! (Iskola utca, Jégverem utca - Fő utca sarka, Vár, Ellyps-sétány).

Lovichnak Szatmáron és Kassán is volt műterme az 1860-as, 1870-es évektől.

Fia, ifj. Lovich Antal 1880-tól működött a Fő utca 12-ben és a VII. Akácfa utca 47-ben, 1920-ig.

" ...Akkoriban még egységes volt a fotográfus szakma. Nem volt fotóriporter motoros, automata gépekkel és millió igazolvánnyal, nem volt még reklámfotós többmilliós felszerelést rejtő műtermekkel, és nem volt tájfotós sem. Csak fényképészek voltak, rosszak, átlagosak és jók. A közepestől felfelé már mindent tudtak a fényképezésről, amit akkoriban lehetett, s csak a tehetség és a kalandvágy által lettek jók vagy legjobbak.

Lovich Antal az egyik délután még jól berendezett fényképészeti műtermében fotózza az elégedett polgárokat, legjobb öltözetükben. Természetesen maga a fényképész is az alkalomhoz méltó ruhában. Másnap reggel három ládába becsomagolja segédeivel a sötétkamra-sátrat, az üres üveglemezeket, az éjjeliszekrény nagyságú fényképező kamarát, a stativot, a vegyszereket, a forralt vizet, a többi laboratóriumi szereket, majd a karaván nekivág az árvíz elöntötte pesti utcáknak. Mindenki menti az életét, értékeit, ő pedig egy sötét helyen érzékenyíti első üveglemezét, s egy kevésbé imbolygó helyen felállítja állványát, rá a gépet, s exponál. Ha egész napját a csónakban töltötte, megfeszített munkával, az elárasztott utcákon, biztosan elkészíthetett akár öt felvételt is. S lám, egy még 120 évvel később is szól a város nagy bajáról s az ezt megörökítő fényképészről."

Sándor Tibor-Kincses Károly: Fotó/város/történet

Híres fényképészek a városról

epa.oszk.hu/00000/00003/00013/kincses.htm

Jégbekövült világ

 

Téli világ, jégbe vált vágy

Halott magány, jég láng

Szívem nem dobban

Minden ütem repedés

Jéghalál, kegyetlen szenvedés.

 

Lélekhóhérok ásták e gödröt

Zuhantam, elástak, halott vagyok

Rajtam jeges földtömeg, nyom

Lélegzek, halál karol, csókol

- barátom, szeret; rabja vagyok.

 

Jégbekövült világ, gyilkos vágy

Innen nincs visszafordulás

Jégkristály forgószél lejti táncát

Jön a halál, pusztító ropogás

Meghaltunk, együtt vagyunk…

… Öröm a jégbekövült világ.

 

Grób szer. Artura Hammonda z Dover, żołnierza 4 Batalionu Royal East Kent Regiment (The Buffs), który poległ 18 listopada 1943 r. podczas bitwy o Leros.

 

Cmentarz Wojenny na Leros znajduje się po wschodniej stronie wyspy, nad brzegiem zatoki Agia Marina. Jest on miejscem spoczynku 183 osób: 13 marynarzy, 162 żołnierzy i 4 lotników z Wielkiej Brytanii oraz 2 lotników kanadyjskich i 2 żołnierzy z Południowej Afryki.

 

Gdy Niemcy zaatakowali Leros w listopadzie 1943 r., siły brytyjskie na wyspie składały się z ok. 3000 żołnierzy (wspieranych przez 8000 Włochów), z których 600 poległo w ciągu czterech dni walk, zakończonych kapitulacją sił alianckich.

Ogółem, 1400 osób straciło życie w krótkich, ale zaciętych walkach o panowanie nad Leros, małą egejską wyspą, pozbawioną już wówczas jakiegokolwiek strategicznego znaczenia.

 

* * *

 

A grave of Pvt Arthur Hammond from Dover, soldier of the 4th Battalion of Royal East Kent Regiment (The Buffs), who died on 18th November 1943 during the Battle of Leros.

 

Leros War Cemetery is on the eastern side of the Island of Leros, on the shore of Agia Marina Bay. The total number of burials is 183. This is made up by 13 sailors, 162 soldiers and 4 airmen belonging to the forces of the United Kingdom; 2 airmen of the Royal Canadian Air Force; and 2 soldiers of the South African Forces.

 

When Germans attacked Leros in November 1943, the British forces on the island of Leros numbered ca. 3,000 men (supported by 8,000 Italians). Most of them belonged to the 2nd Battalion of The Royal Irish Fusiliers, the 4th Battalion of The Buffs (The Royal East Kent Regiment) and the 1st Battalion of The King's Own Royal Regiment.

The British lost 600 men killed in action during the battle which lasted 4 days, and ended with the capitulation of the Allied forces.

Altogether, 1,400 people lost their lives in a short but fierce fighting for the control of Leros, a small Aegan island of virtually no strategic importance at that time.

Telem

 

Telem, lelkem

Telelek, élek

Télés, létem.

 

(Télés jelentése a telelés lehetne, de nem az.

Pontosan a tél teljes élése, megélése a jelentése.)

—--------------------------------------------------------------

 

Telem

 

Telem álmom

Valós világom.

—---------------

 

Telem

 

Világod, nem kapod

Tántorgok

Borom melegít

Hideg vagy

Nem vagyok vágyálom.

—----------------------------

 

Telem

 

Egy nőbe voltam igazán, de halálosan szerelmes

Meghalt bennem ez az új élet

Telem átsegít - minden csak képzelet

Halálos magány lett az életem

Szemem ablakán jégvilág terjed, mentális kristályosodás

A halál kaszájával körülöttem szép földöntúli táncot jár

Nem hív, szeret, éli életem, múltam neki példatár.

Ítél.

—-----------------------------------------------------------------------

 

Telem

 

Ítélet

Jutalom

Jövő

Cél

Út.

 

Beszélgetés séta Mesterrel és Emmával 67. rész

 

2022.09.17 12:05

  

Vilmos: Szervusztok, oh ihletett szellemi barátaim, vezérem, tanítóim, jobbítóim és igazi lelki szerelmeim!

Öltönyös ördöghivatalnok: Üdv Mindenkinek!

Emma: Mindenkinek!

Mester: Mindenkinek!

 

Öltönyös ördöghivatalnok:

Szép a kép, érdekes hangulatot sugalmaz, de rejtett, lepett, lelepett, de van ott némi forrás, de még minden együtt tart, még nem jelentkezett a bomlás,

Talán majd lesz, hiszen minden unalmas körforgás, ezért az élet únt, én viszolygok, minden kezdődik, él, viráglik, majd jön a rohadás.

Miért jó ez? Nem unalmas? Élet és halál viaskodása miért tesz ránk halálos hálót, lelki betegséget és kíncsomót?

Miért? Talán élvezzük azt, hogy spirálisan emelkedő a körfotgás? Semmi nem változott, semmi, csak a környezet lett más.

De a halál az halál. Olyan világ kell, ahol minden egyenes, egyenesirányú (lineáris), és ott sosem volt és sosem lesz, sohasem fog létezni az undorító körforgás!

Nem unalmas? Minden újjászületés az a mocsárba való visszasüppedés, a körforgás pedig saját undorító levesünk pokoli üstjében, fazekában való örvényes úszásunk és fulldoklásunk, ahonnét elgőzölgött, elillant minden, ami volt az élettel kapcsolatban reményünk.

 

Mester: Innem lesz folytatott. (12:17)

  

14:53

 

Vilmos:

 

Visszatértem, ágyamon ülve ihletre tértem.

Két szó illeti ez ösztönzést,

A szellő, és a Kumala,

A versírás, költemény, belőlük lesz eredő.

  

Udvar felé néző ablakomból látok néhány sudár fát,

A szellő zenélt rajtuk, a levelek ciripeltek, a lég, a fuvallat volt a vezérlő,

Emléket idéző volt a hallás és a látvány, turai piactéri jegenyék az emlékembe vésettek,

A csendes szellői falaveles zene az nekem halálosan nyugalmas és éber élmény,

Zenes szerzője, zenei alkotója a még mozgó, de örökké tartó élet és lét,

Amely bárhová is térek a térben, az életben, a létben, mindig, és örökké mindenhová elkísér.

 

Szellő, mit mondasz nekem? Miért kísérsz? Találtál egy bárányfelhőt?

Ne fújj, halálom a légeden át már régen kimúlt, elmúlt, temetői csendem lett a meződ,

Jöjj, még várlak, légem, legem, lélegzetem, lélekzetem már régen benned van, új áramlat neked,

Új légvonal neked, hiszen elfogtál, s én benned értem egy új életet, s így a világot együtt rebbenjük át a fellegeken.

Szellő, szép és hű és örök, örökké levő kedves szerelmem, légi és lelki fuvallatom, kérlek, hogy hiúság nélkül minden eszmei tanodat add nekem,

Azért, hogy a világ terét a te légierőddel (légi-erőddel, levegői-, lelkierőddel) én változtathassam, szánthassam és műveljem, hogy a jövő az akkori új népeknek jobb legyen.

 

Kumala, dél-afrikai bor, most iszlak, szellemed ragyogó, Pinotage Cinsault Merlot, oh mily bársonyosan testes az íz,

Kiváló vörös bor vagy, nekem ragyogó napot adtál, bár már a délután régen áradt rám,

De ne félj, ma este az élet az ösztönzésedre megy tovább, s az írást a dél-afrikai borászok viszik tovább,

Hiszen Kumala ihletett, nélküle e vers nem lett volna itt, ezen az oldalon rovás,

Még van belőled egy kevés, lassan iszom, s e sor lesz most itt zárt, amely valahol majd lesz folytatott tovább. (15:42)

  

2022.09.18 08:42

  

Mester: Valóban ihlető a Kumala, milyen volt a szombat délután hangulata?

Vilmos: Pompás, remekbeszabott volt az érzés és a hangulat, egy helyen de kettőn voltam, s új ismeretséget kettőt az életől megint kaptam.

Emma: Ragyogó, jó hír, hogy az emberi kapcsolatok terén változást hozol és idézel elő, mely az életdben lehet egy új út és nyitány, bízzunk abban, hogy minden lesz a jövőben remeklő.

Öltönyös ördöghivatalnok: Vilmossal voltam, követtem, s figyeltem, emberi alakot öltöttem fel, s láttam például, amint a dj-vel beszélget, ahol volt a hangulat remek, minden volt ott vidám, feledtető és élményes.

Mester: Miért volt jó neked oda menni, oh Vilmos?

Vilmos: Mert új ismeretségekre kell, hogy szert tegyek. A hét minden napján dolgozom, kivéve a vasárnapot, s néhának ide értem a szombatot.

Ma nem tudom, hogy hová indulok. Van egy hely Harrowban, ahol már voltam, ott gyönyörű bulgár hölgy a kiszolgálónő, de túl tágas a hely, de azt már akkor észrevette azt, hogy oda jár sok érdekes fej. Érdekes, hogy mennyi embertípus látható egy ilyen helyen.

Emma: Ezt hogyan érted?

Vilmos: Különböző sorsok, életek, korok, társadalmi szintek, érzelmek, boldogságok, boldogtalanságok, hitek, hitetlenségek, remények, reménytelenségek, kegyelmesek, kegyelemnélküliek, lenyűgözőek, figyelemre sosem vettek, érdekesek, olyanok, akik senkinek sem érdekesek, magányosak, társasak, egyedüliek, magányban vidámak, társaságban magányosak. Hm, The Royal Oak, Harrow on the Hill.

Mester: Elmaradt régen a tarsolyosságod, oh Vilmos. Van valami?

Vilmos: Igen, igen van.

Emma: Meséld el, kedeves Vilmos.

Vilmos: Mesélem, szavakba ecsetelem neked, kedves Emma, plátói szerelmem és kedvesem. Íme:

 

Tegnap, az egyik kedvenc helyemen voltam. Igazából ez a legkedvencebb helyem. Kértem egy korsó sört, amely az Abbot Ale. Itt ezen a helyen a pultosok már ismernek, s tudják, hogy csakis és csupán Abbot Ale sört és Famouse Grouse whiskeyt iszom, iszok, kérem, kérek.

Amikor fizettem a bankkártya terminálon, akkor egy érdekes úr megszóllított. Elkezdtünk beszélgetni, intellektuális arcélű, kissé hosszúkás arcú volt, és enyhén karvalyos orra volt, s a szeme ravaszba, de jóságosan volt irányolt. Érdekes intelligenciájának a szeméből csillogva engemet érdekesen nézett és firtatott. Rejtő Jenős figura volt. Beszélgettünk erről, arról, dolgokról. Hogy ki ő? Nem tudom. De a beszélgetés folyamán mondtam neki, hogy öt vagy hat napot dolgozom, s nekem kell a sok munka, hiszen a pénz az élet egy eleme, kell nekem, hogy az élet színvonala és annak életszínvonala megfelelő legyen számomra és nekem.

Beszélgettünk, beszégettünk, s a fentebb írásba festett és neki mondott gondolatok hatására ő azt mondta nekem: No money, no honey. (Nincs pénz, nincs méz.) Aztán hozzátette, hogy ez egy amerikai mondás. Meg is köszöntem neki. S azt is elmondtam neki, hogy erről írni fogok.

Mester: Most írtál. Mit jelent neked ez az amerikai mondás?

Vilmos: Azt hogy, az ok-okozati összefüggés a világ minden területén működik és adottan eleve adott.

Emma: Alapszabály.

Vilmos: Jelentése az, hogy a gondolatod és tetted az befolyásolja a jövődet. Vagyis, ha dolgozol és pénzt keresel, akkor van sör.

Mester: Nem lehetne inkább a pénzt hasznosabb célokra költeni?

Öltönyös ördöghivatalnok: Például a munkából befolyó keresetből, bevételből, összegből olyan dolgokra és célokra lehetne költeni a pénzt, amely életet lesz teremtő. Hisz, hiszen a pénzzel sok jó dolog tehető, s ami megvalósul belőle, az lehet később új életeket és reményeket fogantató, a rejtelmes félelemből előhúzó, kivevő és teremtő.

Emma: Mi a rejtelmes félelem és abból hogyan lehet az, hogy onnan tér a világba valós és aktív (élő, működő) élet és tovább éltető erő?

Vilmos: Köszönöm a kérdésedet, te most kérdezted a londoni erdőségeket, amelyek a rejtelmet és a a szenvedést felfejtették és kihozták belőlem.

Minden sétám magányos. Viszek magammal három lelket, melyek mindegyike képzelet,

De mindegyikőjük van velem, s a beszélgetés lesz írásba rovott és vetett,

De most megyek, indulnom kell, a hét utolsó napja reményteliségesen reményekkel kecsegtet. (12:47)

 

Vilmos: Kellemes vasárnapi napot!

  

15.06.2016 r. Świętoszów/Wzgórze Prezydenckie. Strzelanie czołgów Leopard 2A4. Fot. st. szer. Michał Chudziński

Az M62 116-os Szergej fehérvári kölcsönben dolgozott 2008 augusztusában, így Dunaújvárosba is eljutott, ezáltal pedig a kikötői kiszolgálás mellett a paksi tolatóst is rábízták. Az akkor még hétfőn, szerdán és pénteken közlekedő paksi tolatóson rendszeresen volt elegy: fát és gabonár rakodtak az állomás hosszú rakodóján, de korábban a paksi szivacsgyár is vasúton szállította Romániába a helyben előállított szivacsot. A képen a gabonás szerelvény egy részét tolja a rakodóterületre a viseltes külsejű, de annál megbízhatóbb Szergej

 

Der M62 116 anno in Paks

 

Im Jahr 2008 verkehrte die Übergabe zwischen Dunaújváros und Paks noch regelmäßig. Am Montag, Mittwoch und Freitag ist der Zug nach Paks mit einem Szergej aus Dunaújváros gefahren, der zum Lokscheppen Székesfehérvár gehört hat. Der 116 gehörte aber zum Dombóvár, war aber als Gast in Fehérvár dieser Zeit tätig. Aus Paks wurde verschiedene Wahren mit der Bahn transportiert: Holz, Getreide und Schwamm wurde hier beladet. Auf dem Bild ist zu sehen, als der alte, aber zuverlässige 116 mit einem Teil des Getreidezuges im Beladungsort rangiert

  

"És még kérded: Ő vajon kit szeret?

A legszebb nőt, A Természetet"

ELADÓ / FOR SALE !!!

Az 1957-87-ig gyártott Hasselblad 500C/M 30 éves évfordulójára készült 1400 darabszámos limitált exklúzív széria 0465. darabja Carl Zeiss Planar 2.8/80-as optikával.

Jujj, de régen jártam itt... :D

Elnézést kérek mindenkitől ezért a kis távollétért...értelmes kép híján nem volt mit feltölteni. :P

De mostantól kezdve ismét nagy esély van a folyamatos posztolásra :D

Lesz itt osztálybemutató, divatfotó, portré, épületfotó, talán még 1-2 trükkösebb önarckép is.. :D na jó ezek még csak "távlati" tervek, de remélem sikerül mindegyiket megvalósítani :)

 

Elsőként jöjjön néhány gombafotó :) szerdán még szerencsére jó idő volt, így volt alkalmam gombát keresni :) igazából nem is kellett keresni mert, szinte ahová lépek gomba van felénk mostanság :D

 

No de kíváncsian várom a véleményeket :)

 

Ja és még egy örömhír, a napokban kerül kiállításra az egyik képem Budapesten a Hajós16 Bisztró & Fotógalériában! Talán még emlékeztek a képre...Naplemente címen futott (http://www.flickr.com/photos/nmihaly/4789113285/) Életem első kiállított képe, remélem nagy sikere lesz :D

 

Szóval amint látjátok zajlik az élet körülöttem is rendesen! VÉGRE! :)

Na de most már offolom magam.. :D

 

Ja és még valami...

Nézettség: 23.999!!!! :D

Köszi mindenkinek! :)

K. Csillnek sok sok szerettel ;) :D

Beszélgetés a Mesterrel 28. rész

  

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mester, látod-e e szép képet, s azon a kedves sportoló, golfozó hölgyet?

Különleges nő és személyiség, kedvessége az nekem életeredmény,

Minden nap ír nekem, sorsomra, életemre szeretettel, jósággal figyel.

Mester, már régen hat rám, érzelme a téren és a távolból felém hatol,

Tudod, hogy érzelemfüggő vagyok, bár elmém hideg, de a szó az kell.

 

Szól hozzám, ő van nekem, kedvessége, gondoskodása, együttérzése feledhetetlen,

Van, él, üzen, gondol rám, érdeklem, ezért sok vers lesz majd neki az oldalamra felírt, pingált, feltett, érte tett,

Érzései, szavai, mondatai, üzenetei azok gyémánt kövek az életemben,

Szeret, segít, értem él, kedvel, felemel, felemelt, kell nekem, adott neki az életem.

 

Mester: Szépek ez őszinte szavak. Jó olvasni, hallani ezen szavakat.

Vilmos: Nem vagy féltékeny?

Mester: Nem, hiszen nekem a gondolkodásod, szókincsed és a szellemiséged kell.

De szeretlek. Tudod. Választottalak. A fiam vagy. Szellemi fiam vagy.

Vilmos: Köszönöm.

Mester: Nem véletlenül emeltünk ki.

Vilmos: Köszönöm.

Mester: Kell, hogy valaki vigyázzon rád.

Márta: Az én vagyok.

Sátán: Áldásunk rá.

 

Vilmos: Nagyon kedvelem.

Mester: Őt én is helyeslem.

Nyomozó: Egyetértek. Vilmos, a hölgy neked teremtett.

Alvilág képviselője: Vilmos, szeresd.

Sátán: Vilmos, veled lesz.

Nyomozó: Csak hagyd el a rossz emlékeket.

Mester: Sportolj.

Sátán: Ne igyál.

Alvilág képviselője: Légy vidám.

 

Vilmos: Szeretteim!

Sátán: Szeretteim!

Mester: Szeretteim!

Alvilág kéviselője: Szeretteim!

Nyomozó: Szeretteim!

Márta: Vilmos!

Vilmos: Márta!

 

"Skrzydlata strzała" - godło 121 Eskadry Myśliwskiej, wymalowane na kadłubie polskiego samolotu myśliwskiego PZL P.11c.

Muzeum Lotnictwa w Krakowie.

 

121 Eskadra była jedną z jednostek polskiej armii we wrześniu 1939. Wraz ze 122 Eskadrą tworzyła III/2 Dywizjon Myśliwski (Trzeci Dywizjon II Pułku Lotniczego), bazujący na lotnisku Rakowice-Czyżyny w Krakowie. Każda z dwóch eskadr miała na wyposażeniu dziesięć myśliwców P.11c. Samolot ten, zaprojektowany na początku lat 30-tych, stanowił podstawowy myśliwiec polskiego lotnictwa podczas niemieckiej inwazji. W roku 1939 był już niestety przestarzały wskutek błyskawicznego postępu technologicznego w awiacji i ustępował konstrukcjom innych państw, a w szczególności niemieckiemu Messerschmittowi Bf-109. PZL P.11c cechowała wspaniała zwrotność i dobre wznoszenie, natomiast jego prędkość maksymalna 375 km/h czyniła go znacznie wolniejszym od nie tylko nieprzyjacielskich myśliwców, ale również bombowców. Gdy 1 września Niemcy napadły na Polskę, Luftwaffe miała przygniatającą przewagę ilościową i jakościową.

 

Tuż przed rozpoczęciem działań wojennych, III/2 Dywizjon Myśliwski został przebazowany na rezerowe lotnisko w Balicach (gdzie dziś znajduje się krakowski port lotniczy), unikając zagłady gdy o świcie 1 września niemieckie samoloty zbombadowały bazę Rakowice-Czyżyny. Pierwsze godziny wojny okazały się tragiczne dla dywizjonu - śmierć poniósł jego dowódca, kpt. Mieczysław Medwecki, ostrzelany podczas startu z Balic przez niemiecki bombowiec nurkujący Junkers Ju-87. Kpt. Medwecki był pierwszym alianckim pilotem poległym podczas II Wojny Światowej. Niedługo później, jego skrzydłowy, ppor. Władysław Gnyś zestrzelił w pobliżu Olkusza dwa niemieckie bombowce Dornier Do-17 i były to pierwsze alianckie zwycięstwa powietrzne w wojnie. Więcej o tych wydarzeniach: www.flickr.com/photos/bazylek/6865072982/

 

We wrześniu 1939 krakowski dywizjon operował kolejno z kilku improwizowanych lotnisk polowych, cierpiąc na brak paliwa i części zamiennych do samolotów, bez dostępu do warsztatów i infrastruktury lotniskowej. W trzecim dniu wojny jednostkę nagle i bezmyślnie wycofano z Armii Kraków i oddano do dyspozycji Naczelnego Wodza. Ten jednak, w chaosie pękającego frontu i ogólnego odwrotu polskich oddziałów, nigdy nie raczył wydać dla dywizjonu żadnych rozkazów. Po dwóch dniach spędzonych bezczynnie na lotnisku w pobliżu Dęblina, daremnie czekając na jakiekolwiek decyzje dowództwa, III/2 Dywizjon postanowił walczyć na własną rękę. Kilka ciężarówek dywizjonowej kolumny transportowej wyposażono w radiostacje wymontowane z samolotów i wysłano jako ruchome punkty obserwacyjne, operujące w promieniu 30-40 km od lotniska. Dostrzeżone samoloty nieprzyjaciela raportowano do pilotów dywizjonu, którzy następnie próbowali je przechwycić. O dziwo, ten raczej prymitywny system działał zaskakująco dobrze. Nawiązano również kontakt ze sztabem Armii Lublin, próbującej bronić linii Wisły, na rzecz której piloci krakowscy wykonywali bardzo ważne loty rozpoznawcze. Podczas tych misji atakowano również niemieckie kolumny na drogach. Brak paliwa był cały czas poważnym problemem i jedyny samolot łącznikowy RWD-8, który posiadał dywizjon, spędzał czas na ciągłych lotach w poszukiwaniu cystern kolejowych na zniszczonych stacjach, a nawet porzuconych ciężarówek i samochodów, mogących stanowić źródło bezcennej beznzyny.

 

Piloci III/2 Dywizjonu walczyli dzielnie w wyjątkowo niesprzyjających okolicznościach, choć oczywiście ich wysiłki nie mogły mieć żadnego wpływu na przebieg działań wojennych. W ciągu dwóch tygodni wrześniowego boju, zgłosili kilkanaście zwycięstw nad niemieckimi maszynami, z których osiem można dziś uznać za w pełni udokumentowane (cztery Do-17 i po jednym Hs-126, Ju-87, He-111 i Bf-109). Straty bojowe dywizjonu zamknęły się liczbą pięciu P.11 utraconych w walce, poległo trzech pilotów: kpt. Mieczysław Medwecki (dowódca dywizjonu), kpt. Tadeusz Sędzielowski (dowódca 121 Eskadry) i st. szer. Marian Futro (pilot 121 Eskadry, który po walce awaryjnie lądował swoim PZL i następnego dnia, gdy próbował dotrzeć do swojej jednostki, został zastrzelony przez pechowo napotkany niemiecki patrol).

 

17 września 1939 roku, gdy wykrwawione polskie dywizje wciąż toczyły zaciętą walkę, a Naczelne Dowództwo próbowało dokonać reorganizacji armii i stworzyć nowe linie obrony, na Polskę od wschodu uderzył ZSRR, zgodnie z paktem zawartym pomiędzy Hitlerem i Stalinem. Teraz wojna była już w oczywisty sposób przegrana, choć ostatnie zorganizowane polskie jednostki walczyły przeciwko dwóm wrogom do początku października. W końcu stało się jasne dla polskich władz, że ani Francja, ani Wielka Brytania nie zamierzają się wywiązywać z zobowiązań wobec Polski, ciążących na niech na podstawie polsko-francuskiej umowy sojuszniczej i polsko-brytyjskego układ sojuszniczego. Że żadna ofensywa na fronie zachodnim nie rozpoczęła się i nie jest nawet planowana, pomimo że sojusznicy zobowiązani byli rozpocząć ogólną ofensywę "odciążającą" na całej linii frontu najpóźniej w 15 dniu wojny w Polsce. Polacy oczywiście wówczas nie wiedzieli, że Francuzi i Anglicy nie zamierzali się w ogóle wywiązywać z traktatów zawartych z Polską, a decyzje te zapadły na długo przed rozpoczęciem wojny, w maju 1939 i znalazły tylko potwierdzenie podczas konferencji w Abbeville, 12 września 1939 r.

W takich to okolicznościach podjęta została kontrowersyjna decyzja o ocaleniu tego, co ocalić jeszcze się dało; tak jak wielu innym jednostkom, polecono III/2 Dywizjonowi ewakuację do zaprzyjaźnionej Rumunii. Wieczorem 17 września ocalałe PZL P.11c obydwu eskadr przeleciały nad południową granicą i wylądowały w Czerniowcach.

Później krakowscy piloci walczyli pod niebem Francji i Anglii, gdzie 308 Krakowski Dywizjon Myśliwcki RAF kontynuował tradycję III/2 Dywizjonu. To już jednak jest osobna historia.

 

Rzadkie, kilkunastosekundowe nagranie pokazujące start mysliwców P.11c: www.youtube.com/watch?v=meSm5DDKH0Y

 

* * *

 

The Winged Arrow emblem of the 121st Fighter Escadrille, painted on the fuselage of the PZL P.11c, a Polish WWII fighter plane.

The Aviation Museum in Kraków.

 

The 121st Fighter Escadrille of the Polish Air Force was one of the fighter units of the Polish Army in 1939. Together with the 122nd Fighter Escadrille they formed the III/2 Fighter Squadron (3rd Squadron of the 2nd Air Regiment), based in the Rakowice-Czyżyny airbase in Kraków. Each of the two Escadrilles was equipped with ten PZL P.11c fighter planes. The PZL P.11, designed in the early 1930s, served as Poland's primary fighter defence during the German invasion of Poland in 1939, but by that point was outdated due to rapid advances in aircraft design in comparison to more advanced contemporary fighters, the German Bf-109 in particular. PZL P.11c had excellent maneuverability and good climb rate, but with its maximum speed of only 375 km/h it was much slower than both enemy fighters and bombers. When on 1 September 1939 Germany invaded Poland, triggering World War II, the Luftwaffe had overwhelming numerical and technical superiority over the small Polish Air Force.

 

The III/2 Fighter Squadron dispersed to pre-arranged camouflaged airfield in Kraków-Balice (where today the John Paul II Krakow Air Port stands) in the hours leading up to the invasion, avoiding being destroyed when the Luftwaffe heavily bombed Rakowice-Czyżyny airbase at dawn of 1st September 1939. The first hours of the WWII turned out to be tragic for the unit when its commander, Cpt. Mieczysław Medwecki, was shot down and killed by Ju-87 while he was taking off from Balice. He was the first Allied pilot shot down during the war. Shortly after, near the town of Olkusz, his wingman 2nd Lt. Władysław Gnyś shot down two German bombers Do-17, scoring the first victories for the Allies. You can read more about this events here: www.flickr.com/photos/bazylek/6865072982/

 

In the course of war, the Krakow fighter squadron operated from several improvised rough airfields, suffering from lack of fuel and spare parts, and having no access to any maintenance workshops. On the 3rd day of war it was suddenly and thoughtlessly detached from the "Krakow Army" to which it belonged, to be at the High Command disposal. However, in the chaos of the collapsing frontline and general retreat of the Polish armies, the unit had never received any orders from the High Command! After two days of inactivity on an improvised airfield near Dęblin, waiting in vain for any decisions, the squadron started to operate on its own. A few trucks of its transport column, equipped with the radios dismantled from damaged aircrafts, served as mobile observation posts disposed in a radius of 30-40 km around the airfield. When spotted, enemy planes were reported to the pilots of the squadron who then were trying to intercept them. Surprisingly, this primitive system worked quite well. Furthermore, the squadron established contact with the HQ of the "Lublin Army" which task was to defend upper Vistula region, and its fighters were flying important reconnaissance missions for the Polish troops, during which they also conducted ground attacks against enemy forces. Lack of fuel was a serious problem, and RWD-8, the only liaison aircraft of the squadron, was on constant missions in search for fuel cisterns at destroyed railway stations and even abandoned trucks and cars.

 

The pilots of the III/2 Fighter Squadron fought bravely in very unfavourable circumstances, although obviously their efforts couldn't have had any impact on the course of warfare. In two weeks of September 1939 they claimed over a dozen of air victories, of which eight are today fully confirmed (four Do-17s, one Hs-126, Ju-87, He-111, and Bf-109). The Squadron lost five aircraft in combat and three pilots killed: Cpt. Mieczysław Medwecki (commander of the Squadron), Cpt. Tadeusz Sędzielowski (commander of the 121st Escadrille) and Pvt. Marian Furto (pilot of the 121st Escadrille, who had crash-landed his PZL fighter after a fight, and was shot dead by a German patrol on the following day).

 

On 17th September 1939, when battered Polish divisions were still fighting, and the High Command was trying to reorganise its army and establish new lines of defence, the USSR invaded Poland from the east, according to the pact signed between Hitler and Stalin. The war was obviously lost at that moment, although the last organised Polish units fought until early October against both the enemies. It eventually became clear for the Polish government that neither France nor Great Britain were going to fulfill their obligations towards Poland arising from the Franco-Polish Military Alliance and Polish-British Common Defense Pact, and no offensive of any scale was started or even planned on the Western Front, even though a "bold relief offensive" should have been launched at the latest on the 15th day of the war. Of course, the Poles didn't realise that Great Britain and France had plans other than fulfilling their treaties with Poland, and it had been decided long before the war started, in May 1939 (and just confirmed during the conference in Abbeville on 12 September 1939).

Thus, a controversial decision was made to save what could be saved from the Polish army; as well as many other units, the III/2 Fighter Squadron was ordered to evacuate to friendly Romania. In the evening of 17th September 1939, its fighters flew over the southern border and landed in Cernăuţi.

Later the pilots from Kraków fought in France and Great Britain, where the 308th RAF "City of Krakow" Fighter Squadron continued the tradition of the III/2 Fighter Squadron. This is another story though.

 

A rare, 15 seconds long video showing PZL fighters taking off: www.youtube.com/watch?v=meSm5DDKH0Y

1931. Brósz Irma Hungarian-Transylvanian painter from Kolozsvár, at the age of 20.

She was my godfather's (dr. Brósz Róbert) and my stepmother's (dr. Brósz Ágnes, dr. Mészöly Pálné) first cousin, also a distant relative of my paternal grandmother who lived in Kézdivásárhely.

artportal.hu/lexikon/muveszek/brosz-irma-4151

www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/art...

www.kezdi.info/news/brosz-irma-festomuvesz-pasztellkialli...

Brósz Irma (Kovászna, 1911. június 11. – Kolozsvár, 1976. május 20.) magyar festő, Brósz Emil ornitológus, a kolozsvári katolikus gimnázium tanára leánya, keresztapám, dr. Brósz Róbert jogtudós és mostohaanyám, dr,. Brósz Ágnes (dr. Mészöly Pálné) első unokatestvére. Középiskolát Kézdivásárhelyen, képzőművészeti tanulmányokat a kolozsvári és bukaresti főiskolán végzett. Rajztanár Nagyváradon (1938-39), majd nyugdíjazásáig Kolozsvárt. Jellegzetesek olaj és pasztell tájképei, önarcképei és baloldali értelmiségiekről (Dőry Erzsébet, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Köves József) készített arcképei.

A Barabás Céh tagja volt.

1976-ban érte a halál, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját napjainkban is látogatják.

Sírfelirata Ady Az Úr Illésként elviszi mind... című versének első szakasza:

"Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sujt és szeret:

Tüzes, gyors sziveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek."

Forrás: részben a Wikipédia, részben családi memoár

Őszi a séta, múlandó élet kezdet,

Bár most csak a fény a lélegzet,

Napfény árad, árnyék a kerítés,

Keretezett a táj, természetes a kép.

 

Itt sosincsen tél, sosincs évi vég,

A föld lélekzése mindig ér, létezés,

Fentről, lentről, az ember a létbe tér,

Lent, s fent, anyag és lét, alkotott a lét.

 

Alkotott, de hol van a kertész?

Hol az erdész, a mezőőr?

Hmm, fentről néz. Nem, mindenhonnan néz,

A látott világ csak múlás, emlék.

 

Őszies január, télen őszies az érzés,

De inkább bennem a tavasz kél,

Alvó várakozás, várom a nyarat,

A lélek nyarát, lelkemét? Vesztesét?

 

Pirkadat, alacsonyan fekvő napsugarak,

Élet fátylai, takar mindent a törő fény,

Törő, az életembe újra betörő fénylény,

Emléke bennem küzdő, s elmúlott remény.

 

Valós a remény, sajnos érzelmi remény,

Játszik a fénylény, ezért forró az érzés,

Játszik, csal, hazug, becsapó, becsapás,

Már nem hiszek neki, marad a januári tél.

 

Őszies január, a táj már mást elém remél,

Aki villant, vonat szárnyalt, tűnt tova,

A fenti sort csak ő érti, elment a másik vonat. (Megjegyzés: Nem vonat, hanem vonat.)

Elvillant, szárnyalása, rebbent, végtelen pillanat.

 

Megállt a térben, valójában nincs hona,

Sosem volt, hajtotta a reménytelen volta.

Januárja az ősze, ahol újra kel egy hona,

Amely már nem az, hisz emléke szállt tova.

 

Őszies január, az élet bennem e térben száll,

Itt élek, e táj a második, vagy vetített honom,

Inkább szellemi világom, ihlető valós álmom,

Messze már, tűnt tova itt nekem egy titkos varázs.

 

Titkos varázs, felejthetelen vágyálom,

Már nem szeret, tudom, emlékem neki haladott,

Törölném én is őt, nem tudom, de nem is akarom,

Itt lakik, szépsége, s lelke gyötrő, kínos, gyötri akaratom.

 

Őszies január, nem feledett nekem ez a tájbirodalom,

Egysége adott, rajta egy királynő, sétál,

Tudom, hogy neki emlékem az kellemetlen lelkivilág,

Lelkem színes, hideg világ, bennem őszies a január.

 

Őszies január, talán egyszer a tavaszba vált,

Már várom, minden virág, s zöld levél kacsintásba vált,

A virágom is felém sétál, talán nyílik, illata felém ár,

Most megyek, érzem hogy a természet ad nekem egy tájt. (tájat.)

 

Feledett a jég, az egy másik világ, bennem olvad a világ,

Bár őszies a január, hmm, talán a tavasz előzte a januárt,

Fényes, napsugaras tél, tévedés, volt rossz érzékelés,

Január csak télkő, jön belőle a jövő, a tavasz híre itt van már.

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

 

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

 

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

 

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

 

Typ: Renault Kerax 420.26 (6x4), rocznik 2002

 

DANE TECHNICZNE

dopuszczalna masa całkowita: 26000 kg

wymiary (dł. x szer. x wys.): 8800 x 2500 x 3300 mm

 

KABINA

typ: jedno modułowa, dwudrzwiowa

liczba miejsc: 3

 

NADWOZIE

materiały: stal nierdzewna, aluminium

liczba skrytek: 5

 

ZBIORNIKI

materiał: kompozyt poliestrowy

na wodę o pojemności 8000 litrów

na środek pianotw. o pojemności 800 litrów

 

AUTOPOMPA

typ: Ruberg R-2-280-20

wydajność - przy ciśnieniu 8 bar 6000 l/min

  

Wóz wcześniej znajdował się na wyposażeniu JRG 4 Warszawa jako 304W26

 

Pojazd wycofany, w dniu 22.12.2020r. Renault trafił do OSP Koniecpol II (pow. częstochowski).

W poniedziałek 25 marca br. w 5. Lubuskim Pułku Artylerii w Sulechowie, szef MON uczestniczył w uroczystym przekazaniu artylerzystom nowych samobieżnych armatohaubic Krab. Podczas uroczystości odbyła się także ceremonia przekazania 2. Dywizjonowi Artylerii Samobieżnej sztandaru 9. Pułku Artylerii Ciężkiej. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

17 Wielkopolska Brygada Zmechanizowana

 

W poniedziałek, 13 listopada batalion dowodzenia Strzelców Wielkopolskich zrealizował strzelania sytuacyjne w marszu.

 

Foto. szer. Emilia Budna

Nyíló angyal

 

Szépséges nőiség, nyíló, s kezdődő női lét,

Életed most kezdődik, körülötted igent zeng az élet,

Szép tájad, környezeted az élet burjánzó éltető ereje, csendes élő nesze,

Felemel téged, hiszen te vagy neki a jövő,

S életedből fakad, jön elő,

Életed, az élete, neki te vagy a jövő.

Légy jövő, maradj, s járja körülötted táncát a jövő,

Mindenki, aki lesz majd a te életedből előjövő,

De még várj, még nincs itt az idő, hisz ez még csak,

Még csupán az elő jövő.

Az elő jövő, amelyből sok élet lesz majd előjövő.

 

Szeretlek Angela, mondja neked ezt egy m.....yst,

Bár veled szemben nem vagyok az.

Nem vagyok, s sosem leszek veled szemben az,

Boldogan olvasom soraidat,

Imádlak, szeretlek, értékelem gondolataidat.

Nagyszerűek, elgondolkodtatóak.

 

Angela, te vagy a képen, ott a nyíló élet,

Körötted táncol a jövő, gyermekek,

Körötted az élet táncot jár neked,

Még egy kicsit várj, kéri az életed,

S majd a nap figyel, s előbújik neked,

Hogy az élet neked legyen a társad által,

S vele örökké a jövőbe vivő vörös szőnyeged.

 

Angela, nyíló angyal, szépséges látvány a születésed,

Oly jó nézni, hogy egy angyalból jön elő egy újabb születés,

Lelki ébredés, mely a korábbinál is fényesebb,

Egy új fényes én ébredése, mely patináns én,

S nekem hatalmas remény,

Szívdobbantó életkövület, kristály remény,

Amely a lelkemben fénytáncot jár,

S új lelkek sarjadó lénye körtáncot járnak körötted,

Szívedből szívembe a fény mindent átjár.

 

Szépséges angyal, a képed a névjegyed, lelked világát adja,

Nyílasz, de a remény körülötted a táncát őrzőn tartja,

Fital virágod még csak kikelet,

De már ott van a sok új élet körülötted,

Erős és szép nő vagy, életre termékeny,

Gyermekeid már várják az újra születésed,

Valaki biztos, hogy nagyon szeret,

Szeret, s neked talán kell,

Gyermekeid már járják as boldog családi táncot körülötted.

 

Szirmaid nyílnak,

Leszel fenséges asszony,

Hírneved túléli az életed,

Szépséges lényed,

Híres szépséged, anyaságod,

Örökre keretezi az emléked.

Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

Horsenden Hill, tükör, benne virágzó öröm a magány,

Hűvös itt a világ, novemberi természet adja,

Nekem itt mindegy a napszak,

Annyira ismerem, mint egy róka.

 

Bármikor itt sétálok, egyedül, de teszem mindig,

De értem, hogy erre senki nincs,

Én sosem félek,

Ha ideérek rákapcsolódik a lelkem,

S mindent átlátok, nem képzelet,

ha egy szempár rám néz, arra nézek.

 

A kép tere mutatja az itteni világi elmét,

Hisz minden helynek adott a világa s miliője,

Bárki erre jár, s amit lát az az ő lelke.

Az enyém a fenti kép,

Készítette a digitális szenzorom lelke, amely optikai.

 

Ebben a világban érzem jól magamat, s mily fényes,

Nem sötét, ha valaki annak látja, akkor az téved.

Hiszen kiszűrt minden zavaró képzelet,

De a felhők ott vannak, mutatják a valóságot,

Objektív az érzékelés, nem kivetítés,

A felhűk szitálják a valós világot,

Hogy védjék az ősi valóságot.

 

Tévedek, nem valós, inkább védik a valós világot,

Hisz a sok fény az vakít,

S miatta a csillogás az kábít,

Fény, s meleg, napsütés? Jó érzés?

Nekem nem kell, szebb érzés a hűvös lét.

Vonz engemet a hideg őszinteség,

Bár nem örömteli,

Jobb, ha burkolt ez a fajta tisztesség,

Hisz a mélyebb dolgok lelkileg megviselhetnek,

Összetörhet a kegyetlenség,

De hiányzik a világból a tapintatos lelki kéz.

 

Lelki kéz?, Hmm, inkább lélek kéz, Hm, Inkáb lelki érintő kéz,

Hmm, inkább lelkileg megérintő kéz,

Hmm, inkább lelkileg kedvesen tapintó kéz,

Hmm, inkább a lélekből fakadó lélek kéz, amely finoman tapintó,

Hmm, inkább a lélek keze, mely magához ölelő, s vonzó.

Ezért járok Horesenden Hillre,

Hisz ősvilág hívó keze húz ide,

Horsenden Hill egy igazi ősi anyaöl,

Óv, véd, hív, ölel, szeret, kér, hogy sokszor még jöjj. (És ne ölj.)

 

A felhők ezért mutatják a lelkem világát,

De nem csak azt, hanem a fény világát,

Hisz Horsenden Hill egy önmagában ,

fényesen tükröződő ősvilág.

 

Az, s a felhők adják az élő burkát, melyek valójában a domb aurája,

Aurája, az, lelki burka,

Ezért is járok ide, hisz sehol máshol nem érzek ilyet,

Értem azt, hogy ilyen örök ősi lelket.

Nagyon átformált e domb engemet,

Őszinte, s önzetlen volt és adott új életet.

 

Kaptam, vagyok, s ha majd Magyarországon vagy bárhol máshol járok,

Akkor hűen emlékezem e szép ősi világra,

E szépséges régi világra, mely bárhol ér engemet,

Mely emlékeztet a nógrád megyei tájakra,

Legyen az ott bárhol,

Hisz a zöld világ ott is vonz,

Hegyek erdőségek, mezők és dombok,

Mind életek nekem, lelki vonulatok.

 

De hálátlan lennék, hisz nem feledhetem a többi kedvenc megyémet,

Pest megye, Heves megye, Jász- Nagykun-Szolnok megye.

S fővátosomat is, Budapestet, sosem feledem,

hisz az éjszakában ott érlelődtem. :)))

 

A képen sötét árnyak, s felhőzet,

Előtörni vágyó fények,

Zárt burok,

Felhői erőd, mely véd fentről,

Itt a helyem,

Még maradnom kell,

A többi bízott a Lélekre,

Ha mennem kell, akkor viszem,

Az új lelkemet.

   

Strefa Archeologiczna Bagan to teren o dł. 13 km i szer. 8 km. Obejmuje obecnie ok. 2 tys. obiektów udostępnionych do zwiedzania

Beszélgetés a Mesterrel 22. Rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mester, nézd mily zöldellő és szép a világ,

Burjánzik a lét, álom az élet, minden terebély,

Terjed az élet, lángol a lelkem, bennem a költészet él,

Hálás vagyok minden irodalom tanáromnak, szívből adott e kép.

 

Mester, menjünk, hatoljunk be e világba, mely titokzatos lét,

Csodálatos ott minden, ismert már nekem ez az erdőség,

Greenford tája, Wembleyből nem is messzeség,

Jártam ott párszor, fényképezőgépemnek volt az öröm és szenvedély.

 

Mester, oly lelkes vagyok, az írást örökre, az életen túl is folytatni akarom,

Kérlek, hogy add szellemed, hiszen tanítványod vagyok, csiszoljuk az írást,

Tegyük, miénk a világ, minden adott, él bennem az ihlet és a varázs,

Mindent feladok, eldobom az életemet, hamarosan új világ vár rám.

 

Mester, de addig is a képzést add nekem tovább, Kéoezz, te vagy a mentor,

Te vagy a vezető, én a tanítvány, a hálás írnok, írnokod vagyok, gyöngyöd,

Igen, gyöngybe fűzöm minden gondolatod, írásom, s képességem Neked örökre adott,

Szeretlek, csak Te vagy nekem, szépséges Mesterem, olvad a jég, folyik a könny a jégszívemen.

 

Vilmos, szép és érzékeny soraidat tőled szeretettel, s érzékenyen, tapintatosan fogadom,

Szeretett vagy nekem, kedves és szorgalmas tanítványom, minden időm mától neked adott,

Az írás, verselés, költés lesz veled továbbra is adott, elismert lett a képességed, egy nő ajánlott,

Amerikai, aki ismeri az oldaladat, Illumináti tag, te tudod, hogy ki az, követ, szeret, veled van.

 

Vilmos, most is iszol, akarom, hogy az életed legyen megváltoztatott, tedd le az alkoholt,

Vilmos, most is van benned csodaszer, s nem félsz, hiszen kimutathatósága lehetetlen,

Ezért így mersz játszani, tudom, hogy az írás a kedved, s azért is fogyasztod e szert,

De nem lesz jó a vége, ha így folytatod, akkor csakhamar a sírba tesz, ez nem kell nekem.

 

Mester, terjesztő barátom azt mondta, hogy ne aggódjak, a szer tiszta, nem szintetikus, növényi az alapja,

Ezért nem is félek, szerintem egészséges, kellemes a hatása, idegen értelmet ad,

Mely nem emberi, s írásom is onnan fakad, titkos intelligenciák figyelnek, írnak általam,

Persze ez hazugság, hiszen te, oh Mesterem, az elmémet teljesen lefoglaltad.

  

Mester: Tehát mi a helyzet a tegnapi tanítással kapcsolatosan?

Vilmos: Szerintem nagyobb hangsúlyt kell fektetni rá.

Mester: Miért?

Vilmos: Mert nincs elég hangsúly fektetve a kampányra.

Mester: Kampányra?

Vilmos: Arra gondolok, hogy nagyobb hangsúlyt kéne fektetni az emberek tájékoztatására.

Mester: Vagyis?

Vilmos: Az élet burkában, amely most itt él, a Földön, az emberek nem látják, hogy ott a vég.

Mester: Dehát az Illumináti az megakarja oldani a dolgot.

Sátán: Meg is oldja.

Vilmos: Igen, de van késés. Ez aggodalomra ad okot.

Mester: Pontosíts. Nem véletlenül tettük rád a kezünket.

Vilmos: Az emberek egyre jobban belemélyednek a napi dolgokba. És, ha azokat elvégzik, akkor azt gondolják, hogy jól végezték a dolgukat.

Mester: Ez miért baj?

Vilmos: Mester, múlik az idő. És ezt Te is látod, tudod.

Mester: Mit kéne tenni?

Vilmos: Sürgősen meg kell változtatni az emberek gondolkodását.

Sátán: Arra gondol Vilmos, hogy az önérdek művelése az hozhat halált.

Vilmos: Igen, arra gondolok, hogy az önérdek az megosztó. Holott az élet kell, hogy legyen egységes, mindenkinek életet adó.

Sátán: De ezzel még nem mondtad ki azt, hogy mire gondolsz?

Vilmos: Ideje az emberek felvilágosításának a megkezdése. Sokan vagyunk egy bolygón, de a körülöttünk levőek üresek. Elfogynak a tartalékaink. És ugye senki nem akarja azt, hogy az utódja, leszármazottja az éhezzen. Ez elég indoknak.

Sátán: Magas technológiák használatára lesz szüksége az emberiségnek.

Vilmos: Így van. Talán már adott.

Sátán: Meg kell próbálni.

Mester: A gondolaton rajta vagyok.

Vilmos: A kreativitás most nagyon fontos. Minden intelligencia ötlete lehet haszon.

Mester: Legyen ez nyílt egy terepasztalon.

Vilmos: Szeretném tovább folytatni az írást, tájékoztatást, de attól tartok, hogy itt még semmi nincs kielemezve.

Mester: Várj.

Vilmos: Várok.

Mester: De írj.

Vilmos: Írok. Íme:

  

“ A szabadság az az emberiség bálványa.”

 

És itt a legelső, amelyet véletlenül kihagytam:

 

“Üdvözöljük, az Illuminátisok tisztelnek és szeretnek tégedet,

S nagy becsben tartanak tégedet, mint testvért, közös bolygónk polgárát.”

 

Mester: Szép megfogalmazás.

Vilmos: Az Illumuináti szívéből jött. De engemet teljesen elragadott.

Sátán: Valamiért tégedet nagyon megfogott.

Vilmos: Ez kéznyújtás.

Sátán: Az.

Vilmos: A pártjukon állok.

Sátán: Már megtörtént a kézfogás?

Mester: Igen. Vilmos az emberem.

Sátán: Vilmos, előtted az út nyílott. Visszaút sosem lesz adott.

Vilmos. Az út legyen nekem adott, követek minden útjelzőt, amely az utamba lesz adott.

Mester: Helyes. Most pihenj. Az írást reggel folytatod.

  

(Reggel.)

 

Mester: Miért is van szükség egy komoly gondolkodású vezérletre?

Vilmos: Az emberiséget csakis szakértők vezethetik.

Mester: Nem értesz egyet az alulról történő szerveződéssel?

Vilmos: Nem.

Sátán: Helyes.

Mester: Akkor mi a teendő?

Vilmos: Követni az irányelveket. És elmondani a véleményünket.

Mester: Mindenki véleménye az fontos.

Sátán: Szabad világban élünk.

Mester: Egy verset kérek.

Sátán: És ne legyél szemtelen az amerikai barátnőddel.

Vilmos: Rossz volt a hangulatom. Bocsánatot kértem. Megbocsátott.

Mester: És hálából megkérdezte, hogy élnél-e ott vele, igaz?

Sátán: Nagyon szép, kedves és intelligens. Neked találtuk. Sorsodra figyelünk.

Vilmos: Aludni sem birok.

Mester: Jó, akkor ő adott neked. Korban hozzád illő.

Sátán: Te vagy már szerető.

Vilmos: Már tudom. Vagyok a múltamat levedlő.

Mester: Az a világ lesz neked új embert nevelő.

Sátán: Erre készülj föl.

Mester: Hol a vers?

Vilmos: Írom.

 

Emberiség, nézz az égre, ott a jövő, vakság a sötétségbe vivő,

Farkasszemet emberek, többet ne nézzetek, fogy az idő,

A jövő az űrben van, ott kersendő, sok bolygó benépesítendő,

Technológia adott, ne éljünk a múltban, a megoldás már nem keresendő.

 

Mester: Vilmos!

Vilmos: Mester!

Sátán: Mester! Vilmos!

Mester és Vilmos egyszerre: Sátán!

  

Beszélgetés a Mesterrel 24. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mesterem, kérlek, hogy nézd a képen az árnyékot, amelyet ott a fény teremt,

Én a hűvösben élek, az árnyék az elemem, bár a fényt, de nem azt, én nagyon szeretem,

Ezért kérlek, hogy sugaradat, mely engemet éltet, azt sokkal gyakrabban rám vesd,

Hálám lesz adott, írói képességem már régen neked nevezett, az írást a jövőért akarom és teszem.

 

Mesterem, köszönöm a földöntúli értelmet, intelligenciát, amely lesz minden időben, használt, értettetett célodért és Érted,

Tudom, hogy akaratod ,az jó, adott a világnak, az enyém is a tiédből hajtó és fakadó,

Szolgád vagyok életem végéig, kérlek, hogy ápold értelmem gazos kertjét, hogy az neked üdítő legyen,

Legyek értelmed vidámparkja, a tudásom, írásom, kifejezésem rendszere adott neked, csak a tiéd lett.

 

Vilmosom, teljes értelmed már régen megkapott, az írás csakis neked, neked adott, amely folytatott,

E barátságunkat, mely mester és tanítvány kapcsolat, hm, mesterien mesteri és tanítványi kapcsolat,

Annak már semmi sem árthat, szerződés örökre kötött, teljesen felbonthatatlan, az özön, mely új, tovább halad,

E munkára te vagy a kijelölt, de inkább adottan erre dolgozott értelem, mely a célért felfokozott.

 

Mester, mikor mehetek Detroitba? Azért, hogy egy csokor virágot a szobrod elé letegyek,

Látni akarom azt, hogy a valóságban ki vagy, persze én tudom, hiszen Te az értelmem vagy,

Intelligencia mester vagy, de nem csupán ezért rajongom érted, hanem azért, mert szereted az embereket,

Mester, most egy ihletőszert sugallatodra elfogyasztok, már csak egy van, e délelőttre volt tartogatott,

Az írás most neked szerettel adott, szól a blues és a rock, együtt vagyunk, a muzsika nekünk adott.

 

Vilmosom, szép tanítványom, gyöngysoraidat szeretettel és örömmel olvasom, veszem, fogadom, írnokom vagyol,

Igen, igen, a földöntúli intelligencia, értelem neked tőlem adott, írsz általam, tollnokságod örökre folytatott,

Válaszottalak téged, oh magányos és kóborló, elfelejtett hideg, de romantikus farkasom,

Kóbor életed sajnos sajnálatos, a világ nem neked adott, préri a honod, de nem ott vagyol, vagy még sivatagi vándor.

 

Mester, szép Mesterem, te az életem vagy, mindenem, az életem is Neked örökre odaadott,

Légy a vezérem, parancsolóm, bár már az vagyol, de tudd, hogy a célod nekem lelkem, ezért hű követőd vagyok.

Tudom, hogy aggódsz értem, szerelmetes lelkivezetőm, tanárom és tanító mentorom,

Akarom az írást - szívem, életem, elmém, szellemem és személyiségem alázattal Neked adott.

  

Mester: Ez is szép írás volt, bár nem eléggé csiszolt.

Vilmos: Mester, kérlek légy türelemmel. Mindent feláldozok.

Sátán: Helyes.

 

Mester: Akkor folytassuk. Vedd elő a Testamentumot.

Vilmos: Teszem. Lapozom.

 

Mester: Mit olvasol?

Vilmos: Egy pillanat.Teszem a dolgomat. Mely motivált alázattal.

 

“ Az emberek a boldogság eléréséhez szabadságra vágynak.

A jóléthez, emberhez méltó élethez, az embereknek vezetésre van szükségük.”

 

Mester: Valóban. Ez így van. De ehhez szervezettségre van szükség.

Vilmos: Szerintem is. Ezért kell egy vezető tudós réteg, akik egy irányba viszik helyesen az emberiséget.

Sátán: De lehetőleg úgy, hogy a szenvedés az minél kevesebb legyen.

Mester: Ezt én is helyeslem. Törekedjünk arra, hogy baj lehetőleg ne történjen.

Vilmos: Na jó, de ezt a célt valahogy megértetni kell. Nem elég csupán az, hogy szabadságot kapjanak az emberek. Hisz a szabadság ideje és tere az rosszra is használható.

Sátán: Így van. Ezért kell egy elit, tehát kimagasló vezetői szervezet.

Mester: A szabadság az szabadság, de egyben felelősség is. Hogyan használjuk. És mire?

Vilmos: De ott a másik kérdés is. De kettő. Jólét kel az embereknek. És helyes vezetés.

Sátán: A jólét az attól is függ, hogy a vezetés az helyes-e.

Vilmos: A történelem adja, hogy kik képesek az irányításra.

Mester: Jó gondoloat.

Vilmos: A megoldás mindig a felülről és koncentráltan szerveződő társadalom.

Mester: Szerintünk is.

Vilmos: Miért nincs az Illuminátinak egy perecíziós saját nyelve?

Mester: Nem rossz gondolat.

Vilmos: Miért ne lehetne az, amire én gondolok?

Mester: Átgondolt lesz hamarosan a dolog.

Vilmos: Nagyon ősi nyelv. Nagyon fejlett. Kérdezd a nyelvészeket.

Mester: A diskurzust folytatjuk, elmezzük az írásodat. Veled vagyunk. Tovább írunk.

Vilmos: Egy gondolat. A szabadság az akkor szabadság, ha mindenki egyszerre az.

Hiszen a társadalom nem lehet szabad addig, amíg az között, de abban akárcsak egy megkötözött ember is van.

Sátán: Tehát, amely társadalom tartalmaz akár csak egy foglyot is, akkor az már nem szabad?

Vilmos: Erre gondolok.

Mester: Hm.

Sátán: Mester, mit hümmögsz? Vilmos nem beszél hülyeséget.

Mester: Hogyan biztosítsuk mindenki számára a szabadságot?

Vilmos: Kell, hogy a magas filozófia legyen halálosan precízen kidolgozott.

Mester: Dolgozunk.

Sátán: Ez egy nagyon mély kérdés.

Vilmos: Kifejtésére magamat áldozom.

Mester: Igen. A fogoly az kétértelmű. Lehet társadalmi és lelki fogoly, valamint börtönbeli fogoly.

Sátán: Ezt kell megszüntetni.

Mehet: Az emberiség csakis akkor mehet tovább, ha tagjaiban nincsen fogoly.

Sátán: Lassuljunk le. Hogyan lehetne egyből mindenki a fogolytalanság hírnöke? Hisz sokan vannak börtönökben.

Vilmos: Ez igaz.

Mester: Ez mély kérdés.

Sátán: Hol a vers?

Vilmos: Adott szeretettel itt:

 

Szabadság, az élet kötött, jármomat viszem, az igát húzom,

Nincs kiút, bár az életet akarom, fény rám valahonnét hatol,

Bárgyú buta igásállat vagyok, bár szeretem a földi honom,

Szabadság nekem távoli, de érkezik hona, amely…

… az Illuminátitól lesz kapott.

  

Mester: Brávó!

Sátán: Gratulálok!

Vilmos: Alázattal köszönöm.

 

Vilmos: Mester, Sátán! Tisztellek Benneteket!

Mester és Sátán: Vilmos, mi is tégedet!

 

Vilmos: Mester!

Mester: Vilmos!

Sátán: Mester és Vilmos!

Mester: Sátán!

Vilmos: Sátán!

Sátán: Vilmos!

Vilmos: Sátán!

Mester: Sátán!

Vilmos: Mester!

 

Különös érzelem, érkeztem ide, nem én jöttem, egy hívás terelt ide,

A táj adott, szép kapcsolat, élő absztrakt, jelent mélyet, hagulatot,

Írja fény és árnyék,

Így az élet lesz jövet, táj vonz, követem, nem mozdulok, elhagyom testem(et),

Belépek,

Álomvilág vár, már nem kell, azt a testet sosem érintem,

Vágyam lesz egy másiknak talált,

Ott várjon a halál, öle nekem lesz az élet, s onnan távozok tovább.

Az élet adott, csak a kiút az, ami gát, de mutat túl,

Felejthetelen, törölt minden rossz út és régmúlt.

 

Folyt. köv. Elfogyott a szájderem.

  

Testetlen lét, biztonságban vagy bármerre mész és térsz,

Itt nincs álmodás, valőságos ez a képzeletvilág,

Az, de nem a másvilág,

Egy másik világ,

Másik, amely eddig volt ismeretlen, vár, hív, vonz, bevonz, terel.

A régi mondja, hogy viszlát,

De lesz viszontlátás,

Amikor az emlékek tere érteni kezd,

Hiányzol, szeretnének,

De már számukra nem lesz lehetséges feléd a visszahívás.

 

Beléptél, beléptem, hm, én vagy te? Önértés, tükröződés? Reflektálás?

Tudatati reflexivitás?

Nem az, sosem, érzékelés, elkalandozott belső világ,

Eltűnés a megoldás, mert ha minden átalakul, akkorr lesz feloldás,

Az életbe visszatérés, felbukkanás eredménye lesz spirituális hatvány.

Hatvány, amely az élettől kapott és jött advány,

Tűnt a múltból minden, ami volt abban az életben lelki maradvány,

A múlt élete volt feladvány, már foszlott minden megoldás,

Rég kitörölt az életből minden, ami nekem a régben volt remény,

Elszállt ott minden megoldás,

Árnyak kegyetlenségei torpantak, de eltűnt minden megoldás,

Megoldás, okozati gyakorlati kifejtés, remélt, hogy itt még nem lehetetlenség,

Nem az, elkalandoztam, egy másik dolog ide bevillant, de elterelt,

Az örök világ tovább halad.

 

Az örök világban a séta ad szellőt, mely az újra jövő lélek és levegő,

Ismert már e táj, az élet itt a lelkemnek remegő,

Igen, remegés, különös a vonzalom, amely itt engemet ér,

Barátsgos és jó e táj, amikor itt vagyok, jó érzés ér, amely a béke,

De amikor írok, akkor tudom, hogy egy másik tudat figyel(t),

Nem figyel, csak akkor látom, hogy a séta idején valami a terembe magától ékelt,

Nem baj, a lelke nagyon kell nekem,

Ismerős érzés, ismerős az érzés,

Figyelem többszörös, látnak, látok, sok élet kapcsolódott,

Én is érzem,

De látom, szem nélkül, hogy valaki az életembe ékelt.

 

Figyelem, benne is van figyelem, de az egy érzelmi figyelem,

Csak azt írom le, amit bennem az ösztön ösztönösen figyel,

Figyel, de nem néz, mert szeret, és talán, hm, biztos, hogy részben vezet,

Igen, ezért ez a figyelem felém ékelt,

Ékelt, ez a figyelem nekem fény, amely lesz érzelem ,

S korona az életemen,

Jövő és remélt fény.

De tudom, hogy az árnyak keresztezései az akadályok,

Amelyek vetülései a csapdák, s láthatatlanok,

Átlépni rajtuk? Lehet, de tiporni sem tudod,

De nem is kell, hiszen lesznek jók neked, szerető barátok.

 

Örök a világ, a belépés után minden vált,

Vált és vált. Valójában elvált. Viisszaút, visszatéres, nem jön vissza már,

Itt a halálnak sincs reménye már,

Haladok tovább,

De feltörni nem tudom azt, ami vár,

Hívott a remény, taszít, de a kegyetlensége vár,

Elment, rám emlékező világ,

Szerettem, hidegség van ott, , talán önzés is,

Nem kell, de akarom, nagyon, temetőben egy marok földet a kezem ad rá.

 

Örök világ. Mi az? Hm, értem a természetet, amely szeret,

Már más a jelentése, ez az igazi örök világ,

De mégsem az, de a jövőbe remélő átmeneti világ,

De örök, remélem, s szeretném, hogy halálom adja az új levelet,

Amelynek szárnya id visz tovább,

Szeretem e helyet, nekem itt minden más,

Nem tudom, hogy élek tovább,

De érzem, hogy a világ tovább vár,

Mondja, hogy kések,

Szeret, hív, s mondja hogy írd le,

Kacsint az örök világ.

 

Örök világ, tévedés, ha azt gondolod, hogy megvilágosodás,

Mert az egy másik világ,

De keresd, a feledd az csak múló lét,

Nem lét,

Csupán remélt világ.

Értesz? Nincs megvilágosodás, csak tudati átváltás.

 

A mennybe térés az kapott,

Az, ha betérsz, ajándékod az Úrtól kapott.

Betérés pedig a hitvallástól és az alázattól lesz adott.

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

 

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

 

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

 

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

 

Vizitúráztam a festői szépségű Tisza holt ágán. A folyót övező liget-és láperdők, mocsárrétek, a halban gazdag tiszta vízű holtág a vizimadarak paradicsoma. Fehér tündérrózsák, vizitök, sulyom.. vizinövények között suhant a kenunk. Láttam, hogy eteti a szerkő a folyómederből kiálló száraz faágon a követelődző fiókáját, hogyan lépked a könnyűtestű vizityúk a tündérrózsa lapulevelein, hogyan terelgeti fiókáit a szárcsa és a cigányréce, hogyan sikerül végül lenyelnie a kormoránnak a túlságosan nagyméretű halat, és csak néztem, mint egy szinielőadáson amint repkednek keresztül- kasul a madarak: kanalas gém, nagy és kis kócsag, kormorán, jégmadár, bakcsó, szürke és selyem gém....

 

Sorry my English is not enought good to describe my romantic canoe tour along the dead channels of the Tisza. Flood forests, marsh meadow, abundant fish in clear water of dead channels is paradise of water birds.

 

Emlék

 

Hm, kellemes a képzeletbeli séta itt újra,

Emlékszem e felvételre, képzeletemet most is dúsítja,

Hihetelen volt a benyomás, e szép táj a lelkemet mindig feldúlta.

Mágnes nekem e környezet, de vonz most is, bár jelenleg messzebb lakok tőle.

Hm, lehet hogy a megnyilvánulása a képzeletemet teremtő mester?

Hm, igen lehet, igen, ezért is gyakran tértem ide vissza, megint, hogy a képi értelmet élvezzem.

 

Hm, de vajon mit kerestem?

Két dolgot, de három. Értelmet, szerelmet és szívet.

Hazudtam, van még egy, tehát négyet. Negyedik a művészet.

Megint hazudok, hisz kiderült, hogy az ötödik a költészet.

Most befejezem a hazudozást, lesz a fejtés később írott, vezetett tovább.

 

Mester, e hely feledhetelen emlék nekem, szerelmetes londoni helyem,

De lassam indulok, hisz a parkban a csodaszerem az avar alatt vár,

Rejtett nekem ott, kedves szállító barátom tette oda,

Az avar alatt felfedem, s a vízálló dobozban a szer és a pénz cserélt lesz,

Hm, nem feledem sosem e kedves embert, aki nekem e csodaszert ajánlotta,

Életembe tette.

 

Igen, e szép park nekem hatalmas emlék, lelkemnek adott a világa, burjánzása,

Lenyomata lelkemnek növekvő virága,

Hálás vagyok Welsh Harpnak, amely (aki), volt térbeli lelki mesterem,

Képzeletbeli lelki mesterem, jószívű festőiségét sosem feledem.

Welsh Harp, nagyon szeretlek, remélem, hogy hívsz majd még engemet vissza hozzád,

S így az életedet az enyémmel együtt láthassan tovább.

 

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

 

Photos: st. szer. M. Chudziński

Itt sétáltam, szellembeli kedvesem,

Cassiobury park volt a vendégfogadóm, hm, nagyon szeretem,

Várj, a képet egy kicsit még szemlélem, s elemzem,

Hm, az út szép és jó irányba(n) megyen,

Hiszen majdhogynem teljesen egyenes,

Nem lesnek ránk az útvesztők, s egy kanyar sem éles,

Tudod, kedves Honey Rose, az élet az nagyon érdekes,

Igen az, s értékes, ezért ne vesztegessük el,

Ezért az utunkat okosan, s tervezetten vezessük el,

Hm, el? Értem ezalatt azt, hogy a létünk iránya nem tereljen el.

Na jó, tudom, hogy most mit gondolsz,

Hisz az élet elvezetése az érthető nihilista értelemmel,

Hm, írtam, gondoltam, hogy az élet iránya ne tereljen el,

Az élet (el)vezetése pedig értendő az örök életbe vetett hit reményével.

Hm, Honey Rose, egyetlen szerelmem,

Hm, tudom, hogy tudod, hogy szeretlek,

E szépséges, s lenyűgöző parkban is volt a séta nagyon kellmes veled,

Minden szabadnapomat adom neked, s lélekben, szellemben mindent adok neked,

Értem azt, hogy az őszinteségem e szépséges természeti világban, teljesen adott neked.

Tudod, hogy szeretlek,

Nem a szépségedért, most hazudtam, hisz azért is, de a szellemed s értelmed nekem vonzalom,

Lelkemnek aranyat ér.

Hm, szeretetem a lelkeddel sosem ér fel, de szeretlek nagyon,

S olvaszd fel bennem a jeget, s életem lesz neked vagyon.

Igen, bennem a jégség eddig az életemben neked volt tárolt,

Akarok egy olvasztókemencét, hm, nem azt, egy krematóriumot,

S lökj a tűzbe akkor, mielőtt még halott vagyok.

S szerelmed lángja adja a tüzet, azért, hogy lelked fájdalma a velejeeming, s az idegemeig hatoljon.

Fájdalmas halálom, mely lesz hosszú kín, legyen neked gyönyörűséges álom,

Így ez nekem jó, hisz a halálból az örök életbe én előbb jutok,

Fentről majd nézlek, s ha meghalsz, akkor nyúl a kezem érted,

Vár majd ott valaki, szeret, s csókol, hm, ölel,

Várni foglak, hogy a mennyei parkban újra gyűlölhessük egymást.

 

Elfogyott a szájderem, indulok a boltba, nem bírom az életet nélküled tovább.

 

Hm, átértünk, odaát közös sorsunk méltón vár minket tovább,

Hm, méltón? De hát a gyűlölettől lett teljesen alászabott, hm, megrontott,

Bélyegzését e kapcsolatnak adta a rosszul vonatkoztatott kapcsolat,

Kapcsolat? Hm, vonatbeli hangulat, találkozás nyers árnyalata akadályozott minket tovább,

Hm, de nem miattunk volt nyers,

Hisz kifinomult személyiséged alapja az sosem volt nyers,

Talán én voltam az? A nyers? Hm, nem, én csak a bárgyú vagyok, de az sem, csak jámbor alakzat,

Akkor mi volt a gond? Hm, a válasz egyszerű, mely válaszok, így a válasz kettő,

Hm, az egyik azm hogy a találkozás volt tervszerű,

A másik pedig az, hogy a találkozás volt megfigyelt, ezért mérgezett,

Hisz az itteni lélekgyógyászat az talán pofátlan, s mindenkor, s mindenhol talán tapossa az életed.

Igen, oh kedves Honey Rose, hm kettőnk rossz kapcsolatának okai talán az itteni pszichológiai tanszékek,

Hisz talán tanítják, s gondolják maguktól, hogy bárhol, bárkinek az életébe beléphetnek.

Hm, ezt nem tehetik meg, igen nem.

Tudják ezt ők is, akkor talán miért teszik meg?

Hát talán a pénzért, hiszen talán a gyártott betegeikből élnek?

Az itteni lélekgyógyászat az talán nem más mint kalmárkodó üzlet?

Hm, de miről is beszélek? Használtam egy kifejezést, mely nem illik ide,

Hm, lélekgyógyaszat? Hol? Hogyan? Hm, itt ez talán nem is lehetséges, hiszen ezen fehét köpenyesek talán lelketlenek,

S talán nem is ismerik a lelket, s talán rettentően érzéketlenek.

Hm, kissé elkalandoztam, oh kedeves Honey Rose, ezért elnézésedet kérem,

Persze nem általánosítok, tudom, hogy nem mindenki ugyanolyan, s vannak közöttük szeretőek és kedvesek.

Őtőlük kedvesen és alázattal bocsánatot kérek,

Rájuk soraimnak tartalma, s értelme sosem lesz értett.

(Hm, talán kéne egy konferencia, ahol a lélekgyógyászat alapjait újra tárgyalnák, azért, hogy kevesebb legyen benne az általa az ellentétes és az esetlegesen félreértett sazándékosan létrehozott nézet. Hm, ez csak egy ötlet.)

 

Térjünk a képre, nézzük újra, hogy annak látvány tartalma mit jelent, s mutat neked, s nekem,

Hm, most hagyjuk az utat, hisz enyhén kanyrog, s veszély rajta nincs, de nem mutat kiutat...

Kiutat? Honnan? Na és miből? Hm, e kérdés kikfejtése maradjon későbbi feladat.

 

Hm, van a képen egy régi fa, mely volt kivágott, de nemessége így is ott maradt,

Látod? persze, hogyne látnád, hisz haladtál velem felé, s el mellette,

Hallottad üdvözlését?

Hm, én igen,

Ez mit jelent? Hát azt is, hogy itt vagyok, még élek, s lombjaim surrogásával, az élet szellőjével veleteke énekelek,

Hah, igen, ezt mondta, de ez mit jelent? Hát azt, hogy még él, s vigad,

Bár kivágták, hm, a testet megölheted, a de a lélekkel sosem végzel.

Ezért, Honey Rose, te velem sem végzel, s én sem veled, Bár testem lehet martalékod, hm, legyen neked az ajándékod,

Bár tudom, hogy a halálom lenne közvetve kapott,

Ennek lehet, hogy örülnék egy bizonyos szinten, az életem neked ajánlott.

Hm, érdekes a kivágott fa még meglévő törzsének a dőlésszöge?

Kedves Honey Rose, mondd, hogy ez neked mit árul el?

Hát azt, hogy az élete nem volt teljesen viharvert,

Viharai voltak, de látható erős tartása mutatja, hogy halálának nem törés volt az oka,

Ha nem az, akkor mi?

Hm, jó a kérdés,

Hm, valaki kivágta,

Hm, élt-e akkor vagy már adott volt-e már az elszáradása?

Már távozott volt, akkor, amikor az erdész kivágta,

De ez neki csak jó volt,

Igen az, hiszen legalább nyolcvan éves volt,

S ennyi időt egy helyben tölteni nem lehetett könnű,

S most hosszú szolgálatának eredménye képpen boldogan járja e szép erdőt,

Alázatos, s beletörődő életének jutalma lett a kiterjedett boldogság, hiszen nem volt önző.

   

Polish Special Forces during Exercise Noblesword 14

 

Photos: st. szer. M. Chudziński

Tihany kerülő nosztalgia járatát teljesíti a Kapos Volán egykori "faros" nosztalgia autóbusza (Ikarus 55.14, FAROS-1, ex GWV-885). Az 55-ösök távolsági forgalomra készültek, a 66-osok pedig (elő)városira, az '50-es évektől a '70-es évekig egyik meghatározó típusa volt az ország buszközlekedésének, helyüket a már 50 éves Ikarus 200-as széria vette át, mely utolsó példányai napjainkban futnak ki, a 66-os Farosok a 266-osok beszerzésével szorultak ki a közforgalomból. Számos példányt exportáltak Szovjetúnióba és Németországba, ahol több példány is szép állapotban megőrzésre került.

Szabadnap, séta, merengés, szemlélődés, a napot mivel tölthetném?

Mivel? Nem tudom, szabadnapon nincs akaratom, visz, visz az én

Felkelekk reggel, zuhanyzom, harapok egyet, fényképezőgép a táskámban landol

Sietek a TESCO-ba, vásárrlás után valamely kedvenc borom

Vagy Ginger Wine esetleg szájder kísér napi utamon.

 

Kedves társak ezen italok, fejemre fejhallgatómat rakom

Bekapcsolom valamely londoni adót, mely adja a dallamot

London Heart rádióállomás vagy más, mindig ad szép napot. Ad szép napot

Amelyet már az angol spicli központ, a BPS rég ellopott.

((((((BPS - British Psychological Society-, is the secret sneak center of UK)))))))

Patkány alakok, munkájuk spiclizmus, fizetett munkanélküli hasztalan fajzatok.

 

Spiclik, mocskos alakok, naplopók, fizetésüket kapják azért , mert gyűjtik az adatot

Az adatot, mindenkiről, rólad, s rólam, járják a munkehelyeket, néznek, lesnek, mocskos spicli alakok

Munkájuk szórakozás, geci aljasok, rohadék patkányok, beeszik magukat cégbe, ahol dolgozol

Lesik viselkedésed az ebédszünetben, s mit eszel, ez a munkájuk, naplopó fizetett munkanélküli geci angliai pszichológusok.

 

Társadalmi paraziták, hajlamuk alapja az élősködés, de teremtettek is, hiszen életképtelenek, kell nekik a segítség

Igen, életképtelenek, ezért tették őket pszichológusokká, angliai pszichológusokká, hisz dolgozni akaratlanok

Azok, hiszen a munka félelmetes számukra, de a spicliskedés a javukat szolgálja

Amíg egy angol rendőr szar fizetésért dolgozik, addig egy angliai pszichológus dőzsöltetett, s más kenyerét zabáló parazita

Még azt is ki lesi az angol szemrendszer, hogy hol jársz - metrón, vonaton?-, s tudják, hogy a éppen a Bibliádat olvasod...

 

... amikor hazafelé tartol Watfordból a Bakerloo Line-on...

 

De miért is kezdtem el írni a verset? Igen, múlott ősz, decemberi tél, magány, hűvös tudatom, nyughatatlanság

Senki nem szeret, nem is vágyom rá. Ha valaki mégis, akkor csak azért, mert neki kell az ami nekem a magámy.

Az én érzésemet senki nem kapja már. Tudatom marad hűvös és kék, nyughatatlan fagyos villanó ködpára fényhomály

Különös világ, érzésem már nekem is ismeretlen, adja a túlvilági értelem tartomány, mely nem fény, nem tér, nem idő

 

...Ott már nem léátezik magány, csak az Örök Egy Magány... (Isten is szenved. Azért teremtette a világot, hogy ne

legyen egyedül.)

     

Dedicated to the AKPH boyz!

…and here is just a little Hungarian language lesson from them.

 

AKKEZDET PHIAI: A skitek bosszúja

(Saiid)

 

Szakadatlan dagad a banda szava, ha maradsz, 6 csajjal alhatsz,

ha csalsz dzsalhatsz a karszalaggal haza.

Ha kalap szar az alaphang, azt a csapat majd hallhatja

ha arcba csapatnak, ablaknak halad a vak faszkalapja.

 

Csámpán másznál Márk vállánál cápát látnál, s hátrálnál.

hálás sámántánc számánál pár gáláns gálán má' átvágták,

számláját áfázták, várnák háttámláját,

s bár hányását pásztázták

 

Szervezetem ellen termelt szereket nem leltek,

ellenben ez zsebre megy, ember ne nevess,

mert szerzek egy embertelen szerkezetet

sereged egyenesen mennybe megy,

embertelen kezdet-gyerek esztelen verse nem gyenge.

 

Nézzél VV-t és BB-t élményként TV-n és DVD-n,

éljél hétvégén fénylényként!

Féljél cégnél, tépnéd szét térképét?

Én szétnéznék ép észnél, égnék szép kék égnél!

 

Hisztis kis csitri, simlis kis kifli

csiribiri rím-irigy szingli cimbid vidd inni!

Csinibini kis díszszintis, bindzsi Pilinszky,

piti sigidi-migidi-s klikk, dikk, itt így illik írni!

 

Pont most gondolkozol kórokozó logómon!

Combodon folyó sok ondó - csoportos csókolózó-show.

Kokótól korgó gyomor, bordó poroltó

okosoktól ódzkodó konvojomból lopott nyolc doboz szópótló...

 

Közös öltöző? Költözködő ösztönből hömpölygő

övsömörtől őrjöngő öt szőrös döglődő bögöly...

Öklön-pörgős öntöző, örökzöld lövöldöző,

ösztönző ősöktől öröklött török-köröm nőttön nő.

 

Full puhult butult guruk, hugyunk hull, úgy úszunk,

Turul? Pull... untuk, plusz új futur gurul!

Klubunk kultusz, utunk túsz-busz, úgy fuss!

Húsz kurzus húz, plusz pusztul unt humbug!

 

Hűs bűzt küldünk, tű-bűnt űzzük!

Szűz fült gyűrűzzük, küzdünk-üdülünk

tűz gyűrűt fűtjük, űr-zűr kűr füttyünk

ütünk sütünk űztünk,

jüttünk lűttünk, gyűztünk

 

www.youtube.com/watch?v=I3wcuNPM2T4