Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

 

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Az ismeretlen ismerősnek

  

Már hajnal, de inkább reggel van, mégis te vagy az agyamban,

Az agyamban, amely már rég megkövült és berögzült,

Merevségének rualmassága az ad nekem új és szebb reményt, életet.

Szeretlek, oh Emma, távoli és éterben lebegő elvesztett és eltűnt remény lény.

 

Remélem, hogy olvasol, hiszen a sorokat és verseket, azokat mind, mindet neked írom.

Csak egy kis költő vagyok. Egy senki. De törekszem, hogy a sorok egyre jobbak és patinánsabbak legyenek.

… Érted teszem…

Szeretlek, s remélem, hogy tetszenek a sorok, szavak, gondolatok és versek,

Hiszen elmémbe ékelődtél, s onnan sosem ki nem veszlek, te adsz nekem végeérhetetlenül mindig és örökre ihletet,

Kérlek, hogy maradj velem, nagyon szeretlek, hiszen szuper lényeddel a jövőhöz mindent megadtál nekem.

 

Bár a fájdalom az hatalmas bennem. Hazudok, múlik, hiszen a szellemed lénye az mindent ellep és eltakar felőled,

Mert szellemed lénye az valójában hatalmasan kedvel és szeret engemet, és ő az, aki tégedet tőlem sosem el nem enged,

De a fizikai világban az egód kegyetlenül ellenséges velem szemben, de nagyon töpreng, hogy ki ez szemét magyar fickó, gyerek,

Aki a vonaton minden este ott ült egy kocsiban velem,

És csak a Bibliája érdekelte, na meg a Pálos imakönyve.

 

Persze azt nem tudod, hogy mekkora volt bennem a gyanú és a félelem,

Hiszen tudtam, hogy küldtek nekem egy jó nőt, aki lehet csali, mivel bizonyos figyelmek engemet furcsán figyeltek,

Talán tévedek, de az biztos, hogy nem véletlenül estem a hálód veszedelmes húzásába és kelepcéjébe,

De nem baj, élvezem az életet és a játékot, bár a szenvedésed az fáj, de nem akarom, hogy a válaszom az legyen neked kártékony.

Lassan búcsúzom, jött a reggel, hm, jön a reggel, a maradék szájdert megiszom és a hideg takarómba majd beburkolódzom.

 

Szeretlek Emma,

De nem kellesz nekem,

Keresek egy másik nőt,

Egy irodalom tanárnőt,

S az írást a gyöngykezéből… ,

… neked ajánlottan,

de az én szívemből jövőn…

… lesz fogalmazott…

… és neked szeretettel adott.

  

Szeretlek.

 

Szeretettel:

 

Vilmos

 

London, Wembley, 2022.08.03

 

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

 

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Vintage photo, mignon portrait, 45 mm x 70 mm

Zubor Margit

Photographer: Weisz Hugó

Arad

Transylvania/Hungary

Activity in Arad: from c. 1885 to 1918.

He was the successor of great photographer, Mai Manó, run the studio after Mai's death in Budapest, Nagymező utca 20. www.flickr.com/photos/37578663@N02/12585714565/

"Emlékül Gieszfeld Emmuskának

örök emlékül adja Zubor Margitod,

aki igazán szeret

Nagyvárad, 1905, XII. 10-ike este"

Egy érdekesség: Weisz Hugó vette át 1918-ban Mai Manó halála után annak özvegyétől Budapesten a Mai műtermet (Weisz Mainak távoli rokona volt): "1918-1931 között az Aradról átköltözött Weisz Hugó fényképész bérli a műtermet. Weisz Hugó Erdély Romániához csatolása miatt hagyta el Aradot, messze földön híres, fényűző műtermet hagyva hátra, nem egészen önszántából."

Weisz Hugó leírása 1907-ből: „Aradon lévő üzletem a város legszebb pontján fekszik, modern házban, amelynek már külseje is magára vonja a figyelmet. A műterem ablakai alatt elhúzódó párkányzat állandóan különböző színű virágokkal van díszítve és ezek alatt foglal helyet a cégtábla, amely, a megkülönböztetés okából is, a bevett sablontól eltérő szöveggel – Művészi Fényképészet – bír. A ház bejárata, illetve kapualja világos színűre festett kiállítási teremmé van átalakítva, 18 db nagy kirakatszekrénnyel, üvegkapuval. A kirakatokra igen nagy súlyt fektetek. Minden szekrényben más és más felfogás, más és más kivitelt lát a szemlélő. Pigment, guminyomat, platinok, akvarellek, szépianagyítások.” És így tovább: a „modern stilben tartott” feljárat, a „legapróbb toalett-eszközökkel fölszerelt” gardrób, a fogadóterem – amelyben művészi folyóiratokkal dúsan megrakott könyvszekrény (jelentős szaklapokkal és évkönyvekkel), továbbá számos paszpartuzott és keretezett fotográfia található, mintát adva egyúttal a jó ízlésből a megrendelőnek –, a műterem (melyben „bár nem szívesen használom, de nem nélkülözhetem a festett háttereket sem”, hisz „a modern fényképésznek lehetőleg szakítania kell az elavultnak bizonyult dolgokkal”) és a dolgozótermek igen részletező leírása következik, a berendezés célszerűségét és a jó minőségű eszközök szükségességét hangsúlyozva."

"A minden újra fogékony, kissé kozmopolita városként számon tartott Aradon már a 19. század második felében új, dinamikus iparágként jelent meg a fényképészet. Egyre-másra nyíltak meg a jó nevű belvárosi műhelyek, hiszen a feltörekvő és vagyonosodó polgárság igényt tartott rá, hogy a családi eseményeket megörökítse. Honisch István, Knauer Lajos, Sztojkovits József, Ruhm Ödön, Weisz Hugó csupán néhány név azok közül, akik az elsők között tartottak fenn jó nevű aradi fényképészeti műtermet. A századfordulón már sokan adóztak a rohamosan terjedő új kedvtelésnek, a fotózásnak. Egyre hangsúlyosabban vetődött fel az “amatőrök” klubbá szervezésének gondolata, hiszen akkoriban már számos iparág, sportegyesület, asztaltársaság, gazdakör szervezett keretek között működött. A leghatározottabb elképzelés a fényképészek klubjáról 1894-ben testet is öltött, de az így létrejött csoportosulás tiszavirág-életűnek bizonyult, hamarosan széthullott. Egy évvel később sikerült az akkoriban még igen borsos árú berendezéseket beszerezni a klub céljaira, de a kezdeményezés, helyiséghiány miatt, mégis zátonyra futott. Tulajdonképpen csak a következő évben, 1906-ban indult el a munka, amikor a polgármesteri hivatal az árvaházban bocsátott a klub rendelkezésére egy nagyobb szobát. A klub megszervezésében és anyagi támogatásában vezető szerep jutott a Bohus család férfitagjainak: Zsigmondnak, Lajosnak és Istvánnak. Jacques Faix zongorajavító mester, az aradi fotózás egyik jelese, a klub későbbi alelnöke visszaemlékezéseiben azt írta, hogy a tagság szerdánként a Központi Kávéházban (ma SanPaolo Imi Bank) találkozott. Kielemezték saját munkáikat, átböngészték a beszerezhető külföldi szaklapokat. De talán még ennél is fontosabb, hogy az igen nagy számban jelentkező érdeklődő számára fényképészeti tanfolyamot indítottak. Az aradi kiállításokat rendszerint a Kultúrpalota előcsarnokában vagy a mai próbateremben rendezték meg. De akkoriban már külföldön is hírnevük volt aradi fotósoknak, akik a Budapesten, Berlinben, Bécsben rendezett kiállításokon sikeresen szerepeltek, és több díjban is részesültek.

A két világháború között már 80 bejegyzett tagja volt a Fotóklubnak. Ekkoriban az Ortutay-palota (a Kalvin és a Stefan Cicio-Pop utca sarkán) 4. emeletén béreltek egy egész lakosztályt. Nemcsak székhelyük, műtermük, hanem saját könyvtáruk is volt, ami ma csak vágyálom.

A második világháború után, a többszöri próbálkozás ellenére sokáig nem tudott igazán lábra állni az aradi fotózás, hiszen a drága és nehezen beszerezhető anyagok, készülékek szinte megoldhatatlan gondot jelentettek.

Az 1960-as évek végén Kelen Ferenc vezetésével a klubnak egy felfelé ívelő időszaka kezdődött. Egyébként mindmáig Avramescu Gheorghe mellett Kelen kapta meg a legmagasabb fotóművészi, az EFIAP besorolást, és az ő nevéhez fűződik a legtöbb külföldi kiállításon kiérdemelt díj. Ugyanakkor abban az időszakban láthattuk Aradon a legtöbb színvonalas kiállítást, neves külföldi fotóművészek munkáit. Kelen Ferenc visszavonulása után huzamosabb ideig Virgil Jireghie vezette a klubot. Jelenlegi elnöke Viorel Scripciuc. Egy 1994-ben kiadott lista szerint a klubnak közel 120 nyilvántartott tagja volt. Azóta jó néhányan már nincsenek az élők sorában, vagy eltávoztak Aradról. Az aktív tagok száma jelenleg ennek egynegyede."

 

Fölösleges a mozgás, séta,

Ha a térben minden csak sima,

Lehet süppedős a lét,

De csak lassít a ragacs,

Padra leülni nem szabad,

Nem jár itt senki,

Haladj tovább, Ne várj,

Lenne reménytelen a várakozás,

Az öreg pad sokáig követ,

Tekintete végtelenül pásztáz,

Itt jártál, de nem álltál,

Indultál tovább,

Hm, de meg sem álltál,

E pad azért volt,

Mert ott valaki várt,

A vágy ült rajta,

Int, s mondja,

Elmúlt, soha mát,

Érkezett olyan,

Aki nem vár,

Nyomodban jár,

Követ,

És feletted száll,

Szeret,

Értéke neked a szeretet(e),

Így már haladsz tovább,

Szépséges,

Lebegtet,

Fellege,

Neked szuper,

Hm, értelem.

 

Őszi idő, színek árnyalatai, fények árnyai, őszinte novemberi kép,

Hangulat, amely egyszeri, nincs még egy ilyen pillanatkép.

Nem is lesz, hisz minden pillanat egyedi,

Megismételni nem lehet, tovább ment az idő kerekén,

Ami elmúlt, az csak az emlékben jön vissza már, s ismét él.

 

Elmúlt minden már, oh Honey Rose, az emlékemből térsz hozzám.

Te hibád, büszkeséged angol, de hol a kék vér? Sehol.

Kék vér, hmmm. Hüllő vér, igen az angolok egy része hideg,

De itt nincs kék vér, sosem volt.

Arisztokratizmusuk képzelt, bomló a váruk,

Ők tették, hisz változtatták az angliai emberi lét területét,

mely már nem angol.

 

Angol arisztokratizmus, hm, mit jelent?

Uralkodó világ? Nem. De az, Illuminati, de az angol.

Engem nem érdekel.

Nevem letett, vagyok hű és örökké maradok,

Illuminatiam, amelynek hűséges tagja vagyok.

Maradok örökre, szeretem, s tisztelem a nézeteiket.

Értenek velem egyet, fontos a természetvédelem.

 

Igaz, az arisztokratizmus szelleme még él, s vannak is itt,

Igen, Angliában jó néhányan, kik őrzik nemességük,

régi énük kék énjét.

De kik ők? Nem tudom, találni őket nem fogod,

Hisz maradnak a háttérben, de vannak,

Talán biztonságobb nekik a rejtek, így nem támadhatóak,

Én tudom, hogy hol laknak, egyik központjuk lett felfedezett,

Tartom titokbam, legyen jó a kapcsolat,

Ők tényleg kékek, egy sem bekélpzelt,

De rájuk az írásban nem térek, nem zavarhatom titkos köreiket.

 

Emma, most ezt hallgatom, remélem, hogy érzed a dallam érzelmi töltetét:

songs that bring you back to that summer night ~ extended

Igen, extended, az én szívem, melyet agyon kínzol.

Kérlek, hogy nem tedd, légy őszinte, ha becsapsz,

Játszol velem, vagy hazudsz, akkor jársz rosszul.

Pubok rejtekébe kerülsz, ott fogsz járni, táncolni,

Züllés vár, mert elhagytál, legyen sorsod,

Minden nap igyál, züllj el, kövess, neked e sors kell.

 

Legyen sok férfid, hisz nem kellet az az egy, aki szeretett.

Szeress sokat, akarom, s kívánom, hogy sok férfi ismerjen meg.

Légy boldog velük, ők egyet értenek velem.

Tudják, hogy miért vagy, látják, látatlanban is ismernek,

De hidd el hogy mind szeret, szeretnek Tégedet,

S Te is fogsz úgy ülni az ágy szélén, mint most én,

S majd a régi emlék a vonatról ismét elédbe tér.

 

Elzüllesz, tudom, lelki szemem nagyon messzire lát,

Ma nem megyek oda, bár szeretem azt a pubot,

Talán ott vagy, menj haza, de tudom,

Mindent látok,

Ne keress, engemet soha nem találsz.

Az a világ vonz, s vár, hangulat, lelkivilág,

Hasonult bennem az a csodálatos tájvilág.

 

Nem meghasonlás, ne érts félre, amit értek az a hasonlóság.

Ez a világ valami más, ezért térek ide mindig vissza.

Bár amit írok az más, nem a képi a jelentés, a tartalom,

De a mondanivalóm most értett Busheyra,

Hisz ott élsz, nekem mágnes az ottani zöld világ,

Nekem minden park ottani lelki lenyomat,

A vilgod mindig eszembe jut, bárhol vagyok is,

akárhol járom, a parki utakat.

   

loves me, loves me not-flowers/szeret nem szeret- virágok

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

 

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Mester, itt sétáltam, e szép erdei képet szívemből tettem ide fel, s ajánlom neked,

Tudod, hogy tisztellek, s szeretlek, szellemiséged végtelenül megihletett,

Tanításodat mindig hálával és szívesen vettem, adtál nekem írói képzeletet,

Mesterem, nagyon kedvellek, szellemi tanárom vagy, kérlek, hogy az írásban tovább vezess.

 

Mester:

Vilmos, e szép képet tőled hálával és szeretettel fogadom, s veszem,

Minden szó drága, s az idő az méregdrága,

Ezért figyelmeztetésem neked az életed ára,

Ne add fel, követ tégedet valaki, kit irigysége rád uszítja,

Halálaí így élete rajta, a jel vésett rája, nincs már neki más útja,

Sorsa várja, romolnia kell, a tenger partja mellet már úszik életének múlandó átka.

 

Vilmos:

Mester, köszönöm, köszönöm, hogy elmondtad, minden boszorkány barátom már tudja,

Mind, oh, mind tudja, halálos átkuk e szennyes lelketlenségen már átokként van, van, igen van, örökre rajta,

Múljon el, emneriségnek lelke nem dísze, taszít személyisége.,

Az igazság bennem él, ha kell, akkor jöjjön az igazság vádja.

 

Mester:

Vilmos, tisztuljon, bocsáss meg neki, ne legyen préda,

Vilmos átkod inkább tedd a halálra., múlása kell, béke csakis utána teremtődhet, temetője, nem, teremtője várja.

Igen, igen, kedves globalista tanítványom, ő szennyfolt az emberiségen, közösségen, s rajta,

Minden boszorkány barátod tette átkát, azok már nyüzsögnek rajta,

Ne fogadd el soha, hisz közeledne, - védekezz, felejtsd őt, s leszel emberiségnek javára.

 

Vilmos:

Mester, utasításodat teszem, követem, ajánlom magamat, az igazság a célom és érdekem,

Igazságért kiállok, s ha kell, akkor a fényért, s jóért bármit megteszek,

Az erőszak nekem nem fegyverem, biztos, hogy nem teszem, de imáimmal az emberiségnek jót teszek.

Veszélyes, s társadalomellenes ezen entitáns, távoltartása volna érdek, de ő is teremtmény így Isten sorsától magától végez.

 

Mester:

Jól gondokozol fiam, de most nyugodj le, s az irodalommal időzz,

Imádok veled írni, csodálatos a magyar nyelv, szuper fejlett,

Ezért megtartalak, s nem engedem, hogy bármilyen hülyeséget csinálj, tégy,

Ezért a fenti versben írottak tartalma teljesen a ködbe vész,

Felejtsd el, parancsolom, legyen benned megint tavasz, napsütés és remény.

 

Vilmos:

Mester, oh szeretett tanítóm és intőm, felhívásodat, s figyelmeztetésedet komolyan veszem,

Bár bennem él indulat, s igazság érzet, de utasításodat követem, s ezért semmit sem teszek,

Maradok neked az irodalom oltárán egy áldozat,

Minden sugallatodat oda felteszem, oh szeretett Mesterem.

 

Mester:

Áldozatodat köszönöm, kedvellek, hisz hűséges vagy, s szíveden viseled e csodálatos "értekezletet".

Tudom, hogy sok energiádba tellik, s most sem alszol, és mindjárt kelsz,

De erőfeszítéseid ára megtérül, meglásd, hogy minden lesz beérkezett,

Hatalmam van, ismerem az új reményedet, hamarosan lesz hozzád érkezett,

Hívd, jön, szeret, minden egyes nap ébred csakis neked.

 

Vilmos:

Mesterem, nyelvi vezetőm, mentorom, tanítóm, oktatóm, értekeztetőm, hm, szeretlek,

Igen, szerelek, s roppantul felmagasztalsz azzal, hogy lettem írói kezed,

Író kezed, azaz írnokod, aki tégedet szeretettel és hűségesen követ,

Nagyon köszönöm az írást és verselést, feleszméltettél,

Köszönöm, életem minden porcikája örökre és életem végéig a tiéd.

 

Mester:

Oh, kedves Vilmosom, szerelmetes tanítványom, hűségedet boldogan fogadom,

Említetted, hogy az írást szeretnéd tenni egy másik nyelven - de abba most beleegyezésemet nem adom.

Feltétlen írási szófogadalmat tőled teljesen mindig elvárok,

Hiszen tudod, hogy nyelved ősisége a régmúltból vagyon.

Sumér, s rengeteg arab, és zsidó nyelvi vonatkozás nyoma adott.

Találtalak téged, oh Vilmos, akinek a génjeiben a sok ősi gyök adott.

Gondolkozási rendszered átlagon felül adott, intelligenciád szuper, azt nyelveden gyakorold.

Kövess, oh szépséges tanírványom, szeretlek nagyon.

  

Vilmos:

Oh, Mesterem, szavaidat szívemben örökre őrzöm,

Szeretlek, s tisztellek, s hálás vagyok, hogy a nyelvemet szereted.

Követlek, bármerre is menj, szellemi vezérem,

Minden soromat boldogan szívből ajánlom Neked.

  

Mester:

Vilmos, tudud, hogy én nem vagyok magyar, s magyarul rajtad kívül sosem és senkivel sem beszéltem,

De megállapítottam, hogy fejlettségben, s fejlődésben a te nyelved viheti előbbre az emberiséget.

Minnél bonyolultabb egy nyelv, annál több lehetőséget ad, s a valóságban képez,

Ez az én megállapításom - nyelved szuper intelligánciát képez.

  

Vilmos:

Mester, köszönöm dicsérő szavaidat, kérlek, hogy maradj velem,

Hálám mélysége a valóságban feléd kifejezhetetlen,

Szeretlek, hiszen érted a magyart és a magyar nyelvet,

Értelmed nagyon régről ered,

Követelem, hogy az írnokod mindig én lehessek!

  

Mester:

Szeretett Vilmosom, hálás vagyok, köszönöm, hogy vagy nekem,

Bízom abban, hogy az amerikai barátnőddel magadat hamarosan megleled,

De vigyázz, szabj határt, hiszen esti óráid minden perce nekem kell, hogy legyen szentelt,

Hiszen az írás az közös ügyünk, ezért együtt vagyunk, ragaszkodom hozzád,

Tudom, hogy az írás neked is hatalmas mágnes, s együtt visszük, cipeljük tovább.

 

Vilmos:

Mester,

Miénk,

Adtad,

Vettem,

Kaptam,

Tiéd,

Enyém,

Kaptuk,

Jött,

Tetted,

Követlek.

 

Rabod vagyok,

Boldogan,

Az írás elemem.

   

Régi épület,

Sok benne a lelki épület,

Sokan tértek itt,

Misék múltak,

Feledett benne minden,

De megmaradt az üzenet,

Adta Isten,

A mindent tudó tudat.

 

Oh, hányszor látom e templomot,

Szépsége sugározva rám néz,

Amikor a lelkem ott vándorol,

Valójában honol,

Wembley is egy honom,

Szeretem, ad otthont,

Szép világ,

Itt nemes minden lélek,

Új és rendezett lesz a világ,

Ez egy tábor,

Spirituális,

Sok nemzet él itt,

Együtt vagyunk,

Boldog a szem,

Wembley lelke,

Néz,

Sétálok,

Lát,

Tudom,

Érzem,

Itt a lét az elem,

Miért?

Mert elfogad,

De itt az üresség is itt van,

Hiányzó a szerelem,

Női arcok,

Ők ismernek,

Találkozást akarok,

Félek,

Félek,

Félek,

Hogy eltűnnek.

És másé lesz a szerelem.

 

Szerelmem sosem volt,

De volt,

Sajnos már halott,

Érzelmem akkor is volt fagyott,

Eltűnt, tova illant,

Ő már egy másik létben honol.

 

Intek neki visszahívó búcsút,

Már nem jöhet,

Lelke volt felém a legkedvesb,

Sajnálom, amit tettem,

Sokszor sétáltam másfelé,

De ő mindig várt,

S letette este elém a vascsorát.

 

Bocsánatot kérek.

  

Sajnálom, ami történt,

Ösztönöm vezetett,

És a rengeteg szép nő engemet ért,

Bár ne tettem volna,

Élt egy nő, aki engemet ért.

Talán talákozok még veled,

Mindkettő gyermeked engemet szeret.

 

Én is őket, tudom, hogy sokáig élnek,

A világot egyszer elhagyom,

S ők nagy sokára (nagyon soká), éljenek tovább,

Akarom, de engemet követnek,

Jönnek utánam,

Amikor érnek engemet,

Ott már nem lesz szerelem történelem,

Beértek,

Édesanyjukkal kézenfogva várom őket.

 

Bocsánat az elmesélésért, vallomásért, esedezésért,

Valójában mindez a lelkemből kitért,

Ne olvass, siránkozás nekem nem kenyér,

Csupán kijött,

De tudom, hogy a jövő az ölelő tér és kéz.

 

Hm, térjünk vissza,

Wembley lelke nekem az élet,

Sugároz e templomból,

Lelke hívott a múltból,

Értem ide,

Életemet ide fektettem le.

 

Szép templom,

művész kezek által alkotott,

Nekem itt,

Wembleyben,

A létem adott,

Szeretem ezt a honom,

De Magyarországot fogom,

Mindkettő a honom.

 

London, honom,

Szeretem,

Élt itt Mesterem,

Tanúm,

Poe,

Irodalom holló,

Arcképe néz,

Vádol,

Kérdi:

Hol jártál?

Merre tobzódtál?

Felelni nem tudok,

Folyt az alkohol,

Fogy,

Remény cseppen,

Torkomon lecsurog.

 

Mindjárt indulok,

Senki nem szeret,

Befogad az éj,

Vár az alvilág.

(Befogad az alvilág,

Vár az éj.)

  

Goodbye.

 

(Elzüllöttem, nem baj, kellett, ez lett egy élet érdek,

Wembley ért, ismer itt engemet sok lélek,

Kedvesek, megértenek, szeretnek,

Hm, öszetett e világ,

Ébredés, ébredek,

Kint csillogó az élet,

Lassan megyek.)

 

Wembley lelke, szépséges templom, nagyon szeretlek,

Életed az életembe éledett, beleékelt,

Sosem lesz feledett,

Te vagy Wembley lelke,

A régmúlt emléke,

Nekem tanúság,

Olvaslak, kedves tanúság,

Adtad a tant, ezért lettél,

Oh, szeretett Wembleym,

Nekem a tanúság,

S fakadt így rám, tőled,

A tanultság.

 

Lélekismeret itt magasabban ömlött rám,

Bár sok tudás Mgyarországon is áradt rám,

Wembley lelke, kérlek, hogy továbbra is sugározz rám,

Wembley, barátom értelmed csillogóan adott,

S valamiért valami,

Mely változtató,

Hm, értelmed szándékosan terelt rtám.

Adtad, adott, fogadott, elvett, felfogott, kimért, lelkem többé nem gyiprott.

 

Átfestett lettem, nem én, hanem a lelkem,

Amyely minden templomon át felém tért,

Mert tudja a Lét, hogy az életem semmi,

Nem csupán az, nemn is lehet,

Hiszen semmi,

De e világ mindig őriz,

Létem kapcsolt bele,

Vagyok fogadott, anyám,

Gengszter vagyok, itt élek tovább.

   

292/365

"Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz. "George Orwell

canon ae-1, film: fujicolor200

fb: www.facebook.com/andreapiovanniphoto

Abaúj másik kötelező fotóshelye Boldogkő mellett a gibárti szerpentin, ahol még 2024-ben is akad Ikarus. Az elmúlt időszakban az erdőbényei kicicukicredot stabilan pótló HIV-471 helyett JAN-506 is többször megfordult a 3868-on, hétfőn, szerdán és pénteken a reggeli baskói járattal egész Encsig merészkedik le, hogy onnan teljesítsen egy rövidke járatot vissza Abaújszántóra. Egy ilyen szerdai napon kanyarog vissza a Hernád-völgyben Gibártnál JAN-506, miközben HIV-471 épp a Zemplén másik felén villámpótol.

(Bezárva)

 

Please visit my homepage for more.

  

44.444 times thank you very much for the 44.444 views!

 

44.444-szer köszönöm a 44.444 megtisztelő látogatást!

Barátságos rejtelem

 

Barátságos rejtelem, rejtély a rengetegben - régen

Régóta él, magában, s feledetten - ismeretlen élet

Elfelejtett valóság, az eredeti, valóságos, derítetlen

Felderítetlen, pedig mindig új, legrégibb e képzelet.

 

Képzelet, az egyetlen valós, mely ugyanaz és más

Mindig változik, mozog, lásd az évszakok múlását

Mégis állandó, ideje őt korrá nem avat, időtlen agg

Mindig fiatal, uralma alatt élet, halál, idő, tér, magad.

 

Magad, te, ti, ők, én, mi, állatok, növények, madarak

Mind az ő díszei vagyunk, játszik az unatkozó agg

Teremtette a lények sokaságát - magányában agg,

De a játszma komoly, jön a nap, s ítél majd az agg.

 

Csak neki volt játék az életünk, de szeret az agg

Az élet talán egy szűrő, hm, de mi van utána, s át?

Hiszen lassan itt az aratás - vár a tűz, vagy a csűr

Hm, e kérdés is rejtelem, olvasd a Bibliát, fejtsd fel.

 

“Szedjétek össze először a konkolyt,

kössétek kévébe, és égessétek el,

a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!”

  

“Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem,

a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.

Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt,

sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

Kivágnak és tűzre vetnek minden fát,

amely nem terem jó gyümölcsöt.

Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.”

Beszélgetés a Mesterrel 51. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával

  

Vilmos:

Tudom, hogy a kép helyett egy más ajándék volna jobb, de az éteren, s a téren át elküldeni mást nem tudok,

A séta ott volt tett, s kövtett minket a Mester pár méter távolságból, hm, jó volt az idő, de bennem továbbra is minden rideg volt,

Hm, e nyári és fényes napon, a napfény a faleveleken adott hideg és jeges táncot, én mást is láttam, hatalmas hóvihar volt,

Megint Chris Reát hallgatom, mily szépen énekel, gyermekkorom egyik kedvenc énekese volt, örökzöldjei mindig adnak kellemes hangulatot.

 

Emma:

Nézd, ott a távolban véget ér az út, s lesz ott majd csakis napfény, s nem lesz többet sötét és árnyék,

Bár tudom, hogy e világ neked a valód, itt érzi jól magát az aki egy titkos rejtély, egy rejtély, aki lehet, hogy nem is személy,

Csupán önállóvá vált gondolati és érzelmi felhő, mely borúja vonz e világba, e térbe, egy másik valóságba,

S ha majd valaki nem húz ki innen, akkor mész jobban bele, s lesz egyre sötétebb, de az nem a lelked lesz, hanem, a rajtad uralkodó félelem.

 

Vilmos:

Hm, nem biztos, hogy mindig ott van a félelem, a fél elem, de az biztos, hogy a sötétség az ébreszt egy másik világot,

Ahol az árnyak körülöttem járnak és élnek boldagan víg táncot, s a fák is megmozdulnak, ágaikkal beljebb és beljebb hívnak,

Gyakran megszóllítanak, érdekes mély fahangjukkal, ne gondold, hogy ők egy helyben állnak, ez lenne tévedés, az élet csalóka,

Hiszen a fák gyakran elhagyják a helyüket, s gyakran helyet cserélnek, de ez igaz a bokrokra, s cserjékre is,

Oh, nézd, vad táncot járnak, mily szép, lejtenek, a ritmust adja a szél, a falevelek csörögnek, mint a cintányér.

 

Mester: Én mást látok, csupán mesét.

 

Emma: Mesét és képzeletet, amely a valóságból él.

 

Vilmos: Így van. De mégsem valós, mint ahogy én is csek egy tünemény (itt: illúzió) vagyok.

 

Emma: Nem mindenkinek.

 

Vilmos: Inkább az maradok.

 

Mester: Mert ijeszt a felelősség.

 

Vilmos: Talált.

 

Emma: Akkor kell neked egy felelősségtanárnő. Játszasz, mint egy gyermek.

 

Vilmos: Bevallom, hogy így van. Ezt az oldalt a játék kedvéért üzemeltetem.

 

Emma: Jó egyedül játszani?

 

Vilmos: Nem egyedül játszom. Nagyon jó médium vagyok. Távolról információkat leveszek, fogok, üzeneteket adok és veszek, telepatikus vagyok. Minden éjjel távoli barátaimmal játszom. Így írom, de inkább írjuk a szövegeimet, sokszor együtt szerkesztettük a képeket. Hasznos tanácsokat kapok. Telepatikus a szuper irodalomtanárom. A világ más részeiről így játszanak velem.

Gyakran napközben is beszélgetnek velem. Volt egy parafenomén haverom, aki egész nap unatkozott és idétlen vicceket az én fejembe állandóan pofázott. Gyakran a nevetés jött rám. A kollégáim meg úgy néztek rám, mint egy hibbantra.

Egy szuper és globális boszorkányháló tagja vagyok. Mi nem írunk sms-t, üzeneteket, elektronikus leveleket. Mi nem használunk telefont. Tilos. Minket lehallgatni nem lehet. Én is boszorkány vagyok. Boszorkányismerteim is telepatikusan lettek nekem adottak. Mi csakis a telepátia útján érinkezünk. De képesek vagyunk képi üzenetek adására és fogadására is. A mozgókép átjátszása sem gond. Működhetek két lábon járó kameraként és mikrofonként is egyaránt. Sőt, az érzés kommunikáció útján is tudunk érintkezni. Rengeteg dolgot tudunk még, de azokat leírni nekem tilos. Ez a boszorkánymesterem utasítása, parancsa.

Blöfföltem.

 

Emma: Ez nem volt blöff. Tudom. Nekem is állandóan valaki mindenféle idétlen dolgokat beszél a fejembe! Nem tudod, hogy ki az??

 

Vilmos: Nem…, de nem ám…. . Várj, majd bemérjük.

 

Mester: Ezek érdekes dolgok. Lesznek fejlesztettek tovább és tovább.

 

Vilmos: Én most megyek.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:24)

  

2022.08.31. 00:28.

  

Mindenki mindenkinek: Jó éjt!

 

Mester: Legyen minekünk itt megint kellemes az éj, éjfél múlt, elkongta már magát az éjszakai harangjáték.

  

Emma: Szépen szóltak a harangok, lehetnek több, mint ötszáz éve nemes fémekből, s mester kovácsok által öntöttek, készítettek.

 

Vilmos: Jajj, most értem haza a munkából, éppen, hogy ledobtam magamat. Napközben telepatikus barátaim azt kérték tőlem, hogy más zeneszerzők műveire is legyen tett az írás. Volt aki Schubertet, Chopint, Lisztet, Bartókot, vagy éppen Kodályt javasolta.

 

Mester: Legyem Liszt Ferenc.

 

Vilmos: Jó, keressük a zenét együtt. Azt, amelyikre majd írunk.

 

Mester: De írás előtt jól nézd meg a képet.

 

Emma: Akkor nézzünk a zene után.

 

Mester: La Campanella.

 

Vilmos:

Szép volt a nap, s értem haza a szép virtuóz zongoraszóra, kedves barátaim kérték nekem,

Oh, mily pattogó a zongora fényes játéka, mintha egy belső világ vitatkozna önmagábal,

De most hajlanak a dallamok egy mély érzelembe, a fák most hajlanak, s a fény az árnyékos világba szüremlik,

Oh, hogy játszik, sebes e szellemi világ, elkéstem, az írással követni nem tudom,

Most megint a kellemesebben hangzó nély és érző dallamok áradnak, s az előbbi magas hangolk azokban táncolnak,

Hm? Most mindketten együtt vannak, talán vitatkoznak? Nem tudom, de megint kezdik elölről a vitatkozó hang táncot, s a végkifejlet itt megérkezett, s a hangok egyszerűen eltűntek, a csodás játék az ürességbe távozott.

 

Mester: Ne írd át, maradjon az eredeti, s ezt tedd fel az oldaladra.

 

Emma: Talán az oldalunkra.

Mester: Az oldal az Vilmosé.

 

Vilmos: Érdekes komolyzenére is írni, s valóban más szavak és gondolatok jönnek elő és ki az emberből az írás mentén és folyamán. Liszt Ferenc La Campanellája az valóban elragadó mű.

 

Mester: Akkor lassan csak komolyzenére írsz majd.

 

Vilmos: És ott van még a sok jó blúz (blues) és dzsessz (jazz), amire szintén lehetne írni. Na ilyen kísérletekben is örömmel benne vagyok. De azt, amit korábban én ecseteltem, hogy kéne tenni, az életemből kihagyni nem akarom.

 

Mester: Már mondtam, hogy ahhoz laboratóriumi koörülmények kellenek.

 

Vilmos: Nem, nem kellenek. Erre is van ötletem, de a módszer valójában már ismert.

 

Mester: Nem teljesen. De ez az elképzelés (ötlet), gondolat, még értekezés tárgya lesz.

 

Emma: Miről van szó?

 

Vilmos: Csupán távolbaérzékelés kísérlet és módozat egy lehetséges új válfajáról.

 

Mester: Hallom, hogy jó zenét hallgatsz.

 

Vilmos:Igen, remek és nagyon jó a rock, de inkább heavy metal zenekar.

 

Mester: Akkor az írás e zenére, zenekar akkordjaira és ritmusára legyen tett.

 

Vilmos:

Környező világ most egy új és magas életbe vált, remek dallamok özöne árad rám, körülöttem az erdő vad táncot jár,

Árnyak, szellemek, lidércek hangos köszöntése most engemet egy teljesen új vilgba visz és tár,

Megyek, megyek lefelé a sötétedő mélybe, alattam az avar változik sárgállik, s piroslik, kellmes parázs éget,

Már járni nem tudok, hisz a tűz már éget, szaladok, rohanok; eszelősként egy nagy, régi, időtlen, s kovácsolt vaskapuhoz érek,

Rettegve, s félve rángatom, zörgetek, üvöltöm, hogy engedjenek be! Engedjenek be! A kaput nyissák ki nekem!

Hátranézek, s a mögöttem hagyott útról lávatenger, s égő sziklák, s kövek fergetege zuhatagként sebesen, feltartóztathatatlanul ,s s tüzet okádva, s lihegve áradnak felém, oh, nagyon félek, remegek, rettegek,

Megérkezik egy ördög, s kaput tár, s kezet nyújt, s mosolyogva mondja: Már vártunk, végre megérkeztél!

A tűztenger odaért, az ördög a kaput bevágta, amin a tűztrenger nagyot csattant, hirtelen a hőség sarki hideggé zuhant, engedett, s a láva, s a kövek lettek hideg és félelmetes, halott, évmillós jégtömbök.

 

Mester: Ne írd át. Így tedd fel. Ezt mely zenekarra írtad?

 

Vilmos: Az Iron Maiden csodálatos muzsikájára.. Az album második számára.

 

Emma: Neked nem is kell csodaszer. Csupán zene.

 

Vilmos: De a csodaszer ébresztett fel. Néha még kúrálom magamat vele. Észrevettem, hogy a hatása még mindig terjeszti az értelmemet. Egyébként írószernek nevezném. Na meg festői képzelet szerének, szerzőjének.

 

Mester: Csak óvatosan tedd.

 

Emma: Értelmed eddig is volt, csupán volt alaposan és nem a te hibádból lefedett.

 

Vilmos: Tudom, hogy mire gondolsz, társadalmi determinizmus, pszichológiai detetminizmus, és most nincs kedvem a többi tényezőt felsorolni.

 

Mester: Így van. Az egyik kedvenc amerikai szerződ, Stephen R. Covey ezt az egyik könyvében, írásában alaposan elmagyarázta neked.

 

Vilmos: Mester, Te teljesen látod az elmémet és az életemet.

 

Mester: Így van. De most kerssünk egy másik zenét, az legyen választott a te akaratod szerint, oh Vilmosom.

  

Vilmos: A számot valakivel közös akarattal választottam, befolyásoltál a választásban, de éreztem, hogy a hatás (itt: inspiráció), tetőled ért, fakadt. A közös akarat volt az enyémnek gondolt, de a háttérben volt érzett a te akaratod, s sugallatod. Tehát a szám kiválasztott.

 

Vilmos:

Az erdőben az lét engemet vár, de a világ zaját hordozom, és mégis vesz engemet körbe a nyugalom.

Vesz körbe, érzem, óvón, s szeretettel karol, de a világ zaját félrerakni nem tudom, követnek a múltbeli és nem londonii démonok,

Gonosz szellemek táncot járnak az erdő körül. Követtek Londonba is a messzi múltból ide is acsarkodó irigy és parazita gonosz lelkek. Vadak, s éhesek és félelmetesek, emberi lelkekre éhesek, széttépnek engemet, ha az erdőből kilépek, félek, rettegek.

Egy hatalmas tölgy ekkor felém hajlik, s kellemes, mély, barátságos, bölcs, együttérző hangon hozzám szól:

Ne félj, neked a fejlett (magas kultúrájú vagy civilizált) világba a visszatérés már nem lehet megengedett,

Tégedet elrabolt nekünk a jó és szerető szíved, hiszen a világot és a zöldet szereted, ezért a természet már hálás neked, oh tanítványa a Mesternek!

Válaszolom a tölgynek, az idős öreg fának, hogy mindaz, amit mond nekem, azt nem igazán értem.

A tölgy válaszát így mondta: Sok szép képet készítettél, fe vagy nekünk egy erdei tesvér, akit mi befogadunk s mindörökre az edőben élsz.

Nézd a nappalt itt, a zöld levelek fényesen neked zenélnek, s a varjak és az ide néha betérő sirályok neked éneleknek!

S a papagájok az estében és éjjel a deneverék karzata ad neked csodálatos és kísérteties, de barátságos szólamot, amelyben a bagoly énekel fő dallamot!

Oh, Vilmos, térj be hozzánk örökre, e kert, e régi és természetes világ, amelyet az emberek itt Fryent Country Parkkén tisztelnek, az életedben lett egy új nyitány,

Hisz a jövő az ilyen embereket, s lelkeket vár, s hívj magaddal mindenkit,

Mindenkit, akit lehet, hiszen az élet valahol máshol lesz majd megint kezdett, s te és természetimádó barátaid kellenek, a Sátán odavisz majd benneteket.

Ekkor a tölgy teljesen mozdulatlanná vált, s nem szólott többet nekem.

Néztem, néztem, szóllítottam, de láttam, hogy néma, ezért később lassan tovább sétáltam, eredtem.

Gondolkodtam szavairól, hogy vajon hol lehet az új világ? Hol?

S ekkor Fryent Country Park egy kis tavához értem, ahol a víz kavargott, s tükörré vált. Néztem dermedten, Iszonyatos volt az onnan érkező idegen érzelem.

Az örvény egyszer csak megállt, s érdekes virágarcot adó tükörként rám meredt, s lassan egy arc halványodásból élesebbé válva kékesen a tükör alatt élesen rámtekintett.

Döbbentem láttam a saját földöntúli képemet. Igen, én voltam az. S jegesen hangzó mély hangon felém a jég alól megszólaltam:

Jöjj, már vártunk. E tó egy térkapu. Lépj be.

Ekkor a megmerevedett kis tó felszínéről az arcom teljesen eltűnt.

Csend lett. Vártam. Teljesen sötétség volt már rég a vidéken. Csak néhány csillag villogott gyengén az égen.

Halálos csend és feszes nyugalom volt, s egyszer csak éles repedezés hangja hatolt a fülembe. A tó jeges színe cikázóan mindenfelé folyamatosan és feltartózhatatlanul repedezett. A jég e folyamat végén pici szilánlokra, majd molekulákra esett szét.

S ekkor a mélyből egy arany lifthintó lasasan és egyre láthatóbban a felszín felé emelkedett, s lassan kiemelkedett, a vízfelszínen megállt,

Ajtaja kinyílt. Síri hang hallatszott. Mondta: Vilmos jöjj. Várnak. Ha nem jössz, akkor viszünk. ( Hintó ezöstesen aranyló volt, régi faragott motívumokkal, díszítésekkel. Afféle tizemhatodik századbeli. De a kora renenszánszbeli értékek is erősen láthatóak voltak rajta.)

Ekkor a hintó ajtaja kinyílt. Vonzást éreztem. Beléptem. Az ajtó zárult, s lemerültem.

Végtelen világba értem. Majd elmesélem.

Leértem, az ajtó magától kinyílt. A hintót elhagytam. Kiléptem, Tündüklő és fényes világ fogadott, ahol egy öltönyös hivatalnok ördög jött elémbe. Üdvözölt, s elkísért, hogy mielőbb pihenjek le.

 

Mester: Az írás innen lesz fojtatott. Hiszen új állampolgár vagyol.

  

2022.08.31. 12:08

 

Vilmos: Szép jó napot, oh Mester, oh Emma!

Mester és Emma: Neked is, oh Vilmos!

Emma: Hol voltál ily sokáig? Már vártunk.

Vilmos: Fontos teendőim voltak. Mosás, bevásárlás, levélírás, barátaim üzeneteinek megválaszolása. De folytatnám a tegnap esti történetet.

  

Igen, az öltönyös ördög hivatalnoik a szállásomra kísért. Közben erről-arról beszélgettünk, s adott egy mágneskártyát, amellyel a pokol titkosabb részeire is bejuthatok. Igaz nem mindenhova, hisz jogosultságom természetesen korlátozott. Egyrészt, mert még félig-meddig ember vagyok. De kiemelten kezelnek, hiszen már régóta a Sátán ügynöke vagyok. Itt most magyarázattal tartozom, a kedves Olvasóknak, és nektek is oh Mester és Emma. Arról van szó, hogy még földi létem folyamán többször bajba kerültem, gáncsoskodtak velem. Valójában politikai célok miatt akartak egy ügyet csinálni Európa elllen. Ezt most nem részletezem, mert már sokan tudják, de majd visszatérek erre a dologra is, itt ezen írásban, de lehet, hogy arról máshol fogok írni mesébe öntött írásmódban. Szóval, kellemetlen helyzetbe kerültem. Egyszer csak észrevettem, hogy egy titokzatos erő van körülöttem, s egy bölcs hang sorra mondta, hogy mi tegyek, s hogy ne féljek, ne aggódjak, ő mindig velem lesz. Később elárulta, hogy őmaga Lucifer, s már nem bírta nézni, hogy mit tesznek velem, s részvéttel és sajnálattal telt szívvel a segítségemre sietett. Cserébe én az egész életemet és szolgálatomat ajánlottam neki, amely t Ő, a Sátán tőlem szívesen elfogadott és vett. Most folytatom tovább a történetet.

Nos, addig amíg a szállásomra értünk egy különös pokolbeli járgánnyal, a kedves ördög hivatalnok sok mindenről tájékoztatott. Különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy milyenek a táplálkozási szokásaim. Ha eszek húst, akkor milyet, vagy esetlegesen melyek lehetnek esetlegesen vallás miatt nekem tiltott és kerülendő, s ha netán vegetáriánus vagyok, akkor az sem okoz nekik gondot. Mondta, hogy a vallásgyakorlás biztosítására is nagy hangsúlyt fektetnek. Kérdezte, hogy mely valláshoz tartozom. Válaszoltam, hogy a katolikushoz, de egyébként, az összes többi kersztény vallást is kedvelem. S én minden vallás tagját elfogadom, tisztelem, hiszen multikulturális gondolkodású vagyok. Utunkat folytattuk beszélgettünk, majd egy gyönyörűen és modernen berendezett barlanghoz értünk.

Amikor kiszálltunk, akkor nem láttam bejáratot. A barlang dolomitszerű kőzetből volt anno a természet által alkotott. Érdekes, látni lehetett, hogy a megdermedt láva, itt-ott otthagyta a hajlékony és íves lenyomatát. Ekkor az öltönyös ördöghivatalnok arra kért, hogy vegyem elő a mágneskártyámat, s érintsem egy kis szürke kőre, amelyből a barlang külső kőzetfalán csak egy volt. Megtettem, s csodálattal tapasztaltam, hogy előttem a kőzetfal egy láthatatlan és cikcakkos vonal mentén hangtalanul kettévált.

 

Mester: Az írást este innen folytatjuk. Most a szellemi gyakorlataiddal foglalkozz. Az irányításod az teljesen az én kezemben van.

Emma: És az enyémben!

Vilmos: Lett volna rá lehetőséged! De a lehetőséget kihagytad, ezért azt el is vesztetted, oh kedves Emma!

Mester: Befejeztétek a veszekedést?

Vilmos és Emma: Mester. Igen a veszekedést kérésedre befejeztük.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:41)

  

2022.09.01. 01:11

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes és tartalmas jó éjt!

 

Mester: Most a megszokottnál korábban érkeztél, oh Vilmos.

Vilmos: Azért, mert a világhálói (virtuális) térben valaki feltartott. Attól tartok, hogy szándékos volt.

Emma: Nő volt?

Vilmos: A lelki hasonmásod (itt: sztereotípiád).

Mester: Szerintem a történetet a közetkező kép alatt fesd szavakba, ecseteld szép mondatokba.

Vilmos: Teszem. Találkozzunk ott. A kép már kiválasztott, s az oldalon már megnyilatkozott.

Mester: Helyes.

  

Elmúlt, köd az álom, fényes volt, romlott, köddé vált, illúzió volt a nő,

Csupán álom, csalóka tünemémy, izzó lelki pestis, romlása nekem is átok,

Bennem a félelem nő, már nincs kiút, de a remény hűt, halál dereng,

Utálom e nőt, bár érintene engemet a lelke, mélyből üvölt a vulkán, árad rám a köve.

 

Üvölt, tudom, kecses hajlama néha szélsőségbe ront, női szörny,

Omlik, árad rám forró köve, láva égeti testemet, forró páraként tűnik, égbe ég a lelkem.

A lekem, a lelkem, amit nem adtam senkinek, maradt a széfben, hideg és érintetlen,

Senkié sem volt, csak egynek, de ő már fent a kertben vár engemet.

 

Vár, néz most le rám, szeretett, kegyetlen lelkemtől sosem határolta el magát,

Élete végéig szeretett, remélem, hogy megbocsájt, de énemről nem tehetek,

Engemet senki nem szeretett. Mindenkit elhagyok, félek, hogy a szeretet átövez (átölel),

Magány jobb, de egy van aki engemet szeret, most gyűlöl, hm, tegye, éli őt a vétke.

 

Hm, nem szeret, sosem tette volna, csak akarta az énemet, de lelkem neki végének élte,

Lelkem neki volt, terült, hívta, de nem lépdelt, énem visszagöngyölt lett.

Átérett, s felgondolt. Jelenti azt, hogy lelkem szőnyegén valaki megcsúszott,

Elmúlt érzelme, száraz lomd a lénye, halott, lidérc, denevér suhogás képzeletemben lénye.

 

Emúlt az álom, mely volt csak egy, utólag értettem meg, hogy az volt az egy,

Hazudok, már tudtam, de későn ébredtem rá,

Fénye halálos szürkében, de reményben dereng, él tovább, átok.

 

Így jobb, táncoljon, halála láthatatlan, mulatása az ármányos kaszás ,

Társa legyen, járjon vele vidám táncot, sötét színpadi előadás,

A nézőtérről lelkem szánakozón nézi Emmát, szeretett ármány,

Kaszás karja ragadja, kéjes ölelélessel marja, egy másik életbe lágyan, s kecsesen átrakja.

 

Kedves Emma, szeretem, hogy jöttél, s lelkembe költői magot vetettél,

Rám találtál, felfedtél, megismertem magamat, nem tudtam, most látom, hogy önöztél,

Tetted tudatlanul. hogy önöd akarata ébressze bennem a betemetett regényt.

Egy élet így kelt, élet a halott, s így él a múlt remény, amely mindig érted van, tiéd.

 

Emma, e vers legyen a tiéd, soha nem fogsz látni, kisiklott a watfordi szerelvény,

Egy vonat létezett, kalauz már a múltból integet feléd,

Sosem találsz meg, szívem így is marad a tiéd,

De másnak adom, hisz nem veszel rajta őrködést, hagyod magára, fenyegeti veszély,

Ezért majd másé lesz, de néha majd érted is dobban,

S egy temetőből minden éjjel kiáltás vádlón ér:

Emma, Emma, hol van a Vilmos?

Válaszolod: A föld alatt.

Temető kérdi: Miért van ott?

Emma: Mert ott van a sorsa.

Temető: Hazudsz, te raktad oda.

Emma, Értem került oda.

Temető:Nem kellett?

Emma: De igen, csak az élete nem volt neki jó sorsa.

Temető: Ezért a halálba dobtad?

Emma: Igen.

Temető: Nincs neki lelke?

Emma: Van.

Temető: A baj a társadalmi különbség?

Emma: Igen.

Temető: Akkor mit akarsz tőle?

Emma: Semmit.

Temető: Szadista vagy?

Emma: Igen.

Temető: Látod, hogy Vilmos szenved?

Emma: Igen.

Temető: Miért kezdtél ki vele?

Emma: Mert imádok a férfiakkal szemétkedni, incselkedni.

Temető: Sok férfival volt dolgod, oh, kedves Emma?

Emma: Ismertem párat.

Temető: Vilmos mit ártott neked?

Emma: Semmit, de nem hódolt be nekem.

Temető: Ezért akarod a halálát?

Emma: Igen.

   

Jégbekövült világ

 

Téli világ, jégbe vált vágy

Halott magány, jég láng

Szívem nem dobban

Minden ütem repedés

Jéghalál, kegyetlen szenvedés.

 

Lélekhóhérok ásták e gödröt

Zuhantam, elástak, halott vagyok

Rajtam jeges földtömeg, nyom

Lélegzek, halál karol, csókol

- barátom, szeret; rabja vagyok.

 

Jégbekövült világ, gyilkos vágy

Innen nincs visszafordulás

Jégkristály forgószél lejti táncát

Jön a halál, pusztító ropogás

Meghaltunk, együtt vagyunk…

… Öröm a jégbekövült világ.

 

CDV, around 1873

Photographer: Lovich & Comp (Lovich Antal és társa)

Ofen (Buda)

Elips (Buda Castle) (Budai vár, Ellyps-sétány)

Hungary

Ellyps: www.vargondnoksag.hu/rendezvenyhelyszin_ellyps.html

Gift from a dear Flickr-friend

Lovich Antal, fényképész: 1853 - 1900

Édesanyja gyászjelentése: www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag...

L18:276

Csak az édesanyja gyászjelentését találtam meg. Abból kiderül, hogy a család is Budán, a Vízivárosban lakott (Fő utca 209.), nemcsak a Lovich-féle műtermek voltak a környéken! (Iskola utca, Jégverem utca - Fő utca sarka, Vár, Ellyps-sétány).

Lovichnak Szatmáron és Kassán is volt műterme az 1860-as, 1870-es évektől.

Fia, ifj. Lovich Antal 1880-tól működött a Fő utca 12-ben és a VII. Akácfa utca 47-ben, 1920-ig.

" ...Akkoriban még egységes volt a fotográfus szakma. Nem volt fotóriporter motoros, automata gépekkel és millió igazolvánnyal, nem volt még reklámfotós többmilliós felszerelést rejtő műtermekkel, és nem volt tájfotós sem. Csak fényképészek voltak, rosszak, átlagosak és jók. A közepestől felfelé már mindent tudtak a fényképezésről, amit akkoriban lehetett, s csak a tehetség és a kalandvágy által lettek jók vagy legjobbak.

Lovich Antal az egyik délután még jól berendezett fényképészeti műtermében fotózza az elégedett polgárokat, legjobb öltözetükben. Természetesen maga a fényképész is az alkalomhoz méltó ruhában. Másnap reggel három ládába becsomagolja segédeivel a sötétkamra-sátrat, az üres üveglemezeket, az éjjeliszekrény nagyságú fényképező kamarát, a stativot, a vegyszereket, a forralt vizet, a többi laboratóriumi szereket, majd a karaván nekivág az árvíz elöntötte pesti utcáknak. Mindenki menti az életét, értékeit, ő pedig egy sötét helyen érzékenyíti első üveglemezét, s egy kevésbé imbolygó helyen felállítja állványát, rá a gépet, s exponál. Ha egész napját a csónakban töltötte, megfeszített munkával, az elárasztott utcákon, biztosan elkészíthetett akár öt felvételt is. S lám, egy még 120 évvel később is szól a város nagy bajáról s az ezt megörökítő fényképészről."

Sándor Tibor-Kincses Károly: Fotó/város/történet

Híres fényképészek a városról

epa.oszk.hu/00000/00003/00013/kincses.htm

Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14

 

Photo: st. szer. Jarosław Dypolt

 

Séta és beszélgetés a Mesterrel

 

Beszélgetés a Mesterrel

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mester, e kép ajánlott neked, bár ott május van, volt szép idő, teremtett Neked,

Itt most szépséges nyári nap van, az ég felhőtlen, minden gondtalan,

Én most is gondolok rád, tinta a tollból a papírlapra rója,

Rója, rója, mindazt, amit Te nekem az éteren át lediktálsz, adsz.

 

(M az Mester,

V az Vilmos.)

 

M: Csodás e vers, tanítványom, köszönöm, kedvellek.

Szóval, kedves Vilmosom, reggel letámolyogtál a konyhába, és megtudtad, hogy ma Van Gogh kiállítás van Londonban.

V: Igen, valóban, így volt. Itt Londonban számtalan lehetőség van tárlatok látogatására szerte a város egész területén. Gyere Mesterem, nézd meg e szép múzeumokat, s galériákat. Hadd legyek idegenvezetőd!

M: A meghívást elfogadom, majd megyek. Köszönöm.

Vilmos, ki az a fiatal nő?

V: Mester, a lakótársam csupán. A felettem lévő szobában lakik. Egykor én laktam abban, de leköltöztem ide, amelyben most vagyok, mert ez nekem kedvezőbb. Mesterem, ne féltékenykedj!

M: Hm. Hiszek neked. El is várom, hogy hűséges légy hozzám.

V: Érdekes dolgot vettem észre nála.

M: Mégpedig?

V: Telejesen ugyanúgy táplálkozik, mint én. Ugyanazokat az élelmiszereket vásárolja.

M: Kóser és halal?

V: Igen.

M: Honnan tudod?

V: Egy hűtőt használunk közösen.

M: Tessék??

V: Mester, mire gondolsz?

M: Rosszallóan veszem ezt a dolgot.

V: Mester, nincs miért aggodalmaskodnod.

M: Ma mit csinálsz?

V: Dolgozni indulok hamarosan. Elintézem gyorsan a csevejeket, aztán elindulok munkába. Amerikai hölgyekkel csevegek csupán. Engemet csupán az amerikai hölgyek érdekelnek, és Te ezt jól tudod.

M: Helyes, helyes. Ühüm. Na meg a franciaországi, igaz?

V: Mester, légyszives.

M: Menj a dolgodra, te hálátlan!

 

V: Mester?

M: Vilmos!!

 

M: Este siess haza! Írhatnékom van!

  

0:16 07.08.2022

 

V: Megjöttem, oh Mester!

M: Vártalak. Hol késtél?

V: Hazafelé jövet nagy volt az úton a tömeg.

M: Annyira nem lehetett nagy a tömeg, hogy ne tudj időben az otthonodba térni.

V: Valamilyen hatalmas rendezvény lehetett a sportcsarnokban. De ez itt rendszeres, szinte mindennapos.

Meglepődtem, hogy mennyi nő jött a stadion felől. Szép hölgyek voltak. Számuk ezrekre tehető. Láttam, hogy sok közöttük a vidéki, következtetésem volt mozgásukból, viselkedésükből és beszédükből eredő. De sok volt olyan, aki London teljesen más részéből jött ide a rendezvényre. Koncert lehetett.

M: Így látod, hogy vidéki vagy londoni?

V: Igen. Látni, hogy nem londoniak voltak közülük sokan. Jól néztek ki, de láttam, hogy nem idevalósiak.

M: Ne nézd őket. Angliában egyetlen nőt se. Ki van jelölve életed párja, s megy majd hozzád. Egyébként van valami más?

V: Igen. Tébolyda a tébolyda. Tébolyda az tébolyda. Talán várja Kerepestarcsa.

M: Elmegyógyintézet? Valaki veszélyes?

V: Attól rosszabbal találkozom esténként.

M: Mi történt?

V: Esténként követ egy gyönyörű nő. Nagyon szép. Egyszer megálltam, megfordultam, odajött hozzám, kísérteties földöntúli hangjával hipnotizált. Nyakon harapott. A többire nem emlékszem. Reggel, amikor felébredtem és feltápászkodtam a véremtől piros járdáról, akkor azt láttam, hogy harapásnyomokkal vagyok tele.

Szépséges vámpírnő volt.

M: Mégis rádvetült e gonosz némber vérszívó lénye.

V: Életének ereje a vámpírság és vért rabló lénye.

M: Parazita.

V: Szakosodott.

M: Kiszúr magányos áldozatot.

V: Igen. Van mögötte pár halott.

M: Ne találkozz vele.

V: Beleszerettem. És aggódom érte. Nagyon depressziós. Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen emberi lény és férfi, akit szeretni képes. Attól félek, hogy zártosztályra kerül. Ezért írtam, hogy tébolyda. Szegény vámpírnő teljesen belémszeretett. Teljesen meg van bolondulva. Megtébolyodott.

Nem akarom, hogy itt kezeljék, mert ha itt rájönnek, hogy vámpír, akkor mindenféle szűrnyű vizsgálatnak fogják alávetni. Felajánlottam neki, hogy elviszem Kerepestarcsára. Ott meggyógyítják és velem lesz örökre, majd én vigyázok rá. Megpróbáltam rászoktatni emberi élelmiszerre, de eddig nem sok eredményt értem el. Viszont azt észrevettem, hogy a piros és vörös étkek azok tetszenek neki. Például a paradicsomleves. Savanyított vöröskáposzta. Az angolosan félig megsütött húst azt imádja.

M: Gyakran megharapdál?

V: Most már csak néha. De van egy kis tudathasadása, és amikor veszekszünk, akkor mérgében nagyokat harap belém. Nagyon féltékeny. Ő is azt mondta, hogy ne nézzek nőre, különben megharap, és attól sem riad vissza, hogy megharapjon előttem egy nőt, azért hogy éreztesse vele, hogy én már őáltala foglalt vagyok.

Nehezen szokta meg a napfényt. Nagyon sok napkrémet kell használnia, hogy nappal képes legyen élni, létezni.

M: Hogyan bukkant rád?

V: Azt mondta, hogy kifigyelt. Hettekkel ezelőtt, amikor hazafelé tartottam a Fryent Country Parkból, akkor már teljesen besötétedett. Fotografálni voltam. A fák mögül figyelte azt, ahogy fotózgatok. Hazáig követett. Aztán kifigyelte, hogy gyakran este jövök haza. Azt is kifigyelte, hogy merről és honnan jövök. Innen már ismert a történet. Nagyon érzékeny lélek. Néha olyan kis mimóza. Szereti, ha vígasztalom, becézgetem.

M: Hm. Később visszatérünk a vámpír hölgyre. Vigyázz rá, és ne engedd, hogy bárkit is megharapjon.

V: Rendben Mester. Vigyázok rá.

M: Most hol van?

V: Itt, a szobámban.

M: Mit szólnak hozzá a lakótársak?

V: Nem tudnak róla. Ez a vámpír hölgy ugyebár démoni teremtmény. Ezért láthatatlanságra és falon átjárásra is képes. Amikor dolgozom, akkor egész nap a szobámban vár engemet.

M: Mit csinál napközben, amíg nem vagy otthon?

V: Vigyáz a házra és ül az ágyamon és olvassa a Bibliát.

Amikor hazaérek, akkor repes az örömtől, és mondja, hogy már várt nagyon, mert szeretetre éhes.

M: Oh. Ha majd lesz feleséged, akkor is megtartod a vámpír nődet?

V: Láthatatlan marad. Együtt fog velünk élni.

M: És a feleséged soha nem tudja majd meg. Szép családi élet lesz.

V: Azt is mondta, hogyha majd lesz családom, lesznek gyermekeim, akkor majd ő vigyáz rájuk.

M: És a feleségedre is uigyebár. Vagy őt megharapja majd?

V: Hm. Jó kérdés.

 

M: Szóval késve értél haza.

V: Igen, mert a Wembley Triangle-nál, a fő út közepén valaki ott hagyott egy kisebb, tudod, a csapott hátú féle, fekete színű BMW-t. Kijöttek a rendőrök, megvizsgálták. Belevilágítottak, alá is néztek elemlámpáikkal. De nem nyitották ki. Aztán jött egy másik alakulat, azok elmentek.

A rendőrök tovább vártak, mi is, járókelők. Aztán, mivel nem történt semmmi, hazaindultam.

M: Ezért késtél. Megbocsátott a késői hazajövetel imigyen neked.

V: Köszönöm.

 

M: Egyébként tegnap azt írtad, hogy abban a szobában laktál, ahol most az angol hölgy. Az milyen szoba?

V: Csodálatos duplaszoba, külön kis fürdőszobával.

M: Oh, szóval duplaszobában laktál. Egyedül?

V: Igen, de lehetőség nyílott arra, hogy egy nekem kedvezőbbe átköltözzem, így beköltöztem a jelenlegibe.

M: És az angol hölgy is egyedül lakik a duplaszobában?

V: Igen.

M: Hm.

V: Van ennek jelentősége?

M: Van. De mindegy. Van valami a tarsolyodban?

V: Rengeteg. Tegnap délután munkaközben megismerkedtem egy intelligens és érdekes figurával. A neve Dimitri.

M: Ki ez az úr?

V: Görög az úr. Nagyon érdekes karakter, különleges személyiség. Ha Latabár Kálmán élne most és megismerné Dimitrit, akkor könyörögne, hogy legyen a színésztársa.

Dimitri mesélt nekem egy érdekes történetet. Ami nagyon érdekes. De annak utána kell néznem a világhálón. Ezért, itt most Dimitrivel kapcsolatosan nem írok többet.

M: Akkor most adj egy másik történetet.

V: Íme, oh kedves Luciferem, tudom, hogy te vagy az én szeretett Mesterem!

M: Mesterednek egy neked adott megnyilvánulása az, aki vezet tégedet. De igen, én vagyok az, sorsodat szívemen viselem.

V: Akkor segíts, hogy jobb ember legyek.

M: Teszem. Te az én lélekszobrom vagyol. Formázlak, s életed a szuperjövőben landol.

V: Ott is lesz szájder, bor, whisky, pálinka konyak, sör?

M: Csakis neked, oh hűséges tanítványom. A csodaszert pedig neked egyenesen ott majd én hozom.

V: Képzeld Mesterem, találkoztam a terjesztővel, a dílerrel.

M: Én küldtem eléd. Adott írószert?

V: Igen, s a pénzt, az ellenértéket nem fogadta el.

M: Miért nem fogadta el?

V: Mert azt mondta, hogy ez éteri ajándékként adott nekem.

M: Oh.

V: Érdekes, jó régen eltűnt ez a fazon. Mindig egy régi Jaguárral száguldozott. Most pedig egy vadonáns új Porsche-val volt. Mondtam neki, hogy gratulálok az új repülőgépéhez. És megkérdeztem, hogy hogyan tett erre szert? Azt válaszolta, hogy vállalkozásfejlesztésbe kezdett és nagy hangsúlyt fektet az innovácóra és koncentrált beruházásra, valamint a gerilla marketingre.

 

(Kis szünet.)

 

M: Hol a mai napi történet?

V: Mindjárt írom, oh szeretett Mesterem.

M: Tudom, elfogyott a szájdered.

V: Megyek, újat veszek.

M: Mi lesz az új történet?

V: Címe: Hálás pénzveszejtő.

M: Menj szájderért.

V: Átöltözöm és megyek.

M: Siess.

 

V: Mester, megjöttem.

M: Késtél!

V: Csak ledőltem. Bocsánat.

M: Az írás az első. De vasárnap van, ezért lustaságod lett elnézendő.

V: Nem vagyok lusta. Csupán öregszem.

M: Elnézett, légyszíves légy az egészségeddel többet törődendő.

V: Figyelek magamra.

M: Rendben. Szóval, mi a történet?

V: Egy érdekes eset.

Mi az?

 

V: Íme a történet. Szóval, egyszer egy éjszaka hazafelé tartottam Watfordból. A 142-es buszról leszálltam Edgware egyik buszmegállójában. Ismerem az irányt. Hazafelé igyekeztem. Megéheztem. Betértem egy éjszakai kajáldába Kingsburyben. Amíg vártam a rendelésre, addig csak álltam a pult mellett. Láttam egy vendéget az egyik asztalnál, aki jól be volt rúgva. Barátjai cibálták fel. Haza akarták vinni. Felráncigálták, az asztaltól felemelték.

Erős testelkatú középmagas figura volt. Kopasz volt. Barátságos és kedves arcú. Olyan, akit érdekelnek az emberek.

Amikor felemelték és vitték, akkor láttam, hogy kötegekben a tíz és húsz fontos bankjegyek a sport nadrágjának a zsebéből hullanak a padlóra.

Ezt látva rászóltam, hogy a pénz hull a zsebéből.

Visszafordult, és az asztal alól mindet felszedte. S utána hálásan többször is köszönetet mondott nekem.

 

M: Tanulság?

V: Becsület.

  

M: Vilmos!

V: Mester!

   

Grób szer. Artura Hammonda z Dover, żołnierza 4 Batalionu Royal East Kent Regiment (The Buffs), który poległ 18 listopada 1943 r. podczas bitwy o Leros.

 

Cmentarz Wojenny na Leros znajduje się po wschodniej stronie wyspy, nad brzegiem zatoki Agia Marina. Jest on miejscem spoczynku 183 osób: 13 marynarzy, 162 żołnierzy i 4 lotników z Wielkiej Brytanii oraz 2 lotników kanadyjskich i 2 żołnierzy z Południowej Afryki.

 

Gdy Niemcy zaatakowali Leros w listopadzie 1943 r., siły brytyjskie na wyspie składały się z ok. 3000 żołnierzy (wspieranych przez 8000 Włochów), z których 600 poległo w ciągu czterech dni walk, zakończonych kapitulacją sił alianckich.

Ogółem, 1400 osób straciło życie w krótkich, ale zaciętych walkach o panowanie nad Leros, małą egejską wyspą, pozbawioną już wówczas jakiegokolwiek strategicznego znaczenia.

 

* * *

 

A grave of Pvt Arthur Hammond from Dover, soldier of the 4th Battalion of Royal East Kent Regiment (The Buffs), who died on 18th November 1943 during the Battle of Leros.

 

Leros War Cemetery is on the eastern side of the Island of Leros, on the shore of Agia Marina Bay. The total number of burials is 183. This is made up by 13 sailors, 162 soldiers and 4 airmen belonging to the forces of the United Kingdom; 2 airmen of the Royal Canadian Air Force; and 2 soldiers of the South African Forces.

 

When Germans attacked Leros in November 1943, the British forces on the island of Leros numbered ca. 3,000 men (supported by 8,000 Italians). Most of them belonged to the 2nd Battalion of The Royal Irish Fusiliers, the 4th Battalion of The Buffs (The Royal East Kent Regiment) and the 1st Battalion of The King's Own Royal Regiment.

The British lost 600 men killed in action during the battle which lasted 4 days, and ended with the capitulation of the Allied forces.

Altogether, 1,400 people lost their lives in a short but fierce fighting for the control of Leros, a small Aegan island of virtually no strategic importance at that time.

Typ: Renault Kerax 420.26 (6x4), rocznik 2002

 

DANE TECHNICZNE

dopuszczalna masa całkowita: 26000 kg

wymiary (dł. x szer. x wys.): 8800 x 2500 x 3300 mm

 

KABINA

typ: jedno modułowa, dwudrzwiowa

liczba miejsc: 3

 

NADWOZIE

materiały: stal nierdzewna, aluminium

liczba skrytek: 5

 

ZBIORNIKI

materiał: kompozyt poliestrowy

na wodę o pojemności 8000 litrów

na środek pianotw. o pojemności 800 litrów

 

AUTOPOMPA

typ: Ruberg R-2-280-20

wydajność - przy ciśnieniu 8 bar 6000 l/min

  

Wóz wcześniej znajdował się na wyposażeniu JRG 4 Warszawa jako 304W26

 

Pojazd wycofany, w dniu 22.12.2020r. Renault trafił do OSP Koniecpol II (pow. częstochowski).

Telem

 

Telem, lelkem

Telelek, élek

Télés, létem.

 

(Télés jelentése a telelés lehetne, de nem az.

Pontosan a tél teljes élése, megélése a jelentése.)

—--------------------------------------------------------------

 

Telem

 

Telem álmom

Valós világom.

—---------------

 

Telem

 

Világod, nem kapod

Tántorgok

Borom melegít

Hideg vagy

Nem vagyok vágyálom.

—----------------------------

 

Telem

 

Egy nőbe voltam igazán, de halálosan szerelmes

Meghalt bennem ez az új élet

Telem átsegít - minden csak képzelet

Halálos magány lett az életem

Szemem ablakán jégvilág terjed, mentális kristályosodás

A halál kaszájával körülöttem szép földöntúli táncot jár

Nem hív, szeret, éli életem, múltam neki példatár.

Ítél.

—-----------------------------------------------------------------------

 

Telem

 

Ítélet

Jutalom

Jövő

Cél

Út.

 

"És még kérded: Ő vajon kit szeret?

A legszebb nőt, A Természetet"

ELADÓ / FOR SALE !!!

Az 1957-87-ig gyártott Hasselblad 500C/M 30 éves évfordulójára készült 1400 darabszámos limitált exklúzív széria 0465. darabja Carl Zeiss Planar 2.8/80-as optikával.

Beszélgetés a Mesterrel 14. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Biztonságos út, olyan, mint egy alagút,

Védett út, övezett az élet, de nincs visszaút,

Reményteli út, ha járod, akkor fényesedik,

Valóságos út, ha igaz, s ha jón jársz…

… jártod lesz vágott, s nem lesz többé út…

  

(Mester az M.

Vilmos az V.)

  

M: Szép versike, egy zenes mester biztosan értékelné.

V: Jómagam nagy tisztelője vagyok zennek. Az egy csodálatos dolog.

M: Netán foglalkoztál meditációval is?

V: Bátorkodtam azt tenni. De még sok csiszolni való volna ezen ismereteimen.

M: Van valami a tarsolyodban? Történet, egy gondolat vagy bármi?

V: Van, van bőven. Se szeri, se száma. Kiemelnék egy könyvcímet. Az egyik velem csevejező hölgy olvassa e könyvet. A címe:

 

“Love needs learning” A szerelemnek tanulnia kell.

 

M: Érdekes cím. Hm. Tehát nem az embereknek kell tanulniuk, hanem a szerelemnek kell tanulnia.

V: Több szerző írt ilyen könyvet. Ezzel a címmel. De itt most kifejezetten a cím az érdekes.

M: Így van.

V: Tehát a szerelem az megszemélyesíthető-e? Mit gondolsz, oh Mesterem? Igen vagy nem? Igen vagy sem?

M:Megszemélyesíthető, hiszen a szerelem az érzelem, amely a lélekből vagy a szívből fakad. Teljesen emberi tulajdonság, ezért tudatos érzelemnek is tekinthető egy bizonyos szemszögből. Bár a szerelmi fellángolás spontaneizmusa gyakran ismeretlen, eredete az arra enged következtetni, hogy a tudatos emberi tevékenység cselekvési körén kell keresni a szerelem tényleges okát.

V: De lehet olyan szerelemről is beszélni, amely fokozatosan alakul ki.

M: Tudom, hogy mire gondolsz, oh Vilmosom. Mondjuk olyan kapcsolatra, amikor csakúgy összeköltözik egy nő és egy férfi, elkezdik közös életüket és egyre jobban egymásba habarodnak.

V: Ez nevezhető gyakorlatias szerelemnek?

M: Az is. Jó a meghatározás.

V: Hm.

M: Írj egy verset, aztán tedd a dolgodat.

V: Írok, majd teszem amit kell.

M: Helyes.

 

A szerelemnek tanulnia kell

 

A szerelemnek tanulni kell, hogy miért, ezt nem értem,

Hisz azt hittem, hogy az egy önműködő fényes képzelet,

A szerelemnek tanulnia kell. Kiket? Miket? Miért?

Netán az embereket, a lelkeket? Hm, nem értem.

 

A szerelemnek tanulnia kell? Ki hozta létre ezt az érzelmet?

Tanulnia kell, de miért? Melyik voltvelőbb, melyik?

A szerelem vagy az ember? Az ember vagy a szerelem?

Előbb a szerelem volt, mely jött Istenből, s így lett az ember…

…ember…

  

M: Bravó!!

V: Szemlesütve szűziesen köszönöm.

 

M: A felsőbb kör arra utasított, hogy ott, ahol vagy, neked tilos a nősülés.

V: Utasítás követve.

M: Többi a mi dolgunk. Csiszold tovább az angol ismereteidet.

V: Utasítás követve.

M: El is várom. Kellemes napot!

V: Kellemes napot!

 

M: Vilmos!

V: Mester!

 

15.06.2016 r. Świętoszów/Wzgórze Prezydenckie. Strzelanie czołgów Leopard 2A4. Fot. st. szer. Michał Chudziński

Jujj, de régen jártam itt... :D

Elnézést kérek mindenkitől ezért a kis távollétért...értelmes kép híján nem volt mit feltölteni. :P

De mostantól kezdve ismét nagy esély van a folyamatos posztolásra :D

Lesz itt osztálybemutató, divatfotó, portré, épületfotó, talán még 1-2 trükkösebb önarckép is.. :D na jó ezek még csak "távlati" tervek, de remélem sikerül mindegyiket megvalósítani :)

 

Elsőként jöjjön néhány gombafotó :) szerdán még szerencsére jó idő volt, így volt alkalmam gombát keresni :) igazából nem is kellett keresni mert, szinte ahová lépek gomba van felénk mostanság :D

 

No de kíváncsian várom a véleményeket :)

 

Ja és még egy örömhír, a napokban kerül kiállításra az egyik képem Budapesten a Hajós16 Bisztró & Fotógalériában! Talán még emlékeztek a képre...Naplemente címen futott (http://www.flickr.com/photos/nmihaly/4789113285/) Életem első kiállított képe, remélem nagy sikere lesz :D

 

Szóval amint látjátok zajlik az élet körülöttem is rendesen! VÉGRE! :)

Na de most már offolom magam.. :D

 

Ja és még valami...

Nézettség: 23.999!!!! :D

Köszi mindenkinek! :)

K. Csillnek sok sok szerettel ;) :D

Beszélgetés a Mesterrel 28. rész

  

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mester, látod-e e szép képet, s azon a kedves sportoló, golfozó hölgyet?

Különleges nő és személyiség, kedvessége az nekem életeredmény,

Minden nap ír nekem, sorsomra, életemre szeretettel, jósággal figyel.

Mester, már régen hat rám, érzelme a téren és a távolból felém hatol,

Tudod, hogy érzelemfüggő vagyok, bár elmém hideg, de a szó az kell.

 

Szól hozzám, ő van nekem, kedvessége, gondoskodása, együttérzése feledhetetlen,

Van, él, üzen, gondol rám, érdeklem, ezért sok vers lesz majd neki az oldalamra felírt, pingált, feltett, érte tett,

Érzései, szavai, mondatai, üzenetei azok gyémánt kövek az életemben,

Szeret, segít, értem él, kedvel, felemel, felemelt, kell nekem, adott neki az életem.

 

Mester: Szépek ez őszinte szavak. Jó olvasni, hallani ezen szavakat.

Vilmos: Nem vagy féltékeny?

Mester: Nem, hiszen nekem a gondolkodásod, szókincsed és a szellemiséged kell.

De szeretlek. Tudod. Választottalak. A fiam vagy. Szellemi fiam vagy.

Vilmos: Köszönöm.

Mester: Nem véletlenül emeltünk ki.

Vilmos: Köszönöm.

Mester: Kell, hogy valaki vigyázzon rád.

Márta: Az én vagyok.

Sátán: Áldásunk rá.

 

Vilmos: Nagyon kedvelem.

Mester: Őt én is helyeslem.

Nyomozó: Egyetértek. Vilmos, a hölgy neked teremtett.

Alvilág képviselője: Vilmos, szeresd.

Sátán: Vilmos, veled lesz.

Nyomozó: Csak hagyd el a rossz emlékeket.

Mester: Sportolj.

Sátán: Ne igyál.

Alvilág képviselője: Légy vidám.

 

Vilmos: Szeretteim!

Sátán: Szeretteim!

Mester: Szeretteim!

Alvilág kéviselője: Szeretteim!

Nyomozó: Szeretteim!

Márta: Vilmos!

Vilmos: Márta!

 

Őszi a séta, múlandó élet kezdet,

Bár most csak a fény a lélegzet,

Napfény árad, árnyék a kerítés,

Keretezett a táj, természetes a kép.

 

Itt sosincsen tél, sosincs évi vég,

A föld lélekzése mindig ér, létezés,

Fentről, lentről, az ember a létbe tér,

Lent, s fent, anyag és lét, alkotott a lét.

 

Alkotott, de hol van a kertész?

Hol az erdész, a mezőőr?

Hmm, fentről néz. Nem, mindenhonnan néz,

A látott világ csak múlás, emlék.

 

Őszies január, télen őszies az érzés,

De inkább bennem a tavasz kél,

Alvó várakozás, várom a nyarat,

A lélek nyarát, lelkemét? Vesztesét?

 

Pirkadat, alacsonyan fekvő napsugarak,

Élet fátylai, takar mindent a törő fény,

Törő, az életembe újra betörő fénylény,

Emléke bennem küzdő, s elmúlott remény.

 

Valós a remény, sajnos érzelmi remény,

Játszik a fénylény, ezért forró az érzés,

Játszik, csal, hazug, becsapó, becsapás,

Már nem hiszek neki, marad a januári tél.

 

Őszies január, a táj már mást elém remél,

Aki villant, vonat szárnyalt, tűnt tova,

A fenti sort csak ő érti, elment a másik vonat. (Megjegyzés: Nem vonat, hanem vonat.)

Elvillant, szárnyalása, rebbent, végtelen pillanat.

 

Megállt a térben, valójában nincs hona,

Sosem volt, hajtotta a reménytelen volta.

Januárja az ősze, ahol újra kel egy hona,

Amely már nem az, hisz emléke szállt tova.

 

Őszies január, az élet bennem e térben száll,

Itt élek, e táj a második, vagy vetített honom,

Inkább szellemi világom, ihlető valós álmom,

Messze már, tűnt tova itt nekem egy titkos varázs.

 

Titkos varázs, felejthetelen vágyálom,

Már nem szeret, tudom, emlékem neki haladott,

Törölném én is őt, nem tudom, de nem is akarom,

Itt lakik, szépsége, s lelke gyötrő, kínos, gyötri akaratom.

 

Őszies január, nem feledett nekem ez a tájbirodalom,

Egysége adott, rajta egy királynő, sétál,

Tudom, hogy neki emlékem az kellemetlen lelkivilág,

Lelkem színes, hideg világ, bennem őszies a január.

 

Őszies január, talán egyszer a tavaszba vált,

Már várom, minden virág, s zöld levél kacsintásba vált,

A virágom is felém sétál, talán nyílik, illata felém ár,

Most megyek, érzem hogy a természet ad nekem egy tájt. (tájat.)

 

Feledett a jég, az egy másik világ, bennem olvad a világ,

Bár őszies a január, hmm, talán a tavasz előzte a januárt,

Fényes, napsugaras tél, tévedés, volt rossz érzékelés,

Január csak télkő, jön belőle a jövő, a tavasz híre itt van már.

Az M62 116-os Szergej fehérvári kölcsönben dolgozott 2008 augusztusában, így Dunaújvárosba is eljutott, ezáltal pedig a kikötői kiszolgálás mellett a paksi tolatóst is rábízták. Az akkor még hétfőn, szerdán és pénteken közlekedő paksi tolatóson rendszeresen volt elegy: fát és gabonár rakodtak az állomás hosszú rakodóján, de korábban a paksi szivacsgyár is vasúton szállította Romániába a helyben előállított szivacsot. A képen a gabonás szerelvény egy részét tolja a rakodóterületre a viseltes külsejű, de annál megbízhatóbb Szergej

 

Der M62 116 anno in Paks

 

Im Jahr 2008 verkehrte die Übergabe zwischen Dunaújváros und Paks noch regelmäßig. Am Montag, Mittwoch und Freitag ist der Zug nach Paks mit einem Szergej aus Dunaújváros gefahren, der zum Lokscheppen Székesfehérvár gehört hat. Der 116 gehörte aber zum Dombóvár, war aber als Gast in Fehérvár dieser Zeit tätig. Aus Paks wurde verschiedene Wahren mit der Bahn transportiert: Holz, Getreide und Schwamm wurde hier beladet. Auf dem Bild ist zu sehen, als der alte, aber zuverlässige 116 mit einem Teil des Getreidezuges im Beladungsort rangiert

  

1931. Brósz Irma Hungarian-Transylvanian painter from Kolozsvár, at the age of 20.

She was my godfather's (dr. Brósz Róbert) and my stepmother's (dr. Brósz Ágnes, dr. Mészöly Pálné) first cousin, also a distant relative of my paternal grandmother who lived in Kézdivásárhely.

artportal.hu/lexikon/muveszek/brosz-irma-4151

www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/art...

www.kezdi.info/news/brosz-irma-festomuvesz-pasztellkialli...

Brósz Irma (Kovászna, 1911. június 11. – Kolozsvár, 1976. május 20.) magyar festő, Brósz Emil ornitológus, a kolozsvári katolikus gimnázium tanára leánya, keresztapám, dr. Brósz Róbert jogtudós és mostohaanyám, dr,. Brósz Ágnes (dr. Mészöly Pálné) első unokatestvére. Középiskolát Kézdivásárhelyen, képzőművészeti tanulmányokat a kolozsvári és bukaresti főiskolán végzett. Rajztanár Nagyváradon (1938-39), majd nyugdíjazásáig Kolozsvárt. Jellegzetesek olaj és pasztell tájképei, önarcképei és baloldali értelmiségiekről (Dőry Erzsébet, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Köves József) készített arcképei.

A Barabás Céh tagja volt.

1976-ban érte a halál, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját napjainkban is látogatják.

Sírfelirata Ady Az Úr Illésként elviszi mind... című versének első szakasza:

"Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sujt és szeret:

Tüzes, gyors sziveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek."

Forrás: részben a Wikipédia, részben családi memoár

17 Wielkopolska Brygada Zmechanizowana

 

W poniedziałek, 13 listopada batalion dowodzenia Strzelców Wielkopolskich zrealizował strzelania sytuacyjne w marszu.

 

Foto. szer. Emilia Budna

Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.

 

Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP

 

Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.

 

Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP

 

Horsenden Hill, tükör, benne virágzó öröm a magány,

Hűvös itt a világ, novemberi természet adja,

Nekem itt mindegy a napszak,

Annyira ismerem, mint egy róka.

 

Bármikor itt sétálok, egyedül, de teszem mindig,

De értem, hogy erre senki nincs,

Én sosem félek,

Ha ideérek rákapcsolódik a lelkem,

S mindent átlátok, nem képzelet,

ha egy szempár rám néz, arra nézek.

 

A kép tere mutatja az itteni világi elmét,

Hisz minden helynek adott a világa s miliője,

Bárki erre jár, s amit lát az az ő lelke.

Az enyém a fenti kép,

Készítette a digitális szenzorom lelke, amely optikai.

 

Ebben a világban érzem jól magamat, s mily fényes,

Nem sötét, ha valaki annak látja, akkor az téved.

Hiszen kiszűrt minden zavaró képzelet,

De a felhők ott vannak, mutatják a valóságot,

Objektív az érzékelés, nem kivetítés,

A felhűk szitálják a valós világot,

Hogy védjék az ősi valóságot.

 

Tévedek, nem valós, inkább védik a valós világot,

Hisz a sok fény az vakít,

S miatta a csillogás az kábít,

Fény, s meleg, napsütés? Jó érzés?

Nekem nem kell, szebb érzés a hűvös lét.

Vonz engemet a hideg őszinteség,

Bár nem örömteli,

Jobb, ha burkolt ez a fajta tisztesség,

Hisz a mélyebb dolgok lelkileg megviselhetnek,

Összetörhet a kegyetlenség,

De hiányzik a világból a tapintatos lelki kéz.

 

Lelki kéz?, Hmm, inkább lélek kéz, Hm, Inkáb lelki érintő kéz,

Hmm, inkább lelkileg megérintő kéz,

Hmm, inkább lelkileg kedvesen tapintó kéz,

Hmm, inkább a lélekből fakadó lélek kéz, amely finoman tapintó,

Hmm, inkább a lélek keze, mely magához ölelő, s vonzó.

Ezért járok Horesenden Hillre,

Hisz ősvilág hívó keze húz ide,

Horsenden Hill egy igazi ősi anyaöl,

Óv, véd, hív, ölel, szeret, kér, hogy sokszor még jöjj. (És ne ölj.)

 

A felhők ezért mutatják a lelkem világát,

De nem csak azt, hanem a fény világát,

Hisz Horsenden Hill egy önmagában ,

fényesen tükröződő ősvilág.

 

Az, s a felhők adják az élő burkát, melyek valójában a domb aurája,

Aurája, az, lelki burka,

Ezért is járok ide, hisz sehol máshol nem érzek ilyet,

Értem azt, hogy ilyen örök ősi lelket.

Nagyon átformált e domb engemet,

Őszinte, s önzetlen volt és adott új életet.

 

Kaptam, vagyok, s ha majd Magyarországon vagy bárhol máshol járok,

Akkor hűen emlékezem e szép ősi világra,

E szépséges régi világra, mely bárhol ér engemet,

Mely emlékeztet a nógrád megyei tájakra,

Legyen az ott bárhol,

Hisz a zöld világ ott is vonz,

Hegyek erdőségek, mezők és dombok,

Mind életek nekem, lelki vonulatok.

 

De hálátlan lennék, hisz nem feledhetem a többi kedvenc megyémet,

Pest megye, Heves megye, Jász- Nagykun-Szolnok megye.

S fővátosomat is, Budapestet, sosem feledem,

hisz az éjszakában ott érlelődtem. :)))

 

A képen sötét árnyak, s felhőzet,

Előtörni vágyó fények,

Zárt burok,

Felhői erőd, mely véd fentről,

Itt a helyem,

Még maradnom kell,

A többi bízott a Lélekre,

Ha mennem kell, akkor viszem,

Az új lelkemet.

   

Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

W poniedziałek 25 marca br. w 5. Lubuskim Pułku Artylerii w Sulechowie, szef MON uczestniczył w uroczystym przekazaniu artylerzystom nowych samobieżnych armatohaubic Krab. Podczas uroczystości odbyła się także ceremonia przekazania 2. Dywizjonowi Artylerii Samobieżnej sztandaru 9. Pułku Artylerii Ciężkiej. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON

Strefa Archeologiczna Bagan to teren o dł. 13 km i szer. 8 km. Obejmuje obecnie ok. 2 tys. obiektów udostępnionych do zwiedzania

Szokatlan kék-fehér hátsók Baranyában 2.

 

Baranya utolsó közforgalmú 200-as Ikarusai 260-asok voltak, a 256-os és 250-es széria járművei pár évvel korábban tették le a lantot, így igazán nekem nem is tartoznak a baranyai utcaképhez.

 

Váratlan találkozás adódott Nagyharsány határában egy esős vasárnap délután az AA FB-807 rendszámú 256-ossal. Érdekesség, hogy előző nap még a ferihegyi Ikarus-találkozón vett részt, de aznap Siófok is látták. Itt éppen Villány felé tart, talán a Villányi Vörösbor Fesztivál rendezvényre néztek be a busz utasai.

Beszélgetés a Mesterrel 22. Rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mester, nézd mily zöldellő és szép a világ,

Burjánzik a lét, álom az élet, minden terebély,

Terjed az élet, lángol a lelkem, bennem a költészet él,

Hálás vagyok minden irodalom tanáromnak, szívből adott e kép.

 

Mester, menjünk, hatoljunk be e világba, mely titokzatos lét,

Csodálatos ott minden, ismert már nekem ez az erdőség,

Greenford tája, Wembleyből nem is messzeség,

Jártam ott párszor, fényképezőgépemnek volt az öröm és szenvedély.

 

Mester, oly lelkes vagyok, az írást örökre, az életen túl is folytatni akarom,

Kérlek, hogy add szellemed, hiszen tanítványod vagyok, csiszoljuk az írást,

Tegyük, miénk a világ, minden adott, él bennem az ihlet és a varázs,

Mindent feladok, eldobom az életemet, hamarosan új világ vár rám.

 

Mester, de addig is a képzést add nekem tovább, Kéoezz, te vagy a mentor,

Te vagy a vezető, én a tanítvány, a hálás írnok, írnokod vagyok, gyöngyöd,

Igen, gyöngybe fűzöm minden gondolatod, írásom, s képességem Neked örökre adott,

Szeretlek, csak Te vagy nekem, szépséges Mesterem, olvad a jég, folyik a könny a jégszívemen.

 

Vilmos, szép és érzékeny soraidat tőled szeretettel, s érzékenyen, tapintatosan fogadom,

Szeretett vagy nekem, kedves és szorgalmas tanítványom, minden időm mától neked adott,

Az írás, verselés, költés lesz veled továbbra is adott, elismert lett a képességed, egy nő ajánlott,

Amerikai, aki ismeri az oldaladat, Illumináti tag, te tudod, hogy ki az, követ, szeret, veled van.

 

Vilmos, most is iszol, akarom, hogy az életed legyen megváltoztatott, tedd le az alkoholt,

Vilmos, most is van benned csodaszer, s nem félsz, hiszen kimutathatósága lehetetlen,

Ezért így mersz játszani, tudom, hogy az írás a kedved, s azért is fogyasztod e szert,

De nem lesz jó a vége, ha így folytatod, akkor csakhamar a sírba tesz, ez nem kell nekem.

 

Mester, terjesztő barátom azt mondta, hogy ne aggódjak, a szer tiszta, nem szintetikus, növényi az alapja,

Ezért nem is félek, szerintem egészséges, kellemes a hatása, idegen értelmet ad,

Mely nem emberi, s írásom is onnan fakad, titkos intelligenciák figyelnek, írnak általam,

Persze ez hazugság, hiszen te, oh Mesterem, az elmémet teljesen lefoglaltad.

  

Mester: Tehát mi a helyzet a tegnapi tanítással kapcsolatosan?

Vilmos: Szerintem nagyobb hangsúlyt kell fektetni rá.

Mester: Miért?

Vilmos: Mert nincs elég hangsúly fektetve a kampányra.

Mester: Kampányra?

Vilmos: Arra gondolok, hogy nagyobb hangsúlyt kéne fektetni az emberek tájékoztatására.

Mester: Vagyis?

Vilmos: Az élet burkában, amely most itt él, a Földön, az emberek nem látják, hogy ott a vég.

Mester: Dehát az Illumináti az megakarja oldani a dolgot.

Sátán: Meg is oldja.

Vilmos: Igen, de van késés. Ez aggodalomra ad okot.

Mester: Pontosíts. Nem véletlenül tettük rád a kezünket.

Vilmos: Az emberek egyre jobban belemélyednek a napi dolgokba. És, ha azokat elvégzik, akkor azt gondolják, hogy jól végezték a dolgukat.

Mester: Ez miért baj?

Vilmos: Mester, múlik az idő. És ezt Te is látod, tudod.

Mester: Mit kéne tenni?

Vilmos: Sürgősen meg kell változtatni az emberek gondolkodását.

Sátán: Arra gondol Vilmos, hogy az önérdek művelése az hozhat halált.

Vilmos: Igen, arra gondolok, hogy az önérdek az megosztó. Holott az élet kell, hogy legyen egységes, mindenkinek életet adó.

Sátán: De ezzel még nem mondtad ki azt, hogy mire gondolsz?

Vilmos: Ideje az emberek felvilágosításának a megkezdése. Sokan vagyunk egy bolygón, de a körülöttünk levőek üresek. Elfogynak a tartalékaink. És ugye senki nem akarja azt, hogy az utódja, leszármazottja az éhezzen. Ez elég indoknak.

Sátán: Magas technológiák használatára lesz szüksége az emberiségnek.

Vilmos: Így van. Talán már adott.

Sátán: Meg kell próbálni.

Mester: A gondolaton rajta vagyok.

Vilmos: A kreativitás most nagyon fontos. Minden intelligencia ötlete lehet haszon.

Mester: Legyen ez nyílt egy terepasztalon.

Vilmos: Szeretném tovább folytatni az írást, tájékoztatást, de attól tartok, hogy itt még semmi nincs kielemezve.

Mester: Várj.

Vilmos: Várok.

Mester: De írj.

Vilmos: Írok. Íme:

  

“ A szabadság az az emberiség bálványa.”

 

És itt a legelső, amelyet véletlenül kihagytam:

 

“Üdvözöljük, az Illuminátisok tisztelnek és szeretnek tégedet,

S nagy becsben tartanak tégedet, mint testvért, közös bolygónk polgárát.”

 

Mester: Szép megfogalmazás.

Vilmos: Az Illumuináti szívéből jött. De engemet teljesen elragadott.

Sátán: Valamiért tégedet nagyon megfogott.

Vilmos: Ez kéznyújtás.

Sátán: Az.

Vilmos: A pártjukon állok.

Sátán: Már megtörtént a kézfogás?

Mester: Igen. Vilmos az emberem.

Sátán: Vilmos, előtted az út nyílott. Visszaút sosem lesz adott.

Vilmos. Az út legyen nekem adott, követek minden útjelzőt, amely az utamba lesz adott.

Mester: Helyes. Most pihenj. Az írást reggel folytatod.

  

(Reggel.)

 

Mester: Miért is van szükség egy komoly gondolkodású vezérletre?

Vilmos: Az emberiséget csakis szakértők vezethetik.

Mester: Nem értesz egyet az alulról történő szerveződéssel?

Vilmos: Nem.

Sátán: Helyes.

Mester: Akkor mi a teendő?

Vilmos: Követni az irányelveket. És elmondani a véleményünket.

Mester: Mindenki véleménye az fontos.

Sátán: Szabad világban élünk.

Mester: Egy verset kérek.

Sátán: És ne legyél szemtelen az amerikai barátnőddel.

Vilmos: Rossz volt a hangulatom. Bocsánatot kértem. Megbocsátott.

Mester: És hálából megkérdezte, hogy élnél-e ott vele, igaz?

Sátán: Nagyon szép, kedves és intelligens. Neked találtuk. Sorsodra figyelünk.

Vilmos: Aludni sem birok.

Mester: Jó, akkor ő adott neked. Korban hozzád illő.

Sátán: Te vagy már szerető.

Vilmos: Már tudom. Vagyok a múltamat levedlő.

Mester: Az a világ lesz neked új embert nevelő.

Sátán: Erre készülj föl.

Mester: Hol a vers?

Vilmos: Írom.

 

Emberiség, nézz az égre, ott a jövő, vakság a sötétségbe vivő,

Farkasszemet emberek, többet ne nézzetek, fogy az idő,

A jövő az űrben van, ott kersendő, sok bolygó benépesítendő,

Technológia adott, ne éljünk a múltban, a megoldás már nem keresendő.

 

Mester: Vilmos!

Vilmos: Mester!

Sátán: Mester! Vilmos!

Mester és Vilmos egyszerre: Sátán!

  

Beszélgetés a Mesterrel 24. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel

  

Mesterem, kérlek, hogy nézd a képen az árnyékot, amelyet ott a fény teremt,

Én a hűvösben élek, az árnyék az elemem, bár a fényt, de nem azt, én nagyon szeretem,

Ezért kérlek, hogy sugaradat, mely engemet éltet, azt sokkal gyakrabban rám vesd,

Hálám lesz adott, írói képességem már régen neked nevezett, az írást a jövőért akarom és teszem.

 

Mesterem, köszönöm a földöntúli értelmet, intelligenciát, amely lesz minden időben, használt, értettetett célodért és Érted,

Tudom, hogy akaratod ,az jó, adott a világnak, az enyém is a tiédből hajtó és fakadó,

Szolgád vagyok életem végéig, kérlek, hogy ápold értelmem gazos kertjét, hogy az neked üdítő legyen,

Legyek értelmed vidámparkja, a tudásom, írásom, kifejezésem rendszere adott neked, csak a tiéd lett.

 

Vilmosom, teljes értelmed már régen megkapott, az írás csakis neked, neked adott, amely folytatott,

E barátságunkat, mely mester és tanítvány kapcsolat, hm, mesterien mesteri és tanítványi kapcsolat,

Annak már semmi sem árthat, szerződés örökre kötött, teljesen felbonthatatlan, az özön, mely új, tovább halad,

E munkára te vagy a kijelölt, de inkább adottan erre dolgozott értelem, mely a célért felfokozott.

 

Mester, mikor mehetek Detroitba? Azért, hogy egy csokor virágot a szobrod elé letegyek,

Látni akarom azt, hogy a valóságban ki vagy, persze én tudom, hiszen Te az értelmem vagy,

Intelligencia mester vagy, de nem csupán ezért rajongom érted, hanem azért, mert szereted az embereket,

Mester, most egy ihletőszert sugallatodra elfogyasztok, már csak egy van, e délelőttre volt tartogatott,

Az írás most neked szerettel adott, szól a blues és a rock, együtt vagyunk, a muzsika nekünk adott.

 

Vilmosom, szép tanítványom, gyöngysoraidat szeretettel és örömmel olvasom, veszem, fogadom, írnokom vagyol,

Igen, igen, a földöntúli intelligencia, értelem neked tőlem adott, írsz általam, tollnokságod örökre folytatott,

Válaszottalak téged, oh magányos és kóborló, elfelejtett hideg, de romantikus farkasom,

Kóbor életed sajnos sajnálatos, a világ nem neked adott, préri a honod, de nem ott vagyol, vagy még sivatagi vándor.

 

Mester, szép Mesterem, te az életem vagy, mindenem, az életem is Neked örökre odaadott,

Légy a vezérem, parancsolóm, bár már az vagyol, de tudd, hogy a célod nekem lelkem, ezért hű követőd vagyok.

Tudom, hogy aggódsz értem, szerelmetes lelkivezetőm, tanárom és tanító mentorom,

Akarom az írást - szívem, életem, elmém, szellemem és személyiségem alázattal Neked adott.

  

Mester: Ez is szép írás volt, bár nem eléggé csiszolt.

Vilmos: Mester, kérlek légy türelemmel. Mindent feláldozok.

Sátán: Helyes.

 

Mester: Akkor folytassuk. Vedd elő a Testamentumot.

Vilmos: Teszem. Lapozom.

 

Mester: Mit olvasol?

Vilmos: Egy pillanat.Teszem a dolgomat. Mely motivált alázattal.

 

“ Az emberek a boldogság eléréséhez szabadságra vágynak.

A jóléthez, emberhez méltó élethez, az embereknek vezetésre van szükségük.”

 

Mester: Valóban. Ez így van. De ehhez szervezettségre van szükség.

Vilmos: Szerintem is. Ezért kell egy vezető tudós réteg, akik egy irányba viszik helyesen az emberiséget.

Sátán: De lehetőleg úgy, hogy a szenvedés az minél kevesebb legyen.

Mester: Ezt én is helyeslem. Törekedjünk arra, hogy baj lehetőleg ne történjen.

Vilmos: Na jó, de ezt a célt valahogy megértetni kell. Nem elég csupán az, hogy szabadságot kapjanak az emberek. Hisz a szabadság ideje és tere az rosszra is használható.

Sátán: Így van. Ezért kell egy elit, tehát kimagasló vezetői szervezet.

Mester: A szabadság az szabadság, de egyben felelősség is. Hogyan használjuk. És mire?

Vilmos: De ott a másik kérdés is. De kettő. Jólét kel az embereknek. És helyes vezetés.

Sátán: A jólét az attól is függ, hogy a vezetés az helyes-e.

Vilmos: A történelem adja, hogy kik képesek az irányításra.

Mester: Jó gondoloat.

Vilmos: A megoldás mindig a felülről és koncentráltan szerveződő társadalom.

Mester: Szerintünk is.

Vilmos: Miért nincs az Illuminátinak egy perecíziós saját nyelve?

Mester: Nem rossz gondolat.

Vilmos: Miért ne lehetne az, amire én gondolok?

Mester: Átgondolt lesz hamarosan a dolog.

Vilmos: Nagyon ősi nyelv. Nagyon fejlett. Kérdezd a nyelvészeket.

Mester: A diskurzust folytatjuk, elmezzük az írásodat. Veled vagyunk. Tovább írunk.

Vilmos: Egy gondolat. A szabadság az akkor szabadság, ha mindenki egyszerre az.

Hiszen a társadalom nem lehet szabad addig, amíg az között, de abban akárcsak egy megkötözött ember is van.

Sátán: Tehát, amely társadalom tartalmaz akár csak egy foglyot is, akkor az már nem szabad?

Vilmos: Erre gondolok.

Mester: Hm.

Sátán: Mester, mit hümmögsz? Vilmos nem beszél hülyeséget.

Mester: Hogyan biztosítsuk mindenki számára a szabadságot?

Vilmos: Kell, hogy a magas filozófia legyen halálosan precízen kidolgozott.

Mester: Dolgozunk.

Sátán: Ez egy nagyon mély kérdés.

Vilmos: Kifejtésére magamat áldozom.

Mester: Igen. A fogoly az kétértelmű. Lehet társadalmi és lelki fogoly, valamint börtönbeli fogoly.

Sátán: Ezt kell megszüntetni.

Mehet: Az emberiség csakis akkor mehet tovább, ha tagjaiban nincsen fogoly.

Sátán: Lassuljunk le. Hogyan lehetne egyből mindenki a fogolytalanság hírnöke? Hisz sokan vannak börtönökben.

Vilmos: Ez igaz.

Mester: Ez mély kérdés.

Sátán: Hol a vers?

Vilmos: Adott szeretettel itt:

 

Szabadság, az élet kötött, jármomat viszem, az igát húzom,

Nincs kiút, bár az életet akarom, fény rám valahonnét hatol,

Bárgyú buta igásállat vagyok, bár szeretem a földi honom,

Szabadság nekem távoli, de érkezik hona, amely…

… az Illuminátitól lesz kapott.

  

Mester: Brávó!

Sátán: Gratulálok!

Vilmos: Alázattal köszönöm.

 

Vilmos: Mester, Sátán! Tisztellek Benneteket!

Mester és Sátán: Vilmos, mi is tégedet!

 

Vilmos: Mester!

Mester: Vilmos!

Sátán: Mester és Vilmos!

Mester: Sátán!

Vilmos: Sátán!

Sátán: Vilmos!

Vilmos: Sátán!

Mester: Sátán!

Vilmos: Mester!