View allAll Photos Tagged szers
Vintage photo, mignon portrait, 45 mm x 70 mm
Zubor Margit
Photographer: Weisz Hugó
Arad
Transylvania/Hungary
Activity in Arad: from c. 1885 to 1918.
He was the successor of great photographer, Mai Manó, run the studio after Mai's death in Budapest, Nagymező utca 20. www.flickr.com/photos/37578663@N02/12585714565/
"Emlékül Gieszfeld Emmuskának
örök emlékül adja Zubor Margitod,
aki igazán szeret
Nagyvárad, 1905, XII. 10-ike este"
Egy érdekesség: Weisz Hugó vette át 1918-ban Mai Manó halála után annak özvegyétől Budapesten a Mai műtermet (Weisz Mainak távoli rokona volt): "1918-1931 között az Aradról átköltözött Weisz Hugó fényképész bérli a műtermet. Weisz Hugó Erdély Romániához csatolása miatt hagyta el Aradot, messze földön híres, fényűző műtermet hagyva hátra, nem egészen önszántából."
Weisz Hugó leírása 1907-ből: „Aradon lévő üzletem a város legszebb pontján fekszik, modern házban, amelynek már külseje is magára vonja a figyelmet. A műterem ablakai alatt elhúzódó párkányzat állandóan különböző színű virágokkal van díszítve és ezek alatt foglal helyet a cégtábla, amely, a megkülönböztetés okából is, a bevett sablontól eltérő szöveggel – Művészi Fényképészet – bír. A ház bejárata, illetve kapualja világos színűre festett kiállítási teremmé van átalakítva, 18 db nagy kirakatszekrénnyel, üvegkapuval. A kirakatokra igen nagy súlyt fektetek. Minden szekrényben más és más felfogás, más és más kivitelt lát a szemlélő. Pigment, guminyomat, platinok, akvarellek, szépianagyítások.” És így tovább: a „modern stilben tartott” feljárat, a „legapróbb toalett-eszközökkel fölszerelt” gardrób, a fogadóterem – amelyben művészi folyóiratokkal dúsan megrakott könyvszekrény (jelentős szaklapokkal és évkönyvekkel), továbbá számos paszpartuzott és keretezett fotográfia található, mintát adva egyúttal a jó ízlésből a megrendelőnek –, a műterem (melyben „bár nem szívesen használom, de nem nélkülözhetem a festett háttereket sem”, hisz „a modern fényképésznek lehetőleg szakítania kell az elavultnak bizonyult dolgokkal”) és a dolgozótermek igen részletező leírása következik, a berendezés célszerűségét és a jó minőségű eszközök szükségességét hangsúlyozva."
"A minden újra fogékony, kissé kozmopolita városként számon tartott Aradon már a 19. század második felében új, dinamikus iparágként jelent meg a fényképészet. Egyre-másra nyíltak meg a jó nevű belvárosi műhelyek, hiszen a feltörekvő és vagyonosodó polgárság igényt tartott rá, hogy a családi eseményeket megörökítse. Honisch István, Knauer Lajos, Sztojkovits József, Ruhm Ödön, Weisz Hugó csupán néhány név azok közül, akik az elsők között tartottak fenn jó nevű aradi fényképészeti műtermet. A századfordulón már sokan adóztak a rohamosan terjedő új kedvtelésnek, a fotózásnak. Egyre hangsúlyosabban vetődött fel az “amatőrök” klubbá szervezésének gondolata, hiszen akkoriban már számos iparág, sportegyesület, asztaltársaság, gazdakör szervezett keretek között működött. A leghatározottabb elképzelés a fényképészek klubjáról 1894-ben testet is öltött, de az így létrejött csoportosulás tiszavirág-életűnek bizonyult, hamarosan széthullott. Egy évvel később sikerült az akkoriban még igen borsos árú berendezéseket beszerezni a klub céljaira, de a kezdeményezés, helyiséghiány miatt, mégis zátonyra futott. Tulajdonképpen csak a következő évben, 1906-ban indult el a munka, amikor a polgármesteri hivatal az árvaházban bocsátott a klub rendelkezésére egy nagyobb szobát. A klub megszervezésében és anyagi támogatásában vezető szerep jutott a Bohus család férfitagjainak: Zsigmondnak, Lajosnak és Istvánnak. Jacques Faix zongorajavító mester, az aradi fotózás egyik jelese, a klub későbbi alelnöke visszaemlékezéseiben azt írta, hogy a tagság szerdánként a Központi Kávéházban (ma SanPaolo Imi Bank) találkozott. Kielemezték saját munkáikat, átböngészték a beszerezhető külföldi szaklapokat. De talán még ennél is fontosabb, hogy az igen nagy számban jelentkező érdeklődő számára fényképészeti tanfolyamot indítottak. Az aradi kiállításokat rendszerint a Kultúrpalota előcsarnokában vagy a mai próbateremben rendezték meg. De akkoriban már külföldön is hírnevük volt aradi fotósoknak, akik a Budapesten, Berlinben, Bécsben rendezett kiállításokon sikeresen szerepeltek, és több díjban is részesültek.
A két világháború között már 80 bejegyzett tagja volt a Fotóklubnak. Ekkoriban az Ortutay-palota (a Kalvin és a Stefan Cicio-Pop utca sarkán) 4. emeletén béreltek egy egész lakosztályt. Nemcsak székhelyük, műtermük, hanem saját könyvtáruk is volt, ami ma csak vágyálom.
A második világháború után, a többszöri próbálkozás ellenére sokáig nem tudott igazán lábra állni az aradi fotózás, hiszen a drága és nehezen beszerezhető anyagok, készülékek szinte megoldhatatlan gondot jelentettek.
Az 1960-as évek végén Kelen Ferenc vezetésével a klubnak egy felfelé ívelő időszaka kezdődött. Egyébként mindmáig Avramescu Gheorghe mellett Kelen kapta meg a legmagasabb fotóművészi, az EFIAP besorolást, és az ő nevéhez fűződik a legtöbb külföldi kiállításon kiérdemelt díj. Ugyanakkor abban az időszakban láthattuk Aradon a legtöbb színvonalas kiállítást, neves külföldi fotóművészek munkáit. Kelen Ferenc visszavonulása után huzamosabb ideig Virgil Jireghie vezette a klubot. Jelenlegi elnöke Viorel Scripciuc. Egy 1994-ben kiadott lista szerint a klubnak közel 120 nyilvántartott tagja volt. Azóta jó néhányan már nincsenek az élők sorában, vagy eltávoztak Aradról. Az aktív tagok száma jelenleg ennek egynegyede."
(Bezárva)
Please visit my homepage for more.
44.444 times thank you very much for the 44.444 views!
44.444-szer köszönöm a 44.444 megtisztelő látogatást!
Fölösleges a mozgás, séta,
Ha a térben minden csak sima,
Lehet süppedős a lét,
De csak lassít a ragacs,
Padra leülni nem szabad,
Nem jár itt senki,
Haladj tovább, Ne várj,
Lenne reménytelen a várakozás,
Az öreg pad sokáig követ,
Tekintete végtelenül pásztáz,
Itt jártál, de nem álltál,
Indultál tovább,
Hm, de meg sem álltál,
E pad azért volt,
Mert ott valaki várt,
A vágy ült rajta,
Int, s mondja,
Elmúlt, soha mát,
Érkezett olyan,
Aki nem vár,
Nyomodban jár,
Követ,
És feletted száll,
Szeret,
Értéke neked a szeretet(e),
Így már haladsz tovább,
Szépséges,
Lebegtet,
Fellege,
Neked szuper,
Hm, értelem.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
Séta és beszélgetés a Mesterrel
Beszélgetés a Mesterrel
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Mester, e kép ajánlott neked, bár ott május van, volt szép idő, teremtett Neked,
Itt most szépséges nyári nap van, az ég felhőtlen, minden gondtalan,
Én most is gondolok rád, tinta a tollból a papírlapra rója,
Rója, rója, mindazt, amit Te nekem az éteren át lediktálsz, adsz.
(M az Mester,
V az Vilmos.)
M: Csodás e vers, tanítványom, köszönöm, kedvellek.
Szóval, kedves Vilmosom, reggel letámolyogtál a konyhába, és megtudtad, hogy ma Van Gogh kiállítás van Londonban.
V: Igen, valóban, így volt. Itt Londonban számtalan lehetőség van tárlatok látogatására szerte a város egész területén. Gyere Mesterem, nézd meg e szép múzeumokat, s galériákat. Hadd legyek idegenvezetőd!
M: A meghívást elfogadom, majd megyek. Köszönöm.
Vilmos, ki az a fiatal nő?
V: Mester, a lakótársam csupán. A felettem lévő szobában lakik. Egykor én laktam abban, de leköltöztem ide, amelyben most vagyok, mert ez nekem kedvezőbb. Mesterem, ne féltékenykedj!
M: Hm. Hiszek neked. El is várom, hogy hűséges légy hozzám.
V: Érdekes dolgot vettem észre nála.
M: Mégpedig?
V: Telejesen ugyanúgy táplálkozik, mint én. Ugyanazokat az élelmiszereket vásárolja.
M: Kóser és halal?
V: Igen.
M: Honnan tudod?
V: Egy hűtőt használunk közösen.
M: Tessék??
V: Mester, mire gondolsz?
M: Rosszallóan veszem ezt a dolgot.
V: Mester, nincs miért aggodalmaskodnod.
M: Ma mit csinálsz?
V: Dolgozni indulok hamarosan. Elintézem gyorsan a csevejeket, aztán elindulok munkába. Amerikai hölgyekkel csevegek csupán. Engemet csupán az amerikai hölgyek érdekelnek, és Te ezt jól tudod.
M: Helyes, helyes. Ühüm. Na meg a franciaországi, igaz?
V: Mester, légyszives.
M: Menj a dolgodra, te hálátlan!
V: Mester?
M: Vilmos!!
M: Este siess haza! Írhatnékom van!
0:16 07.08.2022
V: Megjöttem, oh Mester!
M: Vártalak. Hol késtél?
V: Hazafelé jövet nagy volt az úton a tömeg.
M: Annyira nem lehetett nagy a tömeg, hogy ne tudj időben az otthonodba térni.
V: Valamilyen hatalmas rendezvény lehetett a sportcsarnokban. De ez itt rendszeres, szinte mindennapos.
Meglepődtem, hogy mennyi nő jött a stadion felől. Szép hölgyek voltak. Számuk ezrekre tehető. Láttam, hogy sok közöttük a vidéki, következtetésem volt mozgásukból, viselkedésükből és beszédükből eredő. De sok volt olyan, aki London teljesen más részéből jött ide a rendezvényre. Koncert lehetett.
M: Így látod, hogy vidéki vagy londoni?
V: Igen. Látni, hogy nem londoniak voltak közülük sokan. Jól néztek ki, de láttam, hogy nem idevalósiak.
M: Ne nézd őket. Angliában egyetlen nőt se. Ki van jelölve életed párja, s megy majd hozzád. Egyébként van valami más?
V: Igen. Tébolyda a tébolyda. Tébolyda az tébolyda. Talán várja Kerepestarcsa.
M: Elmegyógyintézet? Valaki veszélyes?
V: Attól rosszabbal találkozom esténként.
M: Mi történt?
V: Esténként követ egy gyönyörű nő. Nagyon szép. Egyszer megálltam, megfordultam, odajött hozzám, kísérteties földöntúli hangjával hipnotizált. Nyakon harapott. A többire nem emlékszem. Reggel, amikor felébredtem és feltápászkodtam a véremtől piros járdáról, akkor azt láttam, hogy harapásnyomokkal vagyok tele.
Szépséges vámpírnő volt.
M: Mégis rádvetült e gonosz némber vérszívó lénye.
V: Életének ereje a vámpírság és vért rabló lénye.
M: Parazita.
V: Szakosodott.
M: Kiszúr magányos áldozatot.
V: Igen. Van mögötte pár halott.
M: Ne találkozz vele.
V: Beleszerettem. És aggódom érte. Nagyon depressziós. Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen emberi lény és férfi, akit szeretni képes. Attól félek, hogy zártosztályra kerül. Ezért írtam, hogy tébolyda. Szegény vámpírnő teljesen belémszeretett. Teljesen meg van bolondulva. Megtébolyodott.
Nem akarom, hogy itt kezeljék, mert ha itt rájönnek, hogy vámpír, akkor mindenféle szűrnyű vizsgálatnak fogják alávetni. Felajánlottam neki, hogy elviszem Kerepestarcsára. Ott meggyógyítják és velem lesz örökre, majd én vigyázok rá. Megpróbáltam rászoktatni emberi élelmiszerre, de eddig nem sok eredményt értem el. Viszont azt észrevettem, hogy a piros és vörös étkek azok tetszenek neki. Például a paradicsomleves. Savanyított vöröskáposzta. Az angolosan félig megsütött húst azt imádja.
M: Gyakran megharapdál?
V: Most már csak néha. De van egy kis tudathasadása, és amikor veszekszünk, akkor mérgében nagyokat harap belém. Nagyon féltékeny. Ő is azt mondta, hogy ne nézzek nőre, különben megharap, és attól sem riad vissza, hogy megharapjon előttem egy nőt, azért hogy éreztesse vele, hogy én már őáltala foglalt vagyok.
Nehezen szokta meg a napfényt. Nagyon sok napkrémet kell használnia, hogy nappal képes legyen élni, létezni.
M: Hogyan bukkant rád?
V: Azt mondta, hogy kifigyelt. Hettekkel ezelőtt, amikor hazafelé tartottam a Fryent Country Parkból, akkor már teljesen besötétedett. Fotografálni voltam. A fák mögül figyelte azt, ahogy fotózgatok. Hazáig követett. Aztán kifigyelte, hogy gyakran este jövök haza. Azt is kifigyelte, hogy merről és honnan jövök. Innen már ismert a történet. Nagyon érzékeny lélek. Néha olyan kis mimóza. Szereti, ha vígasztalom, becézgetem.
M: Hm. Később visszatérünk a vámpír hölgyre. Vigyázz rá, és ne engedd, hogy bárkit is megharapjon.
V: Rendben Mester. Vigyázok rá.
M: Most hol van?
V: Itt, a szobámban.
M: Mit szólnak hozzá a lakótársak?
V: Nem tudnak róla. Ez a vámpír hölgy ugyebár démoni teremtmény. Ezért láthatatlanságra és falon átjárásra is képes. Amikor dolgozom, akkor egész nap a szobámban vár engemet.
M: Mit csinál napközben, amíg nem vagy otthon?
V: Vigyáz a házra és ül az ágyamon és olvassa a Bibliát.
Amikor hazaérek, akkor repes az örömtől, és mondja, hogy már várt nagyon, mert szeretetre éhes.
M: Oh. Ha majd lesz feleséged, akkor is megtartod a vámpír nődet?
V: Láthatatlan marad. Együtt fog velünk élni.
M: És a feleséged soha nem tudja majd meg. Szép családi élet lesz.
V: Azt is mondta, hogyha majd lesz családom, lesznek gyermekeim, akkor majd ő vigyáz rájuk.
M: És a feleségedre is uigyebár. Vagy őt megharapja majd?
V: Hm. Jó kérdés.
M: Szóval késve értél haza.
V: Igen, mert a Wembley Triangle-nál, a fő út közepén valaki ott hagyott egy kisebb, tudod, a csapott hátú féle, fekete színű BMW-t. Kijöttek a rendőrök, megvizsgálták. Belevilágítottak, alá is néztek elemlámpáikkal. De nem nyitották ki. Aztán jött egy másik alakulat, azok elmentek.
A rendőrök tovább vártak, mi is, járókelők. Aztán, mivel nem történt semmmi, hazaindultam.
M: Ezért késtél. Megbocsátott a késői hazajövetel imigyen neked.
V: Köszönöm.
M: Egyébként tegnap azt írtad, hogy abban a szobában laktál, ahol most az angol hölgy. Az milyen szoba?
V: Csodálatos duplaszoba, külön kis fürdőszobával.
M: Oh, szóval duplaszobában laktál. Egyedül?
V: Igen, de lehetőség nyílott arra, hogy egy nekem kedvezőbbe átköltözzem, így beköltöztem a jelenlegibe.
M: És az angol hölgy is egyedül lakik a duplaszobában?
V: Igen.
M: Hm.
V: Van ennek jelentősége?
M: Van. De mindegy. Van valami a tarsolyodban?
V: Rengeteg. Tegnap délután munkaközben megismerkedtem egy intelligens és érdekes figurával. A neve Dimitri.
M: Ki ez az úr?
V: Görög az úr. Nagyon érdekes karakter, különleges személyiség. Ha Latabár Kálmán élne most és megismerné Dimitrit, akkor könyörögne, hogy legyen a színésztársa.
Dimitri mesélt nekem egy érdekes történetet. Ami nagyon érdekes. De annak utána kell néznem a világhálón. Ezért, itt most Dimitrivel kapcsolatosan nem írok többet.
M: Akkor most adj egy másik történetet.
V: Íme, oh kedves Luciferem, tudom, hogy te vagy az én szeretett Mesterem!
M: Mesterednek egy neked adott megnyilvánulása az, aki vezet tégedet. De igen, én vagyok az, sorsodat szívemen viselem.
V: Akkor segíts, hogy jobb ember legyek.
M: Teszem. Te az én lélekszobrom vagyol. Formázlak, s életed a szuperjövőben landol.
V: Ott is lesz szájder, bor, whisky, pálinka konyak, sör?
M: Csakis neked, oh hűséges tanítványom. A csodaszert pedig neked egyenesen ott majd én hozom.
V: Képzeld Mesterem, találkoztam a terjesztővel, a dílerrel.
M: Én küldtem eléd. Adott írószert?
V: Igen, s a pénzt, az ellenértéket nem fogadta el.
M: Miért nem fogadta el?
V: Mert azt mondta, hogy ez éteri ajándékként adott nekem.
M: Oh.
V: Érdekes, jó régen eltűnt ez a fazon. Mindig egy régi Jaguárral száguldozott. Most pedig egy vadonáns új Porsche-val volt. Mondtam neki, hogy gratulálok az új repülőgépéhez. És megkérdeztem, hogy hogyan tett erre szert? Azt válaszolta, hogy vállalkozásfejlesztésbe kezdett és nagy hangsúlyt fektet az innovácóra és koncentrált beruházásra, valamint a gerilla marketingre.
(Kis szünet.)
M: Hol a mai napi történet?
V: Mindjárt írom, oh szeretett Mesterem.
M: Tudom, elfogyott a szájdered.
V: Megyek, újat veszek.
M: Mi lesz az új történet?
V: Címe: Hálás pénzveszejtő.
M: Menj szájderért.
V: Átöltözöm és megyek.
M: Siess.
V: Mester, megjöttem.
M: Késtél!
V: Csak ledőltem. Bocsánat.
M: Az írás az első. De vasárnap van, ezért lustaságod lett elnézendő.
V: Nem vagyok lusta. Csupán öregszem.
M: Elnézett, légyszíves légy az egészségeddel többet törődendő.
V: Figyelek magamra.
M: Rendben. Szóval, mi a történet?
V: Egy érdekes eset.
Mi az?
V: Íme a történet. Szóval, egyszer egy éjszaka hazafelé tartottam Watfordból. A 142-es buszról leszálltam Edgware egyik buszmegállójában. Ismerem az irányt. Hazafelé igyekeztem. Megéheztem. Betértem egy éjszakai kajáldába Kingsburyben. Amíg vártam a rendelésre, addig csak álltam a pult mellett. Láttam egy vendéget az egyik asztalnál, aki jól be volt rúgva. Barátjai cibálták fel. Haza akarták vinni. Felráncigálták, az asztaltól felemelték.
Erős testelkatú középmagas figura volt. Kopasz volt. Barátságos és kedves arcú. Olyan, akit érdekelnek az emberek.
Amikor felemelték és vitték, akkor láttam, hogy kötegekben a tíz és húsz fontos bankjegyek a sport nadrágjának a zsebéből hullanak a padlóra.
Ezt látva rászóltam, hogy a pénz hull a zsebéből.
Visszafordult, és az asztal alól mindet felszedte. S utána hálásan többször is köszönetet mondott nekem.
M: Tanulság?
V: Becsület.
M: Vilmos!
V: Mester!
Őszi idő, színek árnyalatai, fények árnyai, őszinte novemberi kép,
Hangulat, amely egyszeri, nincs még egy ilyen pillanatkép.
Nem is lesz, hisz minden pillanat egyedi,
Megismételni nem lehet, tovább ment az idő kerekén,
Ami elmúlt, az csak az emlékben jön vissza már, s ismét él.
Elmúlt minden már, oh Honey Rose, az emlékemből térsz hozzám.
Te hibád, büszkeséged angol, de hol a kék vér? Sehol.
Kék vér, hmmm. Hüllő vér, igen az angolok egy része hideg,
De itt nincs kék vér, sosem volt.
Arisztokratizmusuk képzelt, bomló a váruk,
Ők tették, hisz változtatták az angliai emberi lét területét,
mely már nem angol.
Angol arisztokratizmus, hm, mit jelent?
Uralkodó világ? Nem. De az, Illuminati, de az angol.
Engem nem érdekel.
Nevem letett, vagyok hű és örökké maradok,
Illuminatiam, amelynek hűséges tagja vagyok.
Maradok örökre, szeretem, s tisztelem a nézeteiket.
Értenek velem egyet, fontos a természetvédelem.
Igaz, az arisztokratizmus szelleme még él, s vannak is itt,
Igen, Angliában jó néhányan, kik őrzik nemességük,
régi énük kék énjét.
De kik ők? Nem tudom, találni őket nem fogod,
Hisz maradnak a háttérben, de vannak,
Talán biztonságobb nekik a rejtek, így nem támadhatóak,
Én tudom, hogy hol laknak, egyik központjuk lett felfedezett,
Tartom titokbam, legyen jó a kapcsolat,
Ők tényleg kékek, egy sem bekélpzelt,
De rájuk az írásban nem térek, nem zavarhatom titkos köreiket.
Emma, most ezt hallgatom, remélem, hogy érzed a dallam érzelmi töltetét:
songs that bring you back to that summer night ~ extended
Igen, extended, az én szívem, melyet agyon kínzol.
Kérlek, hogy nem tedd, légy őszinte, ha becsapsz,
Játszol velem, vagy hazudsz, akkor jársz rosszul.
Pubok rejtekébe kerülsz, ott fogsz járni, táncolni,
Züllés vár, mert elhagytál, legyen sorsod,
Minden nap igyál, züllj el, kövess, neked e sors kell.
Legyen sok férfid, hisz nem kellet az az egy, aki szeretett.
Szeress sokat, akarom, s kívánom, hogy sok férfi ismerjen meg.
Légy boldog velük, ők egyet értenek velem.
Tudják, hogy miért vagy, látják, látatlanban is ismernek,
De hidd el hogy mind szeret, szeretnek Tégedet,
S Te is fogsz úgy ülni az ágy szélén, mint most én,
S majd a régi emlék a vonatról ismét elédbe tér.
Elzüllesz, tudom, lelki szemem nagyon messzire lát,
Ma nem megyek oda, bár szeretem azt a pubot,
Talán ott vagy, menj haza, de tudom,
Mindent látok,
Ne keress, engemet soha nem találsz.
Az a világ vonz, s vár, hangulat, lelkivilág,
Hasonult bennem az a csodálatos tájvilág.
Nem meghasonlás, ne érts félre, amit értek az a hasonlóság.
Ez a világ valami más, ezért térek ide mindig vissza.
Bár amit írok az más, nem a képi a jelentés, a tartalom,
De a mondanivalóm most értett Busheyra,
Hisz ott élsz, nekem mágnes az ottani zöld világ,
Nekem minden park ottani lelki lenyomat,
A vilgod mindig eszembe jut, bárhol vagyok is,
akárhol járom, a parki utakat.
Régi épület,
Sok benne a lelki épület,
Sokan tértek itt,
Misék múltak,
Feledett benne minden,
De megmaradt az üzenet,
Adta Isten,
A mindent tudó tudat.
Oh, hányszor látom e templomot,
Szépsége sugározva rám néz,
Amikor a lelkem ott vándorol,
Valójában honol,
Wembley is egy honom,
Szeretem, ad otthont,
Szép világ,
Itt nemes minden lélek,
Új és rendezett lesz a világ,
Ez egy tábor,
Spirituális,
Sok nemzet él itt,
Együtt vagyunk,
Boldog a szem,
Wembley lelke,
Néz,
Sétálok,
Lát,
Tudom,
Érzem,
Itt a lét az elem,
Miért?
Mert elfogad,
De itt az üresség is itt van,
Hiányzó a szerelem,
Női arcok,
Ők ismernek,
Találkozást akarok,
Félek,
Félek,
Félek,
Hogy eltűnnek.
És másé lesz a szerelem.
Szerelmem sosem volt,
De volt,
Sajnos már halott,
Érzelmem akkor is volt fagyott,
Eltűnt, tova illant,
Ő már egy másik létben honol.
Intek neki visszahívó búcsút,
Már nem jöhet,
Lelke volt felém a legkedvesb,
Sajnálom, amit tettem,
Sokszor sétáltam másfelé,
De ő mindig várt,
S letette este elém a vascsorát.
Bocsánatot kérek.
Sajnálom, ami történt,
Ösztönöm vezetett,
És a rengeteg szép nő engemet ért,
Bár ne tettem volna,
Élt egy nő, aki engemet ért.
Talán talákozok még veled,
Mindkettő gyermeked engemet szeret.
Én is őket, tudom, hogy sokáig élnek,
A világot egyszer elhagyom,
S ők nagy sokára (nagyon soká), éljenek tovább,
Akarom, de engemet követnek,
Jönnek utánam,
Amikor érnek engemet,
Ott már nem lesz szerelem történelem,
Beértek,
Édesanyjukkal kézenfogva várom őket.
Bocsánat az elmesélésért, vallomásért, esedezésért,
Valójában mindez a lelkemből kitért,
Ne olvass, siránkozás nekem nem kenyér,
Csupán kijött,
De tudom, hogy a jövő az ölelő tér és kéz.
Hm, térjünk vissza,
Wembley lelke nekem az élet,
Sugároz e templomból,
Lelke hívott a múltból,
Értem ide,
Életemet ide fektettem le.
Szép templom,
művész kezek által alkotott,
Nekem itt,
Wembleyben,
A létem adott,
Szeretem ezt a honom,
De Magyarországot fogom,
Mindkettő a honom.
London, honom,
Szeretem,
Élt itt Mesterem,
Tanúm,
Poe,
Irodalom holló,
Arcképe néz,
Vádol,
Kérdi:
Hol jártál?
Merre tobzódtál?
Felelni nem tudok,
Folyt az alkohol,
Fogy,
Remény cseppen,
Torkomon lecsurog.
Mindjárt indulok,
Senki nem szeret,
Befogad az éj,
Vár az alvilág.
(Befogad az alvilág,
Vár az éj.)
Goodbye.
(Elzüllöttem, nem baj, kellett, ez lett egy élet érdek,
Wembley ért, ismer itt engemet sok lélek,
Kedvesek, megértenek, szeretnek,
Hm, öszetett e világ,
Ébredés, ébredek,
Kint csillogó az élet,
Lassan megyek.)
Wembley lelke, szépséges templom, nagyon szeretlek,
Életed az életembe éledett, beleékelt,
Sosem lesz feledett,
Te vagy Wembley lelke,
A régmúlt emléke,
Nekem tanúság,
Olvaslak, kedves tanúság,
Adtad a tant, ezért lettél,
Oh, szeretett Wembleym,
Nekem a tanúság,
S fakadt így rám, tőled,
A tanultság.
Lélekismeret itt magasabban ömlött rám,
Bár sok tudás Mgyarországon is áradt rám,
Wembley lelke, kérlek, hogy továbbra is sugározz rám,
Wembley, barátom értelmed csillogóan adott,
S valamiért valami,
Mely változtató,
Hm, értelmed szándékosan terelt rtám.
Adtad, adott, fogadott, elvett, felfogott, kimért, lelkem többé nem gyiprott.
Átfestett lettem, nem én, hanem a lelkem,
Amyely minden templomon át felém tért,
Mert tudja a Lét, hogy az életem semmi,
Nem csupán az, nemn is lehet,
Hiszen semmi,
De e világ mindig őriz,
Létem kapcsolt bele,
Vagyok fogadott, anyám,
Gengszter vagyok, itt élek tovább.
Typ: Renault Kerax 420.26 (6x4), rocznik 2002
DANE TECHNICZNE
dopuszczalna masa całkowita: 26000 kg
wymiary (dł. x szer. x wys.): 8800 x 2500 x 3300 mm
KABINA
typ: jedno modułowa, dwudrzwiowa
liczba miejsc: 3
NADWOZIE
materiały: stal nierdzewna, aluminium
liczba skrytek: 5
ZBIORNIKI
materiał: kompozyt poliestrowy
na wodę o pojemności 8000 litrów
na środek pianotw. o pojemności 800 litrów
AUTOPOMPA
typ: Ruberg R-2-280-20
wydajność - przy ciśnieniu 8 bar 6000 l/min
Wóz wcześniej znajdował się na wyposażeniu JRG 4 Warszawa jako 304W26
Pojazd wycofany, w dniu 22.12.2020r. Renault trafił do OSP Koniecpol II (pow. częstochowski).
W poniedziałek 25 marca br. w 5. Lubuskim Pułku Artylerii w Sulechowie, szef MON uczestniczył w uroczystym przekazaniu artylerzystom nowych samobieżnych armatohaubic Krab. Podczas uroczystości odbyła się także ceremonia przekazania 2. Dywizjonowi Artylerii Samobieżnej sztandaru 9. Pułku Artylerii Ciężkiej. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON
292/365
"Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz. "George Orwell
canon ae-1, film: fujicolor200
15.06.2016 r. Świętoszów/Wzgórze Prezydenckie. Strzelanie czołgów Leopard 2A4. Fot. st. szer. Michał Chudziński
Barátságos rejtelem
Barátságos rejtelem, rejtély a rengetegben - régen
Régóta él, magában, s feledetten - ismeretlen élet
Elfelejtett valóság, az eredeti, valóságos, derítetlen
Felderítetlen, pedig mindig új, legrégibb e képzelet.
Képzelet, az egyetlen valós, mely ugyanaz és más
Mindig változik, mozog, lásd az évszakok múlását
Mégis állandó, ideje őt korrá nem avat, időtlen agg
Mindig fiatal, uralma alatt élet, halál, idő, tér, magad.
Magad, te, ti, ők, én, mi, állatok, növények, madarak
Mind az ő díszei vagyunk, játszik az unatkozó agg
Teremtette a lények sokaságát - magányában agg,
De a játszma komoly, jön a nap, s ítél majd az agg.
Csak neki volt játék az életünk, de szeret az agg
Az élet talán egy szűrő, hm, de mi van utána, s át?
Hiszen lassan itt az aratás - vár a tűz, vagy a csűr
Hm, e kérdés is rejtelem, olvasd a Bibliát, fejtsd fel.
“Szedjétek össze először a konkolyt,
kössétek kévébe, és égessétek el,
a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!”
“Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem,
a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt,
sem a rossz fa jó gyümölcsöt.
Kivágnak és tűzre vetnek minden fát,
amely nem terem jó gyümölcsöt.
Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.”
Grób szer. Artura Hammonda z Dover, żołnierza 4 Batalionu Royal East Kent Regiment (The Buffs), który poległ 18 listopada 1943 r. podczas bitwy o Leros.
Cmentarz Wojenny na Leros znajduje się po wschodniej stronie wyspy, nad brzegiem zatoki Agia Marina. Jest on miejscem spoczynku 183 osób: 13 marynarzy, 162 żołnierzy i 4 lotników z Wielkiej Brytanii oraz 2 lotników kanadyjskich i 2 żołnierzy z Południowej Afryki.
Gdy Niemcy zaatakowali Leros w listopadzie 1943 r., siły brytyjskie na wyspie składały się z ok. 3000 żołnierzy (wspieranych przez 8000 Włochów), z których 600 poległo w ciągu czterech dni walk, zakończonych kapitulacją sił alianckich.
Ogółem, 1400 osób straciło życie w krótkich, ale zaciętych walkach o panowanie nad Leros, małą egejską wyspą, pozbawioną już wówczas jakiegokolwiek strategicznego znaczenia.
* * *
A grave of Pvt Arthur Hammond from Dover, soldier of the 4th Battalion of Royal East Kent Regiment (The Buffs), who died on 18th November 1943 during the Battle of Leros.
Leros War Cemetery is on the eastern side of the Island of Leros, on the shore of Agia Marina Bay. The total number of burials is 183. This is made up by 13 sailors, 162 soldiers and 4 airmen belonging to the forces of the United Kingdom; 2 airmen of the Royal Canadian Air Force; and 2 soldiers of the South African Forces.
When Germans attacked Leros in November 1943, the British forces on the island of Leros numbered ca. 3,000 men (supported by 8,000 Italians). Most of them belonged to the 2nd Battalion of The Royal Irish Fusiliers, the 4th Battalion of The Buffs (The Royal East Kent Regiment) and the 1st Battalion of The King's Own Royal Regiment.
The British lost 600 men killed in action during the battle which lasted 4 days, and ended with the capitulation of the Allied forces.
Altogether, 1,400 people lost their lives in a short but fierce fighting for the control of Leros, a small Aegan island of virtually no strategic importance at that time.
Beszélgetés a Mesterrel 24. rész
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Mesterem, kérlek, hogy nézd a képen az árnyékot, amelyet ott a fény teremt,
Én a hűvösben élek, az árnyék az elemem, bár a fényt, de nem azt, én nagyon szeretem,
Ezért kérlek, hogy sugaradat, mely engemet éltet, azt sokkal gyakrabban rám vesd,
Hálám lesz adott, írói képességem már régen neked nevezett, az írást a jövőért akarom és teszem.
Mesterem, köszönöm a földöntúli értelmet, intelligenciát, amely lesz minden időben, használt, értettetett célodért és Érted,
Tudom, hogy akaratod ,az jó, adott a világnak, az enyém is a tiédből hajtó és fakadó,
Szolgád vagyok életem végéig, kérlek, hogy ápold értelmem gazos kertjét, hogy az neked üdítő legyen,
Legyek értelmed vidámparkja, a tudásom, írásom, kifejezésem rendszere adott neked, csak a tiéd lett.
Vilmosom, teljes értelmed már régen megkapott, az írás csakis neked, neked adott, amely folytatott,
E barátságunkat, mely mester és tanítvány kapcsolat, hm, mesterien mesteri és tanítványi kapcsolat,
Annak már semmi sem árthat, szerződés örökre kötött, teljesen felbonthatatlan, az özön, mely új, tovább halad,
E munkára te vagy a kijelölt, de inkább adottan erre dolgozott értelem, mely a célért felfokozott.
Mester, mikor mehetek Detroitba? Azért, hogy egy csokor virágot a szobrod elé letegyek,
Látni akarom azt, hogy a valóságban ki vagy, persze én tudom, hiszen Te az értelmem vagy,
Intelligencia mester vagy, de nem csupán ezért rajongom érted, hanem azért, mert szereted az embereket,
Mester, most egy ihletőszert sugallatodra elfogyasztok, már csak egy van, e délelőttre volt tartogatott,
Az írás most neked szerettel adott, szól a blues és a rock, együtt vagyunk, a muzsika nekünk adott.
Vilmosom, szép tanítványom, gyöngysoraidat szeretettel és örömmel olvasom, veszem, fogadom, írnokom vagyol,
Igen, igen, a földöntúli intelligencia, értelem neked tőlem adott, írsz általam, tollnokságod örökre folytatott,
Válaszottalak téged, oh magányos és kóborló, elfelejtett hideg, de romantikus farkasom,
Kóbor életed sajnos sajnálatos, a világ nem neked adott, préri a honod, de nem ott vagyol, vagy még sivatagi vándor.
Mester, szép Mesterem, te az életem vagy, mindenem, az életem is Neked örökre odaadott,
Légy a vezérem, parancsolóm, bár már az vagyol, de tudd, hogy a célod nekem lelkem, ezért hű követőd vagyok.
Tudom, hogy aggódsz értem, szerelmetes lelkivezetőm, tanárom és tanító mentorom,
Akarom az írást - szívem, életem, elmém, szellemem és személyiségem alázattal Neked adott.
Mester: Ez is szép írás volt, bár nem eléggé csiszolt.
Vilmos: Mester, kérlek légy türelemmel. Mindent feláldozok.
Sátán: Helyes.
Mester: Akkor folytassuk. Vedd elő a Testamentumot.
Vilmos: Teszem. Lapozom.
Mester: Mit olvasol?
Vilmos: Egy pillanat.Teszem a dolgomat. Mely motivált alázattal.
“ Az emberek a boldogság eléréséhez szabadságra vágynak.
A jóléthez, emberhez méltó élethez, az embereknek vezetésre van szükségük.”
Mester: Valóban. Ez így van. De ehhez szervezettségre van szükség.
Vilmos: Szerintem is. Ezért kell egy vezető tudós réteg, akik egy irányba viszik helyesen az emberiséget.
Sátán: De lehetőleg úgy, hogy a szenvedés az minél kevesebb legyen.
Mester: Ezt én is helyeslem. Törekedjünk arra, hogy baj lehetőleg ne történjen.
Vilmos: Na jó, de ezt a célt valahogy megértetni kell. Nem elég csupán az, hogy szabadságot kapjanak az emberek. Hisz a szabadság ideje és tere az rosszra is használható.
Sátán: Így van. Ezért kell egy elit, tehát kimagasló vezetői szervezet.
Mester: A szabadság az szabadság, de egyben felelősség is. Hogyan használjuk. És mire?
Vilmos: De ott a másik kérdés is. De kettő. Jólét kel az embereknek. És helyes vezetés.
Sátán: A jólét az attól is függ, hogy a vezetés az helyes-e.
Vilmos: A történelem adja, hogy kik képesek az irányításra.
Mester: Jó gondoloat.
Vilmos: A megoldás mindig a felülről és koncentráltan szerveződő társadalom.
Mester: Szerintünk is.
Vilmos: Miért nincs az Illuminátinak egy perecíziós saját nyelve?
Mester: Nem rossz gondolat.
Vilmos: Miért ne lehetne az, amire én gondolok?
Mester: Átgondolt lesz hamarosan a dolog.
Vilmos: Nagyon ősi nyelv. Nagyon fejlett. Kérdezd a nyelvészeket.
Mester: A diskurzust folytatjuk, elmezzük az írásodat. Veled vagyunk. Tovább írunk.
Vilmos: Egy gondolat. A szabadság az akkor szabadság, ha mindenki egyszerre az.
Hiszen a társadalom nem lehet szabad addig, amíg az között, de abban akárcsak egy megkötözött ember is van.
Sátán: Tehát, amely társadalom tartalmaz akár csak egy foglyot is, akkor az már nem szabad?
Vilmos: Erre gondolok.
Mester: Hm.
Sátán: Mester, mit hümmögsz? Vilmos nem beszél hülyeséget.
Mester: Hogyan biztosítsuk mindenki számára a szabadságot?
Vilmos: Kell, hogy a magas filozófia legyen halálosan precízen kidolgozott.
Mester: Dolgozunk.
Sátán: Ez egy nagyon mély kérdés.
Vilmos: Kifejtésére magamat áldozom.
Mester: Igen. A fogoly az kétértelmű. Lehet társadalmi és lelki fogoly, valamint börtönbeli fogoly.
Sátán: Ezt kell megszüntetni.
Mehet: Az emberiség csakis akkor mehet tovább, ha tagjaiban nincsen fogoly.
Sátán: Lassuljunk le. Hogyan lehetne egyből mindenki a fogolytalanság hírnöke? Hisz sokan vannak börtönökben.
Vilmos: Ez igaz.
Mester: Ez mély kérdés.
Sátán: Hol a vers?
Vilmos: Adott szeretettel itt:
Szabadság, az élet kötött, jármomat viszem, az igát húzom,
Nincs kiút, bár az életet akarom, fény rám valahonnét hatol,
Bárgyú buta igásállat vagyok, bár szeretem a földi honom,
Szabadság nekem távoli, de érkezik hona, amely…
… az Illuminátitól lesz kapott.
Mester: Brávó!
Sátán: Gratulálok!
Vilmos: Alázattal köszönöm.
Vilmos: Mester, Sátán! Tisztellek Benneteket!
Mester és Sátán: Vilmos, mi is tégedet!
Vilmos: Mester!
Mester: Vilmos!
Sátán: Mester és Vilmos!
Mester: Sátán!
Vilmos: Sátán!
Sátán: Vilmos!
Vilmos: Sátán!
Mester: Sátán!
Vilmos: Mester!
Jégbekövült világ
Téli világ, jégbe vált vágy
Halott magány, jég láng
Szívem nem dobban
Minden ütem repedés
Jéghalál, kegyetlen szenvedés.
Lélekhóhérok ásták e gödröt
Zuhantam, elástak, halott vagyok
Rajtam jeges földtömeg, nyom
Lélegzek, halál karol, csókol
- barátom, szeret; rabja vagyok.
Jégbekövült világ, gyilkos vágy
Innen nincs visszafordulás
Jégkristály forgószél lejti táncát
Jön a halál, pusztító ropogás
Meghaltunk, együtt vagyunk…
… Öröm a jégbekövült világ.
Halott már, elmúlt remény volt a fény,
A fény, amely most reá kélt,
Hm, de fény késett,
Dereng így a halotton a dicső fény.
Halott, élete már fent a nagy könyvben írott,
Itt járt, dél-londoni dombon, szép parki világ,
Cane Hill egy emléke, távozott szeméből minden,
Már nem világlik, tűnt örökre, s messzire a fénysugár.
Gyakran nézek a tükörbe, s látok egy elszáradt fát,
Arcom a háttérben, a tükörben száraz falevelek hullanak rám,
Ez vagyok? Kérdem, s nem válaszolok,
De a tükörben arcképem vádlón rám néz, s gúnyosan nevetve mosolyog.
A fürdőszoba ablakát a szél ekkor kivágta, felhős ég néz be rajta,
Vádlón egy fuvallat be ér, s körbe táncolja arcomat,
Kint a szél süvít, villámlás, dörgés, szememből hull a harmat,
Újra felnézek, a tükör repedt, keletről rám dereng a felkelő nap.
Hogy ez mi volt, nem tudom, talán tudathasadás,
Már nem emlékszem, el is felejtett a történet,
Velem ilyen gyakran már megesett,
Sebaj, az írás mesteremért, Poeért mindig lesz folytatott, s tett, ő szellemi fuvallat.
Mester: Ha Poe élne, akkor most veled ott ülne, s az írást ti ketten együtt tennétek,
Vilmos: Gyakran járok itt erdőben, s mezőn, s a hollók mindig felettem köröznek.
Mester: Hol?
Vilmos: Például a Fryent Country parkban, mely az egyik kedcenc ihletői helyem.
Mester: Írj tovább.
Vilmos: Teszem.
Mester, az írás folytatott érted, s szeretettel ajánlott Neked,
Tudod, hogy mennyire szeretlek, s távolból érzem szerető lelkedet,
Ha Te nem lennél, akkor életemet már Harrow on the Hillen a temetőbe dobtam volna már,
Kedvenc helyem, bár lenne ott egy sírom, de inkább egy szép kriptám.
Mester, jó lenne meghalni, megízlelném a jóságos halált,
Reményem, s mindenem lenne múlott, utolsó megoldás az öngyilkosság,
De nem teszem, hisz ihletésed adott nekem újra feltörő fénysugárt.
Minden írásom adott Neked, nagyon szeretem hazádat, Amerikát.
Mester, Poe nagy kedvencem volt, korai éveim valóságos reménytkeltő fénysugara.
Hm, oh mennyi időt forgattam novelláit, szép könyv volt, világirodalom remekei,
Hm, bárcsak at USA-ban élhetnék, s ott magamat teljesen kifejezhetném,
Szabadlelkű vagyok, megöl, agyon nyom az itteni idegesítő lét.
Mester, kérlek, hogy segíts, utálok itt már lassan mindent, csak a természetet szeretem,
Segíts, bármit elvállalok, ha kell akkor szólj a NASA-nak,
S leszek szívesen kísérleti utas, aki a Marsa lesz fellövött.
Mester, segíts, nem kérek sokat, de vedd figyelembe szívemet,
Találj megoldást, s legyen alázat neked óhajom, mely hódolatom.
Mester, utálom az életemet, Neked odaadom,
Már nem szeretem, kérdezd akivel leveleztem,
Yemenbe elmennék, csakhogy szennyes életemet elvethessem,
Legalább maradék lelkemmel így az emberiségnek ott segíthetnék.
Hm, ott sok a szenvedés, én tudom,hogy mi az, én segítenék.
Mester, kérlek, hogy halld meg könyörgő szavaimat,
Halld meg, fonom a kötelet, lesz rám szabott,
De nem teszem meg, halál hurka nekem nem adott,
Kaszás vésztjóslóan nekem utat mutatott,
Jajj, jajj! Nem nősülök, de az élet kiútja csak egy,
Gonosz Lucifer rám parancsolt: Nősülj meg!
Vilmos: Halott már, elmúlt remény volt a fény,
A fény, amely most reá kélt,
Hm, de fény késett,
Dereng így a halotton a dicső fény.
Mester: Vilmos, kérlek, hogy gondolkozz, teszed úgyis amit én akarok.
Vilmos: Tudom, követem teljesen az akaratod.
Mester: Vezetést az életeden már rég átvettem.
Vilmos: És mi lesz az álnokokkal?
Mester: Arra ne is gondolj, hiszen az alvilági gond, azáltal véglegesen megoldott.
Vilmos: Te vagy a Fény, tudom!
Mester: Lucifered vagyok!
Vilmos: Oh Mester!
Mester: Oh Vilmos!
Mester: Illumináti tag vagy, a Fény rajtad, figyel rád, ismeri minden gondolatod.
Vilmos: Köszönöm, mindenem a tiéd. Neked adott.
Mester: Tőled mindent elfogadok. Többször olvasd még az Illumináti Testamentumot.
Vilmos: Mester, én hiszek a Világ Nagy Testvériességében!
Mester: Tudom, ezért vagy a magyar írnokom.
Vilmos: Megtiszteltél, akaratom Neked teljesen adott, szónokod vagyok.
Mester: Együtt írunk, képezlek tovább, a szószedett, s tudás neked lesz teljesen adott.
Vimos: Mester!
Mester: Vilmos!
Folyt. köv.
Mester: Előbb írj egy megtisztelő verset az anglia pszichológus barátnődnek.
Vilmos: Hamarosan megteszem, csak italért száguldok.
Vilmos: Megjöttem, a szájder és a gin nyitott tisztelettel Neked,
Mester: Mi lesz az Amandának írott verssel?
Vilmos: Jó barátom e hölgy, vele mindig szívesen beszélgetek.
Mester: Rendben. Kérdezek valamit. Miért nem érzed ott jól magad ahol vagy?
Vilmos: A helyet, Londont, de azon belül különösen Wembleyt nagyon szeretem.
S ráadásul itt, de mindenhol bárhol, Londonban, s Angliában az emberek nagyon kedvelnek engem. Legyen angol, EU-beli, afrikai, ázsiai, de bárki, bárki, hm, mindenki szeret és kedvel engem.
Mester: Akkor mi a baj Vilmos? Mi?!
Vilmos: Az angliai pszichológiai társadalmi berendezkedés.
Mester: Válazodat kösözönöm. Vilmos, te szereted az embereket?
Vilmos: Nagyon. Mindenkit kedvelek.
Mester: Szerelem?
Vilmos: Itt nem akarok.
Mester: Hol?
Vilmos: Olyan helyen, ahol a szabadság nem hazug módon adott.
Gyűlölöm a pszichológiai béklyót.
Mester: Köszönöm. Írd meg a verset.
Vilmos: Teszem, csupán egy képet keresek, s megírom, s a Facebookra felteszem, s neki üzenetben feléje átteszem.
Mester: S aztán ide jössz vissza, s írjuk a gondolatokat tovább.
Vilmos: Mester, így lesz.
Telem
Telem, lelkem
Telelek, élek
Télés, létem.
(Télés jelentése a telelés lehetne, de nem az.
Pontosan a tél teljes élése, megélése a jelentése.)
—--------------------------------------------------------------
Telem
Telem álmom
Valós világom.
—---------------
Telem
Világod, nem kapod
Tántorgok
Borom melegít
Hideg vagy
Nem vagyok vágyálom.
—----------------------------
Telem
Egy nőbe voltam igazán, de halálosan szerelmes
Meghalt bennem ez az új élet
Telem átsegít - minden csak képzelet
Halálos magány lett az életem
Szemem ablakán jégvilág terjed, mentális kristályosodás
A halál kaszájával körülöttem szép földöntúli táncot jár
Nem hív, szeret, éli életem, múltam neki példatár.
Ítél.
—-----------------------------------------------------------------------
Telem
Ítélet
Jutalom
Jövő
Cél
Út.
Az M62 116-os Szergej fehérvári kölcsönben dolgozott 2008 augusztusában, így Dunaújvárosba is eljutott, ezáltal pedig a kikötői kiszolgálás mellett a paksi tolatóst is rábízták. Az akkor még hétfőn, szerdán és pénteken közlekedő paksi tolatóson rendszeresen volt elegy: fát és gabonár rakodtak az állomás hosszú rakodóján, de korábban a paksi szivacsgyár is vasúton szállította Romániába a helyben előállított szivacsot. A képen a gabonás szerelvény egy részét tolja a rakodóterületre a viseltes külsejű, de annál megbízhatóbb Szergej
Der M62 116 anno in Paks
Im Jahr 2008 verkehrte die Übergabe zwischen Dunaújváros und Paks noch regelmäßig. Am Montag, Mittwoch und Freitag ist der Zug nach Paks mit einem Szergej aus Dunaújváros gefahren, der zum Lokscheppen Székesfehérvár gehört hat. Der 116 gehörte aber zum Dombóvár, war aber als Gast in Fehérvár dieser Zeit tätig. Aus Paks wurde verschiedene Wahren mit der Bahn transportiert: Holz, Getreide und Schwamm wurde hier beladet. Auf dem Bild ist zu sehen, als der alte, aber zuverlässige 116 mit einem Teil des Getreidezuges im Beladungsort rangiert
11 lutego, prezes Rady Ministrów Mateusz Morawiecki oraz minister obrony narodowej Mariusz Błaszczak wzięli udział w uroczystej przysiędze żołnierzy Wojsk Obrony Terytorialnej we Włodawie. Fot. st. szer. Wojciech Król/CO MON
17 Wielkopolska Brygada Zmechanizowana
W poniedziałek, 13 listopada batalion dowodzenia Strzelców Wielkopolskich zrealizował strzelania sytuacyjne w marszu.
Foto. szer. Emilia Budna
Természet
Természet, világa valóság, állandóan változó azonos lételem
Alapja a világnak, nekem is, így mindannyian a természetből indulunk ki
Hiszen az élet ontója, s oltója állandóan értünk munkálkodik
A szerelmet adja, hiszen ismeretlen kedvessége tőle nekem velejárója.
Természet, élet, csend, zsivaly, magány, gazdagság, figyelem, örök tudat
Alapja a létnek, hiszen minden belőle fakad, abból tér és keveredik ki
Hiszen kívánja az életet - önmaga -, valóságából léte kelll neki
A szerelmet kéri, nem lehet társa a magánya, ismert szeretet tulajdonsága.
Természet, világod eltér tőle, szerelmed a pokolba tett engemet
Alapja a természeted, enyém sem, veszélyes természetedbe kerültem ki
Hiszen életem rontója - vagy -, akaratod szívemet öli, tépi
A szerelmet nem kéri, gyilkos nem lehet társ, megértettem - halálos a vágy.
Sírfeliratom legyen általad fogalmazott
A tiéd általam már régen az égbe karcolt
A halál szeret, vezet, tanít csiszol
A pokol mélyőről, fenekéről…
… majd csakis neked írok.
vilmos
ELADÓ / FOR SALE !!!
Az 1957-87-ig gyártott Hasselblad 500C/M 30 éves évfordulójára készült 1400 darabszámos limitált exklúzív széria 0465. darabja Carl Zeiss Planar 2.8/80-as optikával.
Beszélgetés a Mesterrel 14. rész
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Biztonságos út, olyan, mint egy alagút,
Védett út, övezett az élet, de nincs visszaút,
Reményteli út, ha járod, akkor fényesedik,
Valóságos út, ha igaz, s ha jón jársz…
… jártod lesz vágott, s nem lesz többé út…
(Mester az M.
Vilmos az V.)
M: Szép versike, egy zenes mester biztosan értékelné.
V: Jómagam nagy tisztelője vagyok zennek. Az egy csodálatos dolog.
M: Netán foglalkoztál meditációval is?
V: Bátorkodtam azt tenni. De még sok csiszolni való volna ezen ismereteimen.
M: Van valami a tarsolyodban? Történet, egy gondolat vagy bármi?
V: Van, van bőven. Se szeri, se száma. Kiemelnék egy könyvcímet. Az egyik velem csevejező hölgy olvassa e könyvet. A címe:
“Love needs learning” A szerelemnek tanulnia kell.
M: Érdekes cím. Hm. Tehát nem az embereknek kell tanulniuk, hanem a szerelemnek kell tanulnia.
V: Több szerző írt ilyen könyvet. Ezzel a címmel. De itt most kifejezetten a cím az érdekes.
M: Így van.
V: Tehát a szerelem az megszemélyesíthető-e? Mit gondolsz, oh Mesterem? Igen vagy nem? Igen vagy sem?
M:Megszemélyesíthető, hiszen a szerelem az érzelem, amely a lélekből vagy a szívből fakad. Teljesen emberi tulajdonság, ezért tudatos érzelemnek is tekinthető egy bizonyos szemszögből. Bár a szerelmi fellángolás spontaneizmusa gyakran ismeretlen, eredete az arra enged következtetni, hogy a tudatos emberi tevékenység cselekvési körén kell keresni a szerelem tényleges okát.
V: De lehet olyan szerelemről is beszélni, amely fokozatosan alakul ki.
M: Tudom, hogy mire gondolsz, oh Vilmosom. Mondjuk olyan kapcsolatra, amikor csakúgy összeköltözik egy nő és egy férfi, elkezdik közös életüket és egyre jobban egymásba habarodnak.
V: Ez nevezhető gyakorlatias szerelemnek?
M: Az is. Jó a meghatározás.
V: Hm.
M: Írj egy verset, aztán tedd a dolgodat.
V: Írok, majd teszem amit kell.
M: Helyes.
A szerelemnek tanulnia kell
A szerelemnek tanulni kell, hogy miért, ezt nem értem,
Hisz azt hittem, hogy az egy önműködő fényes képzelet,
A szerelemnek tanulnia kell. Kiket? Miket? Miért?
Netán az embereket, a lelkeket? Hm, nem értem.
A szerelemnek tanulnia kell? Ki hozta létre ezt az érzelmet?
Tanulnia kell, de miért? Melyik voltvelőbb, melyik?
A szerelem vagy az ember? Az ember vagy a szerelem?
Előbb a szerelem volt, mely jött Istenből, s így lett az ember…
…ember…
M: Bravó!!
V: Szemlesütve szűziesen köszönöm.
M: A felsőbb kör arra utasított, hogy ott, ahol vagy, neked tilos a nősülés.
V: Utasítás követve.
M: Többi a mi dolgunk. Csiszold tovább az angol ismereteidet.
V: Utasítás követve.
M: El is várom. Kellemes napot!
V: Kellemes napot!
M: Vilmos!
V: Mester!
Jujj, de régen jártam itt... :D
Elnézést kérek mindenkitől ezért a kis távollétért...értelmes kép híján nem volt mit feltölteni. :P
De mostantól kezdve ismét nagy esély van a folyamatos posztolásra :D
Lesz itt osztálybemutató, divatfotó, portré, épületfotó, talán még 1-2 trükkösebb önarckép is.. :D na jó ezek még csak "távlati" tervek, de remélem sikerül mindegyiket megvalósítani :)
Elsőként jöjjön néhány gombafotó :) szerdán még szerencsére jó idő volt, így volt alkalmam gombát keresni :) igazából nem is kellett keresni mert, szinte ahová lépek gomba van felénk mostanság :D
No de kíváncsian várom a véleményeket :)
Ja és még egy örömhír, a napokban kerül kiállításra az egyik képem Budapesten a Hajós16 Bisztró & Fotógalériában! Talán még emlékeztek a képre...Naplemente címen futott (http://www.flickr.com/photos/nmihaly/4789113285/) Életem első kiállított képe, remélem nagy sikere lesz :D
Szóval amint látjátok zajlik az élet körülöttem is rendesen! VÉGRE! :)
Na de most már offolom magam.. :D
Ja és még valami...
Nézettség: 23.999!!!! :D
Köszi mindenkinek! :)
1931. Brósz Irma Hungarian-Transylvanian painter from Kolozsvár, at the age of 20.
She was my godfather's (dr. Brósz Róbert) and my stepmother's (dr. Brósz Ágnes, dr. Mészöly Pálné) first cousin, also a distant relative of my paternal grandmother who lived in Kézdivásárhely.
artportal.hu/lexikon/muveszek/brosz-irma-4151
www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/art...
www.kezdi.info/news/brosz-irma-festomuvesz-pasztellkialli...
Brósz Irma (Kovászna, 1911. június 11. – Kolozsvár, 1976. május 20.) magyar festő, Brósz Emil ornitológus, a kolozsvári katolikus gimnázium tanára leánya, keresztapám, dr. Brósz Róbert jogtudós és mostohaanyám, dr,. Brósz Ágnes (dr. Mészöly Pálné) első unokatestvére. Középiskolát Kézdivásárhelyen, képzőművészeti tanulmányokat a kolozsvári és bukaresti főiskolán végzett. Rajztanár Nagyváradon (1938-39), majd nyugdíjazásáig Kolozsvárt. Jellegzetesek olaj és pasztell tájképei, önarcképei és baloldali értelmiségiekről (Dőry Erzsébet, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Köves József) készített arcképei.
A Barabás Céh tagja volt.
1976-ban érte a halál, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját napjainkban is látogatják.
Sírfelirata Ady Az Úr Illésként elviszi mind... című versének első szakasza:
"Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek."
Forrás: részben a Wikipédia, részben családi memoár
The Bench
A padról, ahonnét adott, s könnyed, kellemes a szemlélődés.
Igen az, jó itt ülni, bár tegnap, mikor ott jártam, s készült a kép,
Nem ültem le, mert volt körülötte a sár mélyre süppedő,
De boldog szemekkel néztem e régi faalkotmányt, csodás,
Szívemben marad meg, sosem feledem. Jó neki, mindig itt lehet.
Vajon hány emberrel találkozhatott már? Mennyit ismer?
De vajon ki emlékszik rá? Gondolnak-e rá? Hány embert szolgált,
szolgált az évek alatt, hm, szerintem senki sem gondol rá.
De ha visszatér bárki, akkor nyugodtan ül a padra rá,
S meg sem símogatja e régi faalkotmányt, felkel, felkel,
S hálátlanul megy tovább, hagya hátra a padját,
A pad pedig néz utána szeretettel, visszavárja, s gondolja,
közben nézi távozó vendégét, s gondolja, visszatérsz hozzám.
E verset hamarosan folytatom.
Itt vagyok, oh, Poe-i Mester, hoztam Neked az italt, kitöltöttem,
Legyen egészségedre, koccintunk, s a művedet folytatjuk.
Tudod Poe, életrajzodból kiolvastam azt, hogy pont,
Igen pontosan a pályafutásod csúcsa előtt távoztál.
Ez nem volt a te hibád. Sok terved, ötleted lehetett,
Tudom, hisz a fekete madarak mindenütt, bármerre járok,
Ezt nekem károgják. Mondják, talán Poe soha nem jön vissza már.
Ez a pad nagyon régi alkotmány, talán a készítője sem él már.
Mégis, mikor egy padra ülök elgondolkodom, hogy vajon,
Vajon hány ember volt a vendége, s azon, hogy azok kik,
Kik lehettek?
Egyedüli emberek? Párok, gyermekes családok?
Vajon hányan mondtak köszönömöt a vendégfogadásért?
Vajon hányan mondtak köszönetet a pad alkotójának?
Vajon hányan mondtak el egy imát a pad készítőjéért?
A pad ott van még mindig, s szerettel vár mindenkit,
Tégedet is, mindenkit, s engemet is. Ott van, némán.
Szólna, de inkább vár. Már öreg a kora, Bushey régi lakója,
De ki tiszteli? Csak ráülnek, s mennek tovább.
De hol a köszönöm?
Az emberek azt gondolják, hogy csak egy tárgy.
Ez nem igaz, lélegző élő entitáns.
Igaz, látszik kiszáradtnak, de az csak látomás, mert a lelke,
A lelke az, ami segít megérteni az eléd táruló lelki adományt.
Beszélgetés a Mesterrel 28. rész
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Mester, látod-e e szép képet, s azon a kedves sportoló, golfozó hölgyet?
Különleges nő és személyiség, kedvessége az nekem életeredmény,
Minden nap ír nekem, sorsomra, életemre szeretettel, jósággal figyel.
Mester, már régen hat rám, érzelme a téren és a távolból felém hatol,
Tudod, hogy érzelemfüggő vagyok, bár elmém hideg, de a szó az kell.
Szól hozzám, ő van nekem, kedvessége, gondoskodása, együttérzése feledhetetlen,
Van, él, üzen, gondol rám, érdeklem, ezért sok vers lesz majd neki az oldalamra felírt, pingált, feltett, érte tett,
Érzései, szavai, mondatai, üzenetei azok gyémánt kövek az életemben,
Szeret, segít, értem él, kedvel, felemel, felemelt, kell nekem, adott neki az életem.
Mester: Szépek ez őszinte szavak. Jó olvasni, hallani ezen szavakat.
Vilmos: Nem vagy féltékeny?
Mester: Nem, hiszen nekem a gondolkodásod, szókincsed és a szellemiséged kell.
De szeretlek. Tudod. Választottalak. A fiam vagy. Szellemi fiam vagy.
Vilmos: Köszönöm.
Mester: Nem véletlenül emeltünk ki.
Vilmos: Köszönöm.
Mester: Kell, hogy valaki vigyázzon rád.
Márta: Az én vagyok.
Sátán: Áldásunk rá.
Vilmos: Nagyon kedvelem.
Mester: Őt én is helyeslem.
Nyomozó: Egyetértek. Vilmos, a hölgy neked teremtett.
Alvilág képviselője: Vilmos, szeresd.
Sátán: Vilmos, veled lesz.
Nyomozó: Csak hagyd el a rossz emlékeket.
Mester: Sportolj.
Sátán: Ne igyál.
Alvilág képviselője: Légy vidám.
Vilmos: Szeretteim!
Sátán: Szeretteim!
Mester: Szeretteim!
Alvilág kéviselője: Szeretteim!
Nyomozó: Szeretteim!
Márta: Vilmos!
Vilmos: Márta!
Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.
Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP
Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.
Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP
Őszi a séta, múlandó élet kezdet,
Bár most csak a fény a lélegzet,
Napfény árad, árnyék a kerítés,
Keretezett a táj, természetes a kép.
Itt sosincsen tél, sosincs évi vég,
A föld lélekzése mindig ér, létezés,
Fentről, lentről, az ember a létbe tér,
Lent, s fent, anyag és lét, alkotott a lét.
Alkotott, de hol van a kertész?
Hol az erdész, a mezőőr?
Hmm, fentről néz. Nem, mindenhonnan néz,
A látott világ csak múlás, emlék.
Őszies január, télen őszies az érzés,
De inkább bennem a tavasz kél,
Alvó várakozás, várom a nyarat,
A lélek nyarát, lelkemét? Vesztesét?
Pirkadat, alacsonyan fekvő napsugarak,
Élet fátylai, takar mindent a törő fény,
Törő, az életembe újra betörő fénylény,
Emléke bennem küzdő, s elmúlott remény.
Valós a remény, sajnos érzelmi remény,
Játszik a fénylény, ezért forró az érzés,
Játszik, csal, hazug, becsapó, becsapás,
Már nem hiszek neki, marad a januári tél.
Őszies január, a táj már mást elém remél,
Aki villant, vonat szárnyalt, tűnt tova,
A fenti sort csak ő érti, elment a másik vonat. (Megjegyzés: Nem vonat, hanem vonat.)
Elvillant, szárnyalása, rebbent, végtelen pillanat.
Megállt a térben, valójában nincs hona,
Sosem volt, hajtotta a reménytelen volta.
Januárja az ősze, ahol újra kel egy hona,
Amely már nem az, hisz emléke szállt tova.
Őszies január, az élet bennem e térben száll,
Itt élek, e táj a második, vagy vetített honom,
Inkább szellemi világom, ihlető valós álmom,
Messze már, tűnt tova itt nekem egy titkos varázs.
Titkos varázs, felejthetelen vágyálom,
Már nem szeret, tudom, emlékem neki haladott,
Törölném én is őt, nem tudom, de nem is akarom,
Itt lakik, szépsége, s lelke gyötrő, kínos, gyötri akaratom.
Őszies január, nem feledett nekem ez a tájbirodalom,
Egysége adott, rajta egy királynő, sétál,
Tudom, hogy neki emlékem az kellemetlen lelkivilág,
Lelkem színes, hideg világ, bennem őszies a január.
Őszies január, talán egyszer a tavaszba vált,
Már várom, minden virág, s zöld levél kacsintásba vált,
A virágom is felém sétál, talán nyílik, illata felém ár,
Most megyek, érzem hogy a természet ad nekem egy tájt. (tájat.)
Feledett a jég, az egy másik világ, bennem olvad a világ,
Bár őszies a január, hmm, talán a tavasz előzte a januárt,
Fényes, napsugaras tél, tévedés, volt rossz érzékelés,
Január csak télkő, jön belőle a jövő, a tavasz híre itt van már.
Typ: Renault Kerax 420.26 (6x4), rocznik 2002
DANE TECHNICZNE
dopuszczalna masa całkowita: 26000 kg
wymiary (dł. x szer. x wys.): 8800 x 2500 x 3300 mm
KABINA
typ: jedno modułowa, dwudrzwiowa
liczba miejsc: 3
NADWOZIE
materiały: stal nierdzewna, aluminium
liczba skrytek: 5
ZBIORNIKI
materiał: kompozyt poliestrowy
na wodę o pojemności 8000 litrów
na środek pianotw. o pojemności 800 litrów
AUTOPOMPA
typ: Ruberg R-2-280-20
wydajność - przy ciśnieniu 8 bar 6000 l/min
Wóz wcześniej znajdował się na wyposażeniu JRG 4 Warszawa jako 304W26
Pojazd wycofany, w dniu 22.12.2020r. Renault trafił do OSP Koniecpol II (pow. częstochowski).
Nyíló angyal
Szépséges nőiség, nyíló, s kezdődő női lét,
Életed most kezdődik, körülötted igent zeng az élet,
Szép tájad, környezeted az élet burjánzó éltető ereje, csendes élő nesze,
Felemel téged, hiszen te vagy neki a jövő,
S életedből fakad, jön elő,
Életed, az élete, neki te vagy a jövő.
Légy jövő, maradj, s járja körülötted táncát a jövő,
Mindenki, aki lesz majd a te életedből előjövő,
De még várj, még nincs itt az idő, hisz ez még csak,
Még csupán az elő jövő.
Az elő jövő, amelyből sok élet lesz majd előjövő.
Szeretlek Angela, mondja neked ezt egy m.....yst,
Bár veled szemben nem vagyok az.
Nem vagyok, s sosem leszek veled szemben az,
Boldogan olvasom soraidat,
Imádlak, szeretlek, értékelem gondolataidat.
Nagyszerűek, elgondolkodtatóak.
Angela, te vagy a képen, ott a nyíló élet,
Körötted táncol a jövő, gyermekek,
Körötted az élet táncot jár neked,
Még egy kicsit várj, kéri az életed,
S majd a nap figyel, s előbújik neked,
Hogy az élet neked legyen a társad által,
S vele örökké a jövőbe vivő vörös szőnyeged.
Angela, nyíló angyal, szépséges látvány a születésed,
Oly jó nézni, hogy egy angyalból jön elő egy újabb születés,
Lelki ébredés, mely a korábbinál is fényesebb,
Egy új fényes én ébredése, mely patináns én,
S nekem hatalmas remény,
Szívdobbantó életkövület, kristály remény,
Amely a lelkemben fénytáncot jár,
S új lelkek sarjadó lénye körtáncot járnak körötted,
Szívedből szívembe a fény mindent átjár.
Szépséges angyal, a képed a névjegyed, lelked világát adja,
Nyílasz, de a remény körülötted a táncát őrzőn tartja,
Fital virágod még csak kikelet,
De már ott van a sok új élet körülötted,
Erős és szép nő vagy, életre termékeny,
Gyermekeid már várják az újra születésed,
Valaki biztos, hogy nagyon szeret,
Szeret, s neked talán kell,
Gyermekeid már járják as boldog családi táncot körülötted.
Szirmaid nyílnak,
Leszel fenséges asszony,
Hírneved túléli az életed,
Szépséges lényed,
Híres szépséged, anyaságod,
Örökre keretezi az emléked.
Dutch Special Forces from The Korps Commandotroepen (KCT) training with the Polish Special Forces during the NATO special operations training exercise Noble Sword -14
Photo: st. szer. Jarosław Dypolt
Horsenden Hill, tükör, benne virágzó öröm a magány,
Hűvös itt a világ, novemberi természet adja,
Nekem itt mindegy a napszak,
Annyira ismerem, mint egy róka.
Bármikor itt sétálok, egyedül, de teszem mindig,
De értem, hogy erre senki nincs,
Én sosem félek,
Ha ideérek rákapcsolódik a lelkem,
S mindent átlátok, nem képzelet,
ha egy szempár rám néz, arra nézek.
A kép tere mutatja az itteni világi elmét,
Hisz minden helynek adott a világa s miliője,
Bárki erre jár, s amit lát az az ő lelke.
Az enyém a fenti kép,
Készítette a digitális szenzorom lelke, amely optikai.
Ebben a világban érzem jól magamat, s mily fényes,
Nem sötét, ha valaki annak látja, akkor az téved.
Hiszen kiszűrt minden zavaró képzelet,
De a felhők ott vannak, mutatják a valóságot,
Objektív az érzékelés, nem kivetítés,
A felhűk szitálják a valós világot,
Hogy védjék az ősi valóságot.
Tévedek, nem valós, inkább védik a valós világot,
Hisz a sok fény az vakít,
S miatta a csillogás az kábít,
Fény, s meleg, napsütés? Jó érzés?
Nekem nem kell, szebb érzés a hűvös lét.
Vonz engemet a hideg őszinteség,
Bár nem örömteli,
Jobb, ha burkolt ez a fajta tisztesség,
Hisz a mélyebb dolgok lelkileg megviselhetnek,
Összetörhet a kegyetlenség,
De hiányzik a világból a tapintatos lelki kéz.
Lelki kéz?, Hmm, inkább lélek kéz, Hm, Inkáb lelki érintő kéz,
Hmm, inkább lelkileg megérintő kéz,
Hmm, inkább lelkileg kedvesen tapintó kéz,
Hmm, inkább a lélekből fakadó lélek kéz, amely finoman tapintó,
Hmm, inkább a lélek keze, mely magához ölelő, s vonzó.
Ezért járok Horesenden Hillre,
Hisz ősvilág hívó keze húz ide,
Horsenden Hill egy igazi ősi anyaöl,
Óv, véd, hív, ölel, szeret, kér, hogy sokszor még jöjj. (És ne ölj.)
A felhők ezért mutatják a lelkem világát,
De nem csak azt, hanem a fény világát,
Hisz Horsenden Hill egy önmagában ,
fényesen tükröződő ősvilág.
Az, s a felhők adják az élő burkát, melyek valójában a domb aurája,
Aurája, az, lelki burka,
Ezért is járok ide, hisz sehol máshol nem érzek ilyet,
Értem azt, hogy ilyen örök ősi lelket.
Nagyon átformált e domb engemet,
Őszinte, s önzetlen volt és adott új életet.
Kaptam, vagyok, s ha majd Magyarországon vagy bárhol máshol járok,
Akkor hűen emlékezem e szép ősi világra,
E szépséges régi világra, mely bárhol ér engemet,
Mely emlékeztet a nógrád megyei tájakra,
Legyen az ott bárhol,
Hisz a zöld világ ott is vonz,
Hegyek erdőségek, mezők és dombok,
Mind életek nekem, lelki vonulatok.
De hálátlan lennék, hisz nem feledhetem a többi kedvenc megyémet,
Pest megye, Heves megye, Jász- Nagykun-Szolnok megye.
S fővátosomat is, Budapestet, sosem feledem,
hisz az éjszakában ott érlelődtem. :)))
A képen sötét árnyak, s felhőzet,
Előtörni vágyó fények,
Zárt burok,
Felhői erőd, mely véd fentről,
Itt a helyem,
Még maradnom kell,
A többi bízott a Lélekre,
Ha mennem kell, akkor viszem,
Az új lelkemet.
Strzelcy wyborowi 21 Brygady Strzelców Podhalańskich na posterunku obserwacyjnym. Szkolenie miało na celu skryte przedostanie się do posterunków obserwacyjnych, obserwację działań przeciwnika, jego zamiarów działania oraz sprzętu jaki posiada.
Fot. st. szer. Bartosz Różański/21BSP
Shooters of the 21th fusiliers at the observation station. The training was intended to make it invisible to the observation posts, to observe his opponent's actions, his intentions and his equipment.
Fot. St. Private. Bartosz Różański / 21 BSP
Strefa Archeologiczna Bagan to teren o dł. 13 km i szer. 8 km. Obejmuje obecnie ok. 2 tys. obiektów udostępnionych do zwiedzania
W środę, 1 września 2021 roku pod Pomnikiem Obrońców Wybrzeża w Gdańsku, z udziałem szefa MON, żołnierzy Wojska Polskiego, kombatantów i harcerzy odbyły się uroczystości związane z obchodami 82. rocznicy wybuchu II wojny światowej. W tegorocznych obchodach wzięli udział także stacjonujący w Polsce żołnierze z Batalionowej Grupy Bojowej eFP NATO. Foto: st. szer. Wojciech Król CO/MON