Hungarian Negative Photography
View allAll Photos Tagged szers
csodaszép vérszilvafa-Prunus cerasifera 'Woodii' virágja, anyuék kertjében!
Imádom a tavaszt!
Katinkának Sok Szerettel, csak mert tudom hogy nézed:D
Szemtanú
Séta vitt, vezetett, irányított öntudatlanul
Mint egy beépített vezérlés; a lábam elindul
Járművem, nincs kormány, csak a haladás
Irányíthatatlan vagyok, nálad az irányítás.
Van szemtanúm, nézd hogy eszeget
Furcsa teremtmény, van belőle itt sok
Úgy, mint Barham Parkban, jártam ott
Kerestelek ott is, lelemény sajnos nem volt.
E kép kertedben készült, ahol a tó; ott egy pad
Néztem a mókust, hűvös volt, mint látod
Hm, amint néztél belőlem, ez a kis állat kacagott
Szívhasadás, kattanás, kép, megvalósult pillanatod.
Pont ilyen vagy, csak magaddal foglalkozol
Lehet, hogy én is, az írást nélküled, de veled…
… örökre folytatom; elszakadt a lelkem…
Az árny feléledt, elszabadult, vitorlaként lett életem…
… devil.
Visz és visz tovább, haladok, szép a tenger
Rajtad úszok, jól láttalak a vonaton - irodalomtanár,
Hm, vaskos könyvet olvastál; miért voltál megfigyelő?
Ez lett a kudarc, mindent árulásoddal elrontottál.
Nézd magadat, mit nyertél? Hm, aranymazsolát
Elvesztettél, hm, tudod, hogy telepatikus vagyok,
és azt is, hogy, látlak; hozzád mindig beszélni fogok
Amíg élsz kísérni fog téged a tudatom, jóindulatom.
Maradj a kertedben, de majd egyszer egy fát ott ültetek
Megfogod találni, rólam nevezzed el, s néha öntözd meg
Ha szerettél volna, akkor teszed, ha nem, akkor száradjon el
Majd visszatérek, s így tudom meg, hogy mi él a lelkedben.
evil
Tiszaalpár alsó megállóhely után nem sokkal döcög a 478 239-es Dácsia 3 tartálykocsival Kiskunfélegyházára. A tolatós tehervonat általában hétfőn, szerdán és pénteken közlekedik. Legtöbbször a Flaga Hungária Kft. Lakiteleki töltőüzemét szolgálja ki, azonban néha az elegy kiegészül Lakitelek állomáson feladott fával rakott kocsikkal.
74301 Lakitelek-Flaga Gáz iparvágány - Kiskunfélegyháza
50-es Csöpi tolja be a rakott cukorrépa vonatot a kaposvári cukorgyár területére, egy őszi délutánon. Egy átlagos napon általában 2-szer vagy 3-szor tolatnak Csöpivel, de ez természetesen függ attól is, hogy a gyár milyen ütemben dolgozik, illetve hogyan tudja fogadni a vonatokat.
Kaposvár 2022. 10. 22.
A világ első széria Szergeje 2015-2016-ban Dombóvár-Bátaszék-Baja környékén dolgozott felújítása és eredeti színtervre visszafestése után. Azóta eltelt szűk 10 év, a külseje ramaty állapotban, elkerült Záhonyba, ahol dolgozni sem dolgozik már hónapok óta. De a jövő talán szép lesz neki.
World's first seria M62 loco in 2015-2016 worked around Dombóvár-Bátaszék-Baja after its big repair, when it got back its original 1965 arriving painting. Since then the look of the loco amortized under the almost 10 years, transferred to Záhony area and does not works now for months. But the future maybe will be bright for this loco.
Ősi fa, Merry Hill egyik koronája az ég felé néz,
Maga sem tudja már, hogy hány telet megért,
S szeri, s száma éveinek, de tudja, hogy régen él,
Sok szelet borzal majd minden ága addig is,
Amíg a fölbe vissza nem tér.
Onnét bújt,
Onnét kelt,
Húzza vissza,
Az öröklét.
Tekergős járatával érkezik Rákoskeresztúr és Madárdomb határán található egyik megállójába a BKV egyik Ikarus 412-es autóbusza (Ikarus 412.10A, BPI-020, később AA CV-201). Budapestre az ezredforduló környékén érkezett a típus, ezáltal a BKV első alacsonypadlós buszai lettek ezek. Ezek Magyarországon az Ikarus 400-as széria utolsó képviselői, melyek már csak a fővárosban közlekednek, néhány alacsonypadlós autó- és trolibusz formájában.
A 2021. nyarán a volánhoz érkezett új Credo buszok nyomán méretes selejtezési hullám indult el, de van, ahol nem lehet elég új járgányt önteni a rendszerbe. A hajlott hátú és korú DUD-564 tönkrement vázszerkezetű, fiatalabb társát váltotta a Hernádpetri és Novajidrány között szaladgáló fordán, de úgy tűnik szépen állja a sarat. A hajdan népes "DUD-széria" utolsó borsodi példányaként gurul Hernádpetri-Encs járattal a garadnai harangláb mellett.
Kispál és a borz - Én, szeretlek, téged
................
Harmatos fű, csiga, peterakás, csiga
Menj tovább ezekért
Az úton, csiga, ameddig visz a
Zutolsó csepp csigavér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járó
Csak úgy három szót vágjon belém:
....................
Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járóba
Pár szót vág egy másik lény:
Az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy téged, lett
Egy szív, ami itt úgy üzemel,
Hogy kiáll belőle, hogy „szer”
Plusz ebben a tóban egy tengeralattjáró
Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló
Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának
Itt akkora boldogság van,
Hogy ide már csak műanyag játékok járnak
Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,
Amilyen a festmény, ott én vagyok az a fekvő ember,
Aki csigaszemet piszkál, háttérben tó esetleg tenger
Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, csiga
Nincsen veszély, csiga........
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fehér ékszere, a közelmúltban felújított, ikonikus formájú, Ikarus 66-os autóbusza (Ikarus 66.62, OT 81-53, ex GC 64-83) repeszt az országúton a III. Ferihegyi Ikarus találkozó keretében tavaly kora ősszel. Az '50-es években született Ikarus 55 és 66 típusok, becenevükön a "Farosok" (mely farmotoros kialakítására és egyedi hátsójára utal) jellegzetes formáviláguk által közkedvelt darabjai a hasonló rendezvényeknek. Az 55-ösök távolsági forgalomra készültek, a 66-osok pedig (elő)városira, az '50-es évektől a '70-es évekig egyik meghatározó típusa volt az ország buszközlekedésének, helyüket a már 50 éves Ikarus 200-as széria vette át, mely utolsó példányai napjainkban futnak ki, a 66-os Farosok a 266-osok beszerzésével szorultak ki a közforgalomból. Számos példányt exportáltak Szovjetúnióba és Németországba, ahol több példány is szép állapotban megőrzésre került.
Kazincbarcika üzeméből a tartalékos járművek közül számos öreg Ikarust leállítottak, mely leállítás sajnos a napi kocsikiadás biztosítását is kockára teszi. Az Ikarus 200-as széria egyetlen képviselője maradt életben, a Nyíregyházáról elszármazott KUU-212 rendszámú 263-as. A képen az őszbe hajló mező mellett gurul Alacska falu felé.
The Rome-Giardinetti railway is a narrow gauge suburban railway that connects the center of the Italian capital with the Centocelle district. The 950 mm gauge 5.6 km long line is the last remaining section of the former Rome-Frosinone suburban railway, which has been gradually shortened over the years. Giardinetti station became the terminus in 2008, after the section to Pantano was converted into a metro. Since 2015, trains have only run as far as the Centocelle terminus, with no service on the remaining 3.6 km section to Giardinetti.
In addition to the 5 vehicles of the 830 series that entered service in the early 2000s, the three-unit vehicles of the 420 series, which will be 100 years old next year, continue to operate. Of the Methuselah vehicles, 4 are currently operational, 420, 421, 423 and 425, and their associated control cars. In addition to these, two more motor cars remain from the similar-aged 100 series, the 109-110, and the 104-106-082.
In the picture, the motor train with the 056-421-063 composition leaves the depot and arrives at Centocelle terminus to enter service towards the Rome Laziali terminus.
__________________________
A Róma-Giardinetti vasút egy keskeny nyomközű elővárosi vasút, mely az olasz főváros központját köti össze Centocelle városrésszel. A 950mm-es nyomtávú 5,6 km hosszú vonal a korábbi Róma-Frosinone elővárosi vasút utolsó megmaradt szakasza, melyet az évek során fokozatosan rövidítettek vissza. Giardinetti állomás 2008-ban lett a végállomás, miután a Pantano-ig tartó szakaszt metróvá alakították. A vonatok 2015 óta csak Centocelle végállomásig járnak, a fennmaradó 3,6 km-es szakaszon Giardinetti-ig nincs közlekedés.
A kétezres évek elején forgalomba állt 830-as sorozat 5 járműve mellett továbbra is közlekednek a jövőre 100 éves 420-as széria háromegységes járművei. A matuzsálem járművekből jelenleg 4 üzemképes, a 420, a 421, a 423 és a 425, illetve a hozzájuk tartozó vezérlőkocsik. Ezek mellett a hasonló korú 100-as szériából is megmaradt még kettő motorkocsi, a két egységes 109-110 páros, és a három egységes 104-106-082.
A képen a 056-421-063 összeállítású motorvonat áll ki a kocsiszínből Centocelle végállomásra, hogy forgalomba álljon Róma Laziali végállomás felé.
__________________________
2025.02.15. 11:04
Vörös homokkőből formált szeszélyes formájú sziklaképződmények keretezik be a belogradcsiki várat. A nagy kőtömbökből rakott bástyafalak közti kapun a XVIII. századi török várba jutunk. A fellegvár, melynek egyes falai még római eredetűek, teljesen beleépült a sziklacsúcsok tömkelegébe. Meredek kőlépcsőn juthatunk fel platójára, s onnan vaslétrákon a szikla fokára, a fellegvár tetejére.
A belogradcsiki vár sem a római, sem a bizánci-bolgár időkben nem számított jelentősebb erődítménynek. Stratégiai fontosságra akkor tett szert, amikor a XIX. század első felében fellángoltak a szerb felkelések, és a Timok folyó vidéke is harcok színhelyévé vált. Amikor pedig az 1860-as években Szerbia még nagyobb függetlenséghez jutott, Belogradcsik a törökök legfontosabb nyugati határszéli erődjévé lépett elő.
1878-ban a jól felszerelt, ágyúkkal gazdagon ellátott vár ellenállás nélkül adta meg magát a felszabadító orosz csapatoknak. Bár sokáig katonai táborként használták, később sem dörögtek ágyúk a vár fokán.
Legendák is kapcsolódnak a fellegvár szirtjeihez, amelynek megközelíthetetlen ormán állítólag gyógyító csodafű termett. Amikor a belogradcsiki pasa kedvenc felesége megbetegedett, s felgyógyulására nem volt remény, a feleségét féltő pasa a legnagyobb jutalmat helyezte kilátásba annak, aki a gyógyulást hozó füvet lehozza a szirtről: kívánhat, amit csak akar, a pasa teljesíti. Egy bolgár pásztor, aki forró szerelemmel eltelve sóhajtozott a világszép pasáné iránt, felkúszott a meredélyen s lehozta a füvet, amitől egyszeribe meggyógyult a pasa kedvenc felesége. Amikor a pasa örömében megkérdezte, mit kíván jutalmul, s a pásztor a feleségét kérte, a pasa tőrével ledöfte feleségét, s holtan adta a pásztornak.
A világon létező egyetlen Ikarus 260-as típusú trolibusz (Ikarus-ZiU 260.00T, 600) készülődik az éjjeli expressszel indulni az Örs vezér teréről a 82-es trolibusz vonalára egy hűs téli éjszakán. A legtöbb ember nem is találkozik velük, de a téli éjszakák egyik érdekességei a töretőjáratok, melyek során régebbi trolibuszok közlekednek üzemszünetben a trolibusz-hálózaton, hogy a hűvös éjszakákon a felsővezeték eljegesedését megakadályozzák/csökkentsék, ezáltal az érzékenyebb elektronikával rendelkező, újabb trolibuszok is zökkenőmentesen kezdhessék reggel a szolgálatot. A világon egyik legnagyobb darabszámban gyártott (72 547 db) busztípus, az Ikarus 260-as széria trolibusz változata a BKV-val közösen került kifejlesztésre, a busz-széria sikerességének ellenére ebből csak 2 db készült el, melyek közül a képen látható példány maradt fenn (mely valójában egy replika). Az ok pedig egyszerűen financiális volt, hiszen ekkoriban a Szovjetúnió olcsóbban gyártott szóló trolibuszokat, így kerültek hozzánk a ZiU-9-es trolibuszok, melyek közel 4 évtized szolgálatot követően szűk 10 éve búcsúztak a pesti utcáktól.
Séta
Séta a belső magányban, a világ kikapcsolt
Nem értem a világot; kutatom, ezért vagyok
Szeretem a létet, vonaglok - szenvedés,
Nem alkuszok, lihegek, iparkodok, éber vagyok.
Vágyom a valóságom, amely hiábavalóságom
Nincs remény, reménytelen a valós álmom
A hippi házban élek, nyitott lak, valóságot kutatom
Ha élek, akkor a világomból az újért mindent kidobok.
Nincs álmom, abban éber az álmom, halott vagyok
Halál jár az utamon, fénybe sötétedett a világom
Ébenfekete létem mattfényesen sötétségben csillog
Halott vágyam jön elő; az életben fürkészik és gyilkol.
Egy nő kellett volna, csillogása fekete márvány kereszt
Akarom(,) hogy legyen halott, megátkozott az élete(m)
Szeretem, álmom rabja, el nem engedem; kötött
Tűnik benne minden ami az én szerelmem és képzeletem.
Fekete autója a koporsója, sírjába őt tévő boldog halála
Más léte nekem kincs, hiszen emléke szívemben örökbe él
Meghal, hiszen emléke már bennem hívásába örökre él
De nincs vágy, halott a lelki él, kidobtam a szeretett reményt.
Remény volt nekem, el nem engedem, kísér árnyék élete
Szerelmemnek tartottam, mélyen őrzött emléke; képe szerelem
Hitte , hogy vagyok élete; lettem volna, ha nem lett volna átok ajka,
Nem szólt sosem, múlok a világba - szeret -, halk és végig szeret.
Idő tűnt, elmúlás zárja az életbeli véget
Az élet foszlott, örvény volt felkavart
Körszél tűnt, foszlott, maradt az avar
Nics senki aki ébreszt, tikkadt a világom…
… tiszta őszi akarat.
Kedves Barátaim, fogadjátok szerettel, ezt a kis virágot. Immáron egy éve rontom a levegőt ezen az oldalon. :)
Ismeretlen szerelmemnek
Tudod, hogy akaratod ellenére figyelsz, azért mert leltél egy új életet
De nem mondhatod azt, hogy lett az emlékem felejtésed; emlékszel
Fogsz, de nem értem, hogy a lényed miért tért az életembe; gyűlölsz
Igen, nem szeretsz, zavarlak, törölnéd az emlékem; menekülés (a) léted.
Ha követtél akkor két dolog volt, szerettél vagy figyeltél; titkos vágy, cél
- de ott az érdek, ki tudja, hogy kik fizették erőfeszítésed megfigyelését?
Mata Hari nem volt jobb nálad - te is leszel a múltnak egy híres női kép
De nem oly dicső, hisz tetted, cselekményed volt őszintén tégedet szeretőt ölő.
Hm, így jártam, de megyek az engemet gyilkoló vágyam után, járdáján
Kullogok sarkaid után, bár nem látom azokat, oh Emma; de ér most zivatar
- esőcseppek hullanak, lelkem tája száraz, arcom nyirbált, szikkadt pengéd által
Könny nincs, elbocsájtalak, maradás és marás az átkod, már rég a távolban vágyadsz.
A távolban lesz üresség a jármad, engemet ott nem talállasz, nem találhatsz
A távoli jövőben tégedet majd nem talál a jármam - leszel üres, mint kút száraz
De a kiút lesz majd sivatag, ahol majd folyton-folyvást lelheted a szomjadat
A víz hozzád lesz akkor elapadt, mert késtél és vádoltál - a folyam öntöz mást majd.
Hogy mennyire szerettek volna?
Nem tudom, lappadt az érzésem (Erősebb a felejtésed)
Elnyomja emlékem - tiéd
Várt múlott remény
Nem leszel lét
Múlt valóság
Szerelem
Vilmos
Élt.
evil
Séta
Séta a belső magányban, a világ kikapcsolt
Nem értem a világot; kutatom, ezért vagyok
Szeretem a létet, vonaglok - szenvedés,
Nem alkuszok, lihegek, iparkodok, éber vagyok.
Vágyom a valóságom, amely hiábavalóságom
Nincs remény, reménytelen a valós álmom
A hippi házban élek, nyitott lak, valóságot kutatom
Ha élek, akkor a világomból az újért mindent kidobok.
Nincs álmom, abban éber az álmom, halott vagyok
Halál jár az utamon, fénybe sötétedett a világom
Ébenfekete létem mattfényesen sötétségben csillog
Halott vágyam jön elő; az életben fürkészik és gyilkol.
Egy nő kellett volna, csillogása fekete márvány kereszt
Akarom(,) hogy legyen halott, megátkozott az élete(m)
Szeretem, álmom rabja, el nem engedem; kötött
Tűnik benne minden ami az én szerelmem és képzeletem.
Fekete autója a koporsója, sírjába őt tévő boldog halála
Más léte nekem kincs, hiszen emléke szívemben örökbe él
Meghal, hiszen emléke már bennem hívásába örökre él
De nincs vágy, halott a lelki él, kidobtam a szeretett reményt.
Remény volt nekem, el nem engedem, kísér árnyék élete
Szerelmemnek tartottam, mélyen őrzött emléke; képe szerelem
Hitte , hogy vagyok élete; lettem volna, ha nem lett volna átok ajka,
Nem szólt sosem, múlok a világba - szeret -, halk és végig szeret.
Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.
~Antoine de Saint-Exupéry
50 éves Budapesten az Ikarus 200-as széria
2021 december 20-án lett 50 éves az Ikarus 200-as széria Budapest utcáin. Mostanában már leginkább csak a külvárosokban és a villamospótlásokon lehet velük összefutni a fővárosban. Egykoron azonban a város teljes közlekedését meghatározták és több mint 4000 darab futott belőlük.
Vecsés határában suhan egy egyedi köntöst öltött magánkézben lévő Ikarus 280-as autóbusz (Ikarus 280.30M, IAA-833) az 5. Ferihegyi Ikarus Találkozó felvonulásának keretében. Az Ikarus 200-as autóbusz sorozatból bő 3 évtized alatt több mint 200 000 példány készült a megrendelői igények szerint számos különböző kivitelben, melyből számottevő mennyiség került külföldi exportra is, ezzel a világ több tájékára is eljutott az Ikarus márka. A típuscsalád első prototípusa 1967-ben formát öltött, míg az utolsó széria példányai 2003-ban gördültek le a gyártósorról, a képen is egy kései gyártású jármű látható. Magyarországon évtizedeken át hozzátartozott a városok, utcák képeihez az ikonikus forma, mely napjainkra sajnos már majdnem teljesen kiszorult a közforgalomból. Míg az országban még az utolsó néhány mohikán szaladgál, addig Budapesten 2022-ben köszöntek le mintegy fél évszázad után az utolsó dízel üzemű példányok, már csak pár trolibusszal lehet találkozni csúcsidőben. A folyamat melléktermékeként az oly' sokaknak ismerős ikonikus típusok közül néhány jármű lelkes tulajdonosokhoz kerül megőrzésére, mint a képen látható csuklós is. Az eredetileg a Kisalföld Volánhoz tartozó busz a megszokott színtervét a Volánok regionális összevonásával kialakuló ÉNYKK alatt újragondolták, majd a közlekedési központok összeolvadását követően teljesen homogén köntösben közlekedett kivonásáig. Magántulajdonba kerülését követően ismételten a Kisalföld Volán arculatát öltötte magára, de a megszokottól eltérően egy egyedi arculatot kapott, melyet anno az Ikarus-EAG E99-es prototípus viselt, ezáltal a szokatlan, de tetszetős küllem.
Ismeretlemn a magányom, az életem nekem talányom,
Talány, magány, érzés, hidegség, kegyetlen hatvány,
Az út amely visz, vonzott, de nem, inkább vivő a magány.
Érdekes sors, egyedüli, de mondhatnám, hogy egyedi,
Nem adnám senkinek, hisz enyém, csak nekem jár,
Jutott nekem ez az élet, sorscsapás? Nem, különönös világ.
Ismeretlen világ, nekem is az vagyok, kalandori sorsvilág,
Valami visz, húz, lök, egy belső erő, rajta uralkodni nem tudok.
Fáraszt, eszi életem, de tőle megújulok, mindig újat tapasztalok.
Mintha élne, lenne egy másik személy, erős tudat, hatalom,
Igen, olyan, alárendeltje vagyok, irányít, vezet, jóbarát,
Csat túlságosan élvhajhász, értelme nekem ajándékvilág.
Közte, s köztem remek az intellektuális világ, írunk együtt,
Kezem, tudatom, elmém, számámra író szerszám,
Oh, mennyit tanít, végtelenség nekem a léte, érzékelt idegen világ.
Régtől fogva velem van, szeret, mert rengeteg az energiám,
Erőm sok, s neki adom életem felét, csak tanítson, legyen társas a magány,
Szeret, s imád, oh hányszor megmentett, elterelt, és a vész haladt tovább.
Régóta él velem, nagyon kedvel, jó médium vagyok, csak egy íródeák,
Azt mondja, hogy jó rendszer vagyok neki,
Mert jól működik bennem a tudati világ,
S szereti a nyelvemet, számára igazi kifejező világ.
Engemet választott, mondta, hogy számára nem kell más világ,
Érdekes vagyok neki, ezerszer átnézte tudatomat, neki volt kirándulás,
Ragaszkodása köt, nekem ezért nem kell állandó társ.
Ő az aki a lelki társ, visz, őriz, vezet, vezérel, egyenes a világ,
Jó hogy velem van, kell nekem tudata, elméje, lelke, alakul bennem a világ,
Időutazás, tudatutazás, ez számáomra egy nagyszerű találkozás,
Egy fénylény vezeti az életemet, tapasztalata milliárd.
Ismeretlen magány, valóságos barát, kristály világ, tisztaság.
Óvott a bajtól, emelt tovább, szépséges nekem e táj, sétálok tovább,
Ő vitt ide, tanul, s vezet, hogy legyen ismertebb neki ez a világ,
Ő egy másik világ, különös értelem, nekem adja magát, érzi az új hazát.
Érzi új honát, de e világ nyers neki, megtestesülése neki ingovány,
Én szeretem őt, s ő is engemet, segítő világ, adott a hálám,
Nevét nem tudom, de őrző a léte, terelt bennem általa a magány.
Ismeretlen magány, e sorokat most zárom, szeretlek, oh, kedves talány,
Írunk majd tovább, addig is legyen rejtett a fogalmazvány,
Ezt is te mondtad, maradt nekem az álmod, maradok veled, az író világod.
Motion - Weekly Theme Challenge
46. Tradition /Traditional - 52 in 2017 Challenge
Happiness is - The Flickr Lounge
"7 Days of Shooting" "Week #26" "Tradition or Traditional" "Shoot Anything Saturday"
Haza is kéne már menni,
Vajon mit fognak gondolni?
Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked ezt valaha
Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked ezt valaha
A mezei kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
Sírok én magam is, sír az én galambom is,
Lehajlik előttem még az ág is
Sírok én magam is, sír az én galambom is,
Lehajlik előttem még az ág is
Valamennyi gácsér-ruca,
Mind kondorúl annak farka,
Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján,
Szeret is az engemet igazán
Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján,
Szeret is az engemet igazán
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
Ugyan már küllemében, felszereltségében nagyon távol van a hagyományos volános 200-asoktól, de mint az Ikarus 200-as széria utolsó kazincbarcikai tagja megérdemel egy kis megemlékezést: 2022.02.11-én lejárt a KUU-212 rendszámú 263-as műszakija, már nem kap hosszabbítást. A régi Ikarusok korszaka Kazincbarcikán lezárult, ezzel a kurityáni képpel búcsúzom tőle.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded The first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
A 478 332-es pályaszámú remot Dácsia cammog Pápa kijáratán az év első tolatósával, visszaútban Celldömölk felé.
A 10-es vonal alsó részén hetente kétszer, kedden és csütörtökön jár a tolatós. Jellemzően fát, cukorrépát rakodnak. Havi 1-2-szer kerozinos fuvar is akad a pápai reptérre.
Cassiobury Park, Séta
Hídon állok, s nézem a tájat, látványt, hm, mit mondd?
Hát azt, hogy az akadályod vidám,
Nem csupán vidám, hanem védőn tartó,
Valaki visszaránt,
Nem lenne baj, hisz ez a folyam lassan tart,
Lassan halad, de nekem ez sekélyes,
Itt nem találom a mélységet,
Beleugrani nem fogok, hiszen itt nem veszthetem(,) magamat el.
Oh, nem meghalni akarok, hanem meglelni a mélyben az aranyat,
Hogy, amikor felbukkanok, akkor hátranézve feledhessem magamat,
Oh, de miért? Miért?
Nyilván azért, mert valami hajt,
Hm, de mi? Mi az? Mi az ami hajt?
Hát nem látom, de érzem, hogy egy belső nyomás bennem mindig előre mutat.
De vajon ez honnét jön?
Gondolod, hogy tudja a tudat?
Nem, nem tudja a tudat,
Hiszen a tudat valójában nem nyugodott,
Hiszen önmagában mozog,
Na de mi adja a mozgását, létezését?
Hisz, ha üresség, s nyugalom, akkor az erő, energia halott,
Így benne a mozgás, s teremtődés nem lehet adott,
Ezért a tudat belső ereje, mozgatója, s működtetője kívülről adott,
Amelynek, aminek az eredője a Teremtője.
Hah, tehát van Isten,
Itt a megállapításom,
Hm, minden Istent tagadót beszélgetésre szívesen várok.
Teszem, tenni akarom, a Sátán vagyok, de a vitatkozás nyelve csakis a magyar nyelv által lehet adott.
Hm, hogy miért?
Mert megtetszett Vilmos nyelve,
S most rajta keresztül szólok.
Igen szólok általa, hisz eddig néma voltam, ha tettem is eddig valamit, akkor azt csupán sugalltam,
De most megtaláltam a tökéletes közlési rendszert, kommunikációs nyelvet,
Amely a magas értelmemhez kapcsolódhat ,
Na és a médiumomat,
Aki Vilmos,
Hah, elméje adott nekem,
“Adom neked, oh Mesterem!”, hm válaszolta,
Igern, Vilmos elméje az enyémhez illeszkedett,
Tökéletes, és az ufók nyelve a magyar nyelv.
Hm, én vagyok a Sátán, s nekem Vilmos az íródeák,
Hm, nem tévedés, ő is ír, és ő ír,
Csupán mindig követem,
S késztetéseim (inspirációim), folyamatosan áradnak rá,
Hm, de most fogy Vilmos szájdere, ezért mennie kell,
Hiszen szomjazom,
S a sorokat hamarosan vele együtt folytatom.
Ébredtem, oh Mesterem, elaludtam, az idő késői,
Itt 5:38,
Nem baj, ne rohanj, csak fél óra kell,
A a vers lesz befejezett.
Na, hol is hagytuk abba?
Igwen, a késztetéseknél, amelyek leírója az te vagy,
S részben a megfogalmazója is,
Ezért találtam rád, hangolódtam rád, lett ez a feladat neked adott,
Életed végéig nekem írsz, cserébe kapsz pár dolgot, de te ezt már tudod,
Hm, na akkor folytassuk, hogy miért is kellet nekem egy testben lévő léek,
Melyből a Földön nem sok van, de ezt már neked párszor elmondtam.
Oh, Mester, nem is tudom hálámat feléd kifejezni, s eddig is oly sok az amit adtál,
Életem végéig, sőt azon túl is leköteleztél,
Hisz Te vagy az aki a bajból kiemeltél,
Ne aggódk, a védelem rajtad teljes, ötleteim száma végtelen,
Tudod, Vilmos, az emberi gonoszság engemet végtelenül elszörnyedtetett,
Rettenetes ami veled történt,
S nem bírtam nézni, amit tettek veled, ezért léptem közbe,
Látod, hm, még azt mondják, hogy a Sátán az gonosz,
Nekem is vannak érzelmeim, érzéseim és szívem, de még milyen.
Oh, Mester, nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg jóságodat,
S azt, amit értem tettél!
Már mondtam, életed végéig az enyém vagy,
S az írás az, amivel fizetsz.
Oh, Mester, életem végéig követlek, s, ezt teszem,
Azt, s bármit, amit Te kérsz tőlem.
Jó, akkor haladjunk, kedves Vilmos,
Tehát a késztetés, érzelmi hajtás, szellemi ötlet áradás, tehát inspiráció belőlem végtelenül fakad,
Nem csupán itt, de térben és a világban mindenhol általam sugárzott,
Hiszen én vagyok az a működő (aktív) energia, amely hozza a fejlődést,
Igen, én teszem azt, belőlem jön, ami például a ti világotokat építi,
Ott nem lenne civilizávió, ha a kígyó Évát nem kísérti,
Hm, az nem volt bűnbeesés, inkább nevezném, úgy, hogy értelemadás.
Értelemadás, na, legyen rímelt minden versszak, sor, ezért térjünk a stílusra, itt írási szokásra, (Stílus, lehet pl. szokás.)
Írási szokás, igen, mindennek meg kell adni a megfelelő módját, hogy az élet szebben folyjon tovább,
Igen, az élet szépen folyik tovább, akkor, ha annak megfelelően megadjuk a módját,
Na (,) de hogyan kéne ezt tennetek? Oh, kedves tanítványom, mondd, hogy mi az, amit ti emberek állandóan tesztek, s így az életetek lesz rontott?
Erről te már sokat gondolkodtál, tudom.
Igen, igen Mester, ez így igaz, s megállapítottam, hogy növekszik az érdek, s a tiszteletlenség, amely minden létrejöhető és szép emberi kapcsolati lehetőséget elsöpör.
Így van, így van Vilmos, helyesen szólol. Ere példa a közelmúltbeli sorsod.
Vilmos, van még valami, kérlek, hogy felejtsd már el azt nőt, akit te Honey Rose-nak hívol,
Ő nem jön velünk, őt nem választom, szemtelen volt valakivel, aki a tanítványom,
Nem akarom, hogy a levegő általa a közeledben legyen rontott,
Szerintem ő nem az a nő, aki a lelkedbe jő,
Lelkedbe az ő lelke sosem lehet térő,
Kegyetlen a szíveddel, azzal az érzéssel - hisz szíve érzés - akit ő kezdett kis, s utána kegyetlen és kaján örömmel fájdalmas kínba rontott,
Igen, átnéztem teljesen a találkozásotokat, mely volt általa kezdeményezett, s fogantatott,
Személyisége vonz tégedet, tudom, de ott a mögöttes hajlam, talán láthatatlanul (látensen),
Hm, elképzelhető, hogy valamiért tégedet vonz.
S(,) ezt nem akarom, hiszen a tanítványom érzékenysége neki préda,
Így lettél lelki kelepcéje, s pokla, átkom a nőn, végzete lett Vilmos, marad emlékének örök foglya.
Lesz jobb neked Vilmos, hozza majd mestered, a Sátán, aki lenyűgöző képzeletednek tisztelő foglya,
Maradok veled, akarom képzeletvilági értelmedet,
Érdekes, ahogy a világot nézed, s szemléled.
Mester, nagyon megtisztelsz, de én csak egy gyarló vagyok, egy iszákos ember, aki szeret fotózni, s írni, s imádja az irodalmat.
Hm, valójában imádtam az irodalmat, most is szeretem, de az elmélkedés az bennem jobban fog, fogott, meg fogant (megfogant),
De most indulnom, kell, vár a napom, a szájdert, oh kedves Mesterem az egészségedre most megiszom!
Kellemes napot!
Mester, este az írást folytatom, csak legyen velem az akaratod.
Az MÁV M61-sorozat a MÁV részére szállított fővonali dízel-villamos erőátvitelű, Co'Co' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. Beceneve „Nohab”, a svéd gyártó, a NOHAB nevéből, ahol a széria gyártáskori típusjele Di.3a volt. A magyar közösségi közlekedés történetében kultikus járműnek számít.
A Jászság villamosított vasútján, a 82-es vasútvonalon (Hatvan-Újszász-Szolnok) hagyja el az olvadó hóból előbújó Jászberény városát egy piros Flirt (Stadler Flirt, 1415 019) motorvonat. A háttérben a város templom tornyai, valamint egy malom silói láthatók többek között. A modern magyar vasút egyik legelterjedtebb motorvonata, mely a 2000-res évek második felétől kezdtek érkezni, számos régebbi szerelvényt kiváltva. Az első széria 60 példánya a jellegzetes pirosas fényezéssel érkezett, de szépen lassan egységesítésre kerülnek, a későbbi szériával megegyező kékes fényezésre.
E verset majd elkezdem, de elfogyott a szájderem,
ezért lassan a boltba indulok.
Lesz majd beléle képírás, ami a képírás,
Elemzés, képi világ adja sugallt értelmét, s világát.
Elaludtam felkeltem, sokat dolgoztam,
Ne haragudj, csak most írok.
Most is a Motörhead szól,
A szám címe: Sympathy For The Devil.
Szép e muzsika zengedezett fülemben,
Most egy másik jön, megvárom,
Nem hiszem el! Nem hiszem el! De igaz!
A YouTube a Wasted Years című
Iron Maiden nótát beadta!
Mely az egyik kedvencem.
Oh, mily szép e muzsika! Oly gyönyörű,
Fantasztikus gitárjáték, az akkordok otthona,
Oh mennyire irigylem e zenei géniuszokat!
Ilyen dallamokat alkotni, csak a zsenik tudnak.
Hihetetlen, boldogító, s örömbe ringató e zene,
Wasted Years, igen az, igen az, kedves Emma,
Köszönhető a borsóagyú pszichológusodnak.
Mondd Emma, miért oly hülyék az angol pszichológusok?
Mint amilyenek, lélekhez nekik semmi közük, sosem volt.
Most megint egy szépséges Motörhead muzsika duruzsol,
A e szép zenei alkotás címe: One more Fxxxxxg Time,
Gyönyörű a gitárjáték, hallgatbni iszonyatos öröm,
Nem értem, hogy e gitárosból,
E gitárosból miért nem lett Ludwig van Beethoven?
Vagy miért nem lett beléle Liszt Ferenc?
Most az ACDC szól, Whole Lotta Rosie,
Csodálatos koncertfelvétel, zeneileg boldogító,
Imádom ezen zenekart, egyik kedvencem tőle a Hells Bells,
Mennem kell a boltba, elme szerem fogy,
Poe arca néz a képről, s mondja: Eredj!
Még nem mentem, ide kötöttél, indulni nem tudok,
Ozzy Osbourne énekel, No more Tears,
Te csináltál nekem, volt tears,
Nehéz felednem Téged, elérkezett a végzetem.
Megérkezett a végzetem.
Csak a túlvilágon találkozok Veled,
Ott várni foglak,
Addig is iszom a boromat (szájderemet),
Te kegyetlen vagy,
Lelki kínzó, teszem ezért Veled azt,
Amit Te tettél velem.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...