csodaszép vérszilvafa-Prunus cerasifera 'Woodii' virágja, anyuék kertjében!

Imádom a tavaszt!

Katinkának Sok Szerettel, csak mert tudom hogy nézed:D

Tiszaalpár alsó megállóhely után nem sokkal döcög a 478 239-es Dácsia 3 tartálykocsival Kiskunfélegyházára. A tolatós tehervonat általában hétfőn, szerdán és pénteken közlekedik. Legtöbbször a Flaga Hungária Kft. Lakiteleki töltőüzemét szolgálja ki, azonban néha az elegy kiegészül Lakitelek állomáson feladott fával rakott kocsikkal.

74301 Lakitelek-Flaga Gáz iparvágány - Kiskunfélegyháza

A világ első széria Szergeje 2015-2016-ban Dombóvár-Bátaszék-Baja környékén dolgozott felújítása és eredeti színtervre visszafestése után. Azóta eltelt szűk 10 év, a külseje ramaty állapotban, elkerült Záhonyba, ahol dolgozni sem dolgozik már hónapok óta. De a jövő talán szép lesz neki.

World's first seria M62 loco in 2015-2016 worked around Dombóvár-Bátaszék-Baja after its big repair, when it got back its original 1965 arriving painting. Since then the look of the loco amortized under the almost 10 years, transferred to Záhony area and does not works now for months. But the future maybe will be bright for this loco.

50-es Csöpi tolja be a rakott cukorrépa vonatot a kaposvári cukorgyár területére, egy őszi délutánon. Egy átlagos napon általában 2-szer vagy 3-szor tolatnak Csöpivel, de ez természetesen függ attól is, hogy a gyár milyen ütemben dolgozik, illetve hogyan tudja fogadni a vonatokat.

Kaposvár 2022. 10. 22.

Ősi fa, Merry Hill egyik koronája az ég felé néz,

Maga sem tudja már, hogy hány telet megért,

S szeri, s száma éveinek, de tudja, hogy régen él,

Sok szelet borzal majd minden ága addig is,

Amíg a fölbe vissza nem tér.

Onnét bújt,

Onnét kelt,

Húzza vissza,

Az öröklét.

Urbino - veduta panoramica

il mio sito

Győr városának akkori rangidőse, a hajdani Kisalföld Volán egyik Ikarus 280-as autóbusza (Ikarus 280.52, AFF-671, ex BY 78-01) suhan 5-ös járatával Kismegyerre a Szigethy Attila út és a Szent Imre út kereszteződésében. A település Várpalota mellett az utolsó az ország közlekedéstörténetében, ahol az Ikarus 200-as széria példányai rendszeres résztvevői voltak a helyi járati közlekedésnek, itt ekkor még 4 db, míg Várpalotán 2 db csuklós színesítette a városképet.

Fig jam and fruit. The sweetest fruit.

Lelkes utasokkal fedélzetén süvít 74-es nosztalgia járatával a BKV egyetlen Ikarus 260-as trolibusza a Károly körút irányába. (Ikarus-ZiU 260.00T, 600). A világon egyik legnagyobb darabszámban gyártott (72 547 db) busztípus, az Ikarus 260-as széria trolibusz változata a BKV-val közösen került kifejlesztésre, a busz-széria sikerességének ellenére ebből csak 2 db készült el, melyek közül a képen látható példány maradt fenn (mely valójában egy replika). Az ok pedig egyszerűen financiális volt, hiszen ekkoriban a Szovjetúnió olcsóbban gyártott szóló trolibuszokat, így kerültek hozzánk a ZiU-9-es trolibuszok, melyek közel 4 évtized szolgálatot követően szűk 10 éve búcsúztak a pesti utcáktól.

Kispál és a borz - Én, szeretlek, téged

................

Harmatos fű, csiga, peterakás, csiga

Menj tovább ezekért

Az úton, csiga, ameddig visz a

Zutolsó csepp csigavér

Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én

Tudjuk, az alatt milyen szerény

Az esély arra, hogy egy arra járó

Csak úgy három szót vágjon belém:

....................

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély

Most az ujjam a szemedhez ér

Mindenki fél, csiga, mindenki fél

Hátradőlni csak Istennek ér

Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én

Tudjuk, az alatt milyen szerény

Az esély arra, hogy egy arra járóba

Pár szót vág egy másik lény:

Az „én”-t, a „szeretlek”-et

És azt, hogy téged, lett

Egy szív, ami itt úgy üzemel,

Hogy kiáll belőle, hogy „szer”

Plusz ebben a tóban egy tengeralattjáró

Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló

Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának

Itt akkora boldogság van,

Hogy ide már csak műanyag játékok járnak

Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi

A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,

Amilyen a festmény, ott én vagyok az a fekvő ember,

Aki csigaszemet piszkál, háttérben tó esetleg tenger

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, csiga

Nincsen veszély, csiga........

Tekergős járatával érkezik Rákoskeresztúr és Madárdomb határán található egyik megállójába a BKV egyik Ikarus 412-es autóbusza (Ikarus 412.10A, BPI-020, később AA CV-201). Budapestre az ezredforduló környékén érkezett a típus, ezáltal a BKV első alacsonypadlós buszai lettek ezek. Ezek Magyarországon az Ikarus 400-as széria utolsó képviselői, melyek már csak a fővárosban közlekednek, néhány alacsonypadlós autó- és trolibusz formájában.

Vörös homokkőből formált szeszélyes formájú sziklaképződmények keretezik be a belogradcsiki várat. A nagy kőtömbökből rakott bástyafalak közti kapun a XVIII. századi török várba jutunk. A fellegvár, melynek egyes falai még római eredetűek, teljesen beleépült a sziklacsúcsok tömkelegébe. Meredek kőlépcsőn juthatunk fel platójára, s onnan vaslétrákon a szikla fokára, a fellegvár tetejére.

A belogradcsiki vár sem a római, sem a bizánci-bolgár időkben nem számított jelentősebb erődítménynek. Stratégiai fontosságra akkor tett szert, amikor a XIX. század első felében fellángoltak a szerb felkelések, és a Timok folyó vidéke is harcok színhelyévé vált. Amikor pedig az 1860-as években Szerbia még nagyobb függetlenséghez jutott, Belogradcsik a törökök legfontosabb nyugati határszéli erődjévé lépett elő.

1878-ban a jól felszerelt, ágyúkkal gazdagon ellátott vár ellenállás nélkül adta meg magát a felszabadító orosz csapatoknak. Bár sokáig katonai táborként használták, később sem dörögtek ágyúk a vár fokán.

Legendák is kapcsolódnak a fellegvár szirtjeihez, amelynek megközelíthetetlen ormán állítólag gyógyító csodafű termett. Amikor a belogradcsiki pasa kedvenc felesége megbetegedett, s felgyógyulására nem volt remény, a feleségét féltő pasa a legnagyobb jutalmat helyezte kilátásba annak, aki a gyógyulást hozó füvet lehozza a szirtről: kívánhat, amit csak akar, a pasa teljesíti. Egy bolgár pásztor, aki forró szerelemmel eltelve sóhajtozott a világszép pasáné iránt, felkúszott a meredélyen s lehozta a füvet, amitől egyszeribe meggyógyult a pasa kedvenc felesége. Amikor a pasa örömében megkérdezte, mit kíván jutalmul, s a pásztor a feleségét kérte, a pasa tőrével ledöfte feleségét, s holtan adta a pásztornak.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fehér ékszere, a közelmúltban felújított, ikonikus formájú, Ikarus 66-os autóbusza (Ikarus 66.62, OT 81-53, ex GC 64-83) repeszt az országúton a III. Ferihegyi Ikarus találkozó keretében tavaly kora ősszel. Az '50-es években született Ikarus 55 és 66 típusok, becenevükön a "Farosok" (mely farmotoros kialakítására és egyedi hátsójára utal) jellegzetes formáviláguk által közkedvelt darabjai a hasonló rendezvényeknek. Az 55-ösök távolsági forgalomra készültek, a 66-osok pedig (elő)városira, az '50-es évektől a '70-es évekig egyik meghatározó típusa volt az ország buszközlekedésének, helyüket a már 50 éves Ikarus 200-as széria vette át, mely utolsó példányai napjainkban futnak ki, a 66-os Farosok a 266-osok beszerzésével szorultak ki a közforgalomból. Számos példányt exportáltak Szovjetúnióba és Németországba, ahol több példány is szép állapotban megőrzésre került.

A világon létező egyetlen Ikarus 260-as típusú trolibusz (Ikarus-ZiU 260.00T, 600) készülődik az éjjeli expressszel indulni az Örs vezér teréről a 82-es trolibusz vonalára egy hűs téli éjszakán. A legtöbb ember nem is találkozik velük, de a téli éjszakák egyik érdekességei a töretőjáratok, melyek során régebbi trolibuszok közlekednek üzemszünetben a trolibusz-hálózaton, hogy a hűvös éjszakákon a felsővezeték eljegesedését megakadályozzák/csökkentsék, ezáltal az érzékenyebb elektronikával rendelkező, újabb trolibuszok is zökkenőmentesen kezdhessék reggel a szolgálatot. A világon egyik legnagyobb darabszámban gyártott (72 547 db) busztípus, az Ikarus 260-as széria trolibusz változata a BKV-val közösen került kifejlesztésre, a busz-széria sikerességének ellenére ebből csak 2 db készült el, melyek közül a képen látható példány maradt fenn (mely valójában egy replika). Az ok pedig egyszerűen financiális volt, hiszen ekkoriban a Szovjetúnió olcsóbban gyártott szóló trolibuszokat, így kerültek hozzánk a ZiU-9-es trolibuszok, melyek közel 4 évtized szolgálatot követően szűk 10 éve búcsúztak a pesti utcáktól.

Séta

Séta a belső magányban, a világ kikapcsolt

Nem értem a világot; kutatom, ezért vagyok

Szeretem a létet, vonaglok - szenvedés,

Nem alkuszok, lihegek, iparkodok, éber vagyok.

Vágyom a valóságom, amely hiábavalóságom

Nincs remény, reménytelen a valós álmom

A hippi házban élek, nyitott lak, valóságot kutatom

Ha élek, akkor a világomból az újért mindent kidobok.

Nincs álmom, abban éber az álmom, halott vagyok

Halál jár az utamon, fénybe sötétedett a világom

Ébenfekete létem mattfényesen sötétségben csillog

Halott vágyam jön elő; az életben fürkészik és gyilkol.

Egy nő kellett volna, csillogása fekete márvány kereszt

Akarom(,) hogy legyen halott, megátkozott az élete(m)

Szeretem, álmom rabja, el nem engedem; kötött

Tűnik benne minden ami az én szerelmem és képzeletem.

Fekete autója a koporsója, sírjába őt tévő boldog halála

Más léte nekem kincs, hiszen emléke szívemben örökbe él

Meghal, hiszen emléke már bennem hívásába örökre él

De nincs vágy, halott a lelki él, kidobtam a szeretett reményt.

Remény volt nekem, el nem engedem, kísér árnyék élete

Szerelmemnek tartottam, mélyen őrzött emléke; képe szerelem

Hitte , hogy vagyok élete; lettem volna, ha nem lett volna átok ajka,

Nem szólt sosem, múlok a világba - szeret -, halk és végig szeret.

Idő tűnt, elmúlás zárja az életbeli véget

Az élet foszlott, örvény volt felkavart

Körszél tűnt, foszlott, maradt az avar

Nics senki aki ébreszt, tikkadt a világom…

… tiszta őszi akarat.

The Rome-Giardinetti railway is a narrow gauge suburban railway that connects the center of the Italian capital with the Centocelle district. The 950 mm gauge 5.6 km long line is the last remaining section of the former Rome-Frosinone suburban railway, which has been gradually shortened over the years. Giardinetti station became the terminus in 2008, after the section to Pantano was converted into a metro. Since 2015, trains have only run as far as the Centocelle terminus, with no service on the remaining 3.6 km section to Giardinetti.

In addition to the 5 vehicles of the 830 series that entered service in the early 2000s, the three-unit vehicles of the 420 series, which will be 100 years old next year, continue to operate. Of the Methuselah vehicles, 4 are currently operational, 420, 421, 423 and 425, and their associated control cars. In addition to these, two more motor cars remain from the similar-aged 100 series, the 109-110, and the 104-106-082.

In the picture, the motor train with the 056-421-063 composition leaves the depot and arrives at Centocelle terminus to enter service towards the Rome Laziali terminus.

__________________________

A Róma-Giardinetti vasút egy keskeny nyomközű elővárosi vasút, mely az olasz főváros központját köti össze Centocelle városrésszel. A 950mm-es nyomtávú 5,6 km hosszú vonal a korábbi Róma-Frosinone elővárosi vasút utolsó megmaradt szakasza, melyet az évek során fokozatosan rövidítettek vissza. Giardinetti állomás 2008-ban lett a végállomás, miután a Pantano-ig tartó szakaszt metróvá alakították. A vonatok 2015 óta csak Centocelle végállomásig járnak, a fennmaradó 3,6 km-es szakaszon Giardinetti-ig nincs közlekedés.

A kétezres évek elején forgalomba állt 830-as sorozat 5 járműve mellett továbbra is közlekednek a jövőre 100 éves 420-as széria háromegységes járművei. A matuzsálem járművekből jelenleg 4 üzemképes, a 420, a 421, a 423 és a 425, illetve a hozzájuk tartozó vezérlőkocsik. Ezek mellett a hasonló korú 100-as szériából is megmaradt még kettő motorkocsi, a két egységes 109-110 páros, és a három egységes 104-106-082.

A képen a 056-421-063 összeállítású motorvonat áll ki a kocsiszínből Centocelle végállomásra, hogy forgalomba álljon Róma Laziali végállomás felé.

__________________________

2025.02.15. 11:04

Vecsés határában suhan egy egyedi köntöst öltött magánkézben lévő Ikarus 280-as autóbusz (Ikarus 280.30M, IAA-833) az 5. Ferihegyi Ikarus Találkozó felvonulásának keretében. Az Ikarus 200-as autóbusz sorozatból bő 3 évtized alatt több mint 200 000 példány készült a megrendelői igények szerint számos különböző kivitelben, melyből számottevő mennyiség került külföldi exportra is, ezzel a világ több tájékára is eljutott az Ikarus márka. A típuscsalád első prototípusa 1967-ben formát öltött, míg az utolsó széria példányai 2003-ban gördültek le a gyártósorról, a képen is egy kései gyártású jármű látható. Magyarországon évtizedeken át hozzátartozott a városok, utcák képeihez az ikonikus forma, mely napjainkra sajnos már majdnem teljesen kiszorult a közforgalomból. Míg az országban még az utolsó néhány mohikán szaladgál, addig Budapesten 2022-ben köszöntek le mintegy fél évszázad után az utolsó dízel üzemű példányok, már csak pár trolibusszal lehet találkozni csúcsidőben. A folyamat melléktermékeként az oly' sokaknak ismerős ikonikus típusok közül néhány jármű lelkes tulajdonosokhoz kerül megőrzésére, mint a képen látható csuklós is. Az eredetileg a Kisalföld Volánhoz tartozó busz a megszokott színtervét a Volánok regionális összevonásával kialakuló ÉNYKK alatt újragondolták, majd a közlekedési központok összeolvadását követően teljesen homogén köntösben közlekedett kivonásáig. Magántulajdonba kerülését követően ismételten a Kisalföld Volán arculatát öltötte magára, de a megszokottól eltérően egy egyedi arculatot kapott, melyet anno az Ikarus-EAG E99-es prototípus viselt, ezáltal a szokatlan, de tetszetős küllem.

Vörös homokkőből formált szeszélyes formájú sziklaképződmények keretezik be a belogradcsiki várat. A nagy kőtömbökből rakott bástyafalak közti kapun a XVIII. századi török várba jutunk. A fellegvár, melynek egyes falai még római eredetűek, teljesen beleépült a sziklacsúcsok tömkelegébe. Meredek kőlépcsőn juthatunk fel platójára, s onnan vaslétrákon a szikla fokára, a fellegvár tetejére.

A belogradcsiki vár sem a római, sem a bizánci-bolgár időkben nem számított jelentősebb erődítménynek. Stratégiai fontosságra akkor tett szert, amikor a XIX. század első felében fellángoltak a szerb felkelések, és a Timok folyó vidéke is harcok színhelyévé vált. Amikor pedig az 1860-as években Szerbia még nagyobb függetlenséghez jutott, Belogradcsik a törökök legfontosabb nyugati határszéli erődjévé lépett elő.

1878-ban a jól felszerelt, ágyúkkal gazdagon ellátott vár ellenállás nélkül adta meg magát a felszabadító orosz csapatoknak. Bár sokáig katonai táborként használták, később sem dörögtek ágyúk a vár fokán.

Legendák is kapcsolódnak a fellegvár szirtjeihez, amelynek megközelíthetetlen ormán állítólag gyógyító csodafű termett. Amikor a belogradcsiki pasa kedvenc felesége megbetegedett, s felgyógyulására nem volt remény, a feleségét féltő pasa a legnagyobb jutalmat helyezte kilátásba annak, aki a gyógyulást hozó füvet lehozza a szirtről: kívánhat, amit csak akar, a pasa teljesíti. Egy bolgár pásztor, aki forró szerelemmel eltelve sóhajtozott a világszép pasáné iránt, felkúszott a meredélyen s lehozta a füvet, amitől egyszeribe meggyógyult a pasa kedvenc felesége. Amikor a pasa örömében megkérdezte, mit kíván jutalmul, s a pásztor a feleségét kérte, a pasa tőrével ledöfte feleségét, s holtan adta a pásztornak.

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.

~Antoine de Saint-Exupéry

Tihany kerülő nosztalgia járatát teljesíti a Kapos Volán egykori "faros" nosztalgia autóbusza (Ikarus 55.14, FAROS-1, ex GWV-885). Az 55-ösök távolsági forgalomra készültek, a 66-osok pedig (elő)városira, az '50-es évektől a '70-es évekig egyik meghatározó típusa volt az ország buszközlekedésének, helyüket a már 50 éves Ikarus 200-as széria vette át, mely utolsó példányai napjainkban futnak ki, a 66-os Farosok a 266-osok beszerzésével szorultak ki a közforgalomból. Számos példányt exportáltak Szovjetúnióba és Németországba, ahol több példány is szép állapotban megőrzésre került.

50 éves Budapesten az Ikarus 200-as széria

2021 december 20-án lett 50 éves az Ikarus 200-as széria Budapest utcáin. Mostanában már leginkább csak a külvárosokban és a villamospótlásokon lehet velük összefutni a fővárosban. Egykoron azonban a város teljes közlekedését meghatározták és több mint 4000 darab futott belőlük.

Séta

Séta a belső magányban, a világ kikapcsolt

Nem értem a világot; kutatom, ezért vagyok

Szeretem a létet, vonaglok - szenvedés,

Nem alkuszok, lihegek, iparkodok, éber vagyok.

Vágyom a valóságom, amely hiábavalóságom

Nincs remény, reménytelen a valós álmom

A hippi házban élek, nyitott lak, valóságot kutatom

Ha élek, akkor a világomból az újért mindent kidobok.

Nincs álmom, abban éber az álmom, halott vagyok

Halál jár az utamon, fénybe sötétedett a világom

Ébenfekete létem mattfényesen sötétségben csillog

Halott vágyam jön elő; az életben fürkészik és gyilkol.

Egy nő kellett volna, csillogása fekete márvány kereszt

Akarom(,) hogy legyen halott, megátkozott az élete(m)

Szeretem, álmom rabja, el nem engedem; kötött

Tűnik benne minden ami az én szerelmem és képzeletem.

Fekete autója a koporsója, sírjába őt tévő boldog halála

Más léte nekem kincs, hiszen emléke szívemben örökbe él

Meghal, hiszen emléke már bennem hívásába örökre él

De nincs vágy, halott a lelki él, kidobtam a szeretett reményt.

Remény volt nekem, el nem engedem, kísér árnyék élete

Szerelmemnek tartottam, mélyen őrzött emléke; képe szerelem

Hitte , hogy vagyok élete; lettem volna, ha nem lett volna átok ajka,

Nem szólt sosem, múlok a világba - szeret -, halk és végig szeret.

Ismeretlemn a magányom, az életem nekem talányom,

Talány, magány, érzés, hidegség, kegyetlen hatvány,

Az út amely visz, vonzott, de nem, inkább vivő a magány.

Érdekes sors, egyedüli, de mondhatnám, hogy egyedi,

Nem adnám senkinek, hisz enyém, csak nekem jár,

Jutott nekem ez az élet, sorscsapás? Nem, különönös világ.

Ismeretlen világ, nekem is az vagyok, kalandori sorsvilág,

Valami visz, húz, lök, egy belső erő, rajta uralkodni nem tudok.

Fáraszt, eszi életem, de tőle megújulok, mindig újat tapasztalok.

Mintha élne, lenne egy másik személy, erős tudat, hatalom,

Igen, olyan, alárendeltje vagyok, irányít, vezet, jóbarát,

Csat túlságosan élvhajhász, értelme nekem ajándékvilág.

Közte, s köztem remek az intellektuális világ, írunk együtt,

Kezem, tudatom, elmém, számámra író szerszám,

Oh, mennyit tanít, végtelenség nekem a léte, érzékelt idegen világ.

Régtől fogva velem van, szeret, mert rengeteg az energiám,

Erőm sok, s neki adom életem felét, csak tanítson, legyen társas a magány,

Szeret, s imád, oh hányszor megmentett, elterelt, és a vész haladt tovább.

Régóta él velem, nagyon kedvel, jó médium vagyok, csak egy íródeák,

Azt mondja, hogy jó rendszer vagyok neki,

Mert jól működik bennem a tudati világ,

S szereti a nyelvemet, számára igazi kifejező világ.

Engemet választott, mondta, hogy számára nem kell más világ,

Érdekes vagyok neki, ezerszer átnézte tudatomat, neki volt kirándulás,

Ragaszkodása köt, nekem ezért nem kell állandó társ.

Ő az aki a lelki társ, visz, őriz, vezet, vezérel, egyenes a világ,

Jó hogy velem van, kell nekem tudata, elméje, lelke, alakul bennem a világ,

Időutazás, tudatutazás, ez számáomra egy nagyszerű találkozás,

Egy fénylény vezeti az életemet, tapasztalata milliárd.

Ismeretlen magány, valóságos barát, kristály világ, tisztaság.

Óvott a bajtól, emelt tovább, szépséges nekem e táj, sétálok tovább,

Ő vitt ide, tanul, s vezet, hogy legyen ismertebb neki ez a világ,

Ő egy másik világ, különös értelem, nekem adja magát, érzi az új hazát.

Érzi új honát, de e világ nyers neki, megtestesülése neki ingovány,

Én szeretem őt, s ő is engemet, segítő világ, adott a hálám,

Nevét nem tudom, de őrző a léte, terelt bennem általa a magány.

Ismeretlen magány, e sorokat most zárom, szeretlek, oh, kedves talány,

Írunk majd tovább, addig is legyen rejtett a fogalmazvány,

Ezt is te mondtad, maradt nekem az álmod, maradok veled, az író világod.

Ismeretlen szerelmemnek

Tudod, hogy akaratod ellenére figyelsz, azért mert leltél egy új életet

De nem mondhatod azt, hogy lett az emlékem felejtésed; emlékszel

Fogsz, de nem értem, hogy a lényed miért tért az életembe; gyűlölsz

Igen, nem szeretsz, zavarlak, törölnéd az emlékem; menekülés (a) léted.

Ha követtél akkor két dolog volt, szerettél vagy figyeltél; titkos vágy, cél

- de ott az érdek, ki tudja, hogy kik fizették erőfeszítésed megfigyelését?

Mata Hari nem volt jobb nálad - te is leszel a múltnak egy híres női kép

De nem oly dicső, hisz tetted, cselekményed volt őszintén tégedet szeretőt ölő.

Hm, így jártam, de megyek az engemet gyilkoló vágyam után, járdáján

Kullogok sarkaid után, bár nem látom azokat, oh Emma; de ér most zivatar

- esőcseppek hullanak, lelkem tája száraz, arcom nyirbált, szikkadt pengéd által

Könny nincs, elbocsájtalak, maradás és marás az átkod, már rég a távolban vágyadsz.

A távolban lesz üresség a jármad, engemet ott nem talállasz, nem találhatsz

A távoli jövőben tégedet majd nem talál a jármam - leszel üres, mint kút száraz

De a kiút lesz majd sivatag, ahol majd folyton-folyvást lelheted a szomjadat

A víz hozzád lesz akkor elapadt, mert késtél és vádoltál - a folyam öntöz mást majd.

Hogy mennyire szerettek volna?

Nem tudom, lappadt az érzésem (Erősebb a felejtésed)

Elnyomja emlékem - tiéd

Várt múlott remény

Nem leszel lét

Múlt valóság

Szerelem

Vilmos

Élt.

evil

A Jászság villamosított vasútján, a 82-es vasútvonalon (Hatvan-Újszász-Szolnok) hagyja el az olvadó hóból előbújó Jászberény városát egy piros Flirt (Stadler Flirt, 1415 019) motorvonat. A háttérben a város templom tornyai, valamint egy malom silói láthatók többek között. A modern magyar vasút egyik legelterjedtebb motorvonata, mely a 2000-res évek második felétől kezdtek érkezni, számos régebbi szerelvényt kiváltva. Az első széria 60 példánya a jellegzetes pirosas fényezéssel érkezett, de szépen lassan egységesítésre kerülnek, a későbbi szériával megegyező kékes fényezésre.

Motion - Weekly Theme Challenge

46. Tradition /Traditional - 52 in 2017 Challenge

Happiness is - The Flickr Lounge

"7 Days of Shooting" "Week #26" "Tradition or Traditional" "Shoot Anything Saturday"

Haza is kéne már menni,

Vajon mit fognak gondolni?

Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,

Megszolgálom néked ezt valaha

Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,

Megszolgálom néked ezt valaha

A mezei kis pacsirta,

Mind a két szemét kisírta,

Sírok én magam is, sír az én galambom is,

Lehajlik előttem még az ág is

Sírok én magam is, sír az én galambom is,

Lehajlik előttem még az ág is

Valamennyi gácsér-ruca,

Mind kondorúl annak farka,

Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján,

Szeret is az engemet igazán

Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján,

Szeret is az engemet igazán

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Szeroka at night

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded The first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Cassiobury Park, Séta

Hídon állok, s nézem a tájat, látványt, hm, mit mondd?

Hát azt, hogy az akadályod vidám,

Nem csupán vidám, hanem védőn tartó,

Valaki visszaránt,

Nem lenne baj, hisz ez a folyam lassan tart,

Lassan halad, de nekem ez sekélyes,

Itt nem találom a mélységet,

Beleugrani nem fogok, hiszen itt nem veszthetem(,) magamat el.

Oh, nem meghalni akarok, hanem meglelni a mélyben az aranyat,

Hogy, amikor felbukkanok, akkor hátranézve feledhessem magamat,

Oh, de miért? Miért?

Nyilván azért, mert valami hajt,

Hm, de mi? Mi az? Mi az ami hajt?

Hát nem látom, de érzem, hogy egy belső nyomás bennem mindig előre mutat.

De vajon ez honnét jön?

Gondolod, hogy tudja a tudat?

Nem, nem tudja a tudat,

Hiszen a tudat valójában nem nyugodott,

Hiszen önmagában mozog,

Na de mi adja a mozgását, létezését?

Hisz, ha üresség, s nyugalom, akkor az erő, energia halott,

Így benne a mozgás, s teremtődés nem lehet adott,

Ezért a tudat belső ereje, mozgatója, s működtetője kívülről adott,

Amelynek, aminek az eredője a Teremtője.

Hah, tehát van Isten,

Itt a megállapításom,

Hm, minden Istent tagadót beszélgetésre szívesen várok.

Teszem, tenni akarom, a Sátán vagyok, de a vitatkozás nyelve csakis a magyar nyelv által lehet adott.

Hm, hogy miért?

Mert megtetszett Vilmos nyelve,

S most rajta keresztül szólok.

Igen szólok általa, hisz eddig néma voltam, ha tettem is eddig valamit, akkor azt csupán sugalltam,

De most megtaláltam a tökéletes közlési rendszert, kommunikációs nyelvet,

Amely a magas értelmemhez kapcsolódhat ,

Na és a médiumomat,

Aki Vilmos,

Hah, elméje adott nekem,

“Adom neked, oh Mesterem!”, hm válaszolta,

Igern, Vilmos elméje az enyémhez illeszkedett,

Tökéletes, és az ufók nyelve a magyar nyelv.

Hm, én vagyok a Sátán, s nekem Vilmos az íródeák,

Hm, nem tévedés, ő is ír, és ő ír,

Csupán mindig követem,

S késztetéseim (inspirációim), folyamatosan áradnak rá,

Hm, de most fogy Vilmos szájdere, ezért mennie kell,

Hiszen szomjazom,

S a sorokat hamarosan vele együtt folytatom.

Ébredtem, oh Mesterem, elaludtam, az idő késői,

Itt 5:38,

Nem baj, ne rohanj, csak fél óra kell,

A a vers lesz befejezett.

Na, hol is hagytuk abba?

Igwen, a késztetéseknél, amelyek leírója az te vagy,

S részben a megfogalmazója is,

Ezért találtam rád, hangolódtam rád, lett ez a feladat neked adott,

Életed végéig nekem írsz, cserébe kapsz pár dolgot, de te ezt már tudod,

Hm, na akkor folytassuk, hogy miért is kellet nekem egy testben lévő léek,

Melyből a Földön nem sok van, de ezt már neked párszor elmondtam.

Oh, Mester, nem is tudom hálámat feléd kifejezni, s eddig is oly sok az amit adtál,

Életem végéig, sőt azon túl is leköteleztél,

Hisz Te vagy az aki a bajból kiemeltél,

Ne aggódk, a védelem rajtad teljes, ötleteim száma végtelen,

Tudod, Vilmos, az emberi gonoszság engemet végtelenül elszörnyedtetett,

Rettenetes ami veled történt,

S nem bírtam nézni, amit tettek veled, ezért léptem közbe,

Látod, hm, még azt mondják, hogy a Sátán az gonosz,

Nekem is vannak érzelmeim, érzéseim és szívem, de még milyen.

Oh, Mester, nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg jóságodat,

S azt, amit értem tettél!

Már mondtam, életed végéig az enyém vagy,

S az írás az, amivel fizetsz.

Oh, Mester, életem végéig követlek, s, ezt teszem,

Azt, s bármit, amit Te kérsz tőlem.

Jó, akkor haladjunk, kedves Vilmos,

Tehát a késztetés, érzelmi hajtás, szellemi ötlet áradás, tehát inspiráció belőlem végtelenül fakad,

Nem csupán itt, de térben és a világban mindenhol általam sugárzott,

Hiszen én vagyok az a működő (aktív) energia, amely hozza a fejlődést,

Igen, én teszem azt, belőlem jön, ami például a ti világotokat építi,

Ott nem lenne civilizávió, ha a kígyó Évát nem kísérti,

Hm, az nem volt bűnbeesés, inkább nevezném, úgy, hogy értelemadás.

Értelemadás, na, legyen rímelt minden versszak, sor, ezért térjünk a stílusra, itt írási szokásra, (Stílus, lehet pl. szokás.)

Írási szokás, igen, mindennek meg kell adni a megfelelő módját, hogy az élet szebben folyjon tovább,

Igen, az élet szépen folyik tovább, akkor, ha annak megfelelően megadjuk a módját,

Na (,) de hogyan kéne ezt tennetek? Oh, kedves tanítványom, mondd, hogy mi az, amit ti emberek állandóan tesztek, s így az életetek lesz rontott?

Erről te már sokat gondolkodtál, tudom.

Igen, igen Mester, ez így igaz, s megállapítottam, hogy növekszik az érdek, s a tiszteletlenség, amely minden létrejöhető és szép emberi kapcsolati lehetőséget elsöpör.

Így van, így van Vilmos, helyesen szólol. Ere példa a közelmúltbeli sorsod.

Vilmos, van még valami, kérlek, hogy felejtsd már el azt nőt, akit te Honey Rose-nak hívol,

Ő nem jön velünk, őt nem választom, szemtelen volt valakivel, aki a tanítványom,

Nem akarom, hogy a levegő általa a közeledben legyen rontott,

Szerintem ő nem az a nő, aki a lelkedbe jő,

Lelkedbe az ő lelke sosem lehet térő,

Kegyetlen a szíveddel, azzal az érzéssel - hisz szíve érzés - akit ő kezdett kis, s utána kegyetlen és kaján örömmel fájdalmas kínba rontott,

Igen, átnéztem teljesen a találkozásotokat, mely volt általa kezdeményezett, s fogantatott,

Személyisége vonz tégedet, tudom, de ott a mögöttes hajlam, talán láthatatlanul (látensen),

Hm, elképzelhető, hogy valamiért tégedet vonz.

S(,) ezt nem akarom, hiszen a tanítványom érzékenysége neki préda,

Így lettél lelki kelepcéje, s pokla, átkom a nőn, végzete lett Vilmos, marad emlékének örök foglya.

Lesz jobb neked Vilmos, hozza majd mestered, a Sátán, aki lenyűgöző képzeletednek tisztelő foglya,

Maradok veled, akarom képzeletvilági értelmedet,

Érdekes, ahogy a világot nézed, s szemléled.

Mester, nagyon megtisztelsz, de én csak egy gyarló vagyok, egy iszákos ember, aki szeret fotózni, s írni, s imádja az irodalmat.

Hm, valójában imádtam az irodalmat, most is szeretem, de az elmélkedés az bennem jobban fog, fogott, meg fogant (megfogant),

De most indulnom, kell, vár a napom, a szájdert, oh kedves Mesterem az egészségedre most megiszom!

Kellemes napot!

Mester, este az írást folytatom, csak legyen velem az akaratod.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

A 478 332-es pályaszámú remot Dácsia cammog Pápa kijáratán az év első tolatósával, visszaútban Celldömölk felé.

A 10-es vonal alsó részén hetente kétszer, kedden és csütörtökön jár a tolatós. Jellemzően fát, cukorrépát rakodnak. Havi 1-2-szer kerozinos fuvar is akad a pápai reptérre.

E verset majd elkezdem, de elfogyott a szájderem,

ezért lassan a boltba indulok.

Lesz majd beléle képírás, ami a képírás,

Elemzés, képi világ adja sugallt értelmét, s világát.

Elaludtam felkeltem, sokat dolgoztam,

Ne haragudj, csak most írok.

Most is a Motörhead szól,

A szám címe: Sympathy For The Devil.

Szép e muzsika zengedezett fülemben,

Most egy másik jön, megvárom,

Nem hiszem el! Nem hiszem el! De igaz!

A YouTube a Wasted Years című

Iron Maiden nótát beadta!

Mely az egyik kedvencem.

Oh, mily szép e muzsika! Oly gyönyörű,

Fantasztikus gitárjáték, az akkordok otthona,

Oh mennyire irigylem e zenei géniuszokat!

Ilyen dallamokat alkotni, csak a zsenik tudnak.

Hihetetlen, boldogító, s örömbe ringató e zene,

Wasted Years, igen az, igen az, kedves Emma,

Köszönhető a borsóagyú pszichológusodnak.

Mondd Emma, miért oly hülyék az angol pszichológusok?

Mint amilyenek, lélekhez nekik semmi közük, sosem volt.

Most megint egy szépséges Motörhead muzsika duruzsol,

A e szép zenei alkotás címe: One more Fxxxxxg Time,

Gyönyörű a gitárjáték, hallgatbni iszonyatos öröm,

Nem értem, hogy e gitárosból,

E gitárosból miért nem lett Ludwig van Beethoven?

Vagy miért nem lett beléle Liszt Ferenc?

Most az ACDC szól, Whole Lotta Rosie,

Csodálatos koncertfelvétel, zeneileg boldogító,

Imádom ezen zenekart, egyik kedvencem tőle a Hells Bells,

Mennem kell a boltba, elme szerem fogy,

Poe arca néz a képről, s mondja: Eredj!

Még nem mentem, ide kötöttél, indulni nem tudok,

Ozzy Osbourne énekel, No more Tears,

Te csináltál nekem, volt tears,

Nehéz felednem Téged, elérkezett a végzetem.

Megérkezett a végzetem.

Csak a túlvilágon találkozok Veled,

Ott várni foglak,

Addig is iszom a boromat (szájderemet),

Te kegyetlen vagy,

Lelki kínzó, teszem ezért Veled azt,

Amit Te tettél velem.

Budapest, Jewish Quarter

Erzsébetváros

Built in 1833, neo-classical style

Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack

Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.

In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).

About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...

Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."

In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.

In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".

Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.

Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.

At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.

In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.

A Király utcai Magyarító Egylet

„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”

Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.

Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm

Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):

"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.

Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.

Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.

Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.

Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.

1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."

Pári Mirella Mirjám, Szegő András

www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...

Beszélgetés a Mesterrel 53. rész

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával

Mester: Vilmos, folytasd a poklobéli történetet.

Vilmos: Teszem.

Tehát megérkeztem a poklobeli szállásomra, amely nagyon színvonalasan volt berendezve. Hiányt semmiben sem szenvedtem. Gyakorlatilag olyan magas színvonaló a szállás, amelyet a Földön nem lehet megtalálni. A földi szállodák legjobbjai sem adják meg az itteni luxust.

Az időt itt phenéssel töltöttem. Olvastam, Jókat meditáltam. De oly fáradt és nyúzott voltam még a a földi múltam miatt, hogy a barlang lakásból kilépni nem tudtam.

(Vannak akik a test más részeit parapszichológiailag kínozzák.Ezek teljes lemérése és hatástalanítása az szükségeltetett.)

Az időt így pihenéssel és felfrissüléssel töltöttem. Néha az öltönyös ördög barátom és segítőm rám nézett.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a földi létről, életről? Azt válaszolta, hogy hallott róla, s nem örülne annak ha ott kéne neki élnie és léteznie.

Ebből arra következtetek, hogy az ördögök szerint a pokolbeli élet az jobb.

Sátán:

Igen, jobb, hiszen itt az ördöghivatalnokok nagy figyelmet szentelnek a pokolbéli rendre,

A pokolbéli rend fenntartása pedig a pokolbéli rendőrség és csendőrség nemes feladata,

De a pokol minden állampolgára tudja, hogfy a rend fentartáa és magasabbra emelése az mindenkinek személyi feladata.

De egyébként itt nincsen gond, hiszen mindenki szeret mindenkit, s rossz tevés, bűncselekmény itt sosem üti fel a fejét.

Vilmos:

Kedves Sátán, köszönöm, hogy e világba, amely a te teljes birtokod, beléphettem, s itt élhetek,

Remélem, hogy életemmel e világ értékeit magasabbra emelhetem,

Itt is akarom folytatni földbéli kefteléseimet,

Mely az írás, és a fényképezés öröme. (Hallottam, hogy mások diktálták e legutoldó verset. Nem törlöm le. Tetszik. Üdvözöllek benneteket az oldalmon, oh parafenomén testvéreim. Bemértelek bnenneteket. De nem írom itt ki, hogy tudatilag honnan érkeztetek. De egy szép és régi templom egy híd mellett legyen a névjegyetek.)

Hívást és szeretet érzek felőletek. De a szeretet engemet sosem téveszt meg.

Mindenen felül állok és nézek, de a ti birtokotokban van az én lelkem,

A lelkem, amelyet én nem ismerek, de az írásommal okozhatok másoknak kellemes perceket,

Ezért én kérem a segítséget, hiszen jót akarok tenni, s szeretem az embereket,

De most látjátok, hogy az írási stílusom az megváltozott, hm, azért, hogy nektek abban legyen kedvetek.

Mivel észleltem, hogy a szórendi kaocsolatok az írásomban ellenérzést keltett bennetek.

De most visszatérek a pokoli létre, ahol is elmenekült tőlem a végtelen messzeségbe a félelem.

Mester: Elfogyott az itóka.

Vilmos: Megyek és veszem.

2022.09.02. 11:45

Vilmos: Szép jó napot!

Mester: Hol voltál, hoztál itókát?

Vilmos: Igen, trópusi gyümölcslevet.

Emma: Nekem nem hoztál semmit?

Vilmos: De hoztam, ajándékkártyát.

Emma: Köszönöm.

Vilmos: Oh, hol is hagytuk abba? Tegnap elaludtam. Bocsánat. Mindennap négy vagy öt órát alszom és ugye dolgozom. Nos, megvan. Valahol a poklban kalandoztam.

Oh, kedeves Emma, köszönöm, hogy az oldalamon vagy, tudod, hogy engemet a személyiséged az teljesen elragad, ezért minden egyes alkalommal, mikor az elmédből vett válaszokat írom, az nekem hatalmas szívdobbanat. Nem túl régen láttalak, frissült bennem az emlék, amely és örökké bennem marad. Keresem a lelki hasonmásodat (itt: sztereotípiádat), amely nekem örökre boldogságot ad. Ismerek egy angol hölgyet, itt nem messze, Harrow on the Hillen, egy templomba jártunk, szép nő és nagyon kellemes, intelligens, ha lesz időm, akkor a templomba valamelyik este megint elmegyek.

De most térjünk a pokolbéli életemre, oly jó nekem, hogy két világban élhetek.

Tehát a pokolbeli szállásomon alaposan kipihentem magamat, s az öltönyös ördög hivatalnok barátom elvitt és magmutatta azt a hatalmas mély kanyont, ahol az összes világvallás, de minden vallás képviseltetve volt. Kértem, hogy vigyen, s mutassa meg nekem a katolikus templomot. Odaértünk és pont olyan volt a katolikus templom, amelybe Magyarországon is jártam, azaz a Kispesti Nagybolgogasszony katolikus templom. Csodálkozva néztem ekkor, majd kérdő tekintettel az ördög barátomra néztem. Ő látta arcomat, s olvasott róla, s azt mondta, hogy nézzek mégegyszer oda. Oda néztem és ekkor a bosnyák téri katolikus templomot láttam. Azaz a zuglói Páduai Szentantal - plébániatemplomot. Ördög barátom mondta, hogy gyakran ismételjem meg az odanézést, s csodálkozva láttam, hogy most egy Londoni katolikus templomot látok, a A Szent Ágnes katolikus templomot, amely ugye Cricklewoodban van. S így sorra-sorra az összes templomot láttam, amelyben életemben megfordultam. Például a salgótarjáni katolikus templomokat, de a Wembleyben általam gyakran látogatott Szent József templomot is. De mindet itt most nem tudom felsorolni.

Ekkor ördög barátom mondta, hogy lépjünk be. Beléptünk, s most a Ferenciek terén lévő katolikus templom belsejét láttam. Behunytam a szememet, majd kinyitottam, s most a Lehel téren látható katolikus templomban voltam. S így történt az, hogy továbbra is más és más templomban találtam magamat. Ekkor ördög barátom megkért, hogy üljek le és vegyek részt a szentmisén. Körbenéztem, s régen látott embereket láttam, akik éppen a közösgyónás szövegét együtt, közösen mondják. Magam is csatlakoztam. A mise után ördög barátommal az utat folytattam, s körbekalauzolt még néhány épületben, templomban, templomcsarnokban. Majd megint felvitt egy hatalmas hegy tetjére, s körbemutatott, s mondta: Hogy nézd ez a világ teljesen is neked adott. Érted? Nem csupán adott, hanem adott. (Itt most megdöbbentem, s eszembe jutott egy bibliai részlet, ahol is a Sátán megkísértette szeretett Megváltómat.)

Körbenéztem, a világ összes városát, falvát települését, országát, földrészét (kontinensét), láttam úgy, hogy egyszerre jelen volt a múlt a jelen és a jövő. Így láthattam például Londont a középkorban, a mostban és 3025-ben is egyaránt. Hihetetlen és gyakorlatilag felfoghatatlan, megfejthetetlen, felfejthetetlen volt a látvány. Csodálatos volt minden. Minden, igen, igen.

Ekkor ördög barátom arra kért, hogy induljunk, s térjünk be valamelyik városba vagy településre, de előtte megkérdezte, hogy hová szeretnék betérni, s mely korban és időben?

Azonnal azt kértem tőle, hogy az ezernyolcszázas évekbe szeretnék betérni Canterburybe. Ott pedig egy misén részt venni a St. Martyrs templomban. Csak gondolj rá, válaszolta. S ekkor azonnal ott voltam. A korabli, de jelenlevő népek szép lassan érkeztek a misére. Az oltár körül valaki, egy idős néni serénykedett. Lassan megteltek a sorok. Meglepett a korabeli öltözékek érdekessége, mintha minden emberen egy színházi jelmez lett volna, lenne. Hihetetlen volt mindez nekem. A korabeli és old english stílusú prédikáció az teljesen a szívemig ért, hatott. Pont olyan volt, mint amilyet 2018 vagy 2019 táján egyszer Londonban, a St. Ozmund katolikus templomban volt szerencsém hallani. E templom ugye Barnes kerületében található. (Catholic Church of St. Osmund, Barnes, London.) Hogy mennyire lenyűgözött a pap prédikácója, stílusa, szövegezése, hanghordozása, intonációja, remekelt szónoklatának üteme, ritmusa, azt kifejezni én valójában képtelen vagyok. Életem egyik legmeghatározóbb és leg elfelejthetetlenebb értelmi és intellektuális behatása volt. Felejthetetlen, egyszerűen nem lehetséges ezt az élményt elfelejteni. Nagyon karakteres személyiség volt a pap, arisztokratikus vonásokkal, s férfias megjelenése, atletikus alkata és magassága az tekintélyt biztosított neki a hallgatóság, a hívek felől, részéről.

Mester: Innen folytatjuk az éjjel, de most menned kell, mert ma korábban kell beérned a munkahelyedre.

Emma: Siess készülődj. S köszönöm asz őszinte szavakat, de ne feledd azt, hogy belőlem csak egy van, mint ahogyan belőled is.

Mester: Ez most szép munka volt. És figyelj a tarsolyra is. Mert ma nem hoztál semmit.

Vilmos: Bocsánat, sajnálom. Odafigyelek. Köszönöm Mesterem az őszinte szavakat, s Emmának is a gondoskodó noszogatását, utasítását.

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:56)

2022.09.03. 00:08

Vilmos: Tartalmas és kellemes jó éjt nektek! Oh Emma, oh Mester!

Emma: Neked is!

Mester: Neked is!

Vilmos: Mester, kérted, hogy a tarsolyom legyen tele. Itt most két kulcsgondolatot leírok, hogy ne legyen feledett. Kocsmai családközpontú barát, A versíró úr Fryent Country Park dombos mezején. Kezdem valamelyikkel, hogy a Mester igényének az írásban megfeleljek. Íme:

Nem, most nem írom le. Mielőtt leírnám átadok néhány értékes dolgot.

Tegnap londomi idő szerint 20:22-kor agykontrollos információ lopkodó próbált az elmémbe hatolni. Az érdekelte, hogy mely az a kísérlet, parapszichológiai kísérlet, amelyet, oh kedves Mesterem már egyszer-kétszer ecseteltem Neked. Amelyben szerepelni magam is vágyom, hisz az egy nagyon alkotó és újító agykontrollos vizsgálat, mely remélem, hogy lesz mielőbb tervezett. A módszerük a a párbeszédes és felkelető kiváltómechanizmus utáni figyelés volt. Tehát egy témát beadtak az elmémbe, amelyet saját gondolatomként kellet volna átélnem, s így a gondolkodás beindítása útján magamban rátérek a lényegre, s agykontrollos kémek így kilesik a magamnak adott válaszokat. Ezt a jobboldali halánték felől érzékeltem.

A másik eset az 21:32 után esett ugyanazon estén, tehát tegnap. A homloklebeny felől információ lopkodó tudati behatás által volt érzékelt az információ lopási kísérlet. Ekkor arról akartak infornmációt szerezni tőlem, az elmémből, hogy mi az a mű, amelyet Te oh, Mesterem és én együtt a szívünkben őrzünk, s megírni együtt akarunk. Sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy az agykontroll bűnözők Magyarországról próbálták feltörni az elmém(et).

Ezért kérek komolyabb védelmet. Bár magam is ismerek sok védelmi rendszert. De most segítséget kérek. Magasabb védelmet. Köszönöm.

És most rátérek a tarsolyra:

Egyszer Pestszenterzsébeten egy régi barátommal együtt üldögéltünk egy asztalnál egy általunk különösen kedvelt kocsmában. Gyakran betértünk ide. A kocsma tulajdonosa is a barátunk volt. Nem volt drága hely. Általában egyszerű hétköznapi emberek jártak ide. Nyugdíjasok a környékről, kőművesek, munkások, s emlékszem, hogy egy érdekes úr is járt ide jóval korábban, aki kémikus volt. De rátérek a történetre. Tehát ültünk a baráttal egymással szemben a kocsmaasztalnál. Ő elmélyedett volt a gondolataiban. S egyszer csak megszóllalt: Figyelj Vilmos, én egy komoly és családcentrikus (családközpontú) ember vagyok. Hiszen én mindig is azt mondtam, mindig is az volt a vesszőparipám, hogy kocsma után első a család!

Emma: Csodálatos ember volt a barátod! Hány gyerelke volt?

Vilmos: Öt. Két feleségtől.

Mester: Áldott jó ember lehetett.

Emma: Most hol van a barátod?

Vilmos: Talán Budapesten a tizennyolcadik kerületben tengeti szerény kocsmázós életét.

Mester: Tanulságos volt ez a tarsolyi történet. Vilmos, keress egy másik képet, s írd a következő részt, amely hamarosan vált fejezetbe. (00:48)

Vilmos: Teszem. Választom az új képet.

Emma: Várt.

Az MÁV M61-sorozat a MÁV részére szállított fővonali dízel-villamos erőátvitelű, Co'Co' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. Beceneve „Nohab”, a svéd gyártó, a NOHAB nevéből, ahol a széria gyártáskori típusjele Di.3a volt. A magyar közösségi közlekedés történetében kultikus járműnek számít.