View allAll Photos Tagged studens
Hungary. My father, dr. Pál Mészöly at 19, yet as a law student. His passport to European countries, except Russia and Turkey.
Édesapám, dr. sárbogárdi Mészöly Pál itt 19 évesen még elsőéves joghallgatóként. Európai útlevél: Törökország és Oroszország kivételével
A sárbogárdi Mészöly család Kempelen Bélánál (VII. kötet.)
"A család a somogy vármegyei Mysel (Mészel) nemzetségből származik. Egy 1408. évi irat ezen nemzetség több tagját Somogy megyében nemes birtokosként emliti. A 16. században már Mészel és később Mészöl, majd később Mészely és Mészöly névalakok jönnek az iratokban közhasználatba. A győri káptalan által 1806. kiadott oklevél szerint nemes Mészel Dorottya urasszony,Thelekesi Tóth Lukács felesége, a győri káptalan előtt tett bevallás (fassio) folytán, eladja Somogy vármegyében Laak községben (ma: Szőllőslak) lévő jószágait, a nemesi kuriával együtt, Mészel András szakmári főkapitány és Keresztury György uraknak, 1570.(ezerötszázhetven) esztendőben. - Ezen iratból látható, hogy a Mészöly-család már a 16. században birtokos nemes család volt Somogy vármegyében. A család a reformáció idejében áttért a reformált vallásra s ennek folytán, és a török és német háborgatások miatt sok viszontagságon ment keresztül a 16. és 17. században s egyik vármegyéből a másikba voltak kénytelenek egyes ágai költözni; igy Zala-, Győr-, Komárom- és Fehér megyében találjuk az egyes ágakat. Minthogy a viszontagságos idők folyamán – injuria temporum – a családnak régi nemességét igazoló okiratai elvesztek, a XVI.századbeli Mészel András, szakmári főkapitány unokája: Mészel Jakab, III; Ferdinándtól 1638. márczius 22. czímeres levelet nyer ujra, melyet Győr vármegye 1638. április 16-án hirdetett ki."
A Bzmot motorcar and passanger cars of the Hungarian Railways (MAV) with a passanger train at Szerencs, Hungary. Pictures taken on the first day of our 4-day trip with the family in August 2015, in North-Eastern Hungary.
Egy Bézé motorkocsi és személyvonati szerelvények Szerencsen - ittjártunkkor egy néhány perces kitérővel bementem az állomásra fényképeket készíteni, míg a család az autóban várt odakinn. Képek 2015. augusztusi kirándulásunk első napján Észak-Magyarországon.
Photo by |Tindee
Team | TIAN-Photo ART
FB | /tindeelil
--------------------------
Copyright by Tin Dee
contact : 0942389191 or 0975761676
#video #kiyeu #phutho #viettri #memostudio
this is a film still from a little thing I did way back when.
It was my first real film - first year film school. I wanted to make a movie about my nervous breakdown, and coming through the darkness. Everybody told me that a film like this was out of my reach - "it's your first year", "but you've never made a film before", "you are biting off more than you can chew...", "you'll never get it made in time". Everybody doubted me - including my teacher, but I proved them all wrong. And at the end of the school year, I shared my film to a packed auditorium of 500 people, and they loved it, and then at the WWF where it won honourable mention.
I'm trying to find a way to put it on You Tube, and when I do, I'll announce it here.
Looking back at this photo, I find it eerie how 12 years later, I would go on to revisit this moment in my blue series;. this image has been hiding in my archives for that long.
So I decided to bring it back - to remind myself that I still fight those demons, but have come a long way, created works of art that has changed people's lives. And this makes me so very happy - more than any amount of money can buy.
Zoltán Kesztner and his family, relatives and friends by River Maros.
Kesztner Zoltán rokonaival, baráti társasággal a makói Maros-parton.
Zoltán Kesztner Sr (Rahó, 1875-1942, Makó) was the director of electric works in Makó.
The Kesztner family and their friends were intellectuals of Makó, who supported and encouraged the great Hungarian poet, Attila József while he stayed and learned in Makó, just like later when he was a student at University of Szeged (not far from Makó):
www.kirjasto.sci.fi/jozsef.htm
A Kesztner család és rokonok a Hittig családból a makói kertben.
Kesztner Zoltán sógora Thier Karolinának (Hittig Árpádné). Ifj. Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt.
József Attila 1920-ban, Makóra érkeztekor:
www.jakd.hu/index.php?p=hir&hid=101
Makóról és Kesztner Zoltánról (Rahó, 1875-1942, Makó):
"Kevés alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón" - vallja a húszas években Juhász Gyula.
"Az 1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófetikus elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet érzékletesen Maros menti Konstantinápolynak nevezett, nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."
Itt tölti gimnáziumi éveit elárvulása után, s a város egy polgári radikális értelmiségi csoportja felkarolja és támogatja felismerve korán kibontakozó tehetségét.
"Az elveszett háború, a bukott forradalmak és a Trianon által megtépázott országban talán elsők között állt talpra ez a város. Féja Géza írta róla: Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete - polgárok, parasztok és munkások élnek itt testvéri szövetségben.
Az itteni Kossuth-kultusz Justh Gyula nevével forrt egybe, akit Ady Endre egy bomlott korszak bomlasztójának nevezett. József Attila makói pártfogói a függetlenségi eszme igaz hívei voltak. A szabadság városáról a legérzékletesebb képet Féja Géza festette: Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármely kicsiny, de tiszta zászlaját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt.
Talán nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól, Ida nénitől éppúgy, mint nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás nélkül is szeret."
"Költői indulásakor idős barátai vigyázó szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek és magasságok felé."
Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt - habár József Attila többnyire a felnőttek társaságát kereste..
"A Nem én kiáltok kötetből két bőrkötéses, számozott példánya volt Kesztner Zoltánnak. Egyiket ajándékba kapta, a másikat vásárolta. József Attila mindkét példányt Kesztnernek mint a villanytelep igazgatójának ajánlotta. A XIII. számozott példányt: "Kesztner Zoltán Bátyámnak, minden világosságok gyújtójának", a XV. példányt: "Kesztner Zoltán bátyámnak magammal és szeretettel, hogy együtt ügyeljünk a kristály derekú gépek énekére a fényesség érésekor. Makó, 1925. febr. 4."
József Attila egyetlen napon csupán Kesztner Zoltánnak öt ajánlást írt, ami nemcsak gondolatgazdagságának szép példája, de kettejük mély barátságának is kifejezője.
Kesztner Zoltánnal kicsit mostohán bánt a József Attila-irodalom. "
"Kesztner Zoltán Rahón született 1875-ben, 1942-ben halt meg Makón, 66 éves korában.
Apja, Kesztner Antal járásbíró volt Kassán.
A műegyetem elvégzése után a Ganz és Társa Villamossági Rt. elektromérnöke lett. Ő irányította a pozsonyi villamosvasút építését, és 23 évesen e vasút igazgatóhelyettese lett. Huzamosabb időt töltött Moszkvában. Részt vett az észak-olaszországi villamosvasút-építésben, Egyiptomban az asszuáni vízműtelep építésében.
1912-ben került a makói villamostelep élére. 1918-ban, a polgári forradalom kikiáltásakor a népgyűlés megválasztotta a helyi Nemzeti Tanács tagjai közé. Később, már 1919-ben semmi politikai szereplést nem vállalt.
Még Pozsonyban nagyfeszültségű áramütés következtében másfél emelet magasságból lezuhant, medencéje tört, haláláig bicegve járt, és sokat szenvedett. Ezzel függött össze vibráló, ingerlékeny természete. Sokak szerint különc életelvei magányos emberré tették. Minden sablonnak, doktrínának és formulának ellensége és gunyoros bírálója volt.
Kesztnernek hatalmas könyvtára volt, ezt bizonyítja a makói múzeum gyűjteményében könyveinek címjegyzéke. Ha valahova mennie kellett, az utcán is olvasva andalgott. A könyvvigécek gyakran felkeresték. Az egyiket így fogadta:
- Veszek magától könyvet, ha tud olyan viccet mondani, amit én nem ismerek, és tud olyan könyvet ajánlani, ami nekem nincs meg.
Különleges olvasási gyakorlatot követett. A kézbe vett könyvet nem olvasta végig, néhány fejezet után más szerző, más fajsúlyú művét kezdte olvasni. Ezzel az olvasási váltással hétszámra kora reggeltől késő estig tudott olvasni minden csömör nélkül.
Espersit időtöltésből látott hozzá olykor díszpárnahímzéshez vagy kisebb képek festéséhez, Kesztner viszont megszállott iparművész volt. A makói múzeum gyűjteményébe került néhány rézdomborítása, díszes könyvkötése, fafaragása.
Életeleme volt a sakkozás, József Attilával szívesen és sokat játszott. Különcködő, de humanista beállítottságú volt. A cselédet és a házvezetőnőt családtagként kezelte, az ételből először nekik kellett szedniük.
Gyakran volt náluk szállóvendég. József Attila a makói öreg barátok közül nála tartózkodott legtöbbet. Espersit 1924. augusztus 1-jén írta: "Most hozzám nem jöhetsz, mivelhogy a Caca itthon van, azonban Kesztner villamos direktornál egy pár hétig szívesen látnak." Kesztnerék vendégszeretetét Vén Emil (Weisz Emilio) és Molnár Zoltán festőművész vette hosszabb ideig igénybe. Panteista bölcseleti fejtegetéseit József Attila érdeklődéssel hallgatta.
Mozgalmas társas életet élt. Naponta járt a vendéglőbe, és záróráig ott tartózkodott. Jellemző a kis cédula, amely az Espersit házi kiállításon is szerepel: "Koronába mentem, tessék begyújtani!" Otthon rendszertelenül étkeztek, vendégét is sokszor a Koronában látta vendégül. Szokatlan életfelfogással nevelt egyetlen fiát elkényeztette. Négy szobájuk zsúfolásig tele volt bútorral, könyvvel, festménnyel. Ahogyan József Attila a verses füzeteivel, a festők képeikkel hálálták meg a vendéglátást. A kiállítások alkalmával rendszeresen vásárolt is festményt. Jószívű volt, de hamar ki lehetett hozni a sodrából.
Egyéniségére a játékos különcködés és a filozofikus mélység egyaránt jellemző volt.
Barátaival, Espersit Jánossal, Könyves-Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta.
A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében.
mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0903.htm
Könyves Kolonics József búcsúztatásában is ez a kettősség vonul végig.
"Kedves Kesztner Zoltán, még ebben a hidegben is csak tavaszi pompa, meleg szín és virágillat, madárcsicsergés, csilingelő zsivaj, szivárvány ragyog és zsong emléked körül.
Pajkos manók dévajkodásai, múzsák csókdosásai, jó szellemek libbenései, bölcsek mélységei, álmodozók elérhetetlen magasságai mind-mind felvonulnak a Te emlékezetedre.
Erényeid: jóság, szeretet, megértés, megbocsátás tékozoltatták el veled ragyogó elméd, arany szíved minden kincsét. Mindenkije voltál, mindenkinek mindenedből csak adtál-adtál és soha senkitől semmit sem vártál.
Ritka emberfajta voltál. Nem olyan, mint sok más: falánk és kártékony. Nemes és vad öreg baráti körödnek utolsó bölénye maradtál.
Elmentél most már te is a többiek után, akik a világból nem szépen, csak sorjában már idejekorán eltávoztak. S én, mint lelketek szemlélője, megértője, szerelmese és gyenge követője most már egyedül, magamra hagyottan elmélkedtem elmúlt és vágyott jobb idők, szebb idők nagyot akarásain, nekifeszülésein. Lelki szemeim előtt felvonul a gárda: Espersit János, Barna János, Mohos Ágoston, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Márton Bálint és a többiek, a hős névtelenek. A gárda, amely már meghalt, de lelkileg sohasem adta meg magát. A nagyvilág kicsiny parányai lelkükben a mindent és mindenkit átfogó Jósággal és Szeretettel. Csak az emberi butaságnak és gonoszságnak voltatok sírig kérlelhetetlen ellenfelei.
Életetek nemes volt, küzdelmetek egyelőre meddő maradt. Nyugodjatok békében, a haza és emberszeretet jegyében. Feltámadunk!"
The Regeneron International Science and Engineering Fair (ISEF), founded and produced by Society for Science, is the world’s largest international high school science competition, providing an annual opportunity for nearly 2,000 students from all over the world to showcase their independent research and compete for approximately $5 million in prizes
In 2019, Regeneron became the title sponsor of ISEF to help reward and celebrate the best and brightest young minds globally and encourage them to pursue careers in STEM as a way to positively impact the world.
Alumni of Regeneron ISEF have gone on to have world-changing careers in science and engineering and earn some of the most esteemed honors, including National Medal of Science recipients, MacArthur Foundation Fellows, National Academy of Sciences and National Academy of Engineering Inductees and a range of entrepreneurs.
Founded by the belief that advances in science are key to solving global challenges, Regeneron ISEF works to support and invest in young scientists who are generating ideas and acting as catalysts for the change needed to improve the well-being of all people and the planet.
Society for Science and Regeneron engage young people as active change agents and support the hard work and cutting-edge discoveries of promising young leaders who are motivated by curiosity and inspired to improve the world with STEM. Regeneron ISEF reinforces this potential and invests in the best and brightest young minds by continuing to nurture all fields of scientific research to foster transformative innovations.