View allAll Photos Tagged studens
Abaújszántó station, August 19th, the last day of track reconstruction works on line #90.
The regular passenger train is waiting for the last rerouted intercity to pass by in this timetable season.
Kétegyháza első vágányán, Mezőhegyes felé. Két évvel később, az utolsók között kapta meg az MAN motort és az almásláda fényezést.
10 évvel később, szintén a 121-esen:
www.flickr.com/photos/142136763@N04/36148165702
Vagónka Studénka, 1980/83556
> Bzmot 178"
A két mellék a 623-as és a 625-ös.
My very first Monster High Clone.
(i dont count the Wild Girlz and the Twilight Teens as Clones cause they don´t use original Headmolds oder Bodys ore somthing from the Monster High. I call these Knock Offs)
She has a old Bratz Body only with tiny tip Feeds.
The Store i buyed her had more of these but she was the only one with this emeraldgreen Dress.
So i had to take her.
The Others had more of turquoise ore blue Dresses.
Of course they had also Draculara and Clawdeen Clones, bt i wanted only her.
Also she cost 8€ and thats expensive for this kind of Doll.
They hade a lot of Monster High Clones and they sell very well.
I think i will get her a Twilight Teens Body and a Reroot.
She has of course the very cheap and crapy "Steffi Love Nylon Hair". He has only rooted a Crown and the Part.
So she is almost bald.
She came with the green Dress, green Shoes and a almost original MH Brush.
The only difference is there is no Monster High letter on the Brush. A Zig Zag Line instead.
My husband's father as a young student, his parents, siblings, cousin, uncles and aunt visiting uncle in Beregszász.
Férjem apja diákként szüleivel, testvéreivel, unokaöccsével és nagybátyjaival, nagynénjével. Pásztor Feri bácsinál látogatóban, a felvétel a beregszászi szőlőben készült.
It’s interesting to read the body language of politicians, when they speak... and when they listen! Today I attended with my studens an open forum, where the politics of the european union was discussed.
--------------------
Die Demokratie ist die schlechteste aller Staatsformen, ausgenommen alle anderen.
(Winston Churchill)
A járvány ürügyén újabb szöget vertek a Battonya-Újszeged vonal koporsójába. 2020.06.06. óta Makó bejárati jelzőit már csak naponta egyszer húzzák meg...
37014 Békéscsaba-Újszeged
Bzmot 203 ex Bzmot 107
Vagónka Studénka 1980/83527
50 55 24-28 542-3 Bzx
Vagónka Studénka 1979/82185
This pair of former Bzmot railcars (117 335 and 188) are seen at Kisújszállás on 13 September 2017 waiting to form the 14.36 service to Kál-Kápolna. They were new from Studénka in 1980 and 1979 respectively.
A Kötegyánból érkezett minőségi vonatpótló autóbusz félreáll a rakodótérre pihenni, miközben a csatlakozó Bz fogat Békéscsaba felé elhagyja a Sarkad állomást :)
Ikarus EAG E95.52 (1997)
37625 Vésztő-Békéscsaba
Bzmot 204 (ex 224, ex 022)
Vagónka Studénka 1979/82113
50 55 24-29 689-2 Bzx
Vagónka Studénka 1980/82765
Bzmot 345 (ex 225, ex 025)
Vagónka Studénka 1979/82116
Margot Lama and two studens of Newar Charya Nrtya in Kathmandu, circa 1980. Sirensongs notes:: I did NOT take this photo myself; I am posting it because Margot is my colleague.
A young mechanical engineer student.
Later: inventor, engineer, scientist.
CDV
Photographer: Mihály Rupprecht (1829-1904), Sopron, Hungary.
Royal photographer after 1882
Doktorics Benő. Gépészmérnök szakosztály.
---------------------------
Fényképész: Rupprecht Mihály (1829-1904), Sopron, Bécsi utcza 2.
Udvari fényképészi cím: 1882-ben.
Rupprecht Sopron egyik első fényképésze és képi krónikása, egyúttal festőművész is. Angerer tanitványa volt.
Részt vett az 1848-as szabadságharcban.
Udvari fényképészi cím: 1882-ben.
Szarvason is volt műterme a századforduló környékén..
Bővebben Rupprechtről (és Angererékről is) egy remek cikk a Fotóművészetből: www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201103/rupprecht_miha...
Veress Ferenc cikke folyóiratában, a Fényképészeti Lapokban Rupprecht műtermének 25 éves fennállása alkalmából: documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/fenykepeszeti...
Doktorics Benő: Kisgeresd, 1879. dec. 11. - Martonvásár, 1958. márc. 13.
Mérnök, tudós, feltaláló
1897-től a budapesti műegyetemen tanult, ahol 1901-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1919-től a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában a mozdonyépítési műhelyszolgálati ügyosztály főnöke, 1922-től a mezőgazdasági géposztály vezetője, 1928-tól gyárfőnökhelyettes. Fő kutatási területe: különböző energiafajtákkal működő erőgépek tervezése és szerkesztése. 1920-ban szabadalmaztatta függőleges tengelyű szélturbináját és fáradt gőzzel működő kondenzátoros lokomotívját, 1923-ban összenyomott levegővel működő munkaátviteli berendezését. Többfajta, évtizedekig használt gőzmozdonyt tervezett.
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:EEQekUUZv9w...
(Note the grandfather's shoes! Love them!)
Zoltán Kesztner Sr (Rahó, 1875-1942, Makó) was the director of electric works in Makó.
This is the Kesztner family in the backyard, with some relatives from Hittig family.
The Kesztner family and their friends were intellectuals of Makó, who supported and encouraged the great Hungarian poet, Attila József while he stayed and learned in Makó, just like later when he was a student at University of Szeged (not far from Makó):
www.kirjasto.sci.fi/jozsef.htm
A Kesztner család és rokonok a Hittig családból a makói kertben.
Kesztner Zoltán sógora Thier Karolinának (Hittig Árpádné). Ifj. Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt.
József Attila 1920-ban, Makóra érkeztekor:
www.jakd.hu/index.php?p=hir&hid=101
Makóról és Kesztner Zoltánról (Rahó, 1875-1942, Makó):
"Kevés alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón" - vallja a húszas években Juhász Gyula.
"Az 1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófetikus elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet érzékletesen Maros menti Konstantinápolynak nevezett, nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."
Itt tölti gimnáziumi éveit elárvulása után, s a város egy polgári radikális értelmiségi csoportja felkarolja és támogatja felismerve korán kibontakozó tehetségét.
"Az elveszett háború, a bukott forradalmak és a Trianon által megtépázott országban talán elsők között állt talpra ez a város. Féja Géza írta róla: Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete - polgárok, parasztok és munkások élnek itt testvéri szövetségben.
Az itteni Kossuth-kultusz Justh Gyula nevével forrt egybe, akit Ady Endre egy bomlott korszak bomlasztójának nevezett. József Attila makói pártfogói a függetlenségi eszme igaz hívei voltak. A szabadság városáról a legérzékletesebb képet Féja Géza festette: Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármely kicsiny, de tiszta zászlaját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt.
Talán nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól, Ida nénitől éppúgy, mint nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás nélkül is szeret."
"Költői indulásakor idős barátai vigyázó szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek és magasságok felé."
Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt - habár József Attila többnyire a felnőttek társaságát kereste..
"A Nem én kiáltok kötetből két bőrkötéses, számozott példánya volt Kesztner Zoltánnak. Egyiket ajándékba kapta, a másikat vásárolta. József Attila mindkét példányt Kesztnernek mint a villanytelep igazgatójának ajánlotta. A XIII. számozott példányt: "Kesztner Zoltán Bátyámnak, minden világosságok gyújtójának", a XV. példányt: "Kesztner Zoltán bátyámnak magammal és szeretettel, hogy együtt ügyeljünk a kristály derekú gépek énekére a fényesség érésekor. Makó, 1925. febr. 4."
József Attila egyetlen napon csupán Kesztner Zoltánnak öt ajánlást írt, ami nemcsak gondolatgazdagságának szép példája, de kettejük mély barátságának is kifejezője.
Kesztner Zoltánnal kicsit mostohán bánt a József Attila-irodalom. "
"Kesztner Zoltán Rahón született 1875-ben, 1942-ben halt meg Makón, 66 éves korában.
Apja, Kesztner Antal járásbíró volt Kassán.
A műegyetem elvégzése után a Ganz és Társa Villamossági Rt. elektromérnöke lett. Ő irányította a pozsonyi villamosvasút építését, és 23 évesen e vasút igazgatóhelyettese lett. Huzamosabb időt töltött Moszkvában. Részt vett az észak-olaszországi villamosvasút-építésben, Egyiptomban az asszuáni vízműtelep építésében.
1912-ben került a makói villamostelep élére. 1918-ban, a polgári forradalom kikiáltásakor a népgyűlés megválasztotta a helyi Nemzeti Tanács tagjai közé. Később, már 1919-ben semmi politikai szereplést nem vállalt.
Még Pozsonyban nagyfeszültségű áramütés következtében másfél emelet magasságból lezuhant, medencéje tört, haláláig bicegve járt, és sokat szenvedett. Ezzel függött össze vibráló, ingerlékeny természete. Sokak szerint különc életelvei magányos emberré tették. Minden sablonnak, doktrínának és formulának ellensége és gunyoros bírálója volt.
Kesztnernek hatalmas könyvtára volt, ezt bizonyítja a makói múzeum gyűjteményében könyveinek címjegyzéke. Ha valahova mennie kellett, az utcán is olvasva andalgott. A könyvvigécek gyakran felkeresték. Az egyiket így fogadta:
- Veszek magától könyvet, ha tud olyan viccet mondani, amit én nem ismerek, és tud olyan könyvet ajánlani, ami nekem nincs meg.
Különleges olvasási gyakorlatot követett. A kézbe vett könyvet nem olvasta végig, néhány fejezet után más szerző, más fajsúlyú művét kezdte olvasni. Ezzel az olvasási váltással hétszámra kora reggeltől késő estig tudott olvasni minden csömör nélkül.
Espersit időtöltésből látott hozzá olykor díszpárnahímzéshez vagy kisebb képek festéséhez, Kesztner viszont megszállott iparművész volt. A makói múzeum gyűjteményébe került néhány rézdomborítása, díszes könyvkötése, fafaragása.
Életeleme volt a sakkozás, József Attilával szívesen és sokat játszott. Különcködő, de humanista beállítottságú volt. A cselédet és a házvezetőnőt családtagként kezelte, az ételből először nekik kellett szedniük.
Gyakran volt náluk szállóvendég. József Attila a makói öreg barátok közül nála tartózkodott legtöbbet. Espersit 1924. augusztus 1-jén írta: "Most hozzám nem jöhetsz, mivelhogy a Caca itthon van, azonban Kesztner villamos direktornál egy pár hétig szívesen látnak." Kesztnerék vendégszeretetét Vén Emil (Weisz Emilio) és Molnár Zoltán festőművész vette hosszabb ideig igénybe. Panteista bölcseleti fejtegetéseit József Attila érdeklődéssel hallgatta.
Mozgalmas társas életet élt. Naponta járt a vendéglőbe, és záróráig ott tartózkodott. Jellemző a kis cédula, amely az Espersit házi kiállításon is szerepel: "Koronába mentem, tessék begyújtani!" Otthon rendszertelenül étkeztek, vendégét is sokszor a Koronában látta vendégül. Szokatlan életfelfogással nevelt egyetlen fiát elkényeztette. Négy szobájuk zsúfolásig tele volt bútorral, könyvvel, festménnyel. Ahogyan József Attila a verses füzeteivel, a festők képeikkel hálálták meg a vendéglátást. A kiállítások alkalmával rendszeresen vásárolt is festményt. Jószívű volt, de hamar ki lehetett hozni a sodrából.
Egyéniségére a játékos különcködés és a filozofikus mélység egyaránt jellemző volt.
Barátaival, Espersit Jánossal, Könyves-Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta.
A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében.
mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0903.htm
Könyves Kolonics József búcsúztatásában is ez a kettősség vonul végig.
"Kedves Kesztner Zoltán, még ebben a hidegben is csak tavaszi pompa, meleg szín és virágillat, madárcsicsergés, csilingelő zsivaj, szivárvány ragyog és zsong emléked körül.
Pajkos manók dévajkodásai, múzsák csókdosásai, jó szellemek libbenései, bölcsek mélységei, álmodozók elérhetetlen magasságai mind-mind felvonulnak a Te emlékezetedre.
Erényeid: jóság, szeretet, megértés, megbocsátás tékozoltatták el veled ragyogó elméd, arany szíved minden kincsét. Mindenkije voltál, mindenkinek mindenedből csak adtál-adtál és soha senkitől semmit sem vártál.
Ritka emberfajta voltál. Nem olyan, mint sok más: falánk és kártékony. Nemes és vad öreg baráti körödnek utolsó bölénye maradtál.
Elmentél most már te is a többiek után, akik a világból nem szépen, csak sorjában már idejekorán eltávoztak. S én, mint lelketek szemlélője, megértője, szerelmese és gyenge követője most már egyedül, magamra hagyottan elmélkedtem elmúlt és vágyott jobb idők, szebb idők nagyot akarásain, nekifeszülésein. Lelki szemeim előtt felvonul a gárda: Espersit János, Barna János, Mohos Ágoston, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Márton Bálint és a többiek, a hős névtelenek. A gárda, amely már meghalt, de lelkileg sohasem adta meg magát. A nagyvilág kicsiny parányai lelkükben a mindent és mindenkit átfogó Jósággal és Szeretettel. Csak az emberi butaságnak és gonoszságnak voltatok sírig kérlelhetetlen ellenfelei.
Életetek nemes volt, küzdelmetek egyelőre meddő maradt. Nyugodjatok békében, a haza és emberszeretet jegyében. Feltámadunk!"
Engineer and the conductor approaching the Bzmot departing in about a minute to Békéscsaba as train no. 37017.
RPPC, 1907
"Emlékül az én szeretett és felejthetetlen kis táncosnőmnek - táncosa
Bihar Aladár V. gimn. tan."
"Budapest
Kedves Mancika! Fogadja ezt a kis emléket tőlem és emlékezzen arra, hogy milyen boldog órákat szerzett nekem midőn magával táncolhattam. Kezeit csókolja a magát soha el nem feledő táncosa, Bihar Aladár"
Ezt találtam a feladóról: barabásszegi Bihar Aladár, 1892-06-15 - 1965-11-26. banktisztviselő, sakkmester, sakkszerző (Nős: Negrusz Ilona 1896.12.14, Haszkovo, Bulgária-1964.03.22, Bp., házasságkötésük 1914.11.29-én.) Van Bihar Aladár Sakk Emlékverseny is.
Szegény valamiből elhasalt az érettségin 1910-ben és javítóvizsgára küldték! (Gondolom, nem matekból, mert akkor nem lett volna sakkmester...) lnyr.eleveltar.hu/BFLQuery/detail.aspx?ID=1572811 A Budapesti I. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba járt (Verbőczy, ma Petőfi).
----------------------
"As a memory to my beloved and unforgettable little dancer - from her dancer.
Bihar Aladár, V. class high school student"
"Budapest
Dear Mancika! Take this little souvenir from me and remember the happy hours when we danced together. I will always remember you, kiss your hand, your dancer: Bihar Aladár"
I love the pretty Art Nouveau backdrop (or curtain).
View details in first comment below.
CDV, 1885, October
Portrait of a student of the Kaschau/Kassa cadet school.
Photographer: S. Letzter
Kaschau/Kassa, Hauptgasse 25. (Fő utca 25.)
Hungary (now Slovakia, Košice)
No. 13 902
Letzter Lázár Simon: 1832(?) Sebeskellemes /Šarišské Lúky/ 1840. február 20.– Kassa/Kaschau, 1911. július 8.
Activity from 1856.
Letzterről: www.maimano.hu/ritkanlatottkepek_utazas/lexikon/l.html
A kassai katonai alreáliskola (hadapródiskola) növendékének portréja.
"Alexander Párducz von Mohács
k.k. Zögling im I. Jahrgang der Militär-Unterrealschule zu Kaschau.
Aufgenommen im October 1885."
-------------------------------
"Alexander Párducz von Mohács, a kassai katonai alreáliskola I. osztályának k.u.k. növendéke. Felvétetett 1885 októberében."
-------------------------------
Lehet, hogy az ebben a gyászjelentésben szereplő mohácsi Párducz Sándor (itt Alexander) a képen szereplő kb. 12-13 éves fiú, a kora is pont stimmel - a szülei 1872-ben házasodtak össze -, és az apja is honvédtiszt volt, szegény 2 és fél év házasság után halt meg.
www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag... P09:708
This is the Kesztner family in the backyard, with some relatives from Hittig family. (Zoltán Kesztner Sr /1875-1942/ was the director of electric works in Makó, on the right.)
The Kesztner family and their friends were intellectuals of Makó, who supported and encouraged the great Hungarian poet, Attila József while he stayed and learned in Makó, just like later when he was a student at University of Szeged (not far from Makó):
www.kirjasto.sci.fi/jozsef.htm
A Kesztner család és rokonok a Hittig családból a makói kertben. (Kesztner Zoltán a jobbszélen.)
József Attila 1920-ban, Makóra érkeztekor:
www.jakd.hu/index.php?p=hir&hid=101
"Kevés alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón" - vallja a húszas években Juhász Gyula.
"Az 1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófetikus elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet érzékletesen Maros menti Konstantinápolynak nevezett, nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."
Itt tölti gimnáziumi éveit elárvulása után, s a város egy polgári radikális értelmiségi csoportja felkarolja és támogatja felismerve korán kibontakozó tehetségét.
"Az elveszett háború, a bukott forradalmak és a Trianon által megtépázott országban talán elsők között állt talpra ez a város. Féja Géza írta róla: Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete - polgárok, parasztok és munkások élnek itt testvéri szövetségben.
Az itteni Kossuth-kultusz Justh Gyula nevével forrt egybe, akit Ady Endre egy bomlott korszak bomlasztójának nevezett. József Attila makói pártfogói a függetlenségi eszme igaz hívei voltak. A szabadság városáról a legérzékletesebb képet Féja Géza festette: Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármely kicsiny, de tiszta zászlaját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt.
Talán nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól, Ida nénitől éppúgy, mint nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás nélkül is szeret."
"Költői indulásakor idős barátai vigyázó szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek és magasságok felé."
Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt - habár József Attila többnyire a felnőttek társaságát kereste..
"A Nem én kiáltok kötetből két bőrkötéses, számozott példánya volt Kesztner Zoltánnak. Egyiket ajándékba kapta, a másikat vásárolta. József Attila mindkét példányt Kesztnernek mint a villanytelep igazgatójának ajánlotta. A XIII. számozott példányt: "Kesztner Zoltán Bátyámnak, minden világosságok gyújtójának", a XV. példányt: "Kesztner Zoltán bátyámnak magammal és szeretettel, hogy együtt ügyeljünk a kristály derekú gépek énekére a fényesség érésekor. Makó, 1925. febr. 4."
József Attila egyetlen napon csupán Kesztner Zoltánnak öt ajánlást írt, ami nemcsak gondolatgazdagságának szép példája, de kettejük mély barátságának is kifejezője.
Kesztner Zoltánnal kicsit mostohán bánt a József Attila-irodalom. "
"Kesztner Zoltán Rahón született 1875-ben, 1942-ben halt meg Makón, 66 éves korában.
Apja, Kesztner Antal járásbíró volt Kassán.
A műegyetem elvégzése után a Ganz és Társa Villamossági Rt. elektromérnöke lett. Ő irányította a pozsonyi villamosvasút építését, és 23 évesen e vasút igazgatóhelyettese lett. Huzamosabb időt töltött Moszkvában. Részt vett az észak-olaszországi villamosvasút-építésben, Egyiptomban az asszuáni vízműtelep építésében.
1912-ben került a makói villamostelep élére. 1918-ban, a polgári forradalom kikiáltásakor a népgyűlés megválasztotta a helyi Nemzeti Tanács tagjai közé. Később, már 1919-ben semmi politikai szereplést nem vállalt.
Még Pozsonyban nagyfeszültségű áramütés következtében másfél emelet magasságból lezuhant, medencéje tört, haláláig bicegve járt, és sokat szenvedett. Ezzel függött össze vibráló, ingerlékeny természete. Sokak szerint különc életelvei magányos emberré tették. Minden sablonnak, doktrínának és formulának ellensége és gunyoros bírálója volt.
Kesztnernek hatalmas könyvtára volt, ezt bizonyítja a makói múzeum gyűjteményében könyveinek címjegyzéke. Ha valahova mennie kellett, az utcán is olvasva andalgott. A könyvvigécek gyakran felkeresték. Az egyiket így fogadta:
- Veszek magától könyvet, ha tud olyan viccet mondani, amit én nem ismerek, és tud olyan könyvet ajánlani, ami nekem nincs meg.
Különleges olvasási gyakorlatot követett. A kézbe vett könyvet nem olvasta végig, néhány fejezet után más szerző, más fajsúlyú művét kezdte olvasni. Ezzel az olvasási váltással hétszámra kora reggeltől késő estig tudott olvasni minden csömör nélkül.
Espersit időtöltésből látott hozzá olykor díszpárnahímzéshez vagy kisebb képek festéséhez, Kesztner viszont megszállott iparművész volt. A makói múzeum gyűjteményébe került néhány rézdomborítása, díszes könyvkötése, fafaragása.
Életeleme volt a sakkozás, József Attilával szívesen és sokat játszott. Különcködő, de humanista beállítottságú volt. A cselédet és a házvezetőnőt családtagként kezelte, az ételből először nekik kellett szedniük.
Gyakran volt náluk szállóvendég. József Attila a makói öreg barátok közül nála tartózkodott legtöbbet. Espersit 1924. augusztus 1-jén írta: "Most hozzám nem jöhetsz, mivelhogy a Caca itthon van, azonban Kesztner villamos direktornál egy pár hétig szívesen látnak." Kesztnerék vendégszeretetét Vén Emil (Weisz Emilio) és Molnár Zoltán festőművész vette hosszabb ideig igénybe. Panteista bölcseleti fejtegetéseit József Attila érdeklődéssel hallgatta.
Mozgalmas társas életet élt. Naponta járt a vendéglőbe, és záróráig ott tartózkodott. Jellemző a kis cédula, amely az Espersit házi kiállításon is szerepel: "Koronába mentem, tessék begyújtani!" Otthon rendszertelenül étkeztek, vendégét is sokszor a Koronában látta vendégül. Szokatlan életfelfogással nevelt egyetlen fiát elkényeztette. Négy szobájuk zsúfolásig tele volt bútorral, könyvvel, festménnyel. Ahogyan József Attila a verses füzeteivel, a festők képeikkel hálálták meg a vendéglátást. A kiállítások alkalmával rendszeresen vásárolt is festményt. Jószívű volt, de hamar ki lehetett hozni a sodrából.
Egyéniségére a játékos különcködés és a filozofikus mélység egyaránt jellemző volt.
Barátaival, Espersit Jánossal, Könyves-Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta.
A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében.
mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0903.htm
Könyves Kolonics József búcsúztatásában is ez a kettősség vonul végig.
"Kedves Kesztner Zoltán, még ebben a hidegben is csak tavaszi pompa, meleg szín és virágillat, madárcsicsergés, csilingelő zsivaj, szivárvány ragyog és zsong emléked körül.
Pajkos manók dévajkodásai, múzsák csókdosásai, jó szellemek libbenései, bölcsek mélységei, álmodozók elérhetetlen magasságai mind-mind felvonulnak a Te emlékezetedre.
Erényeid: jóság, szeretet, megértés, megbocsátás tékozoltatták el veled ragyogó elméd, arany szíved minden kincsét. Mindenkije voltál, mindenkinek mindenedből csak adtál-adtál és soha senkitől semmit sem vártál.
Ritka emberfajta voltál. Nem olyan, mint sok más: falánk és kártékony. Nemes és vad öreg baráti körödnek utolsó bölénye maradtál.
Elmentél most már te is a többiek után, akik a világból nem szépen, csak sorjában már idejekorán eltávoztak. S én, mint lelketek szemlélője, megértője, szerelmese és gyenge követője most már egyedül, magamra hagyottan elmélkedtem elmúlt és vágyott jobb idők, szebb idők nagyot akarásain, nekifeszülésein. Lelki szemeim előtt felvonul a gárda: Espersit János, Barna János, Mohos Ágoston, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Márton Bálint és a többiek, a hős névtelenek. A gárda, amely már meghalt, de lelkileg sohasem adta meg magát. A nagyvilág kicsiny parányai lelkükben a mindent és mindenkit átfogó Jósággal és Szeretettel. Csak az emberi butaságnak és gonoszságnak voltatok sírig kérlelhetetlen ellenfelei.
Életetek nemes volt, küzdelmetek egyelőre meddő maradt. Nyugodjatok békében, a haza és emberszeretet jegyében. Feltámadunk!"