View allAll Photos Tagged studens
CDV, 1885, October
Portrait of a student of the Kaschau/Kassa cadet school.
Photographer: S. Letzter
Kaschau/Kassa, Hauptgasse 25. (Fő utca 25.)
Hungary (now Slovakia, Košice)
No. 13 902
Letzter Lázár Simon: 1832(?) Sebeskellemes /Šarišské Lúky/ 1840. február 20.– Kassa/Kaschau, 1911. július 8.
Activity from 1856.
Letzterről: www.maimano.hu/ritkanlatottkepek_utazas/lexikon/l.html
A kassai katonai alreáliskola (hadapródiskola) növendékének portréja.
"Alexander Párducz von Mohács
k.k. Zögling im I. Jahrgang der Militär-Unterrealschule zu Kaschau.
Aufgenommen im October 1885."
-------------------------------
"Alexander Párducz von Mohács, a kassai katonai alreáliskola I. osztályának k.u.k. növendéke. Felvétetett 1885 októberében."
-------------------------------
Lehet, hogy az ebben a gyászjelentésben szereplő mohácsi Párducz Sándor (itt Alexander) a képen szereplő kb. 12-13 éves fiú, a kora is pont stimmel - a szülei 1872-ben házasodtak össze -, és az apja is honvédtiszt volt, szegény 2 és fél év házasság után halt meg.
www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag... P09:708
Portrait of a friend....
shes a design student named Veronica. ... =)
... practicing and learning how to take portraits at my university lab... ^^
____________________________________________________________________
Retrato de una amiga...
Ella es una estudiante de diseño llamada Veronica... =)
... practicando y aprendiendo como sacar retratos en el laboratorio de mi universidad... ^^
This is the Kesztner family in the backyard, with some relatives from Hittig family. (Zoltán Kesztner Sr /1875-1942/ was the director of electric works in Makó, on the right.)
The Kesztner family and their friends were intellectuals of Makó, who supported and encouraged the great Hungarian poet, Attila József while he stayed and learned in Makó, just like later when he was a student at University of Szeged (not far from Makó):
www.kirjasto.sci.fi/jozsef.htm
A Kesztner család és rokonok a Hittig családból a makói kertben. (Kesztner Zoltán a jobbszélen.)
József Attila 1920-ban, Makóra érkeztekor:
www.jakd.hu/index.php?p=hir&hid=101
"Kevés alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón" - vallja a húszas években Juhász Gyula.
"Az 1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófetikus elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet érzékletesen Maros menti Konstantinápolynak nevezett, nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."
Itt tölti gimnáziumi éveit elárvulása után, s a város egy polgári radikális értelmiségi csoportja felkarolja és támogatja felismerve korán kibontakozó tehetségét.
"Az elveszett háború, a bukott forradalmak és a Trianon által megtépázott országban talán elsők között állt talpra ez a város. Féja Géza írta róla: Mintha megtört volna itten a kasztokba merevedő magyar társadalom végzete - polgárok, parasztok és munkások élnek itt testvéri szövetségben.
Az itteni Kossuth-kultusz Justh Gyula nevével forrt egybe, akit Ady Endre egy bomlott korszak bomlasztójának nevezett. József Attila makói pártfogói a függetlenségi eszme igaz hívei voltak. A szabadság városáról a legérzékletesebb képet Féja Géza festette: Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármely kicsiny, de tiszta zászlaját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt.
Talán nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól, Ida nénitől éppúgy, mint nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás nélkül is szeret."
"Költői indulásakor idős barátai vigyázó szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek és magasságok felé."
Hittig Árpád (ifj. Kesztner Zoltán unokatestvére) később sokszor mesélte, milyen jó időket töltöttek együtt József Attilával a Kesztner-házban. Öt év korkülönbség volt köztük, ő József Attila Makóra érkeztekor 10 éves volt - habár József Attila többnyire a felnőttek társaságát kereste..
"A Nem én kiáltok kötetből két bőrkötéses, számozott példánya volt Kesztner Zoltánnak. Egyiket ajándékba kapta, a másikat vásárolta. József Attila mindkét példányt Kesztnernek mint a villanytelep igazgatójának ajánlotta. A XIII. számozott példányt: "Kesztner Zoltán Bátyámnak, minden világosságok gyújtójának", a XV. példányt: "Kesztner Zoltán bátyámnak magammal és szeretettel, hogy együtt ügyeljünk a kristály derekú gépek énekére a fényesség érésekor. Makó, 1925. febr. 4."
József Attila egyetlen napon csupán Kesztner Zoltánnak öt ajánlást írt, ami nemcsak gondolatgazdagságának szép példája, de kettejük mély barátságának is kifejezője.
Kesztner Zoltánnal kicsit mostohán bánt a József Attila-irodalom. "
"Kesztner Zoltán Rahón született 1875-ben, 1942-ben halt meg Makón, 66 éves korában.
Apja, Kesztner Antal járásbíró volt Kassán.
A műegyetem elvégzése után a Ganz és Társa Villamossági Rt. elektromérnöke lett. Ő irányította a pozsonyi villamosvasút építését, és 23 évesen e vasút igazgatóhelyettese lett. Huzamosabb időt töltött Moszkvában. Részt vett az észak-olaszországi villamosvasút-építésben, Egyiptomban az asszuáni vízműtelep építésében.
1912-ben került a makói villamostelep élére. 1918-ban, a polgári forradalom kikiáltásakor a népgyűlés megválasztotta a helyi Nemzeti Tanács tagjai közé. Később, már 1919-ben semmi politikai szereplést nem vállalt.
Még Pozsonyban nagyfeszültségű áramütés következtében másfél emelet magasságból lezuhant, medencéje tört, haláláig bicegve járt, és sokat szenvedett. Ezzel függött össze vibráló, ingerlékeny természete. Sokak szerint különc életelvei magányos emberré tették. Minden sablonnak, doktrínának és formulának ellensége és gunyoros bírálója volt.
Kesztnernek hatalmas könyvtára volt, ezt bizonyítja a makói múzeum gyűjteményében könyveinek címjegyzéke. Ha valahova mennie kellett, az utcán is olvasva andalgott. A könyvvigécek gyakran felkeresték. Az egyiket így fogadta:
- Veszek magától könyvet, ha tud olyan viccet mondani, amit én nem ismerek, és tud olyan könyvet ajánlani, ami nekem nincs meg.
Különleges olvasási gyakorlatot követett. A kézbe vett könyvet nem olvasta végig, néhány fejezet után más szerző, más fajsúlyú művét kezdte olvasni. Ezzel az olvasási váltással hétszámra kora reggeltől késő estig tudott olvasni minden csömör nélkül.
Espersit időtöltésből látott hozzá olykor díszpárnahímzéshez vagy kisebb képek festéséhez, Kesztner viszont megszállott iparművész volt. A makói múzeum gyűjteményébe került néhány rézdomborítása, díszes könyvkötése, fafaragása.
Életeleme volt a sakkozás, József Attilával szívesen és sokat játszott. Különcködő, de humanista beállítottságú volt. A cselédet és a házvezetőnőt családtagként kezelte, az ételből először nekik kellett szedniük.
Gyakran volt náluk szállóvendég. József Attila a makói öreg barátok közül nála tartózkodott legtöbbet. Espersit 1924. augusztus 1-jén írta: "Most hozzám nem jöhetsz, mivelhogy a Caca itthon van, azonban Kesztner villamos direktornál egy pár hétig szívesen látnak." Kesztnerék vendégszeretetét Vén Emil (Weisz Emilio) és Molnár Zoltán festőművész vette hosszabb ideig igénybe. Panteista bölcseleti fejtegetéseit József Attila érdeklődéssel hallgatta.
Mozgalmas társas életet élt. Naponta járt a vendéglőbe, és záróráig ott tartózkodott. Jellemző a kis cédula, amely az Espersit házi kiállításon is szerepel: "Koronába mentem, tessék begyújtani!" Otthon rendszertelenül étkeztek, vendégét is sokszor a Koronában látta vendégül. Szokatlan életfelfogással nevelt egyetlen fiát elkényeztette. Négy szobájuk zsúfolásig tele volt bútorral, könyvvel, festménnyel. Ahogyan József Attila a verses füzeteivel, a festők képeikkel hálálták meg a vendéglátást. A kiállítások alkalmával rendszeresen vásárolt is festményt. Jószívű volt, de hamar ki lehetett hozni a sodrából.
Egyéniségére a játékos különcködés és a filozofikus mélység egyaránt jellemző volt.
Barátaival, Espersit Jánossal, Könyves-Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta.
A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében.
mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0903.htm
Könyves Kolonics József búcsúztatásában is ez a kettősség vonul végig.
"Kedves Kesztner Zoltán, még ebben a hidegben is csak tavaszi pompa, meleg szín és virágillat, madárcsicsergés, csilingelő zsivaj, szivárvány ragyog és zsong emléked körül.
Pajkos manók dévajkodásai, múzsák csókdosásai, jó szellemek libbenései, bölcsek mélységei, álmodozók elérhetetlen magasságai mind-mind felvonulnak a Te emlékezetedre.
Erényeid: jóság, szeretet, megértés, megbocsátás tékozoltatták el veled ragyogó elméd, arany szíved minden kincsét. Mindenkije voltál, mindenkinek mindenedből csak adtál-adtál és soha senkitől semmit sem vártál.
Ritka emberfajta voltál. Nem olyan, mint sok más: falánk és kártékony. Nemes és vad öreg baráti körödnek utolsó bölénye maradtál.
Elmentél most már te is a többiek után, akik a világból nem szépen, csak sorjában már idejekorán eltávoztak. S én, mint lelketek szemlélője, megértője, szerelmese és gyenge követője most már egyedül, magamra hagyottan elmélkedtem elmúlt és vágyott jobb idők, szebb idők nagyot akarásain, nekifeszülésein. Lelki szemeim előtt felvonul a gárda: Espersit János, Barna János, Mohos Ágoston, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Márton Bálint és a többiek, a hős névtelenek. A gárda, amely már meghalt, de lelkileg sohasem adta meg magát. A nagyvilág kicsiny parányai lelkükben a mindent és mindenkit átfogó Jósággal és Szeretettel. Csak az emberi butaságnak és gonoszságnak voltatok sírig kérlelhetetlen ellenfelei.
Életetek nemes volt, küzdelmetek egyelőre meddő maradt. Nyugodjatok békében, a haza és emberszeretet jegyében. Feltámadunk!"
nhận chụp lớp kỉ yếu đại học và cấp 3
ib trực tiếp để được tư vấn
#hotline : 0975761676
Photo : Tin Dee
FB : /tindeelil
Page : TIAN-Photo ART
Bulgaria, Near Kardzhali and Studen Kladenets dam
Picturesque view in lead white snowy Rodhope mountains. It was a good walk to Monyak fortress. We were so lucky that we were the first people to walk in this beautiful snow!
More white photos at www.andrey-andreev.com/2013/monyak/
PostAuto: the minibus with register number SZ-70145 (Mercedes Benz Sprinter 516 CDI City 35) ready to depart with a service in the interurban line 553 from Einsiedeln Bahnhof to Studen SZ.
Studen, Switzerland
While staying over at my parent’s house during a business trip I decided to go back to my old school and take some photos. I did walk around for about a half an hour and although old found memories from the past came up, nothing really inspired me from a photographic point of view. That was until I stood for the second time in front of my old classroom window. The stores were pulled halfway down and suddenly I had my take.
Framing was a bit tricky and I focused in as tightly as possible, slightly offsetting the shoot to keep the curtain holders not in the middle of the frame. There was not much light because the sky was overcast. The exposure was therefore taking right of the curtain band and I used a yellow filter for a bit more detail showing.
I discovered the final shot only once I returned back to California while developing the film. For some sentimental reason it made me sad, although I liked the shoot, but I knew at that point that I will not see my parents again for at least another year.
Technical Data
Rolleiflex SL66
Carl Zeiss Makro-Planar
5.6/120mm
Finally the Music Video for the Ever After High song is online.
www.youtube.com/watch?v=TF4jmq9qIz8
But it is pretty lame.
Just a school in California with some Flowers ore Trees in the corner.
I only lkie the part with the Keys and the new Studens turns in Royals and Rebels.
The Monster High Video was so much better.
At least the Song is amazing.
Hungary. My father, dr. Pál Mészöly at 19, yet as a law student. His passport to European countries, except Russia and Turkey.
Édesapám, dr. sárbogárdi Mészöly Pál itt 19 évesen még elsőéves joghallgatóként. Európai útlevél: Törökország és Oroszország kivételével
A sárbogárdi Mészöly család Kempelen Bélánál (VII. kötet.)
"A család a somogy vármegyei Mysel (Mészel) nemzetségből származik. Egy 1408. évi irat ezen nemzetség több tagját Somogy megyében nemes birtokosként emliti. A 16. században már Mészel és később Mészöl, majd később Mészely és Mészöly névalakok jönnek az iratokban közhasználatba. A győri káptalan által 1806. kiadott oklevél szerint nemes Mészel Dorottya urasszony,Thelekesi Tóth Lukács felesége, a győri káptalan előtt tett bevallás (fassio) folytán, eladja Somogy vármegyében Laak községben (ma: Szőllőslak) lévő jószágait, a nemesi kuriával együtt, Mészel András szakmári főkapitány és Keresztury György uraknak, 1570.(ezerötszázhetven) esztendőben. - Ezen iratból látható, hogy a Mészöly-család már a 16. században birtokos nemes család volt Somogy vármegyében. A család a reformáció idejében áttért a reformált vallásra s ennek folytán, és a török és német háborgatások miatt sok viszontagságon ment keresztül a 16. és 17. században s egyik vármegyéből a másikba voltak kénytelenek egyes ágai költözni; igy Zala-, Győr-, Komárom- és Fehér megyében találjuk az egyes ágakat. Minthogy a viszontagságos idők folyamán – injuria temporum – a családnak régi nemességét igazoló okiratai elvesztek, a XVI.századbeli Mészel András, szakmári főkapitány unokája: Mészel Jakab, III; Ferdinándtól 1638. márczius 22. czímeres levelet nyer ujra, melyet Győr vármegye 1638. április 16-án hirdetett ki."
The sign reads:
"On 25th February 1948,
A multi-thousand march of university students heading to Prague Castle in support of president Benes and his efforts to preserve freedom and democracy, was brutally attacked by armed communist police at this place and in Hracany Square. In Memory of the brave studens who, at the fateful moments of this nation, were not afraid of opposing incoming lawlessness.
The Prague Academic Club 48 - The Senate of the Parliament of the Czech Republic"
Malá Strana (German: Prager Kleinseite) is a district of the city of Prague, Czech Republic, and one of its most historic regions. The name translated into English literally means "Little Side", though it is frequently referred to as "Lesser Town", "Lesser Quarter", or "Lesser Side". This name derives from its position on the left (west) bank of the river Vltava, on the slopes just below the Prague Castle, in opposition to the larger towns of Prague on the right bank, to which it is conjoined by the Charles Bridge.
In the Middle Ages, it was a dominant centre of the ethnic German (and since 16th century also Italian) citizens of Prague. It also housed a large number of noble palaces while the right-bank towns were comparatively more bourgeois and more Bohemian Czech.