View allAll Photos Tagged AZ
f/2.8 | ISO 80 | 1/40 second | 3.9mm | 180ppi | 7.36in x 10.00in | Traditional Digital Photography
Taken with an Iphone 4 haha. I still like the picture however. The sunset was beautiful that night! I wish I had my dslr!
US Forest Service Fire
Prescott National Forest.
Procession for the 19 fallen Granite Mountain Hotshots.
Prescott Arizona
July 7, 2013
Just like a step clamp on a milling machine. Also has a slight radius on the contact surface to match the radius of the mount's way.
Egyszerre..egy tollvonással két és fél-, hárommillió embernek fájdalmat okozni, hogy azt soha ne felejtsék, azért az nem semmi...az teljesítmény! Ezek az emberek történelmet csináltak és észre sem vették!
Nincs még egy ilyen nemzet, mely megtagadta a sajátjait!
....
Hárommillió magyar ember egy gesztust várt tőlünk!
(http://www.youtube.com/watch?v=CigWgg6ZU9A)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fekete zászlók...
/2004. december 5./
Fekete zászlók, - lobogjatok!
Csak kokárdákra van jogotok.
Nem védted testvéredet, - e földet,
Nem szolgáltad a Piros-fehér-zöldet.
A határon túl is vissza-izen:
Milyen nemzet vagy?! Csak ilyen!
Kárpátok hegyei zengjetek!
Oda - és vissza - feleljetek!
Lélekben Veletek vagyunk!
El nem hagyunk! El nem hagyunk!
Nem Trianon a legnagyobb csapás.
Az Átkos - múlt még a Ráadás!
Átkos-utódok! Ünnepeljetek!
Megosztottátok a NEMZETET!
A Nemzet, - mint szikla porlik el -
A NEM győzött; megosztott - nemzeten!
"A sírt, hol nemzet süllyed el"
Borítsa sötét bársony lepel!
Fekete zászlók lobogjatok!
Magyarul érzők zokogjatok!
Ilyenek vagyunk!
Most, - így halunk!
Csak átkosok nem mérik fel:
Az egységet, a jövőt, - az éri el,
Ki fel nem adja múltját, Nemzetét,
Családját, hitét, - Istenét!
- Mikor ránk dobtátok az utolsó földet,
Újra kibontjuk a Piros-fehér-zöldet!
Szabad egységben másnak maradni,
MAGYARKÉNT élni, MAGYARKÉNT meghalni!
Mosonyi György
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
In memoriam: 2004. december 5.
"Egy racionális elemzésnek persze tartózkodnia kellene az érzelmeket leíró jelzőktől, de mégis, nagyon nehéz úgy visszaemlékezni az akkori történésekre, hogy az emberen ne uralkodjék el egy alapvető érzés: a szomorúság. Merthogy eszébe jut, hogyan váltunk mi, határon túli magyarok magyarországi belpolitikai témává, ami persze önmagában még nem baj, csakhogy mi nem pozitív, nem építő jellegű témává váltunk, korántsem. Játékszerré váltunk, eszközzé, politikai kézigránáttá, amivel a két lövészárokba behúzódó párthadsereg elkeseredetten dobálta egymást. Mumusok lettünk, madárijesztők a kertben, akikkel ijesztgetni lehet a magyarországi nyugdíjasokat, munkavállalókat és munkanélkülieket, adófizetőket, a legalantasabb érzéseket ébresztve fel bennük. Aztán, a népszavazás eredménye, illetve eredménytelensége természetesen a lehető legnegatívabban csapódott le a határon túli magyarságban: elárultnak, cserbenhagyottnak, kitaszítottnak és valahol alapvető emberi méltóságában sértettnek érezte magát. A határ egyik és másik oldalán élő, addig jó viszonyban lévő emberek vesztek össze, évtizedes barátságok szakadtak meg, házastársak vesztek össze Magyarországon, mert a férj így szavazott, a feleség meg amúgy, vagy fordítva, és véget nem ért a kölcsönös vádaskodás. Sokan szent fogadalmat tettek, hogy Magyarország földjére soha többet nem lépnek, és bizony nem egy esetben még ma, öt év múltán is tartják magukat ehhez. A népszavazást követően magyarországi (persze főleg kormánypárti) politikus hónapokig nem mert határon túli magyarlakta vidékre menni, félve az ottani reakcióktól. Összegezve, azért nem lehet az érzelmeket kihagyni ebből az elemzésből, mert a lényeg épp ez: hatalmas érzelmi tőkeveszteséget eredményezett december 5-e, legyen szó egyéni, családi, baráti, politikai vagy nemzeti érzelmekről. Az öt év történelmi távlata annyira tehát elég, hogy megállapítsuk: talán keresve sem lehetett volna jobb témát találni, amely képes ennyire megosztani, összeveszíteni, egymásnak ugrasztani az egyetemes magyar társadalmat, máig nem gyógyuló sebekben vájkálva. Ahhoz, hogy a hiba létrejöjjön, összehangolt csapatmunkára van szükség (ez saját szabadalmaztatású bölcselet!), és ez ebben az esetben szépen meg is valósult: mindenki odatette a magáét, mindenki, aki szereplő volt a történetben, és az eredmény meg is lett. A tökéletes csőd."
(http://magyarszo.com/fex.page:2009-12-05_In_memoriam_2004_december_5.xhtml)
Az út kettő
Minden egy,
Minden a többszöröse
Hány az út?
Egy.
(Kedves ismeretlen hölgy, tudom, hogy ébren vagy. És azt is hogy figyeled az oldalamat. Köszönöm, hogy megtisztelsz. Itt most 2:50 az idő. Egy képet neked még kiválasztok és felteszek. Kérlek, hogy írj velem. Utána sörért megyek.)