Citizen Photojournalism
View allAll Photos Tagged JURNAL
Journal. 5 novembre. "Je sais que je suis l'éternelle vague de rêves qui s'écrase sur les mêmes éternelles rochers. Toujours. Mais..."
Diary. November 5th. "I know that I am the eternal wave of dreams that crashes on the same eternal rocks. Always. But..."
The translation of the lyrics of the song:
"Maybe you don't even know me,
Maybe you can not even recognize me,
Until now you've been for me
A good fairy.
Maybe it will come a day
When I will know how to talk to you,
But until then, each hour
Is a week.
R:
I will bring you treasures in dream
And we'll fly up through the clouds,
Listen to me and believe me,
Now...
I will love you, I will love you,
No matter how hard it's for you to think this,
Wait and you will see,
I will always love you, I will love you ...
And any face around you
I will be even myself.
I will always love you...
Days will come smiling,
Nights will be of silver,
Any cloud will be just a sign
Of good weather
Any thing that you want
You find it only in my eyes
And every moment will find us only together...
R: "
Our hearts are empty much like this basketball court is (rare scene) in this mid-day scene in Venice Beach S. California!
Deschid usa si pasesc in camera copilariei purtand corpul greu de acum.
Aud:
Ana! raspicat.
Ana! vesel, trist, bland, fioros, iubitor, respingator.
Ana! cu melancolie si disperare.
Ana!
Indonesia is currently facing one of massive drilling induced environmental disaster in the form of uncontrolled huge mudflow and the consequent environmental damage which started on May 29, 2006 during drilling of an exploratory well Banjar Panji-1 in Siring village in Porong district in Sidoarjo regency, East Java, Indonesia, and is still continuing until this time.
For two years and five months the seepages in the earth has been oozing hot mud enough to fill 50 Olympic-size swimming pools every day. The mud also has accompanying methane and hydrogen sulphide, though in small quantities giving foul odor. The oozing mud has inundated huge area of land in and around and has made 12,000 families homeless by submerging 4 villages, 30 factories, 33 schools and hundreds of hectares of farmland and ponds. Now nobody knows when this mud flow will stop, it is estimated that this flow may last for another 30 years in the form of mud volcano. This mud flow has already resulted in subsidence of land due to subsurface voidage creation resulting in damage to nearby trunk gas pipe line and railway line and toll road. An expenditure of US$ 1.1 billion is estimated to meet compensation to the affected people and to rectify the infrastructural damage.
Finally the mud is being channeled to the Porong River to the sea, the environmental damage potential of which has not even been studied.
References :
PETROTECH – 2009 : 11 - 15 JANUARY 2009, NEW DELHI, INDIA
MASSIVE MUDFLOW AND ENVIRONMENTAL DAMAGE FOLLOWING DRILLING FAILURE – AN EXAMPLE FROM INDONESIA
If you like my photos, consider following on Instagram too:
instagram.com/alinconstantin_tanasa
There I post more of my work.
Deschid usa si pasesc in camera copilariei purtand corpul greu de acum.
Aud:
Ana! raspicat.
Ana! vesel, trist, bland, fioros, iubitor, respingator.
Ana! cu melancolie si disperare.
Ana!
In memoriam I. G. Duca
I.G. Duca s-a nascut la 20 decembrie 1873 in Bucuresti. Obtine un doctorat in drept (in Franta).
In 1907 intra in Partidul Liberal. Este ministru al Instructiunii (1914), ministru al Agriculturii si Domeniilor (1918), ministru de Externe (1924), ministru de Interne (1927),
conducatorul Partidului Liberal (1928).
In 10 noiembrie1933 aste insarcinat de Carol II sa formeze Consiliul de Ministri.
In 29 decembrie 1933 este asasinat pe peronul garii din Sinaia de catre membrii ai Garzii de Fier (cu acordul lui Carol II)
Duca ducea o viata extrem de modesta.
« Traia intr-o locuinta de doua, trei camarute, se imbraca sobru, dar modest si avea un dezinteres total pentru avere. Refuza cu incapatanare sa-si realizeze o situatie materiala satisfacatoare, pe care ar fi avut ocazia in intreaga sa activitate politica. Se complacea intr-o nota boema, chiar in lipsuri. Locuia in niste camarute puse la dispozitie de un amic politic in Strada Cometa, iar sotia, cand participa la solemnitati, imprumuta toaletele. Cand a fost asasinat au fost gasiti asupra sa cativa lei, iar camasa era cusuta la un umar, unde era rupta. Cand nu era ocupat cu viata politica, traia intr-o discretie totala impreuna cu sotia sa. Iar cand timpul ii permitea mergea la Maldarasti, in judetul Valcea, unde avea o casa modesta.»
Cum s-a produs asasinatul? Cum a fost posibila eliminarea presedintelui Consiliului de Ministri?
Cu zece zile inainte de alegeri, mai exact in noaptea de 9 spre 10 decembrie, jandarmii au inceput sa aresteze mii de legionari. La 10 decembrie 1933 s-a anuntat oficial scoaterea in afara legii a Garzii de Fier. Codreanu s-a ascuns timp de trei luni, iar la 20 decembrie, liberalii castigau alegerile cu 51% din voturi.
Capul miscarii legionare - Codreanu - n-a fost inchis la 9 decembrie 1933, iar cei arestati o data cu dizolvarea Garzii au fost eliberati din puscarie si "retinuti". Ministrul de Interne a recunoscut in presa vremii ca in ziua asasinatului nu mai exista in inchisorile din tara nici un legionar. Mai mult, Gavrila Marinescu, seful Sigurantei, omul de care vroia sa scape primul-ministru, cocheta cu Zelea Codreanu.
Nici orientarea filo-franco-engleza a lui Duca nu era de dorit. Legionarii incepusera cu amenintarile impotriva primului-ministru, caruia ii cereau sa demisioneze pentru a nu fi ucis si familia torturata. Scrisori, amenintari telefonice, nimic nu l-a facut pe Duca sa-si schimbe pozitia.
Siguranta lui I.G. Duca este pusa la indoiala in dosarele pastrate la Arhivele Statului Bucuresti. Ministrul de Interne si seful Sigurantei stiau de atentat, dar nu au luat nici o masura. Vagonul guvernamental a fost insotit de un singur agent, iar asasinii au calatorit cu acelasi tren catre Sinaia.
"O singura masura s-a luat la Sinaia pentru a apara securitatea primului-ministru de a nu intra pe peronul garii prin intrarea principala, ci prin biroul sefului garii, deoarece vagonul cu care urma sa calatoreasca I.G. Duca oprea in fata acestuia, evitand astfel parcurgerea peronului. Dispozitia nu a fost respectata. Fie agentul a uitat sa-i spuna, fie nu i s-a comunicat.
Prietenii erau ingrijorati pentru siguranta lui, dar el le spunea:
"Nu stiu daca s-au luat masuri. Imi este indiferent ce va fi cu persoana mea. Eram dator pentru salvarea tarii sa fac ce am facut. Am constiinta ca mi-am indeplinit datoria. Poate voi pieri. Dar ce importa. E riscul sarcinii de a guverna".
Cadavrul lui Duca a fost recuperat de pe peronul Garii Sinaia si depus intr-o camera langa anexele servitorilor din Castelul Peles. Carol al II-lea nu parea foarte incantat, dupa cum precizeaza Mircea Musat si Ion Ardeleanu in "Romania dupa Marea Unire". I.G. Duca devenise incomod, era prietenul Frantei. Mai mult, din primele zile ale guvernarii, I.G. Duca a cerut regelui sa-l schimbe pe Gavrila Marinescu, directorul general al Sigurantei si in acelasi timp omul palatului.
A doua zi, la Sinaia au sosit sotia si cei doi frati ai lui Duca. Carol al II-lea a refuzat sa ii vada, nici macar nu le-a prezentat condoleante. Constantin Argetoianu nota in memoriile sale ca regele nu a vrut sa-i vada pe cei apropiati lui I.G. Duca pentru a nu i se citi bucuria pe fata ca a scapat de el sau, mai mult, chiar l-a mustrat constiinta si s-a simtit raspunzator pentru crima.
"Viitorul" din 31 decembrie 1933: "Astazi, la orele 22, pe peronul Garii Sinaia, a fost asasinat cu 5 focuri de revolver primul-ministru, Ion G. Duca, de un student de la Academia Comerciala, anume Nicolae Constantinescu, care avea si doi complici. Nicolae Constantinescu este arestat. El a declarat ca apartine Garzii de Fier si ca acest atentat a fost pregatit mai de mult.
(Fragmente din articolul EUGENIEI MIHALCEA aparut in 08.03.2004 in Jurnalul National)
The egg tart or egg custard tart (commonly romanized as dan tat) is a kind of custard tart pastry commonly found in Hong Kong and other Asian countries, which consists of an outer pastry crust that is filled with egg custard and baked.
It is listed at number 16 on World's 50 most delicious foods complied by CNN Go in 2011
Join me on my food hunting adventures here:
Sursa: „Jurnalul National“
Comentariul din „Jurnalul Național“, ediția de colecție MIRABELA DAUER, scris sub această fotografie: „Mirabela și Angela Similea. Supranumită privighetoare a muzicii ușoare românești, Mirabela Dauer trăiește intens, iubește oamenii, cea mai mare bucurie a sa fiind aceea de a dărui... de a dărui bucurie prin muzică.“
Firing Authorities.
Gekoppelde drama's abstracties almanak beïnvloeden moderne essays theoretische scores beïnvloeden gedachten angstig tijdperk veranderen belangrijke werken onconventionele kunstenaar triviale wetten,
simulant des perspectives sculptant des langages expériences discordantes reflétant des justifications causant des affirmations esprit cosmique mouvements transcendantaux destin suggestif formes artistiques,
Apocalypsis directiones internationalism intervals latae sententiae speciali terminos columnas specialis dolos minime insolens salvete conscientia puncta exclusive,
soalan semulajadi analisis eksklusif suara berongga pendapat ortodoks views kontemporari kesesuaian kesesuaian rohani innovators impresario jurnal pasukan berani,
条件を吸収する不可解な教訓グロテスクな重荷あなたが解雇した悪魔の原始的なリーダーのプライベートプランを排除する創造的な直感に不気味な答え!
Steve.D.Hammond.
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away. Finally figured out hot to light this and catch the steam.
I don't love you as if you were the salt-rose, topaz
or arrow of carnations that propagate fire:
I love you as certain dark things are loved,
secretly, between the shadow and the soul.
I love you as the plant that doesn't bloom and carries
hidden within itself the light of those flowers,
and thanks to your love, darkly in my body
lives the dense fragrance that rises from the earth.
---- Pablo Neruda
Photo: Firoz Ahmad Firoz,
Grasia brother & sister, Desuri, Rajasthan, India
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away. Finally figured out hot to light this and catch the steam.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
As I was doing the Cup of Coffee and Small Farmer's Journal series, I came upon some of my cups that I thought were to delicate for coffee, and I knew some of you would say, "but Jim, I read my Small Farmer's Journal, with a cup of hot tea." So tea, I did steep and brew, and found some of the magazines that I thought the covers would go great with tea. That is what it is to explore the world through photography. Hope you like.
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away.
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away. Finally figured out hot to light this and catch the steam.
As I was doing the Cup of Coffee and Small Farmer's Journal series, I came upon some of my cups that I thought were to delicate for coffee, and I knew some of you would say, "but Jim, I read my Small Farmer's Journal, with a cup of hot tea." So tea, I did steep and brew, and found some of the magazines that I thought the covers would go great with tea. That is what it is to explore the world through photography. Hope you like.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded The first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away.
Ede (Eduard) Horn (Ignatz Einhorn), Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875.
He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Horn Ede és a Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
Hoy el Sur ya no es mi Norte
esta vída que es mi via
solo espero mi partida
del abandono de mi vida....
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away.
Soare pe limbă,
amândoi se plimbă
'ncolo şi'ncoace
şi-şi tot vorbesc.
Iar când se schimbă
soarele cu luna
îi vezi cum hodinesc
rânjind într-una
la vise, unul cu altul.
Aşa, până mijesc zorii
iar soarele prea'naltul
împrăştie norii
şi i se plimbă
iară pe limbă.
(fragment din Jurnal de la o lună la soare, optmaidouămiizece )
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
I was looking though photos of Coffee cups and beans and came across this photo of a cup of coffee surrounded by coffee beans, resting on an open newspaper. I thought it made for a cool still life that told the story of the every day man and woman, as they start their day. I do not read the newspaper. I was saddened for a moment, but went into the garage on a quest, to find something that I did read, that would create a great image. For the adventure of finding the ingredients to photograph can be half the fun of taking the picture. To my great glee, I found an old box full of Small Farmer's Journals. As the name implies, it is a magazine full of tractors, manure, cows and other things that a small farmer(not short but having a small farm) would need. But one thing it does have is wonderful cover art. So my sadness turned to much happiness, as I clicked away.
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...