View allAll Photos Tagged AutoTips
CDV, c. 1870, pre-1873
Photographer: Weinwurm és fiai ((Weinwurm & Sons)
Pest
Károly utca 2. (Karlsgasse No 2.)
Hungary
Weinwurm Mátyás (1813-1897) és fiai: Weinwurm Antal (1845-?) és Weinwurm Ferenc
Weinwurm Mátyás gyászjelentése: www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag... W04:898
Weinwurm Antal a műtermét hirdeti a Vasárnapi Ujság 1895-ös számában, mint első magyarországi chemigraphiai műintézetét: (és még akkor is a Károly utcában volt a stúdió): epa.oszk.hu/00000/00030/02138/pdf/02138.pdf
A Weinwurm dinasztiáról a Budapesti Negyedben: "A Weinwurm-dinasztia pedig felfedezésre, rehabilitálásra és arra vár, hogy elfoglalja végre méltó helyét a magyar kultúrtörténetben. Az alapító Weinwurm Mátyás (1813-1897) és fiai, id. Weinwurm Antal (1845-? ) és Weinwurm Ferenc, akiket Bécsben természetesen Matthiasnak, Antonnak és Franznak szólítottak, idejöttek, fényképeztek, s meghonosítottak egy teljesen új és ismeretlen szakágat, a fotósokszorosítást. Fotólitográfia, fotóheliográfia, fotócinkográfia, chromo-autotípia... Mit meg nem tettek az emberek, csak hogy képet kaphassanak a világról! Egyre több polgár érezte úgy, hogy joga van ismereteket, képeket birtokolni a városról, ahol lakik, az országról, amelynek polgára és a világról, ahová talán soha nem juthatott el. S ezt a folyamatosan növekvő képigényt a fényképészek hihetetlenül bonyolult eljárásokkal próbálták kielégíteni." epa.oszk.hu/00000/00003/00013/kincses.htm
nem tudom kibetűzni a hölgy nevét
1874.07.20.
Fényképészek / Photographers
Weinwurm Mátyás (1813-1897) és fiai,
Weinwurm Antal (1845-? ) és Weinwurm Ferenc
---
WEINWURM & SÖHNE
Photogr. Atelier
BUDA-PEST
STADT, KARLSGASSE No 2
und
KÖNIGSGASSE No 31.
---
Wenwurm Antal hirdetése a Vasárnapi Újságban 1895:
epa.oszk.hu/00000/00030/02138/pdf/02138.pdf
---
Fotó/város/történet
Híres fényképészek a városról
Párhuzamos nézőpontok: ahogy a várostörténész
és ahogy a fotótörténész látja
__________________________
SÁNDOR TIBOR - KINCSES KÁROLY
A Weinwurm-dinasztia pedig felfedezésre, rehabilitálásra és arra vár, hogy elfoglalja végre méltó helyét a magyar kultúrtörténetben. Az alapító Weinwurm Mátyás (1813-1897) és fiai, id. Weinwurm Antal (1845-? ) és Weinwurm Ferenc, akiket Bécsben természetesen Matthiasnak, Antonnak és Franznak szólítottak, idejöttek, fényképeztek, s meghonosítottak egy teljesen új és ismeretlen szakágat, a fotósokszorosítást. Fotólitográfia, fotóheliográfia, fotócinkográfia, chromo-autotípia... Mit meg nem tettek az emberek, csak hogy képet kaphassanak a világról! Egyre több polgár érezte úgy, hogy joga van ismereteket, képeket birtokolni a városról, ahol lakik, az országról, amelynek polgára és a világról, ahová talán soha nem juthatott el. S ezt a folyamatosan növekvő képigényt a fényképészek hihetetlenül bonyolult eljárásokkal próbálták kielégíteni, mígnem egy Karol Klič nevű cseh fel nem találta a mai sokszorosítási eljárások alapját, a klisét.
epa.oszk.hu/00000/00003/00013/kincses.htm
---
RÉGI MAGYAR
F É N Y K É P E Z É S
Írta
KREILISHEIM GYÖRGY
1941, Budapest
..."KITAPOSOTT ÚTRÓL két fényképész lépett le a
hatvanas években: id. Díváid Károly és Klősz
György. Mindketten gyógyszerészek voltak eredetileg, Klősz
Darmstadtból vándorolt be hazánkba, Díváidnak pedig apja
származott ide Reims környékéről. Midőn látták, hogy a
portrait-fényképészek szerfölött elszaporodtak, a fényképezésnek egy új ágát kezdték kultiválni, a szabadban való
fényképezést. Később, mikor már ezen a téren is túl sok
lett a konkurrens, mindegyikük a fényképi-úton való sokszorosításnak egy-egy faját vezette be hazánkba, még pedig
Divald a fénynyomást, Klősz pedig a kőnyomást. (Itt említjük meg, hogy a cinkográfia meghonosításának érdeme id.
Weinwurm Mátyás fényképészé.) Józan üzleti élelmessé-
güket mutatja az, hogy utódaik még ma is ezekben a sokszorosítási iparágakban tevékenykednek."...
mtdaportal.extra.hu/books/kreilisheim_gyorgy_regi_magyar_...
---
Fotóművészet 2005/3-4.
Festő fényképészek / Farkas Zsuzsa
"Akadémiai mesterek: Barabás Miklós, Borsos József, Brodszky Sándor, Canzi Ágost, Doctor Albert, Kovács Mihály, Landau Alajos, Mezei József, Mezey Lajos, Molnár József, Országh Antal, Szathmári Pap Károly, Ujházy Ferenc, Vastagh György, Zichy Mihály.
Kis mesterek: Alkér Ede, Bülch Ágoston, Csillagi Lajos, Fiala Antal, Gondy Károly, Gschwindt Róbert, Klimkovics Ferenc, Klösz György, Kohaut József, Koller Károly, Maszák Hugo, Mayer György, Nagy György, Oldal István, Pesky Ede, Plachy Ferenc, Perlgrund Ármin, Pósa Gusztáv, Rostagni Alajos, Schild Sándor, Schöfft Béla, Sikó Miklós, Udvardy Gyula, Vízkelety Béla, Weber Xaver Ferenc, Weininger József, Weinwurm Mátyás, Wünsche Emil, Záhor Lipót, Zoó János."
www.fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&vie...
---
Farkas Zsuzsa : Festő-fényképészek 1840-1880 c. könyve ajánlott irodalom
"A magyar fényképészek egy csoportjának, a "festő-fényképészeknek” tevékenységét, szerepét, jelentőségét tárgyalja ez a könyv. Ez a csoport 1840-1880 között, a fényképészet első negyven évében jelentős és meghatározó szerepet játszott. A fényképezés első évtizedeiben előnyt jelentett a festészeti előképzettség ahhoz, hogy első osztályú műveket, jelentős és sikeres életpályát, műhelyt tudjanak létrehozni. Ez a festőtársaság vonzódott leginkább a festmény-jellegű fotográfiák készítéséhez. A művészi fotográfia megteremtésének a vágya rendkívül erős volt bennük, festészeti akadémiai tudásukat, komponáló tehetségüket arra használták, hogy fejlesszék a technika által vezérelt új műipart. Céljuk az volt, hogy úgy tudják használni a gépeket, mint a litográfia a követ. A festmény-jellegű fényképek az elvárásoknak megfelelően tökéletesen tudtak simulni és alkalmazkodni a festészeti stílusokhoz és a divathoz. A festő-fényképészek csoportja fel akarta emelni a fényképészetet a műipar szintjéről a művészet, legalábbis a metszetek és a litográfiák mellé. A "festő-fényképészek” története csupán egy rövid, sajátságos fejezete a fénykép történetének. Az első húsz év feldolgozása során az alapvető problémák felvetésére koncentráltunk. Az 1860-1880 közötti időszakban a festő-fényképészek tevékenysége kiteljesedett, vezető akadémiai képzettségű festőművészeink, mint például Borsos József és Barabás Miklós, iparszerű fényképészeti tevékenységre tértek át. Sok más (közel hatvan művészről van adatunk) festőművész is próbálkozott stabil fényképészeti műhely kialakításával. Több festő társult fényképészmesterrel, s közös céget üzemeltettek. A képzőművészek között megjelentek a fényképet modellként használó festők is, mint például Munkácsy Mihály, aki több képéhez készíttetett előre elgondolt beállítás alapján, a kompozícióba illeszhető modellképeket."
...sajnos nem az én példányom, hanem
a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár
gyűjteményében található
...
A Magyar Fényképészek Országos Szövetsége hivatalos közlönye
Megjelenik minden hóban
Főszerkesztő:
MAI MANÓ
A Magyar Fényképészek Országos Szövetségének kiadása
I. évfolyam
1906. január - március
1-3. szám
---
- Beköszöntő / A FÉNY szerkesztősége
- A fénykép és a kultúra / Koronghi Lippich Elek dr.
---
benne neves fényképészeink fotói
Erdélyi /ki lehet a képen, egy híres festőművész rémlik, de ki???/
Koller
Koller tanár utódai
Mai és Társa
Strelisky
Zitkovszky
az autotípiákat készítették
Divald
Herest
Kurz és Társa
Weinwurm
Wessely
Wottitz
---
A szakfolyóiratok
Az 1890 és 1920 közötti időszakban mintegy tizennyolc-húsz szaklap jelent meg Magyarországon(14).
Kivétel nélkül ebben az időszakban jöttek létre, és egyikük sem élte túl az első világháború befejezését. A leghosszabb ideig megjelent folyóiratok egyben a legjelentősebbek is voltak. Ezek a következők: a Kiss Zoltán által szerkesztett, szombathelyi Fotográfia (1904-1914); Az Amatőr (1904-1910); és a Mai Manó, majd Hoffmann Viktor szerkesztette A Fény (1906-1918). Az utóbbi két folyóirat már kimondottan a művészi fényképezés lapja volt. A Fényt az MFOSZ (Magyar Fényképészek Országos Szövetsége) adta ki, Az Amatőr a Budapesti Photo-Club, később pedig a MAOSZ hivatalos közlönye volt.
A két nagy szaklap, amelyek mögött országos szövetségek álltak, mivel a művészi fényképezés orgánumaiként definiálták magukat, versenyeztek az amatőr egyesületek képviseleti jogáért, azért, hogy minél több szervezet hivatalos közlönye lehessenek. A Fény a professzionista fényképészek mellett az amatőrök egy részét is maga mellé tudta állítani. Úgy tűnik, hogy az anyagi és szellemi kapacitás szempontjából is szilárdabb bázissal rendelkezett, mint Az Amatőr. Ez abból is észrevehető volt, hogy mind több amatőr egyesületet állított maga mellé. 1908-ban a MFOSZ mellett már a Budai Kamera-Klub és az aradi Foto-Klub(15) tájékoztatóit, egyesületi híreit is itt olvashatjuk. Nemsokára a MAOSZ is elpártolt Az Amatőrtől, amely 1908–1909 között szinte minden szervezeti hátterét elveszítette. A megújuló, és immár valóban európai színvonalú – korszerű tipográfiával és egész oldalas képekkel megjelenő – A Fény szerkesztését 1911-ben Hoffmann Viktor vette át. Az évtized közepére minden jelentősebb egyesületet A Fény képviselt, és szerkesztőgárdájában olyan jelentős művészeket találunk, mint Kiss Zoltán, Székely Aladár, Rónai Dénes, Balogh Rudolf és Pécsi József.
A művészi fotográfia kibontakozása és a fényképezés század eleji expanziója párhuzamosan, néhol egymással összekapcsolódva játszódott le. Mindkettő legfőbb mozgalmi katalizátora az amatőr fényképezés volt. Kohlmanék az amatőr mozgalom, az amatőr státusz optikáján keresztül kívánták előmozdítani az eseményeket. Ez meghatározta Az Amatőr magatartását, a folyóirat által képviselt attitűdöt is, amely a fotográfia megújulásának szinte teljes aspektusát figyelemmel kísérelte, és azt befolyásolni igyekezett.
Szűcs Károly
fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=ar...
---
A Fény első számának bevezetője (1906)
Mai Manó császári és királyi udvari fényképész alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. Lapozó rovatunkban, ma az először 1906-ban megjelent lap, első évfolyam, első számának bevezetőjét közöljük.
Beköszöntő
Hajnalhasadáskor megvirrad, mert a fény bevilágít éltető sugarával az éj homályába.
Minden szégyenkezés nélkül el kell ismernünk, hogy a mi foglalkozásunk egy ilyen éji homály, melybe kissé belevilágítani igen szükséges már.
Nem vagyunk művészek, mert csak nemrég lettünk degradálva, de még iparosok sem vagyunk egészen, mert sem iparhatóságunk, sem iparkamaránk nincsen, tehát foglalkozásunk képesítéshez kötve nincs, szakiskolánk nincs, állásunkat védelmező testületünk sem volt.
Ilyen viszonyok között dereng az első sugár a „Magyar Fényképészek Országos Szövetségének” megalakulása és e sugár legelső kévéje a „Fény” útnak indítása. Vajha megértenők mindnyájan, hogy miként az egyik fény éltető eleme foglalkozásunknak, akként szükségünk van-e másik „Fény”-re is, mely ügyünket védi, hivatásunkat eszményesíti és vezet a mi sötét világunkban.
Programot adni nem kívánunk, csak körvonalakban vázolni ama munkakört, amelyet magunk elé tűztünk: Minden, a fényképezés terén felmerülő újítások és műveletek ismertetése, tekintettel a művészi ízlés fejlesztésére, gazdagon illusztrálva. És mivel a modern fényképezés irányításában a tudományos irányt a szaktudósok és az amatőrök vezetik, tehát szakmánkból részt követelnek, nem elzárkózva, hanem tudásunk és akaraterőnk összességével fogjuk minden törekvéseiket támogatni.
Tény, hogy a fényképészettel rokon grafikai munkák terjesztése, illetve fejlesztése az a cél, mely még leghálásabb talaj a fényképezéssel foglalkozóknak; iparkodni fogunk tehát, hogy a nálunk még zsenge korát élő sokszorosítási ipar s ezzel kapcsolatosan a nyomdai szakma munkakörét is tárgyalva, a grafikai ipar fejlesztését előmozdítsuk. Ezekkel – szép foglalkozásunkat kiemelve hétköznapiságából – sokoldalúságának híveket, követőket neveljünk, hogy az elkövetkezendő új generáció más világításban lássa e szép szakmát, melyet ma oly sokan már reménytelennek hisznek.
Emelt fővel biztosan indulunk útnak, mert mögöttünk áll, mint védőbástya ama szövetség melynek céljai ugyanezek és mely céloknak mi zászlóvivői leszünk.
Bízunk bennök, mert hiszen nem önzésből álltak elénk, ők csak a jövő nemzedékének egyengetik azt az utat, amely nekik rögös volt és bő tapasztalataikat a közjóért áldozzák a szakma felvirágoztatására.
A Fény szerkesztősége
A Fény, 1906
I. évfolyam, 1. szám
maimanohaz.blog.hu/2011/11/23/a_feny_elso_szamanak_beveze...
---
Mai Manó császári és királyi udvari fényképész alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak.
...
[az alábbi linken lévő oldal hiányzik az általam forgatott példányból]
maimanohaz.blog.hu/2012/03/02/a_fenykepfotografalas_torte...
En el texto el grabado se relaciona con el Palacio de Justicia.
Georg Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de las fotografías. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; esto hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase algo más fiel al cliché original.
Grabado fotográfico de Meisenbach Riffarth & Co. a partir de fotografía de Lucien Levy, h. 1890, publicada por Lévy e Hijos.
Illustration del libro Meisterwerke der Baukunst und des kunstgewerbes aller Lander und Zeiten. h. 1900.
Archivo José Luis Pajares.
Esta es una de las primeras imágenes de Ávila con el nuevo sistema de tramado que patentó Georg Meisenbach en 1882. El tramado o autotipo permitía una reproducción de semitonos bastante fiel a los matices de la imagen fotográfica original. Las revistas y periódicos comenzaron a partir de entonces a divulgar más imágenes y más nítidamente. Sin embargo no será hasta principios del siglo XX cuando este sistema se extienda por toda Europa y América, revolucionando el diseño de publicaciones y la información impresa.
Las dos figuras sentadas fueron incluidas posteriormente por Meisenbach, Sus proporciones con relación a la puerta son menores, tal vez para aumentar la monumentalidad.
Georg Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de las fotográfica. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; esto hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase más fiel al cliché original.
Meisenbach. 1884. Autotipo a partir de cliché de J. Laurent (1864).
Fototipográfía del libro -Salamanca Ávila y Segovia- Serie España y sus Monumentos de José Mª Cuadrado. 1884.
Archivo J. L. Pajares.
Georg Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de fotografías. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; lo que hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase mucho más fiel al cliché original.
______________
Doña Beatriz de Ahumada, madre de Santa Teresa, y la alhóndiga de Ávila en 1528 y 1529 / Fidel Fita
bib.cervantesvirtual.com/servlet/SirveObras/8914840987013...
Foto original: www.flickr.com/photos/avilas/6969904230/in/photostream/
Georg Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de las fotografías. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; esto hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase más fiel al cliché original.
Autotipo de G. Meisenbach a partir de cliché de J. Laurent.
Fototipográfía del libro -Salamanca Ávila y Segovia- Serie España y sus Monumentos de José Mª Cuadrado. 1884.
Archivo J. L. Pajares.
Georg Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de fotografías. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; lo que hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase mucho más fiel al cliché original.
Esta es una de las primeras imágenes de Ávila con el nuevo sistema de tramado que patentó Georg Meisenbach en 1882. El tramado o autotipo permitía una reproducción de semitonos bastante fiel a los matices de la imagen fotográfica original. Las revistas y periódicos comenzaron a partir de entonces a divulgar más imágenes y más nítidamente. Sin embargo no será hasta principios del siglo XX cuando este sistema se extienda por toda Europa y América, revolucionando el diseño de publicaciones y la información impresa.
UNA FOTOGRAFÍA REVELADORA
"Esta es una de las primeras imágenes de Ávila con el nuevo sistema de tramado que patentó Georg Meisenbach en 1882. El tramado o autotipo permitía una reproducción de semitonos bastante fiel a los matices de la imagen fotográfica original. Las revistas y periódicos comenzaron a partir de entonces a divulgar más imágenes y más nítidamente. Sin embargo no será hasta principios del siglo XX cuando este sistema se extienda por toda Europa y América, revolucionando el diseño de publicaciones y la información impresa.2
CON LAS PINTURAS DESAPARECIDAS
En esta antigua fotografía aún se ven las pinturas que cubrían parte del tímpano de la portada principal. Ese motivo vegetal de tres hojas, según Feduchi "pone esta representación en relación con la celebración del Domingo de Ramos, en la que la iglesia recibía una procesión de gran tradición que salía de la catedral y llegaba hasta este atrio. El olivo haría referencia al monte en el que Jesús paso la noche anterior a su Crucifixión y las tres palmas estarían en relación, tanto con el Domingo de Ramos como con el símbolo de los tres mártires a los que está dedicado el templo." 1
Estas pinturas desaparecieron tras ser picadas durante unas obras de restauración, a finales del S, XIX, en la creencia de que ocultaban relieves, que finalmente no existían.
RESTAURADA EN 2025
Tras un importante proceso de restauración, financiado por la Junta de Castilla y León, los trabajos llevados a cabo por Castela, la prestigiosa empresa abulense especializada en bienes artísticos, se ha devuelto a esta gran obra todo su esplendor. Ahora esta portada única, tras más de seis meses de limpieza empleando láser, muestra tesoros que solían pasar desapercibidos. 2
1 - FEDUCHI CANOSA, P., La Basílica de San Vicente de Ávila, Tesis doctoral, Escuela Técnica Superior de Arquitectura. Universidad Politécnica de Madrid, 2007.
George Meisenbach patentó 1882 el autotipo, un nuevo sistema de reproducción mecánica de las fotografías. Basado en el tramado de puntos, permitía registrar escalas de grises o semitonos; esto hizo que a partir de entonces la impresión de fotos en libros y revistas resultase algo más fiel al cliché original.
Esta es una de las primeras imágenes de Ávila con el nuevo sistema de tramado que patentó Georg Meisenbach en 1882. El tramado o autotipo permitía una reproducción de semitonos bastante fiel a los matices de la imagen fotográfica. Las revistas y periódicos comenzaron a partir de entonces a divulgar más nítidamente imágenes fotográficas. Sin embargo no será hasta principios del siglo XX cuando este sistema se extienda por toda Europa y América, revolucionando el diseño de publicaciones y la información impresa.