Alkonyat

Alkonyat, hm, de még nem az élet vége,

Talán lehet egy új nap előkezdete,

Új nap, éj élet, új esély,

Hogy mit ad a jövő, talán alkonyatfüggő.

 

Mester: Hogy tellet a tegnapi napod?

Vilmos: Volt munkával töltött.

M: De e képet este készítetted.

V: Igen, munka után kimentem a régi új vadászterületre.

M: Milyen volt a munka?

V: Mellékállásnak egyszerűen túl jó.

M: Azt látom, hogy szeretsz mászkálni. Ez honnan jön?

V: Gyerekkoromból, fiatalabb éveimből, s az ősöktől öröklött e tulajdonság, amely mindig előjön.

M: Részletesebben?

V: Az őseim rengeteget termeltek. Mezőgazdaság. Így piacoltak sokat. Piacokra járkáltak. Hol ide, hol oda. Ugyanezt csináltam gyerekkoromban az apámmal.

Őseim egy jó része az mezőgazdaságból élt. Földművelés és állattenyésztés.

M: Te értesz hozzá?

V: Jobban, mint egy mezőgazdász.

M: Mihez értesz még?

V: Kereskedelem, pénzügy, telemarketing, értékesítés és egy bizonyos szintű vendéglátás.

M: Szakmai végzettség?

V: Van bőven.

V: Folytatom. Később, úgy 34 és 38 éves koromban másodállásban sokat dolgoztam hétvégenként áruházakban.

M: Mit csinálátál?

V: Eladói munkát, értékesítést és promóteri tevékenységet végeztem.

M: Ez időtájt hétközben mit csináltál?

V: Például bankban dolgoztam.

M: Tehát innen jön az, hogy hétvégén szeretsz, ha van rá lehetőség, másodállásban máshova menni dolgozni?

V: Igen, így izgalmasabb az élet.

M: Ma hol voltál?

V: South Ruislipben, egy élelmiszer áruházban.

Nagyon jó a hely, s remekek ott a kollégák. Kedves emberek.

A vezetőség is kiváló személyekből áll.

M: Jövőhéten ott leszel? Vagy máshol?

V: Remélem, hogy a főnököm odavezényel. Van ott valaki, akit nagyon szívlelek. Kedeves nekem.

M: Aha.

M: Hétközben mit csinálsz?

V: Ital nagykereskedésben dolgozom.

M: Italnagyíkereskedésben?

V: Oh Mester, ha látnád, hogy mennyi csodálatos bort forgalmazunk szerte az egész világ minden tájáról!

A múltkor kaptam ajándékba két üveg bor csodálatosságot.

M: Meddig tartott?

V: Szerinted?

És tavaly is megajándékoztak sör és szájder külenlegességekkel. Nagyon ízlett a francia szájder.

M: És azok meddig tartottak?

V: Szerinted?

M: Ki az, akit a korábban, de az előbb említett boltban kedvelsz?

V: Egy hölgy. Nem európai. Érdekes, olasznak nézett. Ez itt velem gyakran megtörténik. Azt mondta, hogy a hangom miatt. Mások meg a külsőm miatt néznek annak.

A múltkor is hallottam a kocsmában, ahová néha betérek, hogy az egyik vendig kérdezte rólam a másikat, hogy ki ez a fickó? A másik azt válaszolta, hogy szerintem ez az ember egy olasz.

 

M: Térjünk a képre.

V: Térjünk.

M: Túl sok a sötét árnyalat.

V: Nem sok. Pont így jó. Már jócskán szürkület volt, amikor a kép készült.

Ráadásul a kép volt túlexponált, ezért e fényárnyalatot szándékosan állítottam be olyannak, amilyen.

M: Túlzó.

V: Inkább hangsúlyozó.

M: Megint a sötétből haladsz a fény felé.

V: Talán fordítva jobb lenne? Nem vagyok Al Capone.

M: Ezt hogy érted?

V: Egyszer Al Capone és barátai valahol láttak sétáló szerzeteseket. Al Capone láttukra barátai felé fordult és ezt mondta nekik: Ezek oda mennek, ahonnan mi jövünk.

M: Miért szeretsz a sötétben sétálni?

V: Miért szeretetnek mások is? Láttam embereket.

M: Nem szereted a fényt?

V: Akkor nem mennék felé.

M: De ha túl fényes, akkor nem mész felé.

V: Mert jobban vonz a láthatatlan fény.

M: Köszönöm. Ennyi elég.

 

 

Fény és árnyék, merengés vagy netán kérdés?

Hol jobb? Láthatalanul az árnyak birodalmában?

Vagy netán a fény vetületén?

Nem vetület, nem is lét, sziporkázó múló remény.

 

Done