Walk with Poe and a verse
Oly elragadó ez a park, szép, egyedül vagyok,
Fantasztikus és lenyűgöző ez a világ
Munka közben sokszor eszembe jut,
Sokszor eszembe jut, a London parki,
Erdei világ, teszem a dolgom, de az eszem itt jár.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe életrajzát tanulmányoztam ma, a munkahelyi szünetekben,
Hmm, érdekes, sokak által nem irigyelt volt az élete,
Szerintem neki csak az hiányzott, amit elvesztett,
S csak tenni akarta mindazt, amit eltervezett.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Rossz korszakban született, hisz ő volt az első író
Amerikában, aki úgy döntött, hogy csak az írásból él meg.
Csodálatos regényei keltettek, alkottak, hatnak ma is,
Intellektuális bűvköre a világra kiterjedt.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Oh, Poe, olvastam sorsodat, gyermekkorodat,
Szomorúság volt, szenvedtél, s nélkülöztél sokat,
De azt is látom, hogy életed egy kicsit szertelen volt,
De nem baj. Hogyan is lehettél volna katona?
Mondja Poe: "Én sohe nem jövök vissza már."
Poe, kérlek ne mondj ilyet, hogy soha nem jössz vissza már.
Vissza jössz, nélküled szegény a világ.
Gyere várunk, van honod, s lesz új szerelmed,
S csak azt teszed, amit akarsz.
Már vár a toll és az íróasztal.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe! - kiáltom - kérlek ne légy konok, szeresd tisztelőid,
Van hazád. Én európai vagyok, magyar
Tizenhárom éves korom körül olvastam sok novellád,
De verseid, s más novella gyűjteményeid is még mindig hatnak rám.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe! Hadd mondjak neked valamit!
Fiatal éveimben volt egy barátom, Hatvanban,
Bece neve James, ki írogatott szép novellákat, akkoron.
Kedves volt, beszélgettem vele, s rád tértünk,
Beszéltünk rólad sokat, ő nagyon tisztel. (Hatottál rá.)
Poe Neked hatalmas a híred.
Patináns vagy, sokan szeretnek, tisztelnek,
S követni vágynak téged.
Mondja Poe: " Éne soha nem jövök vissza már."
Poe, kérlek hallgass meg. Oh elfeledtem, megérkezett a képed.
Már keretezett. A vizi pipa is. Jöttek együtt, érdekes.. Neked szentelem.
Poe. vissza kell jönnöd, van egy új történet.
Kérlek légy velem, nekem kevés a szellemem.
De te megírhatod. A címe The New Canterbury Tales,
Segíts, Neked szentelem.
Szuper médium vagyok, szállj meg, lépj belém, életembe,
S add a Lelkedet.
Mondja Poe: " Én soha nem jövök vissza már."
Poe, szerelmetes és kedvenc íróm,
Kérlek ne mondj ilyet.
Vissza jössz, hisz vár egy új fantasztikus történet.
Amely Neked szentelt, s szelleme szellemiséged.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Nemes Raven, elit holló, kérlek ne légy konok,
Vissza kell jönnöd. Hogy miért? Nem tudod?
Dehogy nem. Tudod. Életed megszakadt. Félúton.
Vissza jössz és térsz, s folytatod a pói irodalmat,
Van rengeteg ötlet, de azt csak Te vagy képes leírni.
Ugye értesz?
Mondja Poe: " Vissza jövök már."
Poe, csodálatos nemes elme, én halálosan szeretlek,
Látom, olvasom életrajz íróid tollából azt,
Azt, hogy Londonban éltél, s a benyomást,
Amely a lényedet érte, ha nem fordultál volna meg itt....?
Akkor lettél-e volna írói elit?
Mondja Poe: "Londonba vissza jövök már."
Poe, e világ szeretettel vár, bár ne feledd hazád
Követőid maradnak veled, bármerre is szállj.
Te nem csak holló vagy - több - holló sas,
Követünk Téged, madár raj rebben,
Érted, eszményedért, tiszteletedért az égben.
Mondja Poe: Londonba vissza jövök már.
Jer vissza, ide. Tudom, hogy e légkör,
Tett benyomást benned örökre.
Bennem is, látod, restless sulitude.
De most 2021 van, érezd újra mostani honod.
Ami itt vár, az Neked folytatás, csak szállj le,
S mondd: Ihlető városomba visszatérek már.
Oh, Poe, miért ihletett e világ?
Én tudom, származásod adja okát.
Genetikai emlékezet,
De ne feledd, hogy Boston a koronád.
Nehéz a kérdés, de ne feledd, hogy Amerika volt ,
Amerika volt a fogalmazó és írói hazád.
Ott már több volt a szabadság.
Mondja Poe: Visszajövök már.
Poe, szép portréd, fényképed volt sötét keretezett.
Érdekes, hogy amikor a kis asztalra helyeztem, valahogy leesett.
A keret sarkán megtört, én megijedtem,
De volt még itthon egy másik képkeret, hófehér,
Abba áttetelek.
S felismertem, erről régebben merengtem, Te nem fekete holló voltál, hisz abból sok van,
Hanem vagy az egyetlen fehér holló,
Irodalom teremtő, akinek elméje a mély értelem.
Mondja Poe: Talán visszajövök már.
Folyt. köv.
2021.01.11.
Üdv, s tisztelet, nemes Poe, hazaértem, remélem,
hogy napod Neked is volt jó.
Érdekes volt-e nap, csendes, szép volt a munka,
minden munkatárs mosolygós,
Igen, kedvesek, kollégák, akik a világért doloznak,
tesznek, Mint a az életfolyamban a szereplők,
így ők is haladnak tovább.
Mondja Poe: Soha nem jövök vissza már.
Nem mondd Poe, hogy soha nem jössz vissza,
ne mondd !
Hisz ihlettél sok költőt, írót, művészt, ők remélnek téged.
Várnak, hisz életrajzodból látom, hogy műved megszakadt.
Szüless újra, vagy szállj meg valakit, s add a világnak,
A világnak írásaidat,
s ne mondd, hogy nem jössz vissza már.
Poe, tudom, hogy életed remekmű, tettél sokat,
talán a romantikát elhagytad, (romantika korszakát)
Igen, előbbre láttál, célod nem saját közvetítés volt,
hanem a közönség, aki az olvasó.Jól látod, jól láttad, zseniális irodalom kritikus vagy.
Fontos a hatás. Fontos a hatás, ezért életed minőségi életmű. - Nem magadért éltél.
Mondod Poe, soha nem jössz vissza már? (Kellesz.)
Vár a világ, vár, kíván téged, hisz sok a szenny. Te életedet áldoztad a romantikáért és a rejtelemért,
Igen, tetted szívből, lett belőle fantasztikum.
Csodálatos huszadik századi fantasztikus irodalmi lét.
Mondd Poe, soha nem jössz vissza már?
Poe, hadd mondjak valamit.
Te ide születtél, értelmed magas, ezért éld.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már.
Vissza jössz Poe, szereted életed, mely az irodalom
Vár téged sok új világ és rejtelem, mondd, miért kellek neked?
Magyar médium újjai írnak a laptopon bár te irányítod kezemet.
Mondja Poe: Mert a magyar nyelv kell nekem.
Miért? Poe mondja: Mert gondolat kifejezésre legszebb a magyar nyelv,
s tanulmányozni akarom a hasonlatosságot, viszonyulást,
és a magyar szinoníma értelmet. Hisz a magyar rejti a legtöbbet.
Igen - mondja Poe -, ezért szálltalak meg téged.
Régóta figyellek - így Poe. Tudom, hogy szereted a novellákat, írásokat, verseket.
Azt is tudom, hogy volt egy irodalom tanárod, aki írt szép verseket.
- Igen. - Válaszolom, e tanárnál tanultam harminchárom éve,
Tudása akkor már volt rengeteg, s akkorom már négyezer kötete volt,
igen, átolvasott jegyzetelt,
Írt szép verseket, egyik könyvének szép címe:
Csillagok és szent jános bogárkák -, gyönyörűek e művek.
Szerzőjük Budai Gyula, feledhetetlen irodalom tanárom.
Poe, mos leteszem laptopm. az írást holnap Veled folytatom. Jöjjön szép álom.
Álmodni még nem tudok, nem lehet, mintha várna valami,
Nem tudom, hogy mi az, furcsa az érzés, valamki jön,
Változás, a holló száll, egy londoni varjú szól: Kár.
Mindegy, a holló mondja, hamarosan leszállunk már,
De addig nincs akaratod, vagy vezetett,
S lesz szerelmed ott, ahol vezetőd landol.
Poe, mondd, miért vagy csak fürkész e világban most?
Hisz nagyon bonyolult, kéne a segítség, téged sokan szeretnek,
Én vagyok senki és gonosz, de jó szívből kérdlek téged,
Hisz elméd, kritikád, ötletességed adja alkalmas éretelmedet.
Mondja Poe: "Én nem jövök ide vissza soha már."
Folyt köv.
12.01.2021.
Oh, kedvenc íróm, itt vagyok, kérlek szállj le már.
Poe, este van, kedd, nyugodalmas minden
Szép volt a nap, tettük a dolgunkatLett vége a munkának, siettem haza,siettem haza Hozzád, egy kicsit ettem,
Laptopomat bekapcsoltam, képernyő villant,
Ébredésem óta várt volt e pillanat.
Poe, képed előttem, szép a portréd, önarcképed
Tekinteted sugároz mély értelmet,
Mely mélyebb a Maelström hullámának hullámmélyénél.
Olyannak tűnsz, mint egy filozófusa, de nem is tévedek,
Voltál remek elemző, analitikus gondolkodó.
Poe, mit tegyek? Valamit tennem kéne, változnom kell.
Mondja Poe: Soha ne add már fel. -Nem adom fel, Mesterem,
hisz tudod, hogy miről van szó.
Igen tudom -, mondja a holló. - De várj, ne siess,
Ne siess a cél nem vár, neked nincs, hanem maga rohan feléd.
Csak várj!
Mit tegyek akkor? Én nem tudom, kérdem. - Én.
Poe mondja, türelem, írj neki, te feledted, tán várt.
Én: Poe, írtam neki, három hete volt aktív. Hangouts néma.
Poe mondja, türelem, talán van más dolga, ne legyen félelmed,
Talán még vár.
Nem vár, tudom, bár sokszor emlékszem rá. - Én.
Poe mondja, túlságosan hirtelen voltál.
Nem voltam az, zavarta a magányt. - Én.
Poe mondja, ne törődj vele, együtt lesztek a magány,
Talán még vár.
Én: Most merre vagy Poe? Hol jársz? Szellemed érzem, de nem tudom igazi honát.
Poe: Itt vagyok, élek, tanítok a katedrán, messziről vezérlem elméd, add nekem. Az enyém.
Én: Poe, már a tiéd vagyok, vezess, tudod, hogy mámorít veled az értelem,
Vezesd újjaimat, hadd legyek tollnokod, néma maradok.Í rj.
Mondja Poe: Írni nem fogok soha már. Te fogsz!
Poe, én analfabéta vagyok. Írni nem tudok. -Én.
De fogsz. Már ismertelek gyermekkorodból. Igen ismertelek.
Olvastad az Amerikai kisregényeket. Tudom. - Poe.
Igen, olvastam, kedves Poe. Bár már oly régen volt.
Nem is emlékszem, hogy pontosan mikor. - Én.
Mondja Poe: Olvasod a többit már.
Még nem - válaszolom, - hanem újra olvasom kisregényeidet, novelláid.
Poe: Maradj az utadon. Sirályok serege visz, szürke madár az útjelző.
Varjak tekintete néma válasz tükör. Haladsz.
Madár seregek a repülőtérről követnek majd soká.
Egy sziget zátonyra futott, lék adja a dagályt.
A holló itt is járt.
Poe, mit tegyek? Te tettél nekem igéretet.
De nekem nem remény.
Ahol landolok, ott vár szerelem?
Hol? Tudom, hogy hová gondolsz.
Ott is van hazugság.
Tudom, hogy hová gondolsz.
Oda gondolsz, vagy bármerre, lehetek kiszolgáltatott.
Bár várhat szerelem, de ha átfordul az érzelem
És ő ezt nem érzi, akkor az nekem végzetem
Akkor halál hajóm szakadt életvitorláin át,
Fényesen átszüremlik a napkorong sejtete és az értelem.
Eldobok mindent, csak a kezemmel evickélek.
13.01.2021.
Jó reggelt Mesterem! Remélem szép napod a katedrán!
E napot remélem, hogy mindketten megéljük szépen.
Legyen szép a napod, én is megyek a dolgom után.
Remélem, hogy az esti telepatikus-kommunikáció,
Ismét megfűszerezi az estével a mi napunk. - Én.
Poe: Este megint rád szállok már!
Mester, látom, hogy nem tettszik minden vers,
értelek, töröld, amely nem kell neked.
Írtam előbb, de letörölted. Nem értem miért?
Nem baj. Talán valamivel megsértettelek.
Nekem is lehet véleményem? Nem?
Poe: Te soha nem írsz egyedül már!
Ma szép volt a kirándulás, néma séta
Stanmore nemes parkja adta
Szép fák, rejtelem a sűrű
Minden lépés lélekzet
Ontja a hűst, a hideg erdei szellő.
Poe: Most merre jársz?
Járok veled, az elmémben,I
tthon vagyok az ágyszélen
Előttem laptopom a széken
Írom e verset néked.
Poe: Most merre jársz?
Poe, élek a hűvösben, radiátor forró,
Nekem dimenzionálisan más a terem.
Reszketek, a hőség az nekem hideg árny.
Vágyom a másvilágra, de maradok e világban.
Poe: Most merre jársz?
Hol járnék? Ahol vagyok. Nem?
Poe, hallgass meg engem.
Hallgass, s ne bízz senkiben.
Élni kell, az út hív, taszíts,
De szeress, s ha kell,
Akkor nyújtsd kezed.
Poe: Nyújtottam, lett új műfaj.
Én: Olvastam nemes soraidat.
Poe: Vélemémy?
Én: Minden szavad gyémánt,
mely bennem tovább él.
Köszönöm.
Poe, miért jó a magány?
Te is szeretted, mert hívott a szenv.
Ha nem lehettél volna sokat egyedül,
akkor sosem írtál volna végtelenül.
Poe, elhagytad e világot,
de vár irodalmad, hatalmas vár
Nem értem a világot,
Tettél sokat
Sok szobor vár.
Hatalmas mester, szeretete a rejtelemnek
Ma voltam kedvedért egy szép parkban
Csodálatos volt ott a lét
Bár már ismeretes Neked, kirándultunk ott.
Poe: kísértelek én.
Szép és régi, természetes ősi fák
Vettek körül minket, a sétányon át.
Esős volt az idő, áztam,
Poe, ide jöttem, érted fotografáltam.
Poe, nemes és arisztokratikus mesterem!
Ma szép képeket tettünk, csináltunk
Tán van köztük néhány festői
Nem teszem fel az oldaladra,
Enyém, mely akaratod már.
Poe, vagy mesterem, mentorom
Láthatatlan gyémánt vagy,
mert sokan nem láttak utadon.
Üstökös léted kering a Föld felett,
19. század múlt, 21-ik kezd,
a léteden túl.
Mesterem, tettünk ma szép sétát
Stanmore lége adta a magányt.
Jó volt ott lenni,
Természet, tisztaság, egészséges vágy.
Mesterem, jer vissza Londonba
Volt hazád, én szeretlekPoe,
te vagy egy irodalom kristály
Térj ide, hív ihlető hazád.
Poe, London vár, dekadens vagyok
Tisztelem műveid, te voltál tanom.
Luton vagy Heathrow terén várlak,
S kezdd újra irodalmi és szellemi életed.
Ez az oldal vár.
Mester, oly szép képeket tettem ma,
Szép volt a tér, Kenton parkja adta,
Halálos volt a csönd, elmémet hasogatta
Jó volt veled a séta,
Mely adta a magányt.
14.01.2021.
Szép estét nemes holló
Ma sokat itt nem írok
Mert van más dolgom.
Ott is írok neked
A hölgy a postás
És a Hangouts.
Őszinték a sorok.
Írtam, üzenet küldött
Az égen és műholdon keresztül,
Siklik az üzenet
Szervereden kódolódik,
Binárisan minden sorom.
Mester, ez a kép marad csatornánk,
A fotózásnak nem szabhatunk akadályt.
Erre a képre térünk vissza,
Ha közlést akarjuk tenni,
De most hív a képalkotás.
15.01.2021.
Jó estét Mester!
Értem haza későn
Nem válaszoltam,
Játszma nem kezdett.
De tettem fel képeket,
Remélem szépek,
Hűs téli magány
Érzés hideges,
Feledhetetlen.
Remélem, jók a képek,
Nem díszítem
Szerény a magány.
Tiszta természet,
Adja a jég illatát.
Mester, a sakk még nem áll.
Fog, kell találni táblát.
Virtuális tér síkja még vár,
De hamarosan adja a sakktáblát.
Mely lesz egyszerű és elit.
Mint a halál.
16.01.2021.
Mester egy tábla lett lelt
Még nem ismerem
Grafikusan jónak tűnik.
Tesztelem rajta értelmemet.
De a fotóké az érzelem.
Igyekszem.
Mester, most megtaláltam,
Igen, megtaláltan
A remek táblát,
Jó lesz a verseny,
Kitt és Knight Rider itt is vezet.
Megint.
17.01.2021.
Oh Mester
Voltam Kenton dombos, erdős mezején
Sétáltam, merengtem, gondoltam a természetet,
Lett sok kép, melyet Neked tettem.
Hála Neked minden képem.
Örökké teszem.
Walk with Poe and a verse
Oly elragadó ez a park, szép, egyedül vagyok,
Fantasztikus és lenyűgöző ez a világ
Munka közben sokszor eszembe jut,
Sokszor eszembe jut, a London parki,
Erdei világ, teszem a dolgom, de az eszem itt jár.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe életrajzát tanulmányoztam ma, a munkahelyi szünetekben,
Hmm, érdekes, sokak által nem irigyelt volt az élete,
Szerintem neki csak az hiányzott, amit elvesztett,
S csak tenni akarta mindazt, amit eltervezett.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Rossz korszakban született, hisz ő volt az első író
Amerikában, aki úgy döntött, hogy csak az írásból él meg.
Csodálatos regényei keltettek, alkottak, hatnak ma is,
Intellektuális bűvköre a világra kiterjedt.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Oh, Poe, olvastam sorsodat, gyermekkorodat,
Szomorúság volt, szenvedtél, s nélkülöztél sokat,
De azt is látom, hogy életed egy kicsit szertelen volt,
De nem baj. Hogyan is lehettél volna katona?
Mondja Poe: "Én sohe nem jövök vissza már."
Poe, kérlek ne mondj ilyet, hogy soha nem jössz vissza már.
Vissza jössz, nélküled szegény a világ.
Gyere várunk, van honod, s lesz új szerelmed,
S csak azt teszed, amit akarsz.
Már vár a toll és az íróasztal.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe! - kiáltom - kérlek ne légy konok, szeresd tisztelőid,
Van hazád. Én európai vagyok, magyar
Tizenhárom éves korom körül olvastam sok novellád,
De verseid, s más novella gyűjteményeid is még mindig hatnak rám.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Poe! Hadd mondjak neked valamit!
Fiatal éveimben volt egy barátom, Hatvanban,
Bece neve James, ki írogatott szép novellákat, akkoron.
Kedves volt, beszélgettem vele, s rád tértünk,
Beszéltünk rólad sokat, ő nagyon tisztel. (Hatottál rá.)
Poe Neked hatalmas a híred.
Patináns vagy, sokan szeretnek, tisztelnek,
S követni vágynak téged.
Mondja Poe: " Éne soha nem jövök vissza már."
Poe, kérlek hallgass meg. Oh elfeledtem, megérkezett a képed.
Már keretezett. A vizi pipa is. Jöttek együtt, érdekes.. Neked szentelem.
Poe. vissza kell jönnöd, van egy új történet.
Kérlek légy velem, nekem kevés a szellemem.
De te megírhatod. A címe The New Canterbury Tales,
Segíts, Neked szentelem.
Szuper médium vagyok, szállj meg, lépj belém, életembe,
S add a Lelkedet.
Mondja Poe: " Én soha nem jövök vissza már."
Poe, szerelmetes és kedvenc íróm,
Kérlek ne mondj ilyet.
Vissza jössz, hisz vár egy új fantasztikus történet.
Amely Neked szentelt, s szelleme szellemiséged.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."
Nemes Raven, elit holló, kérlek ne légy konok,
Vissza kell jönnöd. Hogy miért? Nem tudod?
Dehogy nem. Tudod. Életed megszakadt. Félúton.
Vissza jössz és térsz, s folytatod a pói irodalmat,
Van rengeteg ötlet, de azt csak Te vagy képes leírni.
Ugye értesz?
Mondja Poe: " Vissza jövök már."
Poe, csodálatos nemes elme, én halálosan szeretlek,
Látom, olvasom életrajz íróid tollából azt,
Azt, hogy Londonban éltél, s a benyomást,
Amely a lényedet érte, ha nem fordultál volna meg itt....?
Akkor lettél-e volna írói elit?
Mondja Poe: "Londonba vissza jövök már."
Poe, e világ szeretettel vár, bár ne feledd hazád
Követőid maradnak veled, bármerre is szállj.
Te nem csak holló vagy - több - holló sas,
Követünk Téged, madár raj rebben,
Érted, eszményedért, tiszteletedért az égben.
Mondja Poe: Londonba vissza jövök már.
Jer vissza, ide. Tudom, hogy e légkör,
Tett benyomást benned örökre.
Bennem is, látod, restless sulitude.
De most 2021 van, érezd újra mostani honod.
Ami itt vár, az Neked folytatás, csak szállj le,
S mondd: Ihlető városomba visszatérek már.
Oh, Poe, miért ihletett e világ?
Én tudom, származásod adja okát.
Genetikai emlékezet,
De ne feledd, hogy Boston a koronád.
Nehéz a kérdés, de ne feledd, hogy Amerika volt ,
Amerika volt a fogalmazó és írói hazád.
Ott már több volt a szabadság.
Mondja Poe: Visszajövök már.
Poe, szép portréd, fényképed volt sötét keretezett.
Érdekes, hogy amikor a kis asztalra helyeztem, valahogy leesett.
A keret sarkán megtört, én megijedtem,
De volt még itthon egy másik képkeret, hófehér,
Abba áttetelek.
S felismertem, erről régebben merengtem, Te nem fekete holló voltál, hisz abból sok van,
Hanem vagy az egyetlen fehér holló,
Irodalom teremtő, akinek elméje a mély értelem.
Mondja Poe: Talán visszajövök már.
Folyt. köv.
2021.01.11.
Üdv, s tisztelet, nemes Poe, hazaértem, remélem,
hogy napod Neked is volt jó.
Érdekes volt-e nap, csendes, szép volt a munka,
minden munkatárs mosolygós,
Igen, kedvesek, kollégák, akik a világért doloznak,
tesznek, Mint a az életfolyamban a szereplők,
így ők is haladnak tovább.
Mondja Poe: Soha nem jövök vissza már.
Nem mondd Poe, hogy soha nem jössz vissza,
ne mondd !
Hisz ihlettél sok költőt, írót, művészt, ők remélnek téged.
Várnak, hisz életrajzodból látom, hogy műved megszakadt.
Szüless újra, vagy szállj meg valakit, s add a világnak,
A világnak írásaidat,
s ne mondd, hogy nem jössz vissza már.
Poe, tudom, hogy életed remekmű, tettél sokat,
talán a romantikát elhagytad, (romantika korszakát)
Igen, előbbre láttál, célod nem saját közvetítés volt,
hanem a közönség, aki az olvasó.Jól látod, jól láttad, zseniális irodalom kritikus vagy.
Fontos a hatás. Fontos a hatás, ezért életed minőségi életmű. - Nem magadért éltél.
Mondod Poe, soha nem jössz vissza már? (Kellesz.)
Vár a világ, vár, kíván téged, hisz sok a szenny. Te életedet áldoztad a romantikáért és a rejtelemért,
Igen, tetted szívből, lett belőle fantasztikum.
Csodálatos huszadik századi fantasztikus irodalmi lét.
Mondd Poe, soha nem jössz vissza már?
Poe, hadd mondjak valamit.
Te ide születtél, értelmed magas, ezért éld.
Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már.
Vissza jössz Poe, szereted életed, mely az irodalom
Vár téged sok új világ és rejtelem, mondd, miért kellek neked?
Magyar médium újjai írnak a laptopon bár te irányítod kezemet.
Mondja Poe: Mert a magyar nyelv kell nekem.
Miért? Poe mondja: Mert gondolat kifejezésre legszebb a magyar nyelv,
s tanulmányozni akarom a hasonlatosságot, viszonyulást,
és a magyar szinoníma értelmet. Hisz a magyar rejti a legtöbbet.
Igen - mondja Poe -, ezért szálltalak meg téged.
Régóta figyellek - így Poe. Tudom, hogy szereted a novellákat, írásokat, verseket.
Azt is tudom, hogy volt egy irodalom tanárod, aki írt szép verseket.
- Igen. - Válaszolom, e tanárnál tanultam harminchárom éve,
Tudása akkor már volt rengeteg, s akkorom már négyezer kötete volt,
igen, átolvasott jegyzetelt,
Írt szép verseket, egyik könyvének szép címe:
Csillagok és szent jános bogárkák -, gyönyörűek e művek.
Szerzőjük Budai Gyula, feledhetetlen irodalom tanárom.
Poe, mos leteszem laptopm. az írást holnap Veled folytatom. Jöjjön szép álom.
Álmodni még nem tudok, nem lehet, mintha várna valami,
Nem tudom, hogy mi az, furcsa az érzés, valamki jön,
Változás, a holló száll, egy londoni varjú szól: Kár.
Mindegy, a holló mondja, hamarosan leszállunk már,
De addig nincs akaratod, vagy vezetett,
S lesz szerelmed ott, ahol vezetőd landol.
Poe, mondd, miért vagy csak fürkész e világban most?
Hisz nagyon bonyolult, kéne a segítség, téged sokan szeretnek,
Én vagyok senki és gonosz, de jó szívből kérdlek téged,
Hisz elméd, kritikád, ötletességed adja alkalmas éretelmedet.
Mondja Poe: "Én nem jövök ide vissza soha már."
Folyt köv.
12.01.2021.
Oh, kedvenc íróm, itt vagyok, kérlek szállj le már.
Poe, este van, kedd, nyugodalmas minden
Szép volt a nap, tettük a dolgunkatLett vége a munkának, siettem haza,siettem haza Hozzád, egy kicsit ettem,
Laptopomat bekapcsoltam, képernyő villant,
Ébredésem óta várt volt e pillanat.
Poe, képed előttem, szép a portréd, önarcképed
Tekinteted sugároz mély értelmet,
Mely mélyebb a Maelström hullámának hullámmélyénél.
Olyannak tűnsz, mint egy filozófusa, de nem is tévedek,
Voltál remek elemző, analitikus gondolkodó.
Poe, mit tegyek? Valamit tennem kéne, változnom kell.
Mondja Poe: Soha ne add már fel. -Nem adom fel, Mesterem,
hisz tudod, hogy miről van szó.
Igen tudom -, mondja a holló. - De várj, ne siess,
Ne siess a cél nem vár, neked nincs, hanem maga rohan feléd.
Csak várj!
Mit tegyek akkor? Én nem tudom, kérdem. - Én.
Poe mondja, türelem, írj neki, te feledted, tán várt.
Én: Poe, írtam neki, három hete volt aktív. Hangouts néma.
Poe mondja, türelem, talán van más dolga, ne legyen félelmed,
Talán még vár.
Nem vár, tudom, bár sokszor emlékszem rá. - Én.
Poe mondja, túlságosan hirtelen voltál.
Nem voltam az, zavarta a magányt. - Én.
Poe mondja, ne törődj vele, együtt lesztek a magány,
Talán még vár.
Én: Most merre vagy Poe? Hol jársz? Szellemed érzem, de nem tudom igazi honát.
Poe: Itt vagyok, élek, tanítok a katedrán, messziről vezérlem elméd, add nekem. Az enyém.
Én: Poe, már a tiéd vagyok, vezess, tudod, hogy mámorít veled az értelem,
Vezesd újjaimat, hadd legyek tollnokod, néma maradok.Í rj.
Mondja Poe: Írni nem fogok soha már. Te fogsz!
Poe, én analfabéta vagyok. Írni nem tudok. -Én.
De fogsz. Már ismertelek gyermekkorodból. Igen ismertelek.
Olvastad az Amerikai kisregényeket. Tudom. - Poe.
Igen, olvastam, kedves Poe. Bár már oly régen volt.
Nem is emlékszem, hogy pontosan mikor. - Én.
Mondja Poe: Olvasod a többit már.
Még nem - válaszolom, - hanem újra olvasom kisregényeidet, novelláid.
Poe: Maradj az utadon. Sirályok serege visz, szürke madár az útjelző.
Varjak tekintete néma válasz tükör. Haladsz.
Madár seregek a repülőtérről követnek majd soká.
Egy sziget zátonyra futott, lék adja a dagályt.
A holló itt is járt.
Poe, mit tegyek? Te tettél nekem igéretet.
De nekem nem remény.
Ahol landolok, ott vár szerelem?
Hol? Tudom, hogy hová gondolsz.
Ott is van hazugság.
Tudom, hogy hová gondolsz.
Oda gondolsz, vagy bármerre, lehetek kiszolgáltatott.
Bár várhat szerelem, de ha átfordul az érzelem
És ő ezt nem érzi, akkor az nekem végzetem
Akkor halál hajóm szakadt életvitorláin át,
Fényesen átszüremlik a napkorong sejtete és az értelem.
Eldobok mindent, csak a kezemmel evickélek.
13.01.2021.
Jó reggelt Mesterem! Remélem szép napod a katedrán!
E napot remélem, hogy mindketten megéljük szépen.
Legyen szép a napod, én is megyek a dolgom után.
Remélem, hogy az esti telepatikus-kommunikáció,
Ismét megfűszerezi az estével a mi napunk. - Én.
Poe: Este megint rád szállok már!
Mester, látom, hogy nem tettszik minden vers,
értelek, töröld, amely nem kell neked.
Írtam előbb, de letörölted. Nem értem miért?
Nem baj. Talán valamivel megsértettelek.
Nekem is lehet véleményem? Nem?
Poe: Te soha nem írsz egyedül már!
Ma szép volt a kirándulás, néma séta
Stanmore nemes parkja adta
Szép fák, rejtelem a sűrű
Minden lépés lélekzet
Ontja a hűst, a hideg erdei szellő.
Poe: Most merre jársz?
Járok veled, az elmémben,I
tthon vagyok az ágyszélen
Előttem laptopom a széken
Írom e verset néked.
Poe: Most merre jársz?
Poe, élek a hűvösben, radiátor forró,
Nekem dimenzionálisan más a terem.
Reszketek, a hőség az nekem hideg árny.
Vágyom a másvilágra, de maradok e világban.
Poe: Most merre jársz?
Hol járnék? Ahol vagyok. Nem?
Poe, hallgass meg engem.
Hallgass, s ne bízz senkiben.
Élni kell, az út hív, taszíts,
De szeress, s ha kell,
Akkor nyújtsd kezed.
Poe: Nyújtottam, lett új műfaj.
Én: Olvastam nemes soraidat.
Poe: Vélemémy?
Én: Minden szavad gyémánt,
mely bennem tovább él.
Köszönöm.
Poe, miért jó a magány?
Te is szeretted, mert hívott a szenv.
Ha nem lehettél volna sokat egyedül,
akkor sosem írtál volna végtelenül.
Poe, elhagytad e világot,
de vár irodalmad, hatalmas vár
Nem értem a világot,
Tettél sokat
Sok szobor vár.
Hatalmas mester, szeretete a rejtelemnek
Ma voltam kedvedért egy szép parkban
Csodálatos volt ott a lét
Bár már ismeretes Neked, kirándultunk ott.
Poe: kísértelek én.
Szép és régi, természetes ősi fák
Vettek körül minket, a sétányon át.
Esős volt az idő, áztam,
Poe, ide jöttem, érted fotografáltam.
Poe, nemes és arisztokratikus mesterem!
Ma szép képeket tettünk, csináltunk
Tán van köztük néhány festői
Nem teszem fel az oldaladra,
Enyém, mely akaratod már.
Poe, vagy mesterem, mentorom
Láthatatlan gyémánt vagy,
mert sokan nem láttak utadon.
Üstökös léted kering a Föld felett,
19. század múlt, 21-ik kezd,
a léteden túl.
Mesterem, tettünk ma szép sétát
Stanmore lége adta a magányt.
Jó volt ott lenni,
Természet, tisztaság, egészséges vágy.
Mesterem, jer vissza Londonba
Volt hazád, én szeretlekPoe,
te vagy egy irodalom kristály
Térj ide, hív ihlető hazád.
Poe, London vár, dekadens vagyok
Tisztelem műveid, te voltál tanom.
Luton vagy Heathrow terén várlak,
S kezdd újra irodalmi és szellemi életed.
Ez az oldal vár.
Mester, oly szép képeket tettem ma,
Szép volt a tér, Kenton parkja adta,
Halálos volt a csönd, elmémet hasogatta
Jó volt veled a séta,
Mely adta a magányt.
14.01.2021.
Szép estét nemes holló
Ma sokat itt nem írok
Mert van más dolgom.
Ott is írok neked
A hölgy a postás
És a Hangouts.
Őszinték a sorok.
Írtam, üzenet küldött
Az égen és műholdon keresztül,
Siklik az üzenet
Szervereden kódolódik,
Binárisan minden sorom.
Mester, ez a kép marad csatornánk,
A fotózásnak nem szabhatunk akadályt.
Erre a képre térünk vissza,
Ha közlést akarjuk tenni,
De most hív a képalkotás.
15.01.2021.
Jó estét Mester!
Értem haza későn
Nem válaszoltam,
Játszma nem kezdett.
De tettem fel képeket,
Remélem szépek,
Hűs téli magány
Érzés hideges,
Feledhetetlen.
Remélem, jók a képek,
Nem díszítem
Szerény a magány.
Tiszta természet,
Adja a jég illatát.
Mester, a sakk még nem áll.
Fog, kell találni táblát.
Virtuális tér síkja még vár,
De hamarosan adja a sakktáblát.
Mely lesz egyszerű és elit.
Mint a halál.
16.01.2021.
Mester egy tábla lett lelt
Még nem ismerem
Grafikusan jónak tűnik.
Tesztelem rajta értelmemet.
De a fotóké az érzelem.
Igyekszem.
Mester, most megtaláltam,
Igen, megtaláltan
A remek táblát,
Jó lesz a verseny,
Kitt és Knight Rider itt is vezet.
Megint.
17.01.2021.
Oh Mester
Voltam Kenton dombos, erdős mezején
Sétáltam, merengtem, gondoltam a természetet,
Lett sok kép, melyet Neked tettem.
Hála Neked minden képem.
Örökké teszem.