A Steffelbauer utcai ház lépcsőháza

"Itt, a Steffelbauer utcai házban azonban rossz volt a lépcsőházi világítás, csupán úgy működött, ha valaki nyomta a gombot, s ha Kühnertné, amikor este menni készültem, véletlenül éppen a konyhában volt, mindig ki is jött, ne menjek sötétben, bár igyekeztem észrevétlenül elhagyni szobámat, ugyanis némiképpen zavart, hogy minden mozdulatomról hűségesen beszámol Theának, aki Melchiorról akart tudni mindent, sőt, egy idő után az a kényszerképzetem támadt, hogy Hübnerné is nekik dolgozik, ám majdnem soha nem sikerült elég óvatosan mozognom, „hahó, uram, hiszen itt vagyok, világítok”, szaladt ki a konyhából, és addig nyomta a gombot, míg a földszintre nem értem, „köszönöm”, kiáltottam vissza még, és ilyenkor arra kellett gondolnom, hogy Hübnerné már vár a másodikon, hogy neki is udvariasan köszönjek a lakásából kivetülő fényben, de éjjel, ha netán hazajöttem, s az utcáról nem szűrődött be semmi fény, akkor minden lépcsőt külön kellett kitapogatnom, vagy a gyufa ellobbanó fényénél nézni, hová lépek, mert itt még a vörösen izzó szál is kiégett, nem tájékoztatott és féltem, hogy valami élőnek ütődöm."

 

(Nádas Péter: Emlékiratok könyve, I.17.)

Done