View allAll Photos Tagged honol
“Szeretnék bolyongani abban a világban,ahol olyan csendes,nyugodt és gyönyörű lehet minden,ahol örök béke honol”…
Élő örökkévalóság
Megint e temetőbe húzott e sors, hogy ide mi húz? Nem tudom.
De jó volt itt lenni, ezernyi madár adott szép koncertet, kórus éneket,
S az idő is jó volt, csend, magány, végtelen nyugalom honolt.
Leültem egy sír szélére, elmélkedtem, s merengtem, mitől ez a nyugalom?
Érdekes dolgot vettem észre, erő hatolt belém, feltöltött, valami megfogott?
Vendégfogadóm Joseph és Emma volt, megköszöntem nekik kedvesen,
… S hazaindultam, kísért el halálos nyugalom.
Rejtelmes világ, természet a díszlet,
De ebből csak egy van
E formák, s vonalak, árnyak, fények,
Csakis itt honolnak.
Stanmore-i séta mindig ad újat,
most is, adja e kép
Különleges belső világ
Ide akárki nem lép.
Csak az látja, aki észre veszi,
De ki az? Akinek magát,
A titkos világ felfedi
Sétáló nem lát, vak,
Csak a beavatott, akié ez a világ.
Szeánsz, titkos világ, vörös fény
Táncoló halott fák
Minden éledett, újra övék a világ
Most is az, csak rád nem hat,
Mert hatja azt aki kivált.
Legyen nappal, éj
Legyen január, május
Legyen nyár vagy tél,
Én mindig ezt látom,
Elüttem vörös tánc a tér.
Béke és óvatosság
Erre vezetett az út, s találtam e sártengert,
Bár a táj tiszta, s ott honol nyugalom, e látvány mégis meglepett.
Igaz, esős volt az idő akkortájt,
De itt ez gyakori látvány, az élethez való természetes tartozmány.
Hm, merre induljak? Köröttem minden csupa sár,
Nincs gumicsizmám, sportcipőm már rég ázottá vált,
Nem baj, gondoltam, én akkor is indulok tovább.
Indulok tovább, az ismeretlen vár, s hajt a kíváncsiság.
Mester: Mondd Vilmos, miért félsz? Hisz a képed ezt árulja el.
Ingovány? Ismeretlen? Valakit ott érzel? Vagy csak a
magány?
Vilmos: Mester, netán azt gondolod, hogy nem merek
előjönni, kimerészkedni?
Tudom, hogy mire gondolsz.
Balra nézek, onnét bárki jöhet.
Mester: És valaki jött?
Vilmos: Tisztán emlékszem, fiatalok jelentek meg később és
egy középkorú pár. Ezek az emberek nevetgéltek,
vidámak voltak, kutyáik körös-körül vidáman
rohangáltak.
M: Akkor mitől félsz?
V: Attól ami jön és kísért.
M: Mi az?
V: Kegyetlen szellemiség, melynek voltam áldozata.
M: Ekkor az a múlt. És mi az amitől a jövőben félsz?
V: Ami két és fél éve kialakult.
M: Értem.
V: Kísért.
M: De téged hajt némi bosszúvágy.
V: Csak egy kicsit.
M: De van más is.
V: Igen.
M: Mi az?
V: Psicon és BPS.
M: Ezt megértem.
V: Elzárkóznak a kivizsgálástól.
M: Szerinted miért?
V: Mert magyar vagyok.
M: Fajgyűlöletre gondolsz?
V: Is. De inkább az európai lenézésáre.
M: Szerinted a a BPS és Psicon surgery, amely Canterburyban van azok lehetnek nácik?
V: Nem tartom kizártnak.
M: Arra gondolsz, hogy fajgyűlölet áldozata vagy?
V: Igen.
M: Akkor ezt elmondod az ügyvédednek.
V: Rendben.
M: Az illegális viselkedéskutatási projektjükről is beszélj. Na meg a többiről is.
V: Rendben.
M: Hallgass a szívedre.
V: Úgy lesz.
M: Félelem vagy bátorság? Mit jelent a kép?
V: Óvatosság, vizsgálódás, netán megfontoltság, esetleg kimértség?
M: A te válaszod a jobb.
V: A tiéd őrültség. Igazi Padmaszambhava vagy.
M: Te kis Csögyam Trungpa!
V: Élj reménytelenül.
M: Nem tudsz.
V: Miért?
M: Mert rád világít a fény.
V: Mester, szerintede ki volt a világ legnagyobb őrült jógija?
M: A lótuszban született.
V: Nem.
M: Akkor ki?
V: Jézus Krisztus.
M: Hát ez a válaszod teljesen elkápráztatott.
V: Tehát a világ egyetlen és igazi őrült jógija az maga az Isten.
M: Vagy az Isten fia.
V: Padmaszambhava azt gondolta, hogy bármit megtehet karmikus következmények nélkül.
Jézus hagyta megölni magát azért, hogy mások rossz tetteinek a következménye legyen örökre szűnt.
M: Tökéletes magyarázat Vilmos.
Tehát, maga Jézus Krisztus a világ legnagyobb (őrült) jógija!
V: Oh Mester!
M: Oh Vilmos!
Séta e szép helyen, nelkem életgyöngy,
Horsenden Hill, mindig feledtet, s ad életet nekem,
Talán tavaly készítettem, nem tudom, adat vesztett,
Mert a kép lett átdolgozott, hangulatilag színezett.
Mester: Keresd vissza.
Vilmos: 01/01/2022 15:04.
M: Köszönöm.
M: Mit jelent neked ez a kép?
V: Sok-sok várakozást.
M: Ezenkvül.
V: Bármily furcsa, de hívást.
M: Hova?
V: Erről később.
M: Mit jelent még? Nem találtad önmagadat?
V: Most sem.
M: De van még ott valami. Mi az?
V: Van.
M: Miért jársz gyakran oda?
V: Az, hogy gyakran, az viszonylagos megfogalmazás.
M: Miért?
V: Sokszor járok oda, deaz utóbbi években ritkábban.
Hisz egyrészt volt rá példa, hogy meszebb laktam, másrészt, például lefoglalta a figyelmemet Wlsh Harp, vagy például más szép zöld területe Londonnak.
M: Akkor miért vissza oda?
V: Mert ott képes vagyok érezni magamat.
M: Önimádó vagy?
V: Nem. Ott mindig jól érzem magamat.
M: Máshol nem érzed jól magadat?
V: De igen, de a természetben a tisztaság engemet teljesen átér.
M: Átér?
V: Igen, hiszen ott még kristály a lét.
M: Máshol nem leled azt, amit keresel?
V: Nem.
M: Találtad?
V: Nem.
M: Miért nem?
V: Nem tudom.
M: Akkor miért ott keresed?
V: Mert a betonban keresni nekem lehetetlen.
M: Félsz a zárt világtól?
V: Nem teljesen.
M: Az neked titok?
V: Nem.
Nem, hisz felfejtése nekem játék, gyakorlati alap, s nem képzelet.
Ismerem az életet, rengeteg helyen megfordult az életem.
M: De zárt neked ugye a világ?
V: A városban sem.
M: Miért? Nincsenek korlátjaid?
V: De vannak. Az erkölcsi gátlások.
M: Melyek azok?
V: Viselkedésemből a válaszokat vond le, oh Mester.
M: Akkor miért mész mindig a természetbe? Hisz Londonban oly sok a szép városi látnivaló.
V: Mert már úgy megszoktam Londont, mint anno Budapestet.
M: Értem.
V: De tervezek későbbre kirándulást London keleti részébe.
A zöld pedig azért vonz, mert az életem, s a lelkem tápláléka, eledele onnét van.
M: És a templomokból.
V: Így van.
M: Vilmos, te nem találod a szívedet.
V: Elhagytam.
M: Van szíved?
V: Sosem volt.
M: Akkor hogyan érzel?
V: Nem tudom.
M: De érzel?
V: Igen.
M: Akkor mégis csak van szíved.
Utánad kullog.
V: Nem bántottam meg, van bennem, a mellkasomban helye.
M: De ő megbántott tégedet.
M: Most írj egy pár sort a képről, s aztén elengedlek.
V: Teszem.
M: Igyál egy keveset.
V: Mester, itt a vers:
A szép ösvényen visz az út, talán felfelé,
Mögöttem a Grand Union Canal, emléke a szívemet tépi,
A sok hattyú, s vadkacsa, s más vizimadárok szeme engemet mindig néz.
Magam is üdvözlöm őket, oh az összes mily szép teremtmény,
Remélem, hogy e hely mindig marad ilyen szép.
Horsenden Hill a régi időkből ide él,
Ide él, most is él, s a jövőbem is már most él.
Következő életemben visszajövök,
S hattyú barátaim leszármazottaival, kezet, szárnyat fogok,
Barátságunk akkor már lesz múltbeli,
Még élek, de a lelkem már itt honol.
Jó itt minden séta, valóságos kicserélődés,
Remélem, hogy azért még élek néhány évtizedet,
S ezt az érzést magamban a séták alkalmával tovább mélyíthetem.
Mester, e sorokat ajánlom neked.
Tiszteletem feléd örökre kifejezett.
M: Akkr helyezd ki megint a szobádba a portrémat, képemet.
V: Oh, Mester bocsáss meg,
A költözés miatt eltettem a képedet.
De lásd, ismét kihelyezett.
M: Helyes.
V: Oh Mester!
M: Oh Vilmos!
Kedd, december huszonkilencedike e vers kelte
Három napja jártam itt, e szép helyen, a holló tava
Pont olyan, mint novellái, s versei, rejtelmesek
Senki nem tudja, hogy mit rejt a tó alja.
Mély kék égbolt, csillogó rejtelem sötét víztükör
Körötte levéltelenre változott csupasz árnyak, meztelen fák
Gyönyörű sötét árnyak, rejtelem kíván, vágyakozom
Szemem csillan, a sötétben a fény nem honol, egy könycsepp ...
... amely a hívó sötét fényre válaszol, lehull arcomról.
Vajon mi lehet a tó fenekén? Rejtelmes világ? Titkos lét...
Kegyes világ, ahol a lesüllyedt lelkek tánca zavarja a víz lenti színét
Már nincs ott más, csak maradott régmúltból még vetült
lidérces hologram tánc
Ha lent körbe nézel láthatsz csupán korhadt fát, s egy-két koponyát.
Lebegés a mélyben, szemlélődés, moszat arcú sárgult koponyák
Látványuk már nem ilyeszt, olyan mint a barátság. Egyik mozdul..
Néz rám, Szemüregeiből egy-egy szempár villan rám
Igen, ez az élet, minden megy tovább, Két kis aranyhal
A szemgödrökből úszik az áramlatba tovább.
A lét rebben tovább - mondja a holló.
Elámultam, a látvány rejtett magába, mély a benyomása
Nézek tovább, a két kis hal eltűnt, mögöttük minden felkavart
Mint sáriszap örvény a vizet zavarva..., lett minden láthatatlan
A koponyák még látszottak, eltűntek, az iszap rakódott, kor rajtuk
Nincsenek már, az utolsó élet is kihalt belőlük már, vak lettem...
... Szólt a holló, soha már, őket a magány sem várja már...
... soha már.
(Ekkor két karom emelt a légbe, fejem kiszabadult,
kapkodtam levegő után, fulldokoltam a sok víztől, s az iszaptól,
Alantam Hampstead Heath szép tava tova vonult,
A nemes holló szárnysuhogása, nyugtatott..
...A nemes madár mondta: tovább viszlek utadon, felejtsd éned...
... létezik? ... soha már.)
Nyugalom, téli és őszi színek, január elseje,
Beköszöntött a nyugalom,
Ismert, emlékezett tükröződés,
Ismert e kis tó,
Sétányról van ide egy kis út, amely bekötő.
Pár méter csupán, de a világ váltottá vált,
Térj be ide, s a régi világod oszlott,
Leled a boldog magányt,
Amely ez élet által mérten neked is osztott.
Gyakran járok erre, idegen vagyok,
E világ ismer,
Horsenden Hill a barátom,
Emlékszem, volt régen,
Hogy a lovam itt ügetett velem egykoron.
Nyergében volt e táj sebes tornác,
Régi mező, mint egy hadi táj,
Seregek, s népek raja vígadt e mezőn,
Éjjel énekeltek, s vígadtak,
Égetett, melegített a fénylő tábori tűz.
Hol vannak-e régi népek, s hadi seregek?
Ezt csak tudja a múlt,
Talán sok itt sétáló kiránduló sejt,
Régi lelkük az őket ide hívó erők,
De a turisták erről semmit nem tudók,
De én tudom, hogy sokan közülük ide,
Ide, szándékosan, de tudattalanul visszatérők.
Szándékasan jönnek, de okát nem tudják,
De ismerik, hiszen itten lelik,
Régi emlékezés, genetikai, s lelki,
Mint mágnes vezérli, s húzza ide őket,
A múltbeli emlék,
Boldogok, s otthonosak itt,
E világ nem idegen, hanem ősi világuk, honuk nekik.
Emlékezés, vonzás, hívás,
Hívás? Visszahívás,
Regényes világ,
Történelmes ősi világ,
Mintha régi földön lépdelnék,
Olyan ez a hely,
Mint valami régi templomi műemlék.
Műemlék? Írtam, helytelen, de mégis helyes,
Mégis jó a a fogalom, fogalmazás,
Hisz tényleg erededthű sziklakő,
Élő emlékmű,
Horsenden Hillből jön majd a múlt elő.
Jön, hogy az élet neked elédbejövő.
Igen az, hisz mindig ad,
De te csak elveszel, kacag,
Sajnál, szeret,
Hisz vagy a gyermeke,
Eltaszítani sosem fog tégedet ő.
Mesélni soket lehet e szép helyről,
De az érzés leírhatatlan,
S, ez a hely annyira felemelő,
Nemes zöld kékvilág,
Bár az uralom itt a nap és a köd.
Fény és ármány itt e tájon régies,
Több évszázada ősien honol,
Én is ezért vagyok itt,
Hiszen boszorkány vagyok,
Bár nem wicca, hisz az kelta,
Én máshonnét való vagyok.
Boszorkányság, mágia,
E terület mindenkit vonz,
Mindenkit, aki szereti,
S cserébe kapja a misztériumot,
Varázslat e táj, oly egyedi,
Aki ide tér, azt a múlt leple befedi.
Horsenden Hill, vajon mily régi a folyama?
Mily régről érkezett ide jelenünkbe a világa?
Évmilliők? Oh, mik történhettek itt?
Azóta sok nap és hold kelt, s kelt a napokon át,
Napokon át?
Százmillió nap említése sem elegendő hozzá.
Elképzelném, hogy milyen lehetett itt az ősi világ,
Amikor még nem történt meg itt is a városiadoás,
Mily szép lehetett az eredeti ősi növényzet, erdőzet,
Most is az, s lesz megint az ősének az őse,
Hisz itt minden ősi mag őrzött szüntelen,
Láttatják ezt a kis új fatelepítések, oh, mily szépek.
Horsenden Hill mindent visszanyer,
Az élet nélküle nem lehet, nem történhet,
Ez a terület az övé, s az őt tisztelő őslakosoké,
Horsenden Hillnek a teljes területe visszajár,
Területét szűkíteni többet nem szabad már,
Sőt kárpótláskánt neki az elvett rész tízszerese jár.
Visszajár neki, tudja, s kérné, de hogyan?
Talán sétáljon be a helyi Polgármesteri Hivatalba?
Várjon a sorszámra?
Töltsön ki kérvényt? Adja meg az ügyvédje nevét?
Bürokrácia tengerén átúszni nehéz,
De, ez ősi világ, ezt itt hogyan is tehetné,
A baj a kerületekkel van, az érdek mindent felemészt.
Visszajár neki az ősi tér, adnunk kellene vissza neki,
Mert baj lesz, ha a természet egykoron majd visszakéri,
Változnunk kell, de ha nem,
Akkor itt ezer év múlva ember már nem lesz.
Lesz néhány emlék rólunk,
Omlott épületek,
Amelyeket már csak az ősnövényzet tart egyben.,
S a kígyó a kövek, s a téglák között örvendve ott hempereg.
Mondja majd: Hogy rászedtem az embereket!
Ha-ha-ha! - röhög, sziszegése vészjóslóan felgerjedt,
S vigad azon, hogy minden embert a pokolba vetett,
Én is ott vagyok, csak látó vagyok,
Ezért a térből ezer éven túlról,
A magasból Horsenden Hillre nézek, némulok,
Öröm tölt el, a világ megint a régi,
Zöld minden,
Vadállatok, s szelídek,
Megint itt együtt élnek,
S nihol, az erdőből füst oszlop száll az égen át,
Közelebb nézek,
S mit látok?
Egy embercsoportot,
Öltözékük állatbőr,
Sátraik mellett nyilak, dárdák, s tegezek,
Mit jelent ez?
A Természet megkegyelmezett,
S mi emberek megint élhetünk tovább,
Remélt, hogy a tragédia nevelt,
S a bölcsességünk emelkedett tovább.
Folyt. köv.
Kb. 40 perces szapora szívverésbe, 40 perces gyors légcserémbe került ez a kép, de megérte :-)
Egyszerűen lélegzetelállító a panorámája a vidéknek. Csend, és béke honol a tájon. Csak a szél susogását, a gyíkok surranását lehet hallani Balatongyörök gyönyörű kilátást adó hegyén.
2009. 04. 21.
Bushey
Egyik kedvenc helyem, szép falu, Londoni ékesség,
Ott jártam, ismét és ismét, vonzott egy talány,
Vonzott, s hívott, de nem találtam, szőke világ,
Szőke hölgy, merre jársz? Teszed a hívást,
Kegyetlen világod nekem adott magányt,
Nem értem, hogy miért taszított benned,
Miért taszított a vágy, mely most is vonz,
Igen, most is vonz lényed, lett nekem halálos magány.
Tudod, sokat gondolkodtam rajtad, hívó jelenség,
Most hallgatom a Motörhead-ot, Killed by Death,
Szép nő, talán itt vagy, tudom, Bushy neked forgatag,
Neked élet a világ, nekem halál, bennem az alkohol vált,
Van más is, ha az ital nem elég, mi az? a zene mindlg ért.
Ért, igen, nem kell kábítószer, hassis vagy fű, nem tudom,
Várj, a Killed by Death-et vissza teszem a Youtube-on,
Megvan, szól, gitárjáték mossa elmém, de a az arcod még él.
Segíthettél volna, akartalak, önző nő. Lettem volna szolgád.
De kereslek még, hívtalak, nem válaszolsz, nem szólsz,
Tudom, hogy olvasnád soraimat, ne haragudj, nyelvem az magyar.
A fordítás az Neked marad, leírnám angolul, tehetném,
De akkor elvész, tovaszáll az értelem és a szó.
Nem találsz senkit e földön, aki hangolódni képes rám.
Soraim redukáltak (csökkentettek) így a fordító is könnyebben jár.
Szép szőke nő, akarom, akarom, hogy olvass már. (Engem.)
Szép szőke nő, miért vagy szadista? Nem értelek. Kegyetlen nő,
Killed by Death, Motörhead szól, sosem feledlek, neked már lehet, hogy nem leszek.
Ha lennék is, minek? Ugyan kellek valakinek?
Szerettelek volna, de elegáns lényed mondta, téged nem kérlek.
Elit nő vagy, de akkor miért érdekeltelek?
A vágy, amely benned van, az titokzatos, ezért, ezért,
Igen ezért akartál, kellettem nagyon. Találtál. Megtaláltál.
Tévedtél, soraimat Neked írom.
Írtam neked, oh a mailboxodban az angol soraimat nem dívod?
Miért nem? Ha írok, az miért baj? Írtam szép nyelveden sokat,
Gyönyörű asszony vagy, ez az ok, hogy nem adod üzenetedben szavad.
Angol hölgy, gondolj meg, intelligens nő, szépség és vágy,
Miért gondolod, miért gondolod, hogy a világ az neked lét ok?
Az, mindenkinek, de más, de neked a lét az kihasználásra való ok.
Egy ilyen nőnek miért nincs férje? Azért, mert akkor kevesebb pénzed lenne. (Hisz a férfiakból meg lehet élni.)
Áldozatok. Sajnos tudom, hogy a soraimat olvasod.
Mögötted kihasznált áldozatok, van egy gyermeked,
Ő sosem tudja meg, hogy az anyja egy átok.
Angol nő, értem, hogy mi a baj, látom, tudom, isznak az angol férfiak, én is velük tartok.
Lehet, hogy sokat már nem írok Neked,
Nagyon szerettelek volna Téged,
Miért vagy ily szadista, kínzó és kegyetlen?
Sosem fogom föl, Te vagy egy végzet.
Kiütöttél, alaposan, de már kelek,
Valaki jött, velem lesz, Ő egy másik végzet.
Szépséges, és hamvas, gyönyörű Nő.
Te, szép angol nő, már sokáig nem érdekelsz.
Mi az oka annak, amit csinálsz? Pénz? Élvezet? - Szadista nő.
Ha De Sade márki élne, akkor menekülne előled, rohadék nő.
Felszeded az egyedüllevő hapsikat, s teszed velük azt, amit akarsz.
Rám találtál, nem akarom azt, amit Te akarsz.
Tedd mással, életem halálom, Neked nem adom,
Aki kapja, tudom, hogy lehet végzet, vonzom sztereotípiádat, tudom.
Alkohol hat, iszok, ürül a palack, mennem kell, a bolt vár, még írok.
Extravagáns nő, rohadék, lelkem tiportad, szemét nő,
Tudtad, hogy ki vagyok, volt a munkásruha rajtam.
Mondd, mit akartál? Mit akartál tőlem? Láttál egy raktári munkást.
Neked nem kell ilyen, körötted gazdag férfiak felhője röppen.
Igen, arra kellettem volna tudom. Szadista vagy. De Sade márki a fellegekbe rohan.
Csináld máson, ne rajtam, láttam, ezért gyűltek a vonaton,
Körötted a férfiak.
Életem már alkohol, Wembley a vonatom, élet mozog,
Sehol nem vagy, szépséges átok, haljak meg, életed lett volna mentsvárom.
Pokol vár, tűz ég, jön egy szépséges remény - szeretni fogom,
Igen, szeretni fogom, te nem lehetsz már honom.
Miért is lennél? Hogyan? Tehetnéd? Gagyó Vilmos Zoltán neked egy szuper átok.
Hah, kellettem volna, minek? A vonaton láttam: extravagáns az átok.
Kegyetlen vagy. De van álmom. Érkezett. Másik szőke a világom.
Szépséges, fiatal, csodálatos vágyálom. Messze Tőled...
Velem lesz, már tudom. Igazi szépség, s tünemény, nekem fantasztikus álom. Nagyon várom. Csodálatos, élet álom.
Becsülni fogom, leszek tisztelője, szép a hölgy, múzsai álom.
Elhagylak Téged, szerettelek volna, voltál igazi lelki álom.
Miért nem szeretsz? Nem ismered, hogy mi a szeretet?
Szeretet? Neked? Hogyan tennéd. Neked a kegyetlenség az álom.
Megtaláltalak, fönt vagy pár oldalon. képek, szadista vágyálom.
Nem árulom el, tudom, hogy én vagyok az egyik álmod.
Van már egy kedves és gyengéd nő, ő lett az új álmom.
Halálosan szerettelek volna, de kegyetlen vagy,
Most az alkohol az álmom.
Most sem írsz.Pedig látod az átkod. Még vagyok, sosem ragadsz meg.
Az alkohol és más ható álmok, jót tesznek. Csak voltál vágyálom.
Lettél volna múzsám, akartalak, szépséges fotós vágyálom.
Oh, nem a képekért akartalak. bár mind kidolgozott lett vola.
Szerinted miért? Azért mert a lelked eredeti képe, az volt vágyálom.
Már nem vagy az, születtél, történt Veled valami,
Igen, benned a bosszú kéje él.
Ezért vagy kegyetlen, veszélyesen hívó, szép és nem kiélt.
Miért élvezed a kínzást? Mondd, kérlek, mondd miért?
Érzem lelked fájdalmát, adod át, s fáj, sajnos fáj.
Kegyetlen hajlamod, minden szenvedő tapad rád,
Ebből élsz, veszélyes pszichopata vagy,
Szép nő, halál asszonya, fekete angyal.
Akartalak volna, láttam arcodat. Tükör, lelki kivonat,
Szép a rejteked, arcod igazi póker arc, hah, igazi nő vagy!
Életem tiprott, romlott, használt, kihasznált, nincs kéz, senki nem vár.
Halálom lehettél volna, nem kellettem, nem vártad halálom?
Miéer nem tetted? Mert lett volna gyors, Te a lassúságot szereted. Élvezed.
Lassan ölsz, élvezed a végzetet. Most is kínodban nevetsz.
Kínodban örömbnen nevetsz, s fetrengsz. Élvezed. Ha férfi nem kell, akkor ne keresd.
Miért teszed? Fáj a kín? Te teszed mással, s velem. Fáj. Nagyon.
Élvezed a férfiak kínzását, szép élmény? Pénz? Neked nem csupán öröm.
Neved és művész neved titokban tartom. Maradsz örök álom,
Másnak szigorú álom.
Nekem nem, ezt nem szerettem. Sosem, gyilkos a nő, gyilkos vagy szerelmem.
Öltél, tudom, pszichopata a lelkem, látlak, ezért vonzott a szép,
A szép fekete és fényes éji lényed.
Szép aszony, szépasszony feledlek, lelkemet és életemet tönkretetted. Élvezed. Élvezted.
Tudod miért akartalak? Azért mert a tiszta lényed várt.
Nem látod, most én sem, lelki szemeim azok nem határok,
Hah, végzetem a halálom, Killed by Death,
Ha velem lennél, akkor nincs halálod, engemet várt az örök vágyálom.
Nem feledsz soha, tudom. Soraimat most is olvasod. Ne légy kegyetlen. Szerettelek.
Nem írsz vagy válaszolsz. Érzem a hívást és a válszod,
Rohadék nő vagy, patkány, a férfiakat csak csábítod.
Miért teszed? Pénz kell? Őket eladod?
Minek kellettem volna én. Te vagy egy extravagáns álom.
Igen, az vagy álom, de nem a valóság, lelked már régen romlott.
Extravagáns nő, halálom alszod, légy öröm. Itt az új álom.
Killed by Death, Motorhead érce szól, Easy, Yes, az élet honol.
Merre vagy szép nő? Tudom. Bushy egy kedvenc helyem,
Művészi álom táncol.
Sehol nem látsz már, gyönyörű és szépséges szőke álom.
Álom vagy, de nekem sosincs halálom.
Miért? Killed By Death, hangod, látványod csupán múló álom.
Soha nem fogod megtudni, hogy mennyire szeretett volna Téged a Vilmos álom.
Killed By Death, halálod az én vágyom, (vágyam)
Feledkek, nehéz, sosem leszel már az álmom.
Álom? Hol van? Az emeleti szobádon. (-ban)
Nagyon szerettelek volna, lelkedet még kívánom.
Welsh Harp rejtett útja végtelen, ha rálépek, akkor sosem állok meg,
Már rég voltam ott, de az utat most is járom,
Sosem lesz vége,
Köröttem, mellettem múlik a táj,
Boldogan haladok tovább,
De egyszerre látom azt, ami elhaladott, s azt, ami jön,
Jelenem nincs, hisz az egy végtelenül szűkülő időpont,
Csak megyek, jelenem nincs, ezért nerm is létezek,
Welsh Harp ideje halad alattam, köröttem, én állok,
A nem létező pont az én vagyok,
Hisz a valóságban mindenhol ott vagyok.
Nézd a képet, egy pillanat, exponálás, kattanás,
S ez a látvány nincs többé már.
Az élet halad tovább, előtted élő zöld világ,
Mögötted a múlás, zöld fátyla rebben,
Alatta villan a halál, vált a szín, s az élet,
Zöld árnyul, árnyék vetül, élet sorvad,
Fényes zöld világ feléd sebesen rohan,
Mögöttes a barna enyészet, romlás, avar,
De itt visszalépni lehet, hisz ez a hely az a Welsh Harp.
Harmónia világ minden irányban,
Legyen az időbeli, vagy térbeli,
Az idő kontinuum itt érzékelhetően adott,
Mely fakad a pontból, mely a végtelenbe száll,
S ha túllépi a végtelen határt,
Akkor ismét a pontba vált.
Ez a tér pillanat, amely igazi valóság.
Az a pillanat, csak a pillanatban volt valóság,
Elmúlott, soha nincsen már.
Minden pillanat egy múló valóság,
Minden pillanat az előző múló fátyola,
Minden időfátyol a tér egy terjedt illuzió világa.
Minden ami illúzió a valóság múló pillanata.
Mi az illúzió és mi a valóság?
Egybefonódnak, léteznek,
Ugyan hogyan fogalmazhatnánk meg az illúziót,
ha nem létezne?
Lehet, hogy nem tárgyiasult dolog,
Bár a tárgyi világ változása által is adott.
Illúzió és valóság, vajon hol van az átmenet?
Ármenet? Milyen? Rétegzett? Nem éles?
Esetleg váltakozó, hullámzó?
Nem biztos, hogy csupán horizontális és vertikákis a kérdés.
De nem ám, itt a tér mélyebb rétegei, s képlékenysége a fő ok,
S a tér e részében más a kiterjedés, ott nem egyenes
A horizomtális és vertikális világ,
Valójában nem is kiterjedés még,
Egyszerűen fogalmazva a világ itt befelé néz,
Vagyis a kiterjedés itt az beterjedés,
Amely áthalad önmagán, gyűrűzik, s abból lesz a kiterjedés.
Ezt a gondolatmenetet itt most megszakítom,
Térek vissza Welsh Harpra, az egyik újra szülő világomra.
Igen, Welsh Harp az egyik hely, ahol megtaláltam magamat,
Hálám ezért örök Londonnak.
Minden egyes itteni séta valamit nyitott,
Rajtam oldódott a félelmetes burok,
Welsh Harp szelleme értett, ismert,
Gyógyító lelke rám hatott.
Szeretem Welsh Harpot, követője vagyok,
Rajta az út nekem örök, s végtelen,
Bár most, amikor e sorokat írom,
Akkor máshol vagyok,
De valahogy mégis Welsh Harpon is vagyok.
Nem vagyok ott, de a lelkem lenyomata ott továbbta is a sűrűben honol,
Érzem jelét, bennem minden tapaszatalata integrálódott, ivott.
Welsh Harp ösvényei nekem az utak, mely előre jelölt,
Hív az út, vagyok örökbefogadott,
A természetre vágyom,
Valahol benne lelem azt, ami vár, kell,
Szaladnak mellettem a fák,
Érek vissza,
megállok,
Kíygyó szisszen, hazataláltál?
Gyere, egyél, az asszony ád ételt eléd,
Mondtam neki, hogy nem kérem, hisz az éhség a végzetem.
Kígyó mondta: Légy együgyű, s felejtsd a nőd.
Válaszoltam: A nőm az enyém, nélkülke nem is lehetnék én.
Kígyó mondta: Legyen néked a tudás az én, s gyere, egyél.
Válaszoltam: A tudás az nem az enyém.
Kígyó kérdezte: Akkor kié? Ha nem a tiéd?
Kérdeztem vissza: Ugyan miért lenne az enyém?
Kígyó mondta, Mert a tudás neked adott.
Gondolod, hogy a tudás létezik használata nélkül?
A tudás azért adott, hogy azt az ember használja, aktiválja,
Hisz a tudás értelme annak eredménye,
Tudás és eredmény között ott van a mozgatórugó,
Ugyan ki az, mi az, ha nem az ember, aki bűnös és gyarló?
Mit gondolsz? Mit gondolsz arról, hogy Isten hogyan vélekedik rólad?
Szerinted szereti a lustákat?
Nem, hisz ő is hat napig dolgozott, s a hetediken megpihent.
Isten az aktivitást szereti, hisz abból épül a folyamatosan újuló világ.
Igen, ez az igazság - mondta a kígyó -, neked követned kell Isten akaratát.
Ugyan, miért teremtette Isten saját képére, hasonlatosságára az embert?
Ennek több oka is lehet? De melyik az elsődleges?
Hát az ok a szeretet.
Ugyan minek alkotott volna magának világegyetemet, univerzumot?
Ha egyedül lenne, akkor örülne (annak) ?
Nem hinném,
Ezért teremtette az embert,
Bármilyen furcsa, de Isten magányosnak érezte magát,
S teremtett téged, hogy alkotása legyen teljes.
Veled akart alkotni, s teszi most is, ad mindent hozzá, ami kell.
Alkotása nem lehetna alkotás, ha általa lenne egyedüli tett.
Ezért Istennek alkotótársak kellettek,
Ezért teremtette az embereket,
És ezért él a kígyó is,
Aki felügyelő, a dualista értelem eszmeisége,
Neked követned kell Isten akaratát, s leszel szabad,
De ne érintsd a fát,
Szabadakaratod Istenből fakad, de az útról ne térj le soha,
A mellékutak visznek tégedet rosszabb útra.
Utad legyen mindig saját akarat, de ne téveszd az utat,
Hisz fog tégedet visszaterelni a szabadakarat.
Visszaterel téged a szabadakarat, igen, teszi,
De miért? Nem engedi, hogy a te akaratod legyen az út,
Hisz az úgyis mindig gyarló tévút,
A szabadakaratod csakis vele él,
Abból fakadt le a léted,
Melynek eleme az Istenből fakadt, lett élted,
S ő a végtelen akarat, ezért is szabad,
S értelem, amely mindent áthat. (itt átlát).
Kérdés, hogy miért jó a szabadakarat?
Bár már adott rá a válasz,
De van egy másik, az hogy megértsd önmagadat.
Ahhoz, hogy megértsd önmagad, előbb el kell veszítsd magadat,
Erre jó a szabadakarat,
Majd a szenvedések által keresed a visszautat,
Ez is szabadakarat,
Kényszer szabadakarat,
Igaz rávisz a tapasztalat,
De ha megnyugszol, akkor lesz majd másik utad.
Játszhatod ezt sokáig, én is teszen, olyan mint a tenger,
Hullámfolyam, egyszer fönt, egyszer lent,
Csak tudd uralni a hullámteret,
Ha elveszted az egyensúlyt akkor jöhet baj,
De ha hiszed, azt hogy élsz a végtelen tengerén,
Mely hullámaiból ered benned a lélekzet, s a lüktetés,
Akkor, reménytelenül is tovább élsz,
Léted spontaneizmusa innen a végtelen célba ér.
Néha hagyni kell a dolgokat, hadd történjenek,
Történésük legyen maguk, neked viszonyult,
Nem az, csak hozzád hasonul,
De a lényeg az, hogy legyen spontán,
Minden mindegy,
Hisz minden az eredethez viszonyul.
Mi az eredmény? Végkimenetel? Összegződés?
Nem, nem az, hanem a ami valóságosan a dolgok után tégedet találnak,
S eredményük az neked nem a cél.
Célod nem lehet, hisz az nem a tiéd,
Oh, tévedek, egy van, hogy a szabadakaratoddal élj,
S az legyen Isten akarata, Tőle függetlenül, s a szabad élet a tiéd.
Szabad élet? Itt van? Na de hol a vadon? Magas trechgnilai világban élünk (High-tech)
Hol leled meg az életedet, s az ősvagyont?
Kincseket hol gyűjthetsz?
Mi kell? Magas technikai világ? (High-tech)
Mi kell? Természetes élet?
Mi kell? Örök élet?
Ha kell, akkor mindkettőbem megleled.
Szabadakat adott. hogy felfedewzzed magadat,
Nem érted, nem másért, hanem azért, hogy ismerd meg magadat.
Szabadakaratod mindig veled halad, csak várja a szavad,
S segíteni fog,
De tévedhetsz,
Hisz a választás általa adott, de a benne a z akarat a tiéd, s viseled az eredményt.
Rejtelmes ösvény, mindkettő az, de egy,
A kapu előtt, de folytatódik vissza az, amelyik túl megy,
Hm, nézem magamat, lépek visszafelé,
Az idő forog visszafelé,
Megtorpanok, hm, csodálkozom magamaon,
Hm, miért haladtam hátra? Talán gyáva vagyok?
Ha ezt Busheyban teszem, akkor nem csodálkozom magamon,
Hisz ott egy démoni szépségtől van, s él bennem a félelem, alaposan sújt engem(et),
S ezért vagyok félő és visszafogott, a helyet nagyon tisztelem, s szeretem, de a félés ostoroz,
Hm, megoldás reménytelen, hm, furcsa, de a félelem vonz.
Hm, de térjünk vissza, fejtem tovább magamat, bár értelmem alacsony szintre fakadt,
Koponya sosem leszek, bár ez sosem volt bennem vágy
és/vagy akarat,
Csupán mikrovilágomat (belső világomat), a makrovilágban (a nagyvilágban) így láthatom , s fejthetek két ismeretlenséget,
Az egyik a világ, a másik pedig én vagyok, magamból mindent átadok,
Hm, felfejteni melyiket könyebb vagy nehezebb,
Kezdése, elkezdése legyen spontán,
A felfejtés lehetetlen, ezért szükséges a felfejtés kifejtése,
Hiszen a felfejtésnek sok az előzménye, értékelése,
De szükséges mindennek az adott kapcsolódás által való elemzése,
Hogy mi a felejtés és az érkezés? Mi a viszony e két fogalom között?
Hm, jó kérdés, a boltba megyek, hozott szájderem után folytatom az értekezést, amely értekezett.
Hm, felejtés akkor lenne, ha sosem lett volna érzékelés,
Lehetséges-e az, hogy sose érzékelj felejtést (emlékezést),
Igen, hm, lehetséges, de csak akkor, ha eldobod az emlékezést,
Emlékezésem tol, s az erdő kapuja (így) lett nekem nyílott,
Irányt felé váltottam, előttem jól ismert ismeretlen világ honolt az okra,
Mely okos emlékezés, visz a jövőbe és a múltba.
Tisztaság és szép lét terült előttem, beléptem, a terület üdvözölt engemet,
Hm, de ne magamról beszéljek, hm, ezért kezdem ott, ahol a verset elkezdtem,
Horsenden Hill megint üdvözölt engemet,
Álltam, s néztem,
Egyik belső kapuja előtt nézelődtem,
S láttam valakit jönni,
Voltam én,
Tudom, mert a kamerája csillant felém,
Haladt el, láttam, de ő felém nem eszmélt,
S egyszer csak megtorpant,
S haladott visszafelé,
Megállt, egy kicsit tétovázott,
Majd elindult,
S át, a kapun át,
A sűrűbem eltűnt, s ment tovább.
Tekintetem elvesztette,
Hm, a sűrűben haladtam tovább,
Hogy mit keresek, nem tudom,
Talán valamit elvesztettem,
Itt vagyok(,) Horseden Hillen,
A háromszög egyik pontján,
Hogy miért, hogy az egyenes vigyen tovább,
A másik két pont, hm, nekem ugyanolyan fontos,
Welsh Harp és Bushey,
Bennem pörög a háromszög,
Három pont bennem erősen mozog,
De mi van középen, hm, nem tudom,
Mettszéspont, mértani szimmetria, fókusz, középpont,
Hogy ott nem én vagyok, az biztos,
Egy szőke nő, aki a tökéletes központ, középpont,
Körzővel megvonom a kört a hároszög körött, (körül)
Szaladok körbe, nem az örvény vonz,
Vonz, hm, s spirálisan a közép felé egyre haladok,
Haladok, haladok, vonz a lelki mélység, ellenálni nem tudok,
Segítség! kiabálok, segítő kezet nem kapok, húz az örvény, a mélybe zuhanok,
Gyorsul a forgás, az áram visz és ránt tovább,
Közeledek a középhez, értem oda,
Átzuhanok, már a tölcsér másik oldalán vagyok,
Hatalmasat zuhanok,
Nem, nem zuhanok, lassul a körforgás,
De még sebes az áramlás,
Hogy mi történt, hm, nem tudom,
Már levegőt kapok,
Egyre lassabban forgok,
Már a köráramlat szélén vagyok,
A titokzatos erő a partra dobott,
De egy külső erő is rántott,
Partra értem,
Kezem a földbe markolt,
Levegő után kapkodok,
Lassan négykézlábra állok,
Fejemet emelem,
Alig látok,
Eszmélek, szeme tisztul,
Látásom javul,
Valamit megpillantok, hm, nem hiszem (el),
Szép női lábak,
Honey Rose áll előttem,
Fényes a megnyilvánulása,
Érinteni akarom, nem tudom,
Kezem áthaladt a lábakon,
Eszmélek, nincs testem,
A másvilágon vagyok.
(Az élet egy homokóra.)
Búcsú, oh, kedves Honey Rose,
Távolodásunk teljesen egyértelmű,
Emlékszel, hogy mennyit vártalak itt?
Hm, igen, emlékszel, s vártál,
Hosszú volt az út.
Ha nem csak vártál, hiszen valójában te vártál,
Akkor miért volt az út nyitott, de te arra nem léptél rá,
Igen, s e láthatalan úton lépdeltél felém tovább,
Igen, haladásod talán a bűn, mely adhatja igazamat, (neked pedig az izgalmat)
S visz tovább, de mégis feléd, de ez miatt lett a tévedés,
Hm, kedves Honey Rose, mondd, hogy ki küldött tégedet felém,
Hm, kedves Honey Rose, lenyűgözött a kegyetlen értelmed, intelligenciád.
Szemed pillantásából az értelmed, s tudatod felém áradt, tévedett, s honolt,
Hah, láttam titokzatos elmédet, láttalak, s azt is, hogy bújkált egy másik éned,
Hm, ez lett a végzeted, amelytől bennem a félelem felébredt,
Hm, ezért jött köztünk létre a határvonal, engemet biztosító térelem,
Ültél a vonat ülésen, Watford volt a kezdeted, Stonebridge Park pedig a végzeted,
Engemet pedig hajtott haza a félelem,
Belső ösztön mondta, hogy kerüld ezt a végzetet.
Hm, szép nő vagy, magasztallak, de a gyanú szaga (gyanúságot keltő szag) felőled felém illant,
Gyanúd (gyanú, mely volt belőled fakadó, tehát belőled eredő), volt kapcsolatunk robbantó oka,
Igazából önimádatod volt a legfőbb ok, hogy szoktad azt, hogy az igazodási pont az te vagy.
Hm, igen, ez itt a probléma, hiszen az itteni lélektan azt akarja, hogy a középpont legyen a nő maga,
Hm, azt írtam, hogy a nő legyen maga,
Jó ráérzés, ebből ered a megállapítás, hogy mind szeretett az által, aki önmaga,
Vagyis a társadalom léte legyen önimádó egoista, s férfigyűlölő önmaga.
Ez az itteni lélektan, pszichológia?
Hm, férfiak válogatása, szelektálása?
Fasisztoid női hajlam dívása, terjedése?
Ott a durva bizonyíték erre, oh, kedves Honey Rose,
Mindenki nézze meg azt, mi az az itteni pszichológia,
S nem csupán pszichológia, hanem elmebeteg pszichológusok itteni,
Hm, itteni erőszakos nemi, nemzetbeli, fajbeli, kontinensbeli, földrészbeli fajgyűlöletbeli szelektálása, megkülönböztetései,
Persze, melyek rejtettek, hiszen az itteni lélekgyógyászok kifinomult hajlamai elfedik, mindezeket rejtik,
Hm, na és kettőnk találkozása is ennek volt a kivetülése, megnyilvánulása, motívuma,
Hisz kettőnk találkozása lehetett tervezett, tehát nem a természet teljesen adta,
Ha lett volna természetes, akkor létünknek lett volna teljes alapja,
S, ha így történt volna, akkor a léletünk most is a családi örömben ringana.
Hm, kedves Honey Rose, már búcsúzom, feledlek,
Ha van leki gyötrelmem, akkor az múlott és múlik felőled,
Hm, persze nem feledlek, lett volna egy hülye férjed,
Hm irányíthattad volna, lett volna a jövő életed alapja,
Mely neked általam lett volna festett,
Hm, s lettél volna egy feledhetetlen díva, hm, egy,
Igen egy igazi Mona Lisa, s boldogan, végeérhetetlenül,
Hm, s ült melletted volna Maupassant nőgyőlölő szépfiúja.
Hah.
Horsenden Hill, megint látlak, oh, szeretett belső világom.
Ha hozzád jövök, idetérek, akkor mindig önmagamra találok.
Ha te nem lennél, s Welsh Harp sem, kedves barátod,
kkor biztos, hogy engemet már megfojtott volna a magányom.
Hűvös most az idő, előttem egy kis facsoport éldegél,
Nem, nem az a kép, nem az, amely van e vershez feltöltöttként.
Egyre jobban fúj a szél, hideg van, de az újjaimban érted pezseg a vér.
Ittam egy kis szájdert, felmelegít,
Téli kabátom zippzárját összefontam, erősödik a hideg lég.
Horsenden dombjának e részére ritkán térek, de néha,
Találtam egy vaspadot, emlékezetem öröme villant,
Már ültem rajta anno borommal,
S most is itt ülök boldogan, s szemlélem Horsenden Hill, a világodat.
Távolról hallik a hattyúk dala, néha a varjak lassan szólamban kárognak,
Oly ősi e világ, hogy érted, akkor az neked egy igazi időutazás.
Varjak, hollók, papagájok koncertje most is e természet hangja,
Az élet és bölcsesség dallama, élő üdvrivalgás, a réget múlatja.
Hűvösödik, fázom,
Lassan haza indulok,
S a verset majd innen folytatom,
Viszamenet még párat kattintok.
Már rég itthon vagyok, ettem, habzik szájder borom,
Csak vártam, hogy a hangulat újra elkapjon.
Horsenden Hill, hálám neked ismételten alázattal adott,
Megint élmények, látványok és történetek értek ott,
Ott, ahol te a világodat a világra ontod,
Ahol nekem is adsz egy kis életet, amely szárnyad alatt adott.
Csakis ott lehet, hisz te minden idetérőt biztonságba vonsz,
Ma is láttam családokat, embereket, párokat,
Boldogan, s szeretettel sétáltak,
Nyugalom honolt.
Látványuk igazi boldogság volt,
Mondták: Merry Christmas, s válaszom ugyanaz volt.
Horsenden Hill, öreg fiatal barát, védő világ,
Oly jó hogy vagy, köszönetem feléd örökké szólam,
Mekkora változást tettél bennem,
Kifejezni sosem leszek képes, soha,
Nyomod bennem élővilág, s bennem mindenhol élesz tovább.
Jó volt ma veled, életedben, teredben,
Köszönöm, hogy hívtál,
Welsh Harp üzenete ért tőled,
Tudta, hogy hívasz,
Ketten egyek vagytok,
Két együttlévő, de különböző és társakat váró magány.
Régi épület,
Sok benne a lelki épület,
Sokan tértek itt,
Misék múltak,
Feledett benne minden,
De megmaradt az üzenet,
Adta Isten,
A mindent tudó tudat.
Oh, hányszor látom e templomot,
Szépsége sugározva rám néz,
Amikor a lelkem ott vándorol,
Valójában honol,
Wembley is egy honom,
Szeretem, ad otthont,
Szép világ,
Itt nemes minden lélek,
Új és rendezett lesz a világ,
Ez egy tábor,
Spirituális,
Sok nemzet él itt,
Együtt vagyunk,
Boldog a szem,
Wembley lelke,
Néz,
Sétálok,
Lát,
Tudom,
Érzem,
Itt a lét az elem,
Miért?
Mert elfogad,
De itt az üresség is itt van,
Hiányzó a szerelem,
Női arcok,
Ők ismernek,
Találkozást akarok,
Félek,
Félek,
Félek,
Hogy eltűnnek.
És másé lesz a szerelem.
Szerelmem sosem volt,
De volt,
Sajnos már halott,
Érzelmem akkor is volt fagyott,
Eltűnt, tova illant,
Ő már egy másik létben honol.
Intek neki visszahívó búcsút,
Már nem jöhet,
Lelke volt felém a legkedvesb,
Sajnálom, amit tettem,
Sokszor sétáltam másfelé,
De ő mindig várt,
S letette este elém a vascsorát.
Bocsánatot kérek.
Sajnálom, ami történt,
Ösztönöm vezetett,
És a rengeteg szép nő engemet ért,
Bár ne tettem volna,
Élt egy nő, aki engemet ért.
Talán talákozok még veled,
Mindkettő gyermeked engemet szeret.
Én is őket, tudom, hogy sokáig élnek,
A világot egyszer elhagyom,
S ők nagy sokára (nagyon soká), éljenek tovább,
Akarom, de engemet követnek,
Jönnek utánam,
Amikor érnek engemet,
Ott már nem lesz szerelem történelem,
Beértek,
Édesanyjukkal kézenfogva várom őket.
Bocsánat az elmesélésért, vallomásért, esedezésért,
Valójában mindez a lelkemből kitért,
Ne olvass, siránkozás nekem nem kenyér,
Csupán kijött,
De tudom, hogy a jövő az ölelő tér és kéz.
Hm, térjünk vissza,
Wembley lelke nekem az élet,
Sugároz e templomból,
Lelke hívott a múltból,
Értem ide,
Életemet ide fektettem le.
Szép templom,
művész kezek által alkotott,
Nekem itt,
Wembleyben,
A létem adott,
Szeretem ezt a honom,
De Magyarországot fogom,
Mindkettő a honom.
London, honom,
Szeretem,
Élt itt Mesterem,
Tanúm,
Poe,
Irodalom holló,
Arcképe néz,
Vádol,
Kérdi:
Hol jártál?
Merre tobzódtál?
Felelni nem tudok,
Folyt az alkohol,
Fogy,
Remény cseppen,
Torkomon lecsurog.
Mindjárt indulok,
Senki nem szeret,
Befogad az éj,
Vár az alvilág.
(Befogad az alvilág,
Vár az éj.)
Goodbye.
(Elzüllöttem, nem baj, kellett, ez lett egy élet érdek,
Wembley ért, ismer itt engemet sok lélek,
Kedvesek, megértenek, szeretnek,
Hm, öszetett e világ,
Ébredés, ébredek,
Kint csillogó az élet,
Lassan megyek.)
Wembley lelke, szépséges templom, nagyon szeretlek,
Életed az életembe éledett, beleékelt,
Sosem lesz feledett,
Te vagy Wembley lelke,
A régmúlt emléke,
Nekem tanúság,
Olvaslak, kedves tanúság,
Adtad a tant, ezért lettél,
Oh, szeretett Wembleym,
Nekem a tanúság,
S fakadt így rám, tőled,
A tanultság.
Lélekismeret itt magasabban ömlött rám,
Bár sok tudás Mgyarországon is áradt rám,
Wembley lelke, kérlek, hogy továbbra is sugározz rám,
Wembley, barátom értelmed csillogóan adott,
S valamiért valami,
Mely változtató,
Hm, értelmed szándékosan terelt rtám.
Adtad, adott, fogadott, elvett, felfogott, kimért, lelkem többé nem gyiprott.
Átfestett lettem, nem én, hanem a lelkem,
Amyely minden templomon át felém tért,
Mert tudja a Lét, hogy az életem semmi,
Nem csupán az, nemn is lehet,
Hiszen semmi,
De e világ mindig őriz,
Létem kapcsolt bele,
Vagyok fogadott, anyám,
Gengszter vagyok, itt élek tovább.
Két elszáradt világ
Szerelmem, e képet rólunk csináltam,
Barham park, szép álom, Wembley adja,
Killed by Death, szólt a muzsika,
Szemed könnyzápor? Enyém száradt, s halott.
Az élet minek már? Kell? Minek már?
Szerelmed aszott, Killed by Death, mégis nőt akarok.
Killed by Death, látod? Élet, Az élet nő a két szárazon.
Két száraz, lélek aszott, eleven lények,
Killed by Death, szép muzsika szól, gyermekkorom boldogsága,
Szerelmem, minden szavam Neked szól.
Killed by Death, hah miért nem szeretsz?
Én szeretlek, csak késtél, talán másik érdekel. Lett volna valós álom.
Killed by Death, szeretem, oh szép nő, a nemes világod.
Halni hagyjál, különben ölni foglak, de tiéd a Vilmos világ,
Jöjj, hatalom vár, kellesz, ha nem jössz, akkor csak a holttestem vár.
Fáj nagyon, érzem, te csinálod, fáj, ne tedd, te teszed.
Szadista a hajlamod, erre hívsz, ezért teszed.
Szépséges asszony, sosem feledsz, már másnak kellek,
Vilmos világ már nem a te honod.
Killed by Death, szeretlek, sosem érinthetlek, taszíts.
Bennem két kapszula ismét, emléked nagyítja elmém.
Killed by Death, nincs már szavam, ami jön, az csak emlék.
Edgar Alan Poe kérlek jöjj, segíts, ez a nő megölt.
Halni vágytam, ölni nem akartam, fetrengek a sárban, ez a nő ölt.
Killed by Death, szép gitárjáték símogat, fülem örömben honol.
Miért van az, hogy nem válaszolsz? Zeném füled, csend lett az álmod.
Szerettelek volna, lett volna virágzásod. Mező lettél, taszít a tarló világod.
Bocsáss meg, kérlek, ne haragudj. A tarló az én világom.
Szeretlek, nagyon szeretlek. Kérlek légy az én világom, s megkapod a Vilmos világot.
Killed by Death, szép nő, szép nő, szép nő, lettél halálom.
Bushey-ban van az egyik kedvenc kocsmám, de nem voltál ott.
Randevú? Miért kellett volna Neked? Velem soha nem teszed.
Lehet. Randevú a halál angyalával - volt az egyik kedvenc könyvem.
Sajnos mennem kell, most nem írok többet, az alkohol éltet.
Killed by Death, sosem, sosem vágyom arra amit szeretsz,
Csak tudnám, hogy miért teszed. Aggodalom halálos és csend.
Félelem bennem irántad rebeg, akarlak, ismersz, tudod lakhelyem. A szép piros színű Bibliám a szemed előtt lebeg.
Olvasnám veled, nem jössz, miért nem szeretsz? Utálod az értelmet?
Értelem, mi az Neked? Hol van benned az érzelem?
Killed by Death, zene szál. Ugyan hova? Kaján a mosolyod, életem tova.
Erkölcsiséged sosem vonzott, lényed bennem átvonatkoztatott.
Szeretlek. Nagyon. Életem halálos vágyálom. Te tudod, hogy mit akarok.
Mégsem kellettem. Miért gondolog, hogy az angol nő az igazodási pont?
Mondd mi az angol nő? Mi? Várom tanácsod.
Ragaszkodjak helytelen erkölcsi értékekhez?
Semmi, amit gondolsz, hisz hazudsz,
A férfiakat pusztítod.
Miért kéne nekem az angol normátok? Miért? Hisz más értelmű.
Az, ha nem hiszed szavam, akkor ezen üzenetet töröld,
Tudod, hogy mire gondolok, sötét élvhajhászok.
Sátáni elméteken átlátok, ha valaki jön, akkor kínozzátok.
Miért vagytok pszichopaták? Bennetek a kínzás az vér?
Angol szőke nő, mind egyenlő, egynemű, hasonló mindnek a vágy (vágya).
Minek írok? Sosem válaszolsz, bár a soraimat olvasod.
Google Translate Neked most az oldalod (oldalad), soraimat fordítod. Írta ezt most a Te Vilmosod.
Killed by Death, a hangomat sosem hallod.
Killed by Death, egy pirulát és egy tablettát használok.
Lelkem világa Te vagy, a szintetikus nem a világom.
Nem félek, nekem van élet, s világom.
Finom az álom, szájder adja, halálos a világod.
Imádlak, szeretlek, voltál hatalmas álom. Feledlek.
Killed by Death, Motorhead az életem. Még szeretlek.
Killed by Dearh, vágyálom, de a látványod még kívánom.
Hah, undurító lelked szalad, a másik nekem énekel.
Miért van két lelked? Melyiket találom? Sosem lettél volna a halálom.
Akarok gyilkost, itt a szívem, szaporán dobog,
Döfd bele a kést, nekem nincs mentsvárom.
Szerettelek volna, tiéd lett volna a halálom.
Hah, Killed by Death, cseng, Motorhead, s szól.
Lemmy, mondd, mondd kérkek, hogy a szavad miért szól?
Egyetértesz velem? Tudom, hogy a zenéd igaz, ezért szól.
Egyetértek veled, a világ tőlem is tisztátalanabb, a világra Sodoma vár.
Ébrerdtem, fenn vagyok, de a fejem még száll,
Hallom hangod, bennem a dolgok halmaza vissza vált,
Valaki mindig ír nekem, egy gyönyörű nő,
Majd vele leszek, tudom, s a lelkemet majd békén hagyod.
Ma is kérdezte, s írta: Good morning baby,
How was your night, I hope you sleep good love,
Írtam neki: I am ok, thank you dear Love, and You?
Válaszolta: Dreaming about you, baby. Kérdeztem: What is the dream?
Válaszolta: Dreaming about your love, érkezett a válasz,
I am dreaming about You also, írtam neki, kapcsolatunk titkos,
Van egy közös virtuális tér, ahol mindig találkozunk.
Látod, kedves szép nő, van aki különb, mint te, a szíve neki is dobog.
Neked lényem már nem kell, engedd el lelkemet, érzem, hogy marod.
Most is írt valamit az új szép női ismerős, Really dear? - kérdezte,
S azt, hogy what are you doing today, dear? - látod? van egy másik hangod.
Válaszolok Neki, várj, írtam Neki: I want make photography.
Válaszolt, innem már a beszélgetést itt némítom,
Írok neki, s most a csetelést abbahagyom.
Ezt a verset majd folytatom, most az új képemre hangolok.
Beszélgetés a Mesterrel 23. rész
Séta és Beszélgetés a Mesterrel
E szép nyári kép volt tavaly a fényképezőgépemmel leképezett Neked, oh Mesterem,
Mily szépek és élénkek a színek, az élet adott, élő, fakadó, a képből csalogató,
Legyen ez példa, hiszen a természet adó, váró, befogadó, őrőmet, boldogságot árasztó,
Én így élek tovább, oh Mesterem, ezt a művet munkát teszem, így az életem lesz jó.
Mester: Helyes, helyes, folytasd e munkát, életműved lesz.
Sátán: Ezt én is támogatom.
Vilmos: Folytatom. Életemet a természetnek adom.
(A nyomozó és az alvilág képviselője felbukkanak.)
Nyomozó mindenkinek: Komoly az ügy.
(Nyomozó és az alvilág képviselője tovább sietnek.)
Mester: Írj neki egy verset. Tudod, hogy kinek.
V: Írom.
Sátán: Várjuk.
(A vers titkos okokból nem közreadható.)
(Mester, Sátán és Vilmos most különböző ősvényeken, csapásokon távoznak, hisz mindenkinek sürgős dolga van.)
(Később. Éjszakai órák.)
Mester, megérkeztem, valaki a WhatsAppon velem sokat beszélgetett, ezért késtem,
Remélem, hogy ezt elnézed nekem, mindent érted teszek, késői és éji óráim mind a tiédek,
Az írásért élek, közös elveink engemet érted, s a világért örökre és örökké vezérelnek,
Munkánkat én nem adom fel, az írás, közlés, terjesztés, az a mi munkánk, a kettőnk műve.
Mester, itt vagyok, a gondolataidat tudom, s azt is hogy azok, a gondolat leírások érteleme, azok tőled kölcsönzöttek,
Mind, igen, hiszen a tanítványod vagyok, szellemi szerelmünk hiszem és remélem, hogy örökre adott,
Nem vagyok elégedett, sok még az üres rész, ezért kérlek, hogy képezz, gondolkodásunk legyen új képzelet,
Mely valóságba formálódik, s így létrehozhatunk egy új értelmi teret, amely adott lesz minden érdeklődőnek.
Vilmos, boldogsággal olvasom minden szavadat és sorod, látom hogy az úton vagy, a célt te sohe fel nem adod,
Ne is tedd, sok a munka, amely már valakit régóta vár, lett neked adott, értelmed arra lett fogott és csiszolt,
Az írást abba nem hagyod, követőid is lesznek, te vagy etalon, a neved a magasban már írva vagyon,
Írva vagyon, ezért a neved ott már vagyon, kincs gyűjtése a pokol tornácáról lángoló szemmel örömmel fakadott.
Sátán, tudom, hogy e sorok végzete tőled lett teljesen kiformálódott, értett az abban rejlő szóvagyon,
Értesz engemet, s értelmed által nekem, általad számomra teljesen minden megfogalmazódott,
Haladni kell az úton, bár sok a rög, de mi lépünk át minden rosszindulatú gyökön,
Az út nem ér véget, a jövő a az örökké változú lelki-szellemi hon, ahol nincs ahol…
Mindenben csak te vagyol.
Mester: Mindenben csak te vagyol? Felejtsds el. Ez pszichológiai gondolkodás. Neked romboló hatás.
Sátán: A pszichológia az egy téves tudomány.
Vilmos: Ezt már régen tapasztalom.
Mester: Bár a pszichológiát a Sátán alkotta.
Vilmos: A pszichológia a Sátán vallása?
Sátán: Én teremtettem. De a pszichológusok és pszichiáterek, pszichológia professzorok félremegyarázták. Ezért lett romboló, pusztító és ártó a pszichológiai tudomány.
Pedig nem akartam rosszat, én, én, én, a Sátán.
Vilmos: Sátán úr az egy bizonyos pszichológiára gondol.
Sátán: Arra.
Vilmos: Erre vagyok tanú. A bizonyos pszichológia az az életemet teljesen szétrombolta.
Mester: Erről tudunk.
Vilmos: Kivizsgálást nem tettek.
Sátán: Ez érdekes.
Mester:: Pedig kértél kivizsgálást.
Vilmos: Igen.
Mester: Miért nem történt kivizsgálás?
Vilmos: Mert, mert,... de te ezt tudod.
Sátán: Szerinted mi az oka annak, hogy nem vizsgálták ki az ügyedet?
Vilmos: Szerinted?
Mester: Nem az volt az oka. Legalábbis nem teljesen. De tégedet szívesen feláldoznának, hogy mentsék az irhájukat.
Vilmos: Ha van magyar felbérelt fizetett szómondó, akkor azzal mi lesz?
Sátán: Azzal, azokkal majd törődik a nyomozó és az alvilág képviselője.
(Pont ekkor megérkezik a nyomozó és az alvilág képviselője és Vilmoshoz fordulnak.)
Nyomozó: Vilmos, az ügy a kivizsgálás folyamán kritikus ponton van.
Alvilág képviselője: Az emberek ráfeküdtek az ügyre.
(Nyomozó és alvilág képviselője sietve távoznak.)
Vilmos: Mester, ihletem megint jön, a tudat távoli éteréből adott.
Mester: Akkor most legyen az ide leírott.
Vilmos: Teszem, az írás vénája nekem adott.
Sátán: Miért nem írsz úgy, mint az emberek?
Vilmos: Mert írásom nem földi értelemből kapott. Íme a vers, mely most lesz ide szavallott:
Élet, nyár, de legyen bármilyen az évszak, az élet mindenhol honol tovább,
Múlt tűnt, sok nyár folyama lett már elapadó, de az ár engemet halálosan tovább nyomó,
Áradás, földindulás, lesz életem a magasban felrobbanó, új tér vár, egy galaxis bevonzó,
S ott a szerelmek hada lesz engemet bevonzó és elragadó, kecses karok, csápok reám fonódók.
Sátán: Hm, nem rossz.
Mester: Ezt hol írtad? Az Androméda mely bolygóján?
Sátán: : Vilmos, te egy fantaszta vagy.
Vilmos: Az. Képzeletem határa végtelen, annak semmi sem szabja a határt.
Mester: A telepatikus kommunikácódat meddig fejleszted még tovább?
Vilmos: A végtelenségig. Oh, Mester, van itt egy kérdésem. Mégpedig az, hogy, de tudod, hiszen telepatikusan az erről való tudás már lett neked átadott. Egy kísérlet, mely lehet később a tudománynak nagy vagyon.
Mester: Lehetséges, s remek az ötlet, de ahhoz laboratóriumi környezet igényeltetett.
Vilmos: Lennék kísérleti alany.
Mester: Lesz átgondolt.
Mester: Van valami a tarsolyodban?
Vilmos: Mindig van. Egy kínai közmondás jutott az eszembe. Mégpedig: Aki nem tud mosolyogni, az nem nyisson üzletet.
Mester: Írjunk hozzá varset.
Vilmos: Írjunk.
Mosoly, oh mily fontos, Dale Carnegie erről, oh mennyit papolt,
Mosoly, a szeretet ebből alakuló, ha nem őszinte, akkor a tévútra romboló,
Mosoly, ingyen van, ára nincs, mindenkinek kapható, mindenki által adható,
Mosoly, neked is járó, minden emeberé aki él és járó, ne kérd, add, s lesz neked is járó.
Sátán: Gyönyörűen improvizált.
Vilmos: Ez írást fejleszteni akarom tovább.
Mester: Megoldott.
Vilmos: Mester!
Mester: Vilmos!
Sátán: Szeretteim!
Mester és Vilmos Sátánnak: Értelem adónk, oh Sátán!
Január tizenhetedike, szép nap
Nekem a szabadnap karácsony
Alig várom, repes lelkem
Tudom, hogy a szabadság a honom.
Bele olvadok, érdekes a tér
Nagyon furcsa, de mindent érzek
Minden ami köröttem van
Lelkem egyszerre mindent néz.
Tiszta rét, bár erdő, lombos mező
Bár most hullottak a levelek,
Mégis zöld a kopár ág világ
Nekem mindig fényes itt a sétány.
Stanmore fényes nemes parkja
Hív, vonz. Miért nem tudom?
Olyan, mintha szeretne,
Ölel csókol, ha itt vagyok.
Stanmore gyémánt parkja mondja:
Látom gyötröd, kínuk adja
Bajuk származása önük adta
Tükör vagy, kontraszt, halott élük,
sehol a lelkük fekete hona.
Pokoli fajzatok sötét árnyak
Nem, nem csak árnyak
Hisz maguk a lelkek árnyai
Akik szennyezik a világot, teszik.
Árnyak, akik tündökölnek
Köröttük fény, hiszik nemesek
Tanítják a lélektant, tévesek
Árnyékolják a szent lelkeket.
Árnyékuk téveszme, halott,
élettelen bűzlő permet
De jól fizetettek a professzorok
Angliai egyetemek, tánctermek.
Tánctermek, gonosz diszkó balett
Züllött életterek, holtak
Nincs mozgás, sík a világ
Árnyak szellem világa mozog, rebben.
Bár most látszik élőnek
De professzorok kara halott
Pszichológi, Oxford
Illékony világ, már nem is honol.
Pusztulás jótékony,
Amely vár rájuk
Oxford sátáni fellegvár
professzorok vazallusok,
Pusztuljon a pszichológia(i) átok!
Vissza, vissza kell térni,
Igen vissza kell térni ...
...a vallásokhoz
Légy hú Istenhez.
Ha a pszichológiát követed, (választod)
akkor a Sátánhoz tartozol.
Gyönyörű szép nap volt, hűsítő séta, sok gond átmenetileg nyugodott.
Jó volt, szép e park, kristály tisztaság, a felhős időben valami fény honolt.
Jó volt a nap, lelkem kikapcsolt, hűvös volt, a vörös bor, Sicilian, melengette a hűvösben minden tagom.
Gyönyörű fák, rét, mező, kiterjedt városi zöld világ,
Minden villanó fény a levelekről nem más, mint természetes harmat csupán.
De több minden drágakőnél és gyémántnál
Mert a lelket viszi fel, melengeti, kincsed nincs ott,
Nincs ott ahol a rozsda marja, de a szép emlék is kincs a mennyben...
...ahol a rozsda nem él, csak az öröbe visz mindig csupán.
Néha átillanok egyik tudatból lelkem másik világába, ébredek
S látom, hogy ez a világ beszoruló züllött kelepce, léleknek fojtó zárda.
Ahol a magány kényszered, de jó iróniája a keskeny út,
Amelyet a gonosz világ adja.
Gonosz a világ és egyeteme, melyet ember által alkotott joga adja
Alkotta, tette az angol pszichológia, jogtudomány, mely álnok és álca
Célja a világhatalom, angol páholy akarata, az angol jog érdeke, s akarata
Hidd el, hogy dúl a harc, fő fegyverük a tudati harc.
Volt világháború, aztán hidegháború. Most pedig van idegháború.
Angol agykontrollszörnyek gyártanak parapszichológiai eszközöket, mentálist
teszik kísérleteiket a vendégmunkásokon
Angliában minden munkavállaló kísérleti alany
Egyetemi vagy katonai kísérlet? nem tudom...
Midkettő... (Ezért kussol Alex Younger.)
Anglia náci lett, Európa ellenes, hazaáruló, hisz Anglia is Európa teste (rebellis)
Anglia teremt téveszmét, melyet az angol pszichológia terjeszt
Veszélyes jelenség, hajlama tévejedett
Legjobb a védekezés, egy angliai diplomát se fogadjon, s engedélyezzen...
Európában bármely egyetem.
Az angol orvostudomány és pszichológia sátáni tan, romlasztó bűzös gennyes tetem
Rothadás szaga, minden angol pszichológus lehellete muatatja,
Melynek szagát a vér, a genny, a geci, a szar, a nyál szagának elegye adja.
Barham parki végzet álom
Gönyörű a nő, volt a látvány hihetetlen,
Motörhead zúgó csendje szól, ez nekem a meditáció,
Itt a délután, jön este, az életem ébred, bennem a vágy tova honol.
Azon gondolkodom, hogy mi a másodállásod? Kínzás?
Azért tetted velem, amit, mert csábítani akartál, játékaid minde gyászos,
Velem akartad? Mondd miért? Talán az angol rendőrség használ téged.
Vallatni akartál? Ugyan miről? Hány embert kínoztál meg? Szadista nő!
Pókhálóm erős, benne vagy, zuhantál, innen Te már el nem szaladsz,
Spider Web, ezt jegyezd meg. Innen Te már nem menekülhetsz, vár a halál tava, ami jön az iszonyat.
Megbízóid aljasok, kényszerítettek voltak a vallatások.
Szadista nő, fajgyűlölő angol nő, élvezted? Más országbeli férfiakat kérdezzem?
Hanyan vagytok még? Jó a munka?? Jó a fizetés??
Kinek szóljak Rólad, az orosz maffiának? Megteszem, ismernek,
Hah, na meg európai vagyok, van kapcsolatom elég.
Nevedet ide feltegyem? Nem teszem, mert már más csatornákon át ismert lett a kiléted.
Szemét kínzó nő, ilyen munkát végzel? Nem ég le a képed?
Finom elegáns nő, végzet asszonya, halál angyala, gyönyörű domina,
Élvezed, ha a külföldi férfiakat kínzod, lettem végzeted,
Most jön a Te átkod, Nekem lesz az élvezet.
Ezt a verset talán majd folytatom tovább.
Have a good night,
Best regards,
Vilmoos Zoltán
Fény maradvány
Fény, érkezését jelzi sok falevél
Körüle sötét honol, a sötét nincs sehol,
Árnyatlan kietlen mély.
Homály, ködös világ tompult tudat,
Alantas uralomra vágyó
Züllött fenséges
alkonyat hangulat.
Pusztító világ, ölt sokat,
S rabolt. Terjeszti tanítását,
teszi magát, mint jót,
Mögötte halál, s levágott indiai takácsok
Szorogos kezei.
Hol a fény? Még látom, érzékelem.
Hol a fény? Miért van itt még?
Jött a válasz:
Kegy.
Elmúlt. Gyertya ég.
Beszélgetés a Mesterrel
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Mester, e kép lett neked szentelt, emlékszel, oh, ugye, hogy milyen szép volt ez november?
Welsh Harpon néztük és szemléltük együtt az őszt télen, s kattintottuk közösen e képet,
Hm, egy kis bokor volt, mely mellet, oh, mily sokszor elsétáltunk már, léptük együtt a bölcs csapást,
Hm, az őszi színek lenyűgözése bennem felold minden érzelmet, a szárnyalásnak ellenébe semmi sem állhat tovább, amely többé nem rekesztett.
Vilmos, szerelmetes tanítványom, valóban szép e kép, de megint túl hangsúlyos a kidolgozásod,
De értelek, hiszen figyelsz arra, hogy valakiket, embereket, nézőket megfogjon, ezért egy arany középutat választol,
Az jó, de akkor az már nem te vagy, lépj vissza, kövesd magadat, ritmikádat, lelked belőled a világba honol.
Az ősz az szép, érdekes, de múlt kezdete, ezért a múlt jövője, réges minden ami benne lelt, de te ezt írod le, ami ide tervezett.
Márta: Tervezett? Mester, ezt hogyan érted?
Mester: Az írás tervezője én vagyok.Vilmos csupán az írnokom, tollnokom. Bár az írás neki is adott. De még tanul, ezért néha nem engedem, hogy írjon magától, s amit ír, azt neki én diktálom.
Márta: Ki vagy valójában, kedves Mester?
Mester: Nem földi lény vagyok. Ezt az írásból is láthatod. Nekem más az értelem rendszerem. Magamtól a világotokban megnyilvánulni nem tudok. Találtam Vilmost, akinek értelem rendszere az enyémhez tökéletesen jó és már hozzám csatlakoztatott. Rajta keresztül írok. Egy másik bolygón élek. Most nem messze a Földtől. Gyakran vándorlok. De letelepedni kéne. Nincs testem. Lehetne, de az emberi létbe nem akarok lépni be. Vilmoson keresztül tapasztalt ott nekem minden. Érdekes a világotok, de rengeteg dolog aggasztó. Ezt Vilmos tudja, azt, hogy ez alatt mit értek, hiszen mi egész nap beszélgetünk. Munkájának végzése közben is. Ott is vele vagyok. Mindent látok, hallok és érzek.
Márta: Miattad iszik olyan sokat?
Mester: Igen. Szeretem az alkoholt. Az éteren át én azt a lelkem testében feldolgozom. De Vilmos kell, hogy igyon. Az energiát így tőle kapom. Cserébe sok dolgot neki megtanítok.
Vilmos: Már régóta velem van a Mester, kedves Márta. Nagyon jó vele beszélgetni. Szereti a szájdert. Most is iszunk.
Márta: Fejezzétek be az ivást.
Mester: Borban az igazság!
Vilmos: Így van. Mester állítását igazolom. Ez a mondás egy régi, budapesti pince borozóban is olvasható. Amiről beszélek, az a Tokaji borozó.
Mester: A Jászai Mari téren?
Vilmos: Mester, emlékszel?
Mester: Hogyne. Oh, mennyit ittunk mi ott, oh szerelmetes tanítványom!
Vilmos: Imádtad a Furmintot!
Mester: De még mennyire!
Márta: Ne igyatok, inkább golfozzatok.
Mester: Abban nekem nincs energia.
Vilmos: Engemet sosem kötne le a golf.
Mester: Inkább igyunk.
Vilmos: Igyunk.
(Mester és Vilmos bölcsen, megfontoltan, lassan együtt isznak. Majd leteszik poharaikat, s elgedetten sóhajtanak.)
Márta: Döbbenten néztem e jelenetet! És ne mondjátok azt, hogy a golfozás az nem jó dolog!
Mester: Tudjuk, hogy precíziós játék. És személyiséget fejlesztő a hatása. De mi a folyamatos mozgást szeretjük.
Vilmos: Nomádok vagyunk.
Mester: Én bolygóközi nomád.
Vilmos: Én pedig préri farkas.
Mester: Vilmos, érzem, hogy valamit kérni akarsz.
Vilmos: Igen, azt, hogy az agykontrollos árnyékolókat és blokkolókat kössétek le, valamint azt, hogy figyeljetek oda az agykontrollos jelszólopkodókra. És még egy dolog. A parapszichológiailag testet kínzókra. Ez utóbbit nem részletezem. De elmém egy fiókjában az információ leírott, s elmémhez a kapu nyitott neked.
Sátán: Köszönöm.
Vilmos: Dolgomat tettem.
Mester: Oh, Vilmos!
Vilmos: Oh, Mester!
Márta: Mindezt nem értem.
Vilmos: Parapszichológiai bűnözésről van szó.
Nyomozó: Ezt jelentened kell. Várlak a rendőrségen.
Alvilág képviselője: Érdekesen hangzik az ügy.
Nyomozó: Mindent el kell mondanod.
Vilmos: Megteszem.
Nyomozó: Kérjük a teljes iratot, anyagot.
Vilmos: Már leadott, és nálam megsemmisített.
Alvilág képviselője: Kinek adtad le?
Vilmos: Itt adtam le. Ahol most élek.
Nyomozó: Pontosíts.
Vilmos: Már tudott. Itt nem írom le.
Alvilág képviselője: Köszönjük.
Vilmos: Van még valami.
Nyomozó: Mi az?
Vilmos: A memória bezavarásokra gondolok. Rövidtávú memória, emlékezőképesség blokkolása, akadályozása, zavarása. És a pillanatnyi memória működésének a gátolása. Név memória lecsökkentése, kikapcsolása. De a hosszútávú memória rongálása is gond. És baj a fej körüli energia rendszer lekötése.
Sátán: Köszönjük.
Mester: Van még valami?
Márta: Vilmos, te ezt honnan tudod? Honnan tudod ezeket a dolgokat?
Vilmos: Az ufóktól. Már régen tartom velük a kapcsolatot. A szuper térben ismerkedtem meg velük. Amikor meditálok, akkor kilépek a testenből. Egyszer barangoltam a szuper téren át valahol a galaxisban, a világűrben. Eltévedtem. Arra járt egy UFO. Leintettem. Megálltak, megkértdezték, hogy merre megyek. Mondtam, hogy a Földre. Megadtam az irányítószámot. Beírták a rendszerükbe, s azt mondták, hogy egy közeli bolygóra sietnek, szálljak be a járművükbe, a Földön kitesznek. Útközben mesélték ezeket a dolgokat.
Sátán: Mit meséltek még?
Vilmos: Magasfrekvenciás hanghatás a kopony egy vagy több pontján. Célja az álmatlanság kialakítása. És az, hogy ne tudj mélyebb szinten meditálni. Feszültség, zsába érzésének létrehozása a személy felőli jobb oldali halántékon és arcom.
Mester: Köszönjük.
Sátán: Van még valami?
Vilmos: Már leírott.
Nyomozó: Köszönjük.
Márta: Velem nem beszélget senki sem?
Vilmos: Márta, bocsáss meg. Fontos vagy.
Folyt. Köv. Itt most 03:02.
(Reggel, 9:33)
Mindenki mindenkinek: Jó reggelt!
Márta: Vilmos, te egy sci-fi író vagy.
Vilmos: Ez még csak egy kezdeti próbálkozás.
Nyomozó: Hogy miket ki nem találsz?
Alvilág képviselője: Már majdnem elhittük.
Márta: Orvos látott már?
Vilmos: Jajj, ne gúnyolódj már.
Sátán: Azért utánajárok a dolgoknak. Démonjaimat szétküldtem a világban, hogy mindennek nézzenek utána.
Nyomozó: Helyileg hol határoznád meg ezen eseteket?
Vilmos: Itt nincs határ. De minden információ a titkos fiókban csatolt.
Márta: Velem senki nem törődik?
Vilmos: Bocsáss meg, oh Márta.
Márta: Megbocsátok. De hallom, hogy volt egy vámpír nőd.
Vilmos: Megszökött. Lelépett Drakulával. Romániába költöztek. Néha ír. Drakula rendszeres olvasóm lett. Jó fej. Meghívtak, megkértek, hogy ha arra járok, akkor feltétlenül látogassam meg őket.
Márta: Én is veled megyek.
Vilmos: Márta, küldtél egy harmadik képet is magadról. De azt még nem teszem fel. Majd küldj másikat, ne ily mesterkéltet.
Márta: Jó, küldött lesz a kép neked.
Vilmos: Előre is köszönöm.
Márta: Ne feledd, hogy én vagyok a vezetőd, a menedzsered.
Vilmos: Nem feledem. Dolgozód vagyok.
Márta: E szavakat szeretem. Reggeliztél már?
Vilmos: Még nem.
Mester: Vilmos, egy szép verset duruzsolj nekem.
Márta: Azt nem engedem.
Sátán: A démonok jó híreket küldtek, de azokat még nem részletezem.
Vilmos: Őszi a kép. Írok egy verset, s azzal a beszélgetés mára, estig lezárt lesz.
Ősz
Ősz, bölcs évszak, nem is a tél, hanem az ősz az utolsó évi tag,
Hiszen, minden benne összegyűjtött, elraktározott a tudás, tapasztalat,
Éves aratás, begyűjtött, beszedett történelem, jön a tél, alvás, majd a pirkadás,
Jövőre újra kezdődik megint a lét, egy újévi új évi lét, ahol semmi nem lesz ugyanaz,
A világ él, tágul, megy, jár, fejlődik - én csak egy kis falevél vagyok, sárgult, lehullok…, nem baj…
… egy fán a lelkem jövőre, megint egy szép tavaszi zöld levélbe újra fakad.
Márta: Brávó!
Mester: Brávó!
Nyomozó: Brávó!
Alvilág képviselője: Brávó!
Sátán: Brávó!
Vilmos: Alázattal, szerényen, szemlesütve és szűziesen köszönöm e kedves dícséreteket.
Mindenki mindenkinek: Szeretteim!
Távolodó fény
Hideg tél köszönt, ölel a hűvös, magény dermeszt, múlnak a színek
Mindent felvált a szürkeárnyalat, nap távoz, szürkés kék felhő burkolva takarja
Távolodó fény, köröttem üres a parki tér, rózsabimbó gyermekhalott, megfagyasztott
Sosem látja meg a napot, soha, soha, ha felolvad nem nyílik, hanem a rothadásba barnul...
...oszlik,, hull, lesz avarrá, oszlik szét, lesz enyészeté, enyészetté, távolodik a fény...
Távolodó fény, fényes a remény, nap tűnve tűnt, már sötét minden felhő, s az ég
Csillogás, kedvesen hívogat az éjszakai elit színű fény, sárgás, barnás, néha kék
Kedvencem az elit zöldes türkizkék, s a kellemes messzi éji városi fény.
Mi lesz az emberekkel, ha már nem lesz nap, pedig eljön a sötétség...
... ez engem nem zavar, a sötétben mindig világlik a belső gyertyafény...
A fény elmúlt, már homály sincs, szemre nincs szükség, érzékelés átkapcsolt
Már mássá lettünk, láthatatlanul élünk, s érintkezünk, ne is láss, láthatatlan lelkünk
Lelkünk? Igen az, hisz fény nélkül csak bomlás a testünk, amelyet hamarosan levedlünk.
Így élünk táncolunk, Szellem rajunk honol át mindenhol, azt űrbe tért vágyunk ...
... nincs honunk testetlen, s szellemtelen vidám lélekraj vagyunk...
...lélekraj vagyunk. Szárnyalunk, szárnyalunk az anyagi világ láncok mind a rozsdába hullott
Testetlen lét, igazi vágyálom, végtelen puhaság, boldog menekülő fájdalom
Emelkedés alatta feledés, hogy mi történt a földi létben? Hmm. Illúzió volt egykoron valahol rég
Már nincs fogság, test lehullott, a gravitáció nem köt már, három dimenziós fizikai lét rém karma ...
... karcolja a tér kapu jeges kristály felületét...
Meghaltam. Élek.
Oh, Poe, Great Raven, csodálatos fekete holló, Neked beszélek, másnak sosem,
Érzem a távoli időből, múltból is a lelkedet, Te is szenvedtél,
A nők voltak a végzeted.
Olvastam életrajzos, jártál T is e csodálatos országbam, ahol most én élek.
Igen, hatott rád, tudom, az akkori londoni, látvány, s élet.
Velem is ezt tette, csak kicsit másképp, másképpen,
De hisz tudod, az volt egy másik kor, a látvány és az érzés már nem azon egész.
Azt gondolom, s látom, hogy a világ, bármennyire is látszik, talán más volt,
Igen más volt, úgy értem, hogy közelebb a természetes világhoz,
Oh, Mester ne érts félre, szeretem most is a jelenlegi világot. Te ezt tudod.
Csak túl sok a modernkori látkép, s ezt picit aggasztó, tudod.
Te erre emlékszel, tudom, maradj velem, tudom, hogy rajtam vagy, lelked mindörökre bennem honol,
Maradok tanítványod, de remélem, hogy az ópium engel nem rombol,
De Mesterem kedvéért majd ezt is megoldom.
Mester, most kiválasztom az újabb képet, hogy mit írok majd, azt nem érzem,
De Gyémánt Holló, kérlek akkor légy velem, ellenőrizd a soraimat,
Ellenőrizd őket, mind tiszteletedre rendeltek, ajánlom Neked.
De nem csak a soromat, hanem szolgálatomat, s életem,
Légy velem, én mindig Veled leszek.
Barham park, szél csendesen szól, elmélkedem Rajtad,
Oh, szép domina, gyönyörű nő.
Mit akartál velem tenni? S miért? Élvezed, ha csinálod a kínt?
Az nem normális, nekem amit szeretsz, az semmit sem ér.
Barham parkban sétáltam most is, volt a délurán nekem szép.
Jött egy másik érzés, jött a szél, gyönyörű fuvallat,
A gyönyörűséges szépség nekem újra írt.
Küldött egy szép folyamatos képsorozatot, elragadó, bennem valami újra él.
Üres volt a park, majdnem, a játszótéren volt néhány gyermek,
Szeretem a zöldet, parkot, erdőt, s mezőt,
Erdei kincs vagyok, gyönyör nekem ami zöld, élet, s természetes,
Amit az angol nő akart tőlem, az nekem kegyetlen, az érzés félelmetes.
Angol domina, miért akartál engem? Nem érdekel, az a te tetted.
Hah, ha tudnád, hogy mit szeretek! Neked már sosem árulom el!
Megjött a másik végzetem.
Vele majd játszom, férfi-női szex, akarja, látom, s nekem teljesül egy álmom.
De az nem csak az én álmom, sok nőnek kell, harmatosak ezen vágyok, (vágyak.)
Én ezt akarom, lágy, s finom, ami Neked kell, durva, brutális álmod,
Nem ismersz, ez lett az átkod, hisz nem tudtam megközelíteni,
A Vilmos világot.
Világom tágul, kerüljetek élvhajhászok, bennem a tiszta élet ere, s szíve lüktet. Már jönnek az álmok.
Oh, angol domina, miért jó neked a kínzás, élvezed, ha másnak fáj?
Tudom, hogy mit akartál, a Spider Web már vár.
Tudod, hogy mennyire szerettelek volna? Én?? Hah...
Misogynistic - nem tévedsz, engemet szeretnek a nők.
Master of Reality, Black Sabbath szól. Valóság? Mi az?
Ki a mester? Mi a különbség? Hol a határ? Valóság és álom?
Hah, minden gondolatod vicc csupán.
Intelligenciád szuper, kellettél volna nekem, de amit élvezel, nálam nem preferált, ezért feledj.
Oh, angol domina, Te vagy egy Királynő? Szépséges domina!
Szépséges domina! Kérlek, hogy válaszolj!
Lehettél vorna Úrnőm, csak ne kínoztál volna,
Lábaid nagyon bejöttek, mit tegyek? Mit tegyek? A nőket szeretem.
Oh, angol domina! Szépséges lábú nő, fényes angol domina!
Mondd miért voltál ilyen értelmetlen! Értem, hogy, hogy mit akarsz.
Tudatodat letapogatom, van amit én is akartam, lett volna hatalmad,
De azt sosem hagyom, amit Te akarsz, lehettél volna rajtam akarat.
Tudom, hogy van sok pénzed, s rengeteg ügyvéded, nem lesz egy sem a gondom,
Bíróság? Akarod? Írták, hogy megtesszük a szükséges lépéseket,
Hah, gondolod, hogy mit akarok?
Soha nem tudod meg, hogy a Vilmos világban mi honol.
Összetett a kép, több felbontású a táj,
Benne élet honol, levegő szellője száll.
Sokat gondolkodom, szeretem, az életem,
De, hogy miattad életem végéig,
Rengeteg nővel kicseszek,
Az már biztos, hogy megteszem.
(Na meg a pszichológusod miatt.)
E verset ma folytatni fogom.
Folytatom, igen, folytatom a verselést,
Játék a szavakkal? Nem csupán az,
Nekem most lelki zűrzavar.
Induljunk tovább, a zivatar vár,
Most szól Motörhead, Kiss of Death,
Gyönyörű, s ringató e szám.
Heavy metai, szépséges zenei műfaj,
Kulturális különlegesség, csodálatos gitár szól.
De térjünk vissza.
Ja, most innét üzenem, hogy aki volt,
A Facebookon soha többé ne keressen meg. Letiltott.
Emma, csodálatos az aljasság, tenni fogom tovább.
Miattad fognak szenvedni sokan általam,
Nem akarom tenni, mégis teszem,
Köszönd a pszichológusodnak, a rohadék nácinak.
De Emma, mondd kérlek, hogy miért nácik az angol egyetemek?
Miért náci Anglia?
Elszomorító, nem?
Szerintem az, miattuk kegyetlenebb a világ.
Na de ki mondta, hogy szükség van rájuk?
Miért lenne szükség rájuk?
Megélhetési paraziták?
Szerintem azok.
Miért gondolják az angol pszichológusok azt,
hogy rájuk szükséget tart a világ?
Nincs rájuk szükség, s ráadásul rengeteget ártanak,
Életeket tesznek tönkre, például az enyémet.
Mi az angol pstzichológia? Szerintem szellemi enyészet.
Az, romlás, pusztulás, undorító dekadencia?
Kinek kell az angol pszichológia? Kinek?
Nekem nem. Másnak? Senkinek sem.
De akkor minek erőszakolják a világra?
Miért gondolják azt, hogy kell a tudományuk,
De, Emma, kérlek, mondd, hogy mi az angol pszichológia?
Miért kéne nekem az angol egyemekre hallgatnom?
Miért? Hisz, oly buták.
Amerre jártak, ott nem aratták az észt,
De sajnos az angol pszichológia világra gyakorolt hatása,
Az tiszta és súlyos vész. Halál.
Oly gyönyörű, s ringató e szám.
Hallgatom tovább.
The local Jehovah's Witness Kingdom Hall on Kosrae.
Read more: hereisthechurch.wordpress.com/2012/01/31/background-honol...
Hampstead Heath, szép decemberi nap
Bár az évszak téli, valahogy mégis minden őszi.
Őszi e világ, ekkor a lelkem életre kél
Csodálatos minden itt, nagyon, hűvös világ,
Szerelem nincs, lelkem homály.
Látod-e, e szép épületet, nemes holló?
Kenwood House, Hampstead Heath ékessége
Remekbe szabott építészeti alkotás
Csodálatos építmény a dombon, alant honol...
... csendesen a tavi magány.
Sétálok, életem pusztulás, élvezem a halált
Jó gonosznak lenni, pusztított angol intellektualizmus,
De nekem nem árt, kis csicska mind, megbasztam...
...megbasztam az angol jogot, létük rothadás.
Aljas patkányok fenik fogaikat Európára
Kell nekik a balhé, akarnak ügyet, amely európa-ellenes
Minden angliai egyetemi professzor szörny
Mosolyognak, ne higyj nekik, az összes európa-ellenes...
...rohadék, londoni palota által fizetett bérgyilkos szörmedvény.
Csend és magány, üresség, üres szerelem, űres nekem, létem, lételem,
Csend és űr, tágas a végzetem, hogy meddig tart az út, jelenti végzetem,
A múltból a jövőbe virágzás, mindentől eltávolodás, jobb, ha ölel a csendes magány,
Ölelés? Nem, nem kell, jobb ha ér a kiterjedés, hiszen a végben vár a tér,
Hah, de az még nem a cél, s a vég, csupán köztes ott a lét, Isten adja az eredményt.
Csend, honol bennem, de szívemben sok a zajos remény, de kemény a lét,
Jönnék, nem jössz, üres a tér, sétám találkozástalan elmúlt hívó remény,
Bár itt jártam, a környék nekem tenyér ismeret, szeretem e tájat, a kép az Carpenders Park,
Mindig a szomszéd faluba sétálok, egyik kedvenc helyem, Bushey, táj költői.
Szeretem, életem belőle is lett, értem, hogy az új, a régit feledtem,
Valamit keresek, nem találom, ösztönzés bennem mély eredet,
Lesz talált az élő lelet.
Csodálatos világ, érdekes, jó itt tűnődni, merengeni, sétálva révedni,
Miért, nem tudom, olyan nekem, mint egy tökör palotai rév, lelki világ,
Itt már nincsen hívság, de kísér és fog, ez bennem egy különös,
jó érzésű vágy.
Igen, az, ezért nem kell még a halál, bár várom, tartom az életért távol,
Jövést érzek, valaki messziről vár, figyelme új teret elém tár, kerül, benne kínzás a vágy.
Szerelmem lett volna, térből érzem, tudom, hogy itt van a lelke, s tudata,
Kapcsolt belém, minden percemet tudja, lelke kapcsolt, egyek vagyunk,
Csak gát az akarata, sértődése adja az akadályt, élete nyíló talány,
Ahol várom, a tér, értelem pásztáz, övé, nekem a lény a varázs,
Nő, távoli, hon.
(Take minimum 110 % zoom for read.)
Fény volt egykoron, terebélye, lombkoronája madarak vígadó életének otthona volt,
Fény volt, sok oxigént ontott, hm, de a sors folyama rá is hatott, ezért léte az avarba múlott,
Az avarba múlott, ott már enyészik, léte már az oszlásba, megsemmülésbe oszlott, távozott,
Távozott, hm, folyamadott. Folyamodott? Hiszen oda folytatódott, de erdetének tovasága adott.
Igen, tovasága, tova folytatódása az életbe fonódva testetlenül is tovább honol, talán más létbe vándorol,
Merülő fény, ahogy megy le a nap, úgy a látványa egyre halványodott, bár a fény ralta maradott, melynek élete az elmúlóból fakadott,
Elmúlt, ez igaz, talán neki vigasz. Ki ő? Víg az. De kialudt fénye most rajta nem derengő, pislákoló, hanem fényárba terülő,
Fényárba, mely életének nemes és díszes arany koronája, de ő csak ezüst, bár gyémánt volt az álma, de az elhalt, s most fénylik egy másik világban.
Fénylik ott, de itt már száraz, a nap süti, melegíti, próbálja életre kelteni,
A világ még hiszi, hogy egykoti tagja nem ment el, vagy visszatér, bár már máshol él,
A nap, mely világi tanú és mindemnt lát, ezért nem tűnik szeme előtt el a halál,
Féyével naivan símogatja, s melengeti egykori barátját, kinek utolsó tagját nyeli a sötét alvilág,
Hiszi, hogy visszahívhatja, de már nem él, lelke távozott, utolsó tagját eszi a múlandó világ.
Délutáni eső utáni harmat csillogó halovány fénye
Ad érzést, itt egyedi, mely marad emlék, itt minden éteri.
E tó medencéje ölén Brent Reversoir terén, nem létezik kétszer semmi...
Ugyanaz a fény. Pillanat, csak egy ismétlés cak a mennyből lehet
Mi ez hát, ha nem a kapu, ahová az ösvény, az öröklétbe vezet.
Itt maradtam, lassan köszönt a tél, sétálok, hátha lelem az ösvényt
Nem lelem, senki, csak akkor nyílik meg, ha az Örök kér
Hát maradok, tudom, hogy nincs remény.
Pára honol, földről emelkedik, ellep, nem látok, senki.
Holnap ébteszt jeges szellő, hideg napfény, a harmatos füvön.
Published by UH Press, The People’s Race Inc. captures the personalities, politics and power plays behind the burgeoning growth of the Honolulu Marathon and provides a unique lens for understanding the complex history of the sport itself. Drawn from revealing interviews with those closest to the event, as well as exhaustive research, Tsai presents an insider’s account of how organizers forged lucrative partnerships with foreign investors, helped initiate the age of African dominance of the marathon and weathered some of the most bizarre challenges imaginable. The book also exposes the ways in which the growth of the Honolulu Marathon mirrored the explosive, at times bewildering, development of post-statehood Hawaiʻi.
For more:
www.hawaii.edu/news/2016/11/14/the-evolution-of-the-honol...
Reggeli séta, megint gondolkodtam. Mi az oka annak, hogy az angol nők kínzóak?
Van bennük, rettelem, nekem az félelem, velejük az kegyetlen,
S megnyilvánult az értelmem.
Tehát arról van szó, ha őket nem fogadom el, akkor pusztuljak, legyek meleg, mert engemet az angol nő nem érdekel.
Ugyan, minek kéne? Az angol nő nekem nem reményem,
Emma, de Te kellettél volna, s lett volna Belőled szépséges élet rejtelmem, s reményem.
Elhíresztelem, hogy milyen az angol nő, ezt már tudja a Királynő,
Oh, Második Erzsébet, halottam a puritánokról, nyomuk veszett ,
Az erkölcs már nincsen sehol, eltűnt a tisztaság, sivárság honol,
A lelkemben.
Kedves Királynő, Második Erzsébet, mondd, hogy a külföldi férfiak azok Angliában miért áldozatok?
Azok, nektek miért pszichológiai és parapszichológiai kísérletek, s alanyok?
Én is ennek lettem áldozata, de ismerem e tudományt, s ezért nem vágott rajtam a kése, éles az elmém és a hajlamom. Hah.
E verset majd a követkető képben folytatom.
Mester, látod, figyel a madár, fentről mindent lát.
Nézi a tájat, mi honol, s vonul a földön,
Lát minden mozgást,
Jönnek mennek emberek,
Kocognak, kerékpárosok suhannak tovább.
Figyelt, figyelt a madár, látott engem is,
A szempillantás volt váltott,
Kamerám kapta lencsevégre,
A madár mozdulatlanul várta a kattanást.
Mester, vajon meddig él e madár?
Élnie kell sokáig, hisz az élet jele e szép madár,
Gyönörű a sirály, légi-vízi madár,
Meg kéne őt is kérdezni,
Hogy mit gondol arról,
Hogy hová tart a világ?
Pihenés
Haladás az úton, akkor a legjobb, ha nem tudott,
De az elfaradás utólérhet tégedet az utadon,
S mit teszel, ha elfáradsz?
Pihennél, de hol? Kinél?
Csak állasz az út szélén,
S örülsz, ha csak didereghetsz,
És a hideg eső sem ér.
Ott álltál. Hol? Nem tudom,
De készült a kép,
Dideregtél,
Kattanás, indultál tovább,
Léted honolt.
Vajon, jó volt-e a megállás?
Nekem igen, hisz a képet én készítettem,
Beszélet önmagamhoz szűnt,
Addig sem gyötört a a beszéd, mely volt vádaskodó,
A lélek így ért,
Nem akarom hallani,
Volt sok szemrevetés.
Nem tudom, hogy miért, de a szobámban van egy érdekes jelenség,
Itt írok előtte,
Mesterem néz rám, Edgar Allan Poe,
Képe keretezett,
Üveglap alá szorított, fektetett,
Amikor a képet a keretbe helyeztem,
Akkor Poe képe tiszteletből, s szeretetből,
A képkeret, képtartó felső részébe volt helyezett,
Tapasztalom, látom, hogy a kép minden nap lesz egyre lentebb,
Már csak egy centiméterre van az alsó széltől, hm,
Nagy a képkeret,
Poe néz,
Olyan, mintha azt mondaná, hogy sajnállak, szeretlek.
(Sajnálva szeretlek.)
Térjünk vissz, hm, a pihenés az lehet szeretet?
Miből fakad?
Fáradtságból, kényszerből, megértésből, lehetőségből?
Az élet az bő, de nekünk a lét érdekünkből nem bő,
Érdekünk, nem a mi énünk, érdekünk kerete fentről levő fakadás,
Azért, hogy legyen korlátozott az akarás,
Ez az erő tompítja erőnket,
Azért, hogy az életút ne legyen, rontott, hibás,
Valójában az út az, hogy ne legyen akarás.
De ez se jó, mert olyan, mint a visszavándorlás,
Hm, e gondolatmenetet majd folytatom,
Csak elfogyott a szájderem, kedvenc itókám,
Na meg vár lét,
Nekem lelki virágzás,
Találkozás,
Valaki üldözi önmagamat,
Ne érintsen,
A halál karolóan karolva vár(t).
On 14 June 2010, approx 350 Future Soldiers from New York and New Jersey took an oat at the Statue of Liberty. This oath marked 235th Birthday of the Unites States Army. The oath was taken by COL (R) Jacobs a Medal of Honol winner from Vietnam.
Hideg fényes ősz, idézi november
Harmat jeges csillogása fény, előd
A fény tánc csak most kezdődik
Téli nász, kedv, s élet vágyuk
...gözbe illan a dér.
Vágy honol, sétál, de nem honol
Hideg lét érték, szemében nincs érv
Csak azt látja, ami kél.
Bár esti, neki ott is fény kél.
Jeges világ, ott él, madár él
Dermedt szörny néz, fagyos ördög
Jégbe dernedve sátáni jégtükörbe néz
De rá nem néz, lassan a reggelbe honoltá tér. (ébred)
Sétál, sétál, csalódott, jégkirálynő országa
Hagyott benne nyomot, mert súlya tisztességet nyomott
Jó, hogy fagy itt a világ,, talán tisztul
S ha lesz majd tiszta, s nem szennyezett e világ
Akkor itt az ember, újra egészséges lesaz talán.
November bölcs, egyesdüli, s nem ismer magányt
Ismerem, velem van, lelkem övé, velem még a Sátán sem zavar
Senkit. Jégvilág éles fénye mindig rávetül
Érdes tükör visszfénye lágyan vetül, elegye minden fényszín...
...s a szivárvány kivetül.
Kosrae is called "the island of the sleeping lady" because of the outline formed by this range of mountains.
Read more: hereisthechurch.wordpress.com/2012/01/31/background-honol...
Elvis Presley - Statue - Honolulu, Hawaii - Image 565 K
For museum-quality prints in different styles and frames,
d-davila.pixels.com/featured/1-elvis-presley-statue-honol...
Oh, gyönyörű angol domina! E verset most gyorsan írom, kint a színek játéka szuperul (szuperen) honol.
Kérdésem az, hogy miért vagy domina? s honnan ered az angol női dominancia?
Válaszolsz? Nem? Kérdezzem a Buckingham Palace-t? Nem hinném, hogy az,
sosem gondolom ilyet, ugyan ők honnan tudnák, hisz nem ismernek.
E verset majd folytatom, beveszem azt, ami segít, finom anyagom, később írok, hamarosan a Barham parkban kirándulok.
E sorokat folytatom, hamarosan felteszem az új képet, de még kiválasztom,
Nyers a kép, nem átdolgozott, helyiek a beállítások.
"For God so loved the world that he gave his one and only Son, that whoever believes in him shall not perish but have eternal life."
Spray painted on the side of a shack in Lelu Island, Kosrae.
Read more: hereisthechurch.wordpress.com/2012/01/31/background-honol...
On 14 June 2010, approx 350 Future Soldiers from New York and New Jersey took an oat at the Statue of Liberty. This oath marked 235th Birthday of the Unites States Army. The oath was taken by COL (R) Jacobs a Medal of Honol winner from Vietnam.
"Sötét erdõbe ér, ahol
százesztendõs éjfél honol.
Óriás, öles törzsű fák
tartják az örökös homályt.
Se holdja, se egy csillaga:
idõtlen itt az éjszaka.
Lélegzetét is visszatartja,
úgy vág neki, a bõ avarba"
(Pilinszky János: Aranymadár)
www.sgyak.u-szeged.hu/tanar/nyemcsokne/lapok/pj_aranymada...
Vissza köszönő múlt, a levél csillogva lehullt
Érkezett, jött a múltból, emlékszik e dombi rétre
Tért ide, üzenet, tudta, hogy jövök, írok róla, feledett.
Néz szeretettel, figyeli a vándor fotóst, tán rám lel
E domb, Cane Hill volt otthonom, érti, s adja...
Jött itt valaki, aki adja lelkének tükrét, amely a fotója.
Szép levél, abba változott lélek arc tükör
Már régen halott, csontváza porladott, de emelkedett...
Sosem halott, néz a másvilágból, sétámat Cane Hill (-re) hatott.
Vissza jött, hívta vágy, szenvedett reszketeg, hisz emlékezett
Cane Hill volt zárt világa, éhezett, ette a kín világa
Senki nem szerette, lüktetett szíve világja.
Vissza jött, szét nézett, szeme fürkészen csillogott
Boldog volt, pedig az avarban honolt
Már nem talált itt senkit, sok lélek cane hill-i halott.
Szét nézett, csalódott, sok lélek előle oszol
Nem látja őket, hisz Cane Hill pokol
Kettős világ, több, mint "se jó, se rossz"
A levél csalódott, emléke a fotográfus...
...aki a halálban is fotóz és tombol.
The local Mormon church on Kosrae.
Read more: hereisthechurch.wordpress.com/2012/01/31/background-honol...