View allAll Photos Tagged TUDN
–––
Crosspost by Koinup - original here
Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz hogy új csoda várjon
De lesz még egy szép délután
Mi úgy lesz majd a miénk
Hogy nem zavar hogy késő már
Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc
Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet
Nevetnék, csak lennék már szabad
Csak múlna el a varázs
És kezdődne egy újabb dal
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
(bijou - tánc)
www.youtube.com/watch?v=WPAGPUIZCsU
texture: joessistah (flickr) Thank you:)
'Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.'
Wass Albert
És megint, mert néha muszáj
Nézni, hogy halni kész a nyár
Tükröm tűzben, egy fejes az űrben
Tudom, kié lelkem, hozzád írtam
Minden versem, minden dalom
Te légy a sírom..
A zöld folyó, hullámain ha fény ölelt
Küldenek, bocsásd meg minden vétkemet
És válaszolj, mielőtt mennem kell
Velem az életed
Tudnom kell, hogy nem rontottad el
Már sosem bánthatnak
Maradj mindig így
Ilyen halhatatlannak
Ahogy megszoktad már
Újra minden nap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap
Maradj mindig így..
Berencsi Attila (Bery Ary)
2022.03.27-én délután fotósmenetet szervezett a Királyréti Erdei Vasút az Ausztriából nemrég hazatért MK48 2019-es mozdonnyal.
A mozdony pályafutását Magyarországon kezdte, sok helyen megfordult, utoljára Királyréten közlekedett, ahonnan a kilencvenes években Ausztriába került. Körülbelül 3 évtizedig szolgált a Stainzer Lokalbahn kötelékében, míg 2021 decemberében hazatért a királyréti kisvasútra.
A mozdony magán kézben van jelenleg, hogy meddig marad Királyréten még nem tudni.
Köszönet a szervezőknek a fotósmenet leszervezéséért, és mindenki másnak, akik ezt lehetővé tették.
A kép színhelyes! Az út másik oldalán egy elmebeteg nő a leterített kabátján ült és a kezével integetve énekelt.
Fly agaric mushroom - Amanita muscaria (L.) Pers. Familia: Amanitaceae
Wikipedia : Amanita muscaria is a psychoactive agaric species of mushroom found commonly throughout much of the world. The quintessential toadstool, it is a large imposing white-gilled, white-spotted, usually deep red mushroom, one of the most recognizable and widely encountered in popular culture. Though it is generally considered poisonous, Amanita muscaria is otherwise famed for its hallucinogenic properties with its main psychoactive constituent being the compound muscimol. The mushroom has had a religious significance in Siberian culture and possibly also in ancient Indian and Scandinavian cultures.
Légyölő galóca a Galócák családjába tartozik
Közismert "mesegomba” Jellegzetessége a szép piros kalap, rajta fehér pettyekben a burokmaradványok, a fehér lemezek és a galléros, fehér, alul gumós tönk.
Főleg őszi gomba. A hűvösebb éghajlatot kedveli. Inkább a magasabb hegyek és az északi vidékeken fenyőerdőben, nyírfák, tölgyfák alatt találjuk. Mérgező. Méreganyaga az iboténsav és a muszkarin, az idegrendszerre hat. Fogyasztás után fél-3 órával részegség szerű tüneteket, majd gyomor és bélpanaszokat okoz. Régebben papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve Érdekes tudni erről a gombáról, hogy ennek darabjait használták az északi népek sámánjai ahhoz, hogy transzba essenek.
Még nem tudni a pontos diagnózist, de valószínűleg felfázott, rosszabb esetben vesegyulladása van. Sokat jár a wc-re, de sajnos alig tud pisilni.
Tegnap voltunk a dokinál és nagyon megkínozták, vettek tőle vért, kapott antibiotikumot és C vitamint injekcióban. Megmérték a lázát, hőemelkedése volt. De a vércukor szintje rendben, hasonló az emberéhez 3,8. Még várjuk az eredményeket.
örökkévaló napnyugtaképpen
Gyakran vizsgálom az emberek arcait
Ablakokon keresztül, tömegközlekedésen
Kávéházakban levő kávéscsészék fölött.
Öreg emberek a megtépázott szorgalmas arcaikkal,
Tapasztalt szemeikkel, érdes igazságaikkal.
Gyerekek a kíváncsi, ártatlan arcaikkal, mik
Színes elmékkel piszkolódtak.
Nyurga én-olyannyomasztó tizenévesek
Kik olcsó regények fölött halálról és romlásról romantizáltak.
Vad hajú, mínuszban énekel, köp, miközben ugrik.
Teljesen egyedül és a tenger sóhaja által szabad.
Az érzések, amik fájnak most, azok az érzelmek, amik égnek most.
Azok az abszurd; a vágyódás lehetetlen dolgokért,
Pontosan mert ők lehetetlenek.
Nosztalgia, mi sosem volt.
A vágy, mi tudna több lenni, a valóságánál.
Az elégedetlenség súly, a világgal létezés vállán.
Hagyd, hogy ébredjen benned, mi újjáépít
Néhány képtelenség kétségkívül belopódzott.
A holnap egy új nap; derűsen, magas szellemként
Intesz az öreg ostobaságodnak.
Létezhetetlen a korlát, mi téged elválasztana bármitől
Arra a rövid időre, míg meghúzod magad egy testben,
Míg egy embert rejtegetsz magadban,
Mint az uzsonnás dobozod rejti almád, s annak háza rejti magját.
A víz fényében látod magad.
A lengő tavaszban levő fiatal fákban.
A nagy tölgyek árnyékaiban.
Hallod hangodat az éjszakai bagoly hangjában.
Te vagy a vér a vénáidban, és a szíved dobogása is te vagy.
Te vagy az első éber gondolat alvás előtt,
Te vagy az utolsó sóhaj.
Súlytalanságban repülni az, mikor a szíved súlyát sem érzed
S csillogó, miközben fényes napként izzik.
Diadalmámor fogja el az elméd. Nem látott fényt, látott minden fényt.
Az egyetlen pillanatban levő világ színének az egésze.
Bezárod szemeid, és lélegzed őket,
Minden aggódik, és utál, ami eltűnt,
Miközben te a valóságot hagytad csupán el.
Az- Öreg embereket a megtépázott szorgalmas arcaikkal,
A gyerekeket, a kíváncsi, ártatlan arcaikkal,
S a nyurga vad hajú tizenéveseket.
A lélek öntudatának fél-hangjai közül
Mindegyik alkot bennünk egy fájdalmas tájat,
Annak egy örökkévaló napnyugtájaképpen, amik mi magunk vagyunk.
#4 on Explore; thank you! :)
1. 13 éves koromig szoptam a hüvelykujjam. Az egész család próbált kétségbeesetten leszoktatni, különböző dolgokkal akartak hatni rám, persze főleg a hiúságomra. Azt mondták, görbék lesznek a fogaim, és hogy a férjem ki fog nevetni, ha mellette is így alszom. Én mindig azt válaszoltam, hogy az én ujjamból csoki jön, és csak azt szívom ki belőle.
2. Sokáig csak úgy tudtam megkülönböztetni a jobb és a bal kezem, hogy a bal tenyeremen van egy anyajegy. Testnevelés órán csak lesandítottam a kezemre, és onnan tudtam, mi merre. Egyébként néha a mai napig megnézem a biztonság kedvéért. (És akkor itt jegyzem meg, hogy én is balkezes vagyok.)
3. Soha nem voltam még berúgva. Nevetgélősen, szédelgősen spicces már voltam, de igazán részeg még sohasem. Körülbelül 26 éves koromig egyáltalán nem ittam alkoholt.
4. Lassan 10 éve lesz, hogy ugyanazon a helyen dolgozom, és azon kevés szerencsések közé tartozom, akik imádják a munkájukat. Sokáig nem tudtam, hogy mi akarok lenni (a színésznőtől az esztétán át a tanár néniig sok minden szerepelt a listámon), de végül a lehető legjobb szakmánál kötöttem ki, még akkor is, ha több hétvégét dolgozom, mint amennyit bulizással töltök.
5. Egy évig tanítottam egy magániskolában, elsős és másodikos gyerekeknek voltam az osztályfőnöke, matematikát és magyart okítottam. Nem akartam tanítani, az állásinterjúra az esélytelenek nyugalmával mentem, de végül nem bánom, hogy kipróbáltam, érdekes tapasztalat volt, és a gyerekek szeretete miatt feltétlenül megérte.
6. Egyik télen, amikor nem volt munkám, és kellett a pénz tandíjra és karácsonyi ajándékokra, több mint egy hónapig árultam karácsonyfadíszeket a Liszt Ferenc téren. Soha életemben nem fáztam annyit, és irigyeltem a csinos csizmában és kabátban sétálgató és kávézgató lányokat, mégis fura módon élveztem azt az időszakot.
7. Tudok kapálni, palántázni, paradicsomot és uborkát szedni, dinnyét lékelni és eladni is.
8. Imádom a rendet és a tisztaságot, és ha jó illatú a lakás. Sajnos iszonyú kevés időm van rendet tartani, ezért titokban egy takarítónőről álmodozom.
9. Hihetetlenül szeretek vásárolni, a világ összes pénzét el tudnám költeni. Szeretem a stílusos dolgokat. Mindegy, hogy ruháról, cipőről, táskáról vagy épp egy fotóról van szó.
10. Maximalista vagyok, és nagyon kritikus. Nemcsak másokkal szemben, hanem magammal is.
11. Néha nehezen látom be, hogy nincs igazam, és sajnos nehezen kérek bocsánatot is.
12. Nagyon fel tud dühíteni az emberi ostobaság, az empátia és a tolerancia hiánya.
13. Nem tudom, hogy a jó, vagy a rossz tulajdonságaim közé soroljam, de imádom élvezni az életet. Lelkesen utazom, odavagyok a jó ízekért, szeretek új dolgokat megismerni, felfedezni és kipróbálni. Szeretek táncolni, hagyni, hogy magával ragadjon a zene, és szeretem az olyan könyveket, amik érzelmileg is megérintenek.
14. Nem vagyok haragtartó. Ha valakit megszeretek, vannak mosolygós és könnyes közös élményeink, akkor azt sohasem tudom elfelejteni. A szeretetem nem tud elmúlni, még ha megbántanak akkor sem. A harag, és a sértődöttség egy idő után lecsillapodik bennem, így kevés emberrel vagyok igazán rosszban.
15. Aznap, amikor az apám meghalt, bent voltam nála a kórházban. Láttam, ahogy haldoklik, pánikba estem, és elrohantam. Állítólag utána még magához tért. A mai napig nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem ültem le mellé megfogni a kezét.
16. Gyerekkoromban meg voltam győződve róla, hogy bele fogok halni a szülésbe. Most attól rettegek, hogy nem lesz kisbabám.
+ 1. A kedvenc édességem a banános csoki. Raklapnyi mennyiséget fel tudok falni belőle bármikor.
picture shot by brassaï wunderskatz
–––
Crosspost by Koinup - original here
-android dreams series-
Bánat, bánat be megvertél engemet,
S a nagy földbe eltemetnél engemet,
Be jobb volna odatennél,
Csak a búval ne etetnél.
Úgy fáj az én gyönge szívem, meghasad,
Úgy fáj az én gyönge szívem, meghasad,
Fáj es annak, mit tudsz tenni?!
Mikor ennek így kell lenni!
Hogy ki tudnám panaszolni magamat,
Ha volna, ki meghallgatná szavamat,
Minden búmat, bánatimat,
Minden búmat, bánatimat.
(napra - bánat, bámat) hungarian neo / folk music
brushes by candymax (deviantart) and textures: struckdumb (deviantart), solstock (deviantart) and grande ombre (deviantart) Thank you so much!!:)
Ha az a kereszt mesélni tudna a Bótán megfordult buszokról. A laprugósok elbúcsúztak, a többi 200-as is lassan átadta a helyét a C56-oknak, hogy aztán végül JSZ-375 maradjon egyedül a végeken utolsó remeteként. Ha idén még nem is, de lassan rá is keresztet vethetünk
Egy átlagos hétköznap átlagos személyvonata. Avagy a 74-es Flirt motorvonat (Stadler Flirt, 415 074) halad át G43-as személyvonatával a Bartók Béla út felett átívelő hídon. Ez a szakasz a MÁV országos pályahálózatának egyik legforgalmasabb vasúti szakasza (Kelenföld-Ferencváros). Jelenleg errefele kapacitás bővítés zajlik, a tervek szerint a szakaszon 1 sínpárral bővülne a vágányok száma, a déli összekötő vasúti híd 3. vágánya a közelmúltban került kiépítésre, de hogy eme hídnak mit tartogat a sors, még nem tudni biztosan.
Mi a szerelem?
Ezt a kérdést én sosem tenném fel,
E vers ötlete sem belőlem jött fel,
Csak egy nő ismerősömmel cseteltem,
Aki feltette nekem a kérdést,
Egy felé intézett megjegyzésemre:
What is love? - kérdezte tőlem,
Bánthatta felé tett gondolatom:
But you don't know what is love.
Miért is tudná? Talán érdeke?
Nem érzelmi az, hisz a pénz az jobban érdeke.
Mi a szerelem? Miért nem tudja,
Ezért nem hibáztatom,
Jobb, ha nem is tudja,
Engemet sem érdekel,
Hisz minden sejtem únja.
Love, szerelem, szerelem, love,
Ugyan minek?
Talán azért, hogy elmúljon?
Mi lép a helyébe? Szenvedés?
Olyan a szerelem mint a szépség,
Múló állapot,
Ami egykor volt kedves, az lesz útált,
Ami egykor vonzott, az lesz taszítás,
Szerelem sejme alatt ott az undormány,
Az élő az halott, csak még nem múlott,
A temető szaga az oromban már régen szimatolt.
Megyek majd hozzád kedvesem, ki ezt a kérdést feltetted,
Viszem a virágot, s a gyetyát,
S teszek hasonlítást,
Emlékszem szépségedre, s majd a földbe nézek,
S sírköved alatt látom csontvázadat, melyre a bőröd régen száradott,
Hajad a kopnyádról már régen lehullott,
Már hullaszagod sincs, azzal elszaladtak a férgek,
Kedvenc parfümük a testnedvedből lett kivont,
S a boldog férgek azt zárták zacskókba,
Melyek tömlői voltak a bőrödből húzottak, varrottak, s vágottak.
Mi a szerelemí? What is love?
Hülye kérdés, Stupid question,
Nincs erre válasz, de én tudom,
Nem az, nem illúzió,
Az sosem volt,
A válasz egyszerű,
A következő versszak lesz a válaszom.
Egyszerűen félreéértés,
Érzelmi kábítószer,
Mely adódik a vonzalmi zavarból,
Mely célja nem a flört és a szerelem,
Annak oka, az, hogy az élet az egyesülés útján,
S azzal, az által , annak eredményeként haladjon tovább.
Ez a szerelem célja, semmi más, csak ez csupán.
Nincs értelme, ugyan minek, s miért lenne?
Szerintem amúgy is időpocsékolás, energia és élet rablás,
Igen, a kérdését felém intőző hölgynek a kérdésem volt döfés,
Hisz nem szerelemből írt, olvasott volt soraiból, hogy csak az érdeknek él,
Hát igen, dívó szokás az érdekek rejtése a színlelt szerelem mögé.
Engemet hidegen hagy, kellemes és hűvös a szellemi lét.
Szerelem, minek?
Inkább kinek?
Neki?
Nekem?
Neki lesz jó,
Tudja, hogy önzetlen az adó,
Nem vagyok senkié,
Nem is leszek,
Az értelem a mérvadó,
A szívem az Istené,
Nőé soha sem,
Neki ott van a kígyó.
Már leszedtem az almát,
Nem Ádám vagyok,
Nő keze adna,
De nem kell a férges alma,
Értem oda korábban,
Éva nem érintette,
S kígyó sem marta,
Ettem az egészséget,
Írásaimat a termése adja.
Igen, a fa hamarosan elhalt,
Hisz érintette Éva,
S a kígyó kegye a halált adta,
Hisz Isten a fát kivágta,
S az élet örökség előtt,
Az utat eltorlaszolta.
Hát ezért nem szerelem a szerelem.
Minden nő Éva örököse,
A bűn eredendő,
Sajnos az egész világra vetülő.
Van kiút,
Kerüld azt, aki vitte Ádámra a bűnt.
Légy magányos, légy remete,
Hidd el, hogy jobb lesz az életed,
De ha mégis családot akarsz,
Akkor azt tedd azzal aki életét feledte,
S akarata olvad beléd,
S ketten együtt lesztek az új életek.
Új életek, ahol nincsenek érdekek,
S így az élet az éden előttihez mérten,
Ahhoz visszatérten megint lesz egészséges,
S a jövő gyermekei, s felnőttjei újra élnek,
S nem lesz halál, betegdég, csakis élet,
S beköszönt a valós szerelem, az igazi élet,
Amely Istenből fakad, hisz Ő az igaz Szerelem. (Szeretet.)
A Zádorfalván éjszakázó DUD-972 rendszámú Ikarus 256-os iskolai hétköznapokon reggel kétszer is végigjárja a Galyaság apró falvait. A tanszünet beköszöntével sajnos máshogy alakul a járatok szervezése, olyankor az öreg járgány más vidékeken szolgál. Nem tudni még, hogy az őszi időszakban szolgálatban lesz-e a jelenleg 23. évét taposó Ikarus, így az egyik utolsó tanítási napon megörökítettem Égerszög falu határában. Néhány évvel ezelőtt még laprugós Ikarusok is pattogtak erre.
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp
megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól
megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-
e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, mely üres óráidra magad mellé választottál.
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
1994. május
A Meteorák keletkezése geológiai szempontból érdekes. 50 millió évvel ezelőtt Thesszália mai területét tenger borította. Több közeli folyó hatalmas deltatorkolatot alakított ki, és az ásványokat tartalmazó hordalékkúpok hatalmas oszlopokká keményedtek. A tenger visszahúzódásával szárazföldi látványosságként maradtak az utókorra a Meteorák.
Az első remeték a XI-XII. századi Bizánc belső zavarai elől menekültek Thesszáliába, és vették be magukat a lakatlan vidékre. Nikosz atya a törökök elől menekülve 1367-ben alapította az első szerzetesi közösséget fenn az egyik sziklacsúcson. A XV. századra már 25 megerősödött közösség létezett a különböző csúcsokon, hála a fejedelmek kegyének és adományok révén szerzett birtokoknak.
Nem tudni , hogy a XVI. században épült Roussanou-kolostor neve honnan származik, alapítója vagy adományozója emlékét őrzi-e. Temploma az Úr színeváltozása (Metamorfoszisz) nevet viseli. Freskóin kívül más nemigen maradt az utókorra.
Budapest Art Nouveau, Szenes House
Architect: István Nagy jr., built in 1906 for Mór Szenes , insurance company superintendent.
View details in my comment below.
Note he stylized Hungarian folk motifs in the forms and decoration of the building!
www.flickr.com/photos/37578663@N02/tags/nagyistv%C3%A1n/
-------------------------------------
Szenes-ház, 1906
Tervezte: ifj. Nagy István
Építtettő: Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő
www.oroklet.hu/bent.php?nyelv=2&igy=&kmod=5&t...
-------------------------------------
Nagy István, ifj. (?-1945 k.); építőmesteri oklevelet szerzett 1899-ben. Terveit mint műépítész írta alá, de nem tudni, hol végezte tanulmányait. Elsősorban budapesti bérházakat tervezett Lechner Ödön követőjeként: VII. Dob. u. 53., Schwarcz-ház (1904-05); XIV. Thököly út 46., Szenes-ház (1905-06); VI. Paulay Ede u. 45., Hermann Nyomda és lakóház (1906 körül).
Hillai László (1941 - ): Kétes remény
A csobogó patak tengerről álmodik,
édesen, fecsegőn és kedvesen halad.
Még nem tudja, hogy sós vízbe iparkodik,
a háborgó tengerben kedve sem marad.
Ha tudná, idekint még büszkén nézhet szét,
még csak nem is sejti, várja a sok szemét!
Álmodik szigetet szép pálmafák alatt,
helyette a tengert borítja műanyag.
(2020)
(46.1420390N, 18.2265993E)
xplor-stats.com/index.php?id=37578663@N02&mod=history
Courtyard with butterfly.
Szenes House
Architect: István Nagy jr., built in 1906 for Mór Szenes , insurance company superintendent.
View details in my comment below.
Note he stylized Hungarian folk motifs in the forms and decoration of the building!
www.flickr.com/photos/37578663@N02/tags/nagyistv%C3%A1n/
-------------------------------------
Szenes-ház, 1906
Tervezte: ifj. Nagy István
Építtettő: Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő
www.oroklet.hu/bent.php?nyelv=2&igy=&kmod=5&t...
-------------------------------------
Nagy István, ifj. (?-1945 k.); építőmesteri oklevelet szerzett 1899-ben. Terveit mint műépítész írta alá, de nem tudni, hol végezte tanulmányait. Elsősorban budapesti bérházakat tervezett Lechner Ödön követőjeként: VII. Dob. u. 53., Schwarcz-ház (1904-05); XIV. Thököly út 46., Szenes-ház (1905-06); VI. Paulay Ede u. 45., Hermann Nyomda és lakóház (1906 körül).
2014-es állapot, a 2003-as festést-színt ld. a kommentemben lenn.
xplor-stats.com/index.php?id=37578663@N02&mod=history
Budapest, Józsefváros
Late neo-classical style building built in 1851-55 for Devecis Mihály (he was a Swiss-Italian origin man, a chimney sweep master)
Design by Hild Károly, brother of the notable Hungarian architect, Hild József.
Az egykori Főherceg Sándor utcai (ma Bródy Sándor utcai) ház 1851–1855 között épült késő klasszicista stílusban.
Az építőmester Hild Károly, Hild József testvére volt, a megrendelő Devecis Mihály kéményseprőmester. Limburszky József két évvel később emeletes udvari szárnyat toldott hozzá, ami az udvart bal oldalról szegélyezi.
A svájci-olasz eredetű Devecis Mihály 1840-ben szerzett kéményseprő reáljogot Pesten, és négy fiúgyermekét is a mesterségre nevelte.
Leszármazottai sokáig itt laktak, közülük az 1879-es születésű Devecis del Vecchio Gyula pedig a szakma ipartestületének első elnöke volt. Az ő fia, az ifjabb Devecis Gyula már műegyetemet végzett, az első háborúban mint tüzérfőhadnagy vett részt, de kéményseprő-jogát ugyancsak megtartotta. Úgy tudni, vele ért véget a családban a szakma.
Devecis Mihály a család nevét nemcsak azzal írta be a kéményseprés kultúrtörténetébe, hogy egyik fia az ipartestület első elnöke volt, hanem azzal is, hogy segített Petőfi Zoltán, nyomorúságos helyzetén: amikor a híres költő fia az 1860-as évek vége felé, télvíz idején Pestre jött, egy télikabátot ajándékozott neki.
Az olasz család leszármazottai az első emeleti lakásban éltek, az íves záródású ablakok mögött. Az egykori tulajdonosok mesterségét hirdeti e két ablak között található kéményseprő figura, amely a szakmának megfelelő öltözékben áll. Az épületet ma is Kéményseprő-háznak nevezik.
Többek közt az www.europabelvarosa.hu blog nyomán összeállítva.
Szenes House
Architect: István Nagy jr., built in 1906 for Mór Szenes , insurance company superintendent.
View details in my comment below.
Note he stylized Hungarian folk motifs in the forms and decoration of the building!
www.flickr.com/photos/37578663@N02/tags/nagyistv%C3%A1n/
-------------------------------------
Szenes-ház, 1906
Tervezte: ifj. Nagy István
Építtettő: Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő
www.oroklet.hu/bent.php?nyelv=2&igy=&kmod=5&t...
-------------------------------------
Nagy István, ifj. (?-1945 k.); építőmesteri oklevelet szerzett 1899-ben. Terveit mint műépítész írta alá, de nem tudni, hol végezte tanulmányait. Elsősorban budapesti bérházakat tervezett Lechner Ödön követőjeként: VII. Dob. u. 53., Schwarcz-ház (1904-05); XIV. Thököly út 46., Szenes-ház (1905-06); VI. Paulay Ede u. 45., Hermann Nyomda és lakóház (1906 körül).
Év első napján értem megint ki e szép térbe,
Jöttem, szellőztetni a fejemet, ittam sokat az éjjel,
Oh, de mikor nem? :))))))
Itt megint regenerálódtam, felüdültem,
Felüdültem? Nem, nem, hanem üdültem fel,
Bár boros palack volt nálam, Zesty,
Kellett a levezetés, hm, mit tehettem?
Gondoltam, hogy az érésért innom kell.
Elhaladtam megint e szép fa mellett,
Csodálatos természeti modell,
Valóságos természeti gyémántfakő,
Él, bár kövület, e tájegység midig éber őre,
Mint tengeren a világítótoronynak, az neki itt a léte,
Itteni sarokkő, természet eredetjelensége.
Eredet jelensége? Igen az,
Hisz az eredeti természet jelensége,
Jelenség, megnyilvánulás, létezés,
Az bár mindig változik,
Igaz, ez élő monument,
Friss és élő emlékmű,
Változtlan mindig,
Hogyan? Nem értem,
Már párszor lett felvett,
SD-kártyára leképezett,
Már az oldalam dísze régen,
De megint teszem fel,
Hisz emléke öröm és feledhetetlen.
Év első napja van, s mennyien nem nyugosznak!
Sétálnak vidáman,
Túristák, kirándulók,
Kerékpárosok, kutyáikat sétáltatók.
Sokan mások tértek ide ismét,
S ez itt egy spontán szeánsz,
Én is ezért tértem ide,
Hogy lássam a szép tájat, Horsenden Hillt,
Nemességét, kék vénáját,
S azokat, akiket a hely magasztos szelleme,
Ide vonzóan tudatosan behív.
Látni akartam azokat, akik lelkeit a hely szelleme erre int,
Erre int, mármint ide irányít,
Tértek ide velem, de mind máshonnét,
A gumicsázmás kutyás hölgyet is,
Az idősebb kerékpárosokat is,
A családokat, de a magányosokat is,
Mindenkit, mindenkit, akiket e hely szelleme ide vetít,
Igen, akartam látni mindet én.
Igen, szerettem volna tudni, megismerni azt,
Hogy az év első napján kik azok?
Milyen lelkek azok,
Akik ez új évben az életembe térnek majd?
Már tudom, hogy kik,
S azt is, hogy a világuk nekem jó és szelíd.
Lett-e volna-e ez így, ha az év első napján nem térek sétára itt?
Szerintem nem lenne így, hisz ez volt a varázslás, mágia, s szeánsz,
Megpecsételt lett ezéltal nekem ez az év,
A bélyegző e szép és nemes fa,
Hamisíthatatlan pecsét,
Engemet ebben az évben biztos lét kísér.
Horsenden Hill ékkőve!
Köszönöm, hogy megint vezettél,
Emléked magamban mindig megőrzöm,
A felvétel ajánlott érted, s neked,
Hamarosan visszatérek,
De most írok egy másik verset a barátodról,
Aki szintén nagyon kedves nekem.
Most búcsúzom, szeretlek.
–––
Crosspost by Koinup - original here
---'framegirl and chartman avatar'----by Meilo Minotaur & CapCat Ragu - METABODY project
Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nővel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost,
Aki egy cseppet se mediterrán.
Igyekezz, az égbolt zár!
Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap,
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.
Igyekezz, az égbolt zár!
Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose,
Egy mutatványom van még, ha látom,
Hogy sokan néztek, megmutatom,
Nálam egy fénykép, tessék csak nézzék,
Bálnák a parton, de minek vajon?
Igyekezz, az égbolt zár!
(kispál és a borz - zár az égbolt)
Beszélgetés és séta a Mesterrel, Emmával és Amandávall 70. Rész
2022.09.21 12:43
Vilmos: Kellemes napot Mindenkinek!
Mester: Üdv néktetk!
Amanda: Mindenkinek!
Emma: Mindnyájunknak!
Meter: Látom tarsolyossá kezd válni az írás, oh tanítványom!
Vilmos: Sok minden van a tarsolyomban. Se szeri, se száma.
Amanda: Vagy talán, se szeri se számuk.
Mester: Hm, ez jó kérdés.
Emma: Mi az amire gondolsz, oh Vilmos?
Vilmos: Például arra, hogy mi négyen milyen jól kijövönk egymással, és gyakorlatilag annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy nem azt mondhatjuk, hogy fej fej mellett halad, hanem azt, hogy fejek fejek mellett haladnak. De valójában mindnyájan egy fejet képezünk.
Amanda: Szinte teljesen egyek a diszciplínáink.
Vilmos: A tiétek, hisz magam csak egy amatőr gondolkodó vagyok, ezért örülök annak, hogy megtiszteltek engemet szíves társaságotokkal.
Emma És mindnyájan más és más társadalmi csoportokból valóak vagyunk, ugyebár?
Amanda, igen, s remekük megértjük egymást.
Mester: Így van, ti ketten, kedves Emma és Amanda angolok vagytok, Vilmos EU-beli, jó magam pedig az USA-ból való vagyok.
Vilmos: Három, de valójában kettő földrészhez tartozóak vagyunk.
Emma: Akkor kéne még a többiről is legalább egy-egy személyt keresni ide, ehhez a diskuráláshoz!
Mester: Jó gondolat!
Amanda: De kik legyenek azok! Mindenképpen nekik is valós személyeknek kell lenniük!
Vilmos: Én sok embert ismerek szerte a világ minden részéből. Dél-Amerikából például tudnám javasolni Viktort, egy rég nem látott barátomat, aki Equadorból való. Már jó régen nem láttam, de rendkívül felvilágosult és kedves személy. Indiai ismerőseim is vannak bőven és aftikaiak is. De nem lesz egyszerű a választást. Ehhez idő kell. Ausztáliai beszélgetőtársnak pedig tudnék javasolni egy egykoron Canterburyben élő férfit vagy annak feleségét. Kínai ismerősöm is sok van. Főleg hong-kongiak. Oroszországbeli kollégára is szükségünk lenne. De itt már lementük, áttértünk a kontinensek szintjéről az országok szintjére.
Amanda: Ez a kérdés és választás, az komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Ráadásul a dolgot a vallások oldaláról is lehetne nézni és vizsgálni.
Emma: Mi van a tarsolyodban?
Vilmos: Sokszor azon gondolkodom, hogy a munkahelyemen dolgozom romániaiakkal is. És milyen jól kijövünk egymással! Mintha itt elfelejtettük volna a nemzetiségünket, és egyenlőként, egyenlő egyénenként, dolgozóként élün és dolgozunk békésen egymás mellett. Ennek a pozitív jelenségnek az okait kéne feltárni, majd elemezni.
Mester: Éjjel innen folytatjuk. Most mindenkinek sok a dolga. Mindenkinek kellemes napot!
Emma, Amanda, Vilmos a Mesternek: Kellemes napot Mester! (13:03)
2022.09.22 01:02
Mindenki mindenkinek: Ismét csodálatos éjt!
Mester: Tehát ott hagytuk abba, hogy távol az eredeti hazától mindenki jól ki tud jönni a másikkal. De ha az eredti környezetükben, politikai határok között élnek, akkor mindenkiben lakozhat a másik iránt ellenérzés.
Vilmos: Nem minden esetben. És itt arról szól a kérdés, hogy két egymás mellett élő, de ellentétes hangulatban lévő ország lakosai hogyan viszonyulnak egymáshoz egy teljesen új és közösnek adott környezetben?
Mester: “Nem minden esetben”. De igen, tudod, hogy így van.
Vilmos: Igen, mélyebben belegondolva igazad van, oh Mesterem. A barátságos mosoly mögött ott van sokszor az irigység és a gyűlölet. De itt most azokra gondolok, akik például élvezik egy befogadó ország szeretetét. De a befogadottak árnyék éne maradhat ellenség.
Mester: Ezt jól látod. Oka lehet nemzeti gyűlölet, nemzeti ellenérzés és nemzeti irigység, illetve csupán irigység is.
Emma: Az irigységből sok negatív dolog fakadhat.
Vilmos: Sok minden, ez igaz. Hosszútávon olyan rejtett, a tudatalattiban működő reakciók működnek, mint a leigázási vágy és a területszerzés. De itt olyan dolgot is érzékeltem, amely egyenesen a politikai és más eszmerendszerbeli hatalom megszerzésére irányul.
Amanda: Az eszmerendszer, mint kifejezés, az igen tágas értelmű. Nyilván itt szó lehet politikai, társadalmi, filozófiai, esetleg teológiai, így vallási megközelítésről, értelemről is.
Vilmos: Tudjátok, hogy mire gondolok.
Mester: Vallási acsarkodás?
Vilmos: Még nem fejtettük ki pontosan, hogy miért dolgozhatnak jól, barátságosan, gondtalanul és együttműködve kiválóan és remekelten olyan munkavállalók együtt például Angliában, akik két olyan messzi, de esetlegesen szomszédos országból érkeztek, amelyek nemzetei, politikai érái, vezetői, esetlegesen haragszanak egymásra, és így valamilyen szinten, persze az élet bizonyos szintjein nem egyformán, de ellentétben állanak, állnak egymással?
Amanda: Azt látom, hogy arról is lehet, szó, hogy példaként adottan két viszályban lévő ország állampolgárai a távolság hatására nem ellenségesen, hanem barátságosan néznek egymásra.
Vagyis: A távolság, az ő egyénileg megszokott környezetüktől való kiszakadás után gyakorlatilag semlegesíti a negatív empátiát. Vagyis barátságossá és empatikussá válnak egymással szemben egy teljesen, és bármelyikőjük eredeti honához viszonyítottan teljesen különböző országban, annak társadalmi berendezkedésében és világában.
Emma: Vilmos, hogyan viszonyulsz a kollégidhoz?
Vilmos: Vidáman. Olyan a munkahely, mint egy több száz emberből álló, összetevődő hatalmas nagy család.
Amanda: Stressz van?
Vilmos: Nincs. Mindenki barát. Legyen bármilyen nemzetiségű. Legyen európai, legyen afrikai, legyen imdiai, legyen bárhonnét való. Teljesen mindegy. Mindenki barát. Jó barát.
Amanda: Volt máshol is ugyanilyen vagy ehhez hasonló tapasztalatod?
Vilmos: Hogyne. Szintén a Park Royal Industrial Parkban dolgoztam évekkel ezelőtt egy csodás élelmiszergyárban, de jóval korábban. Ott dolgoztak indiaiak, lengyelek, litvánok magyarok, afrikaiak, mint például szomáliaiak, de románok is, és még mások is sokan. Igen, emlékszem, hogy még egy olasz hölggyel is találkoztam. De még voltak más nemzetiségűek is biztosan. De minden rendben volt. Sosem volt ellenségeskedés, veszekedés vagy bármilyen konfliktus.
Amanda: És milyen volt a vezetés?
Vilmos: Mármimnt a cég vezetőire gondolsz? A vezetői hálót nem ismertem teljesen. Leginkább az alsó vezetőkkel találkoztam és egy-két középvezetővel. Remek emberek voltak. Egy bulgár hölgy volt az egyik főnököm, aki már régen Bulgáriába hazaköltözött. A másik Mike volt, aki angol volt. Mindkettővel jól kijöttem. Sosem volt gond. De másoknak sem. Az összhang adott volt.
Emma: Ezek szerint a tökéletes világ létezik?
Vilmos: Nem létezik. Mert itt is van valami, ami bajt okoz. Az ellenőrizetlen és alantas új pszichológiai szellemiség, de inkább jelenség.
Mester: Erre térjünk vissza később.
Amanda: A kérdésem az, hogy a fentiekből levonható-e az, hogy esetlegesen megvalósítható lehetne-e egy kollektív és békés globális, de esetleg univerzális társadalom?
Mester: Ez közeli és távoli cél.
Vilmos: Inkább távoli közeli cél.
Amanda: A célt minél előbb el kell érni.
Mester: Megállapítható az, hogy bármely nemzetből származó egyének találkozása és együttléte, együttélése egy semleges világban az könnyen eltörölhet, semlegesíthet, megszüntethlet, elfelejtethet bármilyen nermzetek közötti személyes viszályt, nemzeti ellenséges érzetet az új életben a korábban ellenséges országban élő embertárs ellen.
Vilmos: Semleges ország az csak ideig-óráig semlges. Hiszen később kialakulhat a klikkesedés.
Amanda: Ez így van. Ezért a társadalmi paradigmaváltás az elkerülhetetlen.
Mester: Folytatjuk.
Mindenki mindenkinek: Kellemes és új, újonnan érkező napot! (03:17)
"Tudnod kell, a macska olyan,
Akár magad vagy jómagam
Vagy mint a többi emberek:
Ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
Ez okosabb, az ostobább,
Van, aki rossz, van, aki jó-
De mind versbe foglalható./T.S. Eliot
fb page: www.facebook.com/pages/Andrea-P%C3%AFovanni-photo/1395950...
Délután
Délután, a fények sápadnak, de még vörös árnyalattal narancssárgállik a napsugár,
Hűvösödik, fázom, most eltalált egy pontom, tette az idő és a lét; ébredek, hűvösbe váltott a világom,
Élvezem ezt a kellemes és hűsítő ébredtető éber hangulatot, pillanatot, amely csak nekem adott,
Hm, a képzeletem elindult, még a képben állok, de megfordult a valóság, a kép lépett belém szemeim kapuján át.
Beléptem, s a jégvilág nemes színei sugárzóan szikráztak rám, ott vagyok, ahol előző versemben voltam, s talált engemet a halott magány;
A halott világom, amely csak fagyosan várt, várta azt, hogy mikor indulunk, köröttünk dermesztően vidám a tánc,
Új utunk megint egy metafizikai ismeretlenbe vált, de ott nincs halál, élünk benne, haladásunk mélyülésünk, a végtelen öröke,
amely bármerre visz bennünket, s ott nincs idő, nincs tér, nincs időkorlát, s térkorlát, sem időtér,
… a halál lebben előre.
De az nem én vagyok, hanem az, aki a soraimat ihlette, mert megértette a lelkemet, lehelletével értően értőn érintett,
Alkotása vagyok, a halál átkán vele az ismeretlen létben állok; de nem baj, boldogan zuhanok,
Ismeretlen új tér világában tehetetlenül az antitérben az anti világba zuhanok, süllyedek, sajog minden tagom,
De ez nem baj, kísérő jelenség, a test tiltakozása, élni akar, de kimúlok, testetlenül élek,
feloldódok.
… Megsemmisültem, átléptem a halál völgyét, annak tere rám már régen halott; elhagyott,
… elhagytam, teljesen szabad vagyok.
Megszülettem, elhagyott a szerelmem, kínom, mint az írói mesteremé, ő is szerelmes volt,
De én nem adtam fel, legyőztem az illózivilágot, a tér, s idő ura vagyok, szerelmemet bármikor megtalálom,
Nem kell tudnia róla, benne felbukkanok, követnem sem kell, vele vagyok, bele ékelődtem, tudta nélkül a tudata vagyok,
Így vele élek, értelmünk összeért, sosem válunk szét, megkerestem, most már örökre az enyém,
Vezére lettem, de nekem kell, szükséges, hiszen így már tényleg nem élhetek nélküle,
Az illuzórikus világ talaján én már csak vele létezhetek, de így adott a boldogság…
… érzem szíve minden dobbanását, lélegzését.
Vele maradok, örökre, közös az utazás, hm, micsoda érzékeny elme, érzem minden érzelmét,
Látom minden gondolatát, átélem minden töprengését, felfogom minden kívánságát, keservét,
Érdekes az élet az ő elméjében, de ez a dolog sokat foglalkoztatott már a watfordi vonaton,
Hm, egy nem átlagos személyiség az életről vajon mit gondol?
Hm, a kérdés jó, innentől kezdve személyisége nekem nyitott, nagyon megfogott,
De most látom azt, hogy én nem tudom azt, hogy én ki vagyok?
Hm. Mi ragadott meg engemet benne jobban? Az értelme vagy a személyisége?
Melyikbe lettem szerelmes? Hm. A válasz meg van! Az egyéniségébe!
Visszalépek a jégvilágba, űrgépemmel a táj jeges mezején újra landolok, kiszállok, a padhoz sétálok,
Ott megállok, szemlélem a jégszobrot, már finom jeges formába fagyott a két borospohár és az üveg bor.
Szemlélem a nőt, aki az életembe gyilkos jégpengeként belegázolt; hm, nem vádolom,
Mellé ülök, tekintetét nézem, pillantásának irányát követem, arra nézek;
hm érdekes, az irány Wembley, régi lakóhelyem, talán várt, arrafelé tán azért révedett, nézett.
Lehet, nem tudom, de azt igen, hogy a pad, melyen ül, az neki az emlékem volt, tudja, hogy én is üldögéltem ott,
Biztos kijárt oda, nézte, leült rája, s rajtam gondolkodott, fejtette személyemet, mely neki nagy titok volt,
Hm, ugyan ki ez a hibbant férfi Európából? Csak a bibliája és a fényképezőgépe érdekli?
Hm, tévedett, nem csupán e két dolog érdekelt, hanem ő, akit akartam, hogy az életemben rész legyen.
De mily érdekes, így is megtörtént, hisz a verssorok nélküle nem íródhattak volna meg.
Gondoltam egyet, kezemet a kezére tettem, s nicsak rendkívül meglepődtem,
Minden zöld, meleg és napfényes lett, a madarak csicseregtek, varjak sokasága rebbent,
A völgyben gyermekek játszadoztak, párok sétáltak, a kutyák köröttük kergetőztek, méhek döngicséltek,
Lágy szellő rebbent, a mezei vadvirágok sárga szirmai messziről szépen, a nap sugarától fénylettek,
A nő mellettem vidám szemmel, s nevetve nézte a látványt, nevetett, boldogságtól fénylett,
Szép nyári ruhában volt, néha rám nézett és kérdően figyelt, firtatta arcomat… - talán nem értett?
Kezemet levettem a kezéről, megint minden a jégvilág lett, néztem fagyott arcát, jeges alakját,
Mellette ültem tovább, nem mozdult, örök merevsége, halála bennem félelmetes érzést keltett,
Furcsa, kissé visszataszító gondolat ébredt bennem, hm, azt gondoltam, hogy: Lehet, hogy meghaltál,
… de legalább most itt veled lehetek.
Ezt nemcsak gondoltam, hamem mondtam is neki, igen, mondtam, de válasza a hallgatagság volt.
Töprengtem, hogy mit tegyek, feléleszteni már nem tudom, a lelkét belé visszarakni én képtelen vagyok,
S, ekkor felmerült bennem egy kérdés, hogy lehet, hogy a lelke még benne van, vele fagyott, tehát mégis él?
Tűnődtem, eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a jeget valahogy leolvasztanám róla, tán újra élne?
S ekkor hideg kezét az enyémre tette, fejét felém fordította, kedvesen rám nézett, s azt mondta szép és halk jeges hangon, hogy:
Te nem győzheted le a halált, jobb lennem ha itt maradnál, s te is megfagynál, s együtt élhetnénk e csodás jégvilág birodalmán.
Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmáva,l 58. rész
2022.09.07. 01:30
Mindenki mindenkinek: Jó éjt! Legyen ez az éj is tartalmasként élt!
Mester: Miért szereted a dombos és a magas helyeket, oh Vilmos?
Vilmos: Pontosan azért, amiért Te is, hiszen nem tartanál velem, s kísérnél utamon, ha bennünk a közös vonás nem vinne bennünket a közös úton. De bocsáss meg Mesterem, ez csak másodlagos vonás, de az első az az, amely szellemileg adott nekem és tőled kapott.
Mester: Kissé felindult vagy.
Emma: Megtudhatnám, hogy miről van szó?
Mester: Rendjében.
Emma: Ezt, kedves Mester, hogyan érted?
Vilmos: A Mester úgy érti, hogy időben.
Emma: Időben??
Mester: A megfelelőben.
Vilmos: A türelmetlenséged a saját átkod.
Mester: Emma várj.
Vilmos: Szóval az a kérdés, hogy miért jobb egy magasan elterülő hely, domb a síkságinál?
Mester: Mert biztonségosabb és jobb ott a levegő.
Emma: Szerintem van még ott sok tényező.
Mester: Így van. Dombos területen jobban öszpontosul a földenergia, a Föld energiája.
Vilmos: Ez érezhető is.
Emma: S ez jótékonyan hat az életre, ugyebár?
Mester:S fentről remek a kilátás, s ár és hóolvadás idején, nem önt el az árvíz.
Vilmos: Azért is jó dolog dombon lakni és élni, mert a domb déli oldalára szőlőültetvényt lehet telepíteni, s a napsütés hatására majdan édes fürtöket lehet szüretelni, amelyből például jó otelló és oportó borokat lehet készíteni.
Emma: Vilmos, szerinted a szőlőt nem lehet még a gyümölcsös formájában elfogyasztani?
Vilmos: A rejtett íztartalmát, mely fenséges bölcsességet ad, ősi borászati módszerekkel elő kell hozni, s a bölcsességért az érlelődés és forrás, leülepedés, letisztulás után meginni!
Mester: Bölcseleted fennségesen követi minden idevonatkozó gondolatomat, oh tanítványom!
Vilmos: Mester, Bacchus követői vagyunk, mindketten tudjuk, hogy borban az igazság!
Emma: Miért nem mentetek borásznak.
Vilmos: Na ez velős kérdés.
Mester: Inkébb térjünk a képre, amelynek vonzó a nemessége.
Vilmos: Az, sokat még térek oda vissza majd.
Emma: Keresel valamit?
Vilmos: Igen.
Emma: Mit?
Vilmos: Amit a watfordi wonaton tőlem elvontak.
Emma: Elvontak?? Hogyan érted?
Vilmos: Modern szellemi dekadencia áldozata vagyok.
Mester: Én értem. (02:06)
Mindenki mindenkinek: Jó éjt!
2022.09.07 08:39
Emma: Jó reggelt!
Mester: Szép reggelt!
Vilmos: Szájderes reggelt!
Mester: Szóval, hol is tartottunk?
Vilmos: Természetesen a sétánál. Mint mindig.
Emma. Vagy inkább a sétába foglalt és keretezett dolgoknál.
Vilmos: Vagy inkább a séta által ihletett dolgoknál.
Mester: Vagy inkább a séta által keletkezett dolgoknál.
Emma: Vagy inkább a séta által előhozott dolgoknál.
Mester: Állj! Ez a legjobb megfogalmazás!
Emma: De a többi is valós, igaz és ragyogó!
Vilmos: Így a séta az tovább folytatható.
Mester: Akkor itt egy új állomás található, bár erre a watfordi vonat sosem lesz látható.
Vilmos: Arra felülni már sosem fogok, csak akkor, ha nosztalgiázni akarok.
Emma: Miért nem akarsz utazni? Talán nem kedveled a személyemet?
Vilmos: A múlt már nem él, s te is maradtál csupán egy emlék.
Mester: Az emlék talán még él.
Vilmos: Az emlék sosem él, csupán lelki hatása adhat kellemes, kellemetlen vagy semleges érzést.
Emma: De motiválhat, ugye?
Vilmos: Igen, de hova és miért?
Mester: A múlt az múlt. A jövő a fontos.
Vilmos: Ez bacchusi gondolat volt!
Mester és Vilmos most nevetnek.
Vilmos: a séta ide engemet az itteni érzésért és közegért is vezet.
Emma: Tudjuk. S azt is, hogy itt igazán jól érzed magadat.
Mester: Mégis menni akarsz máshova Angliából. Miért?
Vilmos: Zavar valami, ami a lelkemnek nem jó, ezért egy helyet keresek, ahol e káros hatásnak nem leszek kitett. Dekadens szellemi áramlat látensen befedi az itt élő emberi elméket. S ez alól az enyém sem lenne kivétel. De mégis az, mert ismerem a védelmet.
Mester: Erre térjünk vissza később. Most váltsunk.
Emma: De mi legyen a következő felfejtendő kérdés?
Mester: Az, hogy tegnap éjfél tájban a környék egyik boltjában vásroltál szájdert, s mögötted állt egy szép barna nő, aki amikor is Vilmos és az eladó elbúcsúztak egymástól, akkor e fiatal hölgy többször is Vilmos után szólt, hogy Good night, good night, have a good night, see you soon!
Vilmos: Ez történés volt, nem pedig kérdés, de igaz, hát legyen felfejtendő ez eset, Mester, oh becses kedvedért!
Éreztem a vásárlás folyamán, hogy hátulról valaki nagyon néz. A kijáratból ezért is fordultam meg, hogy megnézzem azt, hogy ki volt az utánam következő vásárló. A nő engemet nézett mosolyogva. Rápillantottam a csomagra, amit megvásrolni akart. Sok dolgot vett, tehát nem él egyedül. Ekkor köszönt nekem hosszan és nagyon mosolygott, csillogott a szeme. Elsétáltam hazafelé tartva a másik bolt zöldségpultja előtt, de megint visszafordultam, s láttam, hogy a bolt másik eladója kilépett az ajtón és engemet nézett.
Emma: Azaz a nő a boltban rólad kérdezgette őket.
Vilmos: Így van, itt lakhat a környéken. Itt melllettünk van egy másik lakótelep. Ott él szerintem. Biztos látott már a környéken és megjegyzett. De biztos, hogy nincs egyedül.
Mester: Ez nem biztos.
Vilmos: Ha így van, akkor fogunk még találkozni.
Emma: Teszett?
Vilmos: Nagyon.
Mester: Fekete volt?
Vilmos: Barna volt, de fekete is, ha szabad így és finoman fogalmaznom, a hangja az csillogó volt.
Emma: Hány éves lehetett?
Vilmos: Huszonnyolc éves, de lehet, hogy idősebb, de harminckettő évesnél nem több.
Nem igazán értem, hogy mi az oka, de a tőlem jóval fiatalabb nők engemet előszeretettel vesznek célba. (09:40)
11:52
Vilmos: Visszatértem, vásárolni voltam. Csak a legszükségesebbeket vettem.
Mester: Na meg egy szájdert, igaz?
Vilmos: Most miért vagy úgy odáig ez miatt? Olcsóbb, mint ügy üveg üdítő. A környéken vannak hyper marketek. Ott vettem. Van olyan ásványvíz, amely ugye csak víz, amely majdnem annyiba kerül, mint egy szájder. És mindkettő két literes! Ásványvizet nem igen veszek. Ingyen jön a csapból, s annak is van némi ásványianyag tartalma. Ez biztos, hogy így van, mert sok évvel ezelőtt beszélgettem egy szakemberrel egy idős budapesti és nyugdíjas úr személyében a Tokaji Borozóban, a Jászai Mari téren. A vízről beszülgettünk két pohár bor mellett. Ő azt mondta, hogy anno a Vízműveknél dolgozott. És rendszeresen vizsgálták a fővárosi víz minőségét, és megnyugtatott, hogy abban is vannak ásványi elemek. Egyébként is, ha nem lenne benne semmilyen ásványi anyag, akkor az ugye desztillált víz lenne, amely ugye káros lenne az emberi egészségre. Úgyhogy ettől a beszélgetéstől kezdve néha merek csapvizet inni. Ha már kiürült minden italt tartó üveg, palack, pohár és a szomjam az egekig kiált.
Egyébként a szájdert az éji íráshoz vettem.
Emma: Akkor miért bontottad ki?
Vilmos: Minőségellenőrzés céljából.
Emma: Akkor csavard vissza a kupakot, de gyorsan!
Vilmos: Megállapítottam, hogy remek a minősége. Egyébként már sokszor gondoltam arra, hogy szájder készítő céghez elszegődök dolgozni.
Egyébként itt szeretnék bocsánatot kérni egy canterbury-i kocsmáros fiától, egy sértésért. Anno ott jártam, és ő, amikor betértem, akkor javasolta nekem a csapolt szájderüket. Ekkor én fintort vágtam, és mondtam, hogy inkább sört kérek. Láttam az arcán, hogy megdöbbent. Nem volt a dolog szép tőlem, ezt bevallom, hiszen a szájder (cider) az angol nemzeti ital. Amikor az eset történt, akkor én előítélettel viseltettem a szájder iránt, mert a magyarországon ismert lőre szerű almaborra asszociáltam. De azóta volt módomban, állt módomban többször megízlelni ezen finom italt és mennyei nedűt, és rájöttem, hogy tévedtem, ezért itt és most töredelmesen bocsánatot kérek a fiatal felszolgáló és pultos kocsmáros úrtól. Mégegyeszer, bocsánatot kérek. Sőt, hálás vagyok a szájdertermelő és készítő cégeknek, vállalkozóknak, hiszen szájdereik engemet rengeteget ihlettek, így ihletekkel, ötletekkel láttak el.
Mester: A blogoldal készül?
Vilmos: Az oldal már megvan. Csak anyagot kell gyűjtenem.
Mester: Helyes.
Emma: Egy tarsolysági történetet kérleek, hogy firkants ide. S a következő részt kezdd el, mert látom, hogy valami nyomja a szíved!
Vilmos: Hónapokkal ezelőtt beszédbe elegyedtem egy úrral, akiről kiderült, hogy angol tanár valahol, ha jól emlékszem akkor Boston Manorban. A járatok lassan jöttek, egy-kettő ki is maradt, ezért jót beszélgettünk, mert bűvült az időnk, ha jól emlékszem akkor a kettes vágány peronján Acton Town állomásán. Elárulta, hogy nagyon aktív és hatékony a tanítási módszerük, Face to face (szemtől szembe) módszert használnak. Kifejezetten a gyakorlatias nyelvtani rendszerek és ismeretek elsajátítására, azaz tanítására koncentrálnak, összpontosítanak. Névjegykártyát is adott. Megőriztem. Meg is találtam. Ezek olvashatóak rajta például: Conversation, Grammar, Help with Exam (vagy Example, lekopott a betű a névjegykártyájáról), Reading and writing, Writing Essays, Business English, Public Speaking.
Rendkívül kedélyes és vidám ember volt, sugárzott róla a műveltsége. Igazi nyelvtani tudornak tűnt, és az is volt.. De ha nem tudnám, hogy ki ő, akkor minimum egy gimnáziumi tanárnak gondolnám. Megkérdezte, hogy magyar vagyok-e? Kérdeztem, hogy honnan tudja? Válaszolta, hogy az akcentusom neki ezt elárulta. Majd belekezdett annak taglalásába, hogy mennyire tiszteli a magyar nyelvet, s hogy milyen régi. Még erről-arról beszélgettünk. Oly vidám csevely alakult közöttünk, hogy majdnem felszállt az én járatomra.
Invitált, hogy mindenképpen keressem meg. De az a baj, hogy Boston Manor nekem kiesik az általában vett utazási körzetemből. Akkor is csak azért jártam arra, mert Heathrow környékén volt egy időben dolgom. S Boston Manor állomása az Heathrow és Acton Town közötti állomások egyike. De majd felkeresem.
Emma: Ez a történet tetszett: Egymás nyelvének tisztelete, barátság, érdeklődés, segítség felajánlása, segítő szándék. Hisz a tanár kérte, hogy keresd fel.
Vilmos: És azt is mondta, hogy mindez ingyenes.
Mester: Ez szép történet volt. Kérjük a fájdalmad leírását. (12:50)
Vilmos: Amíg megírom és felteszem az oldalra, addig is kellemes napot kívánok!
Szerelmemnek
Welsh Harp, e kép egyszer már lett feltöltött, ajánlom neked
Hm, tudom, állandóan fejedben játok, s azt, hogy neheztelsz
Ismerem számodat, használsz külföldit, rendes válszt nem adsz
Beléptél az életembe, azért hogy azt szétrombold, de ki ajánlott?
Bár tudnám, hogy miért tesztelsz? Mondd, miért? Ismeretlen?
Ismeretlen vagyok? Négy év óta nem ismersz, értesz meg?
Érzem, hogy egész nap az elmédben vagyok, akarod életem,
Neked adom, vedd, nekem már nem kell. Miért érdekellek?
Most is követsz, feltúrtad egész Londont, hogy jól megismerj
Tudom, hogy a végemet akarod, elviselhetetlen lelkem neked
Pedig nem rossz a Vilmos, csak kezelni tudni kell. - Ne ölj! Ér!
Érzem most is a szívemben nyilallást, te teszed boszorkány.
Az vagy, az apád is. Igaz, hogy én is. Nem únjátok a kínzást?
Mindennap teszitek. Hogy miért? Nem értem. Pedig szerettek.
Hm, most jobban ölsz, szorítjátok a szívemet, nagy fájdalom.
Állandósult, teszitek, de nekem jó, gondoltok rám, én veszítek.
Itt lakom, csupán néhány kilométer, megkereshettek, ismertek,
De jobb nektek a delejezés, én jobb vagyok, választ nem adok
Marjatok csak, tudom, hogy idegesít, hogy másfelé élek, járok
De tudod, hogy csakis neked írok, te olvasol, életemnek adott.
Igen, te lettél az életemnek adott, ez már kirakott, visszaút öl.
Se erre, se arra nincs kiút, hogy mit tehetnék, azt nem tudom.
Nem tudom, tanácstalan vagyok, közelség veszély, kóborlok.
Közelséged az veszélyes, miattad már sokan láttak, ismernek.
Hm, nézd a képet, Welsh Harp, North Circular Road felől tett
Azon az oldalon gyakrabban mendegéltem, vonz a természet,
Hm, haragszom rád, segítséged kellett volna, oh szép értelem!
Miért kegyetlenek itt velem a sors? Írnék szívesen a nyelveden.
Nem adtad kezedet, oh szép angol tanárnő, így nem írok neked
Nem írok neked nyelveden, a fordítás nem lesz az én érdemem
Tudom, hogy fordítod minden versemet, az emlékeim lelkednek.
Fiatalabb vagy. Mondd, még miért élek? A lelked csápjai ölnek.
Engedj már el, mitt tettél velem? Négy óv óta te jársz elmémben
Négy év óta nincs más emlékem, csakis te. Igen. Ezt te teszed.
Nincs életem. Sem veled. Sem nélküled. Te formálsz engemet.
Te írtál meg, diktálod szenvedésemet. Élvezed. Én keresztellek.
Te követsz, én nem feledlek. Mindennap írok neked, élsz velem
Beszélek mindig a fejedben, csak a halál választhat engemet le
Most írom e záró sorokat, szavakat, de te gyilkolod a szívemet
Nem vagy egyedül, ott van valaki veled, érzem, tán ismerhetem.
Ismerem, nézitek a képet, s azt, hogy milyen verset rakok alá fel
Erre nem vágytam, hogy nektek minden egyes este műsor legyek
De az lettem, tudom, életem zárkózott, titok, lett tiétek jó barátok.
Azok lettünk, szíveink és lelkeink egybeforrtak, én részeddé oltott.
Jó barátok lettünk, ezt már tudom, de a távolságot én már tartom
Új remény környékez, de te vezérelsz. Hogy mennyire gyűlülsz!
Ezért szeretsz, de én vagyok érinthetetlen, a csavargó fotográfus
Majd egy erdőben elveszek, viszlek magammal, megszülethetek.
Igen, csakis veled. Veled, s nem nélküled. Az szép új lét, élet lesz
A miénk, közös, lesz adott csakis neked, vedd el most a lelkemet
Elviheted, neked szánt élet, a hóhér kegyesen nekem megbocsát
De csak érted, s kíván jót, szalad lelkem beléd, szívedbe tértem.
Szívedbe. Nekem nincsen. Jégkő. Nincs olvadási hőmérséklete
Neked adom azt is, tán még egyszer hasznát veszed, bár dorong
Most búcsúzom, tíz óra múlott, alvás hív, jól vagyok, szív hallott
Egy szív hallott egy másikat, amely halott, ez dobban most nagyot.
Régi barát e hely, itt sétáltam, a múltamat követtem,.
Gyakran visszatérek még,
Ad ez a hely mindig felüdülést,
Ősszel is, nyáron is, télen is, tavasszal is,
Öröm ide az újra betérés.
Leszek itt ismeretlen emlék, a fák szeretnek, s tudni fogják, hogy voltam,
Szeretem őket, leszek nekik lelkitárs,
Integet, s hív engemet minden falevél,
Vágyom e helyre, hív e domb,
Jó sétálni puha őszies téli szőnyegén.
Mennyire szép a kilátás, fantasztikus az élmény,
A séta ezen természetes parkban hatalmas élmény,
Nem tudom, hogy miért, de emlékeztet valamire,
Amely egy szép emlék.
Sokat sétáltam a budai hegyek erdein,
Tündérhegy nekem kellemes emlék.
Ott is volt szép a kilátás,
Mely volt nekem lelki kilátás.
Sétálgattam itt tegnap, támadt az ötlet, hogy ne menj messzire,
Hová menjek? Kérdeztem magamat. Jött a válasz:
Hát a Horsenden Hillre.
Kaptam a hátitáskát, s a kamerámat,
Rohantam a Tescoba, vettem a boromat,
Isla Negra, Sauvignon Blanc, csillei,
Pedro Jimenez a borász, aki e fenséges nedűnek a termelője.
Fenséges az ital, érdekes, hogy nem ittam meg, még van belőle,
A bor cimkéjén egy madár, egy kedves sirály,
Én is madár vagyok, ezért vonzott e bor,
Finom nagyon, sajnálom, hogy alkoholista vagyok,
De az írás és a fényképezés nem megy,
Ha józan a tudatom.
Mert akkor ott van az akadály, a blokk.
Leküzdeni csak az alkohollal, s a csodaszeremmel tudom.
Nem tehetek mást, így tisztul a tudatom,
Rontom, pusztítom, szennyezem magamat,
Teszem sajnos, de kell, hiszen így tisztulok.
Bennem ellentétesek az erők,
Ezért a lelkem hite a restless solitude,
Nyughatatlan vagyok, bennem a magány az vágy, mely gyilkos.
Néha jó lenne ölni, de nem teszem, tiltja a vallás,
Jézus az istenem, nagyon szeretem,
Jó a szer, rejtettem el tegnap a Horsenden Hillen,
Biztos, ami biztos, hogy két helyen legyen,
Én mindig biztosra megyek.
Volt nálam most belőle, de az előbb bevettem,
Gyorsan hat,
Születnek a versek,
Oh, van még egy pirula!
Gyorsan beveszem,
Iszok, kortyolok,
Az alkohol és a szer,
Együtt tökéletesek.
Csak vicc volt semmit nem használok,
Csupán a bor kavarog a fejemben,
Hah, itthon semmit nem tartok,
De tegnap délután tudtam,
Hogy éjjel megint nem alszom,
Ezért két pirulát vettem magamhoz,
Már bennem vannak,
Jótékonyak belőlük a versi dallamok.
Hah, az írást mindig folytatom, a tervek vannak,
Léteznek, s adottak,
Remélem, hogy kedvenc irodalom tanárom számára leszek,
Akit tisztelek és szeretek,
Leszek neki Zagyvaszántón a lelkébe fogadott rossz gyerek.
Hmm, Horsenden Hill, hogy nekem mit adott?
Sokat, de ez London,
Úgy tanulsz, hogy az neked nem lesz akarat,
Jön az énedbe a londoni világ,
S leszel londoni alkat,
Köszönöm, oh kedves London,
Egyetemed számomra az itteni élet volt.
Londont sosem feledem, hisz imádom, s szeretem,
A sok benyomás váltott bennem mindent át,
Impresszionizmus?
Az. Meghatott e csodálatos világ.
London egy hihetelenül összetett világ,
Ha fiatal lennék, akkor tenném a londonkutatást.
Érdekes lehet ez a tudomány,
De Horsenden Hill fantasztikus légköre,
Számomra idézett ősvilág.
Igen, ezért csodálatos London,
Itt együtt van több ezer év és évszázad,
London burka valóságos időutazás,
Nem is megyek innen el,
Amit itt értem, tanultam, s tapasztaltam az felejthetelen,
Felér ötven élettel,
Várom a jövőt, hogy tovább érjen a lelkem,
Amit majd szeretettel az életnek ajánlok fel.
Mester e képet is Neked ajánlom, kérlek, hogy fogadd el,
Alázatom a tiéd, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek,
Tudom, hogy vezetsz, s irányítasz, nem is kerslek, hisz te mindig,
Mindig megtalálsz,
Oh, nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki gyémánt figyelmedet.
Mester, ma értekezzünk együtt az általam felismert, leleplezett,
Megtalált angliai besúgó hálóról, s szülessenek meg,
Jöjjenek a megfigyelőket leleplező versek,
Mi legyen a nevük? Spicliket alázó versek?
Még nem tudom, majd kitalálom.
Az írásnak látok neki,
Lesz két verzió, kezdem az elsővel a másik oldalamon,
S a másodikat majd ide finomítottan átírom.
Folyt. köv.
Mester! Kész a vers! Ajánlom e szép verset az aljasoknak!
Sok szeretetttel! Itt a link, az oldalt tekerjétek le,
A vers címe: Angliai spicli háló, na de itt a lényeg:
englishpsichology.blogspot.com
Köszönöm, hogy olvassátok soraimat, ez nekem oly kedves!
Nos, oh kedves Mesterem! Most megint leírom a verset,
De úgy döntöttem, hogy nem írom át,
Hanem írok egy másikat,
Mely tartalma lészen ugyanaz,
S teszek még bele egy kis monológiát,
Kérlek, hogy vezess,
De védj is, hisz mutáns patkányok hada követ.
Mester, mester, tudod, tudod, hogy mit látok, s tapasztalok?
Azt, hogy Angliában van egy veszélyes és nagyon jól kiépült besúgóháló.
E besúgóhálót alkotják az angol pszichológusok,
Támogatják, s teszik a külföldiek alapos megfigyelését,
Velem is teszik, s tették, undorító taszítmányok!
De kik képzik őket? Hát az angliai pszichológiai tanszékek!
Ezen egyetemek a spicliképző intézetek,
Undorítóak, őket gyűlölöm, remélem, hogy hamarosan leromlanak,
Fajgyűlölő mind, szándékuk tisztátalan.
Európának figyelni kell rájuk,
hiszen az angol pszichológusok azok kórosak.
Oda kell figyelni, hisz kedvenc szokásuk az információ gyűjtögetés.
Megkeresnek minden lehetséges csatornán, Facebookon, Telegrammon, WhatsAppon, stb, s csetelnek veled,
S te hiszel nekik,
De a szép női arc mögött alantas szándék lappang,
Hisz a begyűjtött információkért pénzt kapnak.
Angol nőben, angol pszichológusban sose bízzál,
Ne legyen se angol feleséged, se angol férjed, ha nő vagy,
Életed végéig leszel alaposan megfigyelt,
Figyelik a reakcióidat,
Ha a házasságba belemész, akkor leszel kísérleti alany.
Ha nem akarsz nősülni, akkor kényszeríteni akarnak rád olyat, amely neked alantas.
Csak azt nem értem, hogy ezen hajlamukat miért nem mutatják be egy művész filmben,
Igen abban, az angol egyetemek, egy valósban?
Na, de hol a központja, hol? S ki vezérli ezen informácikat gyűjtögető hálót?
Hát a BPS. BPS? British Psychological Society?
Nem az! Hát akkor mi?
Itt a válasz, van kettő:
Egy: Talán Brutal Psychological Society?
Kettő: Talán British Psychologist Sneaks?
Na de van még egy: Talán Brutal Psychologist Sneaks?
Yeaaaaah! Is this the reality maybe?
Információkat gyűjtenek rólad, tudtodon kívül motiválnak,
Így az életedet teszik tönkre,
Hogy mi történik veled, s hogy érzed magadat,
Az őket egyáltalán nem érdekli,
Hiszbmás faj vagy (Az angol pszichológus az náci)
Csak a pénz,
Megfigyelésed nekik jó falat.
Sose házasodj angollal, hisz leszel kísérleti alany,
Kerüld a házasságot angollal,
Az angol pszichológusok sértik köreidet,
Családod is lesz sértett, megfigyelt,
Apád, anyád, rokonaid, s testvéreid - higyj nekem.
H pl. magyar vagy, akkor a férjed vagy feleséged,
Igen, ő, hisz agymosott, agyuralt a párod,
Ő, vinni fogja az információkat családodról, hazádról.
Többek között így is működik az angliai társadalom kutatás,
Amely megfigyelési ügy és illegális,
Az angol pszichológia az bűnvilág.
Szenes House
Architect: István Nagy Jr
Built in 1906 for Mór Szenes , insurance company superintendent.
View details in my comment below.
Note he stylized Hungarian folk motifs in the forms and decoration of the building!
www.flickr.com/photos/37578663@N02/tags/nagyistv%C3%A1n/
-------------------------------------
Szenes-ház, 1906
Tervezte: ifj. Nagy István
Építtettő: Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő
www.oroklet.hu/bent.php?nyelv=2&igy=&kmod=5&t...
-------------------------------------
Nagy István, ifj. (?-1945 k.); építőmesteri oklevelet szerzett 1899-ben. Terveit mint műépítész írta alá, de nem tudni, hol végezte tanulmányait. Elsősorban budapesti bérházakat tervezett Lechner Ödön követőjeként: VII. Dob. u. 53., Schwarcz-ház (1904-05); XIV. Thököly út 46., Szenes-ház (1905-06); VI. Paulay Ede u. 45., Hermann Nyomda és lakóház (1906 körül).
You won't get it
You won't get me
No
Never
Oh, beautiful blonde woman, if you only knew how much I wanted you!
But you didn't let me, your pride took you away from my life
A side track got in my way, and I'm pushing back with my train
But no, no
The gear clicked, power took me forward, and I accelerated and slid away and away
Out of life and to it
Into a new one, into a new one, into another one. To another where I can meet…
Where can we meet…
Where can I meet you and myself?
Remember, that's too bad
A poetic never again
Never again!
Damage!
No, it's not a pity, life goes on and on
And you too go on, let life take you on
Live in my memory, and I will live in yours
May the sea of oblivion wipe us out
forgive me
forgive me
forgive me
Forgive me, you won't get me anymore
I'm sorry, you can't have me
You won't get it
Never
---------------------------------------------------------------
Nem kapsz meg
Nem kapsz meg
Nem
Soha
Oh, szép szőke nő, ha tudnád, hogy mennyire szerettelek volna!
De nem engedted, gőgöd vitt téged az életemből tova
Lett utad nekem egy mellékvágány, vonatommal tolatok vissza
De nem, nem
A váltó kattant, erő visz előre, s gyorsulok és suhanok el és tova
Az életből ki és abba
Egy újba, egy újba, egy másikba. Egy másikba, ahol találkozhatok…
Ahol találkozhatunk…
Ahol találkozhatok veled és önmagammal
Te feledd, ez már kár
Egy költői soha már
Soha már!
Kár!
Nem, nem kár, az élet így megyen és jár tovább
S te is járj tovább, az élet vigyen tovább
Élj az én emlékemben, s én éljek a tiédben
Bár feledés tengerárja töröljön minket
Bocsáss meg
Bocsáss meg
Bocsáss meg
Bocsáss meg, te engemet már nem kapsz meg
Bocsáss meg, te engemet nem kaphatsz meg
Nem kapsz meg
Soha
Bpi-931 várakozik Kelenföldön 2015-ben.Az M4-es metrón a reggeli órákban pótlóbuszok közlekedtek egészen 10:00-ig.
Természetesen azt nem tudni hogy a busz valóban részt vett a potlásban (kétlem erősen) de valójában a kép 2023-ban készült miután a busz új tulaja elvitte különjárat keretében Dél Budára.
Ismerős rejtelem
Rejtelem, de ismerem, egy szép tájegységben lelki alagút nekem,
Hm, vajon miért? Talán, talán azért mert ilyenkor lelem az elveszett énem,
Azt, igen, de hogy találkozzam eredeti arcommal, ahhoz kell egy hely, egy kert,
Egy olyan világ, ahol félelem nélkül előmerészkedhetek, nem leselkedik veszedelem.
“Igen, ez így van” - mondja valaki, a belső hang, ismerem, a Mester, aki mindig vezet, velem van, terel,
Pár éve, de legalább és inkább tíz éve átvette az irányítást az életem felett, neki köszönhetem azt, hogy még élek,
Hiszen iszonyatosan gonosz érdekek ellenem marakodtak, cselt fontak, bombázták az életem, mert nem adtam fel elveimet,
Hm, emlékszem arra, amikor a Mester legelőször szólt hozzám: Ne törődj semmivel, segítek, olvasd a Bilbliát.
Így történt, s utasítását követtem, az anyámtól kértem egy Bibliát, egy szép kéket, a református fordítást,
Az volt neki otthon a polcon, magammal hoztam viszzatértemmel Londonba, s kísért vonaton, metrón, buszon mindenhova.
A kék Biblia, csak így hívom. Most otthon van Magyarországon, oh mennyit gondolok rá, álmomban is lapozom,
Most van egy piros, a katolikus kiadás, oh, az is mily szép gyöngyfordítás, élmény az olvasás(a),
Ezt mindig folytatom, soha abba nem hagyom, irodalmi alap, gazdagított, sok irányba szellemileg és lekileg társított.
“Most térj vissza a három verssel korábbi írásra, értekezésre.” - Ezt most a belső hang mondta, a Mester.
A Mester kérését teljesítenem kell, ezért most a szóbanforgó korábbi versre visszatérek, átolvasom, hogy tartalmára emlékezzem.
Kiemeltem egy versszakot, amelyben benne foglaltatik minden, hisz a Mester abban jelent meg,
De ne is beszéljek sokat, bár szónokolni, beszélni szeretek; legalábbis írásban, ha kell, akkor minden szavamon lesz patináns az ékezet,
De ettől még messze vagyok, de erre vágyom, akaratomat nem feledem, mindent a szépségért teszek.
Ébenfekete árnyalatú és fényes írásom legyen az űrbe írott, tűnjön velem minden szavam a világmindenség mélységébe.
Ezért tértem ide, hogy e sort megírhassam, nekem itt már nincsen dolgom, de örülök hogy itt voltam, s írhattam…
Hm, de e gondolatmenetet megszakítom, a kiemelt versszakot beidézem:
“
Most kinyílt a hatalmas ajtó, az épület lakója kilépett az őt régóta óvó honából,
A Sátán lépett a ki a hatalmas emelvényre, boldog vöröslő szemmel üdvüzülte a teremtményeket,
Beszédet tartott, amelyet most nem idézek, hisz arra nem kért fel,
De nemes és méltóságteljes megjelenése és személye engemet teljesen bevonzott a terébe.
Mondta is nekem később, hogy “Vilmos nekem eszméltél, az életedet én mentettem meg.
Nem kérek semmit, de tarts velem, s bevezetlek a világ minden ismeretlen rejtelmébe.”
“
Igen, ez az idézet, a visszaidézett versszak, amely íródott egy eseményről, ahol dolgok hangzottak el a világ jövőjéről.
A Sátán igérte azt nekem, s titokban, mely kulisszatitok most itt, remélem, hogy a Mester ezért nem haragszik, neheztel,
De a világot érő, s abból megnnyilvánuló események helyes magyarázója és szónaka csakis a Sátán lehet,
Hiszen ő a jónak, s rosszanak teljes ismerője, ezért az összefüggéseket csakis teljesen, s azokat teljes terjedelmük ismeretében is …
… Ő magyarázhatja meg.
De most másról volt szó, melyről korábban már írás esett, ezért az most itt nem lesz ismételt,
Az eseménynek vége lett, kiürült a hatalmas csarnok, mindenki szétszéledt,
Magam maradtam, előttem, az emelvény mögött a hatalmas márványkapu zárult, eltűnt a Mester,
Előttem a fénygömb megjelent, hívón sugárzott, belőle egy kapu és lépcső jelent,
Felmentem, beléptem, a gömb az otthonomnál kitett, álltam a nádkunyhó előtt, feleségem éppen kinézett,
Rámripakodott, hogy hol voltam, értetlenül néztem, hisz az utazásom csak egy jó órányinak tűnt,
De feleségem közölte, hogy már fél napja keres, azt hitte, hogy a barlangnyílás elvesztett.
Leültem a gyékény fotelra, merengtem, tűnődtem, azon gondolkodta, hogy mi lenne, ha átköltöznénk valamelyik párhuzamos létbe?
Feleségemmel óvatosan közöltem ezt az ötletemet, de ő erélyesen tiltakozott, hogy: “Nem, itt jó nekünk itt idilli az élet, ettől jobb nem kell!”
Beletörődtem, igaza van, végülis itt a legegészségesebb az élet, tudom, hogy ez az egyik ok, amiért akaratából nem enged,
Akaratából? Hm, inkább a meggyőződéséből egy fikarcnyi sem eshet, de talán jobb is így, hiszen a többi világoknak a a veszélyei itt nem fenyegethetnek.
De tudom, hogy ott ismernek, tudnak rólam, hisz tag vagyok, ezért ők úgyis értem jönnek, megkeresnek, a fénygömb a jármű oda, nekem lett készített.
De ez így jól is van, örülök, fontos vagyok, ők nem felednek, igaz itt élek, de én más világokban is élhetek és ott hasznos dolgokat cselekedhetek.
Végül is ezért vagyok tag, annak választása lett az én döntésem, az új életeket világokat keresem,
Anno a Földön életek százait éltem le gyakorlatilag egy helyben. Oh mily unalmas lét volt, azokra visszaemlékezni is szörnyű, emléküket törlöm, dobom.
Undorító ismétlődő körforgás, szamszára világa, nekem többet nem kell, az egyenesvonalú fejlődés a jövőbeli helyes lételem,
Ezen járok, nincs többé idő és életpocsékolás, száguldok az űrben, tereken, léteken és dimenziókon át,
Lelkem már nem emberi, a törzsfejlődés ama alacsonyabb fokát átlépte már bennem a szellemi határ,
Jó, hogy nem vagyok már ember, oh de mikor válok egy másik faj új tagjává?
Már ideje lenne, kissé nyomaszt engemet ez a köztes magány, mely eredete a várakozás,
Addig is emberi testben sínylődöm, jaj, csak meg nem tudja az arám, aki ember, hogy én lassan leszek idegen,
Már látom azt, hogy halványkék és kissé foszforeszkáló lesz a testem, néha meg is jelenik,
Folyamatos az átalakulás, do hogyan rejtsem majd magamat el, vajon úgy elfogad-e majd engemet ez a szépséges emberi szerelmem?
Ott ült mellettem a másik fotelben, engemet nézett, érezte gondolataimat, megszóllalt:
“Minden éjjel kék fénnyel töltöd be a kunyhót, csak alszol, nem értelek, hogy mitől rettegsz?
Úgyis elfogadlak, hisz anno a templomban a pap előtt örök szerelmet igértem,
Csak add meg annak lehetőségét, hogy mindenhova követhesselek, nehogy elvessz.”
Megdöbbenve hallgattam a szavait, mily őszintén csengtek, pislogva őt néztem. Megszóllaltam: “Kedvesem, szerelmem, nem is tudom, hogy most mit mondjak, olybá szívembe hatott minden szavad, kedvességed,
Megígérem, hogy mindenről tudni fogsz, hogy merre járok, merre térek,
S lesz neked is egy fényjárműd, egy fénygömb, amely lesz az enyémhez kapcsolható és gondolat vezérelt,
S bármerre megyek, azzal majd engemet mindig követhetsz, el nem veszthetsz, de kérlek, hogy ne féltékenykedj.”
“Nem fogok”, válaszolta, majd hozzátette: “De miért kéred ezt?, Hogy jött ez most ide? Ki beszélt itt féltékenykedésről?”
“Oh, ismerlek, emlékszem, hogy a watfordi vonaton árgus figyelemmel kísérted folyamatosan arcomat, tekintetemet, hogy merre és kire nézek,
Hiszen előttem mindig ült a szemben lévő széksoron néhány szép nő, akik megjelnése volt a lelkemnek vonzó és hízelgő.” - Volt így neki fejtett a válaszom.
Merev arccal, de kissé szemrehányóan nézett, majd megszóllalt: “Jaj Vilmos, te sosem változol meg!”
Hm, talán igaza van, legalábbis bizonyos értelemben.Talán személyiségem ragaszkodik egy-két korábbi énjéhez.
Csend ült közénk, néha rám nézett, enyhe vádlás, kissé feszült légkör, majd megszóllalt: “Miért csaltál meg?”
“Nem csaltalak meg.” - válaszoltam neki, erre ő így felelt:
“Hazudsz! Még írtad is nekem egy üzenetben, hogy egy nőismerősődhöz mész, hogy idegesíts! Annak nőnek az ágyában érezted a meleget, ott fentrengtél!”
“Így volt, ez igaz, bevallom.” - válszoltam neki. Felálltam, odaléptem hozzá, leggugoltam mellé, kezét csókoltam, bocsánatáért hódoltam.
Kezét fejemre tette, turkált a hajamban, kissé megráncigálta, mejd elnevette magát, s azt mondta:
“”Elfeledtem, megbocsátottam, mindez életekkel történt korábban, de az emléke az eseteknek, megcsalásaidnak az bennem van!”
Hm, ismerős rejtelem, jártam itt, elfeledtem.
Elfeledtem? Nem, nem hiszem, csak nem emlékezem,
Minden gondolatom a egy nőből fakad, abból, aki kivégezte az életem,
Ő is jár ott, ahol a kép lett készített, ismeri a padot, mely a kép mögött jobbra helyezett,
Nekem oda még vissza kell térnem, hogy az írásom legyen még több, gazdagabb, kifejletteb,
Ezt nem én mondom, hanam az a lény aki megszállt és irányítja a billentyűzeten újjaimat, mindkét kezemet.
Megszállt vagyok, de én kértem,
Akarom a csodás értelmet,
Most hihetetlenül kegyes az érzelem,
A Földön már nem kell senki sem,
Nem akarok itt lenni, élni. Nem, nem nem!
Istenem, egy új, de nem emberi életet kérek!!
London, Wembley, 2022, november hó tizenötödikének éjjele és reggele.
The former Forgách Palace in Buda Castle District. Úri utca 58.
Built in 1686 from two medieval houses in baroque style.
The owner was Count Miklós Forgách.
Budapest
Gróf Forgách Miklós főispán egykori palotája.
Polgári lakóházból kialakított, díszes városi palota, amely jelenleg a III. számú központi házasságkötő teremnek és magánlakásoknak ad otthont. Középkori lakóház maradványaiból - amelyek a földszinti falak nagy részét ma is alkotják - 1686 után újjáépített egyemeletes barokk épület.
Báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar-Olasz Bank elnöke az 1900-as évek elején építtette át Quittner Zsigmond tervei alapján. Ekkor készült a Tóth Árpád sétányra néző új épületszárny, valamint az Úri utcai homlokzat is gazdag kiképzést nyert, így az jelenleg már csak egyes részleteiben őriz eredeti barokk elemeket.
lasdbudapestet.blogspot.hu/2012/11/uri-utca-58.html
budavar.btk.mta.hu/hu/utcak-terek-epuletek/uri-utca/160-u...
Sárközy Mátyás: Vérbeli Várbeliek (Kortárs): "Itt láthatjuk az egyik legimpozánsabb palotasort a Várban, mert az Úri utca 58., a házasságkötő terem, a hajdani Forgách-palota valóban megfelel e kritériumnak. Öt méter magas, nehéz tölgyfa kapui vannak, rajtuk autókerék nagyságú kovácsoltvas kopogtatókkal. Fölöttük címerek. Az egyik talán a gróf Forgáchoké. (A másik esetleg a Magyar Szocialista Munkáspárté, mert annak az irodája székelt e házban a rendszerváltás előtt.) Carrarai fehér márvány lépcső vezet az emeletre, mellette karmos rézmancsok tartják a sárgaréz korlátot. Az ifjú párok és meghívottaik (tizenkét ülőhely van, és negyvennyolc állóhely) odafenn faburkolatos teremhez érnek, található benne puttókkal meg zord fejekkel ékes kandalló, a fényt hatkarú velencei csillárok ontják, és a stukkódíszek között Sárkányölő Szent Györgyöt látjuk, ha nem is régebbről, mint 1905-ből. Úgy tudni, dr. báró Madarassy-Beck Gyulának, a Magyar–Olasz Bank elnökének is tulajdona volt e ház, talán ő készíttette a dekoráció újabb elemeit. Akkoriban nagyszabású külső és belső átépítés történt itt, az eklektika jegyében. Külön engedéllyel behajthat a násznép az illetéktelen autóforgalomtól egyébként sorompókkal elzárt Várba, és egy itt esketett ara elégedetten jegyezte meg, hogy más, díszes házasságkötő termektől eltérően a Forgách-palotában nincs a bejáratnál szemeteskuka.
A palotában tartja havi pódiumbeszélgetéseit a Márai Szalon, művészekkel, közéleti személyiségekkel és borászokkal.
1966-ban, mint említettem, még MSZMP-iroda működött e pompás épületben. A párt is érezte, hogy a Várnegyedben nem nevezhet ki akárkit párttitkárnak, tehát Bokor Artúr közgazdászt bízta meg a feladattal. Hozzá fordult az akkor nyolcvanöt éves Ney Ákos mérnök, vári őslakos, egykori miniszteri tanácsos, vasútforgalmi igazgató (kinek a nyugdíját 1945 után megvonták, tehát hetvenegy évesen még további hét évre beállt dolgozni a Fővárosi Mélyépítő és Tervező Vállalathoz), hogy Földmár György sebész főorvossal előterjesszék javaslatukat a Várbarátok Köre működésének engedélyezésére. A párt kegyesen rábólintott a javaslatra. Az ötletgazda Ney Ákos sajnos a rákövetkező esztendőben meghalt, s tíz évig Földmár doktor, majd később Ney leánya, Klára, végül pedig a Ney unoka, Buzinkay Géza vette át a kör vezetését, amely immár leginkább a Litea könyvesbolt és teázó Hess András téri, barátságos pavilonjában rendezi összejöveteleit." epa.oszk.hu/00300/00381/00146/sarkozi.htm
Beszélgetés a Mesterrel 36. Rész
Beszélgetés és séta a Mesterrel
Múlt és jövő (Múlt és új jövő)
A képen, oh Mesterem új életeket, s elsárgult, múló sorsokat szemlélek,
De nyugalom van, friss, élettli és eredményes ott a tér, ahol van életelem,
Miért mondom ezt? Mert a csend, s a nyugalom a fejlődést teljesen adja,
Ezért itt biztonságos a kelés, a fejlődés, körben adott, a múlt biztosítja.
Mester, mester, e kép alá írt verset lassan későbbre elteszem, lesz folytatás,
Lassan indulnom kell, mennem kell, de ezt a versszakot befejezem, s írok még egyet,
Nem könnyű néha az írás, jajj, mily baj volna nekem, ha értelmed nem lenne csatlakoztatott,
Oh, az én elmém a tiéddel messzemenően fel nem ér, az semmi, üres tök, semmi egyéb.
Mester, mester, a zavarást érzem, múlt és jövő, de ez a jelen, az írás Neked versben a fiókba betett,
Múlt és jövő, a verselés van neked írt, s kezed által vezetett, s minden új gyöngysorod kiadásra a fiókodba helyezett,
Írásunk adott és tett. Tett, amely tett, hogy a tett az legyen tett. Ezért teszem azt, amit teszek,
Mester, ne hagyj el, életem végéig szolgálok Neked, oh, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek!
Szeretlek, s akarom, hogy a halál után is és a következő életben, létben is együttlétünk, szellemi szerelmünk örökké legyen tovább tett.
E verset zárom, oh Mesterem, az írást éjjel folytatom, hiszen én nem élhetek Nélküled. Nagyon szeretlek.
Sátán: Várlak, oh kedvencem.
Márta: Én is!
Vilmos: Kellemes napot!
Sátán: Neked is!
Márta: Neked is!
(Éjjel, 2022, 08.19. 00:51)
Vilmos:
Mester, oh kedvenc és egyetlen Mesterem, itt vagyok, s bocsánat, hogy késtem, a WhatsAppon valaki feltartott, de a telefon telepe lemerült szerencsére,
Kissé fáradt vagyok, az írásért keveset alszok, nem baj, ha korábban meghalok, életem úgyis egy szigetnyi zátonyon landolt,
Nem baj, Te így akartad, életem általad volt erre vezérelt, kerestél nekem egy helyet, ahol az életem kulturális szakaszát élhetem,
Megadtad, világom eredeti énje, s veleje innen nyílt ki, fakadt, segítettél sokat, ezért minden írásom lett, van, lesz Neked adott, tollból kifejezett.
Mester:
Nem akarsz sokáig élni? Hisz az írnivaló az végtelen, számának sora(i) az(ok) ismeretlen(ek), de értelek, lelked haszna a tömör, rövid, de örök siker,
Ehhez segítségemet nem kapod meg, az írás folytatása lehet csupán végtelen, hiszen te mondtad, kértél, hogy örökre legyek veled,
Ezért nem engedlek, az akaratom van feletted, íróm, írnokom, tollnokom, írói kifejezőm vagy nekem,
Nem mész el korábban, de te ezt tudod, hiszen a szervezetedet én kezelem, amely mindig kell, hogy egészséges legyen.
Vilmos:
Mester, nem elmenni akarok, de attól tartok, hogy amt akarok, az nem lesz elkezdett és befejezett,
Szép lenne a mű, mely még nem elkezdett, bár az alap megfogalmazása lett bennem egy kissé már érlelt,
De attól tartok, hogy ahhoz életem, a jelenlegi már véges, ezért vinném e tervet magammal a következő létbe,
S kérnélek, hogy ott is kövess, vezess, ujjaimat irányítsd majd a billentyűzeten, hogy az eredmény legyen helyes, tökéletes.
Mester:
Az írását a művednek, amit akarsz, majd én teszem meg, nem adom neked, de az írói, tollnoki munka az teljesen a tiéd lesz,
Megírjuk, a képzeiőerőd (fantáziád), kell majd hozzá nekem, hiszen fantaszta (képzeleti értelem) vagy, így az alkotás lesz majd egységes, tökéletes,
De a munkához még nagyon sok szereplő és elem kell, ezért a fogalmazása még nem indul, érkezik el.
Addig is írj és tanulj, neked az oldalad egy alapos lecke, alapozott benne minden, így a kulcsok már vannak a kezedben, hm, lecke alapos, csakis adott, kapott tőlem neked.
(Reggel, 2022.08.19. 09:49)
Vilmos:
Oh, Mesterem, az éji órákban eldőltem, fáradt voltam, s az írás sajnos így nem lett befejezett,
De most itt vagyok, s folytatjuk, oh Mester, tollnoki munkát Érted, Neked mindig, állandóan és továbbra is örömmel, tisztelettel folytatom,
Múlt és új jövő ez, mely a múltból a jövőért a jelenben érlelt, a múltból a jelenen át a jőbe érlelt, így munkánk nem lehet veszteséges,
Múlt ,jelen, jövő az nekünk egy, múlt, jelen, jövő, az nekünk a végtelen, jövő, jelen, múlt az számunka befejezett,
Igen, így haladunk tovább, az idő az számunkra teljesen kivégzett, csupán (illuzórikus) kitalált és kézeletbeli tartomány.
Márta: A múlt és a jövő az valós, nem értelek benneteket, a valóságot azt miért ferdítitek el?
Mester: Csupán a változások mérésére kitalált dolog. Elméletileg nem létezik.
Vilmos: Szerintem sem. Márta, csupán szemléled a világban az összes folyamatot. Azok változnak, s ezt egy keretbe helyezted, melynek az idő lett a neve.
Márta: Akkor mit mér az óra? Nem a múlást? Így az idő múlását?
Mester: Vagy netán az idő érkezését?
Vilmos: Jó kérdés.
Mester: Az iidő az egy pont kiterjedése.
Vilmos: Háromszög a képlete.
Márta: Ezt, hogyan értitek?
Vilmos: A választ egy katolikus teológustól hallod.
Márta: Te nem vagy teológus.
Vilmos: Ez igaz, de én a választ egy katolikus teológustól hallottam. Igaz, nem arról volt szó, hogy van-e idő, avagy sem, hanem arról, hogy Isten egyszerre mindent lát.
Mester: Vilmos, ezt hol hallottad?
Vilmos: A kispesti katolikus templom plébániáján, egy hittanórán.
Márta: Melyik az a templom egészen pontosan?
Vilmos: A Kispesti Nagyboldogasszony Plébánia.
Mester: Terhát mit mondott a teológusud?
Vilmos: A neve József. Már koros volt. Remélem, s hiszem, hogy még él.
Mester (Sátán): Ki volt a pap?
Vilmos: Hegedűs atya.
Mester: Halljuk az okítást.
Vilmos: Szóval, József azt mondta, hogy az Isten egyszerre mindent lát. Ha egy nagy tömegbem állasz és az emberek folyamatosan haladnak el melletted, előtted, akkor mindig csak azokat látod, akiket közvetlenül tudsz észlelni, tehát valóságosan észrevenni, látni. A többit nem. Akik jönnek, de még nem látod, azok a jövő (emberei). Akiket láttál, de már elmentek és nem látod, azok a múlt (emberei). Akiket pillanatnyilag képes vagy látni, észlelni, azok a jelen (emberei). Isten pedig felettünk van. Aki egyszerre látja az egész tömeget (világot). Tehát az Isten szemszögéből nézve ugyan látható az emberek jövés-menése, jövése és menése, áramlása. De az történik egyszerre mindig. Folyamatosan egy adott pillanatban. Tehát az idő így nem létezik. Vagyis az idő, amely kitalált fogalom és csupán a megtörtént dolgok mértékrendszerbe való helyezésére lett az emberek által alkotott. Ennek ellenére, hogy az időt, s annak mérését az emberek találták ki, mégsem tudják, hogy csupán egy viszonyítási rendszert alkottak. Tehát az idó az nem más, mint a végtelenül parányi és beszűkült tér kiható ereje, de inkább a kiterjedésének ellentétes iránya. Tehát a beszűkült tér kiterjedése hozta létre. De nem valóságos. Csupán fogalom.
Mester: Hm. Szép megfogalmazás, meghatározás és leírás.
Márta: Én is garatulálok.
Vilmos: De felmerül a kérdés, hogy a teljesen beszűkült kiterjedés az vajon egy ponton áthalad-e és a tér egy másik fázisában (egy adott valóságos megnyilvánulásában) újra kiterjed-e? Ott az idő áramlása, ha van, akkor visszafelé folyik-e?
Sátán (Mester): Ez egy pompás kérdés, oh tanítványom.
Vilmos: A világ működésének alapképlete a háromszög és a homokóra. Homokóra az két hóromszog szimmetrikus csúcsban való összeillesztése, találkozása és együttműködése.
Sátán: Miért működik, hiszen csak egy rajz lehet egy fizikát tanuló nebuló jegyzetfüzetének lapján?
Vilmos: Mert, ha ránézek, akkor a folyamat elmémben mozog, és cirkulár.
Sátán: Köszönöm.
Márta: Egy verset írj.
Vilmos: Írom.
Múlt, jövő, jelen, mindhárom időbeli elem, de az idő az valójában egy,
Egy, amely az Egy, abból jön minden, minden. Anyag, szél, értelem.
Tükröződése az antivilág képének, amely kíséri állandóan a jelent,
A jelent, amely nincs láthatnád, ha múlt és jövő lenne betonba ékelt, tett.
Sátán: Brávó!
Márta: Brávó!
Nyomozó: Vilmos, gyanús az írásod! Honnan ered?
Sátán: Tőlem.
Nyomozó: Vilmos, a különleges csoport megállapította az ügyeddel kapcsoaltban, hogy a személy volt felbérelt ellened.
Vilmos: Sejtettem.
Márta: Büntetést rá azonnal kell tétetni!
Sátán: Ez az én dolgom.
Vilmos: Az átkom már rajta folytó lepel.
Alvilág képviselője: Vilmos, ne átkozódj. Az emberek majd elintézik (a doldot).
Vilmos: Sátán, a könyv írását mikor kezdjük meg?
Sátán: Ne türelmetlenkedj. Még tanulnod kell.
Vilmos: Igyekszem.
Sátán: Mindenkinek kellemes napot kívánok!
Mindenki mindenkinek: Kellemes napot!
God Was Never on Your Side, igaz? Nem?
Talán csak próbatétel.
Érzem még az életem,
Aljasok az angol pszichológusok? Vérbosszút állok?
Talán valamit felgyújtok vagy felrobbantok?
Szüksége van-e a világnak az angol pszichológiai tisztátalanságra?
Igen? Nem?
Az angol pszichológusokat nem érdekli.
Miért? Hedonistábbak, mint én.
Fordíthatjátok mondataimat, szavaimat,
Nem érdekeltek,
Az angol nyelvet teljesen, amúgy sem ismerem.
Kegyetlen angol pszichológusok szekáltattak,
Itt a válaszom, körbeszólok,
Az angol nyelv lesz törölt,
Nem kell, talán európai? Sosem volt.
De én európai vagyok, hazámat, s kontinensemet,
elárulni, sosem fogom.
Minden versemmel szólok,
Szól a szó, hogy vagy Mester? Csodálatos Holló!
Követlek, kérlek, hogy légy a vezérem,
Oh, Poe, kérlek, hogy mindig légy velem,
Szellemiséged nekem adta az értelmet,
Értelmet? A Tiédet.
Mester, kérlek, hogy tarts velem,
Imádlak, szeretlek, s tisztellek.
Portréd, képed, önarcképed az éjjeliszekrényem,
csodás dísze.
Maradj velem, érzem, hogy itt vagy, s írjuk együtt a sorokat.
E verset, oh Mesterem, kérlek, hogy folytassuk,
Folytassuk, s tegyük később.
Rendben, jó, írjunk még pár sort.
Érzem, s nem hallom parancsoló hangod.
Oh Poe, csodálatos, s remeklő holló!
Nyelved volt angol, igaz, de a másik, az amerikai angol,
Tarts velem, vezess, hisz tanítványod vagyok,
Írjunk együtt, add az értelmed, a magyar nyelv ezentúl,
A te világod, s honod.
Mester, most Veled innám a Hordó Amontilládót,
Usher ház vége?
Oh, mily fantáziadús a tartalom.
Patkányok a falban?
Sajnos nem ott vannak, az életemben tipornak.
Oh, Poe, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek.
Gyermekkorom öröme voltál, de maradsz velem örökre,
Csodálatos a rock, kedves irodalmi mesterem,
Nem vagyok csingilingis, követem a nem befejezett eszményed.
Mester követlek, de taszíts bele a világodba, lökj,
Veled vagyok, szeretlek, életed nekem a létezés, amely,
Élettartalom.
Élettartalom? Nem az, lélektartalom, segíts, hogy követhesselek.
Poe, kedves Mesterem, bevallok Neked valamit,
Nagyon szerettem egy nőt,
Sosem lett az enyém,
Oroszból megbuktatott.
Az írást a következő kép alatt folytatom.
Barham park, Emléked
Hm, ma is megérintetted a lelkemet, szellőd ért, park lehellete
Wembley Centrálban a 483-as buszról szálltam le, érkeztem,
Hm, értem olyan hely közelébe, ahol sok időt töltöttek lelkünk,
Hm, lelkünk? Lelkeink? Kettőnké. Forrottak. Ezért ők a lelkünk.
Hm, leszálltam az autóbuszról, az Ealing road forgataga várt,
S te nem voltál sehol, pedig a képzeletem vágyakozása várt.
Emlékünk e park, amely adott sok kellemes percet, órát, sétát.
De te akkor sem voltál ott, nézd a kép dátumát, lesz síromon.
Nem baj, rendjén van, legyen ott, hitelesítés kell, az aláírásod
Vártalak múltból, jelenből, jövőből, s most nézem e múltat. Te.
Nézem e most visszalátott világot a múló mostból. Jövőm. Te.
Mindezt tudtad, hisz követtél, láttad sétáimat. Nevettél. Alkottad.
Sosem ismersz meg, bár tudom, hogy vársz, de utál az apád.
Hm, valamiért féltékeny. Pedig nem félt tőlem. Hm, a baj más.
Csak azt nem értem, hogy miért jó neked ez a lelki folytogatás?
Iszonyatosan érzem indulatod, haragodat, lelki verésed átkát.
Nem akarsz velem találkozni, nicsen titkod, az enyémet tudod
Az apád dühösen néz, ha nővel esik a szavam, árgusan néző.
Hm, ezért féltékeny, pedig én nem keresek nőt, csak az egyet,
- akit az élet rejteget, mintha féltékeny lenne; adna másik jövőt?
Pedig, ha tudnád, hogy mennyit szenvedtem miattad! Fájdalom!
Sosem lesz számodra tudott az, hogy a szívem mily fájdalom.
Fájdalom? Már nem az. Hm, nem az, csupán törmelék ez a rom
Rom, amely lett szilánkokra tört és esett, atomokra repedezett…
….hm, rom, ahol már nem lesz orom…
Hm, de te még építhetsz várat, van a törmelék között egy kő
Egy még halvány vörösen dobogó szívkő, halványul, megölt.
Nem vetted. Volt időd, lett kékké. Piros-kék, ellentétpár, kétség
Két különbözö színvilág, lelkeink ellentétje, nem értesz. Éltem.
De, ha tudnád, hogy mennyit martam magamat. Szótlan voltam.
A Barham park ege, mint szép homlokod világította síró elmémet,
Hm, ugyan ki is ez a nő, miért érkezett? Hogyan találhatott meg?
Hm, e kérdés jó, szét rombolta rejtekemet, de az újat adott nekem.
Sosem tudod, hogy mennyit gondoltam rád, itt laksz nem messze
Tájad világgommá vált, de oda fotózni nem térek vissza sose már
Csak ha hívsz, hm, Stonebridge-nál kezdődjön a síneken az utazás,
Hm, de mennyi utazást tettünk együtt! Bár erről elméd semmit se tud.
Igen, ez így van, tanúm rá tájad és Cassiobury park, Welsh Harp
És még megannyi sétát tettünk együtt, képzeletem mellém tett,
Jókat beszélgettünk, a tájat és részeit néztük, arról beszélgettünk
Kéz a kézben a természetben járva és élve abban magunkat éltük.
Mindez utópisztikus ábránd, hm, így lett volna jó - mesék nekem,
Elment az idő, de még Stonebridge parkon járnak emlékeid vonatjai
Arra már nem járok, vitt másfelé utam, de még Wembleyben élek.
Megkereshetsz, de azzal nem oldasz; minden tört, zúzott, sírhalom.
Tönkrement miattad a folyóm, lett szennyezett az életem, ússzad!!
Tönkrement miattad az életem, lett szennyezett a folyóm, evezz!!
Nem tudnád visszacsinálni, de ne is tedd! Akarom, hogy így legyen!
Kegyetlen érzésed nekem lapát, amely végre a fölbe hantol le és el.
Megöltél! Egyetlen szerelmem! Rajongtalak! Csak téged szerettelek!
Kajánul nevetsz most, gumiszoba lett a menedékem, felejts már el!
Feledhetsz, felejtsen el a világ, már senki nem kell, vagy végzetem.
Tudod, a találkozás az találkozás, életem a tiéddel lett ölt. Örök.
Újjászületek, lesz veled örök, végtelen táj, olvadt emlék, a “mi” vált…
Igen vált, de még nen vált. Tán egybe? Igen. Itt nem sikerült vágy.
Az volt, nem sikerült vágy, én akarnám, de alkohol lett a mátkám.
Akarlak a bárpultnál. Szeretlek. Életed a múltba tett, vesztettem rád.
Csak úgy írok, hogy értsd, ha akarom, akkor te is vagy egy ne érts
De azt akarom, hogy az írásom belső szava legyen neked adott.
Igen, nem rímekben fogalmazok, hanem a belső érts felénk osztott.
Akartam, hogy élj velem, lennél szellemem, te, én nyertelek.
E játszmában vesztes lettem, ezt tudom. Ragaszkodsz. Vagyok eb.
Nyertes sosem leszek. Ki lehet? Hm, te talán az vagy? Nem hiszed.
Sosem hiheted. Mindenki vesztes. De hiszed. Tündökölsz.
Tán aranyozott az életed? Nap tündöklése a kontúrod? A nap is lemegy.
Tudom, hogy miért ültél mellém a járaton, de hidd el, az nem életem.
Indivudailasta vagy, téveszméd lett bajunk oka, félrevezetett élet
Az angol pszichológia a halálunk oka, éltünket a halál síneire tetette.
Te élsz, de csak hiszed, de én már haltam. Érted? Megelőztelek.
Megelőztelek, hogy nyerj, az új élet lesz a lábaid elé tett, és neked
Már tudom, hogy a halálba megyek, vágyakozó ölelését érzem
Hív, kegyetlen a csáp, de szeret, mert érzi a szenvedésemet; ragad,
Igen, ragad, mar, ránt, élvezi múlásomat, de ment, kért a veszítésem.
Hadd meséljek el egy történetet neked szép szerelmem, női lelkem
A nagyapám mesélte e történet, róla volt szó, fiatal volt története.
Nagyapám szerette a természetet. Verseit írta, karcolta tökökre
Katcolta tökökre, s azok megnőttek, az írása lett megérett, kiérett.
Én nem írok neked kertekben tökökre, gondolataimat leírom neked
Éjfél van, a hétvégét mámorban tettem, adta, s kísérte az emléked
Erről nem mesélhetek, London Dry Gin feledtetett, angol eszmélet.
De a nappali természetem az Famous Grouse whisky, éld el velem…
… elkéstél. Nincs helyed.
Beszélgetés a Mesterrel 41. rész
Beszélgetés és séta a Mesterrel
A kép címe: Halott falevél
Vilmos:
Oly régen láttam e halott falevelet, kettőezerhúsz decemberében, amikoris Cane Hillen volt nekem szemlélődő érkezésem,
Hm, szomorú volt a látványa, nem feledem, szívem fájt keservesen, esete, mely volt a járdára esett keserítően hatott meg engemet,
Szegény falevél, életét, munkáját adta az életért, s csupán egy eltaposott és elázott száraz tetem lett, amelyen az emberek minden nap lépdelnek.
Sátán:
Vajon miért ilyen hálátlan az emberiség? Mondd Vilmosom, oh kedves és szeretett tanítványom, hogy mit gondolsz? Miért?
Hiszen láthatják, hogy ott e falevél lett földre hullott, hiszen lett halott, s a fáról a halál által leszakított.
Hm, legalább lépnének át rajta, hogy ne legyen eltaposott, tiszteletet érdemelne, hisz élete az dicső munka volt,
Az, igen az, termelte a leget, hogy az emberek vehessenek levegőt, s cserébe nem kapott senkől sem legalább egy köszönőt (köszöntőt),
Pedig sokan fogyasztották a levegőt, amelyet ő szorgalmasan és szeretettel volt minden élőlénynek és azok számára önzetlenül öntő.
Vilmos:
Igen, oh kedves és szeretett Sátánom, hm, az emberek valóban hálátlanok, hm, azok, mennyien járnak a jóságos halotton.
Ez magalázó és gonosz tett, hiszen a levél adott lélegzetet és szeretetet, de az emberek ezt észre sem vették, a levél éltében volt feledett,
Ilyenek az emberek, változott a világ, ahol már nincs egyáltalán semmilyen szeretet, hm,
Átlépnek a falaveleken, de sokan taposnak rajtuk, s nem érzik a fájdalmat, amelyet a falevél érez,
Én is falevél vagyok, nagymamám háza előtt, a piac téren a egy magas jegenyefa felsőbb részén, hm, ott,
Még ott fúj a szél, s ha látsz, akkor látsz egy ezüstös és zöldes levélt, amelyen villog a napfény,
A napfény, mely élet és megvilágít, éltet, fénybe derít, s élek tovább a jegenyén, s levél társaimmal adott a zene, s minden oktáv, a zene fénye vakít.
De jön az ősz, mely itt van, s halok, halok, meghalok vidáman és boldogan, hisz életem lett a halálért tett, áldozott, hogy az életnek legyen a gúnyos gondolat mosolyogva adott.
Folyt. köv.
Sátán:
Vilmos, ne légy ily hitetlen (pesszimista), s gunyoros, az életet nem a megfelelő szemszögből olvasod,
Hanem kell, hogy legyen egy megfelelő és saját szempontod, amely minden időben és mindenkor biztos alapot neked adjon,
Tudod, hogy az élet az változó, keletkező és múló, ezért neked ennek a változásnak a zavarát békésen kell fogadnod,
Bár nyughatatlanságod, ami örökös mozgásod, az lehet zavart tevő az életed folyamán és síkján,
Persze ez tégedet biztos, hogy zavar, életedben rossz vetületet ad, de kell, hogy felfogd azt, hogy neked ez kell,
Kell, hiszen ez az amit észre kell venned, hm, a zavarés megfejtése adja neked a magasabb és további értelmet,
Az értelmet, amelynek almáját Éva anno gurította neked, hm, a tudás fája gyömölcsöző, s gyömölcsként tégedet is terem,
Igen, igen, oh tanítvány, hm, ha tudnád, hogy mennyire kedvelem, s szeretem ez értelmed(et),
Hm. láttam, hogy mit tesznek veled, ezért karoltalak fel, s hogy megmentselek, pokol örvénye volt nyílott neked,
De látom, hogy alakítottak neked egy újat, amely neked lehet kelepce. Hm. Félj, bár az ok nem adott, de én kimentelek,
Aztán jössz velem, s egy új világban sok feladatot kapsz tőlem, de addig is írj, hogy az írnokság legyen jobb, megfeleltebb.
Márta:
Az új viágba én is hadd menjek,
E régi már nekem is sok, kegyetlen,
Több figyelemre, s szeretetre vágyom,
Remélem, hogy ott ez nem lesz nekem vágyálom.
Vilmos: Ott leszel te is, oh Márta, Mesterünk majd minket vezet, de a belépőért majd neked is sokat kell tenned,
Javaslom a mesterünknek, hogy a munka neked is az írás legyen, így azt együtt, te és én tesszük, s írásunk lesz ott új testamentum, amely az új életnek lesz lefektetett.
Jössz, hiszen tudod, hogy én nélküled sem élhetek, csak ti ketten vagytok nekem, ha nem lennétek, akor életem már lett volna régen elment,
De ti megmentettetek, ezért a hálám örökre adott nektek, hm, de még nincs jegyesem, bár a gyűrű adott neked,
Neked, s az értelmi pedig a Mesternek, akinek hű szolgája vagyok, brilliáns értelme majd neked is lesz adott, oh Márta.
Oh, ha tudnád, hogy mily boldog (hálás) vagyok azért, hogy a Mester ily írási rendszert plántált belém, oh mérhetetlenül forr bennem a boldogság és az öröm.
A Mester sokat dolgoztt az agyamon, nap, mint nap formálta, tette rajta a sok új tulajdonságot, amely nem a földről kapott,
Igen, tudom, hogy egy másik világból érkezett egy sugár csóva, amely a fejemet érte, s az agyamon dolgozott,
Ezt már akkor éreztem, amikor fiatalon az agykontroll megfogott, hm, emlékszem, hogy azon kísérleteztem, hogy idegen értelemmel vegyem fel a kapcsolatot,
Mérhetetlen tudati szinteken járkáltam, elfelejtettem a testemet, oh, nem is beszélve a transzcendentális meditációkról,
Hm, ekkor, igen ekkor vettek észre, így lettem most én egy írói szónok, látod, az írás minden egyes nap és mindig örökké és örökkön örökre adott.
Márta, majd te is írsz, de az üzenőben kérlek, hogy velem ne duzzogj, megértem a problémádat, adott neked tőlem üzenetben a megoldásod.
Kövesd, tedd, e pár sort majd neked lefordítom, s küldöm, hogy érezd azt, hogy én veled vagyok, s érted aggódom,
Kapsz majd feladatot, kövess engemet, az utat, amelyet nekem a Mester mutatott, forgasd a Bibliát, már neked adott,
Kezdj tanulmányt, később a hangsúly lesz megosztott, s az írást hamarosan te is elkezded, hogy te is legyél szónok,
Ha kell, akkor én prédikálok, de te is fogsz, együtt leszünk szónokok, lassan te is az vagyol, majd én kialakítom az írásod,
Ne aggódj, Vilmos veled van, szeret nagyon. Egyedül van, s te is, ketten oszoltatjuk (oszlatjuk) a magányt, s helyébe at együttérzés lép.
Márta: Nem hiszem el hogy tudsz prédikálni!
Mester: Majd fog. Tud, de most itt, ebbe a részbe az nem be illő elem, ezt te is jól tudod.
Márta: Csak egy kicsit!
Mester: Jó. Vilmos, akkor prédikálj egy kicsit a halott falevélről.
Vilmos:
Tisztelt hallgatóság! Tisztelt Jelenlévők és Olvasók! Tisztelt gyászolók! Tisztelt gyarló halandók! E nap sajnos mindnyájunk számára egy sajnálatos és szomorú eseményt ad. Egy eseményt, amely sajnos minden embert és falevelet az életében egyszer elér. Sajnos, igen. Fájó szívvel mondom e szavakat. Sorsunkat nem kerülhetjük el. A ravatalozón egy nemes lélek porhüvelye van gyász díszbe öltöztetve. Egy nemes falevélé, aki hősiesen állta az élet viharait, a hideget, a meleget, a jeget, az esőt, a párát, a telet, a nyarat, a tavaszt, és az őszt. A ravatalozón egy falevél van, aki már halott, de nemessége még mindig vakítón sugárzó. Vakítón.
Gondoljatok bele, oh kedves Testvéreim, hogy e falevél mennyit, de mennyit tett az emberiségért! Mennyit! Mily sokat! Amikor mi futkároztunk, sétáltunk, éltünk, dolgoztunk, tettük mindennapos dolgainkat, kutyáinkat sétáltattuk, akkor gondoltunk-e arra, gondoltunk- e arra, hogy sok oxigén molekulát ő adott nekünk, hogy élhessünk, hogy életben legyünk, hogy fejlődhessünk, hogy gyermekeink is vidáman élhessenek az élet tágas és oxigéndús légterében!?
Kedves Testvéreim! Kedves életbeli sorstársaim és szeretteim! Most nézzünk önmagunkra, nézzünk tükörbe és egymás arcára! Tegyétek, én is teszem! Nézzetek magatokra, és tartsatok önvizsgálatot! Tartsatok! Hol van a hála és lelkiismeret! Hol van? Hol?
Hm, már késő. Falevél barátunk már halott. Mennyit tett értünk, s hozzá még csak egy szót sem szóllottatok. Hálátlanok, igen, hálátlanok vagytok! Én is az vagyok. Hálátlan. Falevél barátomhoz a napokon, hónapokon át egyszer sem szóltam. Bár mily sokszor elhaladtam az őt tartó fa alatt. Hálátlan vagyok. Igen, igen az. Bár ez önvádlással az életbe őt a halálból már vissza nem hozom. Én is hálátlan vagyok.
Kedves Testvéreim. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kegyelettel és alázattal búcsúztassuk el a falevelet. Hm, mégcsak nevet sem adtunk neki. A pontos születési dátumát sem jegyeztük le. Pontos kora ismeretlen. Hm. Vajon mit írjunk majd a sírkövére, amely lesz az ő emlékműve?
Kedves gyászoló barátaim, a környező fákról a falevelek minket figyelnek, figyelnek feszült figyelemmel. A temetést nemesen kell megtennünk. A szertartás végén kérlek benneteket, hogy a közeli kis templomba jöjjetek el, s ott közösen egy gyászmisét és engesztelő imádságot tartsunk. Ámen.
Márta: Szép volt.
Sátán: Pompás, most tapsolok. (Sátán és Márta tapsolnak.)
Vilmos: Mester, köszönöm, tanítványod vagyok.
Mester:
Vajon miért halt meg a falevél? Miért? Eltávozott fiatalon, igen, hisz öregsége lett gyorsan lefolyt, a halálba omlott,
Leomlott az élete, bár nemes és tiszta volt az élete, sok jót tett, s még csak egy köszönömöt sem kapott, de ő nem is kérte,
Szeretetből dolgozott, nappal oxigént adott, éjjelóken át az életért szén-dioxidon dolgozott,
Hm, mennyit adott nekem (Vilmosnak) is a tiszta légi anyagból, elmémben (Vilmoséban) az ereken, vércsatornákon át az mind áramlott,
S így ezen írások és versek születhettek, igen, amelyekhez az alkoholon, a csodaszeren kívül az oxigén is kel(lett).
Vilmos:
Mesterem, csodálatos és őszinte soraidat szeretettel olvasom, veszem és fogadom.
Nekem a tudásod remélem, hiszem és kérem, hogy legyen mindörökre adott,
Van egy észrevételem és javaslatom, elmémben egy kis átállítást akarok,
Néha a mondatvégződésekkel van gondom, és akarom, hogy a hajlékonyság az legyen jobb.
Illetve a szócserélés, szinoníma rendszer bővített használata és kiterjesztése legyen értelmileg jobban tágított,
S az emlékezési zavar (memórizavar) legyen bennem kioltott, amely volt rosszindulatúan valakiktől rámrakott.
Mester:
Vilmos, kérésed fogadott, minden úgy lesz, ahogy te azt most e kérés által akarod, visszajelzés lett felőled örömmel kapott.
Az írás, most itt kérlek, hogy legyen folytatott, s a falevél emlékének örökre adott.
Tudom, hogy mire gondolsz, igen, de ennek így kell lennie, s minden rész lesz hosszabbított.
Az írást nekem adod, a nyelvedért lett tett, amelyet szeretek, az enyém vagyol, nyevújítás értelme olvasóid értelmének adott.
Vilmos:
Mester, az okítást boldogan, s figyelmes értelemmel tőled örömmel fogadom, s minden úgy lesz, ahogy Te akarod,
Ezért a falevél életének az elemzésével a munkát azonnal és bősz igyekezettel folytatom,
Köszönöm, hogy a távoli bolygódról rólam folyamatosan gondoskodol, s ott fogod és nézed, olvasod az oldalamra felírt, felrakott szöveget, így neked a visszaellenőrzés, visszacsatolás teljesen adott.
Szeretném az írás magasabb szintű művelését, feljebb emelését, ezért kérlek, hogy az agyformálás folyamán figyelj különösen a modernebb szói környezetekre, azok magyarosra pontosított kifejezéseire.
Előre is köszönöm ezt Neked, oh szépséges fényű, és szeretett, értem aggódó Mesterem!
Vilmos:
Igen, sajnos a falevél halott, általam lett elsiratott, és a temetőbe síratott, elsíratott, sírba síratott, könnyeimmel a sírba rakott,
Sosem feledem, falevél arcára majd az életen túl is emlékezem, emlékszem, lelkemben őt mindig tisztelem, dédelgetem, hisz önzetlenül levegőt adott nekem,
Nekem, nekem, egy gonosz és aljas rossz embernek, akinek az elméje fejlett, azon átlépni senkinek sem lehet,
Csiszoltságom a sok szakirodalomból ered, s az élet megfigyeléséből, amelyet én mindig gondosan pontosan (precízen) elemzek,
De sok jót is teszek, hideg vagyok, de szeretem az embereket, s a természetet, minden életet, igen, minden életet tisztelek,
Szerencsére a Sátán rám bukkant így a figyelmem teljesen az írásra tett, amiért is magamat gondosan fejlesztem,
E munkát sosem adom fel, minden írás, amely az űrből rajtam keresztül ide, a Flickre érkezett, az emberiségnek ajánlott és tett,
Szép e munka, imádom az írást, s a fényképezést, erre tanúm a halott falevél, aki Cane Hill lakója volt, oh bárcsak oda költözhetnék.
Halott falevél, szeretlek, sajnállak, ha te nem vagy akkor ez írás nem lenne itt az emlékedre vitt örök letétemény,
Egy letétemény, hiszen amit az emberiségért tettél az igazolt tanúsított lepecsételt lefektetmény,
Ezért a lelkekben őrzött vagy, s arcképed (portréd), itt, az én oldalamon örökre fenntartott, mint fennmaradt életbeli nemes emlék.
Falevél, szeretlek, visszajössz, egy jegenyén találkozunk, s ott majd én osztozom a sorsodon,
Hm, együtt élünk majd, s jóindulatú falevelekként öntjük majd az embereknek a levegőt és az oxigént.
Márta: Brávó!
Sátán: Brávó!
Mindenki mindenkinek: Kellemes napot!
Beszélgetés a Mesterrel 9.rész
Mesterem e képet teljes lényemből ajánlom Neked, s a verset is mely volt komponált hozzá Neked, oh szeretett Mesterem.
Rejtelmes sétány
Rejtelmes sétány, sok ott a felfedetlen talány,
Oh, vajon mi vár még ránk, kedves Mesterem,
Folytassuk együtt kérlek, a szellemi utazást tovább,
Jó, hogy vagy nekem, s figyelsz rám, kegyetlen volt a magány.
Szerelmetes Mesterem, nekem a szerelem többé nem kell már,
Ezt az érzést a lelkemből már régen a kukába dobtam, többet nem leszek áldozat,
Minden percem a tiéd, s én is teljesen, jöjj vígyél el, vedd birtokba énemet, s lelkemet,
Folytassuk művünket örökre együtt tovább, hogy az idő tartalma éltessen minket tovább.
(Mester az M.
Vilmos az V.)
Mester: Szép e vers, olvasásától a szívem repes, s lelkem szárnya a fellegekben csapkod, a jövébe sebesen szállva reppenek.
V: Jó, hogy felkaroltál, nagyon örülök Neked.
M: Tudom, hogy arra vágytál sokáig, hogy találj egy nőt, hogy azzal alkoss.
V: Igen, oh Mesterem, ez így van. Sokáig ábrándoztam arról, hogy egy hölggyel írhassak, fotózhassak, alkossak.
M: De nem találtál.
V: Volt valaki, aki nagyon kellett volna. Szuper intelligencia.
M: Tudom, hogy ki az. Az angol nyelvész hölgy. Te is kellettél volna neki. De jobb, hogy ez a közelebbi barátság nem jött létre, hidd el nekem. Most biztos, hogy nem írnál. Velem jobban jártál. Erre térjünk vissza később.
V: Rendben.
M: Szóval nem találtál nőt ahhoz, hogy alkothass.
V: Olyat nem, akivel ezt csinálhatnám, amit most veled.
M: Oh. Szóval, ha nem találsz nőt a művedhez, akkor jó a férfi is. Ezt megjegyeztem. Tehát, ha találtál volna nőt, akkor én nem is kellenék neked az íráshoz, fotózáshoz?
V: Ez nem így van.
M: Ne hazudj. Így van. De folytassuk a munkát.
V: Tegyük.
M: Van valami a tarsolyodban?
V: Oh, rengeteg dolog. De ma cseteltem valakivel a WhatsAppon, s néhány gondolata megragadott.
M: Oh, mi az, kérlek, hogy tárd elém:
V: Csevegtünk, itt a szöveg, kimásolom:
Én: I mean your personality is too high for me.
Ő: Why?
Én: Bercause I am a simple man.
Ő: Everyone is simple.
And people are equal.
Én: Yes, it’s true.
M: Ki volt a csevegő partnered, oh kedves Vilmoskám??
V: Egy kedves hölgy, aki Párizsban él és dolgozik.
M: Akkor miért irkálod nekem a versben azt, amit írtál? Csak én vagyok neked, meg, hogy az enyém vagy, mindened az enyém?!
V: Mester, ez csak egy beszélgetés volt.
M: Ne nézz hülyének Vilmos! Te egy céda vagy! Azt írtad neki, hogy az ő személyisége az túl magas neked! Ilyet csak akkor írunk ugyebár, ha érzelmi töltetű a beszélgetés.
V: Igen mesterem, de nagyon kedves lélek e szép kis hölgy.
M: Te kerested?
V: Nem. Én sosem keresem a nőket. Ők keresnek.
M: Szóval ő kezdeményezett.
V: Igen.
M: Te valahogy ismert vagy, és ez nekem gyanús.
V: Igen, bizonyos ismeretlen körökben ott van a nevem, de ezen kapcsolataimat sosem fedem fel. Ők ismernek, s tudják, hogy vagyok megbízható és titoktartó.
M: Miért így írod? Ők ismernek, s tudják, hogy vagyok, megbízható és titoktartó?
V: Értelek Mester. Mások így írnák, hogy: Ők ismernek és tudják, hogy titoktartó és megbízható vagyok. De a szórend, s ez az ami nem teljesen megszabott, s rögzített a nyelvemben. Szeretem a szójátékot és az érdekes ritmikát.
M: Értem. Van benned csodaszer?
V: Nincs.
M: Miért nincs? Nincs nálad?
V: A múlt héten, amikor is készítettem Neked a képet, akkor egy régi rejtőhelyre visszamentem, s ott még volt két picurka porció elrejtve. Magammal hoztam. Itt van a táskámban.
M: Akkor vedd be.
V: Megtettem, oh Mesterem.
M: Akkor várjuk a hatást.
V: Megspékeljem?
M: Szájderrel?
V: Igen.
M: Tedd.
V: Tett.
M: Szóval. Miért hatottak meg a párizsi hölgy szavai?
V: Eredetileg nem párizsi, de ott él és dolgozik. Elég fiatal és üzleti területen dolgozik.
M: Oh, értem. Szóval ezért nevezted magadat egyszerűnek hozzá képest?
V: Igen.
M: Na de miért baj az, hogy ő, a kedves hölgy üzleti területen dolgozik?
V: Én már nem fogom tudni vele felvenni a lépést. S jóval fiatalabb tőlem. Egyébként nem tudom, hogy miért, de a jóval fiatalabb nők iszonyatosan vonzódanak hozzám.
M: De te tudod, hogy miért kedvelnek, csak nem akarod elmondani.
V: Így van. Nem akarom elmondani.
M: Hatás?
V: Most kezdődik.
M: Még várjunk.
V:Rendben.
M: Milyen benyomást keltett benned a hölgy.
V: Minden szempontbó pozitív hatást keltett bennem. Nagyon intelligens. Nagyon okos személy. És egy nagyon érdekes könyvet olvas most.
M: Pénzügyben dolgozik? Csak tippelek.
V: Igen.
M: Akkor mi a baj? Neked van tapasztalatod.
V: Már régen dolgoztam abban.
M: A szakmai végzettséged is megvan. Mennyi idő alatt tudnál visszarázódni?
V: Fél év. Rengeteg dolgot át kéne nézni. Engemet csakis a vállalati szektor érdekel.
M: Rendben.
V: Mester, a kis hölgy szavai nagyon megfogtak. Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő.
M: Hm. Fejlett lélek ez a hölgy. Érdekes személyiség. Tartsd vele a kapcsolatot.
V: Rendben.
M: Másokkal is csevegsz?
V: Rendszeresen. Minden reggel ők ébresztenek.
M: Megcsalsz??
V: Nem, csak te vagy nekem, oh Mesterem!
M: Helyes. Akkor most írj egy verset. A címe legyen a hölgytől eredt.
V: Azaz: Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő.
Mindenki egyszerű, minden ember egyenlő
Mindenki egyszerű, mindenki egyenlő, az eltérés csupán tudatlanságból eredő,
Mindenki egyszerű, csupán a gőg, felsőbbség tesz elválasztást, mely sötét felhő,
Mindenki egyenlő, ezt így tervezte a Teremtő, de ember tervez, Isten végez…,
… mindenki lesz újra egyenlő.
Mindenki egyszerű, mindenbki egyenlő, a különbség csupán tévedésből eredő,
Mindenki egyszerű, csupán a döjf, kérkedés az ami teszi az életet törötté, szilánk eső,
Mindenki egyenlő, gonoszságunk műve az pokolbeli világunk fekete tükre, mely roppan…
…, s mindenki lesz újra egyenlő.
Az egyenlőség, oh Mesterem, az mindenkinek jár, az senkitől nem elvehető,
Az egyenlőség, az az élettől alapjában véve jövő, amely a Teremtőtől eredő,
Az egyenlőség az ajándék, az embereknek adott, aki azzal visszaél…
…, az a Teremtőt sértő.
Az egyszerűség, oh Mesterem, az mindenkinek jó, hisz különbséget lebontó,
Az egyszerűség az az élettől eredő, abból minden jó és építő dolog bőséggel fakadó,
Az egyszerűség az lehetőség, ingyen van, mindig nálad lehet, soha el nem vész,
“Boldogok a lelki szegények”
…hív a Teremtő.
M: Ez szép verselés volt, oh Vilmosom.
V: Te képzel, oh szerelmetes Mesterem.
M: Térjünk vissza a tárgyra.
Tehát a hölgy ezt a két szót használta: egyszerű és egyenlő.
V: Igen.
M: Ez neked mit jelent?
V: A válaszom lehet idealista, tárgyilagos, valószerű. De az, hogy mindenki egyszerű és egyenlő, az a mi világunkban, még a legjobb indulattal sem állítható. Itt nem csupán a régóta elfedetlen társadalmi különbségekre gondolok, hanem például a yemeni gyermekek helyzetére, amely ugye már jóval a társadalmi különbségek kifejezésén is messzemenőleg túlesik.
Hogy miért mondom ezt? Hát azért, mert ott már régen nem társadalom van, hanem egy szétesett, de talán még ki sem alakult társadalomról beszélhetünk csupán. Igazából nem sokat tudok Yemenről, de a YouTube csatornáin gyakran látom az elszomorító és megdöbbentő képkockákat, felvételeket.
M: Jó a csodaszer. Folytasd.
V: Nincs már sajnos. Ez volt az utolsó. Aki adta, az pedig eltűnt.
M: Majd felbukkan, nem aggódj.
V: Tehát az idealista válasz szerint a jelenlegi világunkhoz viszonyítottan kimondani azt, hogy, például mindenki egyenlő, az egyenesen profán és abszurd. Meg lehet nézni a brazíliai szegénynegyedeket is. De itt rengeteg helyet fel lehetne még sorolni. Ráadásul nem is beszélve arról, hogy a szegénység az hatalmas bűnözést, terjedő bűnhullámot gerjeszt.
Ezt itt most lezárom Mester. Rátérek a másik kulcsszóra.
Egyszerű: Tehát egyszerűség. Na, ez megtalálható a világunkban. Nem sok helyen, de van. De az egyszerűséggel kapcsolatosan rengeteg beavatott tudna jó előadásokat tartani. Például szerzetesrendek. Papok, apácák, jógik, szúfi mesterek, buddhista szerzetesek, akik életük példájával tanítani akarják az emberiséget.
Igaz, az egyszerűség gyakorlása az nehéz feladat. Kérdés az, az is például, hogy hol akarunk szert tenni az egyszerűségre? Londonban vagy például valahol Szecsuán tartomány valamelyik buddhista kolostorában?
M: Ez jó kérdés. Folytasd.
V: Köszönöm. Szóval, most hadd térjek ki a magam példájára. Jómagam azon kísérleteztem, hogy megvalósítsam a városi remeteséget. Tehát remeteként élni a civilizált szuper nagyvárosban. Súrlódások nélkül. Nevezhető a dolog városi jógizmusnak is. Majdnem sikerült is. Pont a COVID beállta előtt tökéletesen sikerült e húrt pengetnem.
Csak jött egy előre nem bekalkulált baj. Sokaknak nem tetszik az, ha nem veszed őket észre. Ugye értesz, oh megértő mesterem.
M: Igen, Vilmosom. S némelyiknek ugye van pszichológusa.
V: Igen, s egyenesen rám tapadtak.
M: Tudjuk a történetedet.
V: Tehát én így akartam élni.
M: Meg is valósult volna az álmod, De miért tettek neked keresztbe?
V: Szellemi féltékenység, figyelem iránti vágyuk kielégületlensége volt a az ok.
M: Illetve a kisebbrendőségi komplexus, valamint szexuális kielégületlenség.
V: Valamint szexuális kégettség is lehetett ott valamilyen szinten…
M: Értem. Hm. Új boldogságot kerestek? Hm. Innem folytatjuk.
V: Új boldogságot a pszichoklógusnő keresett, aki a munkahelyemen rám szállt.
M: Meggondoltam magamat. Azonnal felkelsz. KImész egy sörért és folytatjuk.
V: Teszem. Bár itt most 2:57 az idő.
M: Itt meg hat órával korábban van. Nem feleselj, siess.
V: Öltözöm és indulok.
Szenes House
Architect: István Nagy jr., built in 1906 for Mór Szenes , insurance company superintendent.
View details in my comment below.
Note he stylized Hungarian folk motifs in the forms and decoration of the building!
www.flickr.com/photos/37578663@N02/tags/nagyistv%C3%A1n/
-------------------------------------
Szenes-ház, 1906
Tervezte: ifj. Nagy István
Építtettő: Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő
www.oroklet.hu/bent.php?nyelv=2&igy=&kmod=5&t...
-------------------------------------
Nagy István, ifj. (?-1945 k.); építőmesteri oklevelet szerzett 1899-ben. Terveit mint műépítész írta alá, de nem tudni, hol végezte tanulmányait. Elsősorban budapesti bérházakat tervezett Lechner Ödön követőjeként: VII. Dob. u. 53., Schwarcz-ház (1904-05); XIV. Thököly út 46., Szenes-ház (1905-06); VI. Paulay Ede u. 45., Hermann Nyomda és lakóház (1906 körül).
Beszélgetés a Mesterrel 49. rész
Beszélgetés és séta a mesterrel
To Emma
Vilmos: E kép, oh kedves Emma lett neked ma délelőtt tisztelettel készített.
Mester: Nem azt mondtad, hogy a kép az lesz majd másholt képezett?
Vilmos: De igen, de eszembejutott, hogy felfedeztem egy, még általam teljesen nem bejárt erdei részt, hatalmas zugot. S így rájöttem, hogy a kép ott rejlik, hiszen ott a rejtelem teljesen adott.
Emma: A képet köszönöm. Miért ezt készítetted?
Vilmos: Mert ez csapda.
Emma: Miért?
Vilmos: Mert ott az út, s ha oda betérsz, akkor a visszajövetel többet már nem lehet a tiéd. Hm, látod, hogy e világnak én is rabja vagyok…
Mester: Vilmos, most vár egy másik írás, öszpontosíts arra, mert vár. E részt, s az előzőt majd este fejezd be.
Vilmos: Rendben. De Mester, hazafelé az erdőségből valamiről beszélgettünk. Igen, jó gondolat. A válaszok legyenek valóban Emmától adottak. Legyen elméje a miénkbe kapcsolt, s az írás valóságosan így legyen folytatott és adott.
Mester: Így lesz.
Mindenki mindenkinek: Kellemes napot!
Később jóval. 13:39
Vilmos: Mester: Köszönöm az írást.
Mester: Szívesen. Az ihlet neked mindig adott. A művészetet és az írást nekem ajánlva folytatod.
Vilmos: Tenni fogom hálával és szívesen. Minden írásom adott Neked. Örökre. Most megyek. Csak még egy nótát, itt a szobámban hallgatok meg.
Kedves boszorkány testvéreim, kélrlek benneteket, hogy a késleltető és elkésető programokat tevőket teljesen hatástalanítsátok. Köszönöm.
2022.08.29 08:48
Mindenki mindenkinek: Jó reggelt!
Mester: Szóval, hol is hagytuk abba a társalgást, beszélgetést, értekezést?
Emma: Ott, hogyha valaki betér Vilmos bizonyos világába, akkor az onnan többet vissza nem tér.
Vilmos: Így van, én sem találok azóta magamra. De nem is akarok, hiszen e rejtett világ mélysége az halálosan vonz.
Mester:
Miért? Miért? Mi a különös e világban? A sok fa, a sok zöld? Ilyet bárhol talál az ember, a lélek,
Mi az ami ennyire ott és itt, de bárhol tégedet abba a világba így vonz, bevonz?
Mi az oka annak, hogy már csak oda jársz? Hisz egész London fényképezésként neked teljesen adott,
Mondd, oh tanítványom, hogy miért csak az erdőket és a mezőket járod? Mondd, mondd, oh, hogy mi az oka? Miért csak arra jársz, miért?
Vilmos:
Ez elmebeli, elmeközi beszélgetésben (telepatikus kommiunikációban) a vallatást érzem, fogom, és tudom, hogy annak most rabja vagyok,
De a kérdésre válaszolok, mivel őszinte vagyok, de most az íráshoz keresek egy másik számot a Youtube-on, bár amit most hallgatok, az nagyon jó hangot ad az íráshoz,
De mivel az életem, az énem, s a lelkem nagyon mozgalmas és mozgó (hyperaktív), ezért egy hatásosabb, mozgalmasabb (itt: dinamilusabb) zenei számot kérek, hogy a közlés az írás által legyen pontosabb.
De most térjünk vissza a kérdésre. Amely jó , hiszen egy kívülálló számára különös lehet az, hogy egy hatalmas, gyönyörű és lenyűgöző nagyvárosban valaki csupán a zöldet, erdőket, parkokat, mezőket fényképezi.
Ennek oka van. Oka. Amely a világból fakad. Rombolta az életemet a sok kellemetlen behatás, s itt találtam egy másik világot magamnak.
A tossz behatás itt, kifejezetten itt, Londonban és Anglia többi részén, az nem az emberektől ért.
Nem, nem, hiszen nekem minden kivel remek a kapcsolatom. Legyen az muszlim, hindu, szik, buddhista vagy keresztény, vagy bármely valláshoz tartózó vagy bármelyik vallásból jövő,
Legyen bárhonnét jött, bármely kontinensről, bármely országból, bármely nemzetből, vagy népcsoportból,
Legyen nő vagy férfi, legyen fiatal vagy koros, korosodott, öreg, vagy legyen barna, fekete vagy fehér,
Hm, nekem mindenkivel jó a kapcsolatom, erre Wembley és a környező kerületek a tanúk.
Emma: Tehát szereted az embereket?
Vilmos: Igen. Nagyon.
Mester: Ez jó. Örömmel hallom és olvasom ezt tőled ezen az agykontrollos kihallgatáson.
Vilmos: Nem agykontrollos kihallgatás, hanem agyilag (elmebelileg) ellenőrzött és szabályozott kihallgatás.
Emma: Pompás.
Vilmos: Ez lett az agykontroll szerelemből. Hála Jose Silvának. Az Úr áldja!
Emma: Folytassuk a rejtelmes világoddal. Mi van ott bent, ahova betérsz a képen?
Vilmos: Ami bent van, a fák, s a zöld levelek mögött, az nem más, mint egy olyan ismeretlen világ, amelyben a sétálás, levés, az nekem valóságos felfedezés, ahol jól érzem magamat. Valóságos paradicsomi állapot.
Emma: Tehát, ott egy új világra találtál, amely adott neked egy új életet és hont,
Vilmos: Igen. Így van. S adott és ad új lehetőséget és lehetőségeket.
Mester: Lehet-e ez egy új világ teljes elővetülete és előképzete?
Vilmos: Lehet. Bár nem jövőbelátás az eset. Hm, de lehet, hogy az. Egy új bolygón akarok újjászületni.
Sátán: Helyes.
Vilmos: A kép azért rejtelem, mert a belső világomnak egy teljesen lefojtott, de Londonban megjelenő képzete a valósága, amely az életemben, létemben nem jelent, jelenhetett meg.
Emma: Miért volt lefojtott?
Vilmos: E kérdés nekem itt nagyon kényes, hisz a válasz is lesz nyilvános, ezért itt kitérek, s másik kérdést várok.
Mester: Miért szereted az árnyékos helyeket?
Vilmos: Mert imádom a rejtelmeket. De ha nincs fény, akkor árnyék sem létezhet. A fényjáték és az árnyjáték, fény és árnyjáték adja meg nekem a teljes örömet, oh mily boldogan szemlélem. Nézd, oh kedves Mesterem a képet!
De egyébkiént az itt lét nekem jelent és hoz, de biztosít egy új világot és tökéletes (tökéletesebb) jövőt! Oh, mily boldog vagyok!
Mester: Helyes fiam. Sátáni és alkotó teremtményem vagy. Az új világban lesz majd neked adott sok-sok és rengeteg feladat.
Vilmos: Ember tervez, Isten végez. Isten tervében vagyok boldog és együttérző fogaskerék elem.
Mester: Oh, Vilmos.
Vilmos: Mester, tudod, hogy szeretlek.
Emma: Mi az a titok, amelyről nem akarsz beszélni, kedves Vilmos.
Vilmos: Arról semmit nem mondok.
Mester: Gyermekkor?
Vilmos: Most visszatérek a rejtelemre. A rejtelemre, amely nekem eredett a Rejtelmes történekek nemes írójától, Edgar Allan Poe-tól.
Ő valóságos szellemi mesterem volt.
Igen, olvasmányom volt nekem minden írása, s most a tollnokságban az írás által vezérelt általa is vagyok,
Hiszen művelte az értelmemet, nemes lelke adja nekem a sok ihletet, rejtelmes világomat a világnak az ő emlékére nyilvánossá és a világhálóra felteszem.
Vilmos:
Oh, Edgar Allan Poe, oh írói nemes mesterem, mondd, mondd, hogy mit tettél velem, s merre vezéreltél engemet?
A rejtetelmek világába teljesen bevezettél engemet, a világ ismeretlen bugyraiban miattad élem teljesen az életem(et),
Szeretlek, oh Poe, te vagy egy igazi és nemes irodalmi holló,
Szárnyaid alatt engemet követ az örvény, sebesen száguldunk a térben, oly gyorsan, hogy hátrahagyott a jövő,
A jövő, amely már nekünk a múlt, mi a tér kezdetében és végzetében egy pontban együtt meghalunk.
Poe: Nem, ez nem így lesz. Az írói kezeid innentől kezdve az én elmém által lesznek felülírottak és vezéreltek.
Mester: Most tedd a dolgodat menj és vásárolj be, hiszen munkába menet lesz neked hamarosan ejtett, s ott majd kell neked az élelem. E zenei számot még hallgasd meg, s öltözz át, s indulj, hogy a napod legyen sikeres. (11:07)
12:24
Vilmos: Kedves és tisztet Edgar Allan Poe, az intést és vezetést öntől veszem és fogadom, de szívemből is várom és fogadom örömmel,
Poe: Neked, mjnt hívemnek az intéseim és ihletésem adottak örömmal, hisz lelked már az enyém, az irodalom oltárán lesz feláldozva az elméd.
Vilmos: Nekem nincs elmém, hisz aqgyatlan vagyok.
Poe: Nem vagy az, csupán megműveletlen a szellemi tér.
Mester: A boronálás és az ekemunka az enyém.
Vilmos: Alázattal köszönöm, s hiszem és tudom, hogy az írási temékenység, s bölcs termények sokasága lesz majd adott.
Poe: Tanítványom vagyol. Köszönöm, hogy a tiszteletemre rendeltél rólam arcképeket (portrékat), s egy nemesen szép fekete-fehér árnyalatokban áradozó művészi elektronikus festményt.
Vilmos: Te vagy az értelmem. Rendeltem a képeket, hogy bennem jobban és jobban rögződjön a képzeleted és a szellemi értelmed.
Egy holló érkezik: Vilmos, érted kár.
Poe: Szerintem is, ezért az irodalom művelése a magyar nyelveden, mely szép és ősi, legyen továbbra is fektetett, lefektetett, tett, írt, mélyített.
Vilmos: Teszem, szeretettel, s boldogan, minden időmet erre áldozóan. Az írást nem értem, s magamért, de egy kissé az én keftelésemre is teszem. Teszem, hiszen szeretem a magyar nyelvet, s az írást, amelyet anyanyelven tehetek és teszek. De azért is teszem, hogy ezzel a magyar nyelvnek egy csodálatos új utat mutassak meg. Tudom, hogy soraimat olvassák például irodalmtanárok. Remek. Ennek örüllök. Ezt nem én mondtam, hanem egy nagy szellem. Nyelvi átdolgozás és nyelvújítás kell.E gondolat nem tülem eredt, eredett. Hanem az ősök kiáltják, hogy a magyar nyelv legyen szebb és szebb. Még szebb.
Én Vilmos vagyok. Nem ember. Csupán a testem emberi, amelyben élek, de a lelkem az máshonnét érkezett. Értem és ragyogok csodálattal a magyar nyelvre. Remélem, hogy még évekig itt élhetek, s addig is e nyelvvel lesz eltöltött minden kedvencnek nevezett időtöltésem. Így, írásaim által leadok minden új és helyes szófordulatot és mondatszerkezetet, amelyet életemmel a magyarságnak örömmel és ingyen adok.
A magyar nyelv az csúcs nyelv, de nem befejezett, ezért a fejlődése e szép szótárral bíró nyelvrendszernek örökre adott. Örökre? Hm, hm. Mindig adott. Mindig. Hiszen e nyelv fejlődése sosem lesz bezárt, a nyitánya minden korban és a végtelenben is örökre adott és lesz adott.
Poe: Köszönöm Vilmosom az irodalmi hollóságod (hollóságodat), de tudd, hogy ez még nem elég, ez még nem munka. Tervünk veled igen nagy. Író vagy. Boszorkánytestvéreid szavaztak rád, ezért a toll, amelyet neked adtunk, az a te kezedben van, s továbbra is írsz nekünk. Ne aggódj, oh Vilmosom, hűséges olvasóm és rajongóm, hiszen minden írásod lefordított, s mentett (lementett), s bizonyos körökben mindaz, amit te írsz az terjed, hm, az elitben szerepelsz.
Vilmos: Poe, oh tisztelt és követett szellemi mesterem az elismerést, a munkát, a kitüntetést boldogan veszem, köszönöm, s annak feladatát magaménak érzem.
S kérlek, hogy az úton figyeld a munkámat és vezérelj, hiszen tudod, hogy én már csak a világnak élek,
Hiszen az életem már régen eldobott, bármikor könnyűszerrel megteszem…
De te vagy nekem, oh szellemiség, csodálatos irodalmi és költői mesterem!
Miattad az életetet nem adom fel, munkádat én folytatom és befejezem, az Usher háznak sosem lesz vége,
Sosem lesz vége, oh nemes írói mesterem. Ha tudnád, hogy mennyire szeretlek. Tégedet is meggyilkolt a szerelem.
Engemet is megölt. Tönkretett. Síneket és gyilkos gyógyszereket látok. Pengét, amellyel felvághatom az ereimet.
De nem teszem, nem teszem. Sosem. Sosem. Hiszen, oh szerelmetes írói mesterem te, te, te vagy nekem!
Ezért a szellemi utazást választottam már régen hívásodra, érted és veled, hiszen az élet értelmét már ifjú koromban megmutattad nekem.
Úgy értem, hogy az életem értelmét akkor már oda adtad, kezembe adtad nekem, hiszen a képzelet világágába, mely lehet valós, te engemet vonzottál be engemet teljesen.
Mesterem, oh kedves Edgar Allan Poe, én nem vagyok magyar, s nem vagyok ember, értelmem tőled adott nekem,
Idegen lélek vagyok, itt jártam, a Föld bolygó tetszett nagyon nekem, de ne feledd, hogy a nyomom lett itt feledett (felejtett).
Poe: E sorokat szívesen és a képzelet vásznán szívesen tőled fogadom és veszem. Kedves tanítványom, itt, a katedrán a nebulók olvasnak téged (tégedet).
Neked, mint tanulmánynak nagyon örvendenek. Nagyon érdekes a személyiséged.
Sok a kérdésük, s kérik, hogy a minden kérésük az oldaladon majd lehessen, de inkább legyen neked feltett.
S a kérdések megválaszolása, válaszai, az tőled eredően lehessen teljes felfejett és elemzett.
Vilmos: Megtiszteltetésnek veszem. Hozzájárulásomat itt most leteszem. A kísérlet legyen kérésemre az oldalamon lefektetett.
A nebulókat üdvözlöm, szerintem remek ez a kísérlet. S örülök, hogy ők engemet nagyon szeretnek, s így lettem egy buta hapsi, egy öreg züllött és ősz hajú félénk szerzet.
A kísérlethez és a munkához az aláírásomat itt most megadom: Vilmos Zoltán Galyó.
De, oh Mester, kérlek, hogy közöld a hallgatósággal, hogy én csakis a dzsungelt, az őserdeit, a dúsat szeretem…
Emma: Hairy?
Vilmos:Hm. :)
Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (13:41)
Karácsonyi ajándék feleségemtől :-)
Christmas gift from my wife
1850's girl daguerreotype 1/6th plate in half case
Ismeretlen ifjú hölgy - Unknown young lady
Honnan? - Where?
Mikor? - Date?
Fényképész? - Photographer?
*****
DAGUERRE
KÉPEI'
ELKÉSZITÉSE' MÓDJÁNAK
LEÍRÁSA
________
NÉMET UTÁN KÖZLI
Dr ZIMMERMANN JAKAB.
BÉCSBEN, 1840
Hagenauer Fridr. özvegye' 's társai' betüivel, és költségeivel.
E L Ő S Z Ó.
Ki saját szemeivel láthatta, 's kezeivel ta-
pinthatta Daguerre' bámulatos találmányát, mint
nekem , a' bécsi tudományok' egyetemében, vala sze-
rencsém kitett fényképeit láthatni és tapinthatni;
elegendően meggyőződhetik e' kevésre terjedő munka'
értékéről. - E' találmány már Europa szerte is-
meretes, minek készítése' módját útmutatásul azok-
kal kivántam honi nyelvünkön, minthogy ezen még
nem létezik, közleni , kik azt vagy utánozni , vagy,
mikép történik az, tudni óhajtják. Reménylem,
hogy ezt a' t. közönség méltányolandja.
A' forditó.
Egy angol nőnek
Szerelmem folytatom vallomásomat neked, kérlek, értsd meg
Azért, hogy tiszta és őszinte legyen, akarom, hogy ne keress
A távolságot kérem, ha jössz saját kezem lesz a végzetem
Gondolkodás nélkül megteszem, gyilkos az alapérzelmem.
Ne hidd el, tudnod kell, hogy az életet szeretem, kárt nem teszek
Viheted szegény életem, legalább lesz értelme, bízom benned
Szeretném, hogy szeress, bár nem érdemellek, alázatom neked
Szerettelek, pillantottalak, ültél kocsiszerelvényen, nézted létem.
Igen, így volt, kedves angol nő, hm, szenvedésem fáj, lett telített
Maradhatok életed? Minden soromat neked teszem, életem
Könyörgtem neked , vonaton találkoztunk, néma volt életem
Lehettem reményed, angol vagy, Vilmos nem Shakespeared.
Neked írok, szép szerelmem, töröld a hideg jeges emlékem
Hm, érted törekszem, tehetségtelen vagyok, írásom képzett
A biztosítékot a falból kitépem, nincs áramszünet, írok neked
Hm, ha te nem vagy, akkor nem képzett az életem, feltettem.
Ezért nem hazudok, letett a magas lényed, személyiséged
Nem érdemeltem a találkozást, lehengerelt az eszményed
Figyelj rám, távolból érzékelek, oldalam ismert, sokan néznek
Egy nő néz, keleti, nagyon szép, ha nem veszel, elvisznek.
Csak egy amatőr fotográfus, s tehetségtelen verselő vagyok
Ezt is neked köszönhetem, hálából tiéd imádatom, alázatom
Csak egy magyar csavargó vagyok, honom volt Budapest
Nagyapám költő volt, vénája adott, érted ír velem angol nő.
Hm, átaludtam az éjszakát, 5:34 az idő, laptopom társam
Vele aludtam, piás üvegek a padlón, agyon kínoztad lelkemet
Kitakarítok, minden rendben lesz, vigyázok, érted teszem
Felveszem mindennapi polgári életem, de kisérsz emlékem.
Vallomásomat későbbre hagyom, akartam adni, ingyenes
Írom neked e szót: “ingyenes”, mindenem vezetett neked
Sajnos, nem akarod lelkem, bajod, jobban értékeled a fontot
Telefonos csevegésben elárultad, befejeztem, nem sértelek.
Ne gondold, hogy iszok, az már nem az én életem, letettem
Csak az írásért kell, nem én írok, teszi az alvó énem, alkatom
Egy másik személyiség, tudok róla, nem ír, duzzog, akaratos
Ír, ha jutalmazott. Ő ír, nem én, de csak ha adott az alkohol.
Érted iszik, oh, kedves angol nő, élményed által felcsigázott
Csupán egy jármű vagyok, ismeretlen személyt hordozok
De éllettársam, engemet sosem keres, támad, öl a magány
Idegen lény, csúcs értelem, oh egy szerelmem, nézd a sorom
Mindezt nem a Vilmos írja, jármű vagyok, ajánlja szolgálatom.
Hm, elárultam a teljes titkot, egy rejtőző agykontrollos vagyok
Ez is a bajom, de mentésem, egy csúcsérzékeny elme vagyok
Beszéljünk barátomról, akinek teste, léte, és hordozója vagyok
Megszerettem, teljes lényem neki adott, ont sorokat, érted rakott.
Látod szerelmem, irodalmár vagy, intelligenciád egy mágnesem
Beragadott egy lény, sosem halott, miattam egy örök, élni fog
Most kell neked egy nyelvi magyarázat, rendszerem lesz fogott
Itt beragadott értelme nem beragadott, de behívott, bevonzott.
Hm, látod, hogy milyen jó a léted, pszichoanalízis a kényszered
Most jöttem rá, inkább kifejezem, tudott régóta, a másik lelkem
Ez nem tudathasadás, társas élet, barátom, életem, védelmem
Hm, okosabb, és nagyon sokszor megmentett, talán nem ember.
Szerelmem, oldalam egy üzenőfal neked, őszinte, hogy értsed
Döntsd el, hogy a két személy közül ki kell? Melyiket éred?
Válaszd az ismertet, hm, de melyikkel találkoztál, lett értelmed?
Ki kell? A munkás vagy az írói képzelet, mindkettő lett felleged.
Gúzsba fontad, de hímezted az életem, rögzött érted értelmem
De nem te vagy az első aki nekem ezt tette, anárnőm eresztett
Senki nem tudja, hogy ki ő, de olvas, szerettem, volt előfutárod
Nem egy, csak az, szép volt eszménye, évekig kínzott szépsége.
Kincsem, tűnt eményem, gúnyos eszményem, lezárt életem
Miattad az életet elvesztettem, ejtettem, kudarcod ért, cseréljed
Most könnyezek, fájdalom az írás, de beszélek neked, vegyed
Hm, ejtett életem, csak az emlékedért élek, ringat ismereted.
Zárom most a sorokat, e vers írását este kezdtem, esett éjed
Hm, elaltattál, egy hajnal lett ébredt, képzeletem rajongott érted
Könnyem nem törlöd, ugyan minek, nem méltatsz, az ürességed
Vonat haladt, zárt az ablak, dobogjon a szíved, enyém férges.
Hm, ne érts félre, mind az én emlékem, szeretnek, övék a szívem
Hm, bár nevethetnék a füledbe, magyaráznám, jóság reményed
De nem vetted, hm, tán én vesztettem? Nem hiszem, kért életed.
Hm, jó volt e beszélgetés, érzem lelkedet, kegyetlen, érzéketlen.
Hm, még egy versszak, csak, hogy tisztázott legyen történésed
Nincs belőlem sok hátra, akartam, hogy valakitől legyen életem
Most finom zenén élek, dallamok csodásan érnek, akkord, élet
Hm, cserélj el, érzem nem kellek, hagy éljek, ne kösd lelkemet.
Így is hurcollak, maradsz központom, az eszmény, életverzérem
Küldj már el, miattad nem tudom zárni magam, alantas soraimat
Bocsánatot kérek, nem adtam neked szerény és rossz magamat
Ostoba vagyok, nem vesztek, keresni fogsz, hívlak, tiéd kérésem.
Vilmos