Nyarat álmodtam... summer...sun...flower

Wass Albert - Februári álom

 

Pitypang!

 

Kint tél van még; hideg, könyörtelen,

 

Az ablak alatt elsüvölt a szél.

 

Fedélcsatorna pléhe felzokog,

 

Ott fent a kémény jajgat és beszél.

 

A képzelet varázsa messze száll,

 

S mint őszi pára itt-ott fennakad;

 

Egy szürke dombon s néhány régi fán

 

Meg-megpihen s halkan tovább szalad…

 

Már lefolyt a bércek hó-palástja,

 

Sötét-lilára vált a vén havas;

 

Szalonka száll a csendes esti szélben,

 

S a napsugár már zöld rügyet fakaszt.

 

A kismadár is megcsendül az ágon,

 

Tavaszi vágyak vidám dallama;

 

Túl a ködbe burkolódzó fákon

 

Mintha bíbor-eső hullana.

 

Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.

 

Vonulnak már a szürke vadludak;

 

A légben kezdődik a szúnyog-bál,

 

S a völgyben tompán harsog a patak.

 

Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:

 

Arany szegek a tündér kárpiton.

 

A földre sápadt csillagocskák hullnak:

 

Pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.

 

Kint még zokog a vén fedélcsatorna,

 

Ablakom a szürkületbe tárom.

 

Hideg havát a szél szemembe hordja:

 

Elsuhant már a februári álom.

Done