213/365

Lapozgatom az éveket és az írott sorsom szétpereg,

a sorok között olvasok, bujkálok, kardozok, elfogyok,

hiába minden félelem, az elme harcos és nem felejt,

itt dadogó a csend, ott ragyogó a rend,

csak nézem föntről a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent,

hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha megtalálja titkait.

 

De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más...

Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más...

 

Megtervezem és megtalál, aztán elkap engem és szétdobál,

a sorsom könyve most túl pereg és visszaugrik, ha kérlelem,

itt nincsen semmi más, ez a pár sor szétdobál,

lapozgatom az éveket és elesik benne a véletlen,

nem hagy ma itt, csak képtelen mozdulni innen messzire.

 

De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más...

Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más... Szabó Balázs Bandája

 

fbpage: www.facebook.com/pages/Andrea-P%C3%AFovanni-photo/1395950...

Done