fotobarat6
Reményi Ede hegedűművész - Eduard Remenyi virtuoso violinist - No.1 cdv - Sopron-környéki album - Sopron region album - Hungary - Europe
Reményi Ede
(eredeti nevén Hoffmann Ede)
Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.
zeneszerző, hegedűművész.
Ede Reményi or Eduard Reményi
(Hungarian name order: Reményi Ede)
(January 17, 1828 – May 15, 1898)
was a Hungarian violinist and composer.
Reményi was born in Miskolc, Hungary, as Eduard Hoffmann. He studied under Joseph Böhm at the Vienna Conservatory from 1842 to 1845. Banished from Austria for participation in the Hungarian Revolution of 1848, he went to Germany, where he befriended the 15-year-old Johannes Brahms and introduced him to Hungarian music. Pursued by German authorities, he fled to the United States, where for four years he led the life of an itinerant player. He returned to Europe in 1852, toured with Brahms in 1853, and then sojourned for a time at Weimar, where he received the benefit of Franz Liszt's instruction and friendship. In 1854 he became solo violinist to Britain's Queen Victoria. He obtained his amnesty in 1860 and returned to Hungary, being soon afterward appointed soloist to Emperor Franz Joseph. He then retired for some years.
In 1865 he made a brilliant tour through France, Germany, Belgium, and Holland. From 1871 to 1877 he was in Paris, whence two years later he proceeded to London and then to the United States (where he took up residence), Canada, and Mexico. A concert tour round the world was undertaken by him in 1886, in the course of which he visited Japan, China, Cochin-China, and the Cape of Good Hope.
He died during a concert he was giving in San Francisco in 1898, aged 70.[1]
Reményi made numerous transcriptions of piano pieces such as Chopin's waltzes, polonaises, and mazurkas, and pieces by Bach, Schubert, and others, all of which were published under the title of "Nouvelle École du Violon". His best original composition is his Violin Concerto.
en.wikipedia.org/wiki/Ede_Rem%C3%A9nyi
---
Tanulmányait szülővárosában kezdte, 9 évesen már hangversenyezett. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Josef Böhmnél. 20 éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába. Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira. 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is. 1854-ben egy ideig Londonban élt, itt Viktória királynő "udvari virtuóz" címmel tüntetett ki, valamint egyben a királynő hegedűsévé is kinevezték. 1855-ben távozott Amerikába, majd öt év után, 1860-ban amnesztiával hazatért.
Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. Az ország különböző városaiban adott hangversenyeket, több nagy jelentőségű alapítványt indított. 1870-ben a Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy István hangversenymesternek szerződtette. Azonban rövid időn belül otthagyta állását, mivel állandó jelleggel hangversenyeket szervezett és rendezett, Ázsiában és Ausztráliában is. Nagy áldozatot hozott a közművelődés terén is: kezdeményezte a gyűjtést a Petőfi-szoboralapra, melynek érdekében koncertkörutat szervezett, s ennek bevételét - mintegy 70 000 aranyforintot - a Petőfi-szobor, és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta. 1875-ben részt vett a budapesti Zeneakadémia megalapításában is. Feleségül vette Fáy Antal lányát, Fáy Gizellát. Külföldre mentek: először Párizsba, majd Londonba, végül 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen. Innen már csak koncertutakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben. A halál egyik san franciscó-i koncertjén, hegedülés közben érte.
Emődön zeneiskola viseli a nevét.
hu.wikipedia.org/wiki/Rem%C3%A9nyi_Ede
---
Reményi Ferenc: Reményi Ede hegedűművész életrajza
1828. január 17-én született Miskolcon a világjáró hegedűművész, Reményi Ede. A XIX. századi magyar zenekultúra utazó nagykövete volt. Ő kezdeményezte a nemzet lelkiismeretét megtestesítő Petőfi-szobor felállítását a pesti Duna-parton, amely - Jókai szavaival élve - „a legcsengőbb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült.”
Reményi a szabadságharcban előbb Klapka, majd Görgey oldalán vett részt. Bátyja, Reményi Antal jogot tanult Egerben és Pesten, és1846-ban szerzett ügyvédi oklevelet.
A szabadságharcban eleinte közhonvédként, végül századosként harcolt, a végsőkig kitartva Klapka tábornok mellett, Komárom várában. A vár átadása után hazája elhagyására kényszerült. Tizenkét évig élt idegenben, rövidebb ideig Angliában, majd az Egyesült Államokban. Több expedícióban, így 1853-ban a Mississippitől nyugatra eső, indiánlakta területek, majd a Panama-földszoros vidékének felderítésében vett részt (lásd Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, és Magyar Életrajzi Lexikon). Másik, ide kívánkozó példaként említjük, hogy honvédtisztjeink derekas külföldi helytállásáról tanúskodik a Reményi Antalhoz hasonló sorsra jutott Xantus János esete is, aki 1847-ben kapott ügyvédi oklevelet. A szabadságharcban hadnagyként vett részt, majd elfogták, Königgratz várába zárták, azután osztrák ezredbe sorozták, ahonnan az Egyesült Államokba szökött. Kezdetben Indiana államban, majd Texasban (1853), Kansasban (1855), Dél-Kaliforniában (1857) végzett térképészeti méréseket, és csak 1861-ben jöhetett vissza Magyarországra.
Az amnesztiának köszönhetően Reményi Ede 1860-ban, Antal 1861-ben tért haza. Antal ügyvédként dolgozott, majd Ede külföldi utazásai miatt 1872-től kezébe vette kezébe a Petőfi-szobor ügyét, és ő lett a szobor 1882. október 15-i leleplezése alkalmából kiadott Petőfi-emlékkönyv szerkesztője.
Reményi Antal fia, a nyelveket jól beszélő, tengerésztisztként a világot bejáró Reményi Ferenc ezredes (kiváló zongorista, Lajtha László barátja, egy jelentős Cervantes-tanulmány szerzője) 1926-ban, Reményi Ede születésének 100. évfordulójához közeledve, megírta a hegedűművész életrajzát, akiről szülővárosa 1928-ban nagyszabású ünnepségsorozattal emlékezett meg, de akkor a könyv kiadására nem volt lehetőség.
A kéziratot Reményi Ferenc fia, a jelenleg 90 éves Reményi Géza őrizte mostanáig. Neki köszönhető, hogy a 2008-as év küszöbén, Reményi Ede születésének 180. évfordulójához közeledve, a Petőfi-szobor fennállásának 125. évfordulóján, folytatásokban adhatjuk közre ezt az érdekes zenei dokumentumot, és azt lapunk olvasói ismerhetik meg elsőként.
Rakos Miklós
www.zene-kar.hu/tartalom/remenyi__ede__hegedumuvesz__elet...
---
GÁL JÓZSEF
REMÉNYI EDE SZOMBATHELYI KONCERTJEI
A társadalmi haladás szolgálatát a magyar művészet legjobbjai mindig alapvető kötelességüknek tartották. A XIX. században újjászülető nemzet küzdelmeinek külföldi megismertetésében a költők, írók mellett legtöbbet bizonyára a világszerte ismert magyar zeneművészek tették: Liszt a zongorával, Reményi Ede a hegedűvel. A költők társukat látták a zenészekben, s versben köszöntötték őket. Vörösmarty Mihály Lisztet ünnepelte Liszt Ferenczhez című (1840) versével, Arany Reményi Edét (1860), Illyés Gyula pedig évszázaddal később, a Rákosi-elnyomás éveiben Bartókot idézte (Bartók, 1955.)
1860-ban a tíz éves száműzetésből hazatérő Reményit 24 soros versben szólította meg Arany. A költemény – Reményinek (Emlékkönyvbe) – utolsó versszakát idézzük föl.
Most a reménynek egy hangját, Reményi,
Vidd el nyugatra zengő húrodon:
Hirdesse szózatos fád a világnak,
Hogy újra érez, újra él e hon.
És élni fog, – menny, föld minden hatalma
Zúduljon bár fel, – mert élni akar:
Öngyilkolásra hogy többé fajulna,
Sokkal önérzőbb a magyar.
www.vasiszemle.t-online.hu/2011/02/gal.htm
---
Vasárnapi Újság 1856. november 23-án (47. szám.)
Reményi Ede
epa.oszk.hu/00000/00030/00143/
epa.oszk.hu/00000/00030/00143/pdf/VU-1856_03_47_11_23.pdf
---
Reményi Ede hegedűművész
Keszi Imre: Muzsikáló városok - Pest-Buda.
Zeneműkiadó, Budapest, 1973, 6. képoldal, jobb alsó kép.
mek.niif.hu/01900/01903/html/index1168.html
---
Lestyán Sándor: Repülj fecském - regény, Bp., 1942.
Zsigray Julianna: Tékozló élet - Reményi Ede életregénye, Bp., 1963.
***
Fényképészek / Photographers
WAGNER és HERMAN
FÉNYKÉPE
Műterem városkör
429 Sz.
KŐSZEGEN
Reményi Ede hegedűművész - Eduard Remenyi virtuoso violinist - No.1 cdv - Sopron-környéki album - Sopron region album - Hungary - Europe
Reményi Ede
(eredeti nevén Hoffmann Ede)
Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.
zeneszerző, hegedűművész.
Ede Reményi or Eduard Reményi
(Hungarian name order: Reményi Ede)
(January 17, 1828 – May 15, 1898)
was a Hungarian violinist and composer.
Reményi was born in Miskolc, Hungary, as Eduard Hoffmann. He studied under Joseph Böhm at the Vienna Conservatory from 1842 to 1845. Banished from Austria for participation in the Hungarian Revolution of 1848, he went to Germany, where he befriended the 15-year-old Johannes Brahms and introduced him to Hungarian music. Pursued by German authorities, he fled to the United States, where for four years he led the life of an itinerant player. He returned to Europe in 1852, toured with Brahms in 1853, and then sojourned for a time at Weimar, where he received the benefit of Franz Liszt's instruction and friendship. In 1854 he became solo violinist to Britain's Queen Victoria. He obtained his amnesty in 1860 and returned to Hungary, being soon afterward appointed soloist to Emperor Franz Joseph. He then retired for some years.
In 1865 he made a brilliant tour through France, Germany, Belgium, and Holland. From 1871 to 1877 he was in Paris, whence two years later he proceeded to London and then to the United States (where he took up residence), Canada, and Mexico. A concert tour round the world was undertaken by him in 1886, in the course of which he visited Japan, China, Cochin-China, and the Cape of Good Hope.
He died during a concert he was giving in San Francisco in 1898, aged 70.[1]
Reményi made numerous transcriptions of piano pieces such as Chopin's waltzes, polonaises, and mazurkas, and pieces by Bach, Schubert, and others, all of which were published under the title of "Nouvelle École du Violon". His best original composition is his Violin Concerto.
en.wikipedia.org/wiki/Ede_Rem%C3%A9nyi
---
Tanulmányait szülővárosában kezdte, 9 évesen már hangversenyezett. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Josef Böhmnél. 20 éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába. Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira. 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is. 1854-ben egy ideig Londonban élt, itt Viktória királynő "udvari virtuóz" címmel tüntetett ki, valamint egyben a királynő hegedűsévé is kinevezték. 1855-ben távozott Amerikába, majd öt év után, 1860-ban amnesztiával hazatért.
Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. Az ország különböző városaiban adott hangversenyeket, több nagy jelentőségű alapítványt indított. 1870-ben a Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy István hangversenymesternek szerződtette. Azonban rövid időn belül otthagyta állását, mivel állandó jelleggel hangversenyeket szervezett és rendezett, Ázsiában és Ausztráliában is. Nagy áldozatot hozott a közművelődés terén is: kezdeményezte a gyűjtést a Petőfi-szoboralapra, melynek érdekében koncertkörutat szervezett, s ennek bevételét - mintegy 70 000 aranyforintot - a Petőfi-szobor, és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta. 1875-ben részt vett a budapesti Zeneakadémia megalapításában is. Feleségül vette Fáy Antal lányát, Fáy Gizellát. Külföldre mentek: először Párizsba, majd Londonba, végül 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen. Innen már csak koncertutakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben. A halál egyik san franciscó-i koncertjén, hegedülés közben érte.
Emődön zeneiskola viseli a nevét.
hu.wikipedia.org/wiki/Rem%C3%A9nyi_Ede
---
Reményi Ferenc: Reményi Ede hegedűművész életrajza
1828. január 17-én született Miskolcon a világjáró hegedűművész, Reményi Ede. A XIX. századi magyar zenekultúra utazó nagykövete volt. Ő kezdeményezte a nemzet lelkiismeretét megtestesítő Petőfi-szobor felállítását a pesti Duna-parton, amely - Jókai szavaival élve - „a legcsengőbb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült.”
Reményi a szabadságharcban előbb Klapka, majd Görgey oldalán vett részt. Bátyja, Reményi Antal jogot tanult Egerben és Pesten, és1846-ban szerzett ügyvédi oklevelet.
A szabadságharcban eleinte közhonvédként, végül századosként harcolt, a végsőkig kitartva Klapka tábornok mellett, Komárom várában. A vár átadása után hazája elhagyására kényszerült. Tizenkét évig élt idegenben, rövidebb ideig Angliában, majd az Egyesült Államokban. Több expedícióban, így 1853-ban a Mississippitől nyugatra eső, indiánlakta területek, majd a Panama-földszoros vidékének felderítésében vett részt (lásd Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, és Magyar Életrajzi Lexikon). Másik, ide kívánkozó példaként említjük, hogy honvédtisztjeink derekas külföldi helytállásáról tanúskodik a Reményi Antalhoz hasonló sorsra jutott Xantus János esete is, aki 1847-ben kapott ügyvédi oklevelet. A szabadságharcban hadnagyként vett részt, majd elfogták, Königgratz várába zárták, azután osztrák ezredbe sorozták, ahonnan az Egyesült Államokba szökött. Kezdetben Indiana államban, majd Texasban (1853), Kansasban (1855), Dél-Kaliforniában (1857) végzett térképészeti méréseket, és csak 1861-ben jöhetett vissza Magyarországra.
Az amnesztiának köszönhetően Reményi Ede 1860-ban, Antal 1861-ben tért haza. Antal ügyvédként dolgozott, majd Ede külföldi utazásai miatt 1872-től kezébe vette kezébe a Petőfi-szobor ügyét, és ő lett a szobor 1882. október 15-i leleplezése alkalmából kiadott Petőfi-emlékkönyv szerkesztője.
Reményi Antal fia, a nyelveket jól beszélő, tengerésztisztként a világot bejáró Reményi Ferenc ezredes (kiváló zongorista, Lajtha László barátja, egy jelentős Cervantes-tanulmány szerzője) 1926-ban, Reményi Ede születésének 100. évfordulójához közeledve, megírta a hegedűművész életrajzát, akiről szülővárosa 1928-ban nagyszabású ünnepségsorozattal emlékezett meg, de akkor a könyv kiadására nem volt lehetőség.
A kéziratot Reményi Ferenc fia, a jelenleg 90 éves Reményi Géza őrizte mostanáig. Neki köszönhető, hogy a 2008-as év küszöbén, Reményi Ede születésének 180. évfordulójához közeledve, a Petőfi-szobor fennállásának 125. évfordulóján, folytatásokban adhatjuk közre ezt az érdekes zenei dokumentumot, és azt lapunk olvasói ismerhetik meg elsőként.
Rakos Miklós
www.zene-kar.hu/tartalom/remenyi__ede__hegedumuvesz__elet...
---
GÁL JÓZSEF
REMÉNYI EDE SZOMBATHELYI KONCERTJEI
A társadalmi haladás szolgálatát a magyar művészet legjobbjai mindig alapvető kötelességüknek tartották. A XIX. században újjászülető nemzet küzdelmeinek külföldi megismertetésében a költők, írók mellett legtöbbet bizonyára a világszerte ismert magyar zeneművészek tették: Liszt a zongorával, Reményi Ede a hegedűvel. A költők társukat látták a zenészekben, s versben köszöntötték őket. Vörösmarty Mihály Lisztet ünnepelte Liszt Ferenczhez című (1840) versével, Arany Reményi Edét (1860), Illyés Gyula pedig évszázaddal később, a Rákosi-elnyomás éveiben Bartókot idézte (Bartók, 1955.)
1860-ban a tíz éves száműzetésből hazatérő Reményit 24 soros versben szólította meg Arany. A költemény – Reményinek (Emlékkönyvbe) – utolsó versszakát idézzük föl.
Most a reménynek egy hangját, Reményi,
Vidd el nyugatra zengő húrodon:
Hirdesse szózatos fád a világnak,
Hogy újra érez, újra él e hon.
És élni fog, – menny, föld minden hatalma
Zúduljon bár fel, – mert élni akar:
Öngyilkolásra hogy többé fajulna,
Sokkal önérzőbb a magyar.
www.vasiszemle.t-online.hu/2011/02/gal.htm
---
Vasárnapi Újság 1856. november 23-án (47. szám.)
Reményi Ede
epa.oszk.hu/00000/00030/00143/
epa.oszk.hu/00000/00030/00143/pdf/VU-1856_03_47_11_23.pdf
---
Reményi Ede hegedűművész
Keszi Imre: Muzsikáló városok - Pest-Buda.
Zeneműkiadó, Budapest, 1973, 6. képoldal, jobb alsó kép.
mek.niif.hu/01900/01903/html/index1168.html
---
Lestyán Sándor: Repülj fecském - regény, Bp., 1942.
Zsigray Julianna: Tékozló élet - Reményi Ede életregénye, Bp., 1963.
***
Fényképészek / Photographers
WAGNER és HERMAN
FÉNYKÉPE
Műterem városkör
429 Sz.
KŐSZEGEN