fotobarat2
Csengery Antal - BA album 01
Csengery Antal
(Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.)
politikus, közgazdász, publicista,
a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke,
a magyar földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő.
Bővebben pl.:
hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Antal
Csengery Antal társaságai
________________
SAMU NAGY DÁNIEL
"Az 1860-as évek végén az irodalmi élet berkeiben létezett olyan vélemény, mely szerint az írói karrier Csengery szalonjából indul ki: aki vinni akarta valamire, annak iparkodnia kellett, hogy bejusson oda. Csengerynek nemcsak a kultúra területén volt nagy befolyása, de az egyik legnagyobb tekintély volt a Deák-pártban is.
/Csengery Antal, Schrecker Ignác felvétele/ [!az eredeti cikkben itt van fotó is!]
Egyszerre volt országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1871-től alelnöke, a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója, s a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, hogy a számos egyéb megbízatása mellett csak a legjelentősebbeket említsük. Keze a bankügyektől a könyvkiadáson át egészen az egyházi kinevezésekig mindenhova elért. Miként tett szert ekkora befolyásra? Milyen barátokat választott magának és milyen társaságok tudhatták tagjaik között? Milyen egyéniség volt Csengery, s mi motiválta a társasági életben való részvételét? Az alábbiakban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Reformkor: diáktársaságok, centralisták, teaestélyek
Csengery Antal 1822-ben született Nagyváradon, s ott is nőtt fel. Családját édesapja, a tekintélyes és Bihar-szerte közismert ügyvéd, valamint bátyja, Imre jelentették. Házuk nyitva állt a környék, sőt az ország szabadelvű férfiai előtt, így megfordult náluk többek között Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc is.[1] Apja liberális gondolkodása és vendégszeretete mintául szolgált számára.
Mivel a családban hagyomány volt a jogászi pálya, Csengery a nagyváradi jogakadémia növendéke lett. A szülői ház légköre magától értetődővé tette a politika iránti fokozott érdeklődését, ezért a tanintézmény hiába igyekezett távol tartani a közélet fórumaitól (nemcsak a megyegyűlésre, de színházba, nyilvános táncmulatságokba, kocsmába, kávéházba is tilos volt járni), megszegte a szabályokat, belevetette magát Nagyvárad pezsgő politikai, szellemi életébe, s kamaszos büszkeséggel vállalta az ezzel járó következményeket is. Diáktársaival olvasóegyletet alapítottak, s a tiltás ellenére Wesselényi Miklós és Deák Ferenc kormányellenes beszédeiből idéztek. Barátjával, Irinyi Józseffel a megyegyűlésekre is eljártak, hogy szónoklatokat hallgassanak.[2] Viselkedésének meglett a következménye: kicsapták az iskolából, s tanulmányait csak a jóval toleránsabb debreceni református jogakadémián fejezhette be.[3]
Debrecenben 1840 őszén valósággal hősként fogadták diáktársai: "hírének" és "ellenzéki múltjának" köszönhetően hamar az ottani diáktársaság elnökévé választották, s ebbéli tisztségében (havonta választottak maguk közül tisztségviselőket) szinte minden hónapban megerősítették..."
Budapesti Negyed 46. (2004/4)
epa.oszk.hu/00000/00003/00033/samu.html
Simonyi Fényírdájából Pest, Váczi utc 1.sz.
1860-as évek eleje
verzó üres
a karton nagyon /szokatlanul/ vékony és érdekes az ovális kivágás a vékony keret ellenére!?... és eléggé viharvert, ahhoz képest, hogy albumban talált kép
Simonyi Antal (1821 Kecskemét - 1892 Budapest)
festőként kezdte pályafutását, de igazán a fotográfiában találta meg önmagát. Utazásai alatt (Bécs, Velence, Firenze, Róma után Párizs következett) a festészet mellett a fényképezést kezdte tanulmányozni. 1847-ben hazatérve, figyelmét továbbra is lekötötte az új ábrázolási, képalkotási mód. A szabadságharc alatti tevékenységét nem ismerjük, de következtetni lehet rá, ugyanis 1851-ben letartóztatták a szocialista tanok magyarországi terjesztése miatt. 1852 végén szabadult a börtönből, s ezután intenzíven foglalkozott a fényképezéssel. Munkáival már 1855-ben szerepelt a Párizsi Világkiállításon, és pillanatfelvételi találmánya alkalmazásával készült képeiért elsőrendű aranyérmet kapott. Párizsból hazatérve 1856 tavaszán műtermet nyitott a Váci utca 1-ben. Továbbra is foglalkozott a fényképezés elméleti kérdéseivel, de ugyanakkor ő lett az egyik legdivatosabb, legtöbbet foglalkoztatott fényképész. 1871-ben Simonyi Antalt választották meg az egyébként tiszavirág életű Magyar Fényképészek Egylete elnökének. Karrierje 1883-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe jutatták.
www.mafosz.hu/Fototortenet/NEGYVENNYOLCASOK.doc
www.fotomuzeum.hu/index.php?m=3&m_kiadv=3&id=52&a...
www.fotomuzeum.hu/?m=3&m_kiadv=1&id=38&PHPSES...
Simonyi képeim:
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3606899053/
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3614132834/
Simonyi hírdetése:
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3610157111/
Gabi csodás szetje:
www.flickr.com/photos/23912178@N08/sets/72157606593921456/
"Antal Simonyi was the first Hungarian photographer to leave a lasting oeuvre behind, who scored international success and who was equally gifted as a painter, a writer, a journalist and a politician.
Simonyi is the most.renowned photographer of portraits between 1850 and 1870. In his studio nearly everybody turned up who counted at that time."
Csengery Antal - BA album 01
Csengery Antal
(Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.)
politikus, közgazdász, publicista,
a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke,
a magyar földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő.
Bővebben pl.:
hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Antal
Csengery Antal társaságai
________________
SAMU NAGY DÁNIEL
"Az 1860-as évek végén az irodalmi élet berkeiben létezett olyan vélemény, mely szerint az írói karrier Csengery szalonjából indul ki: aki vinni akarta valamire, annak iparkodnia kellett, hogy bejusson oda. Csengerynek nemcsak a kultúra területén volt nagy befolyása, de az egyik legnagyobb tekintély volt a Deák-pártban is.
/Csengery Antal, Schrecker Ignác felvétele/ [!az eredeti cikkben itt van fotó is!]
Egyszerre volt országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1871-től alelnöke, a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója, s a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, hogy a számos egyéb megbízatása mellett csak a legjelentősebbeket említsük. Keze a bankügyektől a könyvkiadáson át egészen az egyházi kinevezésekig mindenhova elért. Miként tett szert ekkora befolyásra? Milyen barátokat választott magának és milyen társaságok tudhatták tagjaik között? Milyen egyéniség volt Csengery, s mi motiválta a társasági életben való részvételét? Az alábbiakban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Reformkor: diáktársaságok, centralisták, teaestélyek
Csengery Antal 1822-ben született Nagyváradon, s ott is nőtt fel. Családját édesapja, a tekintélyes és Bihar-szerte közismert ügyvéd, valamint bátyja, Imre jelentették. Házuk nyitva állt a környék, sőt az ország szabadelvű férfiai előtt, így megfordult náluk többek között Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc is.[1] Apja liberális gondolkodása és vendégszeretete mintául szolgált számára.
Mivel a családban hagyomány volt a jogászi pálya, Csengery a nagyváradi jogakadémia növendéke lett. A szülői ház légköre magától értetődővé tette a politika iránti fokozott érdeklődését, ezért a tanintézmény hiába igyekezett távol tartani a közélet fórumaitól (nemcsak a megyegyűlésre, de színházba, nyilvános táncmulatságokba, kocsmába, kávéházba is tilos volt járni), megszegte a szabályokat, belevetette magát Nagyvárad pezsgő politikai, szellemi életébe, s kamaszos büszkeséggel vállalta az ezzel járó következményeket is. Diáktársaival olvasóegyletet alapítottak, s a tiltás ellenére Wesselényi Miklós és Deák Ferenc kormányellenes beszédeiből idéztek. Barátjával, Irinyi Józseffel a megyegyűlésekre is eljártak, hogy szónoklatokat hallgassanak.[2] Viselkedésének meglett a következménye: kicsapták az iskolából, s tanulmányait csak a jóval toleránsabb debreceni református jogakadémián fejezhette be.[3]
Debrecenben 1840 őszén valósággal hősként fogadták diáktársai: "hírének" és "ellenzéki múltjának" köszönhetően hamar az ottani diáktársaság elnökévé választották, s ebbéli tisztségében (havonta választottak maguk közül tisztségviselőket) szinte minden hónapban megerősítették..."
Budapesti Negyed 46. (2004/4)
epa.oszk.hu/00000/00003/00033/samu.html
Simonyi Fényírdájából Pest, Váczi utc 1.sz.
1860-as évek eleje
verzó üres
a karton nagyon /szokatlanul/ vékony és érdekes az ovális kivágás a vékony keret ellenére!?... és eléggé viharvert, ahhoz képest, hogy albumban talált kép
Simonyi Antal (1821 Kecskemét - 1892 Budapest)
festőként kezdte pályafutását, de igazán a fotográfiában találta meg önmagát. Utazásai alatt (Bécs, Velence, Firenze, Róma után Párizs következett) a festészet mellett a fényképezést kezdte tanulmányozni. 1847-ben hazatérve, figyelmét továbbra is lekötötte az új ábrázolási, képalkotási mód. A szabadságharc alatti tevékenységét nem ismerjük, de következtetni lehet rá, ugyanis 1851-ben letartóztatták a szocialista tanok magyarországi terjesztése miatt. 1852 végén szabadult a börtönből, s ezután intenzíven foglalkozott a fényképezéssel. Munkáival már 1855-ben szerepelt a Párizsi Világkiállításon, és pillanatfelvételi találmánya alkalmazásával készült képeiért elsőrendű aranyérmet kapott. Párizsból hazatérve 1856 tavaszán műtermet nyitott a Váci utca 1-ben. Továbbra is foglalkozott a fényképezés elméleti kérdéseivel, de ugyanakkor ő lett az egyik legdivatosabb, legtöbbet foglalkoztatott fényképész. 1871-ben Simonyi Antalt választották meg az egyébként tiszavirág életű Magyar Fényképészek Egylete elnökének. Karrierje 1883-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe jutatták.
www.mafosz.hu/Fototortenet/NEGYVENNYOLCASOK.doc
www.fotomuzeum.hu/index.php?m=3&m_kiadv=3&id=52&a...
www.fotomuzeum.hu/?m=3&m_kiadv=1&id=38&PHPSES...
Simonyi képeim:
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3606899053/
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3614132834/
Simonyi hírdetése:
www.flickr.com/photos/37904650@N07/3610157111/
Gabi csodás szetje:
www.flickr.com/photos/23912178@N08/sets/72157606593921456/
"Antal Simonyi was the first Hungarian photographer to leave a lasting oeuvre behind, who scored international success and who was equally gifted as a painter, a writer, a journalist and a politician.
Simonyi is the most.renowned photographer of portraits between 1850 and 1870. In his studio nearly everybody turned up who counted at that time."