polacsek.gergo
Neowise üstökös a Hármashatár-hegyről
2020 nyarán ritka égi jelenséget lehetett egy bő hónapig látni a hajnali égen.
C/2020 F3 vagy NEOWISE üstökös, egy hosszú periódusú szabad szemes üstökös volt, mely közel parabolikus pályán kering. 2020.március 27-én fedezték fel a NASA NEOWISE (Near Earth Objects-Wide-field Infrared Survey Exploler) programjának keretében.
Július elején az üstökös látható volt a reggeli égen, közvetlenül az északkeleti horizont felett és Capella alatt. A Földről nézve az üstökös kevesebb mint 20 fokra volt a Naptól 2020. június 11. és július 9 között. 2020. június 10-én az üstökös elveszett a Nap koronájában, a látszólagos fényessége 7 magnitúdó volt, ekkor 0,7 csillagászati egység (100 millió km) távolságra volt a Naptól és 1,6 csillagászati egység (240 millió km) távolságra a Földtől. Amikor az üstökös 2020. június 22-én belépett az SOHO űrszonda LASCO C3 műszerének látómezőjébe, az üstökös körülbelül 3 magnitúdó fényességűre erősödött, ekkor 0,4 csillagászati egység (60 millió km; 37 millió mérföld) távolságra volt a Naptól és 1,4 csillagászati egység (210 millió km) távolságra a Földtől.
Július elejére a NEOWISE üstökös fényessége 1 magnitúdóra erősödött , messze meghaladva a 2020-ban érdekesnek remélt korábbi üstökösök, a C/2020 F8 (SWAN) és a C/2019 Y4 (ATLAS) fényerejét. Júliusra egy ioncsóvája is kialakult. Az első csóva kék színű, és a magtól majdnem 70 °-os szöget zárt be. A csóvában piros elválasztás is volt, amelyet nagy mennyiségű nátrium okozott, és majdnem 1 ° fokra elnyúlt a központi ioncsóvától. A fő porcsóva enyhén arany színű, hasonló, mint a Hale–Bopp üstökös csóvája. Ez a kombináció hasonlít a C/2011 L4 (PANSTARRS) üstökösére. Az üstökös fényesebb, mint a C/2011 L4 (PANSTARRS), de nem olyan fényes, mint Hale–Bopp volt 1997-ben. A Brit Csillagászati Egyesület adatai szerint az üstökös június elején körülbelül 8-as magnitúdóról −2-re fényesedett július elejére. Ez fényesebbé tenné, mint amilyen a Hale–Bopp volt. Mivel azonban nagyon közel volt a Naphoz, 0 vagy +1 magnitúdó fényességre számítottak, és csak néhány napig maradt ilyen fényes. A perihélium után az üstökös kezdett halványulni, a mag aktivitása július közepe után enyhült, zöld gázkómája egy ideig jól látható volt távcsővel, szabad szemmel pedig mint egy zöld "csillag".
Neowise üstökös a Hármashatár-hegyről
2020 nyarán ritka égi jelenséget lehetett egy bő hónapig látni a hajnali égen.
C/2020 F3 vagy NEOWISE üstökös, egy hosszú periódusú szabad szemes üstökös volt, mely közel parabolikus pályán kering. 2020.március 27-én fedezték fel a NASA NEOWISE (Near Earth Objects-Wide-field Infrared Survey Exploler) programjának keretében.
Július elején az üstökös látható volt a reggeli égen, közvetlenül az északkeleti horizont felett és Capella alatt. A Földről nézve az üstökös kevesebb mint 20 fokra volt a Naptól 2020. június 11. és július 9 között. 2020. június 10-én az üstökös elveszett a Nap koronájában, a látszólagos fényessége 7 magnitúdó volt, ekkor 0,7 csillagászati egység (100 millió km) távolságra volt a Naptól és 1,6 csillagászati egység (240 millió km) távolságra a Földtől. Amikor az üstökös 2020. június 22-én belépett az SOHO űrszonda LASCO C3 műszerének látómezőjébe, az üstökös körülbelül 3 magnitúdó fényességűre erősödött, ekkor 0,4 csillagászati egység (60 millió km; 37 millió mérföld) távolságra volt a Naptól és 1,4 csillagászati egység (210 millió km) távolságra a Földtől.
Július elejére a NEOWISE üstökös fényessége 1 magnitúdóra erősödött , messze meghaladva a 2020-ban érdekesnek remélt korábbi üstökösök, a C/2020 F8 (SWAN) és a C/2019 Y4 (ATLAS) fényerejét. Júliusra egy ioncsóvája is kialakult. Az első csóva kék színű, és a magtól majdnem 70 °-os szöget zárt be. A csóvában piros elválasztás is volt, amelyet nagy mennyiségű nátrium okozott, és majdnem 1 ° fokra elnyúlt a központi ioncsóvától. A fő porcsóva enyhén arany színű, hasonló, mint a Hale–Bopp üstökös csóvája. Ez a kombináció hasonlít a C/2011 L4 (PANSTARRS) üstökösére. Az üstökös fényesebb, mint a C/2011 L4 (PANSTARRS), de nem olyan fényes, mint Hale–Bopp volt 1997-ben. A Brit Csillagászati Egyesület adatai szerint az üstökös június elején körülbelül 8-as magnitúdóról −2-re fényesedett július elejére. Ez fényesebbé tenné, mint amilyen a Hale–Bopp volt. Mivel azonban nagyon közel volt a Naphoz, 0 vagy +1 magnitúdó fényességre számítottak, és csak néhány napig maradt ilyen fényes. A perihélium után az üstökös kezdett halványulni, a mag aktivitása július közepe után enyhült, zöld gázkómája egy ideig jól látható volt távcsővel, szabad szemmel pedig mint egy zöld "csillag".