1: felvonulás 2013 (parade 2013)
A Busójárás (horvátul: Poklade) Magyarország Szerbiával szomszédos déli határvidékén élő horvát katolikus népcsoportnak, a sokácoknak a XVIII. század vége óta élő hagyománya, amely eredetileg a XVII. századi török kiűzéshez kapcsolódik, és ezzel egyben később a télből a tavaszba fordulás, a téltemetés és tavaszköszöntés ünnepét is jelenti. A busójárást ezért is tartják minden évben farsangvasárnaptól hamvazószerdáig, mert ez az időszak a tél és a tavasz fordulójára esik. Az ünnepség első írásos megemlítése egy 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott, magyar vereséggel zárult I. mohácsi csata (mohácsi vész) közel 200 évre drasztikus időszakot jelentett Magyarország történelmében. Ekkortól kezdve Magyarország egyes területei 150, más részek pedig 200 évig török uralom alá kerültek, állandó hadszíntérré váltak, a békeidőkben is rendszeresek voltak a török seregek általi portyázások. Azonban az országnak volt egy olyan része, amelyet a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt az akkoriban egy igen mocsaras vidék, a Mohács-sziget, ahová a sokácok rejtőzködtek el az általuk jól ismert rejtekutakon a törökök zaklatásai elől. 1687-ben egy hajnalon a sokácok megelégelve a török rabigát fogták magukat, és csónakjaikon átvezetek a Dunán Mohácsra kiűzni a törököt. Előtte a Kecske Pánt (az ősi Árkádiában született erdei démon, a pásztorok istene, akinek kecske lába, szőrös emberi teste, görbe orra, szakálla és két szarva volt) utánzó különféle ijesztő álarcokat faragtak maguknak fűzfából, melyeket állatvérrel festettek meg. Kifordították birkabundáikat, fehér vászongatyájukat kitömték, hogy erősebbnek látszanak, emellett hatalmas buzogányokat, kardokat és vellákat vettek magukhoz. A leghatásosabbnak a marhakolompok és a kereplők zaja bizonyult. Ezeket az ijesztő figurákat látva a törökök ijedtükben fejvesztve kirohantak Mohácsról, azt hitték, hogy az ördögök jönnek ellenük. Végül 1687. augusztus 12-én a Harsányi hegyoldal melletti síkságon a II. Mohácsi csatának nevezett ütközetben sorsdöntő vereséget szenvedett a hazánkból fokozatosan kiszoruló török sereg. Ebben a csatában a szövetséges erők soraiban jelentős számban magyar huszárok és magyar gyalogosok vettek részt. Ezt követően, 10 évvel később kezdődött meg a sokácság nagyarányú betelepítése a déli határvidékre.
A busójárás legnagyobb napját a farsangvasárnap jelenti, amelynek keretében a jelmezeikbe öltözött busók, jankelék, boszorkánynak és sokác népviseletbe öltözött lányok-asszonyok, valamit egyéb maskarások a Koló téren gyülekeznek a juhászkürt hangjára. Majd ezt követően a város utcáin kolomp és kereplő zajok közepette végigvonulnak, a város főterén, a Széchenyi téren lyukadnak ki, ahol hatalmas farsangi mulatság veszi kezdetét: egész nap a koló zenére ropják a táncot, dévajkodnak az emberekkel. A délutáni órákban az „eltemetett telet” jelképező koporsót szekéren a Duna partra viszik, és csónakon a folyó másik oldalára úsztatják át, ezzel szimbolizálva azt, hogy véget ért a tél, el van temetve, már a tavasz jön. Ugyancsak a téltemetés és tavaszköszöntés szimbóluma, hogy vidám mulatságok közepette sötétedéskor meggyújtják a Széchenyi téren felállított máglyát, melynek tetejében a telet jelképező szalmabáb áll. A koporsó átúsztatást és máglyagyújtást húshagyókedden is megismétlik, és ezzel beköszönt a tavasz.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busó mellett a jankele, aminek általában a gyerekek öltöznek be. A jankelék jelmeze rongyokból áll, és van náluk egy ugyancsak rongyokkal kitömött zsák is, de többször előfordul, hogy ez a zsák rongyok helyett liszttel vagy korommal van teletöltve, és ezzel ütögetik-kergetik a lányokat. A régi időkben a zsák keményebb tárgyakkal, pl. téglával, kővel, stb. volt kitömve, és a haragosaikat ütlegelték vele. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy Jankele Grün nevű zsidó kereskedő zsákokból árult használt ruhákat. A gyerekek sokat csúfolták az árust, aki haragosan hozzájuk vágta a zsákját.
Mára már az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de a látványosság és télvégi mulatozás szempontjából még mindig kimagasló jelentőségű. A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig az ünnep hungarikumnak számít. A busójárás az 1930-as években került először a város utcáira turisztikai látványosságként, azelőtt csak a sokácok által lakott városrészen belül zajlott: A busók kisebb csapatokba verődve járták a falu utcáit, az ismerősök házához érve megszólaltatták a kürtöt, és buzogányaikat előkapva alaposan megdöngették a kaput, hogy bebocsátást nyerjenek. Amint a ház népe kinyitotta a kaput, éktelen kerepelésbe és kolompolásba fogtak, „poklade” kiáltásokkal jókívánságaikat fejezték ki, egyben jelezték, hogy itt a tavasz. A busók a lakóházat és épületeit is körbejárták, buzogányukkal megütögették a ház sarkát, ezzel biztosítva annak tartósságát. Cserében a háziak étellel és itallal vendégelték meg a busókat.
Bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
csodasmagyarorszag.hu/cikkek/busojaras
The „Buso-walking” (in Croatian: Poklade) is a long-standing tradition of the Sokaks, the Croatian Catholic group living in the southern border of Hungary, adjacent to Serbia, since the end of the 18th century. This carnival celebration was originally associated with the 17th-century Turkish expulsion, and at the same time later celebrated the turning of winter from spring to winter funeral and greeting. The buso-walking is therefore held every year from Carnival Sunday to Ash Wednesday, as this period falls at the turn of winter and spring. The first written mention of the carnival is preserved in a 1783 record of church visits. The first battle of Mohács (the Mohács disaster) which took place on August 29, 1526 and ended in Hungarian defeat, marked a drastic period in the history of Hungary for almost 200 years. From then on, some areas of Hungary came under Turkish rule for 150 years and other parts for 200 years, becoming a permanent battlefield, and raids by Turkish armies were regular even in peacetime. However, there was a part of the country that the Turks could never occupy. It was a very swampy country at that time, the island of Mohács, where the Sokaks hid in the well-known hideouts from the harassment of the Turks. At one dawn in 1867, the Sokaks satisfied the Turkish rabbi, so they captured themselves and sailed their boats to the Danube at Mohács to expel the Turks. In front of them, various scary masks imitating the Goat Pan were craved out of willow wood, painted with animal blood. (The Goat Pan is a forest demon, who born in ancient Arcadia, the god of shepherds, who has a goat’s leg, a hairy human body, a crooked nose, a beard and two horns.) They also turned their sheepskins upside down, stuffing their white linen fleece to make them look stronger. They also held in their hands huge maces, swords, and bells. The noise of cattle bumps and clapper proved to be the most effective. Seeing these scary figures, the Turks fled Mohács headlong believing that the devils were coming against them. Finally, on August 12, 1867, on the plain near the Harsány hillside, the Turkish army, which was gradually displaced from Hungary, suffered a fateful defeat in the battle called the Second Battle of Mohács. A significant number of Hungarian hussars and Hungarian infantry took part in the battle of the Allied forces in this battle. Subsequently, 10 years later, the large-scale resettlement of the Sokaks on the southern border began.
The biggest day of the Buso-walking is Carnival Sunday, during which busos dressed in costumes, jankeles, girls-women dressed witches and Sokac national costume, and other masquerades gather in Kolo Square for the sound of a shepherd’s horn. Then they march through the streets of the city amid cowbell and clapper noises. They arrive at the main square of the city, Szechenyi Square, where a huge carnival party takes place: they crunch the dance all the day to the music of the kolo, they dally with people. In the afternoon, a coffin symbolizing the „buried winter” is carried in a chariot to the banks of the Danube and floated across the river, symbolizing that winter is over, buried, spring is already coming. It is also a symbol of the winter funeral and spring greeting that, in the midst of merry amusements, the bonfire set up in Szechenyi Square is lit at dusk, with a straw puppet on top of it. The coffin sweep and bonfire will also be repeated on Meat Shrove Tuesday, bringing spring to a close.
Another costume of the buso-walking in Mohács, besides the buso is the jankele, which is usually dressed by children. The costume of the jankeles consists of rags, and they also have a bag stuffed with rags. But more than once, this bag is filled with flour or coffin instead of rags, kocking and chasing girls. In the old days, a bag with harder objects, e.g. it was filled with brick or stones, and their anger was beaten with it. The origins of jankele date back to the 1890s, when a Jewish merchant named Jankele Grün sold used clothes from bags. The kids teased the salesman a lot, so he cut his sack to them.
Today, the folk customs that have been diverted to the bed of tourism have lost much of their original traditions, but they are still of outstanding importance in terms of attractions and end-of-winter fun. The the buso-walking in Mohács was added by the UNESCO to the representative list of the intangible heritage in Abu-Dhabi the capital of the United Arab Emirates, in September 2009, and since 2012 the holiday has been a Hungaricum. The buso-walking first took to the streets of the city in the 1930s as a tourist attraction, before that it took place only within the part of the city inhabited by Sokaks: The busos walked through the streets of the village in small groups, sounded the horn when they reached the house of acquaintances, and grabbed their maches and knocked on the gate thoroughly to gain admission. As soon as the people of the house opened the gate, they began to cowling and clapper, expressing their good wishes with „poklade” cries, signaling that spring was here. The busos also went around the house and its buildings, tapping the corners of the house with their mace, thus ensuring its durability. In return, the hosts fed the busos with food and drink.
More:
en.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
www.europeana.eu/hu/blog/buso-walking-of-mohacs-the-hunga...
1: felvonulás 2013 (parade 2013)
A Busójárás (horvátul: Poklade) Magyarország Szerbiával szomszédos déli határvidékén élő horvát katolikus népcsoportnak, a sokácoknak a XVIII. század vége óta élő hagyománya, amely eredetileg a XVII. századi török kiűzéshez kapcsolódik, és ezzel egyben később a télből a tavaszba fordulás, a téltemetés és tavaszköszöntés ünnepét is jelenti. A busójárást ezért is tartják minden évben farsangvasárnaptól hamvazószerdáig, mert ez az időszak a tél és a tavasz fordulójára esik. Az ünnepség első írásos megemlítése egy 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott, magyar vereséggel zárult I. mohácsi csata (mohácsi vész) közel 200 évre drasztikus időszakot jelentett Magyarország történelmében. Ekkortól kezdve Magyarország egyes területei 150, más részek pedig 200 évig török uralom alá kerültek, állandó hadszíntérré váltak, a békeidőkben is rendszeresek voltak a török seregek általi portyázások. Azonban az országnak volt egy olyan része, amelyet a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt az akkoriban egy igen mocsaras vidék, a Mohács-sziget, ahová a sokácok rejtőzködtek el az általuk jól ismert rejtekutakon a törökök zaklatásai elől. 1687-ben egy hajnalon a sokácok megelégelve a török rabigát fogták magukat, és csónakjaikon átvezetek a Dunán Mohácsra kiűzni a törököt. Előtte a Kecske Pánt (az ősi Árkádiában született erdei démon, a pásztorok istene, akinek kecske lába, szőrös emberi teste, görbe orra, szakálla és két szarva volt) utánzó különféle ijesztő álarcokat faragtak maguknak fűzfából, melyeket állatvérrel festettek meg. Kifordították birkabundáikat, fehér vászongatyájukat kitömték, hogy erősebbnek látszanak, emellett hatalmas buzogányokat, kardokat és vellákat vettek magukhoz. A leghatásosabbnak a marhakolompok és a kereplők zaja bizonyult. Ezeket az ijesztő figurákat látva a törökök ijedtükben fejvesztve kirohantak Mohácsról, azt hitték, hogy az ördögök jönnek ellenük. Végül 1687. augusztus 12-én a Harsányi hegyoldal melletti síkságon a II. Mohácsi csatának nevezett ütközetben sorsdöntő vereséget szenvedett a hazánkból fokozatosan kiszoruló török sereg. Ebben a csatában a szövetséges erők soraiban jelentős számban magyar huszárok és magyar gyalogosok vettek részt. Ezt követően, 10 évvel később kezdődött meg a sokácság nagyarányú betelepítése a déli határvidékre.
A busójárás legnagyobb napját a farsangvasárnap jelenti, amelynek keretében a jelmezeikbe öltözött busók, jankelék, boszorkánynak és sokác népviseletbe öltözött lányok-asszonyok, valamit egyéb maskarások a Koló téren gyülekeznek a juhászkürt hangjára. Majd ezt követően a város utcáin kolomp és kereplő zajok közepette végigvonulnak, a város főterén, a Széchenyi téren lyukadnak ki, ahol hatalmas farsangi mulatság veszi kezdetét: egész nap a koló zenére ropják a táncot, dévajkodnak az emberekkel. A délutáni órákban az „eltemetett telet” jelképező koporsót szekéren a Duna partra viszik, és csónakon a folyó másik oldalára úsztatják át, ezzel szimbolizálva azt, hogy véget ért a tél, el van temetve, már a tavasz jön. Ugyancsak a téltemetés és tavaszköszöntés szimbóluma, hogy vidám mulatságok közepette sötétedéskor meggyújtják a Széchenyi téren felállított máglyát, melynek tetejében a telet jelképező szalmabáb áll. A koporsó átúsztatást és máglyagyújtást húshagyókedden is megismétlik, és ezzel beköszönt a tavasz.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busó mellett a jankele, aminek általában a gyerekek öltöznek be. A jankelék jelmeze rongyokból áll, és van náluk egy ugyancsak rongyokkal kitömött zsák is, de többször előfordul, hogy ez a zsák rongyok helyett liszttel vagy korommal van teletöltve, és ezzel ütögetik-kergetik a lányokat. A régi időkben a zsák keményebb tárgyakkal, pl. téglával, kővel, stb. volt kitömve, és a haragosaikat ütlegelték vele. A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy Jankele Grün nevű zsidó kereskedő zsákokból árult használt ruhákat. A gyerekek sokat csúfolták az árust, aki haragosan hozzájuk vágta a zsákját.
Mára már az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de a látványosság és télvégi mulatozás szempontjából még mindig kimagasló jelentőségű. A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig az ünnep hungarikumnak számít. A busójárás az 1930-as években került először a város utcáira turisztikai látványosságként, azelőtt csak a sokácok által lakott városrészen belül zajlott: A busók kisebb csapatokba verődve járták a falu utcáit, az ismerősök házához érve megszólaltatták a kürtöt, és buzogányaikat előkapva alaposan megdöngették a kaput, hogy bebocsátást nyerjenek. Amint a ház népe kinyitotta a kaput, éktelen kerepelésbe és kolompolásba fogtak, „poklade” kiáltásokkal jókívánságaikat fejezték ki, egyben jelezték, hogy itt a tavasz. A busók a lakóházat és épületeit is körbejárták, buzogányukkal megütögették a ház sarkát, ezzel biztosítva annak tartósságát. Cserében a háziak étellel és itallal vendégelték meg a busókat.
Bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
csodasmagyarorszag.hu/cikkek/busojaras
The „Buso-walking” (in Croatian: Poklade) is a long-standing tradition of the Sokaks, the Croatian Catholic group living in the southern border of Hungary, adjacent to Serbia, since the end of the 18th century. This carnival celebration was originally associated with the 17th-century Turkish expulsion, and at the same time later celebrated the turning of winter from spring to winter funeral and greeting. The buso-walking is therefore held every year from Carnival Sunday to Ash Wednesday, as this period falls at the turn of winter and spring. The first written mention of the carnival is preserved in a 1783 record of church visits. The first battle of Mohács (the Mohács disaster) which took place on August 29, 1526 and ended in Hungarian defeat, marked a drastic period in the history of Hungary for almost 200 years. From then on, some areas of Hungary came under Turkish rule for 150 years and other parts for 200 years, becoming a permanent battlefield, and raids by Turkish armies were regular even in peacetime. However, there was a part of the country that the Turks could never occupy. It was a very swampy country at that time, the island of Mohács, where the Sokaks hid in the well-known hideouts from the harassment of the Turks. At one dawn in 1867, the Sokaks satisfied the Turkish rabbi, so they captured themselves and sailed their boats to the Danube at Mohács to expel the Turks. In front of them, various scary masks imitating the Goat Pan were craved out of willow wood, painted with animal blood. (The Goat Pan is a forest demon, who born in ancient Arcadia, the god of shepherds, who has a goat’s leg, a hairy human body, a crooked nose, a beard and two horns.) They also turned their sheepskins upside down, stuffing their white linen fleece to make them look stronger. They also held in their hands huge maces, swords, and bells. The noise of cattle bumps and clapper proved to be the most effective. Seeing these scary figures, the Turks fled Mohács headlong believing that the devils were coming against them. Finally, on August 12, 1867, on the plain near the Harsány hillside, the Turkish army, which was gradually displaced from Hungary, suffered a fateful defeat in the battle called the Second Battle of Mohács. A significant number of Hungarian hussars and Hungarian infantry took part in the battle of the Allied forces in this battle. Subsequently, 10 years later, the large-scale resettlement of the Sokaks on the southern border began.
The biggest day of the Buso-walking is Carnival Sunday, during which busos dressed in costumes, jankeles, girls-women dressed witches and Sokac national costume, and other masquerades gather in Kolo Square for the sound of a shepherd’s horn. Then they march through the streets of the city amid cowbell and clapper noises. They arrive at the main square of the city, Szechenyi Square, where a huge carnival party takes place: they crunch the dance all the day to the music of the kolo, they dally with people. In the afternoon, a coffin symbolizing the „buried winter” is carried in a chariot to the banks of the Danube and floated across the river, symbolizing that winter is over, buried, spring is already coming. It is also a symbol of the winter funeral and spring greeting that, in the midst of merry amusements, the bonfire set up in Szechenyi Square is lit at dusk, with a straw puppet on top of it. The coffin sweep and bonfire will also be repeated on Meat Shrove Tuesday, bringing spring to a close.
Another costume of the buso-walking in Mohács, besides the buso is the jankele, which is usually dressed by children. The costume of the jankeles consists of rags, and they also have a bag stuffed with rags. But more than once, this bag is filled with flour or coffin instead of rags, kocking and chasing girls. In the old days, a bag with harder objects, e.g. it was filled with brick or stones, and their anger was beaten with it. The origins of jankele date back to the 1890s, when a Jewish merchant named Jankele Grün sold used clothes from bags. The kids teased the salesman a lot, so he cut his sack to them.
Today, the folk customs that have been diverted to the bed of tourism have lost much of their original traditions, but they are still of outstanding importance in terms of attractions and end-of-winter fun. The the buso-walking in Mohács was added by the UNESCO to the representative list of the intangible heritage in Abu-Dhabi the capital of the United Arab Emirates, in September 2009, and since 2012 the holiday has been a Hungaricum. The buso-walking first took to the streets of the city in the 1930s as a tourist attraction, before that it took place only within the part of the city inhabited by Sokaks: The busos walked through the streets of the village in small groups, sounded the horn when they reached the house of acquaintances, and grabbed their maches and knocked on the gate thoroughly to gain admission. As soon as the people of the house opened the gate, they began to cowling and clapper, expressing their good wishes with „poklade” cries, signaling that spring was here. The busos also went around the house and its buildings, tapping the corners of the house with their mace, thus ensuring its durability. In return, the hosts fed the busos with food and drink.
More:
en.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
www.europeana.eu/hu/blog/buso-walking-of-mohacs-the-hunga...