Szécsi Viktor vagyok, születtem egyszercsak, pontosabban csak egyszer: a 90-es években, amikor is a benzin is olcsóbb volt valamivel, mint most. Szüleim elmondása alapján - akik még hírből sem ismerték a számítógépet - virágkoromat 5 és 7 éves korom közt éltem. Csak azért nem lettem gyermekmodell, mert senki sem akarta , és én sem. Van egy, meg még egy kutyám, azaz összesen kettő. Sokáig jártam karatézni ide a közelbe, szerettem nagyon, ugyanúgy, mint a sztrapacskát. Abból nagyon sokat meg tudok enni, még mindig, és tényleg. Angol tagozatos iskolába járok a főváros 14. kerületében, a Gizella út 42-44-be. Jelenleg nagyon katonai életmódot folytatok. Egyszer találtam egy pénztárcát annyi pénzzel, hogy abból meg is vettem életem első buszjegyét. Szoktam mondani, hogy inkább őszinte vagyok, mint alacsony, ilyen vagyok: nagyszájú, de őszinte . 176 cm magas vagyok, Kedvenc városom Róma, régen gyűjtöttem a képeslapokat. Magamról röviden ennyit.

Többet és bővebben a nagyon sokára megjelenő életrajzi könyvemben olvashattok, melynek címe várhatóan nem az lesz, hogy "Az ember, aki soha nem találkozott a Pápával".