Színek, sok szín, változatosak. Piros, sárga, fátyolos rózsaszín, narancs, napfelkeltés bokeh, tükrön csillanó vakus bokeh, macsakbajszon megülő makró, számomra ő Ingrid. Érdekes, hogy DSLR nélkül is különb képeket csinál, mint néhány DSLR-es, amolyan kis hangulatkonzerveket gyárt a boszorkánykonyhában, ha nem is füstb… Read more

Színek, sok szín, változatosak. Piros, sárga, fátyolos rózsaszín, narancs, napfelkeltés bokeh, tükrön csillanó vakus bokeh, macsakbajszon megülő makró, számomra ő Ingrid. Érdekes, hogy DSLR nélkül is különb képeket csinál, mint néhány DSLR-es, amolyan kis hangulatkonzerveket gyárt a boszorkánykonyhában, ha nem is füstben és gőzben, meg gyertyafény mellett, mint inkább a fotómasinájával. És azt kell mondanom, hogy még azok is, akiknek a lelkük helyén szikla van, rácsodálkoznak arra a sokszínűségre amit a fotói mutatnak, és arra a sok szeretetre, ami belőlük árad.

Van az a már nagyon elcsépelt mondat, hogy "nem a jó gép teszi a jó fotóst". Ezzel sokan dobálóznak, de ha valakire, akkor rá rá tökéletesen illik a mondat. Kedves-aranyos képein azt mutatja amit éppen lát vagy látni szeretne, és (szerintem) nincsen benne mindenféle közhelyes ezt így kell, azt úgy kell érzés fénykép… Read more

Van az a már nagyon elcsépelt mondat, hogy "nem a jó gép teszi a jó fotóst". Ezzel sokan dobálóznak, de ha valakire, akkor rá rá tökéletesen illik a mondat. Kedves-aranyos képein azt mutatja amit éppen lát vagy látni szeretne, és (szerintem) nincsen benne mindenféle közhelyes ezt így kell, azt úgy kell érzés fényképezés közben: egyszerűen csak lő egy képet, ami szinte mindig jó lesz. És ezeket nem azért írtam, mert elmondhatatlanul imádom őt. :]