"It's a strange thing about the photo: it's always present, everyone is portrayed in a moment, and that moment will never come again. We are preparing for the posterity and, while flashing, we think of a future version of ourselves as we look back at this event."

"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot."

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)"