copy & paste

Fülelt a csend - egyet ütött.

Fölkereshetnéd ifjúságod;

nyirkos cementfalak között

képzelhetsz egy kis szabadságot -

gondoltam. S hát amint fölállok,

a csillagok, a Göncölök

úgy fénylenek fönt, mint a rácsok

a hallgatag cella fölött.

 

Silence gave ear: the clock struck one.

Maybe you could go back to boydom;

walled in with concrete dank and wan,

maybe imagine hints of freedom.

And now I stand, and through the sky-dome

the stars, the Dippers, shine and burn

like bars, the sign of jail and thraldom,

above a silent cell of stone.

Done