utolso, igerem :D

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek.

A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

Pusztametró, füvesített pálya, dülöngélő póznák... A 028-as Uzsgyi döcög Szelevény és Csépa között a Kunszentmárton-Lakitelek vonalon.

 

A Kunszentmárton-Lakitelek vonal 1950 és 1952 között épült, és egyike volt a Rákosi-korszak kevés olyan vasútépítési projektjének, ami el is készült. A Csanádi György nevéhez fűződő 1968-as közlekedéspolitikai koncepció alig 16 évvel az átadás után meg akarta szüntetni a vonalat, de végül megmenekült.

Augusztus elsejétől azonban itt is "vonatpótló" buszok lesznek, mivel a vonal egyike a 10 "optimalizálandó" mellékvonalnak.

Jelenleg napi két és fél vonatpár közlekedik Kunszentmárton és Lakitelek között.

 

416 028 als R 37225 (Szentes - Kiskunfélegyháza) zwischen Szelevény und Csépa, auf der Bahnstrecke Kunszentmárton-Lakitelek (KBS 146b). Ab 1. August wird der Zugverkehr in diesem Abschnitt eingestellt und werden Ersatzbusse eingesetzt.

 

Horika most kicsit búcsúzik, ami engem illet:) Ezt még meg akartam mutatni. Nekem ez a második kedvencem.

 

No LOGOS please! Thanks.

Tamron AF SP 90mm f/2.8 Di VC USD Macro 1: 1 (Nikon)

Azt akartam címnek adni, hogy, nem minden a tűélesség...

Rumeli Hisari - II. Mehmed szultán módszeresen készült Konstanitnápoly, azaz Bizánc meghódítására. Ehhez ellenőrzése alá akarta vonni a Boszporusz átmenő forgalmát. 1451-ben elhatározta, hogy a szoros legkeskenyebb szakaszánál erős bázist épít ki az európai parton, amely az ázsiai oldalon már álló Anadolu Hisarival együtt szinte kaput alkot majd.

A 21 éves uralkodó az év őszén szultáni rendeleteket küldött szét, hogy 1452 tavaszán elkezdődhessen az építkezés. 1000 kőművesmester, 5000 munkás, sőt a szultán is rendszeresen dolgozott a nagy mű kivitelezésén, de elvárta a közreműködést vezíreitől és más magas rangúaktól is. Négy hónap alatt, 1452 augusztusára elkészült az erődítmény. A szultán 400 katonát és 105 ágyút bocsátott a rendelkezésére.

A tornya hosszú időn keresztül börtönül is szolgált.

 

A bécsi Hofburg negyed homorú karéjú épülete a Neue Burg 1881 és 1913 között épült reneszánsz és klasszicista stílusban a Habsburgok hanyatlásának idején, Karl von Hasenauer és Gottfried Semper tervei alapján. Ugyanilyen szárnyat akartak építeni szemben vele, de ez az I. Világháború miatt abbamaradt. Mindössze öt évvel az épület elkészülte után a Habsburgok uralma is véget ért. Ma a Nemzeti Könyvtár olvasótermének és több múzeumnak ad otthont.

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

idén már nem akartam kihagyni az őszi képeket.

Köszönöm az Explore-t! Thanks!

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

628 145, Halászlak

Fujifilm X-T2 + Nikkor 80-200 f4

 

A Kino nevű rockzenekar legendastátuszban él a posztszovjet országok jelentős részének kollektív emlékezetében. A leningrádi banda újszerű, hol átütő erejű, hol melankolikus dalai gyakorlatilag a rocksztárság szintjéig emelték az együttes tagjait és persze a frontember Viktor Cojt a széthulló szovjet birodalomban, hatásuk pedig a mai napig is érezhető: 2020-ban Kinóra vonultak Minszkben, akik meg akarták dönteni a Lukasenka-rezsimet, de azok a mélabús fiatalok is ezekhez a dalokhoz nyúlnak, akik a TikTok-on szeretnék tudatni a nagyvilággal, hogy szomorúak.

 

A 145-ös Szergej tizenöt éve dolgozott a MÁV állományában, amikor a Kino először közreadta a Paszlednyij geroj című dalt a Nocs című lemezen. Ez volt az az album, ami országos ismertséget szerzett a zenekarnak, az első dal pedig rögtön a Paszlednyij geroj – Utolsó hős – című volt, amiből a címben szereplő idézet is származik. A dal azokról szól, akiket szép magyarsággal ma underachievernek neveznénk – e tekintetben persze nem is igazán illik az idézet a képhez, de az azért igaz, hogy a 145-ös Szergej valóban az utolsó hősök egyike: a békéscsabai dízel Traxx forgalomba állásáig rendszeresen megfordult a környékbeli cargós tehervonatok élén (és néha persze azóta is). 2024. június 14-én a szarvasi kőfordára is eljutott a mozdony, ami jó alkalmat adott ennek a hidas beállításnak a kipróbálására.

449 010, Boldva

Fujifilm X-T2 + Nikkor 80-200/f4

 

2024. január 1-jétől a Rail Cargo Hungaria a MÁV-START helyett a miskolci székhelyű BOBO Kft-től rendeli meg a szalonnai tolatós tehervonat vontatását. A START-os időszakban ezeket a vonatokat többnyire valamelyik miskolci remot Dácsiára bízták, de néha-néha egy-egy Szergej is feltűnt a vonat élén, amely a szalonnai kőzúzalék mellett alkalmanként Jósvafő-Aggtelek és Edelény állomásokon feladott fát is visz Miskolc-Rendezőbe. Szergejjel én sosem találkoztam itt, bár ami azt illeti, Dácsiával sem nagyon, mert többnyire valahogy lemaradtam a tolatósról, mikor erre jártam. „Ej, ráérünk arra még!” – hát, nem.

 

Bár a szalonnai tolatós még mindig elég stabil versenyzőnek tűnik a honi vasúti palettán (ahonnan a tolatós tehervonatok az elmúlt évtizedekben szinte teljesen eltűntek), még egy buktát nem akartam megkockáztatni, így kiváló borsodi cimboráim meghívásának boldogan eleget téve január 27-én hajnalban a Bódva-völgy felé vettem az irányt, ahol óriási szerencsénkre a legszebb téli fényekben örökíthettük meg a 449 010-es gépet, amely aznap a szalonnai vonatot továbbította. A fénykép az egykori Boldva állomás után ábrázolja a tehervonatot; a háttérben a község jellegzetes református temploma is jól látható.

József Borsos (1821-1883 ) and Albert Doctor (1818 - 1888)

Painters and Photographers

 

József Borsos was one of the most talented Hungarian artists of the 19th century; he was also one of the most mysterious ones. Some of his compositions, such as Girls after the Ball or Home Guard, are among the most popular works of 19th-century Hungarian art, yet his artistic personality is hardly known to the public at large. His life story could have been lifted from the pages of a novel: from a successful painter he moved on to become a highly sought-after photographer first, and a restaurateur later - yet hardly any documentary evidence has survived about the specific details of his life, which could provide us with background information to the major decisions he made in life. The fact that many of his artworks have gone missing further obscures the picture.

www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/borsos_english

 

Borsos József (1821. december 20. Veszprém - Budapest, 1883. augusztus 19.)

 

A 19. században nem volt ritka, hogy festőművészek fényképezéssel is foglalkoztak hosszabb-rövidebb ideig; sokan, mint Borsos is, egészen áttértek az új művészeti ágra. A művészi fényképezés megteremtésének vágya rendkívül erős volt bennük; festészeti akadémiai tudásukat, komponáló tehetségüket arra használták, hogy fejlesszék a technika által vezérelt új műipart. A fényképészeti műhelyek Európa fővárosaiban a középosztály erősödésével egyre fontosabb helyekké váltak. Az 1860-as évek elején tízről hatvanra emelkedett a pesti fényképészek száma. Az udvarokban, kertekben, házak között felállított fényképészeti műhelyek, a korszakban közkedvelt "üvegszalonok" ideiglenes építmények, pavilonok voltak. A műtermek központi üvegcsarnokában függönyök és fényterelők segítségével szükség szerint felső, elülső vagy oldalfényeket lehetett beállítani.

 

Borsos műtermének helyszíne, a régi egyetemi füvészkert 1850-től elhanyagoltan várta sorsa alakulását. Az építkezések megkezdéséig bérbe adták Borsos József és Doctor Albert fényképészeti cégének. Borsos 1870-ig ezen a helyen dolgozott, majd az egyetemi építkezések megkezdésekor távoznia kellett. Ekkor a pesti belvárosba, a Deák utca 4. szám alá költözött, ahol a tetőtérben, viszonylag magasan elhelyezkedő "galambdúc" már 1861-től működő fényképírda volt. Borsos 1875 májusáig dolgozott itt, majd az épület megrepedezett, életveszélyessé vált, utóbb lebontották. A következő helyszín a Kristóf tér 5. szám volt, ahol 1877. áprilisáig maradt a vejével, Varságh Jánossal közösen alapított cég. Az utolsó egy évben az újraegyesült cég a Borsos-Doctor-Varságh nevet viselte: Borsos és Varságh Doctor Albert műtermébe, az Erzsébet tér 1. szám alá költözött.

 

Borsos József fényképein megelevenedik Pest az 1860-as években. A megörökíttetés vágya olyan nagy volt, hogy előkelőségeink, arisztokraták és más vezető személyiségek, hírességek mind bevonultak a műtermekbe. A műhely az arisztokrácia reprezentációját szolgálta. Ezzel együtt hirtelen kialakult az arcképek nagyarányú gyűjtésének szokása, otthoni albumokba rendezése. Mint újdonságok, egy ideig ezek az arcképek és arckép-gyűjtemények képezték a pesti szalonokban az esti beszélgetések fő tárgyát.

 

Borsosról tudjuk, hogy 44.000 számozott negatívot készített műhelyében. Ennek nagysága akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük, hogy Pest lakossága 1857-ben 131.705 fő volt, mely 1869-re 200.706 főre emelkedett, A lakosság harmada nála örökíthette meg magát.

www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/borsos_foto

 

CS. PLANK IBOLYA: Fényképészműtermek Budapesten

 

Józsefváros, Országút 42. sz. Borsos József és Doctor Albert kalandos sorsú füvészkerti műterme

A két legismertebb biedermeier festő, Borsos József és Barabás Miklós is áttért a fotografálásra. Kettőjük pályafutása ezen a területen ellenkezőképpen alakult. Barabás kísérlete két év után kudarcba fulladt, Borsos azonban elismert fotográfus lett, és soha nem tért vissza a festészethez. Mindketten 1862-ben nyitottak portréműtermet: egyikük szabad telken álló épületben, a másikuk tetőben kialakított műteremmel próbálkozott. Építkezéseik története rendkívül tanulságos a számunkra.

A rendelkezésekre álló tervek és iratok is azt bizonyítják, hogy a fotográfusok megélhetésének legfontosabb feltétele a megfelelően és célszerűen kialakított műterem volt, egyedül ez biztosította számukra az eredményes működést. A füvészkerti Borsos-műteremre vonatkozó anyagból kiderül, hogy mivel óriási forgalmat bonyolítottak, a műterem funkcionális berendezésében nemcsak a fényírda, hanem a hozzá kapcsolódó segédhelyiségek és raktárak is központi szerepet kaptak. Barabás ugyanezen megfontolás miatt akarta beépíteni a rendelkezésre álló tetőtér szinte valamennyi zugát.

Borsos József egy régi festő barátjával, Doctor Alberttel társulva hozta létre első fényírdáját 1862-ben, az Országút (ma: Kiskörút) és a Kerepesi út által határolt területen, a régi füvészkertben (ma: Múzeum körút 42. sz.). [20] Borsosnak mint portré- és életképfestőnek már neve volt a művészvilágban, de Doctor Albert sem volt ismeretlen a közönség előtt. Közös vállalkozásuk jó híre hamarosan elterjedt a városban, sőt hamarosan országos hírnévre tett szert.

A fényképészeti csarnok és a hozzá tartozó kiegészítő, illetve kiszolgáló épületek a füvészkert országúti szélén álltak, közvetlenül a magas kerítés belső oldalán. Itt helyezték el többek között az ország első fotográfiai szaküzletét, a Szentkuty István gyógyszerésszel együtt létrehozott „Fény-képíró műszerek, Vegyszerek s műszerek Raktár”-át.

Szentkuty, aki maga is több éven át sikeresen vegyítette és alkalmazta a collodiumot, a kereskedelmi forgalmazásért is vállalta a felelősséget. Amikor az eladóraktár építési engedélyét kérték, dr. Tormay Károly tiszti főorvos is megvizsgálta az ügyet. Engedélyezte az árusítást. „...Miután azonban ujabb időkben a fényképészet roppant kiterjedést nyert, ezen mesterséghez szükségelt szerek nagyobb mennyiségben is kivántatnak, drogeisták, fűszeres anyag de egyéb kereskedők által is fényképészeknek kiszolgáltatnak, s ez nemcsak kisebb, de nagyobb városokban is történik...” Áruikat csak fényképészeknek adhatták el. [21]

A fényírdák közül csak az 1864 nyarán épített változatról rendelkezünk pontos adatokkal. [22] A nyújtott alaprajzú épületet fachwerkes szerkezettel tervezték. Az üvegműterem ferde tetővel csatlakozott a főépülethez, melyet teljes szélességében beüvegeztek. Az épület rendeltetése a rajz alapján fényképezésre alkalmas fényírda, a hozzátartozó iratok szerint azonban két korábbi raktári fészert volt hivatott helyettesíteni.

bfl.archivportal.hu/id-226-cs_plank_ibolya_fenykepeszmute...

 

Farkas Zsuzsa

Borsos József második élete

 

Az 1860-as évektől a fényképészek és műtermek száma fokozatosan növekedett. 1862-től lép pályára az ún. "átmeneti" nemzedék, a festőkből lett fényképészek. Közülük Barabás Miklós és Brodszky Sándor fényképészeti tevékenysége csak két évre korlátozódott Canzi Ágostoné haláláig, 1868-ig tartott, Borsos is majdnem haláláig fényképezett.

 

A "vizitkártya" felvételek divatja 1861-ben érte el a pesti közönséget, az 1862-ben nyitó új műtermek már túlnyomórészt ezt készítették. Borsos árai legendásan magasabbak voltak az átlagosnál. 1861-ben 1 vizitkártya 1 forintba került. Míg 1867-re ez az ár 25 krajcárra csökkent az olcsóbb műtermekben, Borsos csak 50 krajcárra mérsékelte egy képe árát.

 

Borsos és Doctor 1861-ben engedély nélkül kezdték meg fényképészeti működésüket. Műtermükről az első híradás 1862 januárjában jelent meg a sajtóban:

 

"Borsos József és Doctor Albert arcképfestők, a füvészkertben egy photograph intézetet nyitottak. Volt alkalmunk néhány itt készült képet látni, melyek különösen sikerültek, és ezért méltán ajánlhatjuk a közönség figyelmébe."

 

mek.niif.hu/01600/01605/html/dokumentum.htm

  

elöszőr a metrót akartam, de megláttam a pillanatot...

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

Ma este villámot akartam fogni, de valahogy nem jött össze, ez lett helyette.

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek. A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

 

Köln legnevezetesebb látnivalója a Dóm, mely már az ötödik templom ugyanazon a helyen, a római kori pogány templomot követően. Alapkőletételére a XIII. század közepén került sor. A világ akkori legnagyobb katedrálisát akarták megépíteni, mégpedig az új csúcsíves stílusban, melyben az akkori építésű francia katedrálisok is készültek.

A templomot nem három, hanem öthajósra tervezték, az addigi legmagasabb tornyokkal. 1560-ban az építkezés abbamadt, vallási ellentétek és főleg gazdasági nehézségek miatt. Majdnem három évszázadon keresztül szünetelt az építkezés. Végül 1842-ben nagy lendülettel folytatódott, 1880-ra teljesen be is fejeződött, a kölni érsekség újjászerveződésének köszönhetően. A II. Világháború után jelentősen restaurálni kellett.

  

#4 on Explore; thank you! :)

 

1. 13 éves koromig szoptam a hüvelykujjam. Az egész család próbált kétségbeesetten leszoktatni, különböző dolgokkal akartak hatni rám, persze főleg a hiúságomra. Azt mondták, görbék lesznek a fogaim, és hogy a férjem ki fog nevetni, ha mellette is így alszom. Én mindig azt válaszoltam, hogy az én ujjamból csoki jön, és csak azt szívom ki belőle.

 

2. Sokáig csak úgy tudtam megkülönböztetni a jobb és a bal kezem, hogy a bal tenyeremen van egy anyajegy. Testnevelés órán csak lesandítottam a kezemre, és onnan tudtam, mi merre. Egyébként néha a mai napig megnézem a biztonság kedvéért. (És akkor itt jegyzem meg, hogy én is balkezes vagyok.)

 

3. Soha nem voltam még berúgva. Nevetgélősen, szédelgősen spicces már voltam, de igazán részeg még sohasem. Körülbelül 26 éves koromig egyáltalán nem ittam alkoholt.

 

4. Lassan 10 éve lesz, hogy ugyanazon a helyen dolgozom, és azon kevés szerencsések közé tartozom, akik imádják a munkájukat. Sokáig nem tudtam, hogy mi akarok lenni (a színésznőtől az esztétán át a tanár néniig sok minden szerepelt a listámon), de végül a lehető legjobb szakmánál kötöttem ki, még akkor is, ha több hétvégét dolgozom, mint amennyit bulizással töltök.

 

5. Egy évig tanítottam egy magániskolában, elsős és másodikos gyerekeknek voltam az osztályfőnöke, matematikát és magyart okítottam. Nem akartam tanítani, az állásinterjúra az esélytelenek nyugalmával mentem, de végül nem bánom, hogy kipróbáltam, érdekes tapasztalat volt, és a gyerekek szeretete miatt feltétlenül megérte.

 

6. Egyik télen, amikor nem volt munkám, és kellett a pénz tandíjra és karácsonyi ajándékokra, több mint egy hónapig árultam karácsonyfadíszeket a Liszt Ferenc téren. Soha életemben nem fáztam annyit, és irigyeltem a csinos csizmában és kabátban sétálgató és kávézgató lányokat, mégis fura módon élveztem azt az időszakot.

 

7. Tudok kapálni, palántázni, paradicsomot és uborkát szedni, dinnyét lékelni és eladni is.

 

8. Imádom a rendet és a tisztaságot, és ha jó illatú a lakás. Sajnos iszonyú kevés időm van rendet tartani, ezért titokban egy takarítónőről álmodozom.

 

9. Hihetetlenül szeretek vásárolni, a világ összes pénzét el tudnám költeni. Szeretem a stílusos dolgokat. Mindegy, hogy ruháról, cipőről, táskáról vagy épp egy fotóról van szó.

 

10. Maximalista vagyok, és nagyon kritikus. Nemcsak másokkal szemben, hanem magammal is.

 

11. Néha nehezen látom be, hogy nincs igazam, és sajnos nehezen kérek bocsánatot is.

 

12. Nagyon fel tud dühíteni az emberi ostobaság, az empátia és a tolerancia hiánya.

 

13. Nem tudom, hogy a jó, vagy a rossz tulajdonságaim közé soroljam, de imádom élvezni az életet. Lelkesen utazom, odavagyok a jó ízekért, szeretek új dolgokat megismerni, felfedezni és kipróbálni. Szeretek táncolni, hagyni, hogy magával ragadjon a zene, és szeretem az olyan könyveket, amik érzelmileg is megérintenek.

 

14. Nem vagyok haragtartó. Ha valakit megszeretek, vannak mosolygós és könnyes közös élményeink, akkor azt sohasem tudom elfelejteni. A szeretetem nem tud elmúlni, még ha megbántanak akkor sem. A harag, és a sértődöttség egy idő után lecsillapodik bennem, így kevés emberrel vagyok igazán rosszban.

  

15. Aznap, amikor az apám meghalt, bent voltam nála a kórházban. Láttam, ahogy haldoklik, pánikba estem, és elrohantam. Állítólag utána még magához tért. A mai napig nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem ültem le mellé megfogni a kezét.

 

16. Gyerekkoromban meg voltam győződve róla, hogy bele fogok halni a szülésbe. Most attól rettegek, hogy nem lesz kisbabám.

 

+ 1. A kedvenc édességem a banános csoki. Raklapnyi mennyiséget fel tudok falni belőle bármikor.

  

picture shot by brassaï wunderskatz

4/ 52 weeks of film

"1958-ig nem publikálhatott. A kétségbeesett Magdában férje tartotta a lelket. „Nekem írd meg!” – kérte Magdát, aki eltiltásuk éve alatt kalapáccsal akarta szétverni az írógépet, mondván úgysincs kinek írnia. „Ha szeretsz, elég kell hogy legyen neked az, hogy én vagyok az olvasód.” Szerette, úgyhogy írt, mégpedig sokat. 102. oldal / Szabó Magda

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők "

canonae1, kodak film,

La Valletta, Malta.

 

There were no wind or storm.

   

hajnalban elindultunk sétálni. talán valamit meg akartunk keresni, ami szerepelt a térképen. talán egy másik tó volt az. helyette ezt a kéket találtuk, feljebb az erdőben pedig fogócskázó vaddisznókat. időnként aggódtam, hogy el fogunk tévedni, egyre álmosabb voltam, melegem volt, fáztam. a domb tetején nem sikerült aludnunk, túl világos volt már.

 

(az is lehet, hogy nem akartunk semmit megtalálni, csak jó volt együtt kóborolni a hajnali mátrában. egyikünk sem tudta, mit akarhat a másik. ő nem mondta, én nem mondtam. csak két évvel később tudtam meg, hogy tökéletesen félreértettük egymást. mosolyogtam, amikor kiderült, pedig szar volt nagyon. talán nem is mosolyogtam. talán nem is kell a pedig.)

 

Annyira nem tudtam ma mit kitalálni, ráadásul miután megszültem az ötletet rájöttem, hogy a a teraszunk nem nagyon alkalmas a kivitelezésre. Szóval nem úgy érzem nem lett egy mestermű, de nem akartam megszakítani a sorozatot, úgyhogy tessék, a mai kép.

És az elmaradhatatlan zene :) www.youtube.com/watch?v=AnLVED2LxSU

Átváltozás

 

Átváltozás, de talán inkább egy másik létformába való áthaladás

Sötétből fénybe, vagy fényből sötétbe. Nem mindegy? Az itt egy

Hullámzás rejtélye az élet, a lét ismeretlensége az ösvény, út egy

Ösvény, keskeny járás, tiszta, ismeretlen folyamatos átjárás, vesz.

 

Vesz, nem pedig vesz, nem elvesz vagy elveszt, hanem vesz, elvesz

Hiszen az élet, az igazi, az sosem veszt, s nem, sosem vesz, hanem tesz

Igen, igen, tesz, hozzá tesz, s ha tesz, akkot hosszít, told, hosszabbá tesz

Az élet az mindig jó irányba tesz-vesz, ezért az élet sosem veszt; összetett.

 

Hm, érdekes a kép, mintha rejtélyből toppana elő egy szemlélő

Egy szemlélő, kinek tekintete kikandikál a sűrűből, s nézi a derűt

Tán előmerészkedik, de a sűrű tartó, visszatartó és kérő, visszakérő

Figyelmeztető az erdő, s kéri, hogy “ne válts”, később jön ború, hideg eső.

 

Hm, mi a jobb? A megszokott biztonság? Vagy a váltás, változatosság?

A kérdés(ek) a válasz(ok), hiszen mindkét út adott, bármikor járhatod

Lassú víz partot mos? Vagy bele a sűrűjébe? Ez itt most jó, sűrűből sűrűbe

Igen, ez sokszor én vagyok, de gyakran a megfontolatlanság a táptalajom.

 

Hm, talán szándékos, várom hogy jöjjön a kiszámíthatatlan áradat, villámlás

Imádom, szélvihar, tornádó kerekedés, éles késztetések, nem pedig ösztönök

Gyilkos mozaikrendszer, bekapcsol halálos fegyverem, az igazságért teszem

Erőszakot leteszem, én jóságos aljas vagyok, élettolvajokon átgázolok, taposok, tegezek.

 

Ahol az ima és a hegyi beszéd nem segít, oda fegyver kell, aljas tisztesség pusztít

Erőszakot elítélem, de a jóságos, s könyörületes aljasság a patkányon gyógyír

Patkány némber ástad sírod, s készítetted kereszted, a végbeszédet én írom, intézem

Oh, mily jó, hogy találkoztam veled, új szellemi, s tátsadalmi utat mutattál nekem…

… köszönöm.

 

Igen, az élet végtelen kesze-kusza ösvényein egy másik érre térítettél engemet

Oh, honombeli üregezett némber, kesze-kusza sors erezetünk egy pontba eredeztetett

A sors akarta, s tette így, hisz volt neki kényszer - de nem, nem, te vagy métely

Undorító ragadós és élősködő gusztustalan méreg, parazita hajlamod nem végez.

 

Igen, sajnos közlő memoárom nem fejez ki mást, csakis azt, amit lényed ejtett.

De nem is lény vagy, bár élő, hanem ismeretlen lelki fogatlan szörny és undor

Az, amely tespedtségedből az élők felé önnöned az életvágyért gyötör; parazita

Parazita vagy, tespedt, másokra undorító lény, május kikelete felfedi lényed fekélyét.

 

Tisztátalan vagy, de van benned szép, de nem a tiéd, hiszen az élet mérge tiéd

Tehetsz róla, hiszen lettél áruló lény, hisz életképtelenséged ösztönöz pusztítást

Ad valóságos rombolást, mert hajlamod az érdekért, pénzért, anyagért való ölés

Bérgyilkos vagy, bérgyilkos vagy, bérgyilkos vagy, béreltek ellenem pénzért.

 

Bérgyilkos nő vagy, fizetett szörmedvény, életed pusztulás és halál, átkok rád

Betértél életembe fizetetten és nem pitymalatként, bár életedet éled vesztésem

Nem lehettél reményem, büdös lehelleted, bérgyilkosnő, vicceltem, érd, menj.

Kerekedj, kitestesült énjeiddel, nekem nem géniek, s nem gyökereztettek…

… fajtalan némber vagy.

 

Élem életemet tovább

Senki nem kell

Patkány figyel

Senkivel élek

Halál kedvenc

Élek vele

Múlás reményem.

 

---------------------------------------------------------------------------------------

  

Tönkretettek

 

Egy némber berombolt az életembe, tönkretett

De én nem felejtek, adósa vagyok, megfizetek

Addig követni fogom, míg a számlát kiegyenlítem.

 

A cechet kifizetem, leszámlázta az élet, adta nekem

Bruttón az árat leteszem, az utolsó garas szólam

Szép lesz a muzsika, szól majd nóta, gurul az érem.

 

Felbérelték ellenem, mocskos ez a tespedt lelki rohadék

Ebből él, bértanú, bérgyilkos, bérbajkeverő; kefe és rongy

Lehellete bűzözön, szája feneketlen sötét barlang, pokol.

 

Nem éppen Lollobrigida, bár gondolja magáról, hogy bomba

Ha minden neme lenne ő, kívánnám, hogy haljon minden ő

Egy is sok belőle, szerencsére nincs több; selejt, életförtelem.

  

A Belém-i torony terve 1515-ben valósult meg Francisco de Arruda elképzelései szerint a Tejo egy kis szigetén, ami később feltöltődött. Egyesíti magában a román és a gótikus stílust, a mór és az indiai ízlésvilágot. Balkonjai velencei stílusjegyeket mutatnak. Csipkés és vaskos, karcsú, mégis zömök, attól függően, honnan tekintünk rá. Az 1521-re elkészült alkotást II. Fülöp le akarta romboltatni és helyébe nagy erődöt emeltetett volna. 1807-ben tornyai megsérültek, 1845-ben helyreállították azokat.

A Sagrada Familia, azaz a Szent Család templomának építését Francisco de Villar kezdte meg 1882-ben neogótikus stílusban. Halála után azonban 1891-ben Antoni Gaudi a kor nagy építésze vette át az irányítást. Átalakítva saját grandiózus tervét kezdte el megvalósítani. A templom három az élekben találkozó homlozattal készülne, egyenként négy-négy 107 m-es toronnyal, amelyek az apostolokat jelképeznék. Majd ezeken belül még három 130 m-es torony Mária, az Atyaisten és a Szentlélek tiszteletére, míg a központ kupola felett egy 160 m magas torony emelkedne Krisztus szimbólumaként. Az építkezés tempóját az önkéntes alapon való pénzelés is lassította.

Gaudi a Spanyolországban valaha dívott összes építkezési stílust ötvözni akarta a templomban. Az épület szerkezete neogótikus, kidolgozásában modern, a díszeinek zsúfoltságát illetően barokk, az ablaknyílások román stílusúak.

 

Hat nem taggeltek ezek a sracok?! :) Koszi az erdeklodest..:)

 

www.flickr.com/photos/d3relict/

www.flickr.com/photos/atiboy/

 

1., Kiskoromban divattervezo, modell, es divatfotos akartam lenni ebben a sorrendben, most ugy gondolom, ha nagy leszek eskuvofotos leszek. (Mentort keresek!:))

2., Marciusban leszek 23, es 1 éves mult a kisfiam, ezen megszoktak lepodni. :) (Kiegeszitem ezt a pontot azzal, h tobb ruhaja van mint nekem, pedig az sem keves..)

3., Szamomra csak az normalis kaja, amiben van hus. Imadom a steaket, rekordom egy 40 dkg-os darab volt.

4., Csak embereket szeretek fotozni, masban nem latom meg a temat.

5., 14 eves koromban lettem eloszor szoke, de kesobb meg a feketet is kiprobaltam.

6., Utalok mosni es teregetni, ezert elofordul, h halomban all a sok ruha, viszont vasalni szeretek.

7., Gyujtom a szakacskonyveket, de nem szeretek azt kapni, mert valogatos vagyok.

8., Nem szeretem a sajtot, foleg ha raolvad valamire, mar arra is gondoltam, h sajt nelkuli pizzat fogok rendelni.

9., Keptelen vagyok normalis tukros portret csinalni magamrol..

10., Szeretnek jobban megtanulni angolul, es sokretubben hasznalni a Photoshopot,

11., Tudok csocsozni, kb 2-3 evig jatszottam, es sok versenyre jartam.

12., Egyszer nagyon-nagyon reg benne voltam az FHM-ben.

13., A parom (es egyben kisfiam apukaja) profi pokerjatekos, es en is tudok pokerezni.

14., Volt egy fogadasunk, amit megnyertem es a tet egy Louis Vuitton taska volt, amire nagyon vagytam. Aztan a baratom radumalt helyette az imac-re, mondvan azzal fogok penzt keresni, es inkabb vegyem meg magamnak a taskat. Megfogadtam a tanacsat, igaza lett, de mar nem akarok Louis Vuitton-t.

15., 16 evesen tudtam felesezni, most mar nem, ezert semmilyen rovidet nem iszom.

16., Szeretem az anyosom. :)

Lomo version of a true colored picture: www.flickr.com/photos/gallmese/488663439/in/set-721576002...

  

Segesvár / Schässburg / Sighisoara, Erdély / Transylvania

Mostanában minden nap gyönyörű felhők vannak a város felett....

Ez tegnap készült, épp nem volt nálam a Pentax, így jobb híján egy kölcsönkért és -kapott almás telefonnal. Elnézést a minőségért, de a szépséges felhők és fények miatt mindenképp meg akartam mutatni nektek a képet :)

 

Explore, July 6, 2009. #220.

Fényes sötét rejtelem, gúnyolódó árnyékok, fénytelen világom,

Rám néző kísérő létem, ez nekem egy veszélyes lételem,

Ismeretlen hív, megyek, valaki akar valamit, veszélyét szeretem.

 

Édes és hívogat, keresem, valahogy szeretem, fehér rejtelem,

Ő is egy árnyék, értelme fényes, mögöttes léte elrejtett,

Csak ő jár a fejeben, de van más, választom, azt, borsot török.

 

Árnyak világa vár, megakadtam, belefutottam, akarta, talált,

Nekem múlhatatlan különös vonzás, nem leszek rabszolga,

Szabadság hív, táncol köröttem minden árny, hívnak, minden vált.

 

Minden lesz más, hív a szépséges és boldog halál, ölel, várt,

Koccintunk, iszunk, mondja nekem a kedves kaszás: Idetaláltál!

Csakhogy idetaláltál, már telefonálni akartam, mikor jössz már?

 

Gyere vár téged itt minden, ami halál, tanulmányozd a halált,

Vizsgáld, hogy milyen az élet utáni halál, hol keserves, hol vidám,

Tudom, hogy érdekel, hisz olvastad Chögyham Trungpát.

 

Válaszoltam a kaszásnak:

 

Igen, olvastam, ő is évekig tanulmányozta a halált, elmúlást,

Remek meditációs mester volt, tanított, mint sok nagy jógi,

Mind, aki volt olvasott, de igazság, Jézus elém tért utamon.

 

Chögyam Trungpa mester volt remek, de nem értek vele egyet,

Reménytelenség? Nem az, tán biztos beletörődés, elengedés?

Van reménytelenség, jön magától, amikor mindent levedlettél.

 

Egyébként is a filozófia az emberi, ezért alapjában tévedés,

Kihagytad Istent? - kaszás kérdőn rám néz - vagy teremtmény,

Ne tedd, igazság kell? Válasz a teológia, filozófia a szolgálóleánya.

 

Kedves kaszás, démoni gonosz lény, immár itt a reggel, ér a fény,

Éjjeli lelkem nyugovóra tér, kiválik belőlem, ágyamba tér,

Én indulok, vár a gyarló lét, dolgozom, élnem kell, kell a pénz.

   

Rumeli Hisari - II. Mehmed szultán módszeresen készült Konstanitnápoly, azaz Bizánc meghódítására. Ehhez ellenőrzése alá akarta vonni a Boszporusz átmenő forgalmát. 1451-ben elhatározta, hogy a szoros legkeskenyebb szakaszánál erős bázist épít ki az európai parton, amely az ázsiai oldalon már álló Anadolu Hisarival együtt szinte kaput alkot majd.

A 21 éves uralkodó az év őszén szultáni rendeleteket küldött szét, hogy 1452 tavaszán elkezdődhessen az építkezés. 1000 kőművesmester, 5000 munkás, sőt a szultán is rendszeresen dolgozott a nagy mű kivitelezésén, de elvárta a közreműködést vezíreitől és más magas rangúaktól is. Négy hónap alatt, 1452 augusztusára elkészült az erődítmény. A szultán 400 katonát és 105 ágyút bocsátott a rendelkezésére.

A tornya hosszú időn keresztül börtönül is szolgált.

 

A bécsi Hofburg negyed homorú karéjú épülete a Neue Burg 1881 és 1913 között épült reneszánsz és klasszicista stílusban a Habsburgok hanyatlásának idején, Karl von Hasenauer és Gottfried Semper tervei alapján. Ugyanilyen szárnyat akartak építeni szemben vele, de ez az I. Világháború miatt abbamaradt. Mindössze öt évvel az épület elkészülte után a Habsburgok uralma is véget ért. Ma a Nemzeti Könyvtár olvasótermének és több múzeumnak ad otthont.

Nikon D60

My photoblog, watch my photos attilakerestely.blogspot.com

 

All comments are welcomed!

ALL Rights Reserved!

Madár barát, te engemet mindig látsz, s követsz,

Bármerre visz az út, bármerre, sasszemed követ,

Te vagy egy tanú, figyelő, sorsomat, életemet követő.

 

Jelenléteddel, azzal, hogy megjelensz nekem,

Tudom, hogy figyelmeztetsz, baj következhet,

De tudom, hogy bíró is vagy, s kísérsz, mert velem leszel.

 

Megint megjelentél, oh, Welsh Harpon mennyit intettél,

S a Grand Union Canal víztükre által duplán figyelmeztetettél.

Madár barát, a segítséged most felém megint elkél.

 

Madár barát: Ezért vagyok itt, sorsunk egybe kél,

Ezért szálltam eléd, fényképezted a tavat, majd felém néztél,

Vilmos: Épp, hogy lefényképeztelek, máris elröppentél.

 

V: Volt ott egy másik fotográfus is, talán lengyel,

Javasoltam neki, hogy fényképezzem le téged, de lényed volt reppent,

Madár barát: Mert neked, s figyelmeztetésedre, s tanításodra jelentem meg.

 

V: Nem akartad, hogy a fotós ismeretlen barátom tégedet lefényképezzen?

Madár barát: Figyelmeztetés voltam neked. Maradok veled.

V: Értékes a cél, kérlek, hogy segíts nekem, mindent megteszek.

 

Madár barát: A tervünk egyeztetett.

V: Maradok spontán, s hittel és elvárással teli reménytelen,

De most tárgyilagos leszek, s ott nem kell a hit, a remény, az elvárás,

Mindent megteszek, ami lesz reménytelen, ott sátáni érzés lesz a szeretet.

 

Madár barát: Várom a lelkedet.

V: Nincs, reménytelen.

Feladott minden,

Ami remény által keletkeztetett.

 

Madár barát: Akkor hogyan nyerhetsz?

V: Ha vesztek.

Madár barát: Akkor tedd.

V: Nem az enyém. Elvesztettem.

 

Madár barát: Kié?

V: Lett a tiéd. Elvesztve nyertem.

Madár barát: Adtad nekem.

V: Hogy ne legyen senki sem reménytelen.

Oly elragadó ez a park, szép, egyedül vagyok,

Fantasztikus és lenyűgöző ez a világ

Munka közben sokszor eszembe jut,

Sokszor eszembe jut, a London parki,

Erdei világ, teszem a dolgom, de az eszem itt jár.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Poe életrajzát tanulmányoztam ma, a munkahelyi szünetekben,

Hmm, érdekes, sokak által nem irigyelt volt az élete,

Szerintem neki csak az hiányzott, amit elvesztett,

S csak tenni akarta mindazt, amit eltervezett.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Rossz korszakban született, hisz ő volt az első író

Amerikában, aki úgy döntött, hogy csak az írásból él meg.

Csodálatos regényei keltettek, alkottak, hatnak ma is,

Intellektuális bűvköre a világra kiterjedt.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Oh, Poe, olvastam sorsodat, gyermekkorodat,

Szomorúság volt, szenvedtél, s nélkülöztél sokat,

De azt is látom, hogy életed egy kicsit szertelen volt,

De nem baj. Hogyan is lehettél volna katona?

 

Mondja Poe: "Én sohe nem jövök vissza már."

 

Poe, kérlek ne mondj ilyet, hogy soha nem jössz vissza már.

Vissza jössz, nélküled szegény a világ.

Gyere várunk, van honod, s lesz új szerelmed,

S csak azt teszed, amit akarsz.

Már vár a toll és az íróasztal.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Poe! - kiáltom - kérlek ne légy konok, szeresd tisztelőid,

Van hazád. Én európai vagyok, magyar

Tizenhárom éves korom körül olvastam sok novellád,

De verseid, s más novella gyűjteményeid is még mindig hatnak rám.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Poe! Hadd mondjak neked valamit!

Fiatal éveimben volt egy barátom, Hatvanban,

Bece neve James, ki írogatott szép novellákat, akkoron.

Kedves volt, beszélgettem vele, s rád tértünk,

Beszéltünk rólad sokat, ő nagyon tisztel. (Hatottál rá.)

Poe Neked hatalmas a híred.

Patináns vagy, sokan szeretnek, tisztelnek,

 

S követni vágynak téged.

 

Mondja Poe: " Éne soha nem jövök vissza már."

 

Poe, kérlek hallgass meg. Oh elfeledtem, megérkezett a képed.

Már keretezett. A vizi pipa is. Jöttek együtt, érdekes.. Neked szentelem.

Poe. vissza kell jönnöd, van egy új történet.

Kérlek légy velem, nekem kevés a szellemem.

De te megírhatod. A címe The New Canterbury Tales,

Segíts, Neked szentelem.

 

Szuper médium vagyok, szállj meg, lépj belém, életembe,

S add a Lelkedet.

 

Mondja Poe: " Én soha nem jövök vissza már."

 

Poe, szerelmetes és kedvenc íróm,

Kérlek ne mondj ilyet.

Vissza jössz, hisz vár egy új fantasztikus történet.

Amely Neked szentelt, s szelleme szellemiséged.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már."

 

Nemes Raven, elit holló, kérlek ne légy konok,

Vissza kell jönnöd. Hogy miért? Nem tudod?

Dehogy nem. Tudod. Életed megszakadt. Félúton.

Vissza jössz és térsz, s folytatod a pói irodalmat,

Van rengeteg ötlet, de azt csak Te vagy képes leírni.

 

Ugye értesz?

 

Mondja Poe: " Vissza jövök már."

 

Poe, csodálatos nemes elme, én halálosan szeretlek,

Látom, olvasom életrajz íróid tollából azt,

Azt, hogy Londonban éltél, s a benyomást,

Amely a lényedet érte, ha nem fordultál volna meg itt....?

Akkor lettél-e volna írói elit?

 

Mondja Poe: "Londonba vissza jövök már."

  

Poe, e világ szeretettel vár, bár ne feledd hazád

Követőid maradnak veled, bármerre is szállj.

Te nem csak holló vagy - több - holló sas,

Követünk Téged, madár raj rebben,

Érted, eszményedért, tiszteletedért az égben.

 

Mondja Poe: Londonba vissza jövök már.

 

Jer vissza, ide. Tudom, hogy e légkör,

Tett benyomást benned örökre.

Bennem is, látod, restless sulitude.

De most 2021 van, érezd újra mostani honod.

Ami itt vár, az Neked folytatás, csak szállj le,

 

S mondd: Ihlető városomba visszatérek már.

 

Oh, Poe, miért ihletett e világ?

Én tudom, származásod adja okát.

Genetikai emlékezet,

De ne feledd, hogy Boston a koronád.

Nehéz a kérdés, de ne feledd, hogy Amerika volt ,

Amerika volt a fogalmazó és írói hazád.

Ott már több volt a szabadság.

 

Mondja Poe: Visszajövök már.

 

Poe, szép portréd, fényképed volt sötét keretezett.

Érdekes, hogy amikor a kis asztalra helyeztem, valahogy leesett.

A keret sarkán megtört, én megijedtem,

De volt még itthon egy másik képkeret, hófehér,

Abba áttetelek.

S felismertem, erről régebben merengtem, Te nem fekete holló voltál, hisz abból sok van,

Hanem vagy az egyetlen fehér holló,

Irodalom teremtő, akinek elméje a mély értelem.

 

Mondja Poe: Talán visszajövök már.

 

Folyt. köv.

  

2021.01.11.

Üdv, s tisztelet, nemes Poe, hazaértem, remélem,

hogy napod Neked is volt jó.

Érdekes volt-e nap, csendes, szép volt a munka,

minden munkatárs mosolygós,

Igen, kedvesek, kollégák, akik a világért doloznak,

tesznek, Mint a az életfolyamban a szereplők,

így ők is haladnak tovább.

 

Mondja Poe: Soha nem jövök vissza már.

 

Nem mondd Poe, hogy soha nem jössz vissza,

ne mondd !

Hisz ihlettél sok költőt, írót, művészt, ők remélnek téged.

Várnak, hisz életrajzodból látom, hogy műved megszakadt.

Szüless újra, vagy szállj meg valakit, s add a világnak,

A világnak írásaidat,

 

s ne mondd, hogy nem jössz vissza már.

 

Poe, tudom, hogy életed remekmű, tettél sokat,

talán a romantikát elhagytad, (romantika korszakát)

Igen, előbbre láttál, célod nem saját közvetítés volt,

hanem a közönség, aki az olvasó.Jól látod, jól láttad, zseniális irodalom kritikus vagy.

 

Fontos a hatás. Fontos a hatás, ezért életed minőségi életmű. - Nem magadért éltél.

 

Mondod Poe, soha nem jössz vissza már? (Kellesz.)

Vár a világ, vár, kíván téged, hisz sok a szenny. Te életedet áldoztad a romantikáért és a rejtelemért,

Igen, tetted szívből, lett belőle fantasztikum.

 

Csodálatos huszadik századi fantasztikus irodalmi lét.

Mondd Poe, soha nem jössz vissza már?

Poe, hadd mondjak valamit.

Te ide születtél, értelmed magas, ezért éld.

 

Mondja Poe: "Én soha nem jövök vissza már.

 

Vissza jössz Poe, szereted életed, mely az irodalom

Vár téged sok új világ és rejtelem, mondd, miért kellek neked?

Magyar médium újjai írnak a laptopon bár te irányítod kezemet.

 

Mondja Poe: Mert a magyar nyelv kell nekem.

 

Miért? Poe mondja: Mert gondolat kifejezésre legszebb a magyar nyelv,

s tanulmányozni akarom a hasonlatosságot, viszonyulást,

és a magyar szinoníma értelmet. Hisz a magyar rejti a legtöbbet.

Igen - mondja Poe -, ezért szálltalak meg téged.

 

Régóta figyellek - így Poe. Tudom, hogy szereted a novellákat, írásokat, verseket.

Azt is tudom, hogy volt egy irodalom tanárod, aki írt szép verseket.

- Igen. - Válaszolom, e tanárnál tanultam harminchárom éve,

Tudása akkor már volt rengeteg, s akkorom már négyezer kötete volt,

igen, átolvasott jegyzetelt,

Írt szép verseket, egyik könyvének szép címe:

 

Csillagok és szent jános bogárkák -, gyönyörűek e művek.

 

Szerzőjük Budai Gyula, feledhetetlen irodalom tanárom.

 

Poe, mos leteszem laptopm. az írást holnap Veled folytatom. Jöjjön szép álom.

 

Álmodni még nem tudok, nem lehet, mintha várna valami,

Nem tudom, hogy mi az, furcsa az érzés, valamki jön,

Változás, a holló száll, egy londoni varjú szól: Kár.

Mindegy, a holló mondja, hamarosan leszállunk már,

De addig nincs akaratod, vagy vezetett,

 

S lesz szerelmed ott, ahol vezetőd landol.

 

Poe, mondd, miért vagy csak fürkész e világban most?

Hisz nagyon bonyolult, kéne a segítség, téged sokan szeretnek,

Én vagyok senki és gonosz, de jó szívből kérdlek téged,

Hisz elméd, kritikád, ötletességed adja alkalmas éretelmedet.

 

Mondja Poe: "Én nem jövök ide vissza soha már."

 

Folyt köv.

  

12.01.2021.

 

Oh, kedvenc íróm, itt vagyok, kérlek szállj le már.

  

Poe, este van, kedd, nyugodalmas minden

Szép volt a nap, tettük a dolgunkatLett vége a munkának, siettem haza,siettem haza Hozzád, egy kicsit ettem,

Laptopomat bekapcsoltam, képernyő villant,

 

Ébredésem óta várt volt e pillanat.

 

Poe, képed előttem, szép a portréd, önarcképed

Tekinteted sugároz mély értelmet,

Mely mélyebb a Maelström hullámának hullámmélyénél.

Olyannak tűnsz, mint egy filozófusa, de nem is tévedek,

Voltál remek elemző, analitikus gondolkodó.

 

Poe, mit tegyek? Valamit tennem kéne, változnom kell.

Mondja Poe: Soha ne add már fel. -Nem adom fel, Mesterem,

hisz tudod, hogy miről van szó.

Igen tudom -, mondja a holló. - De várj, ne siess,

Ne siess a cél nem vár, neked nincs, hanem maga rohan feléd.

 

Csak várj!

 

Mit tegyek akkor? Én nem tudom, kérdem. - Én.

Poe mondja, türelem, írj neki, te feledted, tán várt.

Én: Poe, írtam neki, három hete volt aktív. Hangouts néma.

Poe mondja, türelem, talán van más dolga, ne legyen félelmed,

 

Talán még vár.

 

Nem vár, tudom, bár sokszor emlékszem rá. - Én.

Poe mondja, túlságosan hirtelen voltál.

Nem voltam az, zavarta a magányt. - Én.

Poe mondja, ne törődj vele, együtt lesztek a magány,

 

Talán még vár.

 

Én: Most merre vagy Poe? Hol jársz? Szellemed érzem, de nem tudom igazi honát.

Poe: Itt vagyok, élek, tanítok a katedrán, messziről vezérlem elméd, add nekem. Az enyém.

Én: Poe, már a tiéd vagyok, vezess, tudod, hogy mámorít veled az értelem,

Vezesd újjaimat, hadd legyek tollnokod, néma maradok.Í rj.

 

Mondja Poe: Írni nem fogok soha már. Te fogsz!

 

Poe, én analfabéta vagyok. Írni nem tudok. -Én.

De fogsz. Már ismertelek gyermekkorodból. Igen ismertelek.

Olvastad az Amerikai kisregényeket. Tudom. - Poe.

Igen, olvastam, kedves Poe. Bár már oly régen volt.

Nem is emlékszem, hogy pontosan mikor. - Én.

 

Mondja Poe: Olvasod a többit már.

 

Még nem - válaszolom, - hanem újra olvasom kisregényeidet, novelláid.

Poe: Maradj az utadon. Sirályok serege visz, szürke madár az útjelző.

Varjak tekintete néma válasz tükör. Haladsz.

Madár seregek a repülőtérről követnek majd soká.

Egy sziget zátonyra futott, lék adja a dagályt.

 

A holló itt is járt.

  

Poe, mit tegyek? Te tettél nekem igéretet.

De nekem nem remény.

Ahol landolok, ott vár szerelem?

Hol? Tudom, hogy hová gondolsz.

Ott is van hazugság.

 

Tudom, hogy hová gondolsz.

 

Oda gondolsz, vagy bármerre, lehetek kiszolgáltatott.

Bár várhat szerelem, de ha átfordul az érzelem

És ő ezt nem érzi, akkor az nekem végzetem

Akkor halál hajóm szakadt életvitorláin át,

Fényesen átszüremlik a napkorong sejtete és az értelem.

 

Eldobok mindent, csak a kezemmel evickélek.

  

13.01.2021.

 

Jó reggelt Mesterem! Remélem szép napod a katedrán!

E napot remélem, hogy mindketten megéljük szépen.

Legyen szép a napod, én is megyek a dolgom után.

Remélem, hogy az esti telepatikus-kommunikáció,

Ismét megfűszerezi az estével a mi napunk. - Én.

 

Poe: Este megint rád szállok már!

  

Mester, látom, hogy nem tettszik minden vers,

értelek, töröld, amely nem kell neked.

Írtam előbb, de letörölted. Nem értem miért?

Nem baj. Talán valamivel megsértettelek.

Nekem is lehet véleményem? Nem?

 

Poe: Te soha nem írsz egyedül már!

  

Ma szép volt a kirándulás, néma séta

Stanmore nemes parkja adta

Szép fák, rejtelem a sűrű

Minden lépés lélekzet

Ontja a hűst, a hideg erdei szellő.

 

Poe: Most merre jársz?

 

Járok veled, az elmémben,I

tthon vagyok az ágyszélen

Előttem laptopom a széken

Írom e verset néked.

 

Poe: Most merre jársz?

 

Poe, élek a hűvösben, radiátor forró,

Nekem dimenzionálisan más a terem.

Reszketek, a hőség az nekem hideg árny.

Vágyom a másvilágra, de maradok e világban.

 

Poe: Most merre jársz?

 

Hol járnék? Ahol vagyok. Nem?

Poe, hallgass meg engem.

Hallgass, s ne bízz senkiben.

Élni kell, az út hív, taszíts,

De szeress, s ha kell,

 

Akkor nyújtsd kezed.

  

Poe: Nyújtottam, lett új műfaj.

Én: Olvastam nemes soraidat.

Poe: Vélemémy?

Én: Minden szavad gyémánt,

 

mely bennem tovább él.

 

Köszönöm.

  

Poe, miért jó a magány?

Te is szeretted, mert hívott a szenv.

Ha nem lehettél volna sokat egyedül,

akkor sosem írtál volna végtelenül.

  

Poe, elhagytad e világot,

de vár irodalmad, hatalmas vár

Nem értem a világot,

Tettél sokat

Sok szobor vár.

  

Hatalmas mester, szeretete a rejtelemnek

Ma voltam kedvedért egy szép parkban

Csodálatos volt ott a lét

Bár már ismeretes Neked, kirándultunk ott.

 

Poe: kísértelek én.

 

Szép és régi, természetes ősi fák

Vettek körül minket, a sétányon át.

Esős volt az idő, áztam,

Poe, ide jöttem, érted fotografáltam.

 

Poe, nemes és arisztokratikus mesterem!

Ma szép képeket tettünk, csináltunk

Tán van köztük néhány festői

Nem teszem fel az oldaladra,

 

Enyém, mely akaratod már.

  

Poe, vagy mesterem, mentorom

Láthatatlan gyémánt vagy,

mert sokan nem láttak utadon.

Üstökös léted kering a Föld felett,

 

19. század múlt, 21-ik kezd,

 

a léteden túl.

  

Mesterem, tettünk ma szép sétát

Stanmore lége adta a magányt.

Jó volt ott lenni,

Természet, tisztaság, egészséges vágy.

 

Mesterem, jer vissza Londonba

Volt hazád, én szeretlekPoe,

te vagy egy irodalom kristály

Térj ide, hív ihlető hazád.

 

Poe, London vár, dekadens vagyok

Tisztelem műveid, te voltál tanom.

Luton vagy Heathrow terén várlak,

S kezdd újra irodalmi és szellemi életed.

 

Ez az oldal vár.

  

Mester, oly szép képeket tettem ma,

Szép volt a tér, Kenton parkja adta,

Halálos volt a csönd, elmémet hasogatta

Jó volt veled a séta,

 

Mely adta a magányt.

 

14.01.2021.

 

Szép estét nemes holló

Ma sokat itt nem írok

Mert van más dolgom.

Ott is írok neked

 

A hölgy a postás

És a Hangouts.

 

Őszinték a sorok.

 

Írtam, üzenet küldött

Az égen és műholdon keresztül,

Siklik az üzenet

Szervereden kódolódik,

 

Binárisan minden sorom.

  

Mester, ez a kép marad csatornánk,

A fotózásnak nem szabhatunk akadályt.

Erre a képre térünk vissza,

Ha közlést akarjuk tenni,

 

De most hív a képalkotás.

  

15.01.2021.

 

Jó estét Mester!

Értem haza későn

Nem válaszoltam,

Játszma nem kezdett.

 

De tettem fel képeket,

Remélem szépek,

Hűs téli magány

Érzés hideges,

 

Feledhetetlen.

 

Remélem, jók a képek,

Nem díszítem

Szerény a magány.

Tiszta természet,

 

Adja a jég illatát.

 

Mester, a sakk még nem áll.

Fog, kell találni táblát.

Virtuális tér síkja még vár,

 

De hamarosan adja a sakktáblát.

 

Mely lesz egyszerű és elit.

 

Mint a halál.

  

16.01.2021.

 

Mester egy tábla lett lelt

Még nem ismerem

Grafikusan jónak tűnik.

Tesztelem rajta értelmemet.

 

De a fotóké az érzelem.

 

Igyekszem.

  

Mester, most megtaláltam,

Igen, megtaláltan

A remek táblát,

Jó lesz a verseny,

 

Kitt és Knight Rider itt is vezet.

 

Megint.

  

17.01.2021.

 

Oh Mester

Voltam Kenton dombos, erdős mezején

Sétáltam, merengtem, gondoltam a természetet,

Lett sok kép, melyet Neked tettem.

 

Hála Neked minden képem.

 

Örökké teszem.

Íme az egyszerű ötlet:

a német-sváb alapítású Pesthidegkúton, a gyakorlatilag hidegkúti és pesti svábok által emelt máriaremetei templom parkjában az ikonikus fő bevezető út elé tegyünk egy zárható, élénksárga székelykaput (megjegyzendő: a templomkert körbe végig nyitott),

hogy elzárja és tönkretegye a 115 éves gyönyörű városképet, ami minden zarándok és látogató örömére szolgált több mint tíz évtizedig.

A székelykaput szeretem a maga helyén, de semmi köze a helyi sváb tradíciókhoz, amit a lokálpatrióták ma is ápolnak.

A szocializmus alatt, 1987-88-ban Mercedes bemutatótermet akartak a templomkertben létesíteni, amit mi, helyiek spontán tömeggyűléssel, és aláírásgyűjtéssel megakadályoztunk - a rendszerváltás előtt (!!!), hogy ne tegyék tönkre a gyönyörű parkot és a látványt.

Pár évvel később megakadályoztuk a fasor kivágását - végül csak apránként csinálták, és új fákat telepítettek.

 

És ma? Megkérdezi az ittlakókat valaki?

---------------------------------------------------------------------

Ennyit találtam az eseményről:

2013. november 27.

Boldogasszony Zarándoklat

Máriaremetén székelykaput avat: Varga Mihály pénzügyminiszter, katonai tiszteletadással (!?!)

A kapu Csikszentdomokosról érkezett.

(Ez, hogy: PÉNZügyminiszter avat székelykaput templomkertben KATONAI tiszteletadással, könyörgöm, miért???)

A retró hétvége nyitányaként szombaton kora reggel igyekszik a sorozat hetvenedik születésnapja alkalmából szereplő dupla bobós személyvonat Zánka-Köveskálon Balatonfüred felé. A MÁV-HÉV sajnos nem tudta (vagy akarta?) biztosítani, hogy mindkét gép piros legyen, így az 517-es a zöld 733-assal közlekedett a Balaton körül

A lőcsei háromhajós Szt. Jakab-templomot a XIV. század első harmadában kezdték építeni, majd a XV. században felújították. Eredeti tornyát a sok tűzvész annyira tönkretette, hogy a XVIII. században le kellett bontani. Magasabb volt mint a mai torony, s árkádok vették körül. A mai tornyot 1858-ban építették. A templom a Szepesség legnagyobb gótikus székesegyháza.

 

A rendkívüli sok és a templom építésével egykorú gótikus kincs között is legnagyobb érték a szárnyas főoltár. Ezenkívül található még hét, a főoltárnál régebbi gótikus oltár is. A legszebb mellékoltárt Ferenc József király a bécsi Fogadalmi-templom számára akarta megvásárolni 5 millió aranyforintért, a British Museum pedig 1930-ban ugyanazért 20 millió csehszlovák koronát kínált. A lőcseiek azonban nem adták.

Ezeken kívül díszes ülőalkalmatosságokban is gazdag a templom, sok márvány síremlékben, falfestményekben.

 

Év első napján értem megint ki e szép térbe,

Jöttem, szellőztetni a fejemet, ittam sokat az éjjel,

Oh, de mikor nem? :))))))

Itt megint regenerálódtam, felüdültem,

Felüdültem? Nem, nem, hanem üdültem fel,

Bár boros palack volt nálam, Zesty,

Kellett a levezetés, hm, mit tehettem?

Gondoltam, hogy az érésért innom kell.

 

Elhaladtam megint e szép fa mellett,

Csodálatos természeti modell,

Valóságos természeti gyémántfakő,

Él, bár kövület, e tájegység midig éber őre,

Mint tengeren a világítótoronynak, az neki itt a léte,

Itteni sarokkő, természet eredetjelensége.

 

Eredet jelensége? Igen az,

Hisz az eredeti természet jelensége,

Jelenség, megnyilvánulás, létezés,

Az bár mindig változik,

Igaz, ez élő monument,

Friss és élő emlékmű,

Változtlan mindig,

Hogyan? Nem értem,

Már párszor lett felvett,

SD-kártyára leképezett,

Már az oldalam dísze régen,

De megint teszem fel,

Hisz emléke öröm és feledhetetlen.

 

Év első napja van, s mennyien nem nyugosznak!

Sétálnak vidáman,

Túristák, kirándulók,

Kerékpárosok, kutyáikat sétáltatók.

Sokan mások tértek ide ismét,

S ez itt egy spontán szeánsz,

Én is ezért tértem ide,

Hogy lássam a szép tájat, Horsenden Hillt,

Nemességét, kék vénáját,

S azokat, akiket a hely magasztos szelleme,

Ide vonzóan tudatosan behív.

 

Látni akartam azokat, akik lelkeit a hely szelleme erre int,

Erre int, mármint ide irányít,

Tértek ide velem, de mind máshonnét,

A gumicsázmás kutyás hölgyet is,

Az idősebb kerékpárosokat is,

A családokat, de a magányosokat is,

Mindenkit, mindenkit, akiket e hely szelleme ide vetít,

Igen, akartam látni mindet én.

 

Igen, szerettem volna tudni, megismerni azt,

Hogy az év első napján kik azok?

Milyen lelkek azok,

Akik ez új évben az életembe térnek majd?

Már tudom, hogy kik,

S azt is, hogy a világuk nekem jó és szelíd.

 

Lett-e volna-e ez így, ha az év első napján nem térek sétára itt?

Szerintem nem lenne így, hisz ez volt a varázslás, mágia, s szeánsz,

Megpecsételt lett ezéltal nekem ez az év,

A bélyegző e szép és nemes fa,

Hamisíthatatlan pecsét,

Engemet ebben az évben biztos lét kísér.

 

Horsenden Hill ékkőve!

Köszönöm, hogy megint vezettél,

Emléked magamban mindig megőrzöm,

A felvétel ajánlott érted, s neked,

Hamarosan visszatérek,

De most írok egy másik verset a barátodról,

Aki szintén nagyon kedves nekem.

Most búcsúzom, szeretlek.

   

  

„Diákkoromban voltak álmaim: meg akartam nézni a világ híres épületeit, meg akartam állni a Notre-Dame, a Doge-palota, a Tower, a San Pietro katedrális, a milánói dóm, a kölni székesegyház, a firenzei Signoria, a madridi Prado előtt, rostokolni előttük órákig, ahogy Bécsben ácsorogtam a Stephanskirche előtt, bámészkodni és ráfényképezni a memória érzékeny lemezeire a részleteket és az arányokat, s ellopni valamiképpen a lelket is, amit beléjük építettek. Kazettás mennyezeteket, ódon tetőszerkezeteket, évezredekkel dacoló íveket, finom kőcsipkéket, merészen égbetörő tornyokat akartam látni, hogy az idegeimmel érezhessem valóságos arányaikat, lenyűgöző voltukat és meghitt szegleteiket.” – Szilvási Lajos: Appassionata

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával 64. rész

  

2022.09.23 11:11

 

Mindenki mindenkinek: Jó reggelt!

 

Vilmos: Oh Mester és Emma, mily szép volt itt a séta,

Felejthetetlen, gondtalan csevej hagyta el könnyedén ajkunkat,

Érdekfeszítő a társalgás veletek, barátságotokat sosem cserélném el,

Lássuk, hogy ma miről írunk,az értekezést kezdjük meg, de a témát nem én vessem fel.

 

Emma: Jó, akkor én átveszem a szót. Van egy fontos dolog, amely az új világban nem igazán kívánatos, hogy úgymondjam, valójában kerülendő kell, hogy legyen, ez pedig nem más, mint a nemzetieskedés, a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás. Én persze angol vagyok, de azt látom, hogy ez a kérdés jelenünkben például Európában jócskán gondot okoz.

Mester: Igen, ez így van. A hagyományokhoz való görcsös kapaszkodás az lassítja, de egyenes akadályozza is a társadalmi fejlődést. És bizonyos esetekben káros és szélsőséges eszmei áramlatokat indíthat el, amely végtelen politikai csatározásokban és erőszakban is könnyen megnyilvánulhat.

Vilmos: Tehát a múltat, főként a régmúltat, azt lehet, hogy jobb, ha a múzeumokba helyezzük?

Emma: Pontosan erről van szó. Ráadásul az ősi hagyományok olyan káros dolgokat is tartalmazhatnak, rejthetnek és hordozhatnak magukban, amelyek ugye estlegesen egyenesen károsak lehetnel.

Vilmos: Mint például?

Emma: Például a régi berögzült és helytelen táplálkozási szokások. Itt főként húsevésre gondolok. Ez miatt naponta sok millió állat pusztul el szerte a világban, a mi földkerekségünkön.

Vilmos, ugye neked sok india kollégád van?

Vilmos: Igen, és gyakorlatilag az összes vegetáriánus. Vegán.

Mester: És ugy mind egészséges? Tehát nem szenvednek az miatt, hogy nem esznek húst?

Vilmos: Nem, egyáltalán nem. Mindnyájan vidámak és egészségesek.

Emma: Kulturájukból fakad ugye ez táplálkozási szokásuk?

Vilmos: Igen. Tehát vannak azért itt-ott jó és igencsak ősrégi társadalmi szokások és hagyományok. Én is szeretem az indiai ételeket.

Emma: Tudjuk. Például a Chicken Biryanit ugye?

Mester: Ami ugye húst is tartalmaz.

Vilmos: Majd leszokom a húsevésről. Ezt megígérem.

Emma: Tehát már létezik olyan kifinomult konyha, mint például az indiai, amelynek tudománya által, le lehetne szoktatni az embereket a húsfogyasztásról.

Mester: De meg kéne értetni az emberekkel azt, hogy az állatok rengeteget szenvednek miattunk.

Emma: Ez a feladat főként a vallási vezetők munkáját kéne, hogy képezze. De sajnos nem teszik.

Vilmos: Akkor meg kell tenniük azt másoknak.

Emma: Na jó, de kik azok, akikre ezt a felelősségteljes feladatot rá lehetne bízni?

Vilmos: Például te is lehetnél egy ilyen tanító és oktató személy!

Mester: Miért ne?

Vilmos: Amúgy is látni rajtad, hogy különösen sokat fohglalkozol az egészségeddel, így a táplákozásoddal is minden bizonnyal. Sokat járhatsz edzőterembe, de az sem kizárt, hogy van neked otthon saját kis torna létesítményed.

Emma: A táplákozástudományt már gyermekkorukban meg kellene ismerniük az embereknek. Kis oktató színes füzetecskékkel ezt meg lehetne oldani. És lehetne minden egyes lecke végére olyan dolgot írni, amely azt volna hivatott közölni a tanulókkal, hogy miért nem szabad húsukért az állatokat megölni.

Mester: Ez remek gondolat.

Vilmos: Az indiaik tojást sem esznek. Metrt nagyon tisztelik az életet. Egy tojás az egy életet jelent.

Emma: És micsoda bűn a tojás elfogyasztása. Szegény életnek még csak egy percnyi lehetőséget sem hagytak az emberek az életre.

Mester: Pedig a benne rejlő életnek is joga van az élethez, az életéhez.

Vilmos: És vannak olyanok is, akik ugye a kacsatojást is megeszik. Pedig a fehérje az pótolható például borsóból, szójából, de ezt mások tőlem sokkak jobban tudják.

Emma: Na és ott van a tejfogyasztás. Szerencsétlen tehenek úgy élik le az életüket, hogy rájuk van kötve egy szívó fejő berendezés. Borzalmas és kegyetlen kínzás.

Vilmos: Bevallom, hogy néha én is veszek tejet, de mostanában, szinte majdnem teljesen átálltam a szójatejre.

Emma: Helyes.

Vilmos: Úgy látom, hogy ezzel a kedvedre teszek.

Mester. Mindenkinek dolga van, az írás éjjel lesz folytatott és befejezett.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:00)

  

2022.09.14 00:27

 

Vilmos: Megérkeztem: Kellemesen töltött éjt kívánok nektek!

Mester: Már ideje volt. De már 00:49 az idő. Hol voltál?

Vilmos: Átírtam valamit. Telepatikus barátaim kértek meg erre napközben. Irodalmi és nyelvtani kifogást emeltek ellenem. Ismételten darabosnak nevezték amit írtam, s a szórend helyessége is firtatás tárgya lett. Szerintük túlságosan szabadon bánok a fogalmazás tágas rendszerével.

Emma: Jó éjt. Akkor folytatjuk?

Mester: Természetesen. Ezért vagyunk itt.

Emma: Tehát a táplálkozás megváltoztatásával az emberek, az emberiség, az sokat tehetne egy szebb és biztonságosabb jövő megvalósításáért és eléréséért.

Mester: Valóban. Nem is beszélve arról, hogy a helytelen táplákozás az táplálhatja az erőszakra való hajlamot, tehát az aggresszió bekövetkezésének a lehetőségét.

Vilmos: Bővebben ezt megmagyaráznád, oh Mester?

Mester: Igen, természetesen. A megölt állatok húsa az rögzítette a megölését megelőző félelmét és az ellene irányuló erőszakot.Tehát a húsának minden egyes sejtje azt a memóriájában - ha lehet így fogalmazni - , akkor azt rögzítette, elmentette. Tehát negatív és veszélyes információt tartalmaz a hús, amit mondjuk a kedvenc chicken biryanidban megeszel. De te nem sok húst eszel. Mások viszont rengeteget. Tudom, hogy te is megfigyelted azt, hogy a sok húst evő emberek azok könnyeben lehetnek veszélyesek.

Vilmos: Így van. De azt is észrevettem, hogy az aggresszivitás kialakulásában komoly befolyásoló tényező lehet az, hogy mely állat, állatfaj húsát eszi rendszeresen a húsevéstől aggresszívvá vált aggresszív delikvens.

Emma: De van egy másik dolog is, ami növelheti az aggressziót. Mégpedig a túlfűszerezés.

Vilmos: Na nem mondd, talán a borsra, vagy netán az erős paprikára gondolsz? Ez nem mindig lehet igaz, hiszen az indiaiak például rengeteg curryt fogyasztanak. Én is eszek gyakran paprikás vagy currys ízesítésű ételt. De eddig még senkit nem akartam bántani.

Mester: De mi van akkor, ha a hússal párosul a sok fúszerezés és ez állandó és folyamatos? Vajon hatha-e az ember, az egyén, az ilyen ételt fogyasztó embertársunk elméjére úgy, hogy aggressziót hoz ki belőle.

Vilmos: Lehet, hogy van benne valami. Nem az evéskor lesz aggresszív, hanem bizonyos szituációk létrejötte esetén veszélyessé válhat az illető. Tehát, az a kérdés, hogyha a táplálkozáasa előtte mindig normális és vegetáriánus lett volna, akkor ugyanabban a szituációban ugyanolyan aggresszív lett volna-e?

Emma: Ez egy nagyon precíz és vesézős kérdés.

Mester: Majd lesz kielemzett.

Vilmos: Mely egyetemen?

Mester: Szerinted?

Vilmos: Hadd mondjak egy érdekes példát. Ami ide, tehát a fenti kérdéshez mindenképpen kapcsolható.

Észrevettem azt régen, hogyha olcsóbb és nem igazán jó minőségű alkoholtartalmú italtól rúgtam be, akkor attól másnap zavarodott voltam. És néha idegességre hajlamos. Nem is inkább idegességre, hanem esetlegesen ingerültségre. És azt is tapasztaltam, hogyha jobb italoktól rúgtam be, akkor másnap egy érdekes békeérzés volt bennem.

Emma: Tehát az elfogyasztott ital minősége az jelentősen befolyásolhatja a következő napi, másnapi érzetet, élelet, hangulatot?

Vilmos: Így van. Pontosan erre gondolok.

Emma: Most is ezt tapasztalod?

Vilmos: Nem. Angliában a minőség az minőség. De egy italt találtam itt, amely másnap zavart hangulatgot bennem teremthet. Érdekes, hogy ez nen jön mindig elő belőlem.

Emma: Ennek mi lehet az oka?

Vilmos: Én tudom, de nem írom le. De elárulom, hogy a folyamatos fogyasztása, tehát a mindennapi fogyasztása az kihozhat az emberben érdekes érzeteket. Inkább arra gondolok, hogy azért szerettem, mert ha attól spcces lettem, akkor őrültté vált az írói képzeletem. Este és éjjel kellemes volt, de másnap reggel sokszor kegyetlen volt az ébredés, amely csak testi volt, hiszen voltam fejetlen.

Mester: Mostanában iszol ily itókát?

Vilnos: Nem.

Emma: Alkoholtartalma az magasabb volt?

Vilmos: Igen.

Mester: De azért is ittad, hogy jobb legyen a képzeleted. Igaz?

Vilmos: Igen.

Emma: Akkor ezzel a példával alátámasztható az a feltételezés, hogy a hivatalosan engedélyezett és bevizsgált élerlmiszerek, fogyasztási cikkek, élvezeti cikkek, azok jelenthetnek egészségügyi és lelki kockázatot.

Vilmos: Azért ilyen élességgel ezt nem lehet kijelenteni. Manapság sok élelmiszer tartalmazhat mesterséges adalékanyagokat. Amelyekre szükség van. De ott vannak a szervezetet tisztító módszerek. Én itt csakis a leghagyományosabbra gondolok. Azaz a gyógyteázásra.

Emma: Ez remek dolog. Magam is teszem.Minden egyes nap.

Vilmos: A táplákozás megreformálásához nagyon nagy segítség lehet a kínai konyha tanulmányozása. Jómagam kifejezetten szeretem a kínai levest, leveseket, párolt zöldségeket. Szója szósszal és fűszuerekkel. De nem sok fűszerrel, csak finoman ízesítve a dolgokat, ugye. Manapság nagyon sok fajta rizst is lehet venni. Na és ott a barna rizs is. Amelyet ugye Stroganoff sem volt képes figyelmen kívül hagyni. Na de a kedvenc kínyai zöldségem egy kápsztaféle, a pak-choi. Na meg a párolt bean sprout az mennyei és igen egészséges kísérő eledel.

Mester: Vagyis arra gondolsz ugye, oh kedves részeges tanítványom, hogy a táplákozás helyes útra való tereléséhez az emberiségnek, már régen megvan az ismerete, tudása, tapasztalata és lehetősége.

Emma: Én mindenképpen erre gondolok.

Vilmos: A tudást csak használni kéne, kellene.

 

Mindenki mindenkinek: Jó éjt! (02:29)

  

Beszélgetés a Mesterrel 53. rész

 

Beszélgetés és séta a Mesterrel és Emmával

  

Mester: Vilmos, folytasd a poklobéli történetet.

 

Vilmos: Teszem.

  

Tehát megérkeztem a poklobeli szállásomra, amely nagyon színvonalasan volt berendezve. Hiányt semmiben sem szenvedtem. Gyakorlatilag olyan magas színvonaló a szállás, amelyet a Földön nem lehet megtalálni. A földi szállodák legjobbjai sem adják meg az itteni luxust.

Az időt itt phenéssel töltöttem. Olvastam, Jókat meditáltam. De oly fáradt és nyúzott voltam még a a földi múltam miatt, hogy a barlang lakásból kilépni nem tudtam.

 

(Vannak akik a test más részeit parapszichológiailag kínozzák.Ezek teljes lemérése és hatástalanítása az szükségeltetett.)

 

Az időt így pihenéssel és felfrissüléssel töltöttem. Néha az öltönyös ördög barátom és segítőm rám nézett.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a földi létről, életről? Azt válaszolta, hogy hallott róla, s nem örülne annak ha ott kéne neki élnie és léteznie.

Ebből arra következtetek, hogy az ördögök szerint a pokolbeli élet az jobb.

 

Sátán:

Igen, jobb, hiszen itt az ördöghivatalnokok nagy figyelmet szentelnek a pokolbéli rendre,

A pokolbéli rend fenntartása pedig a pokolbéli rendőrség és csendőrség nemes feladata,

De a pokol minden állampolgára tudja, hogfy a rend fentartáa és magasabbra emelése az mindenkinek személyi feladata.

De egyébként itt nincsen gond, hiszen mindenki szeret mindenkit, s rossz tevés, bűncselekmény itt sosem üti fel a fejét.

 

Vilmos:

Kedves Sátán, köszönöm, hogy e világba, amely a te teljes birtokod, beléphettem, s itt élhetek,

Remélem, hogy életemmel e világ értékeit magasabbra emelhetem,

Itt is akarom folytatni földbéli kefteléseimet,

Mely az írás, és a fényképezés öröme. (Hallottam, hogy mások diktálták e legutoldó verset. Nem törlöm le. Tetszik. Üdvözöllek benneteket az oldalmon, oh parafenomén testvéreim. Bemértelek bnenneteket. De nem írom itt ki, hogy tudatilag honnan érkeztetek. De egy szép és régi templom egy híd mellett legyen a névjegyetek.)

 

Hívást és szeretet érzek felőletek. De a szeretet engemet sosem téveszt meg.

Mindenen felül állok és nézek, de a ti birtokotokban van az én lelkem,

A lelkem, amelyet én nem ismerek, de az írásommal okozhatok másoknak kellemes perceket,

Ezért én kérem a segítséget, hiszen jót akarok tenni, s szeretem az embereket,

De most látjátok, hogy az írási stílusom az megváltozott, hm, azért, hogy nektek abban legyen kedvetek.

Mivel észleltem, hogy a szórendi kaocsolatok az írásomban ellenérzést keltett bennetek.

De most visszatérek a pokoli létre, ahol is elmenekült tőlem a végtelen messzeségbe a félelem.

 

Mester: Elfogyott az itóka.

 

Vilmos: Megyek és veszem.

  

2022.09.02. 11:45

  

Vilmos: Szép jó napot!

Mester: Hol voltál, hoztál itókát?

Vilmos: Igen, trópusi gyümölcslevet.

Emma: Nekem nem hoztál semmit?

Vilmos: De hoztam, ajándékkártyát.

Emma: Köszönöm.

Vilmos: Oh, hol is hagytuk abba? Tegnap elaludtam. Bocsánat. Mindennap négy vagy öt órát alszom és ugye dolgozom. Nos, megvan. Valahol a poklban kalandoztam.

Oh, kedeves Emma, köszönöm, hogy az oldalamon vagy, tudod, hogy engemet a személyiséged az teljesen elragad, ezért minden egyes alkalommal, mikor az elmédből vett válaszokat írom, az nekem hatalmas szívdobbanat. Nem túl régen láttalak, frissült bennem az emlék, amely és örökké bennem marad. Keresem a lelki hasonmásodat (itt: sztereotípiádat), amely nekem örökre boldogságot ad. Ismerek egy angol hölgyet, itt nem messze, Harrow on the Hillen, egy templomba jártunk, szép nő és nagyon kellemes, intelligens, ha lesz időm, akkor a templomba valamelyik este megint elmegyek.

De most térjünk a pokolbéli életemre, oly jó nekem, hogy két világban élhetek.

 

Tehát a pokolbeli szállásomon alaposan kipihentem magamat, s az öltönyös ördög hivatalnok barátom elvitt és magmutatta azt a hatalmas mély kanyont, ahol az összes világvallás, de minden vallás képviseltetve volt. Kértem, hogy vigyen, s mutassa meg nekem a katolikus templomot. Odaértünk és pont olyan volt a katolikus templom, amelybe Magyarországon is jártam, azaz a Kispesti Nagybolgogasszony katolikus templom. Csodálkozva néztem ekkor, majd kérdő tekintettel az ördög barátomra néztem. Ő látta arcomat, s olvasott róla, s azt mondta, hogy nézzek mégegyszer oda. Oda néztem és ekkor a bosnyák téri katolikus templomot láttam. Azaz a zuglói Páduai Szentantal - plébániatemplomot. Ördög barátom mondta, hogy gyakran ismételjem meg az odanézést, s csodálkozva láttam, hogy most egy Londoni katolikus templomot látok, a A Szent Ágnes katolikus templomot, amely ugye Cricklewoodban van. S így sorra-sorra az összes templomot láttam, amelyben életemben megfordultam. Például a salgótarjáni katolikus templomokat, de a Wembleyben általam gyakran látogatott Szent József templomot is. De mindet itt most nem tudom felsorolni.

Ekkor ördög barátom mondta, hogy lépjünk be. Beléptünk, s most a Ferenciek terén lévő katolikus templom belsejét láttam. Behunytam a szememet, majd kinyitottam, s most a Lehel téren látható katolikus templomban voltam. S így történt az, hogy továbbra is más és más templomban találtam magamat. Ekkor ördög barátom megkért, hogy üljek le és vegyek részt a szentmisén. Körbenéztem, s régen látott embereket láttam, akik éppen a közösgyónás szövegét együtt, közösen mondják. Magam is csatlakoztam. A mise után ördög barátommal az utat folytattam, s körbekalauzolt még néhány épületben, templomban, templomcsarnokban. Majd megint felvitt egy hatalmas hegy tetjére, s körbemutatott, s mondta: Hogy nézd ez a világ teljesen is neked adott. Érted? Nem csupán adott, hanem adott. (Itt most megdöbbentem, s eszembe jutott egy bibliai részlet, ahol is a Sátán megkísértette szeretett Megváltómat.)

Körbenéztem, a világ összes városát, falvát települését, országát, földrészét (kontinensét), láttam úgy, hogy egyszerre jelen volt a múlt a jelen és a jövő. Így láthattam például Londont a középkorban, a mostban és 3025-ben is egyaránt. Hihetetlen és gyakorlatilag felfoghatatlan, megfejthetetlen, felfejthetetlen volt a látvány. Csodálatos volt minden. Minden, igen, igen.

Ekkor ördög barátom arra kért, hogy induljunk, s térjünk be valamelyik városba vagy településre, de előtte megkérdezte, hogy hová szeretnék betérni, s mely korban és időben?

Azonnal azt kértem tőle, hogy az ezernyolcszázas évekbe szeretnék betérni Canterburybe. Ott pedig egy misén részt venni a St. Martyrs templomban. Csak gondolj rá, válaszolta. S ekkor azonnal ott voltam. A korabli, de jelenlevő népek szép lassan érkeztek a misére. Az oltár körül valaki, egy idős néni serénykedett. Lassan megteltek a sorok. Meglepett a korabeli öltözékek érdekessége, mintha minden emberen egy színházi jelmez lett volna, lenne. Hihetetlen volt mindez nekem. A korabeli és old english stílusú prédikáció az teljesen a szívemig ért, hatott. Pont olyan volt, mint amilyet 2018 vagy 2019 táján egyszer Londonban, a St. Ozmund katolikus templomban volt szerencsém hallani. E templom ugye Barnes kerületében található. (Catholic Church of St. Osmund, Barnes, London.) Hogy mennyire lenyűgözött a pap prédikácója, stílusa, szövegezése, hanghordozása, intonációja, remekelt szónoklatának üteme, ritmusa, azt kifejezni én valójában képtelen vagyok. Életem egyik legmeghatározóbb és leg elfelejthetetlenebb értelmi és intellektuális behatása volt. Felejthetetlen, egyszerűen nem lehetséges ezt az élményt elfelejteni. Nagyon karakteres személyiség volt a pap, arisztokratikus vonásokkal, s férfias megjelenése, atletikus alkata és magassága az tekintélyt biztosított neki a hallgatóság, a hívek felől, részéről.

 

Mester: Innen folytatjuk az éjjel, de most menned kell, mert ma korábban kell beérned a munkahelyedre.

Emma: Siess készülődj. S köszönöm asz őszinte szavakat, de ne feledd azt, hogy belőlem csak egy van, mint ahogyan belőled is.

Mester: Ez most szép munka volt. És figyelj a tarsolyra is. Mert ma nem hoztál semmit.

Vilmos: Bocsánat, sajnálom. Odafigyelek. Köszönöm Mesterem az őszinte szavakat, s Emmának is a gondoskodó noszogatását, utasítását.

 

Mindenki mindenkinek: Kellemes napot! (12:56)

  

2022.09.03. 00:08

  

Vilmos: Tartalmas és kellemes jó éjt nektek! Oh Emma, oh Mester!

Emma: Neked is!

Mester: Neked is!

Vilmos: Mester, kérted, hogy a tarsolyom legyen tele. Itt most két kulcsgondolatot leírok, hogy ne legyen feledett. Kocsmai családközpontú barát, A versíró úr Fryent Country Park dombos mezején. Kezdem valamelyikkel, hogy a Mester igényének az írásban megfeleljek. Íme:

 

Nem, most nem írom le. Mielőtt leírnám átadok néhány értékes dolgot.

Tegnap londomi idő szerint 20:22-kor agykontrollos információ lopkodó próbált az elmémbe hatolni. Az érdekelte, hogy mely az a kísérlet, parapszichológiai kísérlet, amelyet, oh kedves Mesterem már egyszer-kétszer ecseteltem Neked. Amelyben szerepelni magam is vágyom, hisz az egy nagyon alkotó és újító agykontrollos vizsgálat, mely remélem, hogy lesz mielőbb tervezett. A módszerük a a párbeszédes és felkelető kiváltómechanizmus utáni figyelés volt. Tehát egy témát beadtak az elmémbe, amelyet saját gondolatomként kellet volna átélnem, s így a gondolkodás beindítása útján magamban rátérek a lényegre, s agykontrollos kémek így kilesik a magamnak adott válaszokat. Ezt a jobboldali halánték felől érzékeltem.

A másik eset az 21:32 után esett ugyanazon estén, tehát tegnap. A homloklebeny felől információ lopkodó tudati behatás által volt érzékelt az információ lopási kísérlet. Ekkor arról akartak infornmációt szerezni tőlem, az elmémből, hogy mi az a mű, amelyet Te oh, Mesterem és én együtt a szívünkben őrzünk, s megírni együtt akarunk. Sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy az agykontroll bűnözők Magyarországról próbálták feltörni az elmém(et).

Ezért kérek komolyabb védelmet. Bár magam is ismerek sok védelmi rendszert. De most segítséget kérek. Magasabb védelmet. Köszönöm.

 

És most rátérek a tarsolyra:

 

Egyszer Pestszenterzsébeten egy régi barátommal együtt üldögéltünk egy asztalnál egy általunk különösen kedvelt kocsmában. Gyakran betértünk ide. A kocsma tulajdonosa is a barátunk volt. Nem volt drága hely. Általában egyszerű hétköznapi emberek jártak ide. Nyugdíjasok a környékről, kőművesek, munkások, s emlékszem, hogy egy érdekes úr is járt ide jóval korábban, aki kémikus volt. De rátérek a történetre. Tehát ültünk a baráttal egymással szemben a kocsmaasztalnál. Ő elmélyedett volt a gondolataiban. S egyszer csak megszóllalt: Figyelj Vilmos, én egy komoly és családcentrikus (családközpontú) ember vagyok. Hiszen én mindig is azt mondtam, mindig is az volt a vesszőparipám, hogy kocsma után első a család!

Emma: Csodálatos ember volt a barátod! Hány gyerelke volt?

Vilmos: Öt. Két feleségtől.

Mester: Áldott jó ember lehetett.

Emma: Most hol van a barátod?

Vilmos: Talán Budapesten a tizennyolcadik kerületben tengeti szerény kocsmázós életét.

Mester: Tanulságos volt ez a tarsolyi történet. Vilmos, keress egy másik képet, s írd a következő részt, amely hamarosan vált fejezetbe. (00:48)

Vilmos: Teszem. Választom az új képet.

Emma: Várt.

   

A tér közepén emelkedik Isztambul legrégebbről származó műemléke, a Theodosius-obeliszk. Eredetileg az i.e. 1547-ben III. Tutmosisz fáraó állíttatta az alsó-egyiptomi Heliopolisz városában levő Nap-templom felé, Amon-Rá, a Napisten tiszteletére. Elsőként I. Julianus császár akarta az obeliszket Egyiptomból Bizáncba szállítatni, el is vontatta a tengerpartig. Halála azonban megakadályozta terve végrehajtásában. Harminc év elteltével, 390-ben, I. Theodosius császár folytatta az elkezdett vállalkozást. A tengeri szállítás után külön e célra készített úton 32 nap alatt vontatták el jelenlegi helyére.

 

A 18,74 m magas gránit obeliszk négy oldalát díszítő hieroglifák teljes épségben, eredeti szépségükben őrzik a három és fél ezer évvel ezelőtti üzenetet.

A márvány talapzat domborművei már bizánci alkotások. Arcadius, I. Theodosius és I. Valentianus császárokat és családjaikat ábrázoló jeleneteket láthatunk a négy oldalon.

 

Egy esős délután Stockholmban.

Már rég akartam valami ilyesmi képet csinálni...

Hm, kedves Mesterem, ezt a képet ajánlom neked szeretettel,

Volt készített Wembley River Parkban, sosem írom fel, emlékszem,

Hanyagságom ellenére pontosan él az emlékezetem,

Hm, Mester, a kép egy buta által készített, de valamiért mégis érdekes,

Fény és árnyék hangulatot keltő barátságos együttes élessége,

Hm, barátságos érzést, érzetet keltő,

Hm, de valahogy mögöttük ott leselkedik ami féltő,

Bár félelmet ébreszt bennem, de csak sugározza felém, hiszen féltő,

Ő így figyelmeztető,

Igen, mondja, hogy erős az árnyék, van ott valami él,

Él, hm, fenyegetés? Ezek szerint él.

Nem tudom, de lelkemből egy fehér árnyék figyelmeztetett,

Hogy egy szép átok figyel, s felém ér, de még nem tér,

Hm akart, halálom taszította, de e nő volt erősebb, ezért a halálomat eltaszította.

Ezért élek mos is, bár a síromat már kiásta,

Nem, nem ő tette, nem hibáztathatott,

Hiszen a sír már régen behívott,

Mert a sír már engemet régen behívott,

Igen, a koporsóban már a föld alatt vagyok,

Eldobott engemet Honey Rose,

Eldobott, az alvilágban zülötten bolyongok,

Már semmi sem érdekel, halott vagyok,

Halott vagyok, de élek, tehát megölhetelen vagyok.

Hm, hogy hogyan jutottam ide?

Hát azért mert az egészséges női ösvényes tájat szeretem,

Ezért vetültek itt rám máshonnan akik által a dús út nem szeretett,

Nem baj, az ősiség engemet nem feledett, ezért vonz vissza engemet a tere.

 

Folyt. köv.

  

Oh, Mester, az éj volt hosszú, tanítványod elfáradt,

Most már késői az írás, a nap erősen fénylik az ablaküvegen,

Bocsáss meg, hogy elaludtam, este lesz az írás megint kezdett,

Most kérlek engedj el, dolgoznom kell.

Menj, kedves tanítványom, megértelek.

 

Szombat van Mesterem, keltem későn, kifárasztott az éj,

De boldog vagyok ma is, e napsütéses nap új reggelén,

Este jövök, s írunk megint együtt, hisz ezt kéri tőlünk az éj,

De hív a napi munka, tanítványod az estéig is, újra abba tér,

A hétköznapok egyszerű napi forgatagába, ismét visszatér.

 

Mester! Kellemes napot!

  

Oh, kedves Mesterem, már itt az este, igaz rég hazaérkeztem,

Bocsáss meg, hogy későn írtam, hisz a szobámban már régóta vagyok,

De a pihenés nekem itt (e szép szobában), az élettől eddig is volt kedvesen adott,

Jól érzem magamat, a derű áthat, életem érzem, hogy virágba fakad,

Hm. bár nem tudom, hogy az eredő honnan jön majd, aki általam lesz virágba fakadt,

Én vagyok én, ő pedig ő, minket egymásnak teremtett a Teremtő,

A tő, ahonnan az élet jön elő, érik a tér (téri világ) felé, ahová az korábban volt betérő,

Igen, korábbam, de inkább legkorábban, akkor, amikor először történt, először, ahonnét fakad az ösvény,

Oh, melyik? Van kettő, de három, hm, elemezzük ezt egy kicsit,

hogy legyen érthető az, hogy amire gondolok.

Bár tudom, hogy értesz, oh kedves olvasóm, hisz minden a Mester által ihletett,

Aki kéri, hogy kövessem az emberi értelmet,

Bár sorai, s értelme az nem földi, hálám neki örökre adott, hiszen a tolmácsa én vagyok Neki.

Valójában csak tollnok vagyok, szeretett Mesterem engemet így tanít,

Hálám, s alázatom Mesteremnek örökre adott.

Ma este is indulni akartam az éjbe, de mesterem hívott, s vállamra kezét láthatatlanul, de érezhetően tette,

S ebből tudtam, hogy az írás folyama, élete, s szenvedélye nekem szentelt,

Maradok Mesteremmel, nem, nem mondom azt, hogy nő nem kell,

De az intellektualizmus az nekem mindennél és mindenkinél jobban kell.

Oh, szeretett Mesterem, kérlek, hogy taníts, maradok ma este is Veled,

Pedig, London a gyönyörű nők otthona, mégsem megyek sehova,

Oh, Mester, kérlek, hogy taníts, vezess, megyek mindenhova, bárhová is vezess,

Pedig bennem a hév a nők iránt rántva az éjbe most irányatana, s kényszerítene,

De választom az írást, hiszen tudom, hogy ez a te műved, ezért marad fenn,

Minden más a világban csupán múló képzelet.

Boldog vagyok, hogy vezetsz, s így haladásom a Te képzeletedbe vezet,

Oh, Mesterem, nagyon szeretlek.

Vilmos, menj a boltba, szomjas vagyok, elfogyott a szájdered.

Indulok, oh szeretett Mesterem.

 

Mester, szomorú vagyok, hiszen mar két arany képzelet,

Igen, tudom, kedves Vilmos, a két szőke azok akik marják a képzeleted,

De ne feledd, hogy eddig még nem voltak ott látottak,

Voltak neked küldöttek talán, ezért horog neked mindkettő,

feledd őket,

Legyen életed tiszta, s taszítsd a mások által való leselkedőket,

De, ha biztos akarsz lenni mindenben, akkor hagyd, hogy én vezesselek.

Neked most kell az irányítás, majdnem leomlott a személyiséged,

A személyiséged amelyet én raktam össze.

Művem, ezért a lelki szobromat, lelkemet életcélomat és művemet sosem adom fel.

Vilmos, menj már el a szájderért, szomjas az alázatos Mestered.

Megyek.

  

Jó reggelt, kedves mesterem, e szép napsütéses vasárnapi reggelen,

Az első gondolatom megint Te és az írás volt.

Vilmos, már megint hazudsz, ki sem nyílt a szemed, de a csevegés első üzenete részedről a telefonodon volt tett, s indított, kezdeményezett.

Igen, így volt, bevallom, hazudtam, oh kedves mesterem.

Megbocsátok, kérlek írd le, hogy mi volt az álmod?

Teszem, teszem, írom le neked, oh Mesterem, de hidd el, hogy nem használtam semmilyen szert,

S nem is ittam sokat, csupán a két kedvenc lengyel sörömet, abból is csak egyet-egyet,

Meg nem is túl sok angol szájdert,

Igen, tudom, de az álom leírásáért most parancsolón sürgetlek, kérlek hogy a fogalmazást tedd!

Mester írom, írom, de köszönöm, hogy tegnap nem engedtél tegnap az éjbe,

Figyelmeztetésedből számomra levont, hogy valakik talán megint engemet cserkésznek,

De azt is tudom, hogy ott sokan kedvelnek, elfogadott vagyok, de a két új hölgy valóban korábban nem látott volt,

Állandó a törzsvendég sereg, arcról mindenkit ismerek,

Odajöttek hozzám, érdekes volt a jelenet, volt nagyon barátságos, de már tudom, hogy cserkésznek.

Oh, Mester, bocsáss meg, néha sokat fecsegek, máris kezdem.

Íme az álom, tartalma most lesz pontosan leírt, s kifejtett.

 

Egy házban voltam, volt emeletes, fehér falak, a berendezés volt agyon használt és szegényes,

Az emeleten lakott egy szobában két lány, testvérek, akik nekem a valós életben nagyon kedvesek,

Szeretem őket, s ők is engemet, pedig ha volna haragjuk ellenem, akkor annak indoka lenne számomra érdemelt (megérdemelt).

Érdekes, hogy ők az álomban tovább nem szerepeltek.

Lépek a következő képre, jelenetre, a látvány volt nekem szomorú, s alaposan döbbentett (megdöbbentett),

Az anyai ágról való nagyapám az én álombeli szobámban volt az én ágyamon kiterítve, s körülötte álltak emberek,

Már egy fekete cipzáros zsákban volt, amelyet valakinek a keze éppen véglegesen bezárolt,

Halott nagyapámat láttam ekkor utoljára, hm, érdekes, hogy valóságosan mindenkinél később,

Hm, megszületett.

De térjünk a következő álomi eseményre, melynek az érdekessége az, hogy a használt házból átalakult a történés egy szép szállodába,

Hotelbe, amely volt nagyon kellemes környezet, vidámak voltak ott az emberek,

Egy kiemelt jelent az, hogy ott beszélgettem egy nagyon szép izraeli nővel, oh lábai voltak szépek,

Haja volt közép világos vöröses barnára festett, de a gesztenye és a mogyoró barna szín volt ott jobban hangsúlyozóan, hangsúlyozottan megnyilvánult, szerepelt.

De térjünk tovább ez álombeli eseményben, történetben. Emlékszem, hogy tőle jobbról rézsút álltam mellette, s érdeklődtem tőle, nála, felőle,

Igen, e,mlékszem, hogy álmomban a telefonszámát nekem nem adta meg,

Kértem a Facebook kapcsolatát, de arra is nemet intett,

Ekkor kérdeztem, hogy szeret-e fotózni, fényképezni?

Válaszolta, hogy érdekli, oh, boldog voltam e választól, mely volt bennem az, ami akkor ott e nő felé biztató reményt keltett,

S reméltem, hogy a február után jön a tavasz, amely már oly régóta számomra feledett.

Hm, kértem, hogy adja meg az email címét, hogy a meghívó (invitációs) kódot (itt jel üzenetet) küldhessem felé,

Nem válaszolt, s itt e jelenet volt szakadott, emlékszem, hogy az álomban csalódást éreztem, amely volt lelkemből fakadott.

Érdekes, nem tudom, hogy miért, hm, de tudom, de itt most nem fejtem ki, hogy az izraelita nők vonzása felém erősen térő, ezért hívásuk nagyon kérő.

Nekem szívbéli fájdalom ezért örökké felőlük adott.

 

De most folytatom, a találkozás e szép izraelita nővel volt nagyon kellemes,

Hm, érdekes, hogy az álomban egy hang közölte, hogy e szép hölgy Brazíliába igyekszik,

Hogy miért, azt nem mondta, ezért erre a kérdésre én a választ nem tudom,

Nagyon szép magas nő volt, egy fél fejjel volt nálam alacsonyabb, ábrázata volt kedves,

Szeretete sugárzott rám, s felém,

Hm, lénye volt kellemes, s megjelenése extravagáns,

Öltözöttsége volt volt nagyon jó, ragyogó, felém kellemes benyomást volt keltett,

Tetszett a nadrágja, mely a tipikus női felhívó női öltözet módszere,

Igen módszere volt, hisz alsó lábszára volt látható, s villanó,

Kidolgozott atletikus volt, igazi modern, hm, korszerű (?), női láb, melyeket a sok sport ád,

Nekem a nő hívóan vonzó lett volna, csak a kép, történés illanása volt múlott, szűnő értelmi, álombeli ködbe váltott.

 

Hm, a következő jelenet volt nagyon szomorú, s fájó,

E szép hölgy a szálloda étterméből vett magához két gyermeket, babákat, akik egy-egy mózeskosárban feküdtek.

A nő kilépett az oldalajtón, a gyermekeket egy kinti asztalra, mely volt a szálloda kerti helyisége, helyezte, s visszatért az épületbe, majd a szolgálók szobájába tért,

Az ajtót csukta maga után, s nyilván az ágyba tért.

 

Egy idő után aggódni kezdtem a két kisbaba után,

Ezért kiléptem az épület oldali ajtaján,

Ott voltak az asztalon, mely felett sörsátor típusú ernyő volt,

De az lyukas volt, s az eső vize folyamatosan a mózeskosakra omlott.

Hm, a kosarak voltak telve vízzel, s a babák arcai az esővel teljesen fedettek,

Szinte merültek.

Aggodalom fogott el, tapintottam a babák mellkasát, rezgést nem éreztem,

Gondoltam, hogy halottak,

Ezért az egyiket felemeltem,

Érdekes, hogy vált nagyon kicsinnyé,

A markomban volt egy kis teremtmény,

Emeltem a fülemhez, szívdobbanást nem éreztem,

Ugyanezt tettem a másik gyermekkel is,

Ő is merev, s mozdulatlan volt,

Félelem fogott el, halálukat éreztem,

Mozdulatlanok voltak, hidegek.

Ekkor ismeretlen ismerősök j9ttek oda hozzám, s mondták, hogy Vilmos,

Vilmos ne aggódj, a babák élnek,

S adtak két lázmérőt, s javasolták, hogy vizsgáld meg őket (vizsgáljam meg őket),

Mindkét lázmérő volt más fajta,

Mindegy, használtam, s azok éltettek engemet pozitív eredménnyel.

 

De a furcsa az volt az álomban,hogy a babák héjas mogyoróval volta takarva, s befedve,

Ezen keresztül (a héjas mogyoró takarón) keresztül helyeztem kis testükhöz a mérőműszert,

S érdekes, hogy mutattak emberi hőmérsékletet, tehát a babák éltek.

 

Ekkor a jelenet volt megint váltott.

A szép izraelita nő egy a szolgálók szobába ment, s ott szerintem nyilván lefeküdt, álmába révedett.

Egy idő után keresni kezdtem, s aggodalom fogott el,

A szoba ajtaja zárva volt, félelem töltött el,

Jött a rendőr, aki az ajtót betörte,

Kijött, s közölte, hogy egy női halott fekszik bent,

S azt is mondta, hogy valaki megölte.

 

Hm, bement, megölte, s az ajtót rázárta, hm, döbbenet,

Elvesztettem a szerelmemet, amely a végzetem.

Rossz volt látni az ágyán a halott szerelmemet,

Ez álom volt nekem szívfájdító és kegyetlen.

 

Álltam kissé később a szoba és a faragott korlátú lépcső között,

S csak meredtem magam elé döbbenten,

Hm, meghalt a szerelmem, de a gyerekek élnek,

Ismerőseim a hátam mögött mondják, hogy tudjuk azt, hogy kik ölték meg,

Közölték, hogy a barátaid tették ezt érted.

 

Szép nő, sosem feledlek, de tudom, hogy mindig maradsz velem,

Érzem, s tudom, hogy nem engedsz,

Sorsom feledett, hiszen mondtam, hogy ajánlott Neked,

Kell? Igen? Nem?

Válaszolj, tarts, zavarj, zavarj, s akkor más nő szolgája leszek.