Király utca, Jó pásztor ház, inner courtyard
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...
Király utca, Jó pásztor ház, inner courtyard
Budapest, Jewish Quarter
Erzsébetváros
Built in 1833, neo-classical style
Architect: Pollack Mihály en.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_Pollack
Ebben az épületben működött a Horn Ede (Einhorn Ignác) által alapított Izraelita Magyarító Egylet.
In this building was founded the first Hungarian Association of Israelites by Ede Horn (Ignatz Einhorn).
About Ede Horn: jewishencyclopedia.com/articles/5484-einhorn-ignatz-eduar...
Ede Horn, Hungarian preacher and political economist; born at Vágh-Ujhely Sept. 25, 1825; died at Budapest Nov. 2, 1875. He was educated at the Talmud schools at Neutra, Presburg, and Prague, and at the University of Budapest. In the last-named city he began his journalistic career, contributing to the "Pester Zeitung," the "Allgemeine Zeitung des Judenthums," and "Der Orient."
In 1847 he began to preach in the temple of the new community of Alt-Ofen, and he also edited the first Judæo-Hungarian year-book. A year later appeared his "Zur Judenfrage in Ungarn," Alt-Ofen, 1848. In April, 1848, he founded at Budapest the weekly "Der Ungarische Israelit," which gave the first impulse toward the formation of the Reform congregation there. Einhorn became the first preacher of this new congregation.
In religion as in politics Einhorn was a decided liberal. He took part in the Hungarian struggle for liberty, first as a revolutionary speaker at Budapest, and then as an army chaplain at Komorn, a position to which he had been appointed by General Klapka. After the capitulation of Vilagos he returned home; but not feeling secure there, he went to Vienna and then to Prague. Still pursued by the police, he finally went to Leipsic (March, 1850), where he remained for two years. There he published under the pseudonym of "Eduard Horn".
Among others he wrote in 1851 "Die Revolution und die Juden in Ungarn." His "Ludwig Kossuth" (1851), which was immediately confiscated and led to the publisher's imprisonment for two years, again directed the attention of the Austrian police to Einhorn. To escape extradition to Austria and consequent imprisonment, he went to Brussels, and thence, destitute of all resources, to Amsterdam.
Returning to Brussels, he devoted himself to the study of the French and English languages.
At the time of the Paris Exposition of 1856 he went to the French capital as correspondent of several German periodicals. There Michel Chevalier secured him for the "Journal des Débats." In 1863 he became one of the founders of "L'Avenir National." From Paris he directed a persistent literary war against the policy of the Austrian government. King Victor Emmanuel appointed him a Knight of the Order of Saint Maurice and Saint Lazarus. In 1867 he published "L'Economie Politique Avant les Physiocrates," which was crowned with the "Grand Prix" of the French Academy.
In 1869 Einhorn was enabled to return to Hungary. He was elected a member of the Reichstag from Presburg, and some years later from the most populous district of the capital. He founded the "Neue Freie Lloyd," but it had a short existence. In Judaism, in the struggle between the Orthodox and Reform parties, which was conducted with great bitterness, he sided with the former, although he had been a liberal theologian. He was appointed assistant secretary of commerce, but had held this post for six months only when he died.
A Király utcai Magyarító Egylet
„A 21-es, ez a Pollack Mihály által tervezett, 1833-ben épült, kopott épület, nem arról nevezetes, hogy az első világháború idején ebben volt a Rusznyák pongyolaáruház, Wald Gyula meg kézimunkákat árult itt a boltjában, nem beszélve az udvarbeli gyorsfotográfus enyvesképeiről. 1936-ban Szántóné a legújabb párizsi kalapmodellekkel szolgált. A földszint históriája nem olyan érdekes. Az emeleten történt érdemes esemény 1844-ben. A zsidók intézményesen igyekeztek elősegíteni a beolvadást, s megalapították Magyarító Egyletüket. Itt. Ebben a házban. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt. Négyszáz tagja volt az egyletnek, mely célul tűzte ki, hogy rábírja a magyarországi zsidóságot a magyar beszédre. E célból még óvodát is létrehozott. Az egyleti könyvtárat keszeg rabbinövendék vezette, Einhorn Ignác. Ambiciózus férfiú, ki a nevét hamarosan Horn Edére változtatta. Hazai volt. Részt vett a szabadságharcban, Klapka nevezte ki zsidó tábori rabbinak. Emigrált, majdnem elfranciásodott, de 1869-ben sietett vissza Pestre, politizálni és lapot szerkeszteni. Képviselővé választották, s ő lett a magyar kormány első zsidó tagja, kereskedelmi államtitkár – sajnos, a halála esztendejében. Horn Ede használta először a „magyar zsidó” kifejezést, s megérte, hogy magyarrá váljék a zsidóság. Nem sejtette, hogy e magyar zsidókat egy évszázad múltán, itt, a Király utca mentén, puskatussal hajtják a gettóba. Ez a régi pesti utca oly sok mindent látott. Éji hejehuját, hangyabolynyüzsgést, azután meg rettegésbe dermedt halálos mozdulatlanságot, vagy jajongó pánikot, sírást, vért, robbantásokat. Most vár és reménykedik.”
Sárközy Mátyás: A Király utcán végestelen – végig, Kortárs Könyvkiadó, 2006. 33-34.o.
Horn Edéről: www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/miskolczyambrus.htm
Horn Ede, rabbi, a politikus, a nemzetgazdász, 48-as, garibaldista (1825-1875):
"Einhorn Ignác, aki később Horn Edére változtatta nevét, Vágújhelyen született 1825. szeptember 25-én. Eredetileg rabbinak tanult.
Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten, a bölcsészkaron végezte tanulmányait, a vallási tudományok mellett ezekben az iskolákban jelentős világi ismeretekre is szert tett. Pozsonyban jelentek meg első publicisztikái az Orient, az Allgemeine Zeitung Judentums, és a Pressburger Zeitungban.
Pesten alapítója az Izraelita Magyarító Egyletnek. Diósy Mártonnal és Szegfy Mórral közösen szerkesztették meg az Egylet kiadásában, 1848-ban megjelentetett Első Magyar Zsidó Évkönyvet.
Egy évvel korábban, 1847-ben készítette el Zur Juden frage in Ungarn című röpiratát, és ebben az évben alapította meg a radikális zsidó reformközösséget, melynek templomában a Valero-udvaron ő tartott először hitszónoklatot.
Izraelita tábori lelkészként szolgált az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A szabadságharc lelkes, őszinte híve volt. Belépett Klapka hadseregébe, és mint tábori lelkész, számtalan lelkesítő szónoklatot tartott honfitársainak. Komárom eleste után menekülnie kellett, Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban élt. Lipcsében élt 1850-51 között, itt vette fel a Horn Ede nevet, ezen a néven kezdett el publikálni, Eduard Horn-ként. 1852-1856 a brüsszeli évek, ahol elsősorban nemzetgazdasági munkákkal foglalkozott, innen utazott át a párizsi világkiállításra, mint német újságok tudósítója, majd Párizsban le is telepedett. Itt bontakozott ki jelentős publicisztikai tevékenysége, munkatársa volt a Jurnal de Débats-nak, és a L’ Avenir alapító-szerkesztője.
1860-ban tagja volt a Garibaldi légiónak, később a Szuezi-csatorna bizottság másodtitkáraként működött. Már az 1860-as évektől többször megpróbálták hazahívni, de csak 1869-ben tért vissza Magyarországra. A Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Pozsonyban választották magyar képviselőnek. Politikai tevékenysége mellett itthon is tovább dolgozott mint újságíró, majd szerkesztője lett a Neuer Freier Lloyd-nak, illetve munkatársként dolgozott a Hon-nál. 1875-ben kereskedelmi államtitkár-helyettes lett, de néhány hónappal később, november 2-án, meghalt. A tevékeny és jelentős liberális politikus, nemzetgazdász szülőháza falán emléktáblát helyeztek el 1912-ben."
Pári Mirella Mirjám, Szegő András
www.mazsike.hu/horn+ede+-+a+rabbi+a+politikus+a+nemzetgaz...