Lenin és Balabanova

Lenin és Balabanova. Ismeretlen fényképész felvétele. (ru: Балабанова, Анжелика Исааковна, en: Angelica Balabanoff 1878. augusztus 4 – 1965. november 25) .

 

Bolsevik agitátor. A Kommunista Internacionálé első titkára (1919-1920). Külügyi Kommisszar, Ukraina (1919-1920). A Zimmerwald mozgalom egyik alapítója. Gazdag családban született az Orosz Birodalomban, Chernihivben (ma Ukraina: Чернігів).

A Brüsszeli Szabadegyetemre járt (Université Libre de Bruxelles). ahol a politikai radikalizmus híve lett. Az egyetem után Rómában telepedett le, ahol a textiliparban dolgozó emigráns munkásokat szervezte, munkatársai Antonio Labriola, Giacinto Menotti Serrati, Benito Mussolini, and Filippo Turati voltak. A New University of Bruessels-en (Brüsszeli Szabadegyetem) tanult, ahol megismerkedett Georg Plekhanovval, aki nagy hatással volt rá. Ekkortól marxistának tartotta magát. Úgy is gondolta, hogy a filozófia doktora, holott ezt nem tanúsítja az egyetem anyakönyve. Két év Brüsszeli tartózkodás után, 1899-ben Lipcsébe, majd Berlinbe ment további tanulmányokat folytatni. Svájci tartózkodása alatt Balabanova kapcsolatba került az orosz szociáldemokratákkal:

Julius Martov, leon Trotsky, Alkalmanként lefordította a beszédeiket olaszra, franciára, németre és angolra is. Segített az orosz szociáldemokratának abban is, hogy meggyőzte a gazdag amerikai szappangyárost, Joseph Fels-t, hogy támogassa a RSDRP pártot (Forrás: Simon Sebag Montefiore, "Young Stalin"). 1914-ben Balabanova - látva, hogy a pacifista mozgalom összeomlása mellett kitört a háború- Svájcba menekült ahol a háborúellenes mozgalom egyik vezetője lett. A következő két évben négy háborúellenes konferencián is részt vett. Aktívan részt vett a Svájci Zimmerwaldban 1915. szeptember 5 és 8 között tartott konferencián. A konferencia Nemzetközi Szocialista Bizottságának titkára volt, ő szerkesztette a többnyelvű Bulletint. Lenin és radikális bolsevik támogatói Balanovánál radikálisabb megoldásokra törekedtek. Lenin és a zimmerwaldi baloldal világforradalmat akart kirobbantani. Balabanova 1917 nyarán csatlakozott a bolsevik mozgalomhoz. Mindössze 5 heti pétervári tartózkodás után Stockholmba küldték. (1918. októberéig maradt ott). 1918 októberétől Svájvban folytatta tevékenységét, mivel Lenin véleménye szerint Svájcból könnyebb volt a propaganda folytatása, a forradalom terjesztése. A svájciak azonban ezt látva, egy hónap után kiutasították, így visszatért a Szovjetúnióba. Később a kommunizmusból kiábrándulva ismét távozni akart a Szovjetúnióból. Ilyen emberekre mint én, nincs szükség a Szovjetúnióban - mondta Leninnek. Nem fogadott el semmilyen tiszteletbeli elfoglaltságot és 1921 decemberében elutazott a Szovjetúnióból. A következő négy évben Bécsben élt. 1924-ben megfosztották párttagságától. 1926-ban Párizsba utazott majd 1936-ban az Egyesült Államokba.

Feltehetően a Brüsszeli Szabadegyetemen, vagy később a Zimmerwaldi konferencián ismerkedett meg Duczynska Ilonával, aki Brüsszelben tanult a Brüsszeli Szabadegyetemen.és később részt vett a Zemmerwaldi konferencián is. Megbeszélte Duczynskyval, hogy Duczynska megszervezi Magyarországon is a háborúellenes agitációt. Ebben az időben képezték ki Duczynskyt Svájcban annak a pisztolynak a kezelésére, mellyel 1918. novemberében meg akarta gyilkolni Tisza István miniszterelnököt.

 

A 1917. február orosz forradalom után vissza akart térni Oroszországba.

 

1917 áprilisában Svájcból lezárt vagonban utazott Oroszország felé. Leninnél akart munkára jelentkezni. Lenin arra hivatkozott, hogy Balabanova többet tud használni a bolsevik forradalomnak, ha Stockholmban marad. Akkortól Balabanova az orosz bolsevik párt Információs Irodáját vezette Stockholmban. Előkészítette az orosz helyzetről szóló különböző közleményeket és szétküldte a világ különböző újságjainak. A bolsevikok Balabanova útján adták át a pénzt különböző országok kommunistáinak és újságjainak. A Szovjetúnióba csak a 1918. márciusi Breszt-Litovszki békeszerződés után tért vissza.

 

1919 február elején Lenin Ukrainába küldte Balabanovát. hogy az ottani kommisszárnak, Rakovszkijnak segítsen. 1920 decemberében távozott Oroszországból.

 

Forrás:

Balabanoff, Angelica: My Life as a Rebel New York, Harper and Brothers 1938

Movement: The Life of Angelica Balabanoff in: European Women Westport, 1981

www.encyclopedia.com/women/encyclopedias-almanacs-transcr...

 

Fels kapcsolata az orosz szociáldemokrata párttel:

in: hsp.org/sites/default/files/legacy_files/migrated/finding... 15.old.

RSDRP reference materials, 1905-1966, n.d. Included in this subseries are four folders of Arthur Dudden’s notes on the Russian Social Democrat Workers’ Party (RSDRP) and three folders of copied pages from a

Joseph and Mary Fels Papers Collection 195315 The Historical Society of PennsylvaniaRussian text whose translated title is “Convention Minutes of the All-Union Communist Party, 5th Congress of the RSDRP.” The miscellaneous folders contain paper and film negative copies of the original promissory note from May 1907 for the amount of £1700 “generously granted without interest” by Joseph Fels to the RSDRP. The document contains over four pages of signatures made by the delegates of the Fifth Congress; Lenin, who presided over the meetings, did not sign. Also included is a translated copy of a September 1908 letter to Joseph Fels from the Foreign Bureau of the Central Committee of the Social-Democratic Party of Russia, which requested an extension on the 1907 loan and explained the political and economic situations that necessitated the extension (the original letter in Russian is contained in Joseph Fels’s correspondence in Series 1a). There are also copies from a printed source of Lenin’s letters in Russian to F.A. Rothstein in 1908, a few call slips, and several articles and newspaper clippings on the topic of the RSDRP.

 

 

 

Done